Kifejezetten zavarban vagyok, ha bármiben dicsérnek. Szabályosan rosszul érzem magam, azonnal elütöm az egészet valamivel, többnyire azzal, hogy igen de itt meg itt ilyen meg olyan fogyatékossággal küzdöm. Vagyis hárítok. Életemben családon kívül elég sok dicséretben, elismerésben részesültem, akaratom ellenére. Nagyon szenvedtem ezek miatt. Folyton úgy éreztem, becsapom a külvilágot, hiszen én mindezt nem érdemlem, nem vagyok én erre méltó. Sokszor használtam és használom ma is öreg fejjel azt a kifejezést önmagamra: nem vagyok rá méltó. Ezen eléggé megütköznek az emberek. Sohasem tudtam kilépni ebből a sémából.
Először is sajnálom, hogy ezt kellett megélned, nagyon nehéz lehetett neked. Ha családon belül, leginkább a szülők sosem dicsértek, akkor a külvilágtól egyértelműen kellemetlen a dicséret és nem tudod fogadni, nem érzed igaznak, sőt, talán még elvárásként is éled meg, hogy neked olyannak kellene lenned, és jön a bűntudat, hogy te nem vagy olyan - "becsapom az embereket". A "nem vagyok rá méltó" érzés abból fakadhat, hogy tudat alatt az van benned, hogy nem érdemled meg az életet, neked nem is kéne itt lenned. Ez általában olyan emberekben van, akiket nem vártak, el akartak vetetni, nem kívánt terhességből születtek, vagy valaki más élete árán születhettek meg - korábban elvesztett testvér, ikertestvér, vagy esetleg az anya belehalt a szülésbe és családon belül tudat alatt, vagy akár tudatosan hangoztatva a megszületett gyermeket hibáztatták ezért. Ezeken a területeken érdemes kutakodnod, ha ezen szeretnél változtatni. :)
Szegedi Enikő te neked van mondjuk esetleg fekete színű bőr kabátod vagy fekete színű bőr nadrágod meg egy fehér színű Adidas sport cipőd szeretném tudni Szegedi Enikő
Nagyon szépen köszönöm!❤️🙏
Kifejezetten zavarban vagyok, ha bármiben dicsérnek. Szabályosan rosszul érzem magam, azonnal elütöm az egészet valamivel, többnyire azzal, hogy igen de itt meg itt ilyen meg olyan fogyatékossággal küzdöm. Vagyis hárítok. Életemben családon kívül elég sok dicséretben, elismerésben részesültem, akaratom ellenére. Nagyon szenvedtem ezek miatt. Folyton úgy éreztem, becsapom a külvilágot, hiszen én mindezt nem érdemlem, nem vagyok én erre méltó. Sokszor használtam és használom ma is öreg fejjel azt a kifejezést önmagamra: nem vagyok rá méltó. Ezen eléggé megütköznek az emberek. Sohasem tudtam kilépni ebből a sémából.
Először is sajnálom, hogy ezt kellett megélned, nagyon nehéz lehetett neked.
Ha családon belül, leginkább a szülők sosem dicsértek, akkor a külvilágtól egyértelműen kellemetlen a dicséret és nem tudod fogadni, nem érzed igaznak, sőt, talán még elvárásként is éled meg, hogy neked olyannak kellene lenned, és jön a bűntudat, hogy te nem vagy olyan - "becsapom az embereket".
A "nem vagyok rá méltó" érzés abból fakadhat, hogy tudat alatt az van benned, hogy nem érdemled meg az életet, neked nem is kéne itt lenned. Ez általában olyan emberekben van, akiket nem vártak, el akartak vetetni, nem kívánt terhességből születtek, vagy valaki más élete árán születhettek meg - korábban elvesztett testvér, ikertestvér, vagy esetleg az anya belehalt a szülésbe és családon belül tudat alatt, vagy akár tudatosan hangoztatva a megszületett gyermeket hibáztatták ezért.
Ezeken a területeken érdemes kutakodnod, ha ezen szeretnél változtatni. :)
Szegedi Enikő te neked van mondjuk esetleg fekete színű bőr kabátod vagy fekete színű bőr nadrágod meg egy fehér színű Adidas sport cipőd szeretném tudni Szegedi Enikő