Nagyon jó, hogy ennyire pozitív hangvégelű ez a videó, pedig a távkapcsolat nagyon meg tudja nyomorgatni az embert. A kapcsolatunk elején közel egy évig éltünk távkapcsolatban a barátommal (mostmár a férjem) és az még csak egy dánia-magyarország távolság volt, másfél órás út kb 10ezer forintos repjegyekkel, szóval tényleg nem ezen múlott, de mindketten iskolába jártunk, 18 évesek voltunk. Elég sokszor tényleg nagyon kilátástalan volt, és sajnos mi is sokszor veszekedtünk csak azért mert hiányoztunk a másiknak. Ami utólag borzalmas volt, hogy a barátom próbált erős maradni, mert azt hitte hogy tartja ezzel bennem a lelket, közben pedig tök rosszul esett, hogy én úgy éreztem belegebedek, rajta meg semmit nem láttam. Olyan szinten jó volt, hogy eléggé megerősítette a kapcsolatunkat, és mindkettőnket biztossá tett abban, hogy ez egy jó döntés lesz, mikor végre összeköltözhettünk. Nagyjából másfél havonta találkoztunk 1hetekre, amikor pedig távol voltunk minden este videóchateltünk és a legtöbb nap együtt vacsoráztuk a kis müzlinket a laptop előtt. Szóval meghitt volt a maga formájában, de semmi pénzért nem élném újra, akkoriban étvágytalan voltam és szinte egész nap csak aludtam volna.
Nekünk érdekesen alakult a kapcsolatunk a párommal. Kezdődött egy 200 km-es országon belüli távkapcsolattal, amikor két hetente leutaztam apukámhoz és akkor tudtunk találkozni, mert egy városban éltek, de ez még gimi alatt volt és másfél évig tartott. Már alig emlékszem arra az időszakra igazából. Aztán pont amikor végre közel lehettünk volna, mert feljött Pestre egyetemre én 11.-es voltam és kimentem cserediáknak a Dominikai Köztársaságba. 8000 km és 6 óra időeltolódás volt köztünk fél évig, ami egy rettentő nehéz időszak volt, de kitartottunk egymás mellett :) Mi is nagyon sokat beszéltünk videócsetben. Nagyon ismerős, amit a 11. pontnál mondtál. Sokszor volt abból vita, hogy nem lehet hangsúlyozni írásban és úgy elbeszéltünk egymás mellett, hogy hajjaj :D Élőben ez nem tud megtörténni. Ráadásul nálam az érintés a szeretetnyelveim közül első-második helyen van, ami miatt extrán nehéz volt távol lenni. Viszont azóta én is már másodéves egyetemista vagyok és nem rég költöztünk be az első közös albérletünkbe és elkezdük a közös életünket, ami elképesztő így 21 évesen. (5 éve vagyunk együtt egyébként) Nem tudom, hogy elhittem volna-e ha valaki pár éve azt mondja, hogy 21 évesen közös albérletben fogunk élni. Nektek is ezt kívánom, minél előbb :)
Szia Lina! Bár én nem vagyok távkapcsolatban, de mivel én is és a párom is sokat dolgozunk, így nem tudunk sok időt együtt tölteni és amikor általában beszélünk esténként, hogy ki mit csinált aznap, merre járt és mi történt, bennem is állandóan ez a rossz érzés keringett, hogy én miért nem lehetettem ott, hogy miért nem együtt csináltuk azt a bizonyos dolgot. Végig azt hittem, hogy bennem van a hiba és nem normális dolog mindenre és mindenkire féltékenynek lenni, mert soha nem ez volt a szándékom és a FOMO pontosan leírja azt az érzést, amiben voltam/vagyok. Köszönöm, hogy ráébresztettél erre és végre nem érzem magam hibásnak! :) ♥
Számomra ez a videó a lehető legjobbkor jött. Ma van fél éve, hogy együtt vagyunk s barátommal. Korábban nem is mertem a FOMO kifejezést, meg hogy ez mit takar, de nagyon megnyugtató volt, hogy ez egy másnál is előforduló dolog és nem egyedül vagyok ezzel. És teljesen átérzem, sokszor nekem is emlékeztetnem kell magamat arra, hogy tényleg engem akar és miattam csinálja ezt. Nagyon köszönöm Lina ezt a videót. Sokat segített 🥰 Gratulálok nektek és kitartást a továbbiakban 😘
kimondottan nem vagyok távkapcsolatban, de a párommal mindkettőnknek sűrű napjai vannak saját menetrenddel, így az esti videochatek hasznát nagyon is át tudom érezni és a többi tipp is tényleg szuper a mi kapcsolatunkra is vetítve, ezekből mi is alkalmazunk néhányat!🙏🥰 nagyon szuper ez a videó, el is küldtem az egyik barátnőmnek aki nem túl régóta van távkapcsolatban. 😊
Szia Lina. Először is nagyon jó lett a videó, sokat tudunk belőle tanulni, nagyon köszönjük😊 Amikor említetted a közös online filmezést, eszembe jutott, hogy ez nálunk úgy vált be, hogy Discordon (nem tudom ismered-e ezt a fórumot) megosztjuk a filmet, így azt látom a gépemen, ami a társam képernyőjén látható éppen. Közben hívásban halljuk egymást reakcióját, így még közelebb kerülhetünk a közös filmezés élményéhez😊
Nekem nem volt olyan hatalmas távkapcsolatom, csupán annyi, hogy én Budapesten élek a barátom pedig, amikor öszejöttünk Szolnokon járt gimibe még. De én kifejezetten imádtam a pályaudvaron várni, hogy megérkezzen, vagy én leutazni vonattal és odarohanni. (Még az első csókunk is a pályaudvaron volt. :D) Meg simán megcsináltuk azt, hogy elmaradt egy órám és így pont akár 4 órát is együtt lehettünk, szóval vonatra szálltam vagy ő és mentünk. Akár 4 óráért is a mekiben ücsörögve. Volt hogy apa vitt ki kocsival a sulitól mert kitaláltam hogy muszáj lemennem, vagy meccsről késtem mert meg akartam várni amig a vonat elindul. Egyszerre fájdalmas de nagyon varázslatos az egész, és én ettől méginkább értékelem azt amink van 6 év után. Nem beszélve arról, hogy még mielőtt összejöttünk volna, postán küldött nekem egy könyvet, mert én megemlítettem hogy mennyire tetszik az amit mutatott nekem. :')
Nos én nem vagyok távkapcsolatban, se kapcsolatban, de kifejezetten átéreztem a video témáját és mondanivalóját☺️♥️ nagyon jó tippeket gyűjtöttél össze és szerintem nagyon sok párt/jövendő párt inspiráltál a videoddal♥️
Én is három évig jártam ebben a cipőben, úgyhogy abszolút tudom, min mész keresztül. ☺️ Amikor a párom külföldre költözött, én otthon maradtam, mert akkor kezdtem neki a mesterképzésnek. Nem volt mindig egyszerű, sőt, lelkileg eleinte teljesen padlóra kerültem (előtte laktunk együtt is, szóval elég éles volt a váltás), de apránként kezdtem hozzászokni, és valamennyire "megbarátkozni" a helyzettel. A bizalom a legeslegfontosabb, ezzel maximálisan egyetértek, ahogy azzal is, hogy nem szabad haraggal lefeküdni, mert az egyik félnek sem jó. Mi szerencsére gyakrabban tudtunk találkozni, és már volt egy biztos alap, amire bátran építhettünk. A cél lebegett végig az én szemem előtt is, és azóta, idén már négy éve lesz, össze is költöztünk, és nagyon boldogok vagyunk együtt! ☺️ Sok kitartást kívánok nektek, Lina! ☺️ Nehéz fába vágtátok a fejszét, de a végén minden kifizetődik. Tapasztalatból mondom. 🤗
A párommal 10 hónapja vagyunk együtt, egy táborban ismertük meg egymást. Mi annyira nem lakunk messze, "csak" 150 kilőméter van köztünk. Mi általában hónaponta találkozunk kb 5 napra vagy egy hétre, de sokszor volt olyan, hogy valami miatt (pl suli) nem tudtunk találkozni. Nagyon értékeljük egymást, és szerintem ezért is jó a távkapcsolat, mert sokkal jobban tudjuk értékelni a találkozásokat és az együtt töltött időt, mint hogyha mondjuk találkoznánk minden nap/minden héten. Mindig meglehet mindent oldani, csak akarni kell, és mindkét személynek ugyanolyan fontos kell legyen a másik. Sok kitartást mindenkinek, nagyonis működhet!!!!!
Tegnap lelkiismeretfurdallásom volt amiatt, hogy féltékeny voltam a páromra, amiért "pasis estét" tartott. Aztán eszembe jutott, amit mondtál a FOMO-ról és rájöttem hogy igazából , nem is a srácokra vagyok féltékeny, hanem az időt sajnálom, amit nem velem tölt. De amint ezt átgondoltam, már el is múlt az érzés. 🙂 Mindenesetre csodállak, hogy ilyen pozitív tudsz maradni ebben a kapcsolatban, engem legalábbis az állandó hiányérzet tönkretenne lelkileg.
Áprilisban lesz 2 éve, hogy egy párt alkotunk a barátommal, 800km van közöttünk. Már így vágtunk bele, ugyan, egy iskolába jártunk, de tudni lehetett, hogy amint õ elvégzi a tanulmányait, külföldre költözik (4 év van közöttünk). Akkor még nem voltunk együtt, mikor elköltözött, egyszer csak hazajött, elhívott találkozni, a többi meg történelem.😄 Változó, hogy mikor tudunk találkozni, volt hogy pár hetet voltunk csak külön, de volt, hogy 3 hónapot. Mi is persze arra törekszünk, hogy minél többet együtt tudjunk lenni, ha találkozunk, történt olyan, hogy ez csak 1 hét volt, de volt hogy 1 hónap; de minden együtt töltött pillanat kincs.✨ Nekem is sok fomo pillanatom van, de el kell fogadni. Tudom, hogy a közeljövõben már együtt fogunk lakni és élni. Kitartást és sok erõt kívánok minden távkapcsolatban élõ ,sorstársamnak'. Kibírjuk, és legyünk pozitív példája annak, hogy a távkapcsolatok igenis mūködnek.✨
Köztünk 1300 km van, és együtt vagyunk másfél éve. Nagyon jól jött most ez a videó mert mutattál új ötleteket, hogy mivel lehetne feldobni a nehezebb időszakokat! Köszönöm :D
Szia Lina! Nagyon szép volt az összefoglalód, és tényleg szívből gratulálok, hogy ilyen tudatosan és szépen tudjátok fenntartani a kapcsolatotokat. Ezek a dolgok egyébként egy baráti kapcsolatra is igazak, nekem két barátnőm is Angliában él. De ígyis részei vagyunk egymást életének, és ettől csak még inkább érzem hogy ők igaz barátaim. Annyival egészíteném ki a tippjeidet, hogy azt is fontos átgondolni hogy mi mire vágyunk az adott szituációban/élethelyzetben. Nekem is volt korábban távkapcsolatom. Ugyan csak Budapest-Vidéki nagyváros között zajlott, de ott is a havi egy találka működött leginkább. De én akkor úgy érzetem hogy erre van szükségem. Nem is akartam senkit sem 0-24-ben. Mondhatni jobb volt így. Meg volt a varázsa annak ha találkozunk. Viszont évekkel később, a legutóbbi kapcsolatomnál pedig éppen arra vágytam hogy a párom fizikailag is aktív része legyen az életemnek. Bár érdekes módom abban is előfordult kétszer is hogy néhány hónapra munka miatt külön váltunk de meg tudtuk oldani, hasonló tippekkel amiket te is mondtál. Szóval csak ennyit akartam még hozzá tenni hogy érdemes átgondolni hogy az adott élethelyzetben mit tudsz vállalni.
Ugye elso két tipp, bízz. Magadban és a másikban. Ez így van, de ahogyan te is mondtad nekem is a második nehezebb, és arra szívesen hallanák példákat, hogy bizonyos helyzetekben mit kell tenni, hogy meglegyen magadban ez a bizalom. Vagy amikor elbizonytalanodsz mit csinálsz? Ilyesmik. Mert agyban tudja az ember, hogy bíznia kell, de ilyenkor tanácstalan, hogy honnan induljon, hogyan folytassa, mit csináljon. 💙
Én mindig azzal nyugtattam magam, hogy mikor velem beszél akkor úgysem mással van. Elég kínos lenne a lehetséges másik lánynak is, ha közben velem beszél a srác. :D Ha sok időt beszélgettek vagy mindig beszámol arról, hogy mit csinált, nem csak annyit mond hogy "dolgom volt" vagy "haverral voltam", akkor nem lesz semmi baj. Aztán hogy magadban hogyan bízz megint más tészta. Nehéz elfogadni hogy elég jó vagy a másiknak. Talán annyit tudok javasolni, hogy beszéljetek a terveitekről. Ha pl te az adott helyen akarsz maradni és ő ezzel tisztában van és azt mondja, hogy jó hát akkor ő költözik hozzád, akkor egyértelműen fontos vagy. Persze ha nemleges a válasza, de észérvekkel alá tudja támasztani, akkor az is más. Teszem azt nem költözhet Mucsaröcsögére mert az anyját kell majd gondoznia. Vagy annyira rossz ott a megélhetés stb. Ha pedig te akarsz odaköltözni ahol ő van akkor pedig az jelenti az elkötelezettséget, hogy bevesz a közös otthon előkészítésébe. Hiába nem vagy még ott esetleg megkérdezi hogy milyen lakásban szeretnél élni, milyen bútorokat válasszatok és előre úgy szervez mindent, hogy az neked is jó legyen mire eljuttok odáig.
Szia Lina! Nagyon jó tanácsokat gyűjtöttél össze, teljesen más megvilágításba helyeztem dolgokat. Ugyan én országon belül, de ugyanúgy a karanténnal járó korlátozások miatt szorultam távkapcsolat keretei közé, lényeges a különbség, ennek ellenére mégis hatással volt rám a videód. Kicsit elkéstem a kommentemmel, és bár majdnem minden hozzászólást végigolvastam, nem találtam konkrétan erre utaló részt: A közös filmnézésre mi a netflix party-t használjuk, ami mostmár TeleParty cimszó alatt fut, mert bővült HBOGO meg hasonló csatornákkal, ahol konkrétan ugyan azt a filmet nézzük mind a ketten (chrome vagy más böngészőbe telepíthető mint bővítmény), mert mindig rengeteg probléma volt a net meg a hasonló eltérések miatt. CHAT felület van, de mi közben másik felületen, vagy néha ugyan ezen, mellette videóhívásban vagyunk. Minden esetre, remélem a korlátozások alól hamarosan Ti is szabadultok. Ehhez azért sok erőt, kitartást és szeretetet kívánok - rengeteg puszi a videóért! :)
Lassan 1 éves távkapcsolatban vagyok a baratommal, 12000 km van köztünk. Én ktt Magyarorszagon tanulok, mig o Paraguay -ban. Szamunkra a jegy ara a legnehezebb, emiatt nem tudunk sokat talalkozni, de ha igen, akkor 2 honapig 😁. Legfontosabb a bizalom, es a kitartás. Nem konnyu ez a helyzet, viszont igy erzem, hogy emiazt csak meg erosebbek vagyunk es elválaszthatatlanok. Remelem, hogy a sok varakozas es a nehez különtöltött napok mindenkinek meghozza a gyümölcsét! A jóra várni kell!♥️
Szia Lina! Nagyon inspiráló volt nekem ez a videó mivel a barátom Magyarországra jár suliba, én pedig ide Szerbiába, és igaz, hogy most itthon van az online oktatás miatt, de hamarosan visszamegy, szóval köszönöm szépen hogy megcsináltad ezt a videót! 😊 Nagyon várom a következő videót, remélem spanyolullll lesz, mivel ugye evvel a videónak a megnézésével is fejleszteném a nyelvtudásom😁
vázlat: 0:00 bullshitelés 4:07 1. bízzatok egymásban, ne féltékenykedjetek egymásra 5:26 2. bízz magadban: fogadd el, hogy a másiknak fontos vagy, szeret téged, ezért is tart ki melletted 5:57 3. tudd megkülönböztetni a féltékenységet és a "fear of missing out"-ot: ha egy másik csajjal/pasival megy el valahova a párod és ez Téged zavar, akkor nem biztos, hogy féltékeny vagy. Lehet, hogy csak Te is programokat akarsz csinálni a pároddal , és legszívesebben Te is ott lennél / lettél volna. 7:06 4. legyen közös jövőképetek: időnként üljetek le és beszéljetek erről. Továbbá mindig tervezzétek meg, hogy mikor találkoztok legközelebb. 8:31 5. ne haragudj a másikra csak azért mert hiányzik. Ne vezesd le az indulataidat a párodon. 9:22 6. határozzátok meg az elején, hogy kb. mikor tudtok nap közben beszélni 10:30 7. keressetek közös online programokat, meséljetek egymásnak részletesen (közös online film nézés, sorozatozás, online játékok stb.) 11:51 8. időnként lepjétek meg egymást kis apróságokkal, hogy éreztessétek, hogy a másik mennyire fontos (csinálsz reggelit, meghívod valahova, megleped ajándékkal, írsz neki kézzel írt postai levelet stb.) 13:15 9. tekints a párodra partnerként: ha valami problémád van, akkor fordulj hozzá nyugodtan 13:57 10. legyen saját életed, baráti köröd, hobbid, így el tudod terelni a figyelmed a párod hiányáról 14:45 11. tanuljatok meg érvelni és konfliktust kezelni. Mondjátok el a másiknak a problémáitokat, beszéljétek meg. Nagyon toxic, ha csak várod a másikat, hogy jöjjön rá, hogy mit csinált rosszul vagy hogy mi zavar Téged. 15:49 12. ne menjetek el aludni úgy, hogy mérgesek maradtok egymásra vagy konfliktus maradt köztetek 16:58 bullshitelés
Szia! Mi már lassan két éve vagyunk együtt a párommal, aki Németországban él, de a vírus és egyéb tényezők miatt már 9 hónapja nem láttuk egymást. Ugyanazokat tapasztaltam, amiket te is felsoroltál és megnyugodtam kicsit, hogy nem vagyok egyedül.😅 Én biztos jelnek veszem, hogyha eddig működött a kapcsolatunk úgy, hogy összesen kb. 20 napot töltöttünk együtt és a többiben sem unjuk egymást, sőt nem fogyunk ki a témákból, akkor ennek szép jövője lehet. A szüleink nem igen látják be ezt és alig várom, hogy az érettségi után ne legyek gátolva általuk és kimehessek a közelébe egyetemre. Rengeteg tervünk van a jövőre és az tartja bennünk a lelket, hogy majd elmegyünk együtt ramenezni egy nagyon kawaii japán étterembe, ha vége lesz ennek a pandémiának. Az egyik barátnőm iskolaidőben is minden percet a barátjával töltött és most szenvednek, ha hetek maradnak ki, ha viszont sokáig együtt vannak, akkor mindig lesz vmi konfliktus és már egymás mellett is nehéz létezniük. Ebből kiindulva szerintem azért jobb távolsággal kezdeni egy kapcsolatot, mert strapabíróbb lesz az ember egy csomó szempontból pl.: jobban tudja kezelni a féltékenységet (, mert nem tudja megfigyelni 🙃 ) vagy megtanulja kontrollálni a testi vágyait és nem un rá a társára, mert elsősorban a személyisége iránt lesz érdekelt. A kreativitás az egyik legfontosabb dolog egy párkapcsolatban és én is imádom a szerelmes leveleket😍 Kitartást nektek!❤️
Fogalmam sincs, hogy most korona idején alatt hogyan élitek ezt túl. Én anno 1 évig voltam távlapcsolatban, kb 2-3 hetente repültünk egymáshoz. Akkoriban az fogalmazódott meg bennem, hogy azon áll vagy bukik a kapcsolat, hogy látjuk-e a távkapcsolat végét, akár látogatás, akár költözés formájában. Nálunk egy év után költözés is lett, mert annál tovább nem volt logisztikailag, pénzügyileg és érzelmileg tartható. Szóval el nem tudom képzelni, hogy hogy bírjátok most így, hogy még a következõ látogatást sem látjátok magatok elõtt. Le a kalappal és remélem nemsokára látjátok egymást :)
Párommal 2019-ben ismerkedtünk meg Instagramon. Sajnos a covid miatt még nem volt lehetőségünk találkozni. Egyébként ő Indiában él. 6000 km távolság van köztünk. És ahogy te is mondtad a videóban, a bizalom a legfontosabb😊
Egy tipp, tudtok google meeten filmezni egyut, ugy hogy megosztod a kepernyod neki vagy o neked... Igy latja masordpercre pontosan azt amit te, es hallani is fogja
Szia😊 én is távkapcsolatban vagyok a párommal, ő Svájcba él, én pedig itt Magyarországon, tavaly nyáron ismerkedtünk meg tinderen amikor az ismerősénél volt itt látogatóba. Először féltem hogy nem fog működni a dolog, és hogy a család mit fog hozzá szólni, de szerencsére jól fogadták és családtagként tekintenek rá, még a nyelvi akadályok és a kulturális különbségek ellenére is. Szerencsére elég sokat vagyunk együtt, mert voltam kint nála és most ő van itt de tudom hogy nem mindig tud maradni. Nálunk "csak" 1000 km távolság van, de én is együttérzek veled, volt amikor egy hónapig nem láttam, hát teljesen elvoltam veszve.. nekem akkor az segített, hogy a terveinkre és a szép élményekre gondoltam amiket megéltünk közösen. Remélem minél előbb láthatjátok majd egymást😊😇
Ha külön országban élnek, egyértelműen tisztázni kell, hogy belátható időn belül egy országban, városban szeretnének működni. Akkor talán működhet, rengeteg buktatóval.
Nagyon jó, hogy ennyire pozitív hangvégelű ez a videó, pedig a távkapcsolat nagyon meg tudja nyomorgatni az embert.
A kapcsolatunk elején közel egy évig éltünk távkapcsolatban a barátommal (mostmár a férjem) és az még csak egy dánia-magyarország távolság volt, másfél órás út kb 10ezer forintos repjegyekkel, szóval tényleg nem ezen múlott, de mindketten iskolába jártunk, 18 évesek voltunk. Elég sokszor tényleg nagyon kilátástalan volt, és sajnos mi is sokszor veszekedtünk csak azért mert hiányoztunk a másiknak. Ami utólag borzalmas volt, hogy a barátom próbált erős maradni, mert azt hitte hogy tartja ezzel bennem a lelket, közben pedig tök rosszul esett, hogy én úgy éreztem belegebedek, rajta meg semmit nem láttam. Olyan szinten jó volt, hogy eléggé megerősítette a kapcsolatunkat, és mindkettőnket biztossá tett abban, hogy ez egy jó döntés lesz, mikor végre összeköltözhettünk. Nagyjából másfél havonta találkoztunk 1hetekre, amikor pedig távol voltunk minden este videóchateltünk és a legtöbb nap együtt vacsoráztuk a kis müzlinket a laptop előtt. Szóval meghitt volt a maga formájában, de semmi pénzért nem élném újra, akkoriban étvágytalan voltam és szinte egész nap csak aludtam volna.
Nekünk érdekesen alakult a kapcsolatunk a párommal. Kezdődött egy 200 km-es országon belüli távkapcsolattal, amikor két hetente leutaztam apukámhoz és akkor tudtunk találkozni, mert egy városban éltek, de ez még gimi alatt volt és másfél évig tartott. Már alig emlékszem arra az időszakra igazából. Aztán pont amikor végre közel lehettünk volna, mert feljött Pestre egyetemre én 11.-es voltam és kimentem cserediáknak a Dominikai Köztársaságba. 8000 km és 6 óra időeltolódás volt köztünk fél évig, ami egy rettentő nehéz időszak volt, de kitartottunk egymás mellett :) Mi is nagyon sokat beszéltünk videócsetben. Nagyon ismerős, amit a 11. pontnál mondtál. Sokszor volt abból vita, hogy nem lehet hangsúlyozni írásban és úgy elbeszéltünk egymás mellett, hogy hajjaj :D Élőben ez nem tud megtörténni. Ráadásul nálam az érintés a szeretetnyelveim közül első-második helyen van, ami miatt extrán nehéz volt távol lenni. Viszont azóta én is már másodéves egyetemista vagyok és nem rég költöztünk be az első közös albérletünkbe és elkezdük a közös életünket, ami elképesztő így 21 évesen. (5 éve vagyunk együtt egyébként) Nem tudom, hogy elhittem volna-e ha valaki pár éve azt mondja, hogy 21 évesen közös albérletben fogunk élni. Nektek is ezt kívánom, minél előbb :)
🥰🥰Sok boldogságot!
Szerintem ezeknek a tanácsoknak a nagy része olyan pároknak is hasznos akik közel laknak egymáshoz.Nagyon jó és hasznos videó lett.
Szia Lina! Bár én nem vagyok távkapcsolatban, de mivel én is és a párom is sokat dolgozunk, így nem tudunk sok időt együtt tölteni és amikor általában beszélünk esténként, hogy ki mit csinált aznap, merre járt és mi történt, bennem is állandóan ez a rossz érzés keringett, hogy én miért nem lehetettem ott, hogy miért nem együtt csináltuk azt a bizonyos dolgot. Végig azt hittem, hogy bennem van a hiba és nem normális dolog mindenre és mindenkire féltékenynek lenni, mert soha nem ez volt a szándékom és a FOMO pontosan leírja azt az érzést, amiben voltam/vagyok. Köszönöm, hogy ráébresztettél erre és végre nem érzem magam hibásnak! :) ♥
Számomra ez a videó a lehető legjobbkor jött. Ma van fél éve, hogy együtt vagyunk s barátommal.
Korábban nem is mertem a FOMO kifejezést, meg hogy ez mit takar, de nagyon megnyugtató volt, hogy ez egy másnál is előforduló dolog és nem egyedül vagyok ezzel. És teljesen átérzem, sokszor nekem is emlékeztetnem kell magamat arra, hogy tényleg engem akar és miattam csinálja ezt.
Nagyon köszönöm Lina ezt a videót. Sokat segített 🥰
Gratulálok nektek és kitartást a továbbiakban 😘
❤❤❤❤❤
Igaz, hogy nem távkapcsolatban élek de így is nagyon sokat segitett ez a video felismerni tényeket/dolgokat magamban és a kapcsolatomban. Köszönöm!💕
Köszönjük szépen Lina!☺️ Felnézek rád minden téren!🥰 Örökre maradjatok együtt!♥️ Imádnivaló páros vagytok!😍
kimondottan nem vagyok távkapcsolatban, de a párommal mindkettőnknek sűrű napjai vannak saját menetrenddel, így az esti videochatek hasznát nagyon is át tudom érezni és a többi tipp is tényleg szuper a mi kapcsolatunkra is vetítve, ezekből mi is alkalmazunk néhányat!🙏🥰
nagyon szuper ez a videó, el is küldtem az egyik barátnőmnek aki nem túl régóta van távkapcsolatban. 😊
Szia Lina. Először is nagyon jó lett a videó, sokat tudunk belőle tanulni, nagyon köszönjük😊 Amikor említetted a közös online filmezést, eszembe jutott, hogy ez nálunk úgy vált be, hogy Discordon (nem tudom ismered-e ezt a fórumot) megosztjuk a filmet, így azt látom a gépemen, ami a társam képernyőjén látható éppen. Közben hívásban halljuk egymást reakcióját, így még közelebb kerülhetünk a közös filmezés élményéhez😊
Ez a videó a lehető legeslegjobbkor jött most nekem! Hálás köszönet!☺️ Szerintem ami idesorolható az a türelem!
Nekem nem volt olyan hatalmas távkapcsolatom, csupán annyi, hogy én Budapesten élek a barátom pedig, amikor öszejöttünk Szolnokon járt gimibe még. De én kifejezetten imádtam a pályaudvaron várni, hogy megérkezzen, vagy én leutazni vonattal és odarohanni. (Még az első csókunk is a pályaudvaron volt. :D) Meg simán megcsináltuk azt, hogy elmaradt egy órám és így pont akár 4 órát is együtt lehettünk, szóval vonatra szálltam vagy ő és mentünk. Akár 4 óráért is a mekiben ücsörögve. Volt hogy apa vitt ki kocsival a sulitól mert kitaláltam hogy muszáj lemennem, vagy meccsről késtem mert meg akartam várni amig a vonat elindul. Egyszerre fájdalmas de nagyon varázslatos az egész, és én ettől méginkább értékelem azt amink van 6 év után. Nem beszélve arról, hogy még mielőtt összejöttünk volna, postán küldött nekem egy könyvet, mert én megemlítettem hogy mennyire tetszik az amit mutatott nekem. :')
Nos én nem vagyok távkapcsolatban, se kapcsolatban, de kifejezetten átéreztem a video témáját és mondanivalóját☺️♥️ nagyon jó tippeket gyűjtöttél össze és szerintem nagyon sok párt/jövendő párt inspiráltál a videoddal♥️
Én is három évig jártam ebben a cipőben, úgyhogy abszolút tudom, min mész keresztül. ☺️ Amikor a párom külföldre költözött, én otthon maradtam, mert akkor kezdtem neki a mesterképzésnek. Nem volt mindig egyszerű, sőt, lelkileg eleinte teljesen padlóra kerültem (előtte laktunk együtt is, szóval elég éles volt a váltás), de apránként kezdtem hozzászokni, és valamennyire "megbarátkozni" a helyzettel.
A bizalom a legeslegfontosabb, ezzel maximálisan egyetértek, ahogy azzal is, hogy nem szabad haraggal lefeküdni, mert az egyik félnek sem jó. Mi szerencsére gyakrabban tudtunk találkozni, és már volt egy biztos alap, amire bátran építhettünk. A cél lebegett végig az én szemem előtt is, és azóta, idén már négy éve lesz, össze is költöztünk, és nagyon boldogok vagyunk együtt! ☺️
Sok kitartást kívánok nektek, Lina! ☺️ Nehéz fába vágtátok a fejszét, de a végén minden kifizetődik. Tapasztalatból mondom. 🤗
Nagyon örülök nektek!😍
A párommal 10 hónapja vagyunk együtt, egy táborban ismertük meg egymást. Mi annyira nem lakunk messze, "csak" 150 kilőméter van köztünk. Mi általában hónaponta találkozunk kb 5 napra vagy egy hétre, de sokszor volt olyan, hogy valami miatt (pl suli) nem tudtunk találkozni. Nagyon értékeljük egymást, és szerintem ezért is jó a távkapcsolat, mert sokkal jobban tudjuk értékelni a találkozásokat és az együtt töltött időt, mint hogyha mondjuk találkoznánk minden nap/minden héten. Mindig meglehet mindent oldani, csak akarni kell, és mindkét személynek ugyanolyan fontos kell legyen a másik. Sok kitartást mindenkinek, nagyonis működhet!!!!!
Tegnap lelkiismeretfurdallásom volt amiatt, hogy féltékeny voltam a páromra, amiért "pasis estét" tartott. Aztán eszembe jutott, amit mondtál a FOMO-ról és rájöttem hogy igazából , nem is a srácokra vagyok féltékeny, hanem az időt sajnálom, amit nem velem tölt. De amint ezt átgondoltam, már el is múlt az érzés. 🙂
Mindenesetre csodállak, hogy ilyen pozitív tudsz maradni ebben a kapcsolatban, engem legalábbis az állandó hiányérzet tönkretenne lelkileg.
Áprilisban lesz 2 éve, hogy egy párt alkotunk a barátommal, 800km van közöttünk. Már így vágtunk bele, ugyan, egy iskolába jártunk, de tudni lehetett, hogy amint õ elvégzi a tanulmányait, külföldre költözik (4 év van közöttünk).
Akkor még nem voltunk együtt, mikor elköltözött, egyszer csak hazajött, elhívott találkozni, a többi meg történelem.😄
Változó, hogy mikor tudunk találkozni, volt hogy pár hetet voltunk csak külön, de volt, hogy 3 hónapot. Mi is persze arra törekszünk, hogy minél többet együtt tudjunk lenni, ha találkozunk, történt olyan, hogy ez csak 1 hét volt, de volt hogy 1 hónap; de minden együtt töltött pillanat kincs.✨
Nekem is sok fomo pillanatom van, de el kell fogadni. Tudom, hogy a közeljövõben már együtt fogunk lakni és élni.
Kitartást és sok erõt kívánok minden távkapcsolatban élõ ,sorstársamnak'.
Kibírjuk, és legyünk pozitív példája annak, hogy a távkapcsolatok igenis mūködnek.✨
Köztünk 1300 km van, és együtt vagyunk másfél éve.
Nagyon jól jött most ez a videó mert mutattál új ötleteket, hogy mivel lehetne feldobni a nehezebb időszakokat!
Köszönöm :D
Hiszek a távkapcsolatban. :)
5 évig voltunk úgy együtt, hogy heti egyszer találkoztunk. Ő most a férjem ❤️
Szia Lina! Nagyon szép volt az összefoglalód, és tényleg szívből gratulálok, hogy ilyen tudatosan és szépen tudjátok fenntartani a kapcsolatotokat. Ezek a dolgok egyébként egy baráti kapcsolatra is igazak, nekem két barátnőm is Angliában él. De ígyis részei vagyunk egymást életének, és ettől csak még inkább érzem hogy ők igaz barátaim.
Annyival egészíteném ki a tippjeidet, hogy azt is fontos átgondolni hogy mi mire vágyunk az adott szituációban/élethelyzetben. Nekem is volt korábban távkapcsolatom. Ugyan csak Budapest-Vidéki nagyváros között zajlott, de ott is a havi egy találka működött leginkább. De én akkor úgy érzetem hogy erre van szükségem. Nem is akartam senkit sem 0-24-ben. Mondhatni jobb volt így. Meg volt a varázsa annak ha találkozunk. Viszont évekkel később, a legutóbbi kapcsolatomnál pedig éppen arra vágytam hogy a párom fizikailag is aktív része legyen az életemnek. Bár érdekes módom abban is előfordult kétszer is hogy néhány hónapra munka miatt külön váltunk de meg tudtuk oldani, hasonló tippekkel amiket te is mondtál. Szóval csak ennyit akartam még hozzá tenni hogy érdemes átgondolni hogy az adott élethelyzetben mit tudsz vállalni.
Ugye elso két tipp, bízz. Magadban és a másikban. Ez így van, de ahogyan te is mondtad nekem is a második nehezebb, és arra szívesen hallanák példákat, hogy bizonyos helyzetekben mit kell tenni, hogy meglegyen magadban ez a bizalom. Vagy amikor elbizonytalanodsz mit csinálsz? Ilyesmik. Mert agyban tudja az ember, hogy bíznia kell, de ilyenkor tanácstalan, hogy honnan induljon, hogyan folytassa, mit csináljon. 💙
Én mindig azzal nyugtattam magam, hogy mikor velem beszél akkor úgysem mással van. Elég kínos lenne a lehetséges másik lánynak is, ha közben velem beszél a srác. :D Ha sok időt beszélgettek vagy mindig beszámol arról, hogy mit csinált, nem csak annyit mond hogy "dolgom volt" vagy "haverral voltam", akkor nem lesz semmi baj.
Aztán hogy magadban hogyan bízz megint más tészta. Nehéz elfogadni hogy elég jó vagy a másiknak. Talán annyit tudok javasolni, hogy beszéljetek a terveitekről. Ha pl te az adott helyen akarsz maradni és ő ezzel tisztában van és azt mondja, hogy jó hát akkor ő költözik hozzád, akkor egyértelműen fontos vagy. Persze ha nemleges a válasza, de észérvekkel alá tudja támasztani, akkor az is más. Teszem azt nem költözhet Mucsaröcsögére mert az anyját kell majd gondoznia. Vagy annyira rossz ott a megélhetés stb.
Ha pedig te akarsz odaköltözni ahol ő van akkor pedig az jelenti az elkötelezettséget, hogy bevesz a közös otthon előkészítésébe. Hiába nem vagy még ott esetleg megkérdezi hogy milyen lakásban szeretnél élni, milyen bútorokat válasszatok és előre úgy szervez mindent, hogy az neked is jó legyen mire eljuttok odáig.
Pont szükségem volt rá, köszönöm!
Nagyon hasznos videó lett! Köszönöm szépen! 😊
Szia Lina!
Nagyon jó tanácsokat gyűjtöttél össze, teljesen más megvilágításba helyeztem dolgokat. Ugyan én országon belül, de ugyanúgy a karanténnal járó korlátozások miatt szorultam távkapcsolat keretei közé, lényeges a különbség, ennek ellenére mégis hatással volt rám a videód. Kicsit elkéstem a kommentemmel, és bár majdnem minden hozzászólást végigolvastam, nem találtam konkrétan erre utaló részt:
A közös filmnézésre mi a netflix party-t használjuk, ami mostmár TeleParty cimszó alatt fut, mert bővült HBOGO meg hasonló csatornákkal, ahol konkrétan ugyan azt a filmet nézzük mind a ketten (chrome vagy más böngészőbe telepíthető mint bővítmény), mert mindig rengeteg probléma volt a net meg a hasonló eltérések miatt. CHAT felület van, de mi közben másik felületen, vagy néha ugyan ezen, mellette videóhívásban vagyunk.
Minden esetre, remélem a korlátozások alól hamarosan Ti is szabadultok. Ehhez azért sok erőt, kitartást és szeretetet kívánok - rengeteg puszi a videóért! :)
A kovetkezo kerdezz-felelekre: kesobb ha ossze koltoznetek melyik orszagban szeretnetek?
Pont jókor! Köszönöm! :)
Lassan 1 éves távkapcsolatban vagyok a baratommal, 12000 km van köztünk. Én ktt Magyarorszagon tanulok, mig o Paraguay -ban. Szamunkra a jegy ara a legnehezebb, emiatt nem tudunk sokat talalkozni, de ha igen, akkor 2 honapig 😁. Legfontosabb a bizalom, es a kitartás. Nem konnyu ez a helyzet, viszont igy erzem, hogy emiazt csak meg erosebbek vagyunk es elválaszthatatlanok. Remelem, hogy a sok varakozas es a nehez különtöltött napok mindenkinek meghozza a gyümölcsét! A jóra várni kell!♥️
Szia Lina! Nagyon inspiráló volt nekem ez a videó mivel a barátom Magyarországra jár suliba, én pedig ide Szerbiába, és igaz, hogy most itthon van az online oktatás miatt, de hamarosan visszamegy, szóval köszönöm szépen hogy megcsináltad ezt a videót! 😊 Nagyon várom a következő videót, remélem spanyolullll lesz, mivel ugye evvel a videónak a megnézésével is fejleszteném a nyelvtudásom😁
vázlat:
0:00 bullshitelés
4:07 1. bízzatok egymásban, ne féltékenykedjetek egymásra
5:26 2. bízz magadban: fogadd el, hogy a másiknak fontos vagy, szeret téged, ezért is tart ki melletted
5:57 3. tudd megkülönböztetni a féltékenységet és a "fear of missing out"-ot: ha egy másik csajjal/pasival megy el valahova a párod és ez Téged zavar, akkor nem biztos, hogy féltékeny vagy. Lehet, hogy csak Te is programokat akarsz csinálni a pároddal , és legszívesebben Te is ott lennél / lettél volna.
7:06 4. legyen közös jövőképetek: időnként üljetek le és beszéljetek erről. Továbbá mindig tervezzétek meg, hogy mikor találkoztok legközelebb.
8:31 5. ne haragudj a másikra csak azért mert hiányzik. Ne vezesd le az indulataidat a párodon.
9:22 6. határozzátok meg az elején, hogy kb. mikor tudtok nap közben beszélni
10:30 7. keressetek közös online programokat, meséljetek egymásnak részletesen (közös online film nézés, sorozatozás, online játékok stb.)
11:51 8. időnként lepjétek meg egymást kis apróságokkal, hogy éreztessétek, hogy a másik mennyire fontos (csinálsz reggelit, meghívod valahova, megleped ajándékkal, írsz neki kézzel írt postai levelet stb.)
13:15 9. tekints a párodra partnerként: ha valami problémád van, akkor fordulj hozzá nyugodtan
13:57 10. legyen saját életed, baráti köröd, hobbid, így el tudod terelni a figyelmed a párod hiányáról
14:45 11. tanuljatok meg érvelni és konfliktust kezelni. Mondjátok el a másiknak a problémáitokat, beszéljétek meg. Nagyon toxic, ha csak várod a másikat, hogy jöjjön rá, hogy mit csinált rosszul vagy hogy mi zavar Téged.
15:49 12. ne menjetek el aludni úgy, hogy mérgesek maradtok egymásra vagy konfliktus maradt köztetek
16:58 bullshitelés
több idő lehetett ezt kiírni, mint a bullshitelésemet meghallgatni...
@@kiralylina nem neked szólt a komment, de örömmel foglaltam össze a videódat a többi néződ számára
Azt esetleg sikerült eldönteni te vagy ő költözne a másik országába? Vagy 1 év után még nem került szóba?
Ebből olyan jó lenne ha lenne egy update! :)
Szia! Mi már lassan két éve vagyunk együtt a párommal, aki Németországban él, de a vírus és egyéb tényezők miatt már 9 hónapja nem láttuk egymást. Ugyanazokat tapasztaltam, amiket te is felsoroltál és megnyugodtam kicsit, hogy nem vagyok egyedül.😅 Én biztos jelnek veszem, hogyha eddig működött a kapcsolatunk úgy, hogy összesen kb. 20 napot töltöttünk együtt és a többiben sem unjuk egymást, sőt nem fogyunk ki a témákból, akkor ennek szép jövője lehet. A szüleink nem igen látják be ezt és alig várom, hogy az érettségi után ne legyek gátolva általuk és kimehessek a közelébe egyetemre. Rengeteg tervünk van a jövőre és az tartja bennünk a lelket, hogy majd elmegyünk együtt ramenezni egy nagyon kawaii japán étterembe, ha vége lesz ennek a pandémiának. Az egyik barátnőm iskolaidőben is minden percet a barátjával töltött és most szenvednek, ha hetek maradnak ki, ha viszont sokáig együtt vannak, akkor mindig lesz vmi konfliktus és már egymás mellett is nehéz létezniük. Ebből kiindulva szerintem azért jobb távolsággal kezdeni egy kapcsolatot, mert strapabíróbb lesz az ember egy csomó szempontból pl.: jobban tudja kezelni a féltékenységet (, mert nem tudja megfigyelni 🙃 ) vagy megtanulja kontrollálni a testi vágyait és nem un rá a társára, mert elsősorban a személyisége iránt lesz érdekelt. A kreativitás az egyik legfontosabb dolog egy párkapcsolatban és én is imádom a szerelmes leveleket😍 Kitartást nektek!❤️
Igeen ez a FOMO cucc nagyon igaz!!!
Fogalmam sincs, hogy most korona idején alatt hogyan élitek ezt túl. Én anno 1 évig voltam távlapcsolatban, kb 2-3 hetente repültünk egymáshoz. Akkoriban az fogalmazódott meg bennem, hogy azon áll vagy bukik a kapcsolat, hogy látjuk-e a távkapcsolat végét, akár látogatás, akár költözés formájában. Nálunk egy év után költözés is lett, mert annál tovább nem volt logisztikailag, pénzügyileg és érzelmileg tartható. Szóval el nem tudom képzelni, hogy hogy bírjátok most így, hogy még a következõ látogatást sem látjátok magatok elõtt. Le a kalappal és remélem nemsokára látjátok egymást :)
🥺❤️
Párommal 2019-ben ismerkedtünk meg Instagramon. Sajnos a covid miatt még nem volt lehetőségünk találkozni. Egyébként ő Indiában él. 6000 km távolság van köztünk. És ahogy te is mondtad a videóban, a bizalom a legfontosabb😊
A hosszú kapcsolat titka a távolság! : P
Tok jo lett a video
Egy tipp, tudtok google meeten filmezni egyut, ugy hogy megosztod a kepernyod neki vagy o neked... Igy latja masordpercre pontosan azt amit te, es hallani is fogja
❤️
Szia😊 én is távkapcsolatban vagyok a párommal, ő Svájcba él, én pedig itt Magyarországon, tavaly nyáron ismerkedtünk meg tinderen amikor az ismerősénél volt itt látogatóba. Először féltem hogy nem fog működni a dolog, és hogy a család mit fog hozzá szólni, de szerencsére jól fogadták és családtagként tekintenek rá, még a nyelvi akadályok és a kulturális különbségek ellenére is. Szerencsére elég sokat vagyunk együtt, mert voltam kint nála és most ő van itt de tudom hogy nem mindig tud maradni. Nálunk "csak" 1000 km távolság van, de én is együttérzek veled, volt amikor egy hónapig nem láttam, hát teljesen elvoltam veszve.. nekem akkor az segített, hogy a terveinkre és a szép élményekre gondoltam amiket megéltünk közösen.
Remélem minél előbb láthatjátok majd egymást😊😇
Sok boldogságot nektek!😘
Ha külön országban élnek, egyértelműen tisztázni kell, hogy belátható időn belül egy országban, városban szeretnének működni. Akkor talán működhet, rengeteg buktatóval.
Nekem is távkapcsolatom van és több,mint 4 éve vagyunk együtt. De köztünk csak 50 km van.
Alig várom, hogy a gyerekeitekkel legyen napi vlog!!!
Én elég konfliktuskerülő vagyok, és elfogadni, hogy egy kapcsolatban lehetnek viták, kicsit nehéz. Nálatok milyen viták vannak?
nálunk 6 évig működött 450 km távolságból.
hangsúlyozom, MŰKÖDÖTT. :(
akárki akármit mond, egy férfi nem bírja ki szex nélkül hónapokig... a nők igen..
Ez sajnos igaz de biztosan vannak kivételek!:)
Ezzel nem értek egyet, és szerintem sok pszichológus sem. Ha az adott férfi igazán szereti azt a nőt kibirja és ez fordítva is igaz.
@@sivingerreka legyen igazad!:)
Nem, nem működhet, maximum néhány hónapig. Pont. Vagyis működhet, csak minek, ugye...
Alig várom, hogy a gyerekeitekkel legyen napi vlog!!!