Ha énekkel tánccal vagy imádságban dicsérjük Istent , ezek csak részei a dicséretnek vagy dicsőítésnek . Szükséges részük , de nem teljes , mert az igaz dicséret és dicsöítés abban áll , ha az éhezőnek enni adsz , ha az árvát megsegíted , a beteget meglátogatod , a szomorú lelket megvidámítod illetve vigasztalod . Ezek amik igazán dicsőítik Istent !
Vajon lehet-e azt csinálni, hogy az ember azért énekel, hogy kapjon valamit Istentől? Nem üres liturgia ez? Nyilván persze az ének lehet ima is, nem erről beszélek. De ha valaki azért énekel, hogy valamit kapjon Istentől (pl. "bemenni a jelenlétébe"), azzal nekem valami nem stimmel. Erre nekem az az Ige jut eszembe, hogy "az igazi Istentisztelet: meglátogatni az árvákat, özvegyeket"... - és még ezt se azért csinálja ügye az ember, hogy Istentől kapjon valamit cserébe...
Hiányolom, az egyszerű, együtt énekelhető dicsőítő dalokat. Pl.: imádlak én istenem, vezess engem ösvényeden. Egyre inkább színpadi, művészi elemekkel tűzdelt előadásokat hallunk.
Számomra még mindig nagy kérdés - több más mellett - , hogy miért gondolkozunk szakrálisan az Istentiszteletek manapság megszokott menetéről, mintha ez Isteni elrendelésből származna? Vagy miért érezzük úgy, hogy egy dicsőítő alkalom kisebb kaliberű, mint egy hétvégi Istentisztelet, csupán azért, mert nincs benne prédikáció? Honnan származnak ezek a tudatosan észre sem vett berögződések? (Félre értés ne essék, ez a kérdés nem a BPA-ra vonatkozik, hanem általában a gyülekezetekre.) Ezek csak olyan gondolatébresztő kérdések, amelyeket ha felteszünk, akkor képesek leszünk engedni Istennek, hogy bármikor megreformálhassa gyülekezetünk Istennel való kapcsolatát.
Nagyon jó! A fenti kérdések pontosan a Tamás által lerakott Bibliai alapból születtek, vagy inkább nyernek létjogosultságot, noha én nekem nem volt ilyen pontosan megalapozott látásom. Csak tovább menve ezeket fel kell tenni: hogy amit teszünk Istentisztelet címén az vajon hitből, vagy megszokásból van? Vagy ami tanításokat hallgatunk, azzal (egy idő után) lelkünket csitítjuk, mint aki eleget tesz az Istentisztelet követelményeinek, vagy lesz haszna, gyümölcse ezeknek a tanultaknak? Engem megnyugtat, hogy a bennem lévő "elégedetlenség"-nek Tamás erős Bibliai alapot rakott le. Köszönöm.
Bocsánat, de nem értem miért van szûkség szinpadra egy gyûlekezetben ahhoz, hogy dicsérjûk a Urat? Kiderûl, hogy nem is mindíg világos mi való az Úrtól, mi nem.- Az emberi véleményeken keresztùl is ûzenhet Isten.- A túl harsány elõadás az emberi lelket nem érinti, nem viszi kôzelebb Istenhez, miért kellene ezt hallgatnia az egész gyûlekezetnek? Nem lehet elvárni, hogy az a csoport, aki saját elgondolása szerint kivánja dicsõiteni Istent, mindenki tetszésére legyen. Ez a zenei stilus, sokszor nagyon is világi, mozogj, legyél szexis, ugrándozz, és mégis elvárás van, hogy érezze mindenki Isten jelenlétét. Ez kényszerhelyzet sokaknak, és ami nem meggyôzôdésbôl, szívbôl jôn, bûn az. A mélységes hódolat, alázat, ami megilleti a Mindenhatót, bizony sokszor nem látható, csak egy sajátos, inkább szórakoztató elôadás. Ez itt a beszélgetésben is nyilvánvalóvá válik. Ami az egyiket nem zavarja, nagyon is irritálhatja a másikat. Ezért jó lenne talán az Úr tetszését megnyerni mindenben, egységre tôrekedve. A mennyben bizonyára ilyen módon nem hallelujáznak az angyalok....
Abban igaza van Gábor , hogy nem szabad szakrálisan gondolkozni az Istentiszteletről , de az sem helyénvaló , ha show műsort csinálunk belőle és másfél órán keresztül tart a dicsőítő zene . Pláne , ha maga a zene túlzottan is világi stílusú . Meggyőződésem mint zene értő ember , hogy nem szabad a világi zenét összekeverni a szent szövegekkel , mert abból semmi jó nem származik , mint ahogy a jót sem szabad a rosszal összekeverni . Vajon , ha a Sátánra ráadjuk az Úr Jézus köpönyegét , akkor a Sátán már jó lesz ? Nem kellene elfelejteni , hogy egy kis kovász elég , hogy megposhassza az egész tésztát ! A kérdésére pedig a válaszom az , hogy a dicséretnek és a prédikációnak együtt van értelme . A zene előkészíti azt , amit utána hallani fogunk és így jobban fogékonyabbak leszünk a befogadására .
Ha énekkel tánccal vagy imádságban dicsérjük Istent , ezek csak részei a dicséretnek vagy dicsőítésnek . Szükséges részük , de nem teljes , mert az igaz dicséret és dicsöítés abban áll , ha az éhezőnek enni adsz , ha az árvát megsegíted , a beteget meglátogatod , a szomorú lelket megvidámítod illetve vigasztalod . Ezek amik igazán dicsőítik Istent !
köszönjük BPA
Vajon lehet-e azt csinálni, hogy az ember azért énekel, hogy kapjon valamit Istentől? Nem üres liturgia ez? Nyilván persze az ének lehet ima is, nem erről beszélek. De ha valaki azért énekel, hogy valamit kapjon Istentől (pl. "bemenni a jelenlétébe"), azzal nekem valami nem stimmel. Erre nekem az az Ige jut eszembe, hogy "az igazi Istentisztelet: meglátogatni az árvákat, özvegyeket"... - és még ezt se azért csinálja ügye az ember, hogy Istentől kapjon valamit cserébe...
Hiányolom, az egyszerű, együtt énekelhető dicsőítő dalokat. Pl.: imádlak én istenem, vezess engem ösvényeden. Egyre inkább színpadi, művészi elemekkel tűzdelt előadásokat hallunk.
Számomra még mindig nagy kérdés - több más mellett - , hogy miért gondolkozunk szakrálisan az Istentiszteletek manapság megszokott menetéről, mintha ez Isteni elrendelésből származna? Vagy miért érezzük úgy, hogy egy dicsőítő alkalom kisebb kaliberű, mint egy hétvégi Istentisztelet, csupán azért, mert nincs benne prédikáció? Honnan származnak ezek a tudatosan észre sem vett berögződések? (Félre értés ne essék, ez a kérdés nem a BPA-ra vonatkozik, hanem általában a gyülekezetekre.) Ezek csak olyan gondolatébresztő kérdések, amelyeket ha felteszünk, akkor képesek leszünk engedni Istennek, hogy bármikor megreformálhassa gyülekezetünk Istennel való kapcsolatát.
Például innen: ua-cam.com/video/RBp6GKpcpzI/v-deo.html
Köszi. Megnézem. 😀
Nagyon jó! A fenti kérdések pontosan a Tamás által lerakott Bibliai alapból születtek, vagy inkább nyernek létjogosultságot, noha én nekem nem volt ilyen pontosan megalapozott látásom. Csak tovább menve ezeket fel kell tenni: hogy amit teszünk Istentisztelet címén az vajon hitből, vagy megszokásból van? Vagy ami tanításokat hallgatunk, azzal (egy idő után) lelkünket csitítjuk, mint aki eleget tesz az Istentisztelet követelményeinek, vagy lesz haszna, gyümölcse ezeknek a tanultaknak? Engem megnyugtat, hogy a bennem lévő "elégedetlenség"-nek Tamás erős Bibliai alapot rakott le. Köszönöm.
Bocsánat, de nem értem miért van szûkség szinpadra egy gyûlekezetben ahhoz, hogy dicsérjûk a Urat?
Kiderûl, hogy nem is mindíg világos mi való az Úrtól, mi nem.- Az emberi véleményeken keresztùl is ûzenhet Isten.- A túl harsány elõadás az emberi lelket nem érinti, nem viszi kôzelebb Istenhez, miért kellene ezt hallgatnia az egész gyûlekezetnek? Nem lehet elvárni, hogy az a csoport, aki saját elgondolása szerint kivánja dicsõiteni Istent, mindenki tetszésére legyen. Ez a zenei stilus, sokszor nagyon is világi, mozogj, legyél szexis, ugrándozz, és mégis elvárás van, hogy érezze mindenki Isten jelenlétét. Ez kényszerhelyzet sokaknak, és ami nem meggyôzôdésbôl, szívbôl jôn, bûn az. A mélységes hódolat, alázat, ami megilleti a Mindenhatót, bizony sokszor nem látható, csak egy sajátos, inkább szórakoztató elôadás. Ez itt a beszélgetésben is nyilvánvalóvá válik. Ami az egyiket nem zavarja, nagyon is irritálhatja a másikat. Ezért jó lenne talán az Úr tetszését megnyerni mindenben, egységre tôrekedve. A mennyben bizonyára ilyen módon nem hallelujáznak az angyalok....
Abban igaza van Gábor , hogy nem szabad szakrálisan gondolkozni az Istentiszteletről , de az sem helyénvaló , ha show műsort csinálunk belőle és másfél órán keresztül tart a dicsőítő zene . Pláne , ha maga a zene túlzottan is világi stílusú . Meggyőződésem mint zene értő ember , hogy nem szabad a világi zenét összekeverni a szent szövegekkel , mert abból semmi jó nem származik , mint ahogy a jót sem szabad a rosszal összekeverni . Vajon , ha a Sátánra ráadjuk az Úr Jézus köpönyegét , akkor a Sátán már jó lesz ? Nem kellene elfelejteni , hogy egy kis kovász elég , hogy megposhassza az egész tésztát ! A kérdésére pedig a válaszom az , hogy a dicséretnek és a prédikációnak együtt van értelme . A zene előkészíti azt , amit utána hallani fogunk és így jobban fogékonyabbak leszünk a befogadására .