Csontfurulya - Újrahangolva

LKZ - Csontfurulya (Lukács Krisztián Zoltán verse)
Lukács Krisztián Zoltán - Csontfurulya című versének zenés feldolgozása.
Az eredeti vers:
Lukács Krisztián Zoltán - Csontfurulya
Messze tájon, idők előtt
Öreg halál kaszára dőlt.
Unta már a zord munkáját,
Durva, szürke gyolcs ruháját.
Nézte a szép virágokat,
Irigyelte jó dolgukat.
Ó, de szépek, örömhozók,
Szépségükben illatozók.
Szeretik is sokan őket,
Simogatják kis kelyhüket.
Ő meg csontos, öreg ördög,
Lassú léptű öröműző,
Nem szeretik az emberek,
Elkerülik, hogyha lehet.
Ki, ha látja, menekül.
Nem mehet így el az élet,
Szeressenek, kérem szépen
- Mélázott a vén halál.
Kitaláltam! - kiált nagyot,
Majd furulyázom vidám dalom.
Örülnek majd nekem,
De örülnek az emberek.
Fogta magát, munkához lát,
Asszonycsontból szép furulyát,
Ékes, míves kézimunkát,
Hangáldozó kedves flótát,
Faragott és álmodott,
Már sikerén ujjongott.
Elindult hát munkájára,
Otthon maradt jó kaszája.
Szép, szép, mi több, ékes-míves,
És a hangja olyan édes
- Dicsérte a furulyát.
Ugrált vadul, énekelve,
Furulyáját szájba vette,
Úgy játszotta víg dalát,
Boldog volt a vén halál.
Elérkezett a városba,
Furulyáját fújta-fújta,
Szaladtak az emberek,
Ki hallotta, elesett.
Hullt a sok nép, halálálom,
Nincs már élő a határon,
Csak az öreg, vén halál,
Csak az öreg, vén halál.