Thanks so much! I really used to be on the side of the revision, but having heard the original many times now, and especially Kocsis' recording, my mind is totally changed. It's funny because I originally liked the revised version because I thought it was more cohesive, but a lot of what Rachmaninov cut from the original was thematic material used to provide structure! Also, I was learning the revised version, which only took me a few days, but now learning the original is taking much longer :)
Köszi a feltöltést, érdekes! Egyébként az, hogy a szonáta elég fukar dallamvilággal bír, Rachmaninoff kortársának, Nikolai Medtnernek a számlájára írható, akit Rach a legnagyobb kortárs szerzőnek tartott. Személy szerint egyetértek vele és Medtner az egyik nagy kedvencem, de tény, hogy nem egy "szerelem első hallásra", épp a szép dallamívek kvázi hiánya miatt. Ha vesszük pl. a meglehetősen enigmatikus Night Wind Szonátát, még Hamelin előadásában is időbe telt felismernem a mű nagyságát. (folyt.)
(folyt.) A bár fülbemászó de mégis első hallásra talán "túl letisztult" Sonata Reminiscenza is beletelt jópár hallgatásba nekem. Rachmaninoffot viszont szerintem mégis könnyebb szeretni, mégpedig azért, mert amit nem nagy dallamívekben fejez ki, azt hihetetlen erőteljes, lehengerlő akkordikával teszi, mind az első, mind a második Szonátában. Medtner valamivel "letisztultabb", vagy talán "érettebb", vagy "kifinomultabb" e téren. Időbe telik megszeretni, de nagyon is megéri. Szerintem. (folyt.)
(folyt.) Elég érdekes továbbá, hogy Kocsis nem szereti se a második, se a horowitz-i verziót. Szerintem az előbbi nem lett rossz az enyhe jazzes mellékízekkel és a vágásokkal, bár abban egyetértek, hogy a darab túl szép ahhoz, hogy egy "közkívánatra" meghúzott változatot hallgassunk. De ahogy Medtner-t is éppen azért nem viszik pódiumra, mert - a második zongoraversenyét leszámítva - szinte lehetetlen első hallásra beleesni, szerintem ezt a verziót is főleg ezért hanyagolják.
@bende85 Ott a hiba. Sajnos Medtner saját zongoraverseny felvételei nem túl jók (szerintem), a másodikat mindenképp hallgasd meg Hamelintől is - garantálom, hogy tetszeni fog! Az első zongoraverseny is nagyon jó, de személy szerint én a másodikba estem bele :) Egyébként a videóban Hamelin nem azt mondja, hogy nem olyan "genius" - Neki is egyik nagy kedvence Medtner, rengeteget játszotta, sokkal többet, mint Rachot -, hanem hogy nem olyan "melodically generous", mint Rach (ahogy én is mondtam).
@bende85 (folyt.) Viszont ha szabad ajánlanom egy ellenpéldát (és reklámoznom egy feltöltésem :P), Medtner ezen meséi dallamosak, főleg az első: /watch?v=-Mhp7lrYjTw
Thanks so much! I really used to be on the side of the revision, but having heard the original many times now, and especially Kocsis' recording, my mind is totally changed. It's funny because I originally liked the revised version because I thought it was more cohesive, but a lot of what Rachmaninov cut from the original was thematic material used to provide structure! Also, I was learning the revised version, which only took me a few days, but now learning the original is taking much longer :)
Among hundreds of recordings of Rachmaninoff's second sonata I definitely prefer Kocsis. Why is not this interview available with English subtitles?
Someone, who understand, please make the subtitle.
Köszi a feltöltést, érdekes! Egyébként az, hogy a szonáta elég fukar dallamvilággal bír, Rachmaninoff kortársának, Nikolai Medtnernek a számlájára írható, akit Rach a legnagyobb kortárs szerzőnek tartott. Személy szerint egyetértek vele és Medtner az egyik nagy kedvencem, de tény, hogy nem egy "szerelem első hallásra", épp a szép dallamívek kvázi hiánya miatt. Ha vesszük pl. a meglehetősen enigmatikus Night Wind Szonátát, még Hamelin előadásában is időbe telt felismernem a mű nagyságát. (folyt.)
Please add english subtitles!
Oh man, I wish there were English subtitles for this. Damn my terrible Hungarian!
(folyt.) A bár fülbemászó de mégis első hallásra talán "túl letisztult" Sonata Reminiscenza is beletelt jópár hallgatásba nekem. Rachmaninoffot viszont szerintem mégis könnyebb szeretni, mégpedig azért, mert amit nem nagy dallamívekben fejez ki, azt hihetetlen erőteljes, lehengerlő akkordikával teszi, mind az első, mind a második Szonátában. Medtner valamivel "letisztultabb", vagy talán "érettebb", vagy "kifinomultabb" e téren. Időbe telik megszeretni, de nagyon is megéri. Szerintem. (folyt.)
(folyt.) Elég érdekes továbbá, hogy Kocsis nem szereti se a második, se a horowitz-i verziót. Szerintem az előbbi nem lett rossz az enyhe jazzes mellékízekkel és a vágásokkal, bár abban egyetértek, hogy a darab túl szép ahhoz, hogy egy "közkívánatra" meghúzott változatot hallgassunk. De ahogy Medtner-t is éppen azért nem viszik pódiumra, mert - a második zongoraversenyét leszámítva - szinte lehetetlen első hallásra beleesni, szerintem ezt a verziót is főleg ezért hanyagolják.
@bende85 Ott a hiba. Sajnos Medtner saját zongoraverseny felvételei nem túl jók (szerintem), a másodikat mindenképp hallgasd meg Hamelintől is - garantálom, hogy tetszeni fog! Az első zongoraverseny is nagyon jó, de személy szerint én a másodikba estem bele :) Egyébként a videóban Hamelin nem azt mondja, hogy nem olyan "genius" - Neki is egyik nagy kedvence Medtner, rengeteget játszotta, sokkal többet, mint Rachot -, hanem hogy nem olyan "melodically generous", mint Rach (ahogy én is mondtam).
@bende85 (folyt.) Viszont ha szabad ajánlanom egy ellenpéldát (és reklámoznom egy feltöltésem :P), Medtner ezen meséi dallamosak, főleg az első: /watch?v=-Mhp7lrYjTw
I do not care whoever makes them ;-p