Advent 1. vasárnapja

Поділитися
Вставка
  • Опубліковано 10 січ 2025
  • Vasárnapi evangélium Lk 21, 25-28; 34-36
    Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
    Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
    Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.” Ezek az evangélium igéi.
    Mit kezdjünk az adventtel? Az advent, bár felidézi az ószövetségi zsidó nép Messiás-várását, mégsem a múltba nézésre hív bennünket. Az ószövetség ugyanis elmúlt, a kereszténység pedig nem hagyományápolás, hanem élő kapcsolat az éltető Istennel.
    Az advent várakozásra hív bennünket- szokták mondani. De nem egyszerűen az ünnep, a karácsony várására, hanem Urunk eljövetelének várására. De ez nem passzív magatartás, hanem elindulás. Induljunk el tehát advent kezdetén, hogy majd megérkezzünk Jézus Krisztushoz. Adventi utunkon kísérőink is vannak. Bár mondtam, hogy ne a múltba nézzünk, de tekintsünk rá Jézus Krisztus születésének az eseményére. Bár az Isten Fia akkor rejtetten jött el, születése mégis több embert érintett.
    Érintette Máriát és Józsefet, akik a népszámlálást elrendelő császári parancs miatt indultak el Betlehembe. Mindketten azon voltak, hogy az Isten Fia a világba érkezzen. Vajon mi mindent megteszünk-e azért, hogy életünkbe, környezetünkbe megérkezzen az Úr?
    Messzi Keleten egy csillag nyomába titokzatos személyek indultak Betlehem felé. Ők voltak a bölcsek, avagy Háromkirályok. Az Istentől küldött jelre, a csillagra bízták magukat. Példaképeink ők a hitben. Vajon mi, felismerjük-e Isten jeleit? Hagyjuk vezettetni magunkat ezektől a jelektől? Mert Isten küld jeleket nekünk is.
    Nem kellett messzire menniük a pásztoroknak, hiszen ők Betlehem környékén legeltettek. Ezek a nem éppen érzelgős emberek az angyal utasítására Jézushoz mentek, és rá tudtak csodálkozni a jászolban fekvő Kisdedre. Vajon mi, keményszívűek, rá tudunk-e csodálkozni az Isten nyilvánvaló cselekvésére?
    Az istállóban ott várták az Isten Fiát az állatok. Róluk mondta Izajás, az ószövetség evangélistája, akiről többször fogunk hallani az advent folyamán: „Az ökör megismeri gazdáját, a szamár urának jászlát; Izrael azonban nem ismer engem, népem nem ért meg.” (Iz 1, 3) Vajon mi akarjuk-e megismerni és így megérteni az Istent?
    De nemcsak mi indulunk el az Isten felé, hanem sokkal inkább Ő jön felénk. Ahhoz, hogy találkozhassunk Vele, el kell távolítanunk az útból bizonyos akadályokat. Ilyen akadály a bűn, vagyis Isten parancsának tudatos, megszegése. Másik ilyen akadály a hitetlenség, vagyis az Istennel szembeni bizalmatlanság, és harmadik ilyen akadály a közömbösség, vagyis az Istennel kapcsolatos érdektelenség, sőt a Vele való élő kapcsolat elvetése. Ezek ellen küzdjünk az advent folyamán. Sőt egész életünk folyamán, hiszen egész földi létünk egy bizonyos adventben folyik, azért hogy megérkezhessen szívünk-lelkünkbe az Úr!
    Istenünk, köszönjük, hogy megajándékozol bennünket az advent szent idejével. Segíts, hogy észrevegyük: felénk jössz. Istenünk, Te vállaltad, hogy Jézus Krisztusban eljöjj közénk, emberek közé. Add, hogy mi is készek legyünk vállalni Téged! Ámen.

КОМЕНТАРІ •