Nagyon jó interjú! Gratulálok! Nem értem miért volt mellbevágó, hogy a magyar az egy a nyelvek közül, semmivel nem drámaibb és jobb mint az angol, az orosz vagy görög. Csak más. Szeretjük mert anyanyelvünk, de az oroszok, angolok és svédek ugyanúgy szeretik a sajátjukat. Egyik se jobb vagy rosszabb a másiknál.
4 роки тому+3
Köszönöm szépen! :) Nem az volt mellbevágó, hogy a magyar egy a többi nyelv közül (ez közhely), hanem ahogy Nádasdy Tanár Úr olyan ellentmondást nem tűrően lecsapta a Mészöly által feldobott labdát. :) De hát ez egy eleve provokatív kérdés volt ;)
@ Középiskolában németet tanítok, de rá fogom venni a magyar szakos kollégákat, hogy "használják" ezeket a videókat. Én nagyon élvezem őket.
4 роки тому+2
Kedves Zsuzsa! Köszönöm szépen, örülök, ha tetszenek a videók, és az külön nagy segítség, ha másokkal (kollégákkal/diákokkal/ismerősökkel) is megosztja! :)
Kicsit soknak éreztem az "ugye" szó halmozását. Sajnálom, mert a beszélgetés érdekelt volna.
3 роки тому+13
Kedves Péter, feltételezem, hogy ez az én bűnöm, és nem a Tanár Úré. Nézze el nekem, mert életem első interjúja volt, zavarban voltam (képzelje el a kivágott részeket...). Mindenesetre remélem, hogy a többi videóm ettől még élvezhető lesz Ön számára is. Az "ugyementes" változatot pedig ajánlom szeretettel: www.muut.hu/archivum/36086 Az építő kritikát köszönve, barátsággal, Balázs
@ Az bizony nagyon látszik. Nagy problémának látom a youtuber kérdezők - mert riporternek, műsorvezetőnek nem hívnám az önjelölt kérdezőket - amatörizmusát, amely pl. Nádasdy profizmusa mellett ordítóan zavaró. Körmondatok, tétovaság, bizonytalan megjegyzések. Javaslom, hallgassa vissza önmagát, és gyakoroljon nem éles helyzetben. Legyen szupervizora, hallgasson profikat, jegyzeteljen, stb.
@ Kedves Balázs! Ekkora spéttel is gratulálok a beszélgetéshez. Jóval Ön előtt járhatok korban, de csak álmodom ilyen spontán szavakészségről. Pláne, hogy ezzel debütált. Külön elnyerte tetszésem, hogy valódi véleménycsere zajlott, a "kérdező" maga volt a párhuzamos gondolkodó. Akinek meglátásai bővebb kifejtést kívánnak, ezért hosszabban is nála kell legyen a szó. Így volt nagyszerű. Két tárgyi elcsúszás véltem hallani: 1. Shakespeare-t a magyar irodalom "laktuszmérőjeként"(?) említette (29:20) - nem tudom, a "lakmuszpapírja", "értékmérője", "mérőónja" vagy mi lehetett, ami eltorzult a kimondáskor. (Ha egyéb, érdekelne.) 2. A furulyás trópus kapcsán pedig "egy páni, pánpéteri képre" asszociált. Először azt hittem, nem való egymás mellé az ókori mitologikus pásztoristen és az újkori regényhős, de itt meg kiderült, hogy én tévedtem. További élvezetes művelődést és ismeretterjesztést kívánva üdvözlöm!
Újabb kutatások szerint nem Shakespear írta a műveket. Soha nem járt Itáliában. Szókincse 7000 szó körüli, műveiben 30 000 szót használ az írója. Sírjában is egy fej nélküli ember van. ????
3 роки тому+8
Kedves Károly, köszönöm a hozzászólást! Ezek a kutatások nem annyira újak, évszázadok óta keringenek a kérdések Shakespeare szerzőségéről. Sajnos (de inkább szerencsére) ez nem az én terepem, de bárhogy is legyen, én két dolgot tudok hozzáfűzni. Az egyik egy régi mondás, amelynek szerzője most nem jut eszembe: "Ha nem Shakespeare írta Shakespeare műveit, akkor minden bizonnyal egy másik Shakespeare volt." Nekem ennyi bőven elég az életrajzból, és ehhez kapcsolódik a másik megjegyzésem: képzeljünk bármit is a Shakespeare-darabokat alkotó személyről/személyekről, a lényeg a művekben van, épp azért beszélek én is kizárólag azokról - hiszen ha nem lennének máig ható remekművek, akkor senki nem pörögne azon, hogy vajon lehetséges-e, hogy egy kesztyűkészítő fia írta azokat (istenem, miért ne?), vagy szükségszerűen valami titkos társaság, szuperszámítógép vagy ufók keze kell, hogy benne legyen. Ezeket bizonyítani úgysem tudjuk, de a legnagyobb kérdés mindig az, hogy személy szerint NEKÜNK és MA mit mondanak ezek a művek, ehhez viszont egyrészt alaposan el kell merülnünk a szövegekben, és mélyen magunkba kell néznünk. Ha engem kérdez, akkor ez a valódi munka.
Nagyon köszönjük ezt a beszélgetést, csodás egy óra volt!
Örülök, hogy tetszett! Ha gondolod, oszd meg azokkal az ismerőseiddel, akiket érdekelhet! :)
Nagyon jó interjú! Gratulálok! Nem értem miért volt mellbevágó, hogy a magyar az egy a nyelvek közül, semmivel nem drámaibb és jobb mint az angol, az orosz vagy görög. Csak más. Szeretjük mert anyanyelvünk, de az oroszok, angolok és svédek ugyanúgy szeretik a sajátjukat. Egyik se jobb vagy rosszabb a másiknál.
Köszönöm szépen! :) Nem az volt mellbevágó, hogy a magyar egy a többi nyelv közül (ez közhely), hanem ahogy Nádasdy Tanár Úr olyan ellentmondást nem tűrően lecsapta a Mészöly által feldobott labdát. :) De hát ez egy eleve provokatív kérdés volt ;)
Ez egy nagyon élvezetes interjú lett, köszönjük!
Köszönöm szépen! :)
Annyira drukkoltam, hogy Ő legyen a vendég! Köszönöm mindkettőtöknek!
Köszönjük szépen! :)
Nagyon köszönöm!
Én köszönöm a megtekintést!:)
Szerintem jöhetne a következő 10 :)
Részemről nem lenne akadálya, de talán túl egysíkú lenne a csatorna kínálata - lesznek még izgalmas szerzők, mielőtt folytatjuk! ;)
Várjuk a következő drámát!
Kedves Zsuzsa! Ma délután kikerül a Hamlet-videó! Köszönöm a türelmet! :)
@ Középiskolában németet tanítok, de rá fogom venni a magyar szakos kollégákat, hogy "használják" ezeket a videókat. Én nagyon élvezem őket.
Kedves Zsuzsa! Köszönöm szépen, örülök, ha tetszenek a videók, és az külön nagy segítség, ha másokkal (kollégákkal/diákokkal/ismerősökkel) is megosztja! :)
Kicsit soknak éreztem az "ugye" szó halmozását. Sajnálom, mert a beszélgetés érdekelt volna.
Kedves Péter, feltételezem, hogy ez az én bűnöm, és nem a Tanár Úré. Nézze el nekem, mert életem első interjúja volt, zavarban voltam (képzelje el a kivágott részeket...). Mindenesetre remélem, hogy a többi videóm ettől még élvezhető lesz Ön számára is.
Az "ugyementes" változatot pedig ajánlom szeretettel: www.muut.hu/archivum/36086
Az építő kritikát köszönve, barátsággal,
Balázs
@ Az bizony nagyon látszik. Nagy problémának látom a youtuber kérdezők - mert riporternek, műsorvezetőnek nem hívnám az önjelölt kérdezőket - amatörizmusát, amely pl. Nádasdy profizmusa mellett ordítóan zavaró. Körmondatok, tétovaság, bizonytalan megjegyzések. Javaslom, hallgassa vissza önmagát, és gyakoroljon nem éles helyzetben. Legyen szupervizora, hallgasson profikat, jegyzeteljen, stb.
@ Kedves Balázs!
Ekkora spéttel is gratulálok a beszélgetéshez. Jóval Ön előtt járhatok korban, de csak álmodom ilyen spontán szavakészségről. Pláne, hogy ezzel debütált.
Külön elnyerte tetszésem, hogy valódi véleménycsere zajlott, a "kérdező" maga volt a párhuzamos gondolkodó. Akinek meglátásai bővebb kifejtést kívánnak, ezért hosszabban is nála kell legyen a szó. Így volt nagyszerű.
Két tárgyi elcsúszás véltem hallani:
1. Shakespeare-t a magyar irodalom "laktuszmérőjeként"(?) említette (29:20) - nem tudom, a "lakmuszpapírja", "értékmérője", "mérőónja" vagy mi lehetett, ami eltorzult a kimondáskor. (Ha egyéb, érdekelne.)
2. A furulyás trópus kapcsán pedig "egy páni, pánpéteri képre" asszociált. Először azt hittem, nem való egymás mellé az ókori mitologikus pásztoristen és az újkori regényhős, de itt meg kiderült, hogy én tévedtem.
További élvezetes művelődést és ismeretterjesztést kívánva üdvözlöm!
Újabb kutatások szerint nem Shakespear írta a műveket. Soha nem járt Itáliában. Szókincse 7000 szó körüli, műveiben 30 000 szót használ az írója. Sírjában is egy fej nélküli ember van. ????
Kedves Károly, köszönöm a hozzászólást! Ezek a kutatások nem annyira újak, évszázadok óta keringenek a kérdések Shakespeare szerzőségéről. Sajnos (de inkább szerencsére) ez nem az én terepem, de bárhogy is legyen, én két dolgot tudok hozzáfűzni. Az egyik egy régi mondás, amelynek szerzője most nem jut eszembe: "Ha nem Shakespeare írta Shakespeare műveit, akkor minden bizonnyal egy másik Shakespeare volt." Nekem ennyi bőven elég az életrajzból, és ehhez kapcsolódik a másik megjegyzésem: képzeljünk bármit is a Shakespeare-darabokat alkotó személyről/személyekről, a lényeg a művekben van, épp azért beszélek én is kizárólag azokról - hiszen ha nem lennének máig ható remekművek, akkor senki nem pörögne azon, hogy vajon lehetséges-e, hogy egy kesztyűkészítő fia írta azokat (istenem, miért ne?), vagy szükségszerűen valami titkos társaság, szuperszámítógép vagy ufók keze kell, hogy benne legyen. Ezeket bizonyítani úgysem tudjuk, de a legnagyobb kérdés mindig az, hogy személy szerint NEKÜNK és MA mit mondanak ezek a művek, ehhez viszont egyrészt alaposan el kell merülnünk a szövegekben, és mélyen magunkba kell néznünk. Ha engem kérdez, akkor ez a valódi munka.