"Hosszú ösvény vezet a szívemtől az arcomig." Ezt egy sci-fi-ben olvastam, nagyon kedves mondat. Tőlem gyakran kérdezik, miért vagyok mérges... aztán addig nyaggatnak, míg tényleg mérges leszek, mert kirángattak a nirvánából, mert nekik nem felelt meg az arcom. Ámberek... A hogyvagyozás nekem is az agyamra megy.
A hangsúly, hogy milyen "dalllammal" teszik fel a kérdést sok mindent elárul. Ezt nehéz egy érintetnek megfejteni. Hogy milyen hangsúllyal teszik fel neked a kérdést az elárulja, hogy tényleg kiváncsiak rá , hogy hogy vagy. Lehet, hogy csak egy konvenciális társasági kérdés és nem is várnak rá csak egy konvencionális köszönöm jól választ .A hangsúly, az arckifejezés, a mozgás vagyis a nonverbális kommunikáció sok mindent elárul. Ez a kommunikációs csatorna nehezített az autistáknál. Pedig a szó nem mindig azt fejezi ki amit jelent nyelvi szinten a kommunikációban. Örülök, hogy megint itt vagytok és viszitek tovább az Autista vagyok csatornát.
Рік тому+1
Társasági kérdés, aminek semmi értelme. A köszönöm jól is egy hazugság, ha nem vagyok jól. Ezek szerint a többség inkább a hazugságra kíváncsi. Néha én is belemegyek ebbe az intézményesített játszmázásba, de nagyon nehezemre esik színlelni. Egyrészt eszembe nem jutna megkérdezni, hogy a másik ember hogy van, másrészt ha valahogy el is jutok erre a szintre, nem érdekel a válasz. Pláne akkor nem, ha elkezd panaszkodni. Bezzeg ha én kezdenék el neki panaszkodni, otthagyna a francba 2 perc után azzal a dumával, hogy siet. Főleg akkor kínos a szituáció, ha rég nem látott ismerőssel találkozok és esetleg a helyzet sem olyan, hogy kvázi ki lehetne maxolni az abból fakadó témát a beszélgetés végéig, hanem "kifullad" már az elején és akkor jön az, amit rettentően utálok, hogy "elszámoltatnak". Jönnek a szokásos klisé kérdések: Mit csinálsz mostanában? Mit dolgozol? Hol laksz? Esetleg tanulsz-e? Család, gyerekek stb.. A nem akarok válaszolni nem opció, mert ugye úgy mond nem lehet őket megsérteni, de valójában nem akarok egyikre se válaszolni. Főleg úgy, hogy mondjuk 15 év után egyszer találkozunk és utána lehet, hogy soha többet. Közben meg gyöngyözik a hektoliter izzadság a testemen és azt várom már, hogy mikor ér véget a beszélgetés.
Megjegyzés 1: én az első pillanattól imádtalak Megjegyzés 2: szerintem te kiválóan elsajátítottad már az arckifejezések és a hangsúlyok összhangba hozását az érzelmekkel. Büszke vagyok rád! Megjegyzés 3: Ez inkább kérdés: Szerinted a kérdésre kérdéssel válaszolás (ha érzelemmel kapcsolatos a téma), egyfajta időnyerési próbálkozás egy alexitímiás személynél? Vagy egyszerűen tudja, hogy nem tudja megfogalmazni az érzelmeit és a visszakérdezés egy kibúvó?
Csak saját tapasztalatból: Nem tudom, hogy összefügg-e az alexitímiával, de én azért szoktam visszakérdezni kérdésre, mert nem feltétlen értem, miért merült fel az a kérdés, és helyere szeretném tenni magamban az egész témát. Sokszor zavar, ha nem látom át, hogy miröl is szól a beszélgetés, és csak egy-egy szálon tudom követni, ahelyett, hogy szervesen felfognám a témát.
Válasz 1 és 2: köszönöm *shy* Válasz 3: az alexitímiás a legtöbb esetben nem tudja, hogy alexitímiás, ezért nem tudja, hogy nem tudja megfogalmazni az érzéseit. Szóval inkább időnyerés, mint kibúvó. És +1 @Bezilon válaszának, az is hozzátartozik.
A "Hogy vagy?" általában nem igazi kérdés. Ezért nem is lehet rá igazi választ adni.
Рік тому+6
Rettenetesen utálom ezt a kérdést. Meg amikor a szomszéd pl. megkérdezi, hogy hova mész, miért sietsz stb.., de valójában nem érdekli a válasz. És csak felcseszik az agyamat, hogy minek kérdeznek, ha nem érdekli őket, mit válaszolok.
De miért hisz minket mindenki érzéketlennek? Én érzek több féle érzést, nekem a gyász és a félelem kivételével minden megvan, és nem hiányoznak... 😅 Mellesleg extrém körülmények közt minden érzelem fel tud törni újra.
"Hosszú ösvény vezet a szívemtől az arcomig."
Ezt egy sci-fi-ben olvastam, nagyon kedves mondat.
Tőlem gyakran kérdezik, miért vagyok mérges... aztán addig nyaggatnak, míg tényleg mérges leszek, mert kirángattak a nirvánából, mert nekik nem felelt meg az arcom.
Ámberek...
A hogyvagyozás nekem is az agyamra megy.
Ezt az intenzív mozgást, lehet, hogy én lelkesedésnek nevezném.
A hangsúly, hogy milyen "dalllammal" teszik fel a kérdést sok mindent elárul. Ezt nehéz egy érintetnek megfejteni. Hogy milyen hangsúllyal teszik fel neked a kérdést az elárulja, hogy tényleg kiváncsiak rá , hogy hogy vagy. Lehet, hogy csak egy konvenciális társasági kérdés és nem is várnak rá csak egy konvencionális köszönöm jól választ .A hangsúly, az arckifejezés, a mozgás vagyis a nonverbális kommunikáció sok mindent elárul. Ez a kommunikációs csatorna nehezített az autistáknál. Pedig a szó nem mindig azt fejezi ki amit jelent nyelvi szinten a kommunikációban.
Örülök, hogy megint itt vagytok és viszitek tovább az Autista vagyok csatornát.
Társasági kérdés, aminek semmi értelme. A köszönöm jól is egy hazugság, ha nem vagyok jól. Ezek szerint a többség inkább a hazugságra kíváncsi.
Néha én is belemegyek ebbe az intézményesített játszmázásba, de nagyon nehezemre esik színlelni. Egyrészt eszembe nem jutna megkérdezni, hogy a másik ember hogy van, másrészt ha valahogy el is jutok erre a szintre, nem érdekel a válasz. Pláne akkor nem, ha elkezd panaszkodni. Bezzeg ha én kezdenék el neki panaszkodni, otthagyna a francba 2 perc után azzal a dumával, hogy siet.
Főleg akkor kínos a szituáció, ha rég nem látott ismerőssel találkozok és esetleg a helyzet sem olyan, hogy kvázi ki lehetne maxolni az abból fakadó témát a beszélgetés végéig, hanem "kifullad" már az elején és akkor jön az, amit rettentően utálok, hogy "elszámoltatnak".
Jönnek a szokásos klisé kérdések: Mit csinálsz mostanában? Mit dolgozol? Hol laksz? Esetleg tanulsz-e? Család, gyerekek stb..
A nem akarok válaszolni nem opció, mert ugye úgy mond nem lehet őket megsérteni, de valójában nem akarok egyikre se válaszolni. Főleg úgy, hogy mondjuk 15 év után egyszer találkozunk és utána lehet, hogy soha többet. Közben meg gyöngyözik a hektoliter izzadság a testemen és azt várom már, hogy mikor ér véget a beszélgetés.
@ egyetértek veled. Ezt hívják felületes társalgásnak. Próbáld meg te írányítani a beszélgetés menetét.
Megjegyzés 1: én az első pillanattól imádtalak
Megjegyzés 2: szerintem te kiválóan elsajátítottad már az arckifejezések és a hangsúlyok összhangba hozását az érzelmekkel. Büszke vagyok rád!
Megjegyzés 3: Ez inkább kérdés: Szerinted a kérdésre kérdéssel válaszolás (ha érzelemmel kapcsolatos a téma), egyfajta időnyerési próbálkozás egy alexitímiás személynél? Vagy egyszerűen tudja, hogy nem tudja megfogalmazni az érzelmeit és a visszakérdezés egy kibúvó?
Csak saját tapasztalatból: Nem tudom, hogy összefügg-e az alexitímiával, de én azért szoktam visszakérdezni kérdésre, mert nem feltétlen értem, miért merült fel az a kérdés, és helyere szeretném tenni magamban az egész témát. Sokszor zavar, ha nem látom át, hogy miröl is szól a beszélgetés, és csak egy-egy szálon tudom követni, ahelyett, hogy szervesen felfognám a témát.
Válasz 1 és 2: köszönöm *shy*
Válasz 3: az alexitímiás a legtöbb esetben nem tudja, hogy alexitímiás, ezért nem tudja, hogy nem tudja megfogalmazni az érzéseit. Szóval inkább időnyerés, mint kibúvó. És +1 @Bezilon válaszának, az is hozzátartozik.
A "Hogy vagy?" általában nem igazi kérdés. Ezért nem is lehet rá igazi választ adni.
Rettenetesen utálom ezt a kérdést. Meg amikor a szomszéd pl. megkérdezi, hogy hova mész, miért sietsz stb.., de valójában nem érdekli a válasz. És csak felcseszik az agyamat, hogy minek kérdeznek, ha nem érdekli őket, mit válaszolok.
@ Dettó!
Hardver szoftver diagnosztika :-)
De miért hisz minket mindenki érzéketlennek?
Én érzek több féle érzést, nekem a gyász és a félelem kivételével minden megvan, és nem hiányoznak... 😅 Mellesleg extrém körülmények közt minden érzelem fel tud törni újra.