Imádom, hogy szinte az összes "félek elolvasni könyvet" olvastad, számomra így nagyon hiteles ajánló lett! És épp most válik kedvencemmé Milbacher Róbert könyve ❤
Igyekszem jórészt olyan könyvekről beszélni a videókban, amiket már olvastam. :) Nagyon örülök, hogy neked is tetszik a Keserű víz! Annyira különleges könyv! :))
Nagyon felnevettem, mert a férjem ugyanezt mondja a Yanagihara borítóról, amit most mondtál 🤭. Meglátja és mindig megjegyzi, hogy valami borzalmas. Közben én valamiért hihetetlenül rajongok ezért a borítóért 🤭. Nagyon izgalmas volt ez a book tag, köszönöm Tamara 😊!
Az Ulysses és a Végtelen tréfa nekem is mumus, majd egyszer, ha nagy leszek. :) Elena Ferrantéval is hasonlóképpen vagyok, valamiért nem tudom elszánni magam rá. Sorozatok rám se jellemzőek, de a Dűne például egy éve várja a sorát, akkor kaptam meg ajándékba az új kiadást, és csak azért ódzkodok újra belevágni, mert szeretem, és tudom, hogy akkor jó időre beleveszek. A Jakub könyvei egyrészt olyan, mint a dugicsokoládé: jó érzés tudni, hogy vész esetén van valahol egy kis tartalék finomság, másrészt (nem tudom, ilyen félelme van-e másnak is, de nekem igen) mindig van egy kis félsz bennem az olyan szerzőkkel kapcsolatban, akiket szeretek. Tudom, hogy nem vesz el a korábban olvasott könyveik élményéből-értékéből az, ha egy újabb nem fog tetszeni, mégis tartok tőle kicsit. És végül V. Perrin: engem se vonzott semennyire se, egy könyvklub kedvéért elolvastam a Másodvirágzást, és csak annyit mondok, a megérzések nem csalnak: amennyire látom a közös olvasmányaink halmazát, nem mi vagyunk a célközönsége. :)
Megnyugodtam Perrinnel kapcsolatban. :) A dugicsokis hasonlat nagyon ott van! Tokarczukkal nekem már volt "rossz" élményem, de ettől ugyanúgy nagyon szeretem. Minden könyv nem tetszehet még a kedvenc szerzőmtől se! :D
Ulyssesről a legbölcsészebb bölcsész ismerősöm úgy nyilatkozott, hogy esélytelen felfogni azt a könyvet- én meg hiszek neki és neki sem fogok futni soha-soha. Ferrante: olvastam néhány regényét, pocsék volt mind, a Nápolyi tetralógia viszont nálam 5*. A videód viszont klassz!
A Végtelen tréfát már 2x is kiolvastam és angolul is beleolvasgattam - zseniális könyv és néha csak egy-egy részletet random kiolvasok belőle, de olvastam az Ulysses-t és a Súlyszivárványt is.
Az egy kis élettel kapcsolatban abszolút hasonló gondolataim vannak, a borítónál csak a tartalom, ami jobban elijeszt, nem tudom lesz-e hozzá alkalmas lelkiállapotom valaha 😀 sajnos beszerezhetetlen jelenleg, talán mire újra elérhető lesz reális áron, addig újragondolják a borítót😅
A Nincstelenek nekem a Jelenkoros kiadásban van meg, és valóban nincs benne a GPS koordináta. Milbacher könyvét én is szeretném elolvasni, a Szűz Mária jegyese nagyon tetszett, bár úgy gondolom a Keserű vízben más lesz a stílus (ami persze nem baj). Szuper videó, szuper könyvekkel, köszönjük! 🙂
Igazából most nincs nálam a könyv, kölcsönadtam 🫣, de biztos vagyok benne, hogy nincs benne, mert úgy tudtam, hogy benne lesz, és amikor olvastam kerestem. Nem tudom egyébként az új kiadásából miért maradt ki.
Nagyon tetszett a videód, Tamara, különösen azért, mert nemcsak felsoroltad a könyveket a pontokhoz, hanem el is mondtad, melyik miről szól. 🙂 Az Elena Ferrante-témához tudok hozzászólni: én csak a Nápolyi regényeket olvastam tőle; a toxikus női barátság, amit említettél, engem is idegesített kicsit, de annyi minden másról is szól ez a négy könyv, és olyan jó a stílusuk, hogy nekem maradandó élményt adtak, biztos, hogy valamikor a jövőben beiktatok egy újraolvasást.
Örülök, hogy tetszett! Lehet egyszer én is elolvasom, nem mondom, hogy soha. Egyébként az az érdekes, hogy az olasz szerzők valamiért kevésbé vonzanak, holott Olaszországot imádom, de ha már európai irodalom, akkor kevésbé nyúlok hozzájuk. :)
@@Faltolfaligkonyvesvlog A Selymet, és még néhány régebbi megjelenést(Tengeróceán, Vértelenül) Székelly Eva fordította,aki az édesapámnak,Faragó Vilmos újságírónak, az Élet és Irodalom főszerkesztő helyettesének második felesége volt. Apukámnak oroszlántésze volt abban, hogy ezek a könyvek ilyen csodálatos fordításban jelentek meg. Tevékenyen formálta a szöveget., úgyhogy szàmomra Baricco háziszerző, aki apukám igényességével és fordulataival beszél magyarul.
Az elmúlt évben a "terjedelmi fóbiámat" sikeresen kikúráltam a József es testvérei, a háború és béke es a Nyomorultak "zsebkönyvpirulákkal"!Most már tán a Révai nagy lexikon is ujjgyakorlat lenne😅
Perrin első regényét olvastam, nem csatlakozom a rajongókhoz... Ferrante se vonz, de egy kis tárcákat tartalmazó kötetét olvastam. Az jó volt, tetszett, de az egészen más, mint a regényei, újságban megjelent írások, kispublicisztikák. A Jakub könyveit beszereztem, idén tervezem az olvasását. Pynchontól félek... A Cusk-trilógia a polcon van, ajándék volt, el kéne olvasni.
Nem olyan jó a Brilliáns barátnőm, valóban visszaadja az olasz szegénynegyed életét, de ponyva, és kissé nyomasztó (van aki azt szereti), én nem élveztem annyira, nem is olvastam tovább a sorozatot. Van mikor a hype jogos, van, hogy nem, másrészt abban is vannak különbségek köztünk, hogy mi az ami komfortzónán kívül esik. Én pl. alapjáraton nem szeretem a nyomasztó könyveket, de ezek között is lehet kivétel. Azon múlik, közel áll-e hozzád az adott téma, amihez érzed, hogy van közöd, az ad, és azt jó olvasni. Ez pedig múlik a hátterünkön, élményeinken, tapasztalatainkon. Ezért is bánok óvatosan azzal a kijelentéssel, hogy vannak könyvek, amiket mindenkinek el kellene olvasni, bár persze azért én is tudnék ilyeneket mondani. Viszont érdemes a goodreads-en is megnézni az értékeléseket, sokkal több értékelés van, a világ minden részéről és miután külföldön többen olvasnak irodalmat, adott esetben helytálóbbak is lehetnek a vélemények. Én mindig mobilon használom és be szoktam tenni a fordítást, a nyelvet ki lehet választani, néha kicsit tört fordítás, de a célnak megfelel. Az Ulyssest nem próbálnám, Vámos Miklós mondta róla, a Szabados Áginak a mutasd a könyvespolcod sorozatában, hogy ez inkább íróknak való olvasni, nem az átlag olvasónak. Viszont a Hidas Bence könyvéről, amit most olvastam el, tőled hallottam és örülök neki, hogy felhívtad rá a fugyelmet, mert tényleg nagyon jó. Mondjuk gondoltam, hogy tetszeni fog, mert az Ambrózy báró sorozatot is szerettem.
Nagyon igazad van a témával kapcsolatban, nekem is ez a leginkább visszatartó dolog egy könyvnél. Sokszor van, hogy lehet, hogy jó a könyv, de egyszerűen a téma nem érdekel. Persze lehet évek múlva meg nyitott leszek rá. A Goodreadses tippet köszönöm! :))
Bevallom, ezt a videót egy ponton kikapcsoltam, pedig ez eddig nem fordult elő a te csatornádon. Tudom, te csak kaptad az ötletet, de nem értem, miért kell így megközelíteni az olvasást, ebből a negatív, fanyalgó irányból? Jó, ha felhivjátok ti booktuberek a figyelmet egy könyvre, hisz a bőség zavara áll fenn, rengeteg a megjelenés. Viszont a tetszés-nemtetszés teljesen szubjektív, ezért senki ízlését nem érdemes vakon követni. Őszintén elcsodálkoztam, amikor azt mondtad, hogy a Perrin könyvekhez a borítójuk se vonz. Te ennél sokkal mélyebben látsz bele a könyvekbe. Sosem értettem a borítómániát.Nekem édesmindegy, milyen a borító, a kötés, a tartalom érdekel! Elvégre az Olcsó könyvtár könyvei is értékesek voltak,"semmilyen" borítóval is. Egyébként a külső borítót úgyis leveszi az ember. Azért nem elolvasni, mert felkapott? Hát... Ez nem túl bölcs. Mert lehet, hogy felkapott, és szeretni fogom. Lehet, hogy felkapott, és nem fogom szeretni. Lehet, hogy a kutya se olvassa rajtam kivül, mégis imádom. Lehet, hogy leértékelik, és nekem se jön be. Én már a látásom romlása miatt nehezen olvasok.A telefonom világítását is oda kell irányítanom, hogy lássam a betűket, tehát megválogatom, mit olvasok el. Mégis most gyors egymásutánban olvastam el Perrintől a Vasárnap koldusait, és aTriót, mert a Másodvirágzás a lelkemig hatolt, annak ellenére, hogy volt néhány pont,ahol lélektanilag nem volt teljesen hiteles. Mégis. Szeretem azt a reális, mégis humánus világot, szeretem a "meseszövést", a "hangszínt",ahogy Perrin ír. Sokszor kellett szünetet tartanom a szemem miatt, de alig vártam, hogy folytathassam. Valaki irta itt, hogy olyan volt neki egy könyv, mint egy dugicsoki, nekem ilyen Perrin. Szeretem, ha meghatódhatok egy könyvön. Persze, amint már irtam, ízlések és pofonok, de ha valami"nemzetközi besztszeller," az azért jelent valamit. Az az érzésem, hogy megengedőbbnek kell lenni a kategorizálásnál, az eleve elutasításnál. Én is kedvelem a veretes műveket, a közmegegyezéses irodalmi kánonból is szívesen olvasok, de kell más is, könnyebb is, ami mégis igényes.
Én is szívesen olvasok könnyedebb könyveket, és az, ha valami engem személy szerint nem érdekel, az még nem értékítélet, egyszerűen csak egy szubjektív megállapítás. Perrin körül valóban nagy a "hype", ettől még lehet a könyve egy remekmű, és örülök, hogy neked tetszett. Engem a borítón kívül a téma sem vonz ennél a könyvnél. Annyi könyv van, és én is annyi mindent olvasnék, de egyszerűen nem fér bele minden könyv (még azok közül sem, ami érdekel), ezért úgy vagyok vele, ha valami nem érdekel, azzal nem kísérletezem. Persze lehet, hogy most ment el mellettem életem olvasmánya, ez benne van a pakliban, de valami alapján mindenkinek szelektálni kell, és döntenie akár racionális, akár teljesen adhoc szempont alapján.
@@Faltolfaligkonyvesvlog Kötekedek, tudom. A téma nem vonz, írod. Pedig ezekben a könyvekben sincs más, mint emberek. Emberi kapcsolatok, érzések hálózata. Mint a fikciós világirodalom összes művében. Hogyan lehet olvasatlanul eldönteni, hogy konkrétan ebben az esetben nem fog érdekelni egy idős asszony és gondozója(A vasárnap koldusai),vagy három ember barátsága(Trió)? A Perrin könyvektől elvonatkoztatva általában is kérdezhetném, hogy honnan tudhatnánk, ELŐRE,hogy egy könyvben leírt gondolatok, érzések, esrmények, történések nem fognak-e érdekelni? Hogy nem lesz benne olyasmi,ami megérint, ami nekünk szól? Ennek megítéléséhez bele kell olvasni a könyvbe, nem csak a fülszöveg mélységéig. Az említett két könyből a telefonom hangrögzítőjére rámondtam a számomra mellbevágó mondatokat, hogy megmaradjanak. Egyébként vicces, hogy Perrin a Trióban erről is ír, hogy nem olvasunk el könyveket egy borító, vagy egy rossz kritika miatt, pedig a könyv nekünk szólna. Nem győzködni akarlak Perrinről konkrétan, általában is rágom a kérdést az ő neve és könyvei apropóján.
@@faragoannamaria7764 Igazad van, nem lehet eldönteni sem borító, sem fülszöveg alapján, hogy az adott könyv tetszik-e vagy sem. De azt el lehet dönteni, hogy érdekel-e vagy sem. Bele akarok olvasni, vagy van egy másik könyv, aminek a fülszövege, írója, borítója jobban vonz. Nem Perrin ellen ágálok, lehet, hogy pár év múlva épp ehhez lesz kedvem, és akkor majd elolvasom. Csak annyit mondok, hogy mindannyian "ítélkezünk" fülszöveg, borító alapján, hiszen arról döntünk, hogy mit olvasunk következőnek. Gondolj bele, hogy éves szinten több ezer új könyv jelenik meg magyarul, és ezek csak az új (!), az adott évben először megjelenő könyvek. Ebben benne sincs az a rengeteg klasszikus, ami még szintén arra vár, hogy az ember olvassa. Egyszóval ha eleve több száz olyan könyv várakozik arra, hogy az ember egyszer elolvassa, akkor az ember miért olvasson olyat, amire nem érez késztetést?
@@Faltolfaligkonyvesvlog Remélem, nem kell szabadkoznom, amiért olyan szerző könyvei tetszettek,aki most felkapott... A Másodvirágzást is videóban ajánlotta egy könyvvideós, elolvastam, tetszett, ezért olvastam el a többi könyvét, NEM AZÉRT MERT felkapott. Egyébként, ahogy figyelem, ez a tendencia:a könyvek többsége ismétlődik a booktuberek ajánlásaiban, egyénileg is, és a közös videókban is, tehát ti könyvvideósok is közrejátszotok abban, hogy valami felkapott lesz-e. Amúgy szerintem teljesen mindegy, hogy felkapott, kötelezően szeretni kell, vagy teljesen ismeretlen, lenézett írótól olvasnak-e az emberek, csak olvassanak! Mostanában a szemem miatt sok hangoskönyvet hallgatok itt a Yt-on, akár amatőr felolvasóktól is, sőt, "nemhíres" amatőr szerzők saját felolvasású írásait is sokszor hallgatom, és megdöbbentően jó művekhez volt szerencsém, amiket ha nem hoz így elém a véletlen, valószínűleg soha nem olvastam volna el. Ajanlom például Braun Krisztina novelláit, es regényeit a csatornáján. Rejtett kincsekre lehet találni, ha az ember mindenbe belehallgat, és azután dönti el, érdekli-e a könyv, a felolvasás.
Imádom, hogy szinte az összes "félek elolvasni könyvet" olvastad, számomra így nagyon hiteles ajánló lett! És épp most válik kedvencemmé Milbacher Róbert könyve ❤
Igyekszem jórészt olyan könyvekről beszélni a videókban, amiket már olvastam. :) Nagyon örülök, hogy neked is tetszik a Keserű víz! Annyira különleges könyv! :))
Nagyon felnevettem, mert a férjem ugyanezt mondja a Yanagihara borítóról, amit most mondtál 🤭. Meglátja és mindig megjegyzi, hogy valami borzalmas. Közben én valamiért hihetetlenül rajongok ezért a borítóért 🤭. Nagyon izgalmas volt ez a book tag, köszönöm Tamara 😊!
Még egy gondolat: Cusk köteteit érdemes folytatni 🤍 :)
Hát ez nagyon vicces! Akkor nem vagyok egyedül! Örülök, hogy neked meg tetszik, ez tényleg kiszámíthatatlan, kinek mi jön be! :D
Bolaño belépett a csetbe... 😃
Igen impozáns lista; Faulkner Hang és a tébolyával vagyok így, de majd egyszer, talán... :)))
Szegény Bolañot már inkább nem is emlegetem...😅
Az Ulysses és a Végtelen tréfa nekem is mumus, majd egyszer, ha nagy leszek. :) Elena Ferrantéval is hasonlóképpen vagyok, valamiért nem tudom elszánni magam rá. Sorozatok rám se jellemzőek, de a Dűne például egy éve várja a sorát, akkor kaptam meg ajándékba az új kiadást, és csak azért ódzkodok újra belevágni, mert szeretem, és tudom, hogy akkor jó időre beleveszek. A Jakub könyvei egyrészt olyan, mint a dugicsokoládé: jó érzés tudni, hogy vész esetén van valahol egy kis tartalék finomság, másrészt (nem tudom, ilyen félelme van-e másnak is, de nekem igen) mindig van egy kis félsz bennem az olyan szerzőkkel kapcsolatban, akiket szeretek. Tudom, hogy nem vesz el a korábban olvasott könyveik élményéből-értékéből az, ha egy újabb nem fog tetszeni, mégis tartok tőle kicsit. És végül V. Perrin: engem se vonzott semennyire se, egy könyvklub kedvéért elolvastam a Másodvirágzást, és csak annyit mondok, a megérzések nem csalnak: amennyire látom a közös olvasmányaink halmazát, nem mi vagyunk a célközönsége. :)
Megnyugodtam Perrinnel kapcsolatban. :) A dugicsokis hasonlat nagyon ott van! Tokarczukkal nekem már volt "rossz" élményem, de ettől ugyanúgy nagyon szeretem. Minden könyv nem tetszehet még a kedvenc szerzőmtől se! :D
Ulyssesről a legbölcsészebb bölcsész ismerősöm úgy nyilatkozott, hogy esélytelen felfogni azt a könyvet- én meg hiszek neki és neki sem fogok futni soha-soha.
Ferrante: olvastam néhány regényét, pocsék volt mind, a Nápolyi tetralógia viszont nálam 5*.
A videód viszont klassz!
Köszönöm! A kedvemet nem hoztad meg az Ulysseshez. :D
Elene Ferrante nekem is túl toxikus, viszont a Másodvirágzás gyönyörű történet.
Örülök, hogy tetszett! :))
A Végtelen tréfát már 2x is kiolvastam és angolul is beleolvasgattam - zseniális könyv és néha csak egy-egy részletet random kiolvasok belőle, de olvastam az Ulysses-t és a Súlyszivárványt is.
Szuper! Örülök, hogy tetszett!
Nagyon erdekes volt ez a booktagod, a Trefahoz kedvet kaptam:)
Ennek örülök! A Tréfa egy nagyon jó könyv! :)
Az egy kis élettel kapcsolatban abszolút hasonló gondolataim vannak, a borítónál csak a tartalom, ami jobban elijeszt, nem tudom lesz-e hozzá alkalmas lelkiállapotom valaha 😀 sajnos beszerezhetetlen jelenleg, talán mire újra elérhető lesz reális áron, addig újragondolják a borítót😅
Hát nagyon remélem! :D
A Nincstelenek nekem a Jelenkoros kiadásban van meg, és valóban nincs benne a GPS koordináta.
Milbacher könyvét én is szeretném elolvasni, a Szűz Mária jegyese nagyon tetszett, bár úgy gondolom a Keserű vízben más lesz a stílus (ami persze nem baj).
Szuper videó, szuper könyvekkel, köszönjük! 🙂
Köszönöm! Köszi azt is, hogy megnézted a Jelenkoros kiadást, akkor nem beszéltem marhaságot! :))
Igazából most nincs nálam a könyv, kölcsönadtam 🫣, de biztos vagyok benne, hogy nincs benne, mert úgy tudtam, hogy benne lesz, és amikor olvastam kerestem. Nem tudom egyébként az új kiadásából miért maradt ki.
Azt sajnos én sem. :(
Nagyon tetszett a videód, Tamara, különösen azért, mert nemcsak felsoroltad a könyveket a pontokhoz, hanem el is mondtad, melyik miről szól. 🙂
Az Elena Ferrante-témához tudok hozzászólni: én csak a Nápolyi regényeket olvastam tőle; a toxikus női barátság, amit említettél, engem is idegesített kicsit, de annyi minden másról is szól ez a négy könyv, és olyan jó a stílusuk, hogy nekem maradandó élményt adtak, biztos, hogy valamikor a jövőben beiktatok egy újraolvasást.
Örülök, hogy tetszett! Lehet egyszer én is elolvasom, nem mondom, hogy soha. Egyébként az az érdekes, hogy az olasz szerzők valamiért kevésbé vonzanak, holott Olaszországot imádom, de ha már európai irodalom, akkor kevésbé nyúlok hozzájuk. :)
@@Faltolfaligkonyvesvlog persze, meglátod majd, lesz-e kedved hozzá a későbbiekben. ;)
@@Faltolfaligkonyvesvlog
Alexandro Baricco--t próbáltad?
Azt érzem, tetszene neked, Tamara.
A Selyem c. kisregényét olvastam nagyon régen, az tetszett is. Azóta nem olvastam tőle, de lehet megpróbálkozom majd vele újra. :))
@@Faltolfaligkonyvesvlog
A Selymet, és még néhány régebbi megjelenést(Tengeróceán, Vértelenül) Székelly Eva fordította,aki az édesapámnak,Faragó Vilmos újságírónak, az Élet és Irodalom főszerkesztő helyettesének második felesége volt.
Apukámnak oroszlántésze volt abban, hogy ezek a könyvek ilyen csodálatos fordításban jelentek meg.
Tevékenyen formálta a szöveget., úgyhogy szàmomra Baricco háziszerző, aki apukám igényességével és fordulataival beszél magyarul.
Az elmúlt évben a "terjedelmi fóbiámat" sikeresen kikúráltam a József es testvérei, a háború és béke es a Nyomorultak "zsebkönyvpirulákkal"!Most már tán a Révai nagy lexikon is ujjgyakorlat lenne😅
:D
Perrin első regényét olvastam, nem csatlakozom a rajongókhoz... Ferrante se vonz, de egy kis tárcákat tartalmazó kötetét olvastam. Az jó volt, tetszett, de az egészen más, mint a regényei, újságban megjelent írások, kispublicisztikák. A Jakub könyveit beszereztem, idén tervezem az olvasását. Pynchontól félek... A Cusk-trilógia a polcon van, ajándék volt, el kéne olvasni.
Elég hasonló dolgok vannak a polcainkon és elég hasonló dolgoktól félünk! :D
❤
Köszönöm hogy kitöltötted🥰
Köszönöm, hogy kihívtál rá! :))
Nem olyan jó a Brilliáns barátnőm, valóban visszaadja az olasz szegénynegyed életét, de ponyva, és kissé nyomasztó (van aki azt szereti), én nem élveztem annyira, nem is olvastam tovább a sorozatot. Van mikor a hype jogos, van, hogy nem, másrészt abban is vannak különbségek köztünk, hogy mi az ami komfortzónán kívül esik. Én pl. alapjáraton nem szeretem a nyomasztó könyveket, de ezek között is lehet kivétel. Azon múlik, közel áll-e hozzád az adott téma, amihez érzed, hogy van közöd, az ad, és azt jó olvasni.
Ez pedig múlik a hátterünkön, élményeinken, tapasztalatainkon. Ezért is bánok óvatosan azzal a kijelentéssel, hogy vannak könyvek, amiket mindenkinek el kellene olvasni, bár persze azért én is tudnék ilyeneket mondani. Viszont érdemes a goodreads-en is megnézni az értékeléseket, sokkal több értékelés van, a világ minden részéről és miután külföldön többen olvasnak irodalmat, adott esetben helytálóbbak is lehetnek a vélemények. Én mindig mobilon használom és be szoktam tenni a fordítást, a nyelvet ki lehet választani, néha kicsit tört fordítás, de a célnak megfelel. Az Ulyssest nem próbálnám, Vámos Miklós mondta róla, a Szabados Áginak a mutasd a könyvespolcod sorozatában, hogy ez inkább íróknak való olvasni, nem az átlag olvasónak. Viszont a Hidas Bence könyvéről, amit most olvastam el, tőled hallottam és örülök neki, hogy felhívtad rá a fugyelmet, mert tényleg nagyon jó. Mondjuk gondoltam, hogy tetszeni fog, mert az Ambrózy báró sorozatot is szerettem.
Nagyon igazad van a témával kapcsolatban, nekem is ez a leginkább visszatartó dolog egy könyvnél. Sokszor van, hogy lehet, hogy jó a könyv, de egyszerűen a téma nem érdekel. Persze lehet évek múlva meg nyitott leszek rá. A Goodreadses tippet köszönöm! :))
Bevallom, ezt a videót egy ponton kikapcsoltam, pedig ez eddig nem fordult elő a te csatornádon.
Tudom, te csak kaptad az ötletet, de nem értem, miért kell így megközelíteni az olvasást, ebből a negatív, fanyalgó irányból?
Jó, ha felhivjátok ti booktuberek a figyelmet egy könyvre, hisz a bőség zavara áll fenn, rengeteg a megjelenés.
Viszont a tetszés-nemtetszés teljesen szubjektív, ezért senki ízlését nem érdemes vakon követni.
Őszintén elcsodálkoztam, amikor azt mondtad, hogy a Perrin könyvekhez a borítójuk se vonz.
Te ennél sokkal mélyebben látsz bele a könyvekbe.
Sosem értettem a borítómániát.Nekem édesmindegy, milyen a borító, a kötés, a tartalom érdekel!
Elvégre az Olcsó könyvtár könyvei is értékesek voltak,"semmilyen" borítóval is.
Egyébként a külső borítót úgyis leveszi az ember.
Azért nem elolvasni, mert felkapott?
Hát... Ez nem túl bölcs.
Mert lehet, hogy felkapott, és szeretni fogom.
Lehet, hogy felkapott, és nem fogom szeretni.
Lehet, hogy a kutya se olvassa rajtam kivül, mégis imádom.
Lehet, hogy leértékelik, és nekem se jön be.
Én már a látásom romlása miatt nehezen olvasok.A telefonom világítását is oda kell irányítanom, hogy lássam a betűket, tehát megválogatom, mit olvasok el.
Mégis most gyors egymásutánban olvastam el Perrintől a Vasárnap koldusait, és aTriót, mert a Másodvirágzás a lelkemig hatolt, annak ellenére, hogy volt néhány pont,ahol lélektanilag nem volt teljesen hiteles.
Mégis.
Szeretem azt a reális, mégis humánus világot, szeretem a "meseszövést", a "hangszínt",ahogy Perrin ír.
Sokszor kellett szünetet tartanom a szemem miatt, de alig vártam, hogy folytathassam.
Valaki irta itt, hogy olyan volt neki egy könyv, mint egy dugicsoki, nekem ilyen Perrin. Szeretem, ha meghatódhatok egy könyvön.
Persze, amint már irtam, ízlések és pofonok, de ha valami"nemzetközi besztszeller," az azért jelent valamit.
Az az érzésem, hogy megengedőbbnek kell lenni a kategorizálásnál, az eleve elutasításnál.
Én is kedvelem a veretes műveket, a közmegegyezéses irodalmi kánonból is szívesen olvasok, de kell más is, könnyebb is, ami mégis igényes.
Én is szívesen olvasok könnyedebb könyveket, és az, ha valami engem személy szerint nem érdekel, az még nem értékítélet, egyszerűen csak egy szubjektív megállapítás. Perrin körül valóban nagy a "hype", ettől még lehet a könyve egy remekmű, és örülök, hogy neked tetszett. Engem a borítón kívül a téma sem vonz ennél a könyvnél. Annyi könyv van, és én is annyi mindent olvasnék, de egyszerűen nem fér bele minden könyv (még azok közül sem, ami érdekel), ezért úgy vagyok vele, ha valami nem érdekel, azzal nem kísérletezem. Persze lehet, hogy most ment el mellettem életem olvasmánya, ez benne van a pakliban, de valami alapján mindenkinek szelektálni kell, és döntenie akár racionális, akár teljesen adhoc szempont alapján.
@@Faltolfaligkonyvesvlog
Kötekedek, tudom.
A téma nem vonz, írod.
Pedig ezekben a könyvekben sincs más, mint emberek.
Emberi kapcsolatok, érzések hálózata.
Mint a fikciós világirodalom összes művében.
Hogyan lehet olvasatlanul eldönteni, hogy konkrétan ebben az esetben nem fog érdekelni egy idős asszony és gondozója(A vasárnap koldusai),vagy három ember barátsága(Trió)?
A Perrin könyvektől elvonatkoztatva általában is kérdezhetném, hogy honnan tudhatnánk, ELŐRE,hogy egy könyvben leírt gondolatok, érzések, esrmények, történések nem fognak-e érdekelni?
Hogy nem lesz benne olyasmi,ami megérint, ami nekünk szól?
Ennek megítéléséhez bele kell olvasni a könyvbe, nem csak a fülszöveg mélységéig.
Az említett két könyből a telefonom hangrögzítőjére rámondtam a számomra mellbevágó mondatokat, hogy megmaradjanak.
Egyébként vicces, hogy Perrin a Trióban erről is ír, hogy nem olvasunk el könyveket egy borító, vagy egy rossz kritika miatt, pedig a könyv nekünk szólna.
Nem győzködni akarlak Perrinről konkrétan, általában is rágom a kérdést az ő neve és könyvei apropóján.
@@faragoannamaria7764 Igazad van, nem lehet eldönteni sem borító, sem fülszöveg alapján, hogy az adott könyv tetszik-e vagy sem. De azt el lehet dönteni, hogy érdekel-e vagy sem. Bele akarok olvasni, vagy van egy másik könyv, aminek a fülszövege, írója, borítója jobban vonz. Nem Perrin ellen ágálok, lehet, hogy pár év múlva épp ehhez lesz kedvem, és akkor majd elolvasom. Csak annyit mondok, hogy mindannyian "ítélkezünk" fülszöveg, borító alapján, hiszen arról döntünk, hogy mit olvasunk következőnek. Gondolj bele, hogy éves szinten több ezer új könyv jelenik meg magyarul, és ezek csak az új (!), az adott évben először megjelenő könyvek. Ebben benne sincs az a rengeteg klasszikus, ami még szintén arra vár, hogy az ember olvassa. Egyszóval ha eleve több száz olyan könyv várakozik arra, hogy az ember egyszer elolvassa, akkor az ember miért olvasson olyat, amire nem érez késztetést?
@@Faltolfaligkonyvesvlog
Remélem, nem kell szabadkoznom, amiért olyan szerző könyvei tetszettek,aki most felkapott...
A Másodvirágzást is videóban ajánlotta egy könyvvideós, elolvastam, tetszett, ezért olvastam el a többi könyvét, NEM AZÉRT MERT felkapott.
Egyébként, ahogy figyelem, ez a tendencia:a könyvek többsége ismétlődik a booktuberek ajánlásaiban, egyénileg is, és a közös videókban is, tehát ti könyvvideósok is közrejátszotok abban, hogy valami felkapott lesz-e.
Amúgy szerintem teljesen mindegy, hogy felkapott, kötelezően szeretni kell, vagy teljesen ismeretlen, lenézett írótól olvasnak-e az emberek, csak olvassanak!
Mostanában a szemem miatt sok hangoskönyvet hallgatok itt a Yt-on, akár amatőr felolvasóktól is, sőt, "nemhíres" amatőr szerzők saját felolvasású írásait is sokszor hallgatom, és megdöbbentően jó művekhez volt szerencsém, amiket ha nem hoz így elém a véletlen, valószínűleg soha nem olvastam volna el.
Ajanlom például Braun Krisztina novelláit, es regényeit a csatornáján.
Rejtett kincsekre lehet találni, ha az ember mindenbe belehallgat, és azután dönti el, érdekli-e a könyv, a felolvasás.
@@Faltolfaligkonyvesvlog
Ebben igazad van.