Én első körben bele kóstoltam a mezőgazdaságba, szüleim részéről. Majd elkerültem egy szakmunkás iskolába, ott hideg burkólást szerettem volna tanulni de egészségi okok miatt nem lehettem, így hát kárpitos mesterség elsajátítását vettem célként. Sikereimet tekintve országosan is elismert szakember lettem szakma sztár fesztíválon elért országos 3. helyet tudhatom megaménak. De tudtam, hogy nem ez lesz a hívatásom. Gimnáziumba jártam esti tagozatra, majd érettségi letétele után hulladékgazdálkodási technológus szakot kezdtem és fejeztem is be. Olyat szerettem volna tanulni és csinálni, ami az emberiség javát szolgálja titokban csendben. Sajnos a szak elvégzése után nem sikerült elhelyezkednem vele… csak pár évvel később karácsonyi ajándékként csörgött a telefon, hogy Magyarország egyik legnagyobb Környezetvédelmi cégénél van lehetőségem dolgozni, immáron 2 éve dolgozok a cégnél, és harcolok kis hazánk tisztaságáért.
Story time! mindig is érdekelt a művészet, persze én ezt nem tudtam( milyen érdekes ez) asztalos iskolában kezdtem, ahol egy év után rájöttem arra, hogy farigcsálás az ami megfogott .tehát sulit váltottam és díszítő szobrásznak tanultam, ezt nagyon élveztem közel volt hozzám a művészet minden ága, és úgy éreztem , hogy bármi lehetek: elektró-grafikus, festő, dekoratőr. Majd hirtelen arra eszméltem, hogy apa leszek. (EPIC TWIST) Most van egy 4 éves kislányom, és gyerek tartást fizetek, logisztikában targoncázom ( micsoda karrier.. mondtam magamnak 2 éve) és még hiteleket is fizetnem kell , amit felelőtlenül felvettem. Picit magam alatt, voltam és elkezdtem komolyan gondolkodni , hogy hova tovább. Ekkor eszméltem rá arra, hogy a ez idő alatt, amit most elmondtam. Akárhányszor nyűg ért a gitáromhoz nyúltam és ki pengettem magamból azt amit kell. Majd ráeszméltem, hogy ebben benne van a művészet, az alkotás öröme, és nehogy'isten még pénz is lehet benne. az elmúlt másfél évben többet gyakoroltam, mint addig összesen az elmúlt 12 évben. kezdem megtalálni a saját hangzásom, a saját stílusom : önmagam. már nincsenek kérdések bennem, csak következő lépések, a mostani az , hogy zsömlén és tejen élek mihamarabb meglegyen egy erősítő amivel rögzíteni is tudok. Mindvégig itt volt velem a zene, csak nem néztem alaposan szét :) Álom meló?: A zenéből megélni Így... vagy úgy...?teljesen mind1.
Én megtaláltam az álommelóm. Okosházakat programozok , illetve minden fajta épület automatikáját csinálom legyen az iroda, egyetem, családiház vagy bármi. Elég kalandos az út ami ide vezetett, de azt gondolom hogy izgalmas és jó kis út volt. Középiskolában nagyon informatikus akartam lenni, ezért informatika szakos osztályba mentem egy olyan iskolába, ami alapvetően közgazdasági középiskola, ami azt eredményezte, hogy közgazdasági órám végtelen mennyiségben volt. Ebben az iskolában jöttem rá, hogy mennyire nem érdekel és mennyire nem szeretem a közgazdaságtant, valahogy nem tud lekötni, viszont a nyári munkáim alatt nagyon sok mindennel megismerkedtem ami kifejezetten érdekelt, ezért érettségi után a felvételi lapon volt építész-, villamos-, mechatronikai-, gépészmérnöki kar és egy töritanári is. Mielőtt beadtam volna a jelentkezést rájöttem, hogy ez nem igazán van lekonkretizálva, nem voltam biztos magamban, ezért úgy döntöttem hogy amég kitalálom mi akarok lenni csinálok egy szakmát. Bele is kezdtem a villanyszerelő szakma kitanulásába, ami szinte az első pillanattól megtetszett és beleszerettem. Innen egyenes út volt a képzés végén az Szakma Kiváló Tanulója Versenyre ahol 3. helyezett lettem ezért elvittek kirándulni egy nagy szakmai versenyre Lipcsébe, ez a verseny a Wordskills nevet viseli. Akkor dönöttem el, hogy belekezdek én is ebbe a versenybe, ahol az egész világról jött villanyszerelőkkel mérhetem össze magam és természetesen egyértelművé vált a villamosmérnöki kar választása.2015-ben a sao pauloi Wordskillsen már én voltam a villanyszerelő versenyző, majd 2016 a Euroskills szakmai versenyen is én voltam a villanyszerelő. Ezekre a versenyekre való felkészülés közben ismerkedtem meg többféle épületautomatizálási rendszerrel. Beleadtam mindent a felkészülésbe és ezeknek a rendszereken a kitanulásába és nem sok idő kellett hogy állásajánlatot is kapjak. Természetesen elfogadtam:D. Fantasztikus olyan rendszereket kiépíteni ahol egy épület reagál a környezetére és a felhasználói igényeire. Mindemelett energiahatékony. Ez a szakma olyan, ahol mindíg van valami új. Szó szerint minden nap jön ki egy új eszköz amit használni lehet amivel foglalkozni kell, hogy az ember naprakész maradjon. Ilyen munka mellett nem tud unatkozni az ember, nagyon sok a kihívás, akinek ez tetszik vagy ilyet szeretne csak ajánlani tudom.:D
Nekem volt már pár munkahelyem az életemben, amit kipróbáltam, beleértve a diákmunkákat. Apám őstermelő, így részben jártas vagyok a mezőgazdaságban, de kapálni gyűlölök, traktort szeretek vezetni, de voltam műszaki gyárban termék ellenőrző, suzukiban festő, zöldség gyárban, szivacs gyárban daraboló. Pénzügyi tanácsadónak szerettem lenni, de fiatal voltam hozzá, és az egyetemet(Mérnök informatika) is abba hagytam miatta. Külföldön próbálkoztam napelempark építőként, majd bolti alkalmazott lettem. Főzni szeretek, így szakács lettem. Így jött Hollandia grill szakács, majd sushi szakács. Álmom volt tengerjáron dolgozni, de csak folyamira jutottam, sok volt a h.-v.ig 6-23ig. Azóta voltam halász, halfeldolgozó, és most amit szerettem csinálni egy kalandparkban animátorként volt, de csak szükségből jött, mert előtte kamionsofőrnek kezdtem tanulni. Mindig is szerettem az új helyeket, és a nagy gépeket, így most megtaláltam ami nekem való. Hát ez fél önéletrajz lett. 😅😵
Jelenleg kisgyermeknevelést (bölcsis néni :)) tanulok és nyaranta ebben is dolgozok. A gyerekeknek ez a korszaka (0-3) alapoz meg mindent a további életükben. Szeretném, ha minél több picurnak tudnék segíteni abban, hogy az életét "elkezdje". A tökéletes munka nekem ez, egy saját családi napköziben, ami Montessori szemléletű lesz. Most azon munkálkodom, hogy ennek megteremtsem az alapjait és az egyetem mellett már el végeztem egy Családi napközi vezető és egy Montessori a bölcsődében című tanfolyamot. Ez a mindenem és ennek élek.
Helló Mindenki! Én most tartok az 5 pont közül az 5-nél. Állattenyésztő mérnöknek tanultam amit el is végeztem. majd fél évet kb. kolipénzért dolgoztam az Állami méhészetben. Most egy tehenészetben vagyok. Napi 11 órát melózok reggel 4-től. gondozóként imádom és gyűlölöm is egyben. Külföldre azért akarok kimenni hogy utána haza jöhessek, itthon legyek valaki, nem feltétlen a pénzért. Minden vágyam hogy egyszer telepvezető lehessek aztán "belefáradva" a nagy telepi életbe saját gazdaságot építhessek. De magam mögött akarok tudni egy óriási szakmai tudást amit idővel és rengeteg energiával tudok csak fölépíteni. Szóval higgy az álmodban és szívjál érte. Kevés jobb érzés van annál mikor egymagad segítesz egy borjút megszületni és utána elmondhatod, hogy ő miattad él. Ja + 1 élettapasztalat ott akartam hagyni ezt a melót egy hónap után mondván hogy ez nehéz és nem ezért tanultam ennyit. Lett volna egy könnyebb és jobban fizető, de meghúztam az övemet és megembereltem magam és most csinálom amíg én nem leszek a legjobb!
Életmentő volt most ez a videó. Mivel gyerekkorom óta látássérült vagyok nem volt túl sok választási lehetőségem az érettségi után. A nyelvek jól mennek, így az lett a célom, hogy fordító vagy tolmács legyek. Elvégeztem egy anglisztika alapszakot és a Fordító Tolmács mesterképzésre is sikerült bekerülnöm. Viszont szeptemberben kiderült, hogy a francia nyelvtudásom mégsincs olyan szinten, mint kéne, időközben imádott vakvezető kutyámnak súlyos műtétre lett szüksége. Teljesen kikészültem, nem bírtam enni, aludni. Ilyen lelkiállapotban nem bírtam folytatni, passziváltam a félévemet. Azóta itthon voltam és vagyok és rengeteg időm van gondolkodni. Rájöttem, hogy az, amivel igazán szeretnék foglalkozni, az a segítő kutyák kiképzése, de sajnos a látássérülésem miatt erre nincs esélyem. A terápiás kutyázást ajánlották nekem, ami nagyon tetszene is, de még nem tudom hogyan fogjak neki. Közben az is megfordult a fejemben, hogy végleg ott hagyom a fordító-tolmács dolgot, de kaptam - egy szintén segítő kutyás vonatkozású - lefordítandó könyvet, persze önkéntes alapon, és nagyon szeretem csinálni. Sokat szorongok, hogy mit szólnak mások, meg hogy úgysem fog összejönni se a kutyázás, se a fordítás... De ez a videó most megerősített abban, hogy igenis próbáljam meg! Köszönöm Gergő ❤️
Most emberi erőforrás tanácsadónak tanulok, mert mindig úgy gondoltam hogy a jobb jövőhöz mások fejlesztése útján lehet eljutni, de épp a legjobbkor jött ez a videó, mert hiába a suli, még úgy érzem, nem találtam meg a helyem. Szívem szerint sci-fiket írnék, vagy forgatókönyveket. Imádom a filmek világát, a csavaros történeteket, a mitológiát és imádnám csinálni, de félek attól, hogy nincs elég tehetségem és nincs kereslet az ilyesmire itt Magyarországon. Pont jókor jött a videó. Adott egy kis inspirációt. :)
5 éves koromban eldöntöttem, hogy fejlesztő akarok lenni robottechnológia téren. Tudom, hogy nagyon sokat fogok Minden munkával szívni, de a végére alkottam valamit ami gondolkozik és talán mozog is. (annyira amennyire megszabom) Ez az elhatározás és az érdeklődési kör változatlan, érdekel szeretem, jól csinálom, de gátol az hogy lassú vagyok. Megvan bennem a "Ráérek, hova siessek" mentalitás. Így mikor sietni kényszerülök, ugyanazokban a feladatokban amiket kisujjból kirázok, rettenetes figyelmetlenségi hibákat ejtek, mert arra figyelek, hogy időre kész kell lenni. De mit tegyek ha lassú, de jó munkához idő kell? (4 nap múlva leszek 17 :( )
Illusztrátorként kezdtem most nemrég dolgozni. Nagyon szeretem, de még most vagyok a "dögöljé' bele" résznél. Az ügyfelekkel való tárgyalás a legnehezebb benne, mert mindenki más és mást akar, és nem mindig értjük meg elsőre egymást, de mindig jön valami új, valami izgalmas, amit meg kell tanulni, amit fejleszthetsz, új képességeket szerezhetsz. Mások képzeletét formába önteni (rajzolni) baromi jó érzés.
YO YO! Visszatértem a Kilimanjaroról, ami az utolsó út volt az évben. Nepáli és Afrikai anyagok jönnek, pár ilyen extra videóval fűszerezve, tavaszig. Aztán vagy Japán, vagy Peru, majd megszavazzátok ;)
Háh!!!! Már 11 éve dolgozok színházban technikusként!!! Imádom, a legjobb. És 3 éve külföldön ténykedek, mégjobb! Véletlenül akadtam rá erre a hivatásra és boldog vagyok, konkrétan fütyürészve megyek dolgozni vagy dúdolva. Van egy haverom aki megkérdi milyen napom volt és mindig megborzong és hülyének néz mikor azt mondom “baromi jó volt ma dolgozni” Itt is vannak unalmas melók de még az is jobb mint irodában ülni managerként :)
@@dohilacci Köszi, a filmkészítés jobban érdekel- abban dolgoznék is, sokszor nézek így készült videókat. Csak azért kérdeztem, mert a színház volt az elődje.
Nos az én álommunkám az, hogy nem egy dologgal foglalkozom, hanem sok mindennel. Egyszerre vagyok mérnök a Nokiánál, vagyok párkapcsolati tanácsadó (kócs), írtam egy könyvet, tartok előadásokat, néha autóversenyzek az imádott Subarummal, vagyok egy artista csapatban tartalék ember, tartok akrobatika edzéseket, erőemelek, de még operatőrködök mások youtube csatornájához és fotózok/videózok néha esküvőket is. Ja és Dj is vagyok, évente átlag két mixet adok ki, vagy esküvőkön zenélek. Tehát a véleményem az, hogy az álommunka nem egy munka, hanem egy folyamatos aktivitás és kreativitás. Az az álommunka, amikor elmondhatod magadról, hogy egy elég széles spektrumon vagy képes valódi értéket teremteni. Nem akarok mindenről videókat posztolni, de hármat azért bedobok: 1. Ezt a videót én rendeztem és vágtam, a főszereplő sportoló is én vagyok benne: ua-cam.com/video/MSbaWGJJ3m4/v-deo.html 2. Ezt az előadást a múlt héten tartottam, a könyvem is meg van benne említve: ua-cam.com/video/uT2WJFl_Puc/v-deo.html 3. Ezt pedig az autómról csináltam januárral: ua-cam.com/video/9dTv3bW9FIw/v-deo.html A lényeget pedig csak most mondom... Mindezek mellett otthon is helyt állok, a feleségemmel közel 12 éve élünk együtt szerelemben és a fiacskánk két és fél éves.
Én korábban nagyon imádtam kisfilmeket csinálni, a barátaimmal bulikon készült részeges videókból. Aztán hatalmas Star Wars fan lettem, rengeteget beszéltem róla (főleg a páromnak 😂😂😂), olvastam/olvasom az összes könyvet, nézem a sorozatokat, így aztán a kettő elegyéből született meg a csatornám, ahol Star Wars-hoz kapcsolódó videókat készítek, heti kb 1-et, mert munka mellett ennyire van időm, de imádom csinálni! Kivéve a 20 óra vágást! 🤣🤣🤣 abban egyetértek Veled, útálom hogy ilyen sokáig tart! Nagyon klassz lett a videód! Köszi! 😀
Nem biztos, hogy mindenki a munkájában akar/tud kiteljesedni. Sőt igazából a karrierizmus/workaholic-ság elég pusztító hatással is járhat... a munka lényege és értelme a megélhetés se több se kevesebb (az idődet és energiádat cseréled pénzre). Hogy te ezt milyen formában, milyen élvezettel teszed, az nyilván nem mindegy de véleményem szerint nem kell túlaggódni. Így is úgy is lesz benne nemszeretem rész és így is úgy is a lényeg a pénzkeresés és másodlagos hogy épp a szeszélyeid mit diktálnak. Fontos persze, hogy ne utáld a melódat, borzasztó lehet minden nap úgy bejárni, hogy jajjnemszeretemderosszfúj, de ettől még ki lehet teljesedni szerintem hobby-ban szabadidős tevékenységben, családban stb.-ben is. Pl én is olyat tanulok - tanárszak- amit előreláthatóan szeretni fogok csinálni, de koránt sem ez életem értelme, nem ezt szeretném egész életemben csinálni végig valószínűleg. Ami nagyon leköt (filozófia, írás, politika) azt viszont semmiképpen nem szeretném teljes munkaidőmben csinálni vagy mert nincs rá igény (íróként filozófusként nem lehet megélni, hacsaknem eladod magad amit nem szeretnék) vagy mert nem tisztességes (aki eljut oda hogy hivatásos politikusként pénzt kap az államtól az jó eséllyel eladta a lelkét az ördögnek).... ráadásul nálam nem úgy megy, hogy akkor most a három közül valamelyiket X napig/hónapig/évig folyamatosan tudnám csinálni. Hanem hol ezt, hol azt, hol amazt.
Hogy mi az álommunkám? Rengeteg dolog megfordult már a fejemben pl.allatorvos,festő,zenész,ovónő.Egy ideig oda meg vissza voltam bizonyos szakmákért de engem úgy igazán az ember érdekelt.7. osztályban kezdett el komolyan érdekelni az orvostudomány,az egészségügy.Legnagyobb álmom hogy mentőtiszt legyek és most jelenleg 9.es vagyok egy egészségügyi szakgimnaziumba és imádom.nagyon elhivatott vagyok.Fergeteges érzés lehet emberi életeket menteni nap mint nap.Az embereket szeretném megmenteni akár éjjel akár nappal.Borzasztóan lazba hoznak a müszerek a gyógyszerek és minden féle dolgok.és a végére egy ide illő idézet:"ha szereted a munkád,soha nem kell dolgoznod"
Szia Gergő! Nekem már a suliban is jó volt a kéz ügyességem, illetve a lego is meghozta gyümölcsét. Sok féle diákmunkán túl voltam mire rájöttem, hogy imásom a természetet és a fejlődést. Így kerültem el először egy hárfakészítőhöz, majd egy asztalos műhelybe, és most cnc gépeken dolgozom, a karierem egészen jó úton halad, bár a saját vállalkozásomhoz még gyüjteni kell, illetve keresek valami kis műhelynek valót, ahol elkezdhetném a saját cuccaimat tervezni és legyártani. Remélem mihamarabb összejön mint neked a youtubozás. :)
Én középiskola utolsó évében elvesztettem, az érdeklődésem a szak felé, aztán hirtelen a semmiből kaptam egy ötletet, hogy menjek művészeti iskolába, javasoltak is egyet. Maga az iskola és tanárok java nem volt a fejlődésemet segítő tényezők között sajnos.. De nagyon megszerettem a kiadványtervezést a művészetet sőt azóta még írni is elkezdtem ezt azt. Egyszerűen megimádtam csak úgy hirtelen belecsöppenve. Ezek mellett még mindig gyerekkori álmom lenne egy jó futsal csapatban játszani, megélhetési szinten. Tudom ez nem magyarországi opció ezért erről ha nem is mondtam le de félre tettem, talán egyszer. Most suli végeztével, egyetemi felvételi sikertelensége után kiadványtervező szeretnék lenni. Az a nagy akadály benne, hogy ennek elég szűk a piacköre illetve nagyon ritka, hogy egy pályakezdő érdekli a cégeket. Kevés cég túl sok elvárással, egyszerűen vak szerencsén múlik, hogy sikerülni fog vagy sem.
Ha labda van a levegőben 100% a fejemre esik... MINDIG. Ha van egy másik ilyen balszerencsés, akkor se hagy ki engem, egyik fejről a másikra ugrik a labda (igaz történet). Nem számít, hogy milyen labda... Mindig.
Szia Gergő! Az én álommelóm a színházi látványtervezés, mert az építészetet, képzőművészetet és a kommunikációt testesíti meg. Erre a tényre három éve jöttem rá s most már ezt is tanulom és napjaim 10 óráját az ingyenmunka tölti ki,az egyetem mellett. A munkát rendkívűlien élvezem, mert ezzel tudok a leginkább tanulni, nincs meg az a stressz, hogy nem tévedhetek vagy nem ugorhatok bele valami újba, a pénz által keltett elvárások miatt. Mindenkit támogatok, hogy a munkafolyamatban szerzett tudást tartsa a legnagyobb fizetségnek. Köszi!
Elég sok álmom van a jövőre nézve! Az egyik az, amit a BKXC csatornàn Brian csinàl, az az kerékpáros akció kamerás videók szerte a világban, amihez bőven hiányoznak dolgok. Jobb akciókam, sok sok memoria kártya, evo ss gimbal és egy nagyon jó, de drága bicaj, Teljes angol tudás. A másik amit a csatornán is szeretnèk az a termèk kicsomagolás, bemutatás, kerèkpàr teszt és bemutató videók! Na de erre MO.-n nincsenek felkészülve a cégek és folyamat túl gondolják hogy mit is akarok, szeretnék elérni, pedig hát itthon is szükség lehet ilyen videókra! Végűl szeretnèk majd ebből megèlni! Sokat beszèlő, szàmtalan szakmát látott ember vagyok. 2 szakmám van, 1000 àlomra! :) Könyvet írhatnèk arról miket szeretnék létrehozni! 😀 Köszönöm, ha elolvasod ezt és remèlem nyerek lehetőséget a megvalósításhoz! Üdv!
Én hivatásos tetováló szeretnék lenni. 3 éve itthon próbálom fejleszteni magam. Családtagokon, haverokon és magamon gyakorlok. Itt Szombathely környékén nehezen tudok elhelyezkedni költözés nélkül mivel sokat besegítek édesanyámnak a háztartásba. Jó lenne teljes állásban ezzel foglalkozni. Imádom csinálni. Viszont így munka mellett nagyon limitáltan tudok vele foglalkozni. Nem egyszer gondoltam már, hogy abba kéne hagynom. De annyira szeretem, hogy képtelen vagyok rá.
Álommeló? Most Áruátvételes. Azt csinálom. Szeretem. Valahogy én ezt mindig fordítva gondoltam. Ezért mindig azt élveztem, amit csináltam. Ha megutáltam, akkor váltottam. Így volt ez szobafestóként, árufeltöltőként, targoncásként. Nem leszek híres és gazdag tőle, de nem is akarok az lenni. 😀
Szia Gergő! Ez egy nagyon korrekt rész lett, még elhalgattalak volna egy óráig :D Én nagyon szeretek alkotni kézzel fogható dolgokat nagyon érdekel az elektronika a 3D nyomtatás ( ezen belül maga a tárgyak tervezése) Örülök, hogy ilyen korszakba születtem bele ahol Youtubon meg lehet szinte bármit tanulni. Valószínűleg ezeket hobbi szinten fogom megtanulgatni aztán majd talán eljutok oda, hogy ebből esetleg pénzt csinálni bár nagyon nem ez az elsődleges szempontom inkább az alkotás.
Nem lehetetlen eljutni az álommelóig. :) Én gyerekként megszerettem a videójátékokat, éveken át hobbiból dolgoztam, hogy közösségeket építsek, híreket írjak/fordítsak, rendezvényeket szervezzek stb, amíg végül fel nem figyelt rám a kedvenc videójátékaimat gyártó cég hazai forgalmazója és ma már nekik fordítok, marketingelek, szervezek. Lényegében ugyanazt csinálom, amit 17 év hobbi és ingyen munka alatt, de már fizetnek érte és hivatalosan elmondhatom magamról, hogy teljesült az álmom. :D Persze itt is vannak dolgok amik nem úgy mennek, ahogy azt Móricka elképzelte, de bizony bőven vannak dolgok, amik meg úgy mennek. Szóval kitartást skacok! Menni fog. :)
Én tanárnak készülök és már vannak gyakorlataim. Hát az óratervírás részét gyűlölöm, de ppt-t összeállítani és előadni/eladni magam nagyon szeretem, mert önamagamat viszem bele. Ez kell is. A tanárszakma egy olyan szakma, ahol nem működnek a sémák, mert ha mindenkinek ugyanolyan lenne a személyisége akkor is ott van az osztály-faktor. Osztályokból sincs két egyforma. De az igazi álommelóm az az autóversenyző. Tuuuudom szinte minden ötödik kis srác Schumacher akar lenni. Én is az akartam lenni, de annyira már rájöttem, hogy formaautókban keresnivalóm se lenne. Inkább a túraautó kategóriában indulnék (Michelisz Norbi, Wéber Gabi, Ficza Feri stb után szabadon). Említetted, hogy sokszor ingyen kell csinálni. Hát az autóversenyzés az egyik olyan sportág, amihez nem elég sajnos korrepetálni mondjuk töriből, vagy föciből emberkéket (ha belőlem indulunk ki) mert ez nem viszi a pénzt, hanem egyenesen szívja, zabálja, szivattyúzza és azt hiszem ez a legnagyobb akadálya a dolognak. Michelisz Norbi szerencsés volt, hiszen egy szinte vissza nem térő alkalommal tudott élni, de az ilyen programokból túl kevés van az országban. Persze ez nem a magyar autósport, hibája, egyszerűen ez van. Az álommeló marad a tanári munka és a személyiségem szabadsága.
Álommeló? Proffeszionális ágy tesztelő, vagy valami ilyesmi névvel csinálnék olyat, hogy csak befekszek egy ágyba és alszok aztán véleményezem, nem tudom, hogy létezik-e ilyen meló vagy nem, de örömmel csinálnám. Jah és van spotify prémiumom, de azért jó lenne egy évig ingyen azt használni.
Szociális gondozó és ápoló a szakmám. Szeretem a munkám , de ez nem is munka, hanem hívatás! :) Jelenleg egy elmegyógy itézetben dolgozok skizofrém betegekkel! Az álmom, hogy mentőzek, de addig még sokat kell tanulni , plusz az a nyamvadt érettségi is kell.. de csak meg lesz :)
Ká jó lett, Sensei. Hehe, nagyjából ugyanezt mondtam amúgy az immáron 14 éves fiamnak :-) Plusz még annyit hozzátéve, hogy azért érdemes azt is kikémlelni, hogy MI KELL AZ EMBEREKNEK és az érdeklődésed, tudásod, tapasztalatod olyan irányba terelgetni, hogy "piacképes termék" legyen a vége. Ismerek nagyon boldog tetőfedőt is. De ha az ember örömmel és szeretettel csinálja, amit csinál, akkor nem lehet selejt a vége, ez meg töccik a népeknek, a zseton utána már "magától" megjön. Viszont rá kell készülni, hogy 1-2-3 évig nem lesz túl vastag a zsetonsugár, ennyi mindig kell, amíg az embert "észreveszik" a piacon - mellesleg itt is sokat segít pár ingyen meló, fizetni tuti termékért szokás, a kezdő meg még nem tud akkora portfóliót felmutatni. Magyarán türelem és kitartás is kell egy közepesen nagy zsákkal. A pénz "körülmény", nem cél, ezt szokás elfelejteni, de az anyagi nyűglődés hosszútávon tönkre tudja tenni az ember életét, "álommeló" ide vagy oda. Ja ás legyen Japán, mert előbb van az ábécében, de utána mindjárt Peru. Antarktiszt mikorra tervezed?
Érdekes téma ez az "ingyen vs. pénzért csináld": volt egy hobbim, vagy érdeklődési köröm, vagy minek mondjam, művészeti vonalon. Barátoknak, ismerősöknek tök szívesen csináltam kisebb munkákat. Biztattak is, hogy ebből kéne megélnem, vagy legalábbis pénzt is kereshetnék vele, de amikor kipróbáltam magam benne, rá kellett jönnöm, hogy teljesen más egy megrendelőnek dolgozni (konkrétan stressz, kínszenvedés, és sikertelenség-élmény még akkor is, ha a végén a megrendelő elégedett, és a munka viszonylag jól fizet...), mint szívességből, így aztán teljesen letettem róla. Magáról a hobbiról is. Ilyen is van... :)
Turbék Turbék...! :D Ha álommelóról van szó, akkor majdnem sikerült már elérnem a sajátomat ami a tervezés és kivitelezés. Igaz, hogy egyenlőre csak a kiviteezési oldallal foglalkozok. Kicsit vicces lehet pár embernek hogy így beszélek a fémforgásolásról, de megvan a maga bája, amikor egy egyszerű vasdarabból, a saját gyártási tervem alapján egy működő, és funkcióját jól ellátó alkatrészt tudok készíteni. Maga az alkotás folyamata egy kicsit átgondolva :) Persze menet közben sokszor tépem a hajam, és seggig karmol az ideg is, de amint kész van, elmondhatom magamról, hogy létrehoztam valamit saját programommal, és valakinek sikerült egy alkatrész formályában megoldanom a problémáját. Mindezek mellett még rengeteget kell fejlödnöm, és tanulnom, de úgy érzem egy jó irányba haladok. Szóval ez lett volna az én sztorim :D
Nagyon Igazad Van Dj & Producer Akarok Lenni és az Első Részét Valóra is Váltottam Rezidens Dj Vagyok 5 éve És Tényleg Van Olyan Része amit Utálok De Ez Az Éltem Az Álmom Ezért Nagyon Szívesen Beledöglök is Ha Kell :) :)
Tök jó, hogy említetted a videóvágást, mert nekem épp ez az álommelóm :D egyenlőre ingyen végzem, meg hobbiból, meg ismerősöknek, de minden pillanatát imádom (igen, a renderelést is ) Épp neki akartam állni végre az egyetemi tanulásnak, amikor megnéztem a videódat. Duplakatt a premiere pro-ra, és már le is sz@rtam minden mást. :D köszi!
Az én álom munkám az lenne, hogy a F1-ben dolgozzak, mint szerelő, mert egyszerűen imádom. Az egy másik dolog, hogy a tanulás nem úgy kezdődött, hogy én ezt akarom csinálni, mivel középiskolában a villamos mérnöki pálya felé mozogtam valószínűleg annak hatására, hogy édesapám villanyszerelő. Azonban a főiskolára való felvétel után nem úgy alakultak a dolgok, probléma volt a kollégiummal, ahova mentem és ez komolyan befolyásolta a tanulásomat valamint a főiskolai tanulási rendszer sem volt nekem való, így egy év után otthagytam. Ezután kerültem közelebb az gépkocsikhoz, amikor két éve nyáron egy műhelyben dolgoztam 1 hónapot, mint segéd és így kezdtem el az autószerelői tanulmányaimat. Mivel már említettem, hogy szeretem az F1-et, így szeretem a motorsportok nagy többségét, főleg a négykerekűeket valamint alapból szeretek a kocsikkal is foglalkozni, mivel már kiskoromban szétszedtem és összeraktam, amit tudtam. Idén végül meg is kaptam a szerelői képesítésemet és most azon vagyok, hogy bővítsem a tudásomat és a tapasztalataimat a legtöbb gépkocsi márkával kapcsolatban, amennyire tudom. Viszont tudom, hogy szükségem van még más képzésre is, mint az autóvillamossági és a technikusi, amikkel már pár éves munka és tapasztalat megszerzése után elkezdhetek a motorsport felé is mozogni. Viszont a legnagyobb gyengeségemnek azt tartom, hogy nem igazán szeretek kezdeményezni és sokszor hiányzik a magabiztosság is, meg hogy meg kéne már szereznem a nyelvizsgát és az angol tudásomat is kéne fejlesztenem. Remélem, hogy nem volt unalmas végigolvasnod ezt a kis történetet illetve álmodozást és köszönöm szépen!
Én rendőrnek indultam,majd CNC-s szerettem volna lenni,de nem volt képzés így szerszámkészítőt javasolták,hát az lettem,1,5éve csinálom. Van sok minden ami nem tetszik benne,munkahelyen főnök szereti ha még a tüdőmet is kiköpném a sok munka árán,persze beletanulni sincs nagyon idő így rá, de ettől függetlenül élvezem. Változatos és mindig van amivel felül tudom múlni magamat hogy minél jobb lehessek benne így van benne egy szép kihívás hogy napról napra felülmúljam önmagamat.
Kedves Greg! Gondolom a nevemet már megjegyezted a Playit házba! :D Csak annyi hogy nagyon bejön nekem a személyiséged, és a véleményeid. És az is tetszik hogy gyorsan beszélsz! A youtubon te vagy a kedvencem és csak annyit tudok mondani hogy ne változz meg :D legyél mindig jókedvű
Kicsit megkésve, de most lett releváns, hogy leírjam a tapasztalatomat ebben a témában. Na, én kitaláltam, hogy szeretnék angol tanár lenni Japánban, meg Thaiföldön meg az összes olyan oszágban ahol nem adnak villát az ebédedhez. Namármost, ez több sebből vérző történet, kezdve azzal, hogy nem vagyok semmiféle angol nyelven beszélő ország állampolgára... Nincsen diplomám angol anyanyelvű orszából és ez az egész bőven az után jutott eszembe, hogy kellemesen toltam az ipart a bölcsészkaron. Fogtam magam, Skóciába ki... dehát se pénzem, se semmim, nekiálltam dolgozni. Közben elkezdtem gondolkodni, hogy mire jelentkezzek az itteni egyetemen. Amíg vártam a felvételire megcsináltam egy TEFL képzést. Ott volt a kérdés hogy mit akarok magammal kezdeni három évig. Abban az időben eléggé magam alatt voltam, és az egyik ismerősöm ajánlott egy önkéntes munkát ahol "hátrányos helyzetű" felnőttekkel lehetett együtt lenni, dolgozni...(értelmi fogyatékosság, bántalmazás, klinikai depresszió stb...) színházi kereteken belül. Meg igazából bárki mást szívesen láttak akik érdeklődtek. Ilyen terápiás jelleggel színészkedhettek, énekeltek, táncoltak és nem volt tech aki segített volna az előadás során a hang és fénytechnikával. Mivel csapnivaló színész vagyok beugrottam és elkezdtem nyomkodni a fénytechnikai panelt, és teljesen beleszerettem. Szóval a helyi színház és filmművészeti egyetemre jelenkeztem technikusi szakra.
Nekem mindenem a gyógypedagógiai. Kb. 6 éve döntöttem el, hogy ezt fogom csinálni és már kitartóan fejemet a falba verve az anatómia tanulás közben tolom ezerrel. Nem csinálnék semmi mást, mert minden meg van benne, ami kell: fájdalom, öröm, kitartás, küzdelmek, stb. :D
Hm, hogy mi az én álmom és talán legfőbb álmom: egy olyan közösségi rádió, ami építő jellegű és sokféle szubkultúrát érint! Nyilván, ehhez anyagi tényezők is járulnak, de nem adom fel! Emellett még van pár elképzelés! Egy biztos, hogy ahogy Te is teszed pörgetni kell a számlát..., de nem a végtelenségig!
Autószerelő akartam lenni, de CNC fémforgácsoló lettem. Elöbbit a szenvedély, utóbbit a józan eszem diktált. Annyira autószerelő akartam lenni, hogy édesapám még be is protezsált egy szerelőműhelybe, ahol eleinte inaskodtam, késöbb már komolyabb feladatokat is kaptam. Nem csak önmagában a bütykölés, vagy az autók iránti rajongás volt az ami lekötött. Maga a szolgáltatás hogy legjobb képességeim szerint másokon segítsek, ha kipurcant a családi szekér, vagy a kenyérkereső. Sajnos azonban már annak idején láttam, hogy az autógyártók egyre inkább olyan kocsikat gyártanak, amit jobban megéri betolni a kohóba mint hogy megtérülő befektetés lenne a javítása. A femforgácsolás is legalább annyira leköt, mint a szerelés, már csak azért is mert képes vagyok egy darab vasból egy használható terméket előállitani. Részt venni a számítógépes tervezéstől a kivitelezésig fenomenális érzés, egy különleges neha műveszi alkotási folyamat, és még jol is fizet. Sajnos viszont úgy erzem, hogy szakmailag elég közepszerű vagyok, nem vagyok elég kreatív a gyártástechnológiát illetően, a szakmában csak azert vagyok még versenyképes, mert a nálam jobbak többsége külföldön él és dolgozik, és esze ágában sincs hazajönni...MÉG. Itt a kulcsszó a "meg"-en, eljön az idő amikor önmagában a szorgalmammal nem leszek versenyképes, DE sebaj... van "C" terv is. Szakmai pályafutasommal párhuzamosan megismerkedtem a veterán jarmű tulajdonosokkal és becses jarműveikkel, es volt alkalmam nem egy restaurácioban résztvenni INGYEN ( már annak is örültem hogy nem nekem kellet fizetni a "képesítés"-ért). Olyan autókat motorokat hoztam helyre, amiknek a rajongói lehet hogy egész életükben csak képről látnak, pedig itt vannak karnyújtásnyira tőlük, a kárpátmedenceben. A restaurátorok uj generációja alig egy maréknyi fiatalt tesz ki. Kevesen vagyunk, de ha eljön az időnk, nem kell aggódnunk hogy nem lessz munkánk. És vegülis visszatérek a kezdetekhez 😉. Greg, maximalisan egyetertek a pontjaiddal, csak két pontal kiegészítenélek: - Hallgasd meg mások (hozzád közel állók) véleményét, de sose enged hogy visszatartsanak álmaid megvalósítasaban. A saját utadat sosem mások tapossák ki. - Ne tegyél mindent egy lapra, mert lehet hogy nem fog szerencsésen vegződni és nem biztos hogy kilábalsz belőle úgy mint mielött belevágtál volna.
Két álommeló, de két teljesen más univerzum. Viszont mindkettőt szeretném csinálni, ami nagy kihívás. Az egyik amit úgy hívnak mediátor. Itthon semmi esélye nincs, se pénz, se igény, se kultúra nincs rá, a másik pedig a grafika, amire meg mindenki elküld melegebb éghajlatra, hogy beledöglök, ne akarjam. A kihívás nehezebbik része a környezettel való küzdelem meg a pénz. De f*ck it! Egyetértek veled Gergő, egyszerűen csak menni kell, és csinálni amit szeretsz, a többi jönni fog, úgy ahogy kell.
Álommeló, hogy pszichiáter legyek, de nem vettek fel általanos orvosira, ezért most gyógytornászként tanulok. Nem tudom, hogy valaha is sikerülne e felvételt nyernem, de megpróbálom nem feladni és addig is a legjobbat kihozni magamból :)
Cukrászat ezt is tanulom most és úgy érzem baromi jó mert nagyon sok mindent kilehet hozni belőle igaz fiu vagyok és sokan meglepődnek hogy cukrásznak jelentkeztem én is megvoltam lepödve mert elég céltalan voltam ilyen téren de végül a szakma nagyon megtettszett márcsak bizonyítanom kell! :)
Én író és táncos akartam lenni tini koromtól kezdve, aztán színésznek mentem. Az nem sikerült, akkor japán nyelvet és keleti filozófiát tanultam, el is végeztem, amit kellett, de mindvégig éreztem, hogy visszavágyom a színházba. (Még akkor is, amikor számtalan más dolgot kitaláltam magamnak menet közben.) Most megyek éppen egy színházba, felvesznek rendező asszisztensnek, és pontosan a munkába való beledöglés van tervben. Emellett költő, író és táncos akarok lenni: még mindig.
Én hangmérnök szerettem volna lenni, ezért már a szakközép is elektromos irányú volt. Aztán kiderült, hogy nem jó a fülem és így sosem lehet belőlem az, ami szerettem volna lenni. Így marad az álmodozás és a "talán következő életemben" dolog... :)
Most suli mellett egy kardkovács műhelyben dolgozok kisegítőként. A feladataim többségét nagyon szeretem, de persze itt is megvannak azok a munkafolyamatok amiket nagy ívből kerülnék. Az akadály hogy itt maradjak az az, hogy a jelenlegi fizumból nem lehet megélni (bár persze ez gondolom ha főállásban csinálom változni fog) meg az hogy a szüleim nem támogatnak benne túlzottan...
DE attól hogy valamit szeretsz még NEM biztos hogy eltudod végezni azt ami ezzel jár ! És ez nem tehetség hanem egyszerűen már szülni is megkell tanúlni a férfiaknak manapság SAjnos a világot nem a szeretet hanem a pénz működteti !!! Még jó hogy én szeretem a pénzt ! :D :P
Hát nekem lenne néhány álommeló ötletem. Gitár és hangszerkészítő, Órásmester Svájcban, egy LinusTechTips féle YT csatorna avagy főállásban számítógépekkel foglalkozni.
Hát, hogy mi az én állom melóm? Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Szakközépben egy olyan suliban tanultam, ami nem az erős tanulókról volt híres( Érsd: Diszlexia- plusz ágai). Van aki ezen apróságot előnynek és van aki hátránynak éli meg, sajnos én esetmben ez az utóbbi. Szakközépben erős 4 es körüli átlagnak örülhettem( sok éves fejlesztés) és a természettudomány egy bizonyos ága a kémia nagyon is érdekelt(végtére is környezet védelmi szakra jártam). Tizenegyben 4-re érettségiztem belőle, kémi tanárunk jól eltudta magyarázni a dolgokat. A sulim tagja volt egy TISZK programnak, ahol más iskolákból felvételi nélkül átvettek bárkit OKJ-és képzésre érettségi után. Ott volt egy szaki irány a vegyipar ami nagyon megtetszett nekem, de nem csak tetszett egyszerűen szeretem volna laborban dolgozni, pláne egy olyan szakon ami még elégé nagy vélemény megosztó, és a te egyik Hollywood hírügynökség, műsorúban is elég nagy hangot adó dologról szóljon, hát ez volt számomra akkor az állom és nem is a magas fizu miatt, hanem mert eléggé kedvező környezetnek gondoltam volna magamnak. Kisé visszahúzódó, magammal meglévő természetnek tartom magam. Egy csendes (gépek zaját leszámítva), nyugodt, pepecselős munkaterület, kevés kollegával, szakmai fejlődéssel, nem röghöz kötőt munkafolyamat. TŐKÉLETES, gondoltam én. Ez a suli nem csak az ország(számomra talán) egyik legnehezebb szakközép iskolája, de teljesen más oktatási környezet, mint amihez eddig én hozzászoktam. Az osztálytársaim, nálam sokkalta erősebb tanulok volták,a tanárok nagyon gyorsan adták le a nem olyan könnyű tananyagot, a gyakorlat maga volt a pokol( egyszer megmutatom, aztán tud), a tananyag tömény magolás, es napi 3-4 dolgozat. Az átlagom ez alatt a két év alatt 1-2 körüli volt,a tanárok többször is mondták, hogy ez nekem nem fog menni, én viszont hajthatatlan voltam. A vizsgát másodjára tudtam csak letenni(1 modult meg kellet ismételnem a 3-bol). Vizsga után 2 szer jutottam el oda, hogy laborban dolgozzak(szakmámhoz kötődően) 2 évig dolgoztam közmunkán, és kétszer fél évet laborokban. Most egy korház központi laborjában(egészségügy-nem a szakmám) dolgozom adminisztrátorként. Ép hogy megélek fizuból(kb: 100)és 5 év tehetetlenség, már ott tartok, hogy feladom és nem tudom, hogy mitevő legyek. Miben vagyok jó, mi a célom, mit akarok kezdeni magommal? Hát ennyit rólam.
A dolgozz ingyen résszel nem tudok teljesen egyetérteni. Egyrészt az én személyes preferenciámba egy ilyen munkahely nem férne bele (bár értem, hogy mit akarsz vele mondani), másrészt nem is feltétlen megoldható ez, hacsak nem a hobbidból akarsz pénzt keresni. Mert különbséget kell tenni hobbi és munkahely között. Illetve, ha nem (előre is bocsánat mindenkitől) bölcsésznek tanul az ember, akkor fognak fizetni a munkádért rögtön. Mérnök vagyok, még a gyakornoki helyemen is fizettek egy minimálbért 3 munkanapért.
Az én álom melóm: League of Legends Kommentátor. Sajnos nem ezt csinálom mert van kb 5-re szükség az országban, és nem tartozom az 5 szerencsés ember közé. De nem adtam még fel és önkéntesbe csinálni szeretném, hátha egyszer megindul a dolog :)
Álommunka? Tengerbiológus, és, hogy miért, mert mindig is szerettem és érdekelt minden vízben élő állat, már kiskoromban is mindig próbáltam elkapni őket. Amióta tudom, hogy létezik a Seashepherd csatlakozni szeretnék hozzájuk önkéntesként, mert az irodai munkára szerintem teljesen alkalmatlan vagyok, a terepmunka az ami mindig is vonzott és a legjobb voltam belőle. Viszont van pár probléma is, idehaza nem lehet ilyet tanulni, és lassan kéne választanom egyetemet, de ahhoz, hogy felvegyenek a legjobbnak kell lennem sok jelentkező közül
Az én álom melom az lenne, ha valakinek egyszer a párja lehetnék és tudnék neki segíteni mindenben, valakit kiegészíteni, boldogá tenni. Erre sose volt lehetőségem,még. Úgy gondolom a mai karrierista életben sok minden lehetnék és szeretnék is lenni, de ez egy olyan idézőjeles munka amit nagyon kevesen csinálnak. Tudom nyálas,de már leírtam.
Álom munka? Kovács szeretnék lenni saját műhellyel egy faluban, kézi szerszámokkal és egy inassal. Mi akadályoz meg ebben? Nincs már akkora kereslet a kovácsokra, nincs is semmilyen eszközöm hozzá, sosem kovácsoltam :-D, illetve nem utolsó sorban csak olyasmit szeretnék kovácsolni, amihez kedvem van és nem mások megrendelésein dolgozni :-)
evvel az ingyen munával nagyon eggyetértek. például én így tanultam meg, hogy szeretek gyerekekr vigyazni, gyerekekkel lenni. mikor meg penzeert csinaltam csak a penzert csinaltam, nem jottem ra addg.
Marketinges szeretnék lenni. Spotify helyett kérhetném a Profession-től, hogy szponzoráljon nekem egy interjút Szirmai Gergellyel, hogy ez meg is valósulhasson? :D
A csináld ingyenben az a baj, hogy sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy mondjuk fél évet ingyen dolgozzanak, miközben valamiből meg is kéne élniük. Egyszerűen nem lehet 2 műszakot vállalni suli mellett, teljes állású állás mellett pedig még egy másik melót 20 évesen bevállalni egyenlő a magánéleted és a szociális léted halálával. Ha olyan szerencsés családba születtél, hogy kapsz hátteret addig amíg ebből profitálsz, akkor megoldható, egyébként viszont fizessenek. Meg egyébként is, kapják már be, a meló 80%-át megcsinálod elég jó hatásfokkal, hogy aztán egy újabb rabszolgát keressenek helyetted? Hát ,,I,,_>,,
sajnos tényleg meghatározó, hogy hová születsz, igen, ez befolyásolja, hogy mennyi energiát tudsz hobbikra fordítani. Annyi igazság azért van a videóban, hogy valószínűleg ilyenkor is lehet egy olyan kompromisszumot találni, ahol nem 3, hanem 13 év múlva leszel ott, ahol lenni szeretnél, de ha nincsenek nagyobb ívű célok előtted, akkor nem fogsz elindulni felé. és lehet, hogy soha nem éred el az áhított célt, de rengeteg klassz dologban fejlődsz, amit nem tudhatod, mikor ránthatsz elő, hogy hohó, kérem, ezt én tudom, mert én ezt már csináltam. Viszont aki megteheti, az igenis ragadja meg két kézzel a lehetőséget, és ne csak sipákoljon, hogy beh' jó lenne ezzé vagy azzá válni.
Itt az ötlet a lényeg. Hisz elvállalhatod kevés pénzért is, a lényeg, hogy tudd, te vállaltad és pontosan tudtad, hogy nem keresel vele sokat. Így derül ki, hogy tudnád-e csinálni a jövőben, ha valami úton módon csökkenne a fizud, munkahelyet kellene váltanod, ahol kevesebb a fizetés stb. és ezek miatt sem utálnád meg.
Én csak annyit szeretnék, hogy az életet élhessem és ne egy munkahelyen keljen minden napom legszebb részét elcseszni úgy, hogy parancsokat hajtsak végre és saját magam rabszolgája legyek fillérekért. Mindezt azért, hogy másnap újból el tudj menni dolgozni, amíg fel nem buksz.
TubeAtilla Találd ki mit akarsz csinálni azon a címen, hogy "éled az életed". Főleg találd ki hogy lehet pénzé tennj, és akkor életedben egy napot sem kell dolgoznod...
Számomra álommeló az lenne, ha programtervező informatikus lehetnék. Saját vállalkozásban és később az így megszerzett pénzem befektetném, és ezen túl utazgatnék rengeteget. 19 éves vagyok, de mindegyik irányába elkezdtem tenni. Bejártam már fél Európát diákmunkás pénzből és jelenleg is az Eltén tanulok. Hatalmas meló lesz de programozó matematikus leszek és bemutatok a múltbéli visszahúzó közegemnek. vissza is szeretnék majd adni azáltal, hogy támogassak embereket, mert tudom milyen elkezdeni teljesen egyedül a nulláról.
Szia! A férjem és én is dolgoztunk a Budapest Zoo-ban. A kb. 18 évvel ezelőtt megváltoztatott szabályozás szerint szakmai végzettség kell ehhez a munkához. (Korábban nem kellett.) Ha jól emlékszem, vagy egyetemi, ez lehet biológus vagy agrármérnök, vagy vadgazdamérnök is, nem csak zoológus. Vagy szakközépiskolai, ez lehet általános állattenyésztő, vagy szakmunkás (lovas, marhás vagy baromfis). Ha jól tudom, talán még egy helyen van az országban ilyen szakközépiskola: Vácott. (Régebben volt Pécelen is, talán levelező szakon még van.) Illetve, ha jól emlékszem, Szegeden van kifejezetten állatkerti állatgondozó szakképzés. Ez OKJ-s képzés. Régen levelezős volt. Ha van megfelelő végzettséged, akkor tudsz jelentkezni, különben törvény szerint nem vehetnek fel. A budapestiben előnyt jelent, ha "társadalmisként" már dolgoztál ott. A budapestiben és a jászberényiben még ismerek embereket, ha gondolod, meg tudom kérdezni, hogy van-e felvétel, pontosan mik a kritériumok mostanság ill. hogy mostanában hogyan lehet társadalmi munkára jelentkezni. Ha akarod, írj rám: reka.czagany.gadanyi@gmail.com
Egyetértek sok ponttal de sajnos a legtöbbje már a start vonalnál el van vágva :( nem fejtem ki ... aki szintén mordor felé él szerintem tudja mire gondolok ...
Ismerek olyan embereket akik hasonló cipőben járnak és a semmiről kezdték. Hidd el én is a 0-ról kezdtem de valahol el kell kezdeni és küzdeni kell még ha nem is szimpi pillanatnyilag amit csinálsz és mostmár azt mondhatom, hogy elég jó helyen vagyok de még mindig van hova fejlődni.
Én most 16-éves vagyok és nincsenek nagy terveim de azt már most tudom hogy bárivel fogok foglalkozni az japánban legyen gondoltam meg osztom az én csodálatos álmom veled :D rendészetre járok és az információs hivatalnál szeretnék majd elhelyezkedni más szóval kémlszek 6 éve figyelem a tevékenységedet gergő és örömel dolgoznék az irányításod alat japánban kémként hogy át vegyük a hatalmat a világ felet XD
Gergő ebben a videóban úgy felnyalta a haját, hogy a következő afk részben elindulhatna megmászni :D
:))
Én első körben bele kóstoltam a mezőgazdaságba, szüleim részéről. Majd elkerültem egy szakmunkás iskolába, ott hideg burkólást szerettem volna tanulni de egészségi okok miatt nem lehettem, így hát kárpitos mesterség elsajátítását vettem célként. Sikereimet tekintve országosan is elismert szakember lettem szakma sztár fesztíválon elért országos 3. helyet tudhatom megaménak. De tudtam, hogy nem ez lesz a hívatásom. Gimnáziumba jártam esti tagozatra, majd érettségi letétele után hulladékgazdálkodási technológus szakot kezdtem és fejeztem is be. Olyat szerettem volna tanulni és csinálni, ami az emberiség javát szolgálja titokban csendben. Sajnos a szak elvégzése után nem sikerült elhelyezkednem vele… csak pár évvel később karácsonyi ajándékként csörgött a telefon, hogy Magyarország egyik legnagyobb Környezetvédelmi cégénél van lehetőségem dolgozni, immáron 2 éve dolgozok a cégnél, és harcolok kis hazánk tisztaságáért.
Story time! mindig is érdekelt a művészet, persze én ezt nem tudtam( milyen érdekes ez) asztalos iskolában kezdtem, ahol egy év után rájöttem arra, hogy farigcsálás az ami megfogott .tehát sulit váltottam és díszítő szobrásznak tanultam, ezt nagyon élveztem közel volt hozzám a művészet minden ága, és úgy éreztem , hogy bármi lehetek: elektró-grafikus, festő, dekoratőr. Majd hirtelen arra eszméltem, hogy apa leszek. (EPIC TWIST) Most van egy 4 éves kislányom, és gyerek tartást fizetek, logisztikában targoncázom ( micsoda karrier.. mondtam magamnak 2 éve) és még hiteleket is fizetnem kell , amit felelőtlenül felvettem. Picit magam alatt, voltam és elkezdtem komolyan gondolkodni , hogy hova tovább. Ekkor eszméltem rá arra, hogy a ez idő alatt, amit most elmondtam. Akárhányszor nyűg ért a gitáromhoz nyúltam és ki pengettem magamból azt amit kell. Majd ráeszméltem, hogy ebben benne van a művészet, az alkotás öröme, és nehogy'isten még pénz is lehet benne. az elmúlt másfél évben többet gyakoroltam, mint addig összesen az elmúlt 12 évben. kezdem megtalálni a saját hangzásom, a saját stílusom : önmagam. már nincsenek kérdések bennem, csak következő lépések, a mostani az , hogy zsömlén és tejen élek mihamarabb meglegyen egy erősítő amivel rögzíteni is tudok. Mindvégig itt volt velem a zene, csak nem néztem alaposan szét :) Álom meló?: A zenéből megélni Így... vagy úgy...?teljesen mind1.
Én megtaláltam az álommelóm. Okosházakat programozok , illetve minden fajta épület automatikáját csinálom legyen az iroda, egyetem, családiház vagy bármi.
Elég kalandos az út ami ide vezetett, de azt gondolom hogy izgalmas és jó kis út volt. Középiskolában nagyon informatikus akartam lenni, ezért informatika
szakos osztályba mentem egy olyan iskolába, ami alapvetően közgazdasági középiskola, ami azt eredményezte, hogy közgazdasági órám végtelen mennyiségben volt.
Ebben az iskolában jöttem rá, hogy mennyire nem érdekel és mennyire nem szeretem a közgazdaságtant, valahogy nem tud lekötni, viszont a nyári munkáim alatt
nagyon sok mindennel megismerkedtem ami kifejezetten érdekelt, ezért érettségi után a felvételi lapon volt építész-, villamos-, mechatronikai-, gépészmérnöki
kar és egy töritanári is. Mielőtt beadtam volna a jelentkezést rájöttem, hogy ez nem igazán van lekonkretizálva, nem voltam biztos magamban, ezért úgy döntöttem
hogy amég kitalálom mi akarok lenni csinálok egy szakmát. Bele is kezdtem a villanyszerelő szakma kitanulásába, ami szinte az első pillanattól megtetszett és beleszerettem.
Innen egyenes út volt a képzés végén az Szakma Kiváló Tanulója Versenyre ahol 3. helyezett lettem ezért elvittek kirándulni egy nagy szakmai versenyre Lipcsébe, ez a verseny a
Wordskills nevet viseli. Akkor dönöttem el, hogy belekezdek én is ebbe a versenybe, ahol az egész világról jött villanyszerelőkkel mérhetem össze magam és természetesen egyértelművé vált
a villamosmérnöki kar választása.2015-ben a sao pauloi Wordskillsen már én voltam a villanyszerelő versenyző, majd 2016 a Euroskills szakmai versenyen is én voltam a villanyszerelő. Ezekre a versenyekre való felkészülés közben
ismerkedtem meg többféle épületautomatizálási rendszerrel. Beleadtam mindent a felkészülésbe és ezeknek a rendszereken a kitanulásába és nem sok idő kellett hogy állásajánlatot is kapjak.
Természetesen elfogadtam:D. Fantasztikus olyan rendszereket kiépíteni ahol egy épület reagál a környezetére és a felhasználói igényeire. Mindemelett energiahatékony.
Ez a szakma olyan, ahol mindíg van valami új. Szó szerint minden nap jön ki egy új eszköz amit használni lehet amivel foglalkozni kell, hogy az ember naprakész maradjon.
Ilyen munka mellett nem tud unatkozni az ember, nagyon sok a kihívás, akinek ez tetszik vagy ilyet szeretne csak ajánlani tudom.:D
Nekem volt már pár munkahelyem az életemben, amit kipróbáltam, beleértve a diákmunkákat. Apám őstermelő, így részben jártas vagyok a mezőgazdaságban, de kapálni gyűlölök, traktort szeretek vezetni, de voltam műszaki gyárban termék ellenőrző, suzukiban festő, zöldség gyárban, szivacs gyárban daraboló. Pénzügyi tanácsadónak szerettem lenni, de fiatal voltam hozzá, és az egyetemet(Mérnök informatika) is abba hagytam miatta. Külföldön próbálkoztam napelempark építőként, majd bolti alkalmazott lettem. Főzni szeretek, így szakács lettem. Így jött Hollandia grill szakács, majd sushi szakács. Álmom volt tengerjáron dolgozni, de csak folyamira jutottam, sok volt a h.-v.ig 6-23ig. Azóta voltam halász, halfeldolgozó, és most amit szerettem csinálni egy kalandparkban animátorként volt, de csak szükségből jött, mert előtte kamionsofőrnek kezdtem tanulni. Mindig is szerettem az új helyeket, és a nagy gépeket, így most megtaláltam ami nekem való. Hát ez fél önéletrajz lett. 😅😵
Ez
Nem
Komoly
Ugye?
Rushing Racoon Véresen komoly!!! Mindenféle fantázia, és szarkazmus nélkül!
Hát... Elég nehéz elhinni! Még dolgozom rajta.
Rushing Racoon Hát mindig is azon a véleményen voltam, ha valaki nem hiszi el szavaim, az nem nekem baj. :) De most csak a kedvedért....részletezzem?
De, lehet hogy az neked baj, csak nem ebben a helyzetben. Részleteket nem kérek köszönöm! Elhiszem hogy ennyi munkahelyed volt.
Jelenleg kisgyermeknevelést (bölcsis néni :)) tanulok és nyaranta ebben is dolgozok. A gyerekeknek ez a korszaka (0-3) alapoz meg mindent a további életükben. Szeretném, ha minél több picurnak tudnék segíteni abban, hogy az életét "elkezdje". A tökéletes munka nekem ez, egy saját családi napköziben, ami Montessori szemléletű lesz. Most azon munkálkodom, hogy ennek megteremtsem az alapjait és az egyetem mellett már el végeztem egy Családi napközi vezető és egy Montessori a bölcsődében című tanfolyamot. Ez a mindenem és ennek élek.
Helló Mindenki!
Én most tartok az 5 pont közül az 5-nél. Állattenyésztő mérnöknek tanultam amit el is végeztem. majd fél évet kb. kolipénzért dolgoztam az Állami méhészetben. Most egy tehenészetben vagyok. Napi 11 órát melózok reggel 4-től. gondozóként imádom és gyűlölöm is egyben. Külföldre azért akarok kimenni hogy utána haza jöhessek, itthon legyek valaki, nem feltétlen a pénzért. Minden vágyam hogy egyszer telepvezető lehessek aztán "belefáradva" a nagy telepi életbe saját gazdaságot építhessek. De magam mögött akarok tudni egy óriási szakmai tudást amit idővel és rengeteg energiával tudok csak fölépíteni. Szóval higgy az álmodban és szívjál érte. Kevés jobb érzés van annál mikor egymagad segítesz egy borjút megszületni és utána elmondhatod, hogy ő miattad él. Ja + 1 élettapasztalat ott akartam hagyni ezt a melót egy hónap után mondván hogy ez nehéz és nem ezért tanultam ennyit. Lett volna egy könnyebb és jobban fizető, de meghúztam az övemet és megembereltem magam és most csinálom amíg én nem leszek a legjobb!
Életmentő volt most ez a videó. Mivel gyerekkorom óta látássérült vagyok nem volt túl sok választási lehetőségem az érettségi után. A nyelvek jól mennek, így az lett a célom, hogy fordító vagy tolmács legyek. Elvégeztem egy anglisztika alapszakot és a Fordító Tolmács mesterképzésre is sikerült bekerülnöm. Viszont szeptemberben kiderült, hogy a francia nyelvtudásom mégsincs olyan szinten, mint kéne, időközben imádott vakvezető kutyámnak súlyos műtétre lett szüksége. Teljesen kikészültem, nem bírtam enni, aludni. Ilyen lelkiállapotban nem bírtam folytatni, passziváltam a félévemet. Azóta itthon voltam és vagyok és rengeteg időm van gondolkodni. Rájöttem, hogy az, amivel igazán szeretnék foglalkozni, az a segítő kutyák kiképzése, de sajnos a látássérülésem miatt erre nincs esélyem. A terápiás kutyázást ajánlották nekem, ami nagyon tetszene is, de még nem tudom hogyan fogjak neki. Közben az is megfordult a fejemben, hogy végleg ott hagyom a fordító-tolmács dolgot, de kaptam - egy szintén segítő kutyás vonatkozású - lefordítandó könyvet, persze önkéntes alapon, és nagyon szeretem csinálni.
Sokat szorongok, hogy mit szólnak mások, meg hogy úgysem fog összejönni se a kutyázás, se a fordítás... De ez a videó most megerősített abban, hogy igenis próbáljam meg! Köszönöm Gergő ❤️
Most emberi erőforrás tanácsadónak tanulok, mert mindig úgy gondoltam hogy a jobb jövőhöz mások fejlesztése útján lehet eljutni, de épp a legjobbkor jött ez a videó, mert hiába a suli, még úgy érzem, nem találtam meg a helyem. Szívem szerint sci-fiket írnék, vagy forgatókönyveket. Imádom a filmek világát, a csavaros történeteket, a mitológiát és imádnám csinálni, de félek attól, hogy nincs elég tehetségem és nincs kereslet az ilyesmire itt Magyarországon. Pont jókor jött a videó. Adott egy kis inspirációt. :)
5 éves koromban eldöntöttem, hogy fejlesztő akarok lenni robottechnológia téren. Tudom, hogy nagyon sokat fogok Minden munkával szívni, de a végére alkottam valamit ami gondolkozik és talán mozog is. (annyira amennyire megszabom) Ez az elhatározás és az érdeklődési kör változatlan, érdekel szeretem, jól csinálom, de gátol az hogy lassú vagyok. Megvan bennem a "Ráérek, hova siessek" mentalitás. Így mikor sietni kényszerülök, ugyanazokban a feladatokban amiket kisujjból kirázok, rettenetes figyelmetlenségi hibákat ejtek, mert arra figyelek, hogy időre kész kell lenni. De mit tegyek ha lassú, de jó munkához idő kell? (4 nap múlva leszek 17 :( )
Illusztrátorként kezdtem most nemrég dolgozni. Nagyon szeretem, de még most vagyok a "dögöljé' bele" résznél. Az ügyfelekkel való tárgyalás a legnehezebb benne, mert mindenki más és mást akar, és nem mindig értjük meg elsőre egymást, de mindig jön valami új, valami izgalmas, amit meg kell tanulni, amit fejleszthetsz, új képességeket szerezhetsz. Mások képzeletét formába önteni (rajzolni) baromi jó érzés.
YO YO!
Visszatértem a Kilimanjaroról, ami az utolsó út volt az évben. Nepáli és Afrikai anyagok jönnek, pár ilyen extra videóval fűszerezve, tavaszig. Aztán vagy Japán, vagy Peru, majd megszavazzátok ;)
Peru legyen szerintem mert az szebb ország és a légiónak még nincsen területe dél amerikában.
Japán. Duh.
Japán 😍😍
Japán! Nemrég voltam, minden sarkon érdekesség vagy furcsaság. A japók meg viccesek és szintén furák..... Nem lenne elég rá 10 rész se. :D
Peru!
Háh!!!! Már 11 éve dolgozok színházban technikusként!!! Imádom, a legjobb. És 3 éve külföldön ténykedek, mégjobb! Véletlenül akadtam rá erre a hivatásra és boldog vagyok, konkrétan fütyürészve megyek dolgozni vagy dúdolva. Van egy haverom aki megkérdi milyen napom volt és mindig megborzong és hülyének néz mikor azt mondom “baromi jó volt ma dolgozni” Itt is vannak unalmas melók de még az is jobb mint irodában ülni managerként :)
Szia. És milyen feladatok tartoznak bele?
Mikre kell figyelned az előadások alatt?
@@RangerHMMWV Előadásra felépíteni a díszletet, előadás közben a változásokat megcsinálni. Próbák stb… ha érdekel konkrétabban ez a szakma keress meg
@@dohilacci Köszi, a filmkészítés jobban érdekel- abban dolgoznék is, sokszor nézek így készült videókat.
Csak azért kérdeztem, mert a színház volt az elődje.
Nos az én álommunkám az, hogy nem egy dologgal foglalkozom, hanem sok mindennel. Egyszerre vagyok mérnök a Nokiánál, vagyok párkapcsolati tanácsadó (kócs), írtam egy könyvet, tartok előadásokat, néha autóversenyzek az imádott Subarummal, vagyok egy artista csapatban tartalék ember, tartok akrobatika edzéseket, erőemelek, de még operatőrködök mások youtube csatornájához és fotózok/videózok néha esküvőket is. Ja és Dj is vagyok, évente átlag két mixet adok ki, vagy esküvőkön zenélek. Tehát a véleményem az, hogy az álommunka nem egy munka, hanem egy folyamatos aktivitás és kreativitás. Az az álommunka, amikor elmondhatod magadról, hogy egy elég széles spektrumon vagy képes valódi értéket teremteni. Nem akarok mindenről videókat posztolni, de hármat azért bedobok:
1. Ezt a videót én rendeztem és vágtam, a főszereplő sportoló is én vagyok benne: ua-cam.com/video/MSbaWGJJ3m4/v-deo.html
2. Ezt az előadást a múlt héten tartottam, a könyvem is meg van benne említve: ua-cam.com/video/uT2WJFl_Puc/v-deo.html
3. Ezt pedig az autómról csináltam januárral: ua-cam.com/video/9dTv3bW9FIw/v-deo.html
A lényeget pedig csak most mondom... Mindezek mellett otthon is helyt állok, a feleségemmel közel 12 éve élünk együtt szerelemben és a fiacskánk két és fél éves.
Fantasztikus video! Most vagyok tizenkettedikes es nem tudom pontosan, hogy hova szeretnek tovabbtanulni, de most sok segitseget kaptam! :)) koszonom!
Bölcs Klónt hallottuk!😍
Köszi Greg, még mindig nagy vagy!!👌
Én korábban nagyon imádtam kisfilmeket csinálni, a barátaimmal bulikon készült részeges videókból.
Aztán hatalmas Star Wars fan lettem, rengeteget beszéltem róla (főleg a páromnak 😂😂😂), olvastam/olvasom az összes könyvet, nézem a sorozatokat, így aztán a kettő elegyéből született meg a csatornám, ahol Star Wars-hoz kapcsolódó videókat készítek, heti kb 1-et, mert munka mellett ennyire van időm, de imádom csinálni!
Kivéve a 20 óra vágást! 🤣🤣🤣 abban egyetértek Veled, útálom hogy ilyen sokáig tart!
Nagyon klassz lett a videód! Köszi! 😀
Nem biztos, hogy mindenki a munkájában akar/tud kiteljesedni. Sőt igazából a karrierizmus/workaholic-ság elég pusztító hatással is járhat... a munka lényege és értelme a megélhetés se több se kevesebb (az idődet és energiádat cseréled pénzre). Hogy te ezt milyen formában, milyen élvezettel teszed, az nyilván nem mindegy de véleményem szerint nem kell túlaggódni. Így is úgy is lesz benne nemszeretem rész és így is úgy is a lényeg a pénzkeresés és másodlagos hogy épp a szeszélyeid mit diktálnak. Fontos persze, hogy ne utáld a melódat, borzasztó lehet minden nap úgy bejárni, hogy jajjnemszeretemderosszfúj, de ettől még ki lehet teljesedni szerintem hobby-ban szabadidős tevékenységben, családban stb.-ben is. Pl én is olyat tanulok - tanárszak- amit előreláthatóan szeretni fogok csinálni, de koránt sem ez életem értelme, nem ezt szeretném egész életemben csinálni végig valószínűleg. Ami nagyon leköt (filozófia, írás, politika) azt viszont semmiképpen nem szeretném teljes munkaidőmben csinálni vagy mert nincs rá igény (íróként filozófusként nem lehet megélni, hacsaknem eladod magad amit nem szeretnék) vagy mert nem tisztességes (aki eljut oda hogy hivatásos politikusként pénzt kap az államtól az jó eséllyel eladta a lelkét az ördögnek).... ráadásul nálam nem úgy megy, hogy akkor most a három közül valamelyiket X napig/hónapig/évig folyamatosan tudnám csinálni. Hanem hol ezt, hol azt, hol amazt.
Hogy mi az álommunkám?
Rengeteg dolog megfordult már a fejemben pl.allatorvos,festő,zenész,ovónő.Egy ideig oda meg vissza voltam bizonyos szakmákért de engem úgy igazán az ember érdekelt.7. osztályban kezdett el komolyan érdekelni az orvostudomány,az egészségügy.Legnagyobb álmom hogy mentőtiszt legyek és most jelenleg 9.es vagyok egy egészségügyi szakgimnaziumba és imádom.nagyon elhivatott vagyok.Fergeteges érzés lehet emberi életeket menteni nap mint nap.Az embereket szeretném megmenteni akár éjjel akár nappal.Borzasztóan lazba hoznak a müszerek a gyógyszerek és minden féle dolgok.és a végére egy ide illő idézet:"ha szereted a munkád,soha nem kell dolgoznod"
Szia Gergő!
Nekem már a suliban is jó volt a kéz ügyességem, illetve a lego is meghozta gyümölcsét. Sok féle diákmunkán túl voltam mire rájöttem, hogy imásom a természetet és a fejlődést. Így kerültem el először egy hárfakészítőhöz, majd egy asztalos műhelybe, és most cnc gépeken dolgozom, a karierem egészen jó úton halad, bár a saját vállalkozásomhoz még gyüjteni kell, illetve keresek valami kis műhelynek valót, ahol elkezdhetném a saját cuccaimat tervezni és legyártani. Remélem mihamarabb összejön mint neked a youtubozás. :)
Én középiskola utolsó évében elvesztettem, az érdeklődésem a szak felé, aztán hirtelen a semmiből kaptam egy ötletet, hogy menjek művészeti iskolába, javasoltak is egyet. Maga az iskola és tanárok java nem volt a fejlődésemet segítő tényezők között sajnos.. De nagyon megszerettem a kiadványtervezést a művészetet sőt azóta még írni is elkezdtem ezt azt. Egyszerűen megimádtam csak úgy hirtelen belecsöppenve. Ezek mellett még mindig gyerekkori álmom lenne egy jó futsal csapatban játszani, megélhetési szinten. Tudom ez nem magyarországi opció ezért erről ha nem is mondtam le de félre tettem, talán egyszer. Most suli végeztével, egyetemi felvételi sikertelensége után kiadványtervező szeretnék lenni. Az a nagy akadály benne, hogy ennek elég szűk a piacköre illetve nagyon ritka, hogy egy pályakezdő érdekli a cégeket. Kevés cég túl sok elvárással, egyszerűen vak szerencsén múlik, hogy sikerülni fog vagy sem.
Nagyon hasznos volt ez a videó számomra, köszi Gergő! Nagy arc vagy :D
,,Hol kerested? F*cking sehol." :DDD
Ezaz!!! Nem csak én utálom a focit!
Daniel Elekes üdvözlöm, sorstárs!
Én csak azt, amelyik gurul, a handegg viszont nagyon jó játék
És ez jó?
Ha labda van a levegőben 100% a fejemre esik... MINDIG. Ha van egy másik ilyen balszerencsés, akkor se hagy ki engem, egyik fejről a másikra ugrik a labda (igaz történet). Nem számít, hogy milyen labda... Mindig.
de nem csak a foci van a világon. Közvetíthetett volna pl. egy izgalmas snooker versenyről is :)
Szia Gergő!
Az én álommelóm a színházi látványtervezés, mert az építészetet, képzőművészetet és a kommunikációt testesíti meg. Erre a tényre három éve jöttem rá s most már ezt is tanulom és napjaim 10 óráját az ingyenmunka tölti ki,az egyetem mellett. A munkát rendkívűlien élvezem, mert ezzel tudok a leginkább tanulni, nincs meg az a stressz, hogy nem tévedhetek vagy nem ugorhatok bele valami újba, a pénz által keltett elvárások miatt. Mindenkit támogatok, hogy a munkafolyamatban szerzett tudást tartsa a legnagyobb fizetségnek. Köszi!
Mindig a matek volt a kedvenc tàrgyam. Ma könyvelő vagyok, egèsz nap számolok és fizetnek érte.
Sosem voltam ennyire boldog :D
Elég sok álmom van a jövőre nézve!
Az egyik az, amit a BKXC csatornàn Brian csinàl, az az kerékpáros akció kamerás videók szerte a világban, amihez bőven hiányoznak dolgok. Jobb akciókam, sok sok memoria kártya, evo ss gimbal és egy nagyon jó, de drága bicaj,
Teljes angol tudás.
A másik amit a csatornán is szeretnèk az a termèk kicsomagolás, bemutatás, kerèkpàr teszt és bemutató videók! Na de erre MO.-n nincsenek felkészülve a cégek és folyamat túl gondolják hogy mit is akarok, szeretnék elérni, pedig hát itthon is szükség lehet ilyen videókra!
Végűl szeretnèk majd ebből megèlni!
Sokat beszèlő, szàmtalan szakmát látott ember vagyok.
2 szakmám van, 1000 àlomra! :)
Könyvet írhatnèk arról miket szeretnék létrehozni! 😀
Köszönöm, ha elolvasod ezt és remèlem nyerek lehetőséget a megvalósításhoz!
Üdv!
Én hivatásos tetováló szeretnék lenni. 3 éve itthon próbálom fejleszteni magam. Családtagokon, haverokon és magamon gyakorlok. Itt Szombathely környékén nehezen tudok elhelyezkedni költözés nélkül mivel sokat besegítek édesanyámnak a háztartásba. Jó lenne teljes állásban ezzel foglalkozni. Imádom csinálni. Viszont így munka mellett nagyon limitáltan tudok vele foglalkozni. Nem egyszer gondoltam már, hogy abba kéne hagynom. De annyira szeretem, hogy képtelen vagyok rá.
Álommeló? Most Áruátvételes. Azt csinálom. Szeretem. Valahogy én ezt mindig fordítva gondoltam. Ezért mindig azt élveztem, amit csináltam. Ha megutáltam, akkor váltottam. Így volt ez szobafestóként, árufeltöltőként, targoncásként. Nem leszek híres és gazdag tőle, de nem is akarok az lenni. 😀
Szia Gergő! Ez egy nagyon korrekt rész lett, még elhalgattalak volna egy óráig :D Én nagyon szeretek alkotni kézzel fogható dolgokat nagyon érdekel az elektronika a 3D nyomtatás ( ezen belül maga a tárgyak tervezése) Örülök, hogy ilyen korszakba születtem bele ahol Youtubon meg lehet szinte bármit tanulni. Valószínűleg ezeket hobbi szinten fogom megtanulgatni aztán majd talán eljutok oda, hogy ebből esetleg pénzt csinálni bár nagyon nem ez az elsődleges szempontom inkább az alkotás.
Nem lehetetlen eljutni az álommelóig. :) Én gyerekként megszerettem a videójátékokat, éveken át hobbiból dolgoztam, hogy közösségeket építsek, híreket írjak/fordítsak, rendezvényeket szervezzek stb, amíg végül fel nem figyelt rám a kedvenc videójátékaimat gyártó cég hazai forgalmazója és ma már nekik fordítok, marketingelek, szervezek. Lényegében ugyanazt csinálom, amit 17 év hobbi és ingyen munka alatt, de már fizetnek érte és hivatalosan elmondhatom magamról, hogy teljesült az álmom. :D Persze itt is vannak dolgok amik nem úgy mennek, ahogy azt Móricka elképzelte, de bizony bőven vannak dolgok, amik meg úgy mennek. Szóval kitartást skacok! Menni fog. :)
Nagyon hasznos és az én esetemben lelkesítő videó volt, köszönöm!
Én tanárnak készülök és már vannak gyakorlataim. Hát az óratervírás részét gyűlölöm, de ppt-t összeállítani és előadni/eladni magam nagyon szeretem, mert önamagamat viszem bele. Ez kell is. A tanárszakma egy olyan szakma, ahol nem működnek a sémák, mert ha mindenkinek ugyanolyan lenne a személyisége akkor is ott van az osztály-faktor. Osztályokból sincs két egyforma. De az igazi álommelóm az az autóversenyző. Tuuuudom szinte minden ötödik kis srác Schumacher akar lenni. Én is az akartam lenni, de annyira már rájöttem, hogy formaautókban keresnivalóm se lenne. Inkább a túraautó kategóriában indulnék (Michelisz Norbi, Wéber Gabi, Ficza Feri stb után szabadon). Említetted, hogy sokszor ingyen kell csinálni. Hát az autóversenyzés az egyik olyan sportág, amihez nem elég sajnos korrepetálni mondjuk töriből, vagy föciből emberkéket (ha belőlem indulunk ki) mert ez nem viszi a pénzt, hanem egyenesen szívja, zabálja, szivattyúzza és azt hiszem ez a legnagyobb akadálya a dolognak. Michelisz Norbi szerencsés volt, hiszen egy szinte vissza nem térő alkalommal tudott élni, de az ilyen programokból túl kevés van az országban. Persze ez nem a magyar autósport, hibája, egyszerűen ez van. Az álommeló marad a tanári munka és a személyiségem szabadsága.
Álommeló?
Proffeszionális ágy tesztelő, vagy valami ilyesmi névvel csinálnék olyat, hogy csak befekszek egy ágyba és alszok aztán véleményezem, nem tudom, hogy létezik-e ilyen meló vagy nem, de örömmel csinálnám. Jah és van spotify prémiumom, de azért jó lenne egy évig ingyen azt használni.
Szociális gondozó és ápoló a szakmám. Szeretem a munkám , de ez nem is munka, hanem hívatás! :) Jelenleg egy elmegyógy itézetben dolgozok skizofrém betegekkel! Az álmom, hogy mentőzek,
de addig még sokat kell tanulni , plusz az a nyamvadt érettségi is kell.. de csak meg lesz :)
Ká jó lett, Sensei. Hehe, nagyjából ugyanezt mondtam amúgy az immáron 14 éves fiamnak :-) Plusz még annyit hozzátéve, hogy azért érdemes azt is kikémlelni, hogy MI KELL AZ EMBEREKNEK és az érdeklődésed, tudásod, tapasztalatod olyan irányba terelgetni, hogy "piacképes termék" legyen a vége. Ismerek nagyon boldog tetőfedőt is. De ha az ember örömmel és szeretettel csinálja, amit csinál, akkor nem lehet selejt a vége, ez meg töccik a népeknek, a zseton utána már "magától" megjön. Viszont rá kell készülni, hogy 1-2-3 évig nem lesz túl vastag a zsetonsugár, ennyi mindig kell, amíg az embert "észreveszik" a piacon - mellesleg itt is sokat segít pár ingyen meló, fizetni tuti termékért szokás, a kezdő meg még nem tud akkora portfóliót felmutatni. Magyarán türelem és kitartás is kell egy közepesen nagy zsákkal. A pénz "körülmény", nem cél, ezt szokás elfelejteni, de az anyagi nyűglődés hosszútávon tönkre tudja tenni az ember életét, "álommeló" ide vagy oda. Ja ás legyen Japán, mert előbb van az ábécében, de utána mindjárt Peru. Antarktiszt mikorra tervezed?
Jó és motiváló videó :-)
köszi ezt a videót Gergely :)
kellet ez mint egy falat kenyér
Érdekes téma ez az "ingyen vs. pénzért csináld": volt egy hobbim, vagy érdeklődési köröm, vagy minek mondjam, művészeti vonalon. Barátoknak, ismerősöknek tök szívesen csináltam kisebb munkákat. Biztattak is, hogy ebből kéne megélnem, vagy legalábbis pénzt is kereshetnék vele, de amikor kipróbáltam magam benne, rá kellett jönnöm, hogy teljesen más egy megrendelőnek dolgozni (konkrétan stressz, kínszenvedés, és sikertelenség-élmény még akkor is, ha a végén a megrendelő elégedett, és a munka viszonylag jól fizet...), mint szívességből, így aztán teljesen letettem róla. Magáról a hobbiról is. Ilyen is van... :)
Utálom a videóid nagyrészét de ez jó lett
Nagyon jó videó Gergö, köszönjük. :)
Turbék Turbék...! :D
Ha álommelóról van szó, akkor majdnem sikerült már elérnem a sajátomat ami a tervezés és kivitelezés.
Igaz, hogy egyenlőre csak a kiviteezési oldallal foglalkozok.
Kicsit vicces lehet pár embernek hogy így beszélek a fémforgásolásról, de megvan a maga bája, amikor egy egyszerű vasdarabból, a saját gyártási tervem alapján egy működő, és funkcióját jól ellátó alkatrészt tudok készíteni.
Maga az alkotás folyamata egy kicsit átgondolva :)
Persze menet közben sokszor tépem a hajam, és seggig karmol az ideg is, de amint kész van, elmondhatom magamról, hogy létrehoztam valamit saját programommal, és valakinek sikerült egy alkatrész formályában megoldanom a problémáját.
Mindezek mellett még rengeteget kell fejlödnöm, és tanulnom, de úgy érzem egy jó irányba haladok.
Szóval ez lett volna az én sztorim :D
Nagyon Igazad Van Dj & Producer Akarok Lenni és az Első Részét Valóra is Váltottam Rezidens Dj Vagyok 5 éve És Tényleg Van Olyan Része amit Utálok De Ez Az Éltem Az Álmom Ezért Nagyon Szívesen Beledöglök is Ha Kell :) :)
Tök jó, hogy említetted a videóvágást, mert nekem épp ez az álommelóm :D egyenlőre ingyen végzem, meg hobbiból, meg ismerősöknek, de minden pillanatát imádom (igen, a renderelést is ) Épp neki akartam állni végre az egyetemi tanulásnak, amikor megnéztem a videódat. Duplakatt a premiere pro-ra, és már le is sz@rtam minden mást. :D köszi!
Az én álom munkám az lenne, hogy a F1-ben dolgozzak, mint szerelő, mert egyszerűen imádom. Az egy másik dolog, hogy a tanulás nem úgy kezdődött, hogy én ezt akarom csinálni, mivel középiskolában a villamos mérnöki pálya felé mozogtam valószínűleg annak hatására, hogy édesapám villanyszerelő. Azonban a főiskolára való felvétel után nem úgy alakultak a dolgok, probléma volt a kollégiummal, ahova mentem és ez komolyan befolyásolta a tanulásomat valamint a főiskolai tanulási rendszer sem volt nekem való, így egy év után otthagytam. Ezután kerültem közelebb az gépkocsikhoz, amikor két éve nyáron egy műhelyben dolgoztam 1 hónapot, mint segéd és így kezdtem el az autószerelői tanulmányaimat. Mivel már említettem, hogy szeretem az F1-et, így szeretem a motorsportok nagy többségét, főleg a négykerekűeket valamint alapból szeretek a kocsikkal is foglalkozni, mivel már kiskoromban szétszedtem és összeraktam, amit tudtam. Idén végül meg is kaptam a szerelői képesítésemet és most azon vagyok, hogy bővítsem a tudásomat és a tapasztalataimat a legtöbb gépkocsi márkával kapcsolatban, amennyire tudom. Viszont tudom, hogy szükségem van még más képzésre is, mint az autóvillamossági és a technikusi, amikkel már pár éves munka és tapasztalat megszerzése után elkezdhetek a motorsport felé is mozogni. Viszont a legnagyobb gyengeségemnek azt tartom, hogy nem igazán szeretek kezdeményezni és sokszor hiányzik a magabiztosság is, meg hogy meg kéne már szereznem a nyelvizsgát és az angol tudásomat is kéne fejlesztenem. Remélem, hogy nem volt unalmas végigolvasnod ezt a kis történetet illetve álmodozást és köszönöm szépen!
Bérszámfejtő lennék az államtitkárságon :D
Én rendőrnek indultam,majd CNC-s szerettem volna lenni,de nem volt képzés így szerszámkészítőt javasolták,hát az lettem,1,5éve csinálom. Van sok minden ami nem tetszik benne,munkahelyen főnök szereti ha még a tüdőmet is kiköpném a sok munka árán,persze beletanulni sincs nagyon idő így rá, de ettől függetlenül élvezem. Változatos és mindig van amivel felül tudom múlni magamat hogy minél jobb lehessek benne így van benne egy szép kihívás hogy napról napra felülmúljam önmagamat.
ez nagyon hasznos volt!
Tetoválás. Mindig is tetováló akartam lenni, de nincs tehetségem a rajzoláshoz. :/ pálcikaemberekből nem lesz nagy karrier :D
Ahoj! Imádok arcot festeni, maszkot készíteni gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt, jó is vagyok benne... csak hát a megélhetés....na jah...XD
Kedves Greg! Gondolom a nevemet már megjegyezted a Playit házba! :D Csak annyi hogy nagyon bejön nekem a személyiséged, és a véleményeid. És az is tetszik hogy gyorsan beszélsz! A youtubon te vagy a kedvencem és csak annyit tudok mondani hogy ne változz meg :D legyél mindig jókedvű
Kicsit megkésve, de most lett releváns, hogy leírjam a tapasztalatomat ebben a témában.
Na, én kitaláltam, hogy szeretnék angol tanár lenni Japánban, meg Thaiföldön meg az összes olyan oszágban ahol nem adnak villát az ebédedhez. Namármost, ez több sebből vérző történet, kezdve azzal, hogy nem vagyok semmiféle angol nyelven beszélő ország állampolgára... Nincsen diplomám angol anyanyelvű orszából és ez az egész bőven az után jutott eszembe, hogy kellemesen toltam az ipart a bölcsészkaron. Fogtam magam, Skóciába ki... dehát se pénzem, se semmim, nekiálltam dolgozni. Közben elkezdtem gondolkodni, hogy mire jelentkezzek az itteni egyetemen. Amíg vártam a felvételire megcsináltam egy TEFL képzést. Ott volt a kérdés hogy mit akarok magammal kezdeni három évig. Abban az időben eléggé magam alatt voltam, és az egyik ismerősöm ajánlott egy önkéntes munkát ahol "hátrányos helyzetű" felnőttekkel lehetett együtt lenni, dolgozni...(értelmi fogyatékosság, bántalmazás, klinikai depresszió stb...) színházi kereteken belül. Meg igazából bárki mást szívesen láttak akik érdeklődtek. Ilyen terápiás jelleggel színészkedhettek, énekeltek, táncoltak és nem volt tech aki segített volna az előadás során a hang és fénytechnikával. Mivel csapnivaló színész vagyok beugrottam és elkezdtem nyomkodni a fénytechnikai panelt, és teljesen beleszerettem.
Szóval a helyi színház és filmművészeti egyetemre jelenkeztem technikusi szakra.
Töltőtoll ❤️🖋️
De amúgy a tanácsok jók. + még talán annyit, hogy soha nincs késő megpróbálni keresni valamit jobbat. 🙂
Nekem mindenem a gyógypedagógiai. Kb. 6 éve döntöttem el, hogy ezt fogom csinálni és már kitartóan fejemet a falba verve az anatómia tanulás közben tolom ezerrel. Nem csinálnék semmi mást, mert minden meg van benne, ami kell: fájdalom, öröm, kitartás, küzdelmek, stb. :D
Gergő, mi együtt kitennénk egy jó sportkommentátort, mert én meg kifejezetten a focit szeretem :D
Hm, hogy mi az én álmom és talán legfőbb álmom: egy olyan közösségi rádió, ami építő jellegű és sokféle szubkultúrát érint! Nyilván, ehhez anyagi tényezők is járulnak, de nem adom fel! Emellett még van pár elképzelés! Egy biztos, hogy ahogy Te is teszed pörgetni kell a számlát..., de nem a végtelenségig!
Kávézót szeretnék nyitni, hogy mi az akadály? Rohadt sokat kell még addig dolgoznom, hogy összejöjjön 😂
Hajrá! Szurkolok a kávéimádók nevében!
A snowskatet idén nem próbálod ki?
Szoftverfejlesztő vagyok. Sokszor felgyújtanék mindent ami digitális. Máskor meg: i.imgur.com/dzbQCj4.png
Autószerelő akartam lenni, de CNC fémforgácsoló lettem. Elöbbit a szenvedély, utóbbit a józan eszem diktált.
Annyira autószerelő akartam lenni, hogy édesapám még be is protezsált egy szerelőműhelybe, ahol eleinte inaskodtam, késöbb már komolyabb feladatokat is kaptam. Nem csak önmagában a bütykölés, vagy az autók iránti rajongás volt az ami lekötött. Maga a szolgáltatás hogy legjobb képességeim szerint másokon segítsek, ha kipurcant a családi szekér, vagy a kenyérkereső. Sajnos azonban már annak idején láttam, hogy az autógyártók egyre inkább olyan kocsikat gyártanak, amit jobban megéri betolni a kohóba mint hogy megtérülő befektetés lenne a javítása.
A femforgácsolás is legalább annyira leköt, mint a szerelés, már csak azért is mert képes vagyok egy darab vasból egy használható terméket előállitani. Részt venni a számítógépes tervezéstől a kivitelezésig fenomenális érzés, egy különleges neha műveszi alkotási folyamat, és még jol is fizet.
Sajnos viszont úgy erzem, hogy szakmailag elég közepszerű vagyok, nem vagyok elég kreatív a gyártástechnológiát illetően, a szakmában csak azert vagyok még versenyképes, mert a nálam jobbak többsége külföldön él és dolgozik, és esze ágában sincs hazajönni...MÉG. Itt a kulcsszó a "meg"-en, eljön az idő amikor önmagában a szorgalmammal nem leszek versenyképes, DE sebaj... van "C" terv is. Szakmai pályafutasommal párhuzamosan megismerkedtem a veterán jarmű tulajdonosokkal és becses jarműveikkel, es volt alkalmam nem egy restaurácioban résztvenni INGYEN ( már annak is örültem hogy nem nekem kellet fizetni a "képesítés"-ért). Olyan autókat motorokat hoztam helyre, amiknek a rajongói lehet hogy egész életükben csak képről látnak, pedig itt vannak karnyújtásnyira tőlük, a kárpátmedenceben. A restaurátorok uj generációja alig egy maréknyi fiatalt tesz ki. Kevesen vagyunk, de ha eljön az időnk, nem kell aggódnunk hogy nem lessz munkánk. És vegülis visszatérek a kezdetekhez 😉.
Greg, maximalisan egyetertek a pontjaiddal, csak két pontal kiegészítenélek:
- Hallgasd meg mások (hozzád közel állók) véleményét, de sose enged hogy visszatartsanak álmaid megvalósítasaban. A saját utadat sosem mások tapossák ki.
- Ne tegyél mindent egy lapra, mert lehet hogy nem fog szerencsésen vegződni és nem biztos hogy kilábalsz belőle úgy mint mielött belevágtál volna.
You love to fák! Hajajaj :D
Szeretlek Gergő. De öreg vagyok ehhez a szó-tempóhoz- :) Egyébként igazad van.
Két álommeló, de két teljesen más univerzum. Viszont mindkettőt szeretném csinálni, ami nagy kihívás. Az egyik amit úgy hívnak mediátor. Itthon semmi esélye nincs, se pénz, se igény, se kultúra nincs rá, a másik pedig a grafika, amire meg mindenki elküld melegebb éghajlatra, hogy beledöglök, ne akarjam.
A kihívás nehezebbik része a környezettel való küzdelem meg a pénz.
De f*ck it! Egyetértek veled Gergő, egyszerűen csak menni kell, és csinálni amit szeretsz, a többi jönni fog, úgy ahogy kell.
Nagyon tetszik ez a sorozat :)
Álommeló, hogy pszichiáter legyek, de nem vettek fel általanos orvosira, ezért most gyógytornászként tanulok. Nem tudom, hogy valaha is sikerülne e felvételt nyernem, de megpróbálom nem feladni és addig is a legjobbat kihozni magamból :)
Cukrászat ezt is tanulom most és úgy érzem baromi jó mert nagyon sok mindent kilehet hozni belőle igaz fiu vagyok és sokan meglepődnek hogy cukrásznak jelentkeztem én is megvoltam lepödve mert elég céltalan voltam ilyen téren de végül a szakma nagyon megtettszett márcsak bizonyítanom kell! :)
Nessaj a sportriporter :D
Én író és táncos akartam lenni tini koromtól kezdve, aztán színésznek mentem. Az nem sikerült, akkor japán nyelvet és keleti filozófiát tanultam, el is végeztem, amit kellett, de mindvégig éreztem, hogy visszavágyom a színházba. (Még akkor is, amikor számtalan más dolgot kitaláltam magamnak menet közben.) Most megyek éppen egy színházba, felvesznek rendező asszisztensnek, és pontosan a munkába való beledöglés van tervben. Emellett költő, író és táncos akarok lenni: még mindig.
A magán-angolórák után remélem keményen megadtad a tinilányoknak ami jár, Gergő!
Álommelóm : Vonatkerékpumpáló :)
😊Bábozom! Előnye a taps, hátránya a zsibbadt kar.
Én hangmérnök szerettem volna lenni, ezért már a szakközép is elektromos irányú volt. Aztán kiderült, hogy nem jó a fülem és így sosem lehet belőlem az, ami szerettem volna lenni. Így marad az álmodozás és a "talán következő életemben" dolog... :)
Most suli mellett egy kardkovács műhelyben dolgozok kisegítőként. A feladataim többségét nagyon szeretem, de persze itt is megvannak azok a munkafolyamatok amiket nagy ívből kerülnék. Az akadály hogy itt maradjak az az, hogy a jelenlegi fizumból nem lehet megélni (bár persze ez gondolom ha főállásban csinálom változni fog) meg az hogy a szüleim nem támogatnak benne túlzottan...
DE attól hogy valamit szeretsz még NEM biztos hogy eltudod végezni azt ami ezzel jár ! És ez nem tehetség hanem egyszerűen már szülni is megkell tanúlni a férfiaknak manapság SAjnos a világot nem a szeretet hanem a pénz működteti !!! Még jó hogy én szeretem a pénzt ! :D :P
vállalkozó lennék, az ötletet, hogy pontosan mivel foglalkozzon az üzletem, még keresem :D
Hát nekem lenne néhány álommeló ötletem. Gitár és hangszerkészítő, Órásmester Svájcban, egy LinusTechTips féle YT csatorna avagy főállásban számítógépekkel foglalkozni.
Regényírás. Imádok sztorikat, karaktereket kitalálni, de külföldön kéne megjelenni - fordítani viszont utálok, és nem is vagyok jó benne.
Hát, hogy mi az én állom melóm? Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Szakközépben egy olyan suliban tanultam, ami nem az
erős tanulókról volt híres( Érsd: Diszlexia- plusz ágai). Van aki ezen apróságot előnynek és van aki hátránynak éli meg, sajnos én esetmben ez az utóbbi. Szakközépben erős 4 es körüli átlagnak örülhettem( sok éves fejlesztés) és a természettudomány egy bizonyos ága a kémia nagyon is érdekelt(végtére is környezet védelmi szakra jártam). Tizenegyben 4-re érettségiztem belőle, kémi tanárunk jól eltudta magyarázni a dolgokat. A sulim tagja volt egy TISZK programnak, ahol más iskolákból felvételi nélkül átvettek bárkit OKJ-és képzésre érettségi után. Ott volt egy szaki irány a vegyipar ami nagyon megtetszett nekem, de nem csak tetszett egyszerűen szeretem volna laborban dolgozni, pláne egy olyan szakon ami még elégé nagy vélemény megosztó, és a te egyik Hollywood hírügynökség, műsorúban is elég nagy hangot adó dologról szóljon, hát ez volt számomra akkor az állom és nem is a magas fizu miatt, hanem mert eléggé kedvező környezetnek gondoltam volna magamnak. Kisé visszahúzódó, magammal meglévő természetnek tartom magam. Egy csendes (gépek zaját leszámítva), nyugodt, pepecselős munkaterület, kevés kollegával, szakmai fejlődéssel, nem röghöz kötőt munkafolyamat. TŐKÉLETES, gondoltam én. Ez a suli nem csak az ország(számomra talán) egyik legnehezebb szakközép iskolája, de teljesen más oktatási környezet, mint amihez eddig én hozzászoktam. Az osztálytársaim, nálam sokkalta erősebb tanulok volták,a tanárok nagyon gyorsan adták le a nem olyan könnyű tananyagot, a gyakorlat maga volt a pokol( egyszer megmutatom, aztán tud), a tananyag tömény magolás, es napi 3-4 dolgozat. Az átlagom ez alatt a két év alatt 1-2 körüli volt,a tanárok többször is mondták, hogy ez nekem nem fog menni, én viszont hajthatatlan voltam. A vizsgát másodjára tudtam csak letenni(1 modult meg kellet ismételnem a 3-bol). Vizsga után 2 szer jutottam el oda, hogy laborban dolgozzak(szakmámhoz kötődően) 2 évig dolgoztam közmunkán, és kétszer fél évet laborokban. Most egy korház központi laborjában(egészségügy-nem a szakmám) dolgozom adminisztrátorként. Ép hogy megélek fizuból(kb: 100)és 5 év tehetetlenség, már ott tartok, hogy feladom és nem tudom, hogy mitevő legyek. Miben vagyok jó, mi a célom, mit akarok kezdeni magommal? Hát ennyit rólam.
Röghözkötés istenem ez ez nagyon Gergő egyetlen mondatrész egyetlen szava mögött egy öt oldalnyi töri! Fuck yeh Gergő!
Nekem az álom melóm az szálloda tesztelés lenne. :) Utazhatsz, teszteled a szállodákat meg szolgáltatásokat. Mi baj lehet? :D
és arra mit mondasz,hogy ha szüleid olyan munkára akarnak rákényszeríteni,amit teljesen gyűlölsz?:))
amúgy köszönöm ezt a videót:)sok segítséget ad
Tudod, hány a pályaelhagyó? Sok. ;)
Nagyon szeretnék rendezvényt szervezni, de egyelőre az andragógia BA nem mutatta meg, hogy erre mikor lesz lehetőségem.
A dolgozz ingyen résszel nem tudok teljesen egyetérteni. Egyrészt az én személyes preferenciámba egy ilyen munkahely nem férne bele (bár értem, hogy mit akarsz vele mondani), másrészt nem is feltétlen megoldható ez, hacsak nem a hobbidból akarsz pénzt keresni. Mert különbséget kell tenni hobbi és munkahely között. Illetve, ha nem (előre is bocsánat mindenkitől) bölcsésznek tanul az ember, akkor fognak fizetni a munkádért rögtön. Mérnök vagyok, még a gyakornoki helyemen is fizettek egy minimálbért 3 munkanapért.
Most nézem csak, ezt tavaly a szülinapomon raktad fel :D
Az én álom melóm: League of Legends Kommentátor. Sajnos nem ezt csinálom mert van kb 5-re szükség az országban, és nem tartozom az 5 szerencsés ember közé. De nem adtam még fel és önkéntesbe csinálni szeretném, hátha egyszer megindul a dolog :)
Álommunka?
Tengerbiológus, és, hogy miért, mert mindig is szerettem és érdekelt minden vízben élő állat, már kiskoromban is mindig próbáltam elkapni őket. Amióta tudom, hogy létezik a Seashepherd csatlakozni szeretnék hozzájuk önkéntesként, mert az irodai munkára szerintem teljesen alkalmatlan vagyok, a terepmunka az ami mindig is vonzott és a legjobb voltam belőle. Viszont van pár probléma is, idehaza nem lehet ilyet tanulni, és lassan kéne választanom egyetemet, de ahhoz, hogy felvegyenek a legjobbnak kell lennem sok jelentkező közül
Az én álom melom az lenne, ha valakinek egyszer a párja lehetnék és tudnék neki segíteni mindenben, valakit kiegészíteni, boldogá tenni. Erre sose volt lehetőségem,még. Úgy gondolom a mai karrierista életben sok minden lehetnék és szeretnék is lenni, de ez egy olyan idézőjeles munka amit nagyon kevesen csinálnak. Tudom nyálas,de már leírtam.
Álom munka? Kovács szeretnék lenni saját műhellyel egy faluban, kézi szerszámokkal és egy inassal.
Mi akadályoz meg ebben? Nincs már akkora kereslet a kovácsokra, nincs is semmilyen eszközöm hozzá, sosem kovácsoltam :-D, illetve nem utolsó sorban csak olyasmit szeretnék kovácsolni, amihez kedvem van és nem mások megrendelésein dolgozni :-)
hm jo kerdes, ami szabadsagot ad es eleg fizut:) talan designer:o
evvel az ingyen munával nagyon eggyetértek. például én így tanultam meg, hogy szeretek gyerekekr vigyazni, gyerekekkel lenni. mikor meg penzeert csinaltam csak a penzert csinaltam, nem jottem ra addg.
Marketinges szeretnék lenni. Spotify helyett kérhetném a Profession-től, hogy szponzoráljon nekem egy interjút Szirmai Gergellyel, hogy ez meg is valósulhasson? :D
A csináld ingyenben az a baj, hogy sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy mondjuk fél évet ingyen dolgozzanak, miközben valamiből meg is kéne élniük. Egyszerűen nem lehet 2 műszakot vállalni suli mellett, teljes állású állás mellett pedig még egy másik melót 20 évesen bevállalni egyenlő a magánéleted és a szociális léted halálával.
Ha olyan szerencsés családba születtél, hogy kapsz hátteret addig amíg ebből profitálsz, akkor megoldható, egyébként viszont fizessenek. Meg egyébként is, kapják már be, a meló 80%-át megcsinálod elég jó hatásfokkal, hogy aztán egy újabb rabszolgát keressenek helyetted? Hát ,,I,,_>,,
sajnos tényleg meghatározó, hogy hová születsz, igen, ez befolyásolja, hogy mennyi energiát tudsz hobbikra fordítani. Annyi igazság azért van a videóban, hogy valószínűleg ilyenkor is lehet egy olyan kompromisszumot találni, ahol nem 3, hanem 13 év múlva leszel ott, ahol lenni szeretnél, de ha nincsenek nagyobb ívű célok előtted, akkor nem fogsz elindulni felé. és lehet, hogy soha nem éred el az áhított célt, de rengeteg klassz dologban fejlődsz, amit nem tudhatod, mikor ránthatsz elő, hogy hohó, kérem, ezt én tudom, mert én ezt már csináltam. Viszont aki megteheti, az igenis ragadja meg két kézzel a lehetőséget, és ne csak sipákoljon, hogy beh' jó lenne ezzé vagy azzá válni.
Itt az ötlet a lényeg. Hisz elvállalhatod kevés pénzért is, a lényeg, hogy tudd, te vállaltad és pontosan tudtad, hogy nem keresel vele sokat. Így derül ki, hogy tudnád-e csinálni a jövőben, ha valami úton módon csökkenne a fizud, munkahelyet kellene váltanod, ahol kevesebb a fizetés stb. és ezek miatt sem utálnád meg.
Repülőgépilóta :D
Tudom, hogy nem ez az a csatorna , de lesz tf2?
Én csak annyit szeretnék, hogy az életet élhessem és ne egy munkahelyen keljen minden napom legszebb részét elcseszni úgy, hogy parancsokat hajtsak végre és saját magam rabszolgája legyek fillérekért. Mindezt azért, hogy másnap újból el tudj menni dolgozni, amíg fel nem buksz.
TubeAtilla Találd ki mit akarsz csinálni azon a címen, hogy "éled az életed". Főleg találd ki hogy lehet pénzé tennj, és akkor életedben egy napot sem kell dolgoznod...
Számomra álommeló az lenne, ha programtervező informatikus lehetnék. Saját vállalkozásban és később az így megszerzett pénzem befektetném, és ezen túl utazgatnék rengeteget. 19 éves vagyok, de mindegyik irányába elkezdtem tenni. Bejártam már fél Európát diákmunkás pénzből és jelenleg is az Eltén tanulok. Hatalmas meló lesz de programozó matematikus leszek és bemutatok a múltbéli visszahúzó közegemnek. vissza is szeretnék majd adni azáltal, hogy támogassak embereket, mert tudom milyen elkezdeni teljesen egyedül a nulláról.
Köszönöm a jótanácsokat :D
Mit csináljak akkor ha nincsen semmi elképzelésem hogy mire tanuljak tovább?
Akkor menjél és dolgozzál.😀🤔
Közben rájössz mihez nem értesz, majd mihez igen és lesz rálátásod az életre.
Ezután könnyebb lesz átgondolnod.
Állatkerti állatgondozó szeretnék lenni. Jelenleg laborállat-gondozó vagyok, előtte meg lovász voltam. Lassan, de biztosan közeledem FÁNK!
Szia! A férjem és én is dolgoztunk a Budapest Zoo-ban. A kb. 18 évvel ezelőtt megváltoztatott szabályozás szerint szakmai végzettség kell ehhez a munkához. (Korábban nem kellett.) Ha jól emlékszem, vagy egyetemi, ez lehet biológus vagy agrármérnök, vagy vadgazdamérnök is, nem csak zoológus. Vagy szakközépiskolai, ez lehet általános állattenyésztő, vagy szakmunkás (lovas, marhás vagy baromfis). Ha jól tudom, talán még egy helyen van az országban ilyen szakközépiskola: Vácott. (Régebben volt Pécelen is, talán levelező szakon még van.) Illetve, ha jól emlékszem, Szegeden van kifejezetten állatkerti állatgondozó szakképzés. Ez OKJ-s képzés. Régen levelezős volt. Ha van megfelelő végzettséged, akkor tudsz jelentkezni, különben törvény szerint nem vehetnek fel. A budapestiben előnyt jelent, ha "társadalmisként" már dolgoztál ott. A budapestiben és a jászberényiben még ismerek embereket, ha gondolod, meg tudom kérdezni, hogy van-e felvétel, pontosan mik a kritériumok mostanság ill. hogy mostanában hogyan lehet társadalmi munkára jelentkezni. Ha akarod, írj rám: reka.czagany.gadanyi@gmail.com
Egyetértek sok ponttal de sajnos a legtöbbje már a start vonalnál el van vágva :( nem fejtem ki ... aki szintén mordor felé él szerintem tudja mire gondolok ...
Ismerek olyan embereket akik hasonló cipőben járnak és a semmiről kezdték. Hidd el én is a 0-ról kezdtem de valahol el kell kezdeni és küzdeni kell még ha nem is szimpi pillanatnyilag amit csinálsz és mostmár azt mondhatom, hogy elég jó helyen vagyok de még mindig van hova fejlődni.
Hát tesó,nem mindenki éli meg a 18-dik élet évét a gettóban :D
Én most 16-éves vagyok és nincsenek nagy terveim de azt már most tudom hogy bárivel fogok foglalkozni az japánban legyen gondoltam meg osztom az én csodálatos álmom veled :D rendészetre járok és az információs hivatalnál szeretnék majd elhelyezkedni más szóval kémlszek 6 éve figyelem a tevékenységedet gergő és örömel dolgoznék az irányításod alat japánban kémként hogy át vegyük a hatalmat a világ felet XD
Te leszel a nagy chinpoko-mester, aki legyőzi a gonosz hatalmat