Balassi Bálint: Saját kezű versfüzér

Balassi Bálint: Saját kezű versfüzér
[Az erdéli asszony kezéről]
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő éngem szeressen,
Csak áldott kezével, mint szép ereklyével,
éngem, mint kórt, illessen,
Légyek ferge rabja, bátor ne szolgája,
csak szinte el ne vessen!
* *
[Az maga elméjének gyors voltáról az szerelem miatt]
Forr gerjedt elmémre, mint hangyafészekre,
sok új vers, mint sok hangya,
Arra, mert szüvemben gerjedez szüntelen
szerelmed tüzes langja,
Szózatod búm verő vigasságtételnek
gyönyörű édes hangja.
* *
[Az Célia bánatjáról]
Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll,
fejét földhöz bocsátja,
Célia szép feje úgy áll lefiggesztve,
mert vagyon nagy bánatja,
Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve,
vagy mint tavasz harmatja.
* *
[Bánja, hogy hajnalban kell az szerelmesétől elmenni]
Hajnalban szépülnek fák, virágok, füvek,
harmaton ha nap felkél,
Cseng szép madárszózat, vígan sétál sok vad,
reggel, hogy elmúlt éfél,
Újul zöld bokor is, de nékem akkor is
dolgom csak gond, bú, veszél.
* *
[Fulviáról]
Lettovább Júliát, s letinkább Céliát
ez ideig szerettem,
Attól keservesen s ettől szerelmesen
vígan már búcsút vettem,
Most Fulvia éget, ki ér bennem véget,
mert tüzén meggerjedtem.