Petőfi Sándor:A puszta télen című versét adom elő.

Поділитися
Вставка
  • Опубліковано 4 січ 2025

КОМЕНТАРІ •

  • @endrenejozsa7242
    @endrenejozsa7242 19 днів тому +1

    Szeretem versei hangulatát ,imádom a hanglejteseit,jó érzés hallgatni.

  • @endrenejozsa7242
    @endrenejozsa7242 19 днів тому +1

    Nagyon szép vers én is fogok egy rövid kis verseiket írni

  • @zvolenszkinejutka
    @zvolenszkinejutka 17 днів тому +1

    A messzeség udvarában
    Illant tavaszok suhannak,
    bús fák koronája alatt.
    Lelket érintő emlékek
    végtelen húrjain fakadt.
    Szívembe zárt lélekcseppek,
    moccanva múló pillanat.
    Hozzám bújó suttogások,
    köddé váltak egy perc alatt.
    A messzeség udvarában,
    egy felhőrojton üldögélsz.
    Lélektelen sötét estén
    hallom, pusmogva mit beszélsz.
    Z. Konkoly Juci (ezt a nevet használom a verseimnél)

    • @lengyelzoltan9710
      @lengyelzoltan9710  17 днів тому

      @@zvolenszkinejutka
      Hamarosan a napokban felmondom és kiteszem a csatornámra.

    • @lengyelzoltan9710
      @lengyelzoltan9710  17 днів тому +1

      @@zvolenszkinejutka
      Üdvözlöm!
      Felmondtam és feltettem a UA-cam csatornámra a versét.
      Ott meghallgathatja és hallgassa szeretettel.

  • @zvolenszkinejutka
    @zvolenszkinejutka 18 днів тому +1

    Köszönöm, tetszett, szívesen hallgatnám a saját versem is Öntől!

    • @lengyelzoltan9710
      @lengyelzoltan9710  18 днів тому +1

      @@zvolenszkinejutka
      Köszönöm szépen!
      Ha leírja ide a versét, névvel verscímmel együtt, akkor elő is adom az ön versét is.

    • @zvolenszkinejutka
      @zvolenszkinejutka 18 днів тому

      @@lengyelzoltan9710 Köszönöm, hozom!

    • @zvolenszkinejutka
      @zvolenszkinejutka 18 днів тому

      @@lengyelzoltan9710
      Mit ér a kegyes ajándék
      Karácsony közeleg, benne
      lelkemnek mosolya,
      ahol kalács illat terjeng,
      boldog gyermekkor otthona.
      Szegénység uralt napokat
      éltünk a tanyavilágban,
      mégis, kincset fedeztünk fel,
      a ránk terített kabátban.
      Zsebekben szeretet bujkált,
      szemekben csillogó remény,
      fa ágán dió és alma,
      alatta édes sütemény.
      Nem volt ott drága ajándék
      csak a Karácsony Ünnepe,
      mégis boldogan ragyogott
      akkor, minden gyermek szeme.
      Mit ér a kegyes ajándék,
      nem csillan benne szeretet,
      szívnek kamrája is lefagy,
      ha elhagyta a szerelem.
      Hisz ajándéknál többet ér,
      a szívből jövő szeretet,
      mert lélek bársony húrjain
      szóló dal, mindent feledtet.
      Fogjuk meg hát egymás kezét,
      becsüljük, hogy itt vagyunk,
      öleljük, át családunkat
      legyen hozzájuk jó szavunk.
      Karácsony közeleg benne,
      zsongó áldás és békesség,
      ragyogjon reánk sok öröm,
      ne csak, a hiú fényesség.
      Z. Konkoly Juci (Ezt a nevet használom a verseimnél)

    • @zvolenszkinejutka
      @zvolenszkinejutka 18 днів тому

      @@lengyelzoltan9710 Leírtam, de eltűnt!