Hálás köszönet! Nagyon sokat tanulok Cser Zoltán előadásaiból. Inspirálóak, megértéseket adnak és egyre nyitottabbá tesznek, ami boldogság számomra! 🙏🏼🙌
Én is köszönöm. Nagyon sokat segít a XXI. századi életkörülményekhez igazítani a gyakorlást, és a nézeteket. Ezek a videók helyére teszik a tanításokat. :)
Azért is szeretem a videóid, mert emlékeket hoznak a felszínre. Emlékszem a pillanatra, amikor kisgyermekként szembesültem vele, hogy adott testben vagyok, valaki, én, és a test úgy mozog ahogy irányítom. Eldöntöm h felemelem a karom és felemelem. Nézek ki a szemeken keresztül, nem tudom ki van bent pontosan, csak annyit hogy én, ez a szó rá. És nem tudom, hogy lettem, honnan, mikor, hogy. Megijedtem a testem és a cselekedeteim feletti hatalmamtól, és hogy egyedül vagyok a testemben. Azt éreztem h ekkora felelősségnek nem fogok tudni megfelelni ( h egyedül vagyok és irányítanom kell egy testet, ami létezik és van :) )
A két szélsőségről, hogy elengedni az egót és elfojtani - nekem erről a kisgyerekek jutnak eszembe. Amikor még tényleg újszülött picik, akkor azt érzik, hogy egyek az anyával és ez meg is marad viszonylag sokáig - talán egy, másfél évre emlékszem. Ez a rövid időszak az élet elején: ez az az állapot, amikor van ego, de sem elfojtva, sem túltolva nincsen? Amikor (még) fel tudunk oldódni más lényben is, habár nem tudatosan?
Nem világos, hogy akkor a karakterünk mi is valójában? A forma,a személyes történet, ízlés, név teljesen érthető, de a karakter egy elvontabb, nehezen megfogható dolog, mindenkinek van, látjuk is egymásét, de a sajátját senki sem igazán
4 роки тому+2
A karakter a szamszkára, ami akkor derül ki, amikor szituációba kerülünk, ezért is nevezik válaszadásnak. Ha nincs történés, akkor a testi jegyek árulkodnak a karakterről, pl. introvertált, extrovertált, harag, kétely, vágy típusú stb. De amikor reagálunk tettben, beszédben, gondolatban, ott tudjuk nyakon csípni a karakterünket.
Ego nélkül nem lehet működni a ebben a világban - Ezért lehet az, hogy a jelenlegi, elvileg megvilágosodott spirituális vezetőkön sem látszik külsőre semmi rendkívüli? Muszáj megtartsák az egojuk egy részét, hogy működni tudjanak? Talán Echart Tolle az egyetlen, akinek a beszédén átszűrődik, hogy ő másképp tapasztalja a külvilágot.
4 роки тому+5
Amíg van fizikai test, addig van személyiség is, erről szól az 5 szkandha tanítása. Egy megvilágosodott lény több, mint a korlátoktól terhelt ego, őt nem ugráltatják az ego képzetei, hanem ő irányítja az egót, és tapasztalásában lényegesen nagyobb világot érzékel, mint az ego beszűkült látásmódja.
Hálás köszönet! Nagyon sokat tanulok Cser Zoltán előadásaiból. Inspirálóak, megértéseket adnak és egyre nyitottabbá tesznek, ami boldogság számomra! 🙏🏼🙌
Köszönöm Zoli! Sokat tudtál segíteni! 8 éve "talán" még jobb lett volna, de akkor másként tekintettem volna rá. :) Tehát tökéletes időben érkezett.
Kedves Zoltán.
Egyre több minden jut el hozzám, egyre több mindent hallok, értek meg.
Köszönöm.
Én is köszönöm. Nagyon sokat segít a XXI. századi életkörülményekhez igazítani a gyakorlást, és a nézeteket. Ezek a videók helyére teszik a tanításokat. :)
Hálás szeretettel köszönöm ♥️🙏
Az egó sok apró darabkából áll... franciául ezért hívják úgy, hogy L'ego.... :))))))) ;)))
Azért is szeretem a videóid, mert emlékeket hoznak a felszínre. Emlékszem a pillanatra, amikor kisgyermekként szembesültem vele, hogy adott testben vagyok, valaki, én, és a test úgy mozog ahogy irányítom. Eldöntöm h felemelem a karom és felemelem. Nézek ki a szemeken keresztül, nem tudom ki van bent pontosan, csak annyit hogy én, ez a szó rá. És nem tudom, hogy lettem, honnan, mikor, hogy. Megijedtem a testem és a cselekedeteim feletti hatalmamtól, és hogy egyedül vagyok a testemben. Azt éreztem h ekkora felelősségnek nem fogok tudni megfelelni ( h egyedül vagyok és irányítanom kell egy testet, ami létezik és van :) )
Hol található vonatkozó könyv-címlista ?
A taoisták pontosan meg tudják mondani hol található az ego. Tudom hogy az más rendszer de kéne hogy legyen áthallás a kettő közt
A két szélsőségről, hogy elengedni az egót és elfojtani - nekem erről a kisgyerekek jutnak eszembe. Amikor még tényleg újszülött picik, akkor azt érzik, hogy egyek az anyával és ez meg is marad viszonylag sokáig - talán egy, másfél évre emlékszem. Ez a rövid időszak az élet elején: ez az az állapot, amikor van ego, de sem elfojtva, sem túltolva nincsen? Amikor (még) fel tudunk oldódni más lényben is, habár nem tudatosan?
Nem világos, hogy akkor a karakterünk mi is valójában? A forma,a személyes történet, ízlés, név teljesen érthető, de a karakter egy elvontabb, nehezen megfogható dolog, mindenkinek van, látjuk is egymásét, de a sajátját senki sem igazán
A karakter a szamszkára, ami akkor derül ki, amikor szituációba kerülünk, ezért is nevezik válaszadásnak. Ha nincs történés, akkor a testi jegyek árulkodnak a karakterről, pl. introvertált, extrovertált, harag, kétely, vágy típusú stb. De amikor reagálunk tettben, beszédben, gondolatban, ott tudjuk nyakon csípni a karakterünket.
Köszönöm szépen.
Ego nélkül nem lehet működni a ebben a világban - Ezért lehet az, hogy a jelenlegi, elvileg megvilágosodott spirituális vezetőkön sem látszik külsőre semmi rendkívüli? Muszáj megtartsák az egojuk egy részét, hogy működni tudjanak?
Talán Echart Tolle az egyetlen, akinek a beszédén átszűrődik, hogy ő másképp tapasztalja a külvilágot.
Amíg van fizikai test, addig van személyiség is, erről szól az 5 szkandha tanítása. Egy megvilágosodott lény több, mint a korlátoktól terhelt ego, őt nem ugráltatják az ego képzetei, hanem ő irányítja az egót, és tapasztalásában lényegesen nagyobb világot érzékel, mint az ego beszűkült látásmódja.
Szerintem pont látszik, például a magyar történelemben is az igazán nagy embereknek nem lehet érzékelni a személyiségét.