Köszönöm ezt a videót. Egybe van benn a sok igazság! Már kellet egy helyre tenni ezt a történetet. A történetet azzal egészíteném ki ,hogy a "nárcisz" aki évek alatt rosszul "nevelte" a gyermekét -apa!-és sajnos Őt a szülei parentifikációval nevelték fel 9-éves kora óta dolgoztatták és az Ő vállára tették a szülői dolgokat-és nem tudott soha apa lenni mert a gyerekeivel csak a FŐNÖKÖT játszotta. Az én apámat mint apa nem ismerem,csak FŐNÖK. Ez fáj nekem .
😔Az én apám elhagyott minket gyermekként,az anyám leértékelt,tönkretette az eddigi életemet,majd ahogy dolgoztam a jobb életen,a boldog párkapcsolaton,eladta a házat alólam amiben lakok és milliókért felújítottam,mindenről lemondva!Bár sose ismertem volna...
Igen ezek kemény dolgok, de felismerted, tudsz dolgozni rajta, nem viszed tovább a dinamikát, nyílván finomabb lelkű vagy, ezt meg betörni nem lehet de taposni, igen. Légy büszke magadra!
Az ilyesfajta viselkedés, a gázlángozás, stb, ki kell mondanom, egy aljas viselkedés a szülő részéről a saját gyermeke felé, ez beteg dolog, és lehet, hogy van, aki nem is tudja ezeket megbocsátani a szülőjének.
Velem is ez történ de ami érdekesebb a testvéremmel másképp van!Ő az arany gyermek,de ő is imádja az apját.Mondjuk én mindig lázadtam ő irányíthatóbb volt.Sokszor gondoltam h örűlt vagyok meg elmebeteg.
2:38 El kell hagyni a francba.... Nekem is már érettségi után el kellett volna húznom otthonról az egész "család" miatt, csak totál le voltam taposva lelkileg.
A gondoskodás! Szó szerintmegnyomorított de kihúztam mellúőlle 21 évesen és nyakon fogott, hogy fizessek be egy lakásra. Karomon a gyerek. Parazita volt. Nem engedem. Követelt. Már mikor tele voltunk adóssággal de szines tv akart.
Anyám narcisztikus, durva gyermekkorom volt. Azt gondoltam örökbefogadtak, h ennyire nem szeret, m olyan nincs, h egy gyereket nem szeretnek a szülei. 20 évesen jó messzire költöztem tőle. A gyerekemet úgy nevelem, h olyan anya vagyok amilyet én szerettem volna magamnak. Tudatosan másképp. Sok Önmunka és segítség hatására már merem vállalni azt aki én vagyok, teljes életet élek, Boldog vagyok, és ma már no kontaktban vagyunk.
Nyilván egy anya is egy ember, hibákat követ el. Ezért nem jó a mártír anya, vagy az anyák tarsadalmi szentesitese (pl, az anyaság a nok principiuma, amit be kell tolteniuk bármilyen aron). Nem mindenki alkalmas anyának, meg akkor sem, ha úgy alakul az élete, hogy azzá válik.
Nem vagy elég jó, nem az én hibám, szülősítés igen volt benne részem, míg anyámnak én voltam a szemtesladajaba, na ez is testverrre vigyázni, tarsítas is....50 éves vagyok, végre magammal foglalkozom....
Összefog az Öcsémmal! Sőt fellázítja ellenem. Kitagad! A volt férjem a mindene! Az unokáit akik az enyémek magának képzeli és elidegenítette tőlünk. Nem ismerem az unokáimat vagyis ismerjük a volt férjemmel.
A parentifikáció kicsiben megvolt, olyan formában volt, hogy "ha lesz tartós kapcsolatod, ránk se nyitod majd az ajtót". Vajh miért? A trianguláció az rengetegszer volt, mindig volt kihez hasonlítgatni, pedig egyke vagyok. Ez a túlkompenzálós dolog nálam is megvolt, de akárhogy erőlködött, nem lettem se sportoló, se vékony, se egyéb olyan dolog, amivel villoghatna. Na, amiért nem történt meg, mit kaptam.... A gázlángozás is előfordult jó párszor, pláne amikor közönség előtt vágtam vissza, hogy bezzeg milyen kétszínű. Vajon miért is nem jártam haza egyetemi éveim alatt... "A mérgező kodependens magány és a nárcisztikus abúzus következményei: a betegségek" c. videódat is elküldtem, egyszer nem hozta fel.
Amikor gázlángozás miatt végül elbőgtem magam, anyám rátett egy lapáttal és jól meg is vert, mert "hogy képzelem, hogy én őt a rohadt hisztimmel idegesítem?!". Vagy meg mertem mondani egy ismerősnek, hogy ő ver, otthon pedig ütötte-vágta a fejemet, azt üvöltve: "Milért mondasz olyanokat, hogy én bántalak?!".
A férjem kisfiát teljesen elszeparálta, ellennevelte a nárcisz exe. Így nem tud semmilyen módon kapcsolatban lenni vele. Ha mégis, akkor a gyerekkel nem lehet beszélni, mert mindent támadásnak vesz, pontosan úgy, mint anya. Erre mi a megoldás?
Köszönöm ezt a videót. Egybe van benn a sok igazság! Már kellet egy helyre tenni ezt a történetet. A történetet azzal egészíteném ki ,hogy a "nárcisz" aki évek alatt rosszul "nevelte" a gyermekét -apa!-és sajnos Őt a szülei parentifikációval nevelték fel 9-éves kora óta dolgoztatták és az Ő vállára tették a szülői dolgokat-és nem tudott soha apa lenni mert a gyerekeivel csak a FŐNÖKÖT játszotta. Az én apámat mint apa nem ismerem,csak FŐNÖK. Ez fáj nekem .
😔Az én apám elhagyott minket gyermekként,az anyám leértékelt,tönkretette az eddigi életemet,majd ahogy dolgoztam a jobb életen,a boldog párkapcsolaton,eladta a házat alólam amiben lakok és milliókért felújítottam,mindenről lemondva!Bár sose ismertem volna...
Infantilizáció elszenvedőjeként mi a teendő?
Igen ezek kemény dolgok, de felismerted, tudsz dolgozni rajta, nem viszed tovább a dinamikát, nyílván finomabb lelkű vagy, ezt meg betörni nem lehet de taposni, igen. Légy büszke magadra!
Köszönöm!
Nagy felismerés volt ezt a videót meghallgatnom.Minden mondatát megéltem.Döbbenet volt ezt így hallani.
Fantasztikus munkát végzel. Köszönjük szépen.
Az ilyesfajta viselkedés, a gázlángozás, stb, ki kell mondanom, egy aljas viselkedés a szülő részéről a saját gyermeke felé, ez beteg dolog, és lehet, hogy van, aki nem is tudja ezeket megbocsátani a szülőjének.
Megköszönöm.💐
Velem is ez történ de ami érdekesebb a testvéremmel másképp van!Ő az arany gyermek,de ő is imádja az apját.Mondjuk én mindig lázadtam ő irányíthatóbb volt.Sokszor gondoltam h örűlt vagyok meg elmebeteg.
2:38 El kell hagyni a francba.... Nekem is már érettségi után el kellett volna húznom otthonról az egész "család" miatt, csak totál le voltam taposva lelkileg.
Az anya...és minél jobban vágytam a meghitt közelségére ő annál jobban el lökött magától.
😢😢😢Hasonlóan
Köszönöm ezt a videót.
Köszönöm hogy ezt hallgattam. ❤️
Nagyszerű voltál Barbara!
Nagyon jó volt Barbara, nem tudom mennyibe kerülnek a tanfolyamok, gondolom az autodidakta otthoni Áttörés a legolcsóbb.
Igen gyakran éreztem hogy parazita vagyok ill. felesleges, kívül álló voltam s vagyok is...
A gondoskodás! Szó szerintmegnyomorított de kihúztam mellúőlle 21 évesen és nyakon fogott, hogy fizessek be egy lakásra. Karomon a gyerek. Parazita volt. Nem engedem. Követelt. Már mikor tele voltunk adóssággal de szines tv akart.
És minél kevesebbet találkozunk velük
komment az algoritmusért
mind igaz 😢
Anyám narcisztikus, durva gyermekkorom volt. Azt gondoltam örökbefogadtak, h ennyire nem szeret, m olyan nincs, h egy gyereket nem szeretnek a szülei. 20 évesen jó messzire költöztem tőle. A gyerekemet úgy nevelem, h olyan anya vagyok amilyet én szerettem volna magamnak. Tudatosan másképp. Sok Önmunka és segítség hatására már merem vállalni azt aki én vagyok, teljes életet élek, Boldog vagyok, és ma már no kontaktban vagyunk.
Nyilván egy anya is egy ember, hibákat követ el. Ezért nem jó a mártír anya, vagy az anyák tarsadalmi szentesitese (pl, az anyaság a nok principiuma, amit be kell tolteniuk bármilyen aron). Nem mindenki alkalmas anyának, meg akkor sem, ha úgy alakul az élete, hogy azzá válik.
Nem vagy elég jó, nem az én hibám, szülősítés igen volt benne részem, míg anyámnak én voltam a szemtesladajaba, na ez is testverrre vigyázni, tarsítas is....50 éves vagyok, végre magammal foglalkozom....
Mindeddig azt hittem jó anya vagyok.....😪
Nárcisztikus szülő nem tud nem nárcisztikus gyereket nevelni sajnos. Ezt a viselkedést automatikusan átörökíti. Bár tévednék, de nem hinném....
Az anyám is kövér volt, még a kaját is elvette tőlem ne egyek, ne legyek kövér mint ő....
Összefog az Öcsémmal! Sőt fellázítja ellenem. Kitagad! A volt férjem a mindene! Az unokáit akik az enyémek magának képzeli és elidegenítette tőlünk. Nem ismerem az unokáimat vagyis ismerjük a volt férjemmel.
Nem is ismersz engem hányszor mondtam nekik...
A parentifikáció kicsiben megvolt, olyan formában volt, hogy "ha lesz tartós kapcsolatod, ránk se nyitod majd az ajtót". Vajh miért?
A trianguláció az rengetegszer volt, mindig volt kihez hasonlítgatni, pedig egyke vagyok.
Ez a túlkompenzálós dolog nálam is megvolt, de akárhogy erőlködött, nem lettem se sportoló, se vékony, se egyéb olyan dolog, amivel villoghatna. Na, amiért nem történt meg, mit kaptam....
A gázlángozás is előfordult jó párszor, pláne amikor közönség előtt vágtam vissza, hogy bezzeg milyen kétszínű.
Vajon miért is nem jártam haza egyetemi éveim alatt...
"A mérgező kodependens magány és a nárcisztikus abúzus következményei: a betegségek" c. videódat is elküldtem, egyszer nem hozta fel.
Nem szeretik őt eléggé....mindennapos, a szüleinkkel hogyan bántak az ő szülei
Amikor gázlángozás miatt végül elbőgtem magam, anyám rátett egy lapáttal és jól meg is vert, mert "hogy képzelem, hogy én őt a rohadt hisztimmel idegesítem?!". Vagy meg mertem mondani egy ismerősnek, hogy ő ver, otthon pedig ütötte-vágta a fejemet, azt üvöltve: "Milért mondasz olyanokat, hogy én bántalak?!".
Gázlangozas, kitaláltam, ez az én kényszer képzetem...rosszul érzek..provokáll, és tényleg elsírom magam...
A férjem kisfiát teljesen elszeparálta, ellennevelte a nárcisz exe. Így nem tud semmilyen módon kapcsolatban lenni vele. Ha mégis, akkor a gyerekkel nem lehet beszélni, mert mindent támadásnak vesz, pontosan úgy, mint anya. Erre mi a megoldás?
Minel tavolabb toluk felnőttként
Nem összezavarja a gyereket! Nem tudatos rá mit mond. Sőt a szülei mondatait, szavait mondják
Ki tágítsam a tudatunkat?
mindTrainagulazi prarenti infanti
nem tudjuk nevén nevezni.! Nem vagyunk orvosiok
Az én exnárcim úgy vélekedett a gyermeknevelésről, hogy megkell őlni lelkileg, majd újra építeni.😒😡
Uramisten...
Uramisten...