Magyarországon bőven harmadrendű voltam több periférikus élethelyzet miatt,plussz utálok bratyizni és nem vagyok simulékony,ezt nagyon nem bírták.Mindig úgy éreztem pitizni kéne,sok volt a mentális csicskítás.Az egyetlen hely ahova idáig nem passzoltam egyáltalán, az Magyarország volt.Külföld meg olyan,hogy ha jól dolgozik valaki akkor elfogadják,plussz a légkör jó,mert ott tágabb a keret, sokmindent elfogadnak.Nekem ott jó ahol jól érzem magam.
12 éve élek külföldön. Semmi olyat nem érzek, amiről Pásztor Anna beszél, semmi honvágyam nincs. Viszont ha Magyarországra vissza kell menjek, már Ferihegyen elfog a légszomj, és kb. egy hét után már alig várom, hogy elmenjek abból az országból, annyira nem érzem magam jól.
Megértem Annát , csak szerintem ha nem tudjuk elengedni a sértettséget , akkor nem lehet beilleszkedni , én mar a harmadik országban elek (20 ev ) és egyik országban sem éreztem ennyire kirekesztve magam , mint otthon Magyarországon
Sztem Anna saját tapasztalatot fogalmaz meg, nem kellene általánosítani …Németországban elek és ezt nem tapasztalom, a gyökereket értem nyilván és az tényleg így van
Engem az is érdekelne, hogy az az állítólagos üvegplafon, amiről beszél, az szerinte a szülőhazájában talán nem létezik? Még ha neki talán kevésbé is, tekintve a hinterlandját, egy egyszerű, kapcsolatokkal nem rendelkező mezei magyar állampolgár számára talán a csillagos ég a határ? Ne ne már.
16 éve èlek külföldön, szeretek itt lenni, itt kèpzelem el a jövômet,a tàrsadalom teljes értékû emberének érzem magam. DE! Imádok Magyarországon lenni, imàdom a kultúràt, az ételeket, azt is, ami fejcsóvàlva “annyira magyar”, a tàjról és otthon maradt családomról ne is beszéljünk. A jelenlegi politikai helyzettel otthon nem tudok és nem is akarok megbékèlni,ezért nem tudom elkèpzelni, hogy hazaköltözzek+ az ismerôseim, baràtaim zöme már külföldi. Hàlàs vagyok a “kettôslèt” lehetôsègéért, Mo-n vagyok igazán otthon,az a haza, de a megszokott otthonom már itt van.
Egyetértek Annával, kb fél év után haza kellett jönnöm, olyan erős honvágyam volt, szerintem személyiség függő, ki mennyire tud alkalmazkodni és váltani.
Ausztriaban ez nem így van. Ismerek embereket akik vezető pozícióban vannak osztrák cégeknél.Sőtt önkormányzatban,Adóhatósàgnàl,Gyàrakban vezetői pozíciót töltenek be.Itt ha jól csinàlod a dolgod làtjàk hogy szorgalamas vagy akkor simàn feljebb léptetnek.De ez Ausztria,azt hogy Angliában hogy van nem tudom.Én 2013 -óta élek kint és imàdok itt lenni,vannak osztrák ismerőseim,nem ért negatívum a szàrmazàsom miatt.Dolgoztam polgármesternek,Orvosoknak,Díjjakat nyert cégnek,mindenholl a legkisebb beosztásban,de a tulajtól kezdve ,a vezetőkig mindig nagyon tisztelettel bàntak velem.Magyar barátaim műszakvezetőként, csoportvezetőként dolgoznak, gyàrakban,vendéglàtàsban üzletvezetők stb....
@@ildiko.jf. Senki semmit nem vont kétségbe, be lehet fejezni a szalmabábozást is. Ha azt mondta volna, hogy ez az ő tapasztalata, akkor azt kellett volna mondania, ehelyett általános érvényű , másokra is kiterjesztett tanulságot vont le s saját, egyébként nem is naprakész helyzetéből. És olyan általánosító megállapításokat tett, amik tényszerűen nem igazak.
@@smacijs Látom szeret kiosztani másokat és személyeskedni, engedtessék meg, hogy Anna elmondja, hogy mit gondol és mit tapasztalt ezzel kapcsolatban. Bármilyen furcsa is egyeseknek, de vannak még Magyarországot szerető emberek.
@@ildiko.jf. Te meg láthatóan szeretsz hisztizni, de a személyeskedés fogalmáról dunsztod nincs. Menj vissza az iskolapadba vagy guglizd meg, és tanulj. Senki sem tiltotta meg Pásztor Annának, hogy azt mondjon, amit akar,. Te vagy az, aki itt toporzékol, hogy ezt neki ellentmondva más is meg meri tenni. Ilyen kétirányú utca a szólás szabadsága, még he ott a nagy magyar földön ezt már el is felejtették a hozzád hasonlók.
Azert ez nem teljesen igy van.2015óta nem dolgozom itthon .Kb.nem is szeretnék.Még hanem is olyan szinvonalú a munkám mint itthon .Meetingen nem ordibál az igazgató,se a telefonba .Még most is álmodok a magyar fönökeimmel.Területi vezető voltam.Negy szemközti előtt gyomor fájdalmam volt.Ez nincs👍
Anna velemenye nem altalanos! Nem osztom… siman lehet az ember jo pozicioban kint is! A gyoker eresztese valoben mehezebb de a karrier plafon a fejekben letezik!!
Angliában élek és 70 évesen jöttem! Semmi ilyent nem tapasztalok! Nagyon jól érzem magam és nem vágyom vissza! Sőt!❤️🇬🇧❤️
Magyarországon bőven harmadrendű voltam több periférikus élethelyzet miatt,plussz utálok bratyizni és nem vagyok simulékony,ezt nagyon nem bírták.Mindig úgy éreztem pitizni kéne,sok volt a mentális csicskítás.Az egyetlen hely ahova idáig nem passzoltam egyáltalán, az Magyarország volt.Külföld meg olyan,hogy ha jól dolgozik valaki akkor elfogadják,plussz a légkör jó,mert ott tágabb a keret, sokmindent elfogadnak.Nekem ott jó ahol jól érzem magam.
12 éve élek külföldön. Semmi olyat nem érzek, amiről Pásztor Anna beszél, semmi honvágyam nincs. Viszont ha Magyarországra vissza kell menjek, már Ferihegyen elfog a légszomj, és kb. egy hét után már alig várom, hogy elmenjek abból az országból, annyira nem érzem magam jól.
Igy igaz!
Megértem Annát , csak szerintem ha nem tudjuk elengedni a sértettséget , akkor nem lehet beilleszkedni , én mar a harmadik országban elek (20 ev ) és egyik országban sem éreztem ennyire kirekesztve magam , mint otthon Magyarországon
Sztem Anna saját tapasztalatot fogalmaz meg, nem kellene általánosítani …Németországban elek és ezt nem tapasztalom, a gyökereket értem nyilván és az tényleg így van
Engem az is érdekelne, hogy az az állítólagos üvegplafon, amiről beszél, az szerinte a szülőhazájában talán nem létezik? Még ha neki talán kevésbé is, tekintve a hinterlandját, egy egyszerű, kapcsolatokkal nem rendelkező mezei magyar állampolgár számára talán a csillagos ég a határ? Ne ne már.
16 éve èlek külföldön, szeretek itt lenni, itt kèpzelem el a jövômet,a tàrsadalom teljes értékû emberének érzem magam. DE! Imádok Magyarországon lenni, imàdom a kultúràt, az ételeket, azt is, ami fejcsóvàlva “annyira magyar”, a tàjról és otthon maradt családomról ne is beszéljünk. A jelenlegi politikai helyzettel otthon nem tudok és nem is akarok megbékèlni,ezért nem tudom elkèpzelni, hogy hazaköltözzek+ az ismerôseim, baràtaim zöme már külföldi. Hàlàs vagyok a “kettôslèt” lehetôsègéért, Mo-n vagyok igazán otthon,az a haza, de a megszokott otthonom már itt van.
Egyetértek Annával, kb fél év után haza kellett jönnöm, olyan erős honvágyam volt, szerintem személyiség függő, ki mennyire tud alkalmazkodni és váltani.
De a gyermeked már "angol" lesz. Akárhány barátom/ismerősöm kiment külföldre, eszük ágában sincs hazajönni.
Pontosan
Ausztriaban ez nem így van. Ismerek embereket akik vezető pozícióban vannak osztrák cégeknél.Sőtt önkormányzatban,Adóhatósàgnàl,Gyàrakban vezetői pozíciót töltenek be.Itt ha jól csinàlod a dolgod làtjàk hogy szorgalamas vagy akkor simàn feljebb léptetnek.De ez Ausztria,azt hogy Angliában hogy van nem tudom.Én 2013 -óta élek kint és imàdok itt lenni,vannak osztrák ismerőseim,nem ért negatívum a szàrmazàsom miatt.Dolgoztam polgármesternek,Orvosoknak,Díjjakat nyert cégnek,mindenholl a legkisebb beosztásban,de a tulajtól kezdve ,a vezetőkig mindig nagyon tisztelettel bàntak velem.Magyar barátaim műszakvezetőként, csoportvezetőként dolgoznak, gyàrakban,vendéglàtàsban üzletvezetők stb....
Angliában sincs úgy, ahogy Anna mondja. Én ott élek. Egy rakás vezető pozícióban dolgozó külföldit, köztük magyart, ismerek.
@@smacijsAnna ezt tapasztalta, ő így érezte, miért kell ezt kétségbe vonni?? Én is honvágyat éreztem és örültem, mikor visszajöttem.
@@ildiko.jf. Senki semmit nem vont kétségbe, be lehet fejezni a szalmabábozást is. Ha azt mondta volna, hogy ez az ő tapasztalata, akkor azt kellett volna mondania, ehelyett általános érvényű , másokra is kiterjesztett tanulságot vont le s saját, egyébként nem is naprakész helyzetéből. És olyan általánosító megállapításokat tett, amik tényszerűen nem igazak.
@@smacijs Látom szeret kiosztani másokat és személyeskedni, engedtessék meg, hogy Anna elmondja, hogy mit gondol és mit tapasztalt ezzel kapcsolatban. Bármilyen furcsa is egyeseknek, de vannak még Magyarországot szerető emberek.
@@ildiko.jf. Te meg láthatóan szeretsz hisztizni, de a személyeskedés fogalmáról dunsztod nincs. Menj vissza az iskolapadba vagy guglizd meg, és tanulj. Senki sem tiltotta meg Pásztor Annának, hogy azt mondjon, amit akar,. Te vagy az, aki itt toporzékol, hogy ezt neki ellentmondva más is meg meri tenni. Ilyen kétirányú utca a szólás szabadsága, még he ott a nagy magyar földön ezt már el is felejtették a hozzád hasonlók.
Azert ez nem teljesen igy van.2015óta nem dolgozom itthon .Kb.nem is szeretnék.Még hanem is olyan szinvonalú a munkám mint itthon .Meetingen nem ordibál az igazgató,se a telefonba .Még most is álmodok a magyar fönökeimmel.Területi vezető voltam.Negy szemközti előtt gyomor fájdalmam volt.Ez nincs👍
Hat, igen. Nem pont, de valahogy így…😏
Anna velemenye nem altalanos! Nem osztom… siman lehet az ember jo pozicioban kint is! A gyoker eresztese valoben mehezebb de a karrier plafon a fejekben letezik!!