Hogyan [NE ÉLD] az életed!
Вставка
- Опубліковано 7 жов 2017
- Ez egy ilyen lelkizős rész. Hosszú is. Én szóltam.
Facebook: / 6lepes
Instagram: / adam_6lepes
Zenék
ES_A Stormy Weather - Sebastian Forslund
ES_Hole - Martin Hall
ES_Wolf At Your Door - Martin Hall
ES_Let You Down - Nivicious
ES_Change In Time - Johan Glossner
Music by www.epidemicsound.com
tagek
6lépés 6 lépés hatlépés hat lépés 4k uhd magyar hun bullying bully gyerekkor lelkizés szekálás csúfolás hatásai depresszió önbizalomhiány csajozás klubok játszóház külföld - Розваги
Az idióta Csoki ott hagyta a cóláját a képben és most olyan az egész mint egy cola szponzorált videót. Na mindegy, most már ami megtörtént, megtörtént, úgyhogy akár utalhat is a cola. Köszi!
Eddig fel se tűnt
Tudat alatti reklám 😉
Furán érzem magam, kb. olyan, mintha lapozgatnám a tv csatornákat, és találok egyet, ami személy szerint hozzám szól :D Annyira telibe találjátok az engem érintő problémákat, hogy hihetetlen :D És eléggé jól kitárgyaljátok a témát, úgyhogy rengeteget lehet tanulni belőle, meg nem érzem magam annyira különleges esetnek az önbizalom hiányommal :D Nagyon nagyon jók ezek a videók, mert a sok "pozitív, motivációs, stb." videó már sokszor a könyökömön jön ki, gyakorlatilag kicsit se motiválnak... Viszont ebben, amit csináltok, sokkal több értékes van, és hatalmas tisztelet érte! :)
Pál Sáfár Köszönjük szépen, mi is csak keresgéljük a megoldást, de őszinték vagyunk ezzel kapcsolatban. Ha egyszer rátalálunk a megoldásra, az is fenn lesz videó formában :D kösz a támogatást, és tudd, hogy nem vagy egyedül, még ha ez ritkán derül is ki a kamera másik oldalán lévő emberekről :)
Tudom, tudom hogy ez már egy nagyon régi videó, és valszeg új kommentelők már nincsenek is, de ezt azért a minimális reményért leírom. Szóval, 14 éves külvárosi (budapesti) srác vagyok, és amikor ezt a videót elsőre megnéztem, azt mondogattam magamban, hogy ,,Baszki, ez a Csaba konkrétan ugyanaz mint én, csak idősebb, és másképp néz ki" Nem is tudtam hogy belül konkrétan 100%-ig megegyezünk. Őszintén, ebben a videóban egyetlen egy olyan érzelmet/állítást nem hallottam csabától, ami bennem ne lenne meg. Most valszeg mindenki ki fog röhögni amiért csak 14 éves vagyok, és még ezer féle módon változhatok, és még túl fiatal vagyok ahhoz hogy ilyen konkrét és ,,végleges" állításokat jelentsek ki, de nagyon nagyon úgy érzem hogy sokkal de sokkal másabb vagyok mint a kortársaim, és még ennek ellenére is, hogy budapesten élek, és napi szinten megy el mellettem többszáz ember (Arról nem is beszélve hogy középsulis vagyok) de eddig egy emberrel sem találkoztam aki, csak hasonló cipőben járt volna mint én....
Szóval végszóként azokhoz szólva akik kortól függetlenül, hasonló cipőben járnak mint én, vagy csaba (Akiről nagyon remélem hogy azóta változott nagyon sokat), de nem vagytok egyedül, és minden hasonló embertársamnak azt kívánom hogy minél hamarabb képes legyen valamilyen megoldást találni erre a problémára.
Ha eljutottál a mondandóm végéig, akkor nagyon szépen köszönöm hogy végigolvastad.
Legyen szép napod! :)
"Van akit ugyan így szétbasztatnak és aztán nem tom .. a Korn énekes lesz..." Ez igen :D ... Fel is iratkoztam.
Fontos, hogy először tisztázzuk magunkban, hogy a felépülés az nem egy lépés, hanem egy hosszú, nagyon hosszú folyamat. Nem szabad elkeseredni, ha egyik napról a másikra nem változtál meg, nem sikerül minden úgy, ahogyan azt elképzelted. El kell tudni fogadni a kudarcainkat és túl kell lépni! Túl kell lépni egyik percről a másikra, nem szabad keseregni kisebb nagyobb hibákon. Persze nem azt mondom, hogy ne is tanuljunk belőlük, csak azt, hogy ne ragadjunk le a múltban. Számtalanszor vettem észre saját magamon is, hogy nevetségesen jelentéktelen dolgokon mennyit tudok feszengeni. Valószínűleg, ha valaki olvassa ezt a kommentemet, nem hiszem, hogy megoldaná az életét és talán csalódni fog, hogy ezt a hosszú szöveget elolvasva, nem lett okosabb de tippeket adhatok.:
1. Azt gondolom, hogy minden embernek szüksége van a magányra és a csendre, nem is kifejezetten az a lényeg, hogy megtalálja a kulcsot a tökéletes élethez egyszerűen csak ki lehet ülni a Duna-partra, figyelni az embereket, a vizet, nézni ki a fejedből. Lehet, hogy közhely és már mindenki annyiszor hallotta, de a futás is nagyon segít! Ilyenkor az ember egyedül van saját magával, figyel a testére és így kialakul benne egy összhang. Ép testben ép lélek! És hagyj magadra időt, hogy az érzéseid lenyugodhassanak.
2. Ne ítélkezzünk mások felett, egyrészt, mert a legtöbb esetben az önbizalom hiány pont emiatt alakul ki a legtöbb emberben, mert elítélik, kialakítunk egy véleményt másról és utána már nem is akarjuk jobban megismerni. Az emberek különböznek és pont ettől szép az élet. Milyen unalmas lenne, ha mindenki ugyanolyan lenne. Valakinek ez az erőssége valakinek az. Nem szabad ítélkeznünk!az ítélőképességemben nekem sokat segített az interpals, ami egy olyan internetes oldal, ahol külföldiekkel lehet ismerkedni. Valakik barátokat keresnek, különböző országokban, valakik nyelvet akarnak tanulni (mint én) és megint mások meg akarják jobban ismerni más országok kultúráját. (persze itt is megtalálhatóak a hülyék, mint szerte a világon, de ez ne tántorítson el bennünket) Rengeteg kedves ember van és tényleg rengeteg új élménnyel lettem gazdagabb, szóval megéri! De persze a legegyszerűbb, ha barátokkal elmész közösen valahova, csak ilyenkor sokan hajlamosak félénknek lenni, és ezen segíthet a levelezéssel induló kapcsolatok. Különben rengeteg jó program van amikre érdemes elmenni (én pár hete voltam színházak éjszakáján például és az is nagyon jó volt) ha te túl póriasnak találod a sörözgetést a haverokkal.
3. Ebből következik a következő tanácsom, hogy ne ragaszkodjunk makacsul a véleményünkhöz. Természetesen jó, ha mindenkinek van egy szilárd jelleme, de makacsul, már-már betegesen nem szabad ragaszkodnunk egy adott dologról kialakított képhez, amit a fejünkben alkottunk. Legyünk nyitottak hallgassuk meg mások véleményét. Ne csak magunkról akarjunk beszélgetni, hallgassuk meg a másikat. Próbáld ki beszélgetésben, hogy kérdéseket teszel föl a másiknak olyan témákban amikről te is szívesen beszélnél és hiányolod, hogy mások nem kérdezik tőled. Bónuszpont ha visszakérdez. Ha otthon laksz, tesztelheted a szüleiden/testvéreiden/régi barátokon ha viszont már nem akkor fel is hívhatod őket telefonon/meglátogathatod őket, biztos vagyok benne, hogy örülni fognak neki.
4. Amire én a leginkább hajlamos vagyok A túlzott kíváncsiság, túlzott nyitottság, amikor annyi gondolatfoszlány kering benned, hogy már-már elviselhetetlen és úgy érzed ennyi mindent nem is képes befogadni az emberi agy. Nem szabad mindent túl gondolni! És fontos, hogy tudjunk rendszerezni, ebben segíthet, ha mondjuk leírod (mondjuk naplót írsz) vagy ha beszélgetsz (3.) másokkal. De őszintén mondom, ne rágódj agyalj túl sokat semmit, meg kell szabni az egészségest határt, hogy meddig engedd a gondolataidat kóricálni. Mert különben kevésnek fogod érezni magadat. El kell fogadni, hogy az életet soha senki nem fogja megérteni egészében.
Én ezt a négy dolgot szerettem volna kiemelni, de ha konkrét "parancsokra" van szükséged:
-rakj rendet a szobádban/lakásodban
-menj el időben aludni, pihend ki magad
-szakíts időt a magányra
-írj naplót
-kezdj el beszélgetni emberekkel (interpals)
-merj kérdezni másoktól
-menj el futni, vagy mozogni
-írj listát a jó tulajdonságaidról, arról, miért érdemes élned -egyedül nem megy? kérd egy barát/családtag segítségét
-írj egy tervet, hogy az elkövetkezendő időben milyen változásokat szeretnél tapasztalni az életedben és hogyan tudnád véghezvinni ezeket
-oo, persze! hallgass zenét! fess! írj verset! beszélgess! -fejezd ki magad, ahogy a leginkább alkalmasnak érzed magad, alkoss valamit legyen ez egy festmény, vagy egy új kapcsolat
-ne gondold túl a dolgokat, megpróbálhatod lazán venni a dolgokat, nem kell állandóan feszülten rágni a szád szélét
6 lépés, neked pedig sok sikert, csak így tovább! Nagyon szeretem a videóitokat! ^^
-Adél-
Ez a mesteri disszertációd ? :))
Adél Czeizing Lehetne disszertáció, mert baromi jó. Remek tanácsok és egyetértek velük. A csend nagyon sokat segít. Manapság minden időnket kitöltjük zenével, vicces videókkal a nap elejétől a végéig. Az irodalomtanárom, aki író is és akire nagyon felnéztem úgy fogalmazta meg, hogy félünk a csendtől, mert olyankor magunkkal kell szembenézni, és ha nem vagyunk gyakorlottak ebben, az rendkívül ijesztő tud lenni. Inkább elnyomjuk zajokkal, de az csak rövidtávú megoldás. És a rendrakás nem csak a szobában fontos, hanem a fejünkben is.
Legalább bevallja, hogy kifogásokat keres. Az én megfogalmazásom: Önbizalom = hatalom. Ahogy több hatalmad lesz, azaz pénzed lesz, ergó sikeresebb leszek azt fogod érezni, hogy jobb vagy másoknál, sokkal nagyobb lesz az önbizalmad. Figyelj, egyszerű példa. Bemész egy ovis csoportba. Valószínűleg te leszel ott a legokosabb, legtapasztaltabb és a legerősebb is, azaz mindenki alád van rendelve. Hatalmad van felettük. Ebben a helyzetben van önbizalmad. Oké, fordítsuk meg. Bemész az új munkahelyre, mindenki ismer mindenkit, nem vagy tisztában a szabályokkal, teljesen új vagy, fingod sincs semmiről. Ugye, utóbbi helyzetben nem lesz túl sok önbizalmad, hogy megszólalj. Vagy bármi olyan társaságba kerülsz, aki gazdagabb és okosabb mint te. Sajnos az első inkább a jellemző. Én így vettem ezeket észre magamon. Próbálom kinőni én is.
PS: Bírom hogy szókimondók vagytok, így tovább.
Sziasztok! Pont ez volt az első gondolatom, hogy a külföld-új élmények, új ingerek, külföldi barátok esetleg- jót tenne! Amúgy tök jó videó!
Nagyon szeretem nézni a videóitokat ♥ köszi, hogy megosztjátok a világgal magatokat! Munka közben home officeban is ezt nézem, közben vakon gépelek hehe. Remélem lesz még sok ilyen
Van öniróniája a fiúnak ami már egy jó kezdet lehet :D Az önbizalomszerzés egyetemes receptje meg az, hogy kihívások elé állítsd magad amiket meg tudsz lépni. Én is csak az edzést tudom felhozni példának mert nagy löketet tud adni amikor befejezek egy gyakorlatsort annak ellenére hogy hulla vagyok. A másik dolog amit meg észrevettem magamon, és talán másnál nincs így az az, hogy annak ellenére hogy önbizalmam nulla mégis magammal foglalkozok a legtöbbet. Ezt igyekszem korrigálni de jobban ki kellene nyissam a szemem, jobb ember kell legyek, többet kellene törődnöm a környezetemmel és akkor talán magamat is jobban szeretném. Nem okozott előrelépést a hibáimon való kesergés szóval tisztelettel jelentem, zsákutca :D forduljatok vissza ha itt vagytok és menjetek másik úton XD
Én is voltam hasonló helyzetben, és én nem azon változtattam, hogy csak egyszerűen magabiztosabb legyek, hanem én a teljes gondolkodásmódomat átírtam. Bár ha tehetném, akkor ugy csináltam volna hogy kérek hozzá segítséget, de végül megoldottam magam, nagyon nehezen. Én egyszerűen azt mondtam magamnak, hogy pont az ellenkezője akarok lenni, mint aki eddig, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül neki álltam ugy viselkedni. Először mindenkinek fura volt, de a tettek meghozták a gyümölcsét. Volt aki nem ismert előtte, csak azt gondolta rólam hogy egy szimpla seggfej vagyok, de miután megváltoztam és beszélni kezdtünk, meglepődött mert nem hitte hogy én ilyen kedves és udvarias vagyok. Többnyire optimistának vallom magam, de ez nem merül ki ennyiben. Mindenkiben a jót látni, és ez nem naivitás, hanem bizakodó látásmód. Nekem ez segít, hogy most már legyenek barátaim, és ne magányos farkas legyek. Ha bárki ilyen helyzetben van, akkor javaslom hogy válassz egy olyan személyt akiben már most megbízol, és utána kezdj el megváltozni, mert szerintem neked is könnyebb lesz, meg a környezetednek is jobb, ha már van valakivel megosztanod. Röviden ennyi amit én mondani tudok. Valószínűleg mindenkinek máshogy kell erről vélekednie, de nem kizárt, hogy lesz olyanis akinek ez majd segíteni fog :D:)
Sziasztok, mostanában leltem Rátok, nem is értem miért csak most...:D Csabi attitűdjével, világával teljesen azonosulni tudok, mivel én is hasonlókat ( sulis basztatások stb) éltem meg és kőkemény odafigyeléssel és önmagam trenírozásával jutottam végre oda el, hogy 37 évesen végre büszkén gondolok magamra. Köszi a videokat Srácok, bár van köztünk generációs szakadék, mégis vannak időtlen témák. Nagyon feldobják a munkaidőmet is a videoitok. :D köszi, puszi
Szeretek ilyen témákról beszélgetni értelmesen ilyen értelmes gondolatokkal. Meghallgatni és természetesen a saját (negatív) tapasztalataimat megosztani.
Nem vagyok még teljesen egészséges. Ez abban látszik hogy folyamatosan emelem a lécet és miután elérek valamit, kell a következő cél, ahol bizonyítok, magamnak és ezáltal másoknak is. Így erősödik az önbizalmam. A külföldre költözés rettentő sokat segített, már 10 éve külföldön és sikeresnek is mondható, de nagy honvágy ellenére mégsem akarok hazaköltözni. Az én tanácsom, hogy aki hasonló helyzetben van, csináljon valamit, ami nem olyan mint eddig. Ezzel párhuzamosan, változtasson az elete rutinjain. Még egy tipp. Masokkal foglalkozni, és ne magunkkal. Ez is sokat segíthet. 😊
Azért szeretem a videóitokat, mert úgy érzem magam mint régen, a haverokkal, amikor elmélkedtünk a semmin. 😜
Csaba, tudom a megoldást a problémádra, én is hasonló cipőben jártam és kijöttem belőle. A megoldás egyszerű, ingyenes, és ezért nagyon kevesen csinálják, mert csak abban hisznek ami drága és bonyolult. Ez a módszer megdöbbentően jól működik, ezt bizonyítja a tapasztalat, pl nálam és Szabó Péternél. A módszer annyi, hogy mondd el naponta 1000-szer, hogy SZERETEM MAGAM. Most azt kérdezed, hogy ettől hogy az istenbe változna meg az életed. Ki tudnám fejteni hosszan, de az elméletnél fontosabb a gyakorlat. Az élet minden területére csodálatos hatással van. A legtöbb embernek kezdetben nagyon nehéz kimondania ezt a 2 szót, van hogy leizzadnak, sírni kezdenek, stb. Már ez is mutatja, hogy nagyon erős hatása van, és nagyon nagy szükség van rá, ... és mutatja azt is, hogy sokan (még ha nem is tudják) de tudata alatt utálják magukat. Így pedig KIZÁRT dolog, hogy boldog életük legyen. A boldog élet ALAPJA az ÖNSZERETET. Most jön a kérdés, hogy jó, de attól fogom magam szeretni hogy mondogatom ezt a 2 szót ?! Pontosan, mégpedig azért, mert az önutálatod is pontosan így alakult ki, hogy mondogattad 30 éven keresztül, hogy "de hülye vagyok" , "már megint elbasztam ezt is" , stb. Most egyszerűen felülírod ezt a sok ezer negatív programot egy pozitívval, ami ráadásul minden pozitív dolognak az alapja, az élet minden területén.
A lényeget kihagytam : attól hogy baszogatják az embert éveken keresztül, az a tévképzete támad, hogy ő nem szerethető, ő egy senki, egy alsóbbrendű, stb, és elkezd utálni mindenkit, és a világot is, és tudat alatt magát is. Erre (és igazából MINDEN) emberi problémára a megoldás az Önszeretet visszaállításával kezdődik. Ez az a plusz, ami hiányzik, e nélkül bármilyen módszer csődöt mond, és az illető nem érti, miért nem működik az élete, és mért nem válik be semmi, és csak egyre jobban megutálja (ezért is) magát.
Most már tudod a megoldást, helyetted nem tudom csinálni. Csináld.
Amúgy meg szinte minden embert baszogatott valamikor valaki : osztálytársa, apja, anyja, tesója, tanára, katonaságban a parancsnoka, vagy akárki, volt akit sokszor megvertek, megerőszakoltak, stb, szóval nehogy bárki azt higgye, hogy ő az egyetlen a Földön, a többi embernek meg rózsaszínű élete volt.
Érdekes megoldás, egy próbát megér, a sok new age-es, ezoterikus marhaságnál biztosan többet ér, kösz, hogy leírtad :)
Igen, nagyon alábecsüljük az agymosást, pedig a Csaba példája is annak az eredménye. Ezt valóban felül lehet írni pozitív kódokkal. Ne feledd Hitler szavat, igazság az a hazuság, amit elégszer ismételtek ahhoz hogy igazzá váljon. (csak hogy ne politizáljak itt)
Kevés olyan videó van ahova visszatérek azért, hogy hozzászólásokat olvassak. Na ez most pont ilyen volt. Kíváncsi voltam milyen tanácsok fognak születni. Azt kell mondjam, hogy szerintem a legtöbb rossz úton indul el. Abból indulnak ki, hogy változnod kell és pont! Ez egy marhaság, azt sem mondom, hogy nem kell, de ezt majd később kifejtem.
Szerintem nagyon sok múlik az ember hozzáállásán. Hajlamosak vagyunk nem látni a sok jó dolgot, ami körül vesz minket, viszont arra koncentrálunk ami hiányzik. Hozzá is kötjük a boldogságunkat, hogy ha majd az meglesz akkor milyen jó lesz. Pedig ez marhaság. Nyilván egy párkapcsolat sokat tud dobni az ember közérzetén, önbizalmán ... de ez hogy fog összejönni ezzel a hozzáállással? Te akarnál olyan párt aki ennyire lehangoló? De ahogy írtam a jó hír az, hogy nem kell magadon változtatni. De ezt még mindig később :D Ó bakker, ez lehet hosszú lesz.
Egyébként tök jó, hogy ez az egész olyasmiből fakad amire ha kicsit ráhangolódsz te is érteni fogod, hogy egy baromság. Szóval nézzél ki jól és legyenek menő cuccaid? Ha ezt tényleg fontosnak gondolnád akkor nem értem hol a Gicci táskád te proli :D Te is érzed magadban, hogy ez nem számít, akkor miért adsz azok szavára akik szerint számít? Mindenkinek más a prioritás, nem vagyunk egyformák. Ha annyira akarnál a rongyrázók csoportjába tartozni akkor nyilván te is megtehetnéd, csak pénz kell hozzá amit lehet szerezni. Humorérzéket, intelligenciát, vagy egyéb hasonló tulajdonságokat viszont nem árulnak boltban.
Na jó, most már leírom, hogy miért is nem kell magadon változtatnod, mert nem akarok több bekezdést írni :) Ez azért rossz tanács, mert tovább erősíti benned azt, hogy baj van veled, hogy aki te vagy az rossz, azt ki kell dobni és kell helyette egy új. De ez szerintem csak ront a helyzeten és nem javít. Viszont az is egy baromság, hogy nem kell változni, de az ember akaratlanul is változik. Pl ahogy kialakult benned ez a látásmód azt sem tudatosan csináltad. Egyszerűen ilyen környezetbe kerültél és ez hatott rád. A jó hír, hogy ahogy látom most merőben más és jobb környezetben vagy és ha nem a múltbéli dolgokon merengnél akkor talán ez is hatással lenne rád. Sőt, már hatással is van, mert gondolom régebben eszedbe nem jutott volna, hogy egy youtube videóban beszélsz majd ilyesmiről amit több ezren megnéznek :D Vagy több százezren, legyünk optimisták ... a pesszimizmusod kiteregetését illetően! :D
Sziráki Gábor Köszönjük/köszönöm, hogy visszajársz, én is mindig visszajövök megnézni, hogy jött-e valami, vagy válaszolok egy-egy kommentre, mert egyszerre sok egy tableten bepötyögni, de minden kommentet elolvasok régebbi videókon is. Izgalmas, érdekes, amit írsz, és az is, hogy mennyiféle válasz érkezik, különböző megoldások, egyazon problémára. A baszogatósakat is értem, de pillanatnyilag ezek kevésbé segítenek, mert úgy érzem olyan emberektől jönnek, akiknek ez nem volt ekkora probléma, mint nekem. Felülről tekintenek a problémára, nem innen mellőlem, a béka feneke alól, nem értik teljesen a szitut. Megmondják, mi hiányzik belőlem, mint az akarat, a motiváció, a magabiztosság, de ezt én is tudom, a bibi ott van, hogy ezek nélkül feszülök neki a helyzetnek. És itt megáll a tudomány, mert ezek nekik megvannak, ha nekem is meglennének, garantálom, hogy én sem itt lennék. Tudják, hogy ki akarok vágni egy fát, elkezdik hát sorolni, hogy kell egy fejsze, fűrész, meg csákány. Csak nekem egy fogkefém és egy papírcsákóm van a feladathoz.
A tétlenségem talán pont abból fakad, hogy nem tudom, hogy hallgassak-e másokra. Jó dolog-e a gucci tömeghez tartozni? Folyamatosan mineenhonnan az sugárzik, hogy igen, hogy az jó, az könnyít a dolgokon, hogy ott vár valamiféle csodálatos díj, de én azt nem látom. Ha viszont megmaradok annak, ami most vagyok, akkor megtartom az integritásomat, viszont megmaradok annak lúzernek is. Mintha youtube csatorna lennék és el kéne döntenem, hogy eladom-e magamat nézettségért sekélyes butasággal, vagy megmaradok a kis sikereknél, amiket őszintén hoztam létre. Ezzel a kettősséggel nem tudok mit kezdeni, és csak ülök egyhelyben.
Sziráki Gábor és persze ahogy mondtad, humorérzéket, intelligenciát sőt őszinteséget és integritást sem árulnak a boltban csak az a baj, hogy azt látom, hogy a mostani világban ezek egyre kevésbé kelendő árucikkek, ami csak még jobban elkeserít...
Akartam valami biztatót írni, de nem tudok. Nekem sincs nagyon önbizalmam. Bár én ezekre a dolgokra amiket te itt felhozol nem sokat adok. Sosem jártam menő cuccokban, de nem is nagyon vágytam rájuk. Ezek a dolgok nem fontosak. Másrészt meg kurva nagy hülyeség azon keseregni ha valami nincs. Vagy szerezd meg ha kell, vagy ha nem is harcolsz érte akkor, akkor valószínűleg nem is kell eléggé.
Mondjuk ha ez a párkeresés terén is probléma az már kemény dió. Sajnos ott kettőn áll a vásár. Ezen a téren én is eléggé meg vagyok lőve. Itt tényleg igaz, hogy néha nem számít semmi, az ember akár bele is dögölhet, és sokszor bele is döglik ... és nem számít. Mindig is irigyeltem azokat akik megtalálták azt az embert aki kell nekik és ez viszonzásra lel abban a másik emberben. Ez számomra olyan már lassan mint találni egy unikornist. Biztos nagyon király, meg meseszerű ... de egyre kevésbé hiszek abban, hogy lehetséges.
De jó látni ennyi konstruktív kommentet :) :)
Amúgy nekem kicsit inkább Csaba baszogatás résznek tűnt.Szimpatizálok Ádám a szándékoddal (a Csabán és másokon is segítő szándékoddal), de kívülről is inkább sokszor csesztetésnek tűnt egy-egy mondat, és ez lehet másokban még inkább el/magába zárkózást vált ki. Mondom ezt annak ellenére, hogy a gondolataiddal alapvetően egyetértek.
Egyszer fogok csinálni egy válogatást, amiben az lesz, ahogy Csoki mondja, hogy: mi a fasz? és hogy: ez faszság! Olyan jó hangsúllyal mondod :D:D:D
"Az internet az általános iskola nagyban" ez nagyon tetszett xDDD Csoki pszichopata Csaba depis még jó hogy Sisu nem volt benne a videóban :D
Na de komolyabbra fordítva a dolgot szerintem minden embernek más a prioritása mint mondottátok de ez nem azt jelenti hogy nem tudsz vele beszélgetni hisz tegyük fel te edzel lehet neki is meglesz erről a véleménye esetleg tapasztalata. Minden embernek van véleménye.
Ha önbizalmat akarsz növelni a véleményem szerint csak úgy tudsz ha elfogadod magad éled a hobbijaid. Ez erőt ad. Hogyan tudod elfogadni maga? Valami nem tetszik magadban írd fel és próbálj rajta változtatni. Ha nem megy fogadd el hogy nem megy mert minden nem fog menni főleg egyszerre. El kell fogadni a hibáinkat és értékelni a pozitív oldalunkat is. Ha ez megvan nő az önbizalmad. Elcsépelt de csinálni kell azt amit szeretsz, egy életünk van nehogy más miatt depizzünk már.
Én szeretek trash ruhákban járni és vagyok annyira egós talán vagy önbizalmam van? Nem tudom de döntsétek el ti de én szeretek így öltözködni és leszarom a többi embert hogy ki mit mond hisz én szeretem.
Ha semmi se segít célokat kell kitűzni felírni a papírra és küzdeni érte :) Persze a kifogás mindig ott lesz melletted sőt mindenki mellett de mi döntjük el hogy mit is akarunk és hogy megéri-e nekünk.
de jó video, köszi...sokat segített meghallgatni
Nagyon szimpatikus Csaba, én is nagyon hasonlón élem az életem. Nekem már az is nagy energiát adott, hogy látom nem vagyok egyedül. Kár, hogy nincsennek ilyen barátaim.
Ismerős érzések. Nekem mindig a heavy metál segített ebből felemelkedni. Megjártam ugyanezt, sok mindenben sikerült kilábalni belőle, de még mindig van sok olyan eset, amikor ezek a dolgok bennem is újra előjönnek. Nem könnyű...
Újra meglestem ezt a videót is :D :D :D
Szerintem kellene egy videó Csabával hogyan éld az életed címmel, mert szerintem baromira sokat változott legalábbis videókból így külsőre de én azt mondom ha valaki ennyire feltűnően külsőre megváltozik az belül is megváltozik :) Kíváncsi lennék hogyan változott meg a felfogása(ha megváltozott :D ).
A megoldás : a saját hajadnál fogva húzd ki magad a komfortzónádból és kb. a 248.-dik alkalom után jön majd az első részeredmény! 😉😀
Aztán jön a visszaesés és a további 247 sikertelenség, majd ismét jön egy részeredmény, majd úgy az egymilliomodik alkalom után már leszarod a komfortzónát meg úgy kb. mindent és mindenkit! 😂Meg hát addigra úgy is 96 éves lesz az ember és elnézik a gondozónők az öregotthonban!😂😂
Szóval ilyen az élet! Szép, tehát élni kell!🙂👍
Sajnos teljesen mindegy, hány éve vagy akár évtizede történtek a dolgok, az emlékbetörések bármikor visszatérnek. Ezek a múlt gonosz démonai, és bizony visszajárnak kísérteni. Itt nem számít az idő.
Akár rólam is beszélhettetek volna pont uygan ebben a cipőben járok :D Őszintén szerintem az ilyem duma, hogy seggbe kell rúgni, meg mutassa meg ki tökösebb stb. ezekkel nem lesz előrébb, nem tanácsokat kell adni, hanem támogatni...
Egyébként a sport tudom sablon szöveg, de ténylegesen talán a leggyorsabban és a leghatékonyabban lendíti előre az önbizalmadat, ezt tapasztalatból mondom, épp trestben ép lélek ugye...:D ezek a dolgok a lelkünkre is kihatnak, egy elhízott fáradékony tunya ember mindig stresszesebb lesz hiába tűnhet kevésbé annak, mert úgy néz ki mintha mindent leszarna...
Egyébként olyan dolgokat kell csinálni ami még neked is váratlan, hogy megmereted tenni és eddig miért nem tetted, akkor is ha utána megbánod, egyszer élünk kit érdekel :D sokkal hülyébb emberek csinálnak sokkal nagyobb hülyeségeket.
Egyébként ha lesz barátnőd se fog ez egy csettintéssel megoldódni, sőt lehet megfelelési kényszer vagy féltékenység formájában fog rámenni a kapcsolatodra...ezt fel kell építeni magadban sport, egészség, meló, biztos háttér, aztán találj valakit aki ezt csak tovább viszi, ne pedig tőle várd hogy felépítse.
Kicsit szexista lehet, de egyébként erről is érdekes téma lenne, hogy ilyen szempontból mi a különbség a nemek között. Sok értelemben nektek könnyebb ilyen helyzetben, viszont a nőket ismerve főleg ha sok nő vagy egy közösségben az sose vezet jóra azt szokták mondani, így valószínűleg a "támogatói" kapcsolat is másképp alakul ki. VFérfi oldalról meg én sokszor úgy érzem meg gondolom, persze ez lehet társadalmi probléma is, hogy egy férfinak önálóbbnak kell lennie, így egyfajta teher, hogy inkább nem kérek segítséget mert hogy néz már az ki, és nem mutatok érzelmeket mert nekem kőkeménynek kell lennem :D Persze ez közel sincs így lesarkítva...
De egyébként ahogy te is írtad a támogatás a lényeg nem pedig az állandó terelgetés meg iránymutatás.
Legyenek, csak nem adhatja úgy elő és ne gyengítsék, persze ettől függetlenül sokszor még jobban gyengítik, mint egy nőt :D
Nőknél pont fordítva van, pont valamelyiknap keveredtem vitába egy hírportál alatt, mert egy ténylegesen szép lányt raktak ki, aki 20on évesen saját vállalkozást vezet és diplomára készül közben. És nem azt mondták, hogy ez de jó nő, meg talpra esett stb. hanem "Ms. Túltanult, meg az ilyen nőtől mentsen meg az isten" stb. :D azthittem felnyerítek, most azért legyen kevésbé sikeres mert a nálánál gyengébb férfiak nem mernek vele szóba állni? szóval érdekes ez :D
Ezek a jó tanácsok! Olyan, mintha a féllábúnak azt tanácsolnátok, hogy növesszen lábát!🤣🤣🤣 Reméljük, Csabi azóta elment terápiára. Az interakció a terapeutával tud változtatni. Nekem életem legdrágább tanfolyama volt, de most sokkal jobb.
Hmm én is ilyen voltam és ezért pánik rohamos voltam és nyugtatókon és altatókon éltem plusz egy Hypertonia és szedem az a vérnyomás csökkentő. De rájöttem, hogy túl kell lépni rajta és túl tudtam lépni rajta. Hiába tettem le valamit az asztalra, gondtalan élet és hiába volt több pénzem bárkinél egzisztencia Stb, nem tudtam feldolgozni. De sikerült és most már normális életet élek.
Csoki mennyire tud tanácsot adni,csak nem barátnője lett? :)
Amúgy jó a videó srácok csak igy tovább.....
Most újranéztem a videót. :) Csaba, nem tudom, hogy most hol tartasz. Ha az ember mélyen van, kérjen segítséget, ez egyértelmű (akár szakmait, semmi gond nincs ezzel.) De kb. szerintem egyedül a megbocsátás marad. Nagyon-nagyon nehéz, de az ember ha magát fel tudja oldozni ezalól, akkor sokkal szabadabb lesz. Nem kell legjobb barátnak lenni nyílván azzal, aki zaklatja, megszégyeníteni az embert, de a gyerekek saját frusztrációja miatt, amit kivetítenek a körmyezetükre nem szabad egy felnőtt életet tönkretenni - itt pl, hogy valaki még mindig az általános iskolai osztálytársaira haragszik az akkori hülyeségeik miatt. Az ismerkdés pedig szintén nem egyszerű, de normális emberek mindenhol vannak. Meg kell adni a másiknak a tiszteletet, nemtől függetlenül, ha pedig van szimpátia, kémia, azt úgyis érzi az ember. Annyival pedig tartozunk egymásnak ilyenkor szerintem, hogy az ismerkedés során előbb-utóbb megosszuk a világnézetünket, céljainkat, arról pedig már ismét lehet tovább beszélni.
Üdv srácok, úgy érzem ehhez a témához elég sok mindent tudnék hozzáfűzni, mert teljes mértékben átérzem Csaba helyzetét és érzéseit. Noha nem teljesen abból a szemszögből, amiből ő, mivel a suliban nem voltak hasonló problémáim, hogy szívassanak vagy bármi ilyen, de a végeredmény ugyanez volt. Én ezeket a "nem akarok többé élni" vagy "az életem annyit nem ér, mint egy eldobott zsebkendő" felnőtten tapasztaltam meg, pár váratlan és elég komoly változásnak köszönhetően, ez az egész olyan irammal ütötte rám az ajtót, hogy kicsin múlott, hogy ne döfjek kést a halántékomba, hogy befejezzek mindent. Erről tartottam 1 éve előadásokat is, hogy végül miért nem tettem meg. Egy valamit megtanultam...független attól, hogy mitől legyen valakinek önbizalom hiánya vagy világfájdalmas gondolata azt soha nem fogják megérteni a "külsös" emberek, akik még nem küzdöttek ilyesmivel, nem azért, mert nem szeretnék megérteni vagy mert nem szeretnének segíteni, hanem mert ameddig nem kerülsz egy ilyen helyzetbe halvány lilád nincs, hogyan is működik ez az egész belülről megélve. Annyira idegen érzés, hogy néha képtelen vagy irányítani a gondolataidat, hogy leírni is nehéz, a legdurvább az, hogy ésszel tudod mi lenne a helyes döntés, de valahogy mégse tudod azt tenni és sokszor azt se tudod megmagyarázni, hogy miért nem...ezt az egészet teljes mértékben megértem, hogy nehéz leküzdeni. Akkor szűk 1 év leforgása alatt a különböző eseményeknek köszönhetően az életem 180 fokot változott és abból a srácból, aki mindig bárkivel képes volt bármilyen körülmények között beszélni, vagy összejönni egy csajjal adott esetben, egy besavanyodott "az életem már semmit nem ér" alak lettem...és ezt lenyelni nem kicsit szar volt, olyannyira, hogy nem is ment, ezért is jöttek az ilyen sötét gondolatok, hogy nekem már úgyis m1, ha finoman szólva megdöglök se fog fájni senkinek s talán nekem is jobb lesz, mert az emberek is már teljesen másképp viszonyultak hozzám, mint korábban. Bár a hatások, amik akkor az ilyen mély depresszióba és szorongásba taszítottak még mindig léteznek és sajnos soha nem fognak elmúlni az életet manapság már teljesen másképp látom. Ahogy mindenkinek, nekem is vannak rossz és katasztrófális napjaim sokszor...de egy valamit megtanultam, ha nem feszíted a határaidat és este úgy fekszel le, hogy na ma megint elcsesztem egy napot, akkor a helyzet csak romlani fog. A legfontosabb dolog, hogy tapasztalj és ne csak számodra kényelmes dolgokat, hanem olyanokat is, amelyek durván kiszakítanak a komfort zónádból, hogy észrevehesd, amikor visszatérsz a saját kis életedbe, hogy mennyi fasza dolog az életed része, amit az önsajnálat miatt nagyon nem veszel észre. Az első és legfontosabb dolog, hogy tanuld meg értékelni az életed apró örömeit, ha ezt pedig sikerül megtanulni, akkor jöhetnek az apró célok, amelyekkel egyre növelni és növelni tudod az önbizalmad. Erről rengeteget lehetne írni/beszélni, de nem a komment részleg a legjobb hely erre, viszont, ha többet szeretnél olvasni a témáról Csaba és arról én, hogyan másztam ki belőle olvasd el a blogomon életem első előadásának írott anyagát a témáról. Soha nem felejtem el azt az estét...soha nem mertem nagy beszédeket tartani emberek előtt és életem első előadását mégis avval a mondattal kezdtem, hogy sziasztok...azért állok ma itt előttetek, mert nem is olyan régen megakartam halni és ma este erről szeretnék beszélni nektek. Nem egyetemes világmegváltás, amit akkor elmondtam...de hátha segíthet neked, hogy egy kicsit másképp lásd az életed. Itt a link a bejegyzéshez: hogyanistortent.blogspot.com/2016/11/nyitott-szemmel-boldogsag-fele-nov-16-g_17.html kapsz pár saját videót a témáról a youtube accomon is. Fel a fejjel :)
H H Szuper, köszi az őszinteséget, mindig jól esik! És ugye egyre ritkább. Mindenképp elolvasom a blogot meg a videókra is ránézek! És egyetértek, hogy, aki nem volt ilyen helyzetben, az nem fogja érteni, még akkor se, ha minden akaratával nekifeszül.
csabinak el kéne kezdenie szívni v gombázni és könnyebben tudná feldolgozni a múltját
Én pont , hogy mindenkiben a jót látom és nekem ebből van csalódásom. Pont az ellentéte annak,amilyen Csabi! Szóval valahol a "aranyközépút" ami jó lenne,de igazából azt nehéz megtalálni folyamatos hullámhegy és völgy az egész élet.
Ismerem a problémát, nekem is hasonló helyzet volt iskolás koromban. Nekem részben az segített, hogy szakmailag, karrierileg előre tudtam lépni és letenni valamit az asztalra. Én nem "dagadt" gyerek voltam, hanem "buta".
Most meg egy nemzetközi vállalatnál programozó.
A nőkről annyit, hogy én is frusztrált vagyok a téma miatt, de úgy hiszem, hogy egyszer el fog jönni az én időm is. A frusztráltságot pedig szerintem az adja, hogy látom a tőlem jóval átlagosabb ismerőseimet akiknek játszi könnyedséggel megy az egész. Én másmilyen vagyok, másféle, máshol ismerkedős, más ideállal.
De majd egyszer eljön az én időm is.
És mivel minden sikeres férfi mögött ott egy nő talán akkor fogom az önbizalmamat megszerezni ha lesz akitől személyesen megkapom. Úgy mint a szakmai karrieremtől a szakmai önbizalmamat. Azt, hogy elhiszem magamról, hogy van eszem és van amiben jó vagyok.
szabbenjamin Jó kezdés, a szakmai sikerek sok mindenben meg tudják erősíteni az embert és nagyon jó, hogy reménykedve állsz a többihez is! :)
Én boldog vagyok a 6 lépés videóktól :)
Csaba💗💗
Mint a korábbi hozzászólók, én is nagyban át tudom érezni Csaba sok gondolatát, és nagyban hasonlít az övé az én helyzetemre. Azzal a különbséggel, hogy engem nem a ruhák, vagy a kövérség miatt szekáltak, hanem mert alacsony voltam, szemüveges, és vékony, valamint a sok ügyetlenségem, meg bénaságom miatt, amelyeket 6-7 évvel később is felemlegettek. De nemcsak az osztálytársaim, hanem a párhuzamos osztály, a nagyobbak, és az eggyel kisebbek is(!), mivel én többnyire egyedül voltam, ők meg többen, és fizikailag nagyobbak voltak nálam. Ideális céltáblának bizonyultam tehát, az már a legkevésbé sem érdekelte őket, hogy milyen hosszútávú következményei lehettek az én életemre. Olyannyira, hogy ma már úgy gondolom, hogy az életem egy fél adag kutyaszart nem ér. Nem fogom ezt teljesen az iskolai bullying-ra, de nagyon nagy szerepe van benne. Azalatt az időszak alatt olyan bizalmatlanság alakult ki bennem más emberek irányába, hogy ma már az az alapbeállítás, hogy mindenki utál, meg a hátam mögött kiröhög, kibeszél engem, vagy egyszerűen csak bunkó lenne velem, ha hozzászólnék, amíg nem bizonyosodok meg az ellenkezőjéről. Nem járok sehova, nem vagyok tagja semmiféle közösségnek, vagy ilyesmi. Amikor próbálkoztam ilyenekkel, ott is mindig megbuktam emberileg, ott is ment a bullying, és abba kellett hagynom. Barátaim alig vannak. Barátnőről még csak álmodni sem lehet, soha még a közelében sem jártam nőnek. Eddig úgy tűnt, legalább a szakmámban sikeres lehetek, elérhetek valamit (jó tanuló voltam mindig is), de ez a reményem is hamar szertefoszlott. Külföldre nem akarok menni, mert ott még kevésbé tudnék boldogulni, nem is érezném jól magam, mert Magyarország a hazám. Voltam már pszichiáternél, aki depressziót állapított meg nálam, de pár horrorárú óra után már gyógyszereket akart felírni, meg terápiákra akart küldeni, és ez volt az utolsó dolog amire szükségem lett volna.
Igazából csak azért írom ezt le, mert ez a téma, nem hiszem hogy nagy élmény ezt a sok szenvedést olvasni. A normális élet lehetőségét már évek óta elengedtem, biztos vagyok benne, hogy 50 évesen is ugyanezt fogom csinálni, ha hazajövök a munkából, otthon egyedül fogok a youtube előtt ülni. Évek óta keresem hol rontottam el, mit csinálhattam volna másképp, mások mit csináltak másképp, de nagy okosságra nem jöttem rá. Talán Csabának segít annyit, hogy lássa, van rosszabb is, mint az ő sorsa.
Aki válaszolt, annak üzenem, hogy nem látom mit írt, mert nem jeleníti meg.
B S Igazából ugyanazt írtad le amit én érzek. Bizalmatlanság, motivációhiány, reménytelenség, youtube. Majdnem tökéletes tükörképe annak, amit gondolok magamról. Amit megtanultam, az az hogy kicsiben kell kezdeni. Nem vicc. Tudom, hogy milyen szar ezeket végiggondolni, és hogy azt gondolod, hogy ezt olvasni szenvedés, de nem. Ez egy remek, értelmes, őszinte komment. Volt egy gyakorlat, amit a legsötétebb időszakomban csináltam. A nap végén, lefekvéskor végiggondoltam, mi volt jó és pozitív a mai napban. Először 3, később 5, majd 10 dolgot próbáltam összeszedni. Először nagyon nehezen ment, de egyre könnyebben ment, és jobban figyeltem napközben is a jó dolgokra. Elkezdtem több időt tölteni olyanokkal, akiknek a társaságát élveztem. Munkahelyen, otthon, stb. Kicsiben kell kezdeni. Kevesebb negatív megjegyzés magadról, később több pozitív, még akkor is, ha nem hiszed el teljesen :)
Ezzel annyira tudok azonosulni,attól még,hogy évekkel ezelőtt traumatizáltak vagy évtizedekkel ezelőtt az nem azt jelenti,hogy túlteszed magad rajta,többet nem tudok mondani a videóban minden elhangzott amit gondolok a témáról.
Ez mi volt? Hogy beszélnek ès kinek??
Teljesen átérzem, amit Csaba mond és elég sok mindenben igaza is van. Én is baromira önbizalomhiányos vagyok, pedig nem sok bulling ért. Már attól mérges lettem, amik meg lettek említve és gondolom ettől sokkal több negatívum érte Csabát, úgyhogy a negatív hozzáállást egyáltalán nem csodálom. Viszont ebből látszik, hogy nem vele van baj, hanem azokkal, akik körbe vették. Egy intelligens, jó fej srác,akinek kihasználták a lelki világát. Amiről beszéltetek, hogy néha egyszer csak elkezdtek negatívumokon kattogni és beleragadtok az ördögi körbe velem is gyakran megesik. Én akkor csak úgy tudok kijönni belőle, hogy eljutok arra a szintre, amikor már semmi nem érdekel és bármi dolgom van félreteszem és keresek valamit, amin nevethetek, azután alszok egy jót és megkönnyebbül a lelkem. A probléma attól még nem oldódik meg, de megpróbálom átértékelni az életem és azokra gondolok, akinek a napi életük is nehézkes és hogy az én gondjaimnál több millió ember nagyobb gondokkal rendelkezik. Kívánom Csabának, hogy csak sikerek érjék az életben és szerezzen egy kis önbizalmat, mert nincs oka rá, hogy bármi miatt szégyenkezzen. ( Az öltözködést meg le kell sz..ni. Szerintem sok márkás cucc nincs olyan minőségű, mint a tized annyiba kerülő kínai cuccok.)
Ez a srác azért sajnáltatja magát, hogy megkapja azt a dícséretet és bíztatást, amit valószínű sokáig nem. Ez valahol érthető.Plusz elég idegesítő. No offense.
Botond Méhes None taken, mert így van. És mivel idegesítő otthagynak a barátok is, mert idegesítő vagy, része az ördögi körnek.
Nekem a sport sokat segített, ad egy egészséget fizikailag és szellemileg. Csak legyen kompetitív jellegű. Kihívàsokat pakolni magad elé, nem nagyokat csak kicsiket s tolni magad ha nem is akarod. Kis elérhető léptékben gondolkozni s emelni a szintet. Ugyan ez voltam, màrmint kishitű. Ma megvannak a gondolataim ezzel kapcsolatosan viszont racionàlis. S még egy dolog. Az önsajnàlatot magamban negativként tudatosítani. Mert gyengévé tesz. Talàn túl racionàlis is lettem mire megfejtettem magam, mert így is szocializàlódom, de ezt élvezem is.
Én is pont így vagyok mintha én beszéltem volna😮
Csabi nem te vagy az egyetlen aki ugyanugy gondolkodik mint te. Gondolom kb egy korosztaly vagyunk, en 28 eves srac vagyok Londonban elek mar lassan 4 eve; osszesen 8 ev Angliaban. En itt kezdtem az egyetemet amit meg nem fejeztem be jovore fogom ha minden tervek szerint megy. Lehet ha elered a "middle class" szintet ami neked mar megvan akkor jo itt az elet Angliaban, de, en meg ezt nem ertem el es nincs jo tapasztalatom "sima" meloskent itt (jelenleg biztonsagi or). Nagyon kihasznaljak a kulfoldieket es minnel kevesebbet tudsz angolul annal jobbat meloztatnak es kihasznalnak ahogy csak tudnak.
Az utobbi 8 ev alatt majdnem elvesztettem az osszes baratom itteni es otthoniak egyarant. Most hagyott el a baratnom (szlovakiai) 2 eves kapcsolat utan; mar egyutt eltunk. Es meg Angliahoz, ha megkerdezne tolem valaki szeretnek-e itt maradni eletem vegeig biztosan nem-et valaszolnek.
Anglia az egy nagyon "individualistic society" itt sosem lesznek igaz/tartos barataid persze ha csak nem magyarok esetleg, de az is ritka.
Es emlitetted h egy partnert keresel. Ne keress sose senkit. Eld az eleted az majd jon magatol.
Ez az en tapasztalom itt. Ha lehetne hazamenni mennek azonnal, de nincs otletem sem mit kezdenek magammal otthon.
PS: Szlovakiai magyar vagyok.
Szerintem önbizalmat csak úgy lehet felépíteni, ha tudatosan beleállsz azokba a helyzetekbe amiktől tartasz, amik félelmet keltenek benned. Ahogy egyre több kihívást fogatsz el, előbb-utóbb megtalál az az egy-kettő, ami igazán fellelkesít.
ua-cam.com/video/ISGu8fW6fII/v-deo.htmlh8s
Ismered azt a nagyon szar viccet, hogy Gazsi megtanítja a gyerekét úszni, bevágja a mély vízbe és mondja neki hogy Ússzál vazze! Ússzál vazze!
...
Na vazze...
Szóval ha beletörik a bicska, az többet árt mint használ. ;)
Hú, nekem sincs túl sok önbizalmam...és nekem is csak ezt mondogatják, hogy legyen, aha és hogyan? :)) XD
Nagyon durva, hogy pont erröl a témáról csináltatok videót mert egy év még én is ebben a cipőben jártam, féltem lányokkal ismerkedni mert olyan alacsonyan volt az önbizalmam. De ma már minden félelem nélkül tudok leszólitani random lányokat az utcán akik megtetszenek, és jönnek el velem randizni mert látják, hogy menyivel magabiztos vagyok és bátrab a többi srácnál. Ami nekem ebben segitett az a PUA (pick up artist) technika volt nézetek utánna, hatalmasat tud dobni az ember önbizalmán. :)
8:12 cáfolom
Önbizalom növelés: tedd meg, amitől félsz, és ne gondolkozd ki magad a cselekvésből.
Személyes vélemény.
23 éves vagyok...21-22 éves koromig ugyan azt hajszóltam mint a Csaba.
Barátnő 0...barátok kevés (de igazak)
Suliba basztattak, számitógépes játékok adták a boldogságot ami miatt a szociális késségeim igen csak alacsonyak voltak.
Az elmúlt 1 évben döbbentem rá, hogy amíg leveszem a felelőséget a vállamról azzal hogy ezekre fogom minden lelki szegénységemet addig nem tudok ellene tenni...
Fogadd el hogy csúnyán és nyersen fogalmazva hogy te vagy a hibás és nem ők akik basztattak vagy ami miatt így érzed most magad...és ha zavar igen is tenni kell ellene...1 éve már hogy az önfejlesztést gyakorlom és messze van még a lelki boldogság de tudom hogy jó úton haladok...elfogadtam ami vagyok, elfogadtam hogy nekem a csajozásról sokat kell tanulnom (így 23 éves fejjel is) és nem azt nézem hogy az emberek 90% már 15 éves kora óta keni-vágja az egészet, de nem törődtem bele...
1 szó mind száz...vállald a felelőséget, tegyél ellene.
Ez több éves folyamat is lehet de a te boldogságodba fektetni sok energiát, időt és pénzt mindig megéri.
Ui.: Nagyon jók vagytok, csak így tovább!
Változott azóta valami?
külföld, megbízható barátok, hosszútávú és rövidtávú tervek, sport, sok olvasás, dióhéjjban nekem ennyi elég volt?
Sajnos 3 évvel megkésve látom ezt a videót, de mostanában hasonló dolgokon megyek át. 27 éves fejjel MÉG MINDIG kísért az általános suliban átélt bullying trauma. Az elmúlt 15-20 évben kőkemény önbizalom hiánnyal küzdök, mert ahogy Csaba mondja az a baj hogy elhiszed....elhiszed hogy értéktelen vagy. De ez nem igaz! Pszichológus sokat segít. És az első hatalmas lépés ha igazán érezni tudod azt a fájdalmat, amit akkor gyerekként. Majd empátiát magad felé. És lassan rájössz hogy rohadtul nem igaz amit évekig hittél magadról. Kitartást mindenkinek, aki ezzel küzd!
Középső pali nem pszichiáter . Ne erőltesse,nem meg a téma! Az hogy le egyszerűsít valamit azt csak egy nyegleség! A sok-sok éven át tartó kirekesztés,lehúzás igen is örökre nyomot hagy. Nálánál okosabb ,képzett embereknek évekbe kerül az ilyen embereket ,kicsit megerősíteni,feldolgozni a problémát! Majd ötven évembe került feldolgozni a családom ,borzalmas viselkedését. Annyit értem el,hogy ma már a gyengeségeimet elfogadom,én tudok indőnként erősiteni rajta,de lényegébe nem fontos hogy ki mit gondol .Önön elvárásainknak feleljünk meg!
Ebben a csávóban mintha magamat látnám, csak abban különbözök, hogy szakmunkásban basztattak. Ebben a beszélgetésben meg magamat és a haverokat látnám.
Kognitív viselkedés terápia. Nem viccelek. Ott pont ezeket veszi sorra, ezeket a negatív gondolati torzításkat ( nem vagyok elég jó, jaj, azt a pár szem pici sikeremet is csak véletlenül értem el, meg sem érdemlem stb). Neten elég sok anyagot lehet ezekról a torzításokról találni. A rossz hír az, hogy ez hosszú hónapok munkája, nem elég egy 2 napos workshop valahol a Mátrában. Sokan érzünk hasonlóan, sztem ez "normális", vagy inkább emberi.
Az emberek szeretnek kínlódni,ki jobban ki kevésbé.A nagyon kínlódósak szeretnek ebben panaszkodva pancsolni is és bár azt állítják,hogy ez így nekik nem jó,mégsem változtatnak rajta.A sok-sok év alatt annyira megszokták ezt az állapotot,hogy már tudat alatt ragaszkodnak hozzá...
Én nekem is ez az egyetlen önvédelmem hogy eltaszítom magamtól.
Csaba úgy van mint én.
A nők pénzre mennek és az izomra