Érdekes! Mikor puffogva jöttünk haza a suliból, belekötöttünk egymásba a testvéreimmel, anyukám egyből “Bántottak az iskolában? Valaki kicsúfolt? Leszidott a tanár? Volt valami baj?” És egyből nem is akartuk meg mondani. Volt hogy tudtuk a konkrét okát, volt hogy idő kellett. De anyukánk nem faggatott tovább, hagyott időt és teret. Egyszerűen csak jelezte, hogy neki megnyílhatunk. Aztán ahogy lecsillapodtunk, magunktól mentünk hozzá és kifakadtunk, teregettük ki neki a kis gondjainkat 😊 Valahogy ösztönösen jól csinálta ezt! 🙏🏻
És mi van akkor, ha valaki pl. mindenki mással normális, és velem pökhendi, vagy nem is egy olyan kollégám van, aki időközönként egyszer csak nem beszél velem. Amikor odamegyek és rákérdezek, hogy hogyhogy nem beszélget velem, míg a többiekkel igen, akkor olyan indokot kapok, hogy rossz napja van. És ezt miért csak énrám lehet borítani flegmázással? Nagyon megtisztelő....
Igen, egy ponton túl nem lehet azzal magyarázni, hogy rossz napja van. Amikor direkt kib@szásból csinálja valaki, hiszen megbeszélni nem akarja, viszont folytatja ugyanúgy az offenzív viselkedést.
Ha ilyen van, hogy nem beszélnek veled, az a pletykálás jele, én úgy tapasztaltam. Mintha szégyellne a másik szemébe nézni az ilyen ember. Gőzöm sincs, mi ennek a megoldása. Mert a pletykálás sokszor nem múlik el, és erősen befolyásolja egy ember helyét egy közösségben, hogy mennyire szeretik. Egyáltalán nem "csak elmúlik" egyszer. Ezek az emberek beraknak egy polcra, viszont azt sem tudod, mi alapján, mert ahhoz nem elég gerincesek, hogy elmondják.
Nekem is van sajnos ilyen kolléganőm. Három évig próbáltam vele megértő lenni, de mindig visszautasítást kaptam, és rájöttem, hogy csinálhatok én akármit, ő egyszerűen nem bír engem. Mostanra már saját érdekemben próbálok vele távolságot tartani, de így meg olyan rossz. / Mindenkivel jóban vagyok a munkahelyemen amúgy /
Erre annyit tudok mondani, hogy óvodában is 20 fős a csoport és nem szokott mindenki mindenkinek a haverja lenni. S ez így van egész életünkben, lesznek, akik közelebb lesznek hozzánk és lesznek, akik nem. Azt kell megtanulni, hogyha vkinek nem vagyunk épp a kedvencei, akkoris pl egy munkahelyen tudni kell egymással emberként viselkedni és vigyázni is egymásra, az meg, hogy ki kivel beszélget, ki kivel nyílik meg jobban, annak mindenkinek a maga szabadága megvan. Legalábbis én 36 éve élek ebben és semmi gondom nincs azzal, ha vki nem kedvel egy közösségben, de az alap tisztességet attól még meg kell adni, ez ilyen. Keress magadnak a munkahelyen más közelséget, közelebbi munkatársat, stb.- de azzal is, aki nem a szíved csücske épen kell viselkedni annyira, hogy ne gázoljunk egymásba bele. Érdekes, amit írsz, hány éves vagy? Egy közös munka még kell, hogy menjen, attól, hogy nem haver a másik. Az meg, hogy ki közelebbi kicsit az mindkettő döntése és ha vki nem nyitott, nem kell erőltetni. De egymásnak súlyosan ártani is tilos. Érdekes, hogy az a logikád, ha 20 ember van egy munkahelyen, akkor ott mindenkinek havernak kell lenni. Klikkekről és közelebbi emberi helyzetekről még nem hallottál, már óvodában is ilyen.- attól h a közösségi részt épitik még mindenkinek más a haver, közelebbi akár stb.- de aki nem haver azt is kell tisztelettel kezelnie. A csecsemő az, akit mindenkinek körbe kell ugrálni, mert a világ még neki új és abból építkezik, hogy mindenki rajong érte, de ez 3 éves kor körül megdől, amint elkezdi a társadalmi életet, egy közösségben nem fog mindenki mindenkinek a barátja lenni, de az alapvető tiszteletet meg kell még attól adni egymásnak. Mi a gond? Lesz barát, lesz közelebbi és távolabbi ismeretség, munkatárs, család, s bizony lesz, aki nem szívlel, de attól még nem árt, s az ellenség is kialalulhat, de ép ember azt sem bántja, ez természetes az életünk 3-4. évétől.
Annyira tetszenek ezek a videók, ezek a gondolatok. Igen nekem is volt ilyen hogy magamra vettem. Köszönöm. Remelem még töltesz fel ilyen jó megoldási lehetőségeket. 😀
Egyébként azt lehet látni és érezni is egy kicsit a kommunikáción, nonverbalitáson, arcjátékon, mikor van baja az embernek az illetővel, akivel épp beszél és mikor más a gondja, más a két kommunikációs viselkedés, de nem egyszerű, ehhez sok év tapasztalat is kell, hogy feltűnjön és még az is félreértheti könnyen, akinek van ebben gyakorlata, de észlelhető jól, mikor vki az adott illetővel van gondban, aki ott van és beszél hozzá, stb., s mikor más a gond és csak levezeti vmiért vkin, mert épp kijön egy agresszívabb szó, vagy visszajelzés. Olvasható az emberen, de nehezen.
Szokták mondani, ha valaki belém rúg, az nem rólam szól, hanem róla. Én ha dühös vagyok, rossz kedvű, azt nem másokon vezetem le. Amit Kitti mond, értem, egyszer-kétszer meg lehet tenni. De van olyan ember, aki mindig bántó, undok, minden apróság kiakaszja, sosem tudod mikor robban. Ö fel sem fogja mit tesz, csak te gyötrődsz. Otthagyni nem tudod a körülmények miatt. Erre mi a recept? Hogy lehet egy ilyen emberrel bánni?
Kedves Kitti! Mit kérdezzek ha a párom közel 1 évig érezteti velem hogy valami probléma van . Nem szól hozzám, nem beszéli meg a problémáit nem mondja el. Azért ez hosszú idő! Közben pesze bocsánatot kérek sokszor azért amiit nem tudom hogy elkövettem ellene... (Persze a végén válás letr a vége ) Súlyos epilepsziában szenvedek de ezt Ő is tudja azóta sem válltozott heti 2-3 GM roham havonta 1-2 alkalommal korházban kötöttem ki, ahol meg sem látogatott. Persze mindezt a saját hibámnak tekintettem. Még a pszihiátriára is bevonultam 1 hónapra ahol meg sem látogatott. Vegül megállapították hogy semmilyen pszihés bajom nincs . Nos mit kellett volna tennem. Az orvosok hiába kezelnek évek óta a helyzet javult kicsit de nem jelentősen.(epilepszia ügyben) Hiába próbáltam a munkahelyi problémáira koncentrálni a kérdéseimmel akkor is bezárkózott.😢 Erre mi lett volna a megoldás?
Nem a Kitti vagyok , de nehéz lenne hallgatni . Amit Ön tehet , ideje van , hogy elengedje, hogy még mindig magát okolja. A volt párjának az volt a problémája , hogy nem vállalta fel önt . Így fájdalmas ,de a legjobb történt Önnel -kilépett egy méltatlan helyzetből. Ettől még , ön egy remek ember lehet , akire nehéz terhet tett a sorsa .
Érdekes! Mikor puffogva jöttünk haza a suliból, belekötöttünk egymásba a testvéreimmel, anyukám egyből “Bántottak az iskolában? Valaki kicsúfolt? Leszidott a tanár? Volt valami baj?” És egyből nem is akartuk meg mondani. Volt hogy tudtuk a konkrét okát, volt hogy idő kellett. De anyukánk nem faggatott tovább, hagyott időt és teret. Egyszerűen csak jelezte, hogy neki megnyílhatunk. Aztán ahogy lecsillapodtunk, magunktól mentünk hozzá és kifakadtunk, teregettük ki neki a kis gondjainkat 😊
Valahogy ösztönösen jól csinálta ezt! 🙏🏻
És mi van akkor, ha valaki pl. mindenki mással normális, és velem pökhendi, vagy nem is egy olyan kollégám van, aki időközönként egyszer csak nem beszél velem. Amikor odamegyek és rákérdezek, hogy hogyhogy nem beszélget velem, míg a többiekkel igen, akkor olyan indokot kapok, hogy rossz napja van. És ezt miért csak énrám lehet borítani flegmázással?
Nagyon megtisztelő....
Igen, egy ponton túl nem lehet azzal magyarázni, hogy rossz napja van. Amikor direkt kib@szásból csinálja valaki, hiszen megbeszélni nem akarja, viszont folytatja ugyanúgy az offenzív viselkedést.
Ha ilyen van, hogy nem beszélnek veled, az a pletykálás jele, én úgy tapasztaltam. Mintha szégyellne a másik szemébe nézni az ilyen ember. Gőzöm sincs, mi ennek a megoldása. Mert a pletykálás sokszor nem múlik el, és erősen befolyásolja egy ember helyét egy közösségben, hogy mennyire szeretik. Egyáltalán nem "csak elmúlik" egyszer. Ezek az emberek beraknak egy polcra, viszont azt sem tudod, mi alapján, mert ahhoz nem elég gerincesek, hogy elmondják.
Nekem is van sajnos ilyen kolléganőm. Három évig próbáltam vele megértő lenni, de mindig visszautasítást kaptam, és rájöttem, hogy csinálhatok én akármit, ő egyszerűen nem bír engem. Mostanra már saját érdekemben próbálok vele távolságot tartani, de így meg olyan rossz. / Mindenkivel jóban vagyok a munkahelyemen amúgy /
Erre annyit tudok mondani, hogy óvodában is 20 fős a csoport és nem szokott mindenki mindenkinek a haverja lenni. S ez így van egész életünkben, lesznek, akik közelebb lesznek hozzánk és lesznek, akik nem. Azt kell megtanulni, hogyha vkinek nem vagyunk épp a kedvencei, akkoris pl egy munkahelyen tudni kell egymással emberként viselkedni és vigyázni is egymásra, az meg, hogy ki kivel beszélget, ki kivel nyílik meg jobban, annak mindenkinek a maga szabadága megvan. Legalábbis én 36 éve élek ebben és semmi gondom nincs azzal, ha vki nem kedvel egy közösségben, de az alap tisztességet attól még meg kell adni, ez ilyen. Keress magadnak a munkahelyen más közelséget, közelebbi munkatársat, stb.- de azzal is, aki nem a szíved csücske épen kell viselkedni annyira, hogy ne gázoljunk egymásba bele. Érdekes, amit írsz, hány éves vagy? Egy közös munka még kell, hogy menjen, attól, hogy nem haver a másik. Az meg, hogy ki közelebbi kicsit az mindkettő döntése és ha vki nem nyitott, nem kell erőltetni. De egymásnak súlyosan ártani is tilos. Érdekes, hogy az a logikád, ha 20 ember van egy munkahelyen, akkor ott mindenkinek havernak kell lenni. Klikkekről és közelebbi emberi helyzetekről még nem hallottál, már óvodában is ilyen.- attól h a közösségi részt épitik még mindenkinek más a haver, közelebbi akár stb.- de aki nem haver azt is kell tisztelettel kezelnie. A csecsemő az, akit mindenkinek körbe kell ugrálni, mert a világ még neki új és abból építkezik, hogy mindenki rajong érte, de ez 3 éves kor körül megdől, amint elkezdi a társadalmi életet, egy közösségben nem fog mindenki mindenkinek a barátja lenni, de az alapvető tiszteletet meg kell még attól adni egymásnak. Mi a gond? Lesz barát, lesz közelebbi és távolabbi ismeretség, munkatárs, család, s bizony lesz, aki nem szívlel, de attól még nem árt, s az ellenség is kialalulhat, de ép ember azt sem bántja, ez természetes az életünk 3-4. évétől.
De szép vagy! ❤😘
Annyira tetszenek ezek a videók, ezek a gondolatok. Igen nekem is volt ilyen hogy magamra vettem. Köszönöm. Remelem még töltesz fel ilyen jó megoldási lehetőségeket. 😀
Egyébként azt lehet látni és érezni is egy kicsit a kommunikáción, nonverbalitáson, arcjátékon, mikor van baja az embernek az illetővel, akivel épp beszél és mikor más a gondja, más a két kommunikációs viselkedés, de nem egyszerű, ehhez sok év tapasztalat is kell, hogy feltűnjön és még az is félreértheti könnyen, akinek van ebben gyakorlata, de észlelhető jól, mikor vki az adott illetővel van gondban, aki ott van és beszél hozzá, stb., s mikor más a gond és csak levezeti vmiért vkin, mert épp kijön egy agresszívabb szó, vagy visszajelzés. Olvasható az emberen, de nehezen.
Szokták mondani, ha valaki belém rúg, az nem rólam szól, hanem róla.
Én ha dühös vagyok, rossz kedvű, azt nem másokon vezetem le.
Amit Kitti mond, értem, egyszer-kétszer meg lehet tenni.
De van olyan ember, aki mindig bántó, undok, minden apróság kiakaszja, sosem tudod mikor robban. Ö fel sem fogja mit tesz, csak te gyötrődsz. Otthagyni nem tudod a körülmények miatt.
Erre mi a recept? Hogy lehet egy ilyen emberrel bánni?
Kedves Kitti!
Mit kérdezzek ha a párom közel 1 évig érezteti velem hogy valami probléma van . Nem szól hozzám, nem beszéli meg a problémáit nem mondja el. Azért ez hosszú idő! Közben pesze bocsánatot kérek sokszor azért amiit nem tudom hogy elkövettem ellene... (Persze a végén válás letr a vége ) Súlyos epilepsziában szenvedek de ezt Ő is tudja azóta sem válltozott heti 2-3 GM roham havonta 1-2 alkalommal korházban kötöttem ki, ahol meg sem látogatott. Persze mindezt a saját hibámnak tekintettem. Még a pszihiátriára is bevonultam 1 hónapra ahol meg sem látogatott. Vegül megállapították hogy semmilyen pszihés bajom nincs . Nos mit kellett volna tennem. Az orvosok hiába kezelnek évek óta a helyzet javult kicsit de nem jelentősen.(epilepszia ügyben) Hiába próbáltam a munkahelyi problémáira koncentrálni a kérdéseimmel akkor is bezárkózott.😢 Erre mi lett volna a megoldás?
Nem a Kitti vagyok , de nehéz lenne hallgatni .
Amit Ön tehet , ideje van , hogy elengedje, hogy még mindig magát okolja.
A volt párjának az volt a problémája , hogy nem vállalta fel önt . Így fájdalmas ,de a legjobb történt Önnel -kilépett egy méltatlan helyzetből. Ettől még , ön egy remek ember lehet , akire nehéz terhet tett a sorsa .
Az epilepszia javításában a C-peptid sokat tud segíteni. Videós tapasztalat is van hozzá, ha rákeres.
Köszönöm 🥰. Ez sokat jelentett nekem!
A türelem, a probléma átérzése hatásos lehet. (?)
Egyszer, kétszer talán. De ha rendszeres ez a rossz kedv, ott "más" nagyobb baj van, szerintem...