“életünk legszebb évei”?

Поділитися
Вставка
  • Опубліковано 15 жов 2024
  • • CENZÚRA

    • MIÉRT LETT CIKI FEMINISTÁNAK LENNI?

    • NOVÁK KATALIN ASZTROLÓGIAI KÉPLETE

    • AMBIVALENS SZINGLI LÉLEK

    • MIÉRT SZENVEDÉS A 20AS ÉVEINK?

    • KI VAGY TE? (RÖVIDEN)

    • KÖRÜLÖTTÜNK FOROG A VILÁG

    • SEMMI SEM OLYAN KOMOLY, MINT AMILYENNEK LÁTSZIK

    ...minden kedden új epizódok!
    instagram/tiktok: @kortarspuszy
    / kortarspuszy

КОМЕНТАРІ • 1

  • @warcryfromhell3937
    @warcryfromhell3937 8 місяців тому +1

    Épphogy túl vagyok a 20-as éveimen. Abban a szerencsés(?) helyzetben vagyok, hogy a pénz sosem érdekelt annál jobban, hogy megéljem a holnapot és tudjak picit a hobbijaimra költeni, a karrier meg pont annyira, hogy ezt lehetővé tehessem anélkül, hogy utálok reggel felkelni. Ennélfogva a 20-as éveimet egyáltalán nem sújtotta a túlzott tervezés vagy a megfelelési kényszer. Viszont amióta az eszemet tudom elképesztően depresszív ember voltam, aki hajlamos a befordulásra, amire rá is tett egy lapáttal az, hogy mindig "kitaszított" voltam, de ez a szerepkör meg valahol nagyon is tetszett.
    Szóval természetemnél fogva végigszenvedtem az életem, és szerintem jóval több ideig voltam szellemileg tini, mint valójában, de a 20-as éveim végére jöttem rá, hogy én szeretek szenvedni.
    Ugyanakkor az önismereti "utam" ezen a részén épp az adta meg a választ az életre, hogy kicsit ki tudtam lépni önmagamból. No nem az önzetlenség-önzés kérdésben, hanem, hogy egyike vagyok a 8milliárdnak, mind szenvedünk. Valamitől ugyanúgy nyíg a Béla is Tápiószentmártonon, meg James Londonban, meg a Ben Affleck (mondjuk, hogy nem kapta meg az önálló Batman film lehetőséget az egy közös szenvedési pont lehet), mégis ki a faszom vagyok én, hogy nekem ne legyenek problémáim? Ezen a ponton elfogadtam, hogy igenis az élet velejárói a problémák, a traumák, a pofonok, és nem baj, hogy vannak. Sőt, az sem ördögtől való, hogy neadjisten szeretek ezekben pácólódni picit, mert miközben sajnáltam magam, sokmindenre megtaláltam a választ.
    Amióta ezeket megértettem, lényegesen kevesebb a szenvedés (furcsamód kicsit hiányzik is).
    A kérdésre, hogy jobbe-e most: igen.
    De mindig vannak újabb problémák, csak már el tudom fogadni, hogy vannak.