Це відео не доступне.
Перепрошуємо.

Ismerős Arcok - Eltűnni csendben

Поділитися
Вставка
  • Опубліковано 9 лют 2013
  • Eltűnni csendben (Nyerges - Práder)
    Fájni már nem fog, látom magamon,
    Ha megpróbál, hát nem hagyom.
    Csak a leszedett képek szürke nyomai
    Röhögnek rajtam a falakon.
    - Barátok leszünk - mondtad csendesen,
    S ha te mondod, hát elhiszem.
    Hazudni kell majd (ez megy nehezen),
    Mert egy jó barát az nem ilyen.
    Refr.:
    Eltűnni csendben, az volna jó;
    Ne fájjon többé, ha hazug a szó,
    Ne kelljen látnom, ha nem esik jól,
    Ne halljam meg, ha nem rólam szól!
    Eltűnni csendben, az volna jó,
    Ne fájjon többé, ha hazug a szó,
    - Tűnjön el minden!
    Mondanám, de nem való.
    Táncolni kéne az égő romokon,
    A földig rombolt falakon;
    Zokogni némán, elmúlt napokon,
    S ki nem mondott szavakon.
    Ha lemegy a nap (Nyerges - Práder)
    Nézd arcomon az éveket!
    Hazudnék szépeket,
    De a szemeim nem hagyják.
    A fény az, ami sok lehet,
    Itt nem látsz ma könnyeket,
    Hiába is akarják.
    Más mostanában a reggelem,
    Az egész életem
    Úgy az ágy szélére ült.
    Kár, hogy kicsit még részegen
    Újra kell kezdenem,
    És a lelkesedés is hűlt.
    Refr.:
    De ha lemegy a nap,
    Már nem nagyon ismersz rám.
    Becsukott szemmel
    Zuhanok a fény után.
    S míg a pohárban el nem olvad a jég,
    Addig egy kicsit
    Megint olyan leszek, mint rég.
    Nézd itt ezt a kék eret,
    S benne a véremet,
    Ahogy magaslatokra tör!
    Jó nagy lesz a túlnyomás,
    S az már abszurditás,
    Hogy a saját vérem öl.
    Tény mostanában, hogy szédülök;
    Félek, még eldűlök
    Valami árokpart szélén.
    S én, a színpadok csillaga,
    Hangjegyek mágusa
    Ott hűlök ki az út végén.
    /Az egyik kedvencem. Majd Te is megérted, mikor olyan öreg leszel - mondjuk -, mint Vili (ha-ha). Mikor reggel, az ágy szélén ülve jó 10 percig kell erőt gyűjtened, hogy kisántikálj a fürdőszobáig, és a tükör előtt minden reggel újra és újra be kell mutatkoznod önmagadnak. Mikor rájössz, hogy hiába vagy „rocksztár", Te is csak emberből vagy, és hogy sokkal jobb volna valahol egész máshol lenni, valaki egész másnak a bőrében. Aztán ez dél felé kezd elmúlni, estére pedig csak halványan rémlik, hogy kicsit fura volt az ébredés. És másnap reggel.../

КОМЕНТАРІ • 4