Én nálam is az volt, hogy én magamtól magam hibájából szerettem volna megtapasztalnom megtanulni mindent. Mert úgy gondoltam, hogy az bele épül az agyamban és nem kellenek úgy mond mankók. Na meg ha valamit tudtam, egyszerűen elrejtettem hogy ne figyeljenek rám fel, mert akkor még baszogattak hogy na hát tudod, akkor meg miért nem és ez egy kényszerítés. Szerintem őket másképpen kéne tanítani, szabadabban ezeket a gyerekeket, és mivel utálják a figyelmet ami hirtelen rájuk szegezodik meg az elvarasokat, egyszerűen eljatszak hogy buták csak hagyják őket nyugodtan békén. Én is így voltam az iskolákban, volt egy papagájom és az nem szólt közben neki elmondta az elemeteimet a tananyagot, és megkönnyebbülés volt hogy papagájomtol nem kaptam sem negatív sem pozitív visszajelzést. Így megkönnyebbültem hogy nincs elvaras nincs megszegyenitett és könnyebb sokkal könnyebb volt a papagajommal tanulnom. Ezért volt hogy kitűnőre javítottam fel a 2 eszemet, hirtelen. Szóval ezek a gyerekeknek sokkal jobbat tenne, ha amúgy robotok vagy a mesterséges intelligencia tanítana őket, mert az nem rasszista nem szidja szegyneiti meg őket, nincs test szaguk, úgy fejlődnek tudásban abban a tempóban ahogy ők szeretnének mert amúgy kinyilnak ezek a gyerekek, is csak érzékenyebbek a többieknél.
Рік тому+3
3:46 Na igen, nálam ez volt is. Amikor tanárnak kellett bizonygatnom, hogy azért, mert egyszer-kétszer brillíroztam a programozás tanfolyamon, még nem jelenti azt, hogy egyetemi szintet elvárhat tőlem. Ő fejben ott tartott, hogy milyen jó lesz ez a tanfolyam a továbbtanuláshoz és hogy megyünk programtervezőre vagy minimum műszaki informatikusmérnöknek. És hiába pofáztam neki, hogy egyrészt nem értek én ennyire ehhez, másrészt amit tudok, azt is otthon szedtem fel, harmadrészt 2 diplomával a hátam mögött az a hajó már elúszott, hogy én most nekiálljak egy progmat BSc-nek. :D Utána meg jött a szakmai szóbeli vizsga, amiből se tételkidolgozás nem volt se semmi és akkor nagy jóindulattal arra a vizsgarészre adtak egy kettest, aztán odajött hozzám szakdogavédés után emberünk, hogy hát ő azt hitte, hogy nekem a szóbeli az milyen jól fog menni. Hát hogyne! :DDD 4:10 A siettetés azért sem annyira jó, mert általában pont akkor jön rám a kis dolog meg a nagy dolog is, szóval.. asszem IBS-nek hívják ezt a tünetegyüttest és akkor úgy menjél dolgozni, hogy folyamatos bélgörcseid vannak.. hát hogyne. :DD És az a vicc az egészben, hogy pont a helyzet okozza a tüneteket. Ez el is vonja a figyelmem, aztán innen szép győzni. 4:35 Amúgy tényleg! :D És nálam főleg a higiéniával az a gond, hogy mivel fáj is a lábam, nincs energiám ahhoz, hogy napi szinten kvázi naprakész legyek minden téren ebből a szempontból. És mindig annyi mindent kéne csinálnom magamon, hogy kvázi állapotba hozzam magam, hogy még ha meg is teszem ezt a műveletsort, az is minimum 1 óra, aztán utána konstatálom, hogy valami mindig kimarad. Szóval valójában folyamatosan higiénikusnak lenni és maradni rettentő fárasztó. (legalábbis nekem) A környezetem meg ha nem is folyamatosan, de időnként ezzel cseszeget, mintha azt gondolnák, hogy én annyira élvezem ezt a helyzetet. Vagy amikor már 3 centi hosszú a hajam és kezelhetetlen, akkor max. 2-3 naponta hajat kéne mosnom. Hát biztos, hogy nem. Igen a fésülködést is nyilván akkor csinálom már, ha kellően hosszú ahhoz, hogy legyen mit fésülni. 5:19 Hú de én vagyok ez is. Amiben nem vagyok megszállott, csak szimplán szeretem azt is inkább elnapolom. A vicc az, hogy meg tudom fogalmazni, hogy mit szeretek, de nem csinálom vagy csak ritkán. 7:56 Hát én talán a viselkedést nem annyira veszem át, vagy legalábbis nem tudok róla, de utánozni szoktam a beszédüket, a hanglejtést stb.. A videó végére természetesen elbizonytalanodtam, hogy tényleg az én jellemzőimről beszéltél-e.
Nagyon jó info volt ez. Eszembe jutottak az ún Hikikomorik. Ez a viselkedésmód Japánból ered, de már számos országban gyökeret vert. Emberkék, akik elvonulnak a világ elől akár hosszú évekre is a társadalomból, mintegy kivonva magukat. Lehet, hogy ők is PDA-ban szenvednek??
Köszönöm! A kisfiam enyhe aspergeres és ezeket veszem észre rajta. Nagyon nehéz és unszolni kell egy fogmosáshoz, öltözéshez, reggeli kelések. Ami neki jó és szereti csinálni azzal nála nincs gond. Lehet, hogy nem PDA-s de vannak hasonló tünetei.
Kislányom 14 éves az elmúlt két hétben nem akar iskolába menni és orvoshoz sem tudjuk elvinni mert nem száll buszra wc-re is csak unszolásra megy önállóan már nem is hajlandó kimenni
Én nálam is az volt, hogy én magamtól magam hibájából szerettem volna megtapasztalnom megtanulni mindent. Mert úgy gondoltam, hogy az bele épül az agyamban és nem kellenek úgy mond mankók. Na meg ha valamit tudtam, egyszerűen elrejtettem hogy ne figyeljenek rám fel, mert akkor még baszogattak hogy na hát tudod, akkor meg miért nem és ez egy kényszerítés. Szerintem őket másképpen kéne tanítani, szabadabban ezeket a gyerekeket, és mivel utálják a figyelmet ami hirtelen rájuk szegezodik meg az elvarasokat, egyszerűen eljatszak hogy buták csak hagyják őket nyugodtan békén. Én is így voltam az iskolákban, volt egy papagájom és az nem szólt közben neki elmondta az elemeteimet a tananyagot, és megkönnyebbülés volt hogy papagájomtol nem kaptam sem negatív sem pozitív visszajelzést. Így megkönnyebbültem hogy nincs elvaras nincs megszegyenitett és könnyebb sokkal könnyebb volt a papagajommal tanulnom. Ezért volt hogy kitűnőre javítottam fel a 2 eszemet, hirtelen. Szóval ezek a gyerekeknek sokkal jobbat tenne, ha amúgy robotok vagy a mesterséges intelligencia tanítana őket, mert az nem rasszista nem szidja szegyneiti meg őket, nincs test szaguk, úgy fejlődnek tudásban abban a tempóban ahogy ők szeretnének mert amúgy kinyilnak ezek a gyerekek, is csak érzékenyebbek a többieknél.
3:46 Na igen, nálam ez volt is. Amikor tanárnak kellett bizonygatnom, hogy azért, mert egyszer-kétszer brillíroztam a programozás tanfolyamon, még nem jelenti azt, hogy egyetemi szintet elvárhat tőlem. Ő fejben ott tartott, hogy milyen jó lesz ez a tanfolyam a továbbtanuláshoz és hogy megyünk programtervezőre vagy minimum műszaki informatikusmérnöknek. És hiába pofáztam neki, hogy egyrészt nem értek én ennyire ehhez, másrészt amit tudok, azt is otthon szedtem fel, harmadrészt 2 diplomával a hátam mögött az a hajó már elúszott, hogy én most nekiálljak egy progmat BSc-nek. :D
Utána meg jött a szakmai szóbeli vizsga, amiből se tételkidolgozás nem volt se semmi és akkor nagy jóindulattal arra a vizsgarészre adtak egy kettest, aztán odajött hozzám szakdogavédés után emberünk, hogy hát ő azt hitte, hogy nekem a szóbeli az milyen jól fog menni. Hát hogyne! :DDD
4:10 A siettetés azért sem annyira jó, mert általában pont akkor jön rám a kis dolog meg a nagy dolog is, szóval.. asszem IBS-nek hívják ezt a tünetegyüttest és akkor úgy menjél dolgozni, hogy folyamatos bélgörcseid vannak.. hát hogyne. :DD És az a vicc az egészben, hogy pont a helyzet okozza a tüneteket. Ez el is vonja a figyelmem, aztán innen szép győzni.
4:35 Amúgy tényleg! :D És nálam főleg a higiéniával az a gond, hogy mivel fáj is a lábam, nincs energiám ahhoz, hogy napi szinten kvázi naprakész legyek minden téren ebből a szempontból. És mindig annyi mindent kéne csinálnom magamon, hogy kvázi állapotba hozzam magam, hogy még ha meg is teszem ezt a műveletsort, az is minimum 1 óra, aztán utána konstatálom, hogy valami mindig kimarad. Szóval valójában folyamatosan higiénikusnak lenni és maradni rettentő fárasztó. (legalábbis nekem) A környezetem meg ha nem is folyamatosan, de időnként ezzel cseszeget, mintha azt gondolnák, hogy én annyira élvezem ezt a helyzetet. Vagy amikor már 3 centi hosszú a hajam és kezelhetetlen, akkor max. 2-3 naponta hajat kéne mosnom. Hát biztos, hogy nem. Igen a fésülködést is nyilván akkor csinálom már, ha kellően hosszú ahhoz, hogy legyen mit fésülni.
5:19 Hú de én vagyok ez is. Amiben nem vagyok megszállott, csak szimplán szeretem azt is inkább elnapolom. A vicc az, hogy meg tudom fogalmazni, hogy mit szeretek, de nem csinálom vagy csak ritkán.
7:56 Hát én talán a viselkedést nem annyira veszem át, vagy legalábbis nem tudok róla, de utánozni szoktam a beszédüket, a hanglejtést stb..
A videó végére természetesen elbizonytalanodtam, hogy tényleg az én jellemzőimről beszéltél-e.
Nagyon jó info volt ez. Eszembe jutottak az ún Hikikomorik. Ez a viselkedésmód Japánból ered, de már számos országban gyökeret vert. Emberkék, akik elvonulnak a világ elől akár hosszú évekre is a társadalomból, mintegy kivonva magukat. Lehet, hogy ők is PDA-ban szenvednek??
Köszönöm! A kisfiam enyhe aspergeres és ezeket veszem észre rajta. Nagyon nehéz és unszolni kell egy fogmosáshoz, öltözéshez, reggeli kelések. Ami neki jó és szereti csinálni azzal nála nincs gond. Lehet, hogy nem PDA-s de vannak hasonló tünetei.
Kislányom 14 éves az elmúlt két hétben nem akar iskolába menni és orvoshoz sem tudjuk elvinni mert nem száll buszra wc-re is csak unszolásra megy önállóan már nem is hajlandó kimenni
Örülök hogy idetaláltam ❤❤❤
Köszönöm!
És mit lehet ezzel kezdeni?
Ez a PDA- s viselkedés egy bántalmazott gyerek viselkedés reakcióját is mutathatja talán?
De egy irányítást átvevő gyerek magatartása is lehet ?
100 szàzalék ,hogy bàntalmazàs legfőképp