A tükör törvénye
Вставка
- Опубліковано 22 лют 2021
- A meditáció mellett, a másik vesszőparipám az önismeret. Az önismeret kéz a kézben jár a tükör törvényével. Ebben a videóban erről fejtem ki a véleményem, az elmélet mellett gyakorlati példákra is hangsúlyt fektetve.
Egyéni konzultációs lehetőség, elégedettségi garanciával (ha nem vagy elégedett a konzultációval, akkor nem fogadok el pénzt érte 😉), online, vagy személyesen:
majsaikallaicsilla.com/szolga...
Sehogysem értem ezt a tükör törvényt. Feltettem a videó szerinti kérdéseket, de nem értem, mire tükör, hogy a telekszomszédom engem zavaróan viselkedik nappal és éjjel. Ő jól érzi magát a lármás, dübörgő zenével, a káromkodással, értelmetlen vihorászással, miközben én csöndben szeretnék tevékenykedni és erről tájékoztattam is. Mire tanít engem - így 67évesen? Nem értem.
Hát, hirtelen két dolog jutott eszembe, de persze más oka is lehet...
Az egyik, ami eszembe jutott, az az, hogy a határok felállítására lehet tükör. Arra szeretne tanítani ez a helyzet, hogy tanuld meg felállítani a határaidat, vagy tiszteletben tartani mások határait. Hiszen az, hogy üvöltő zenét hallgat valaki (nyilván nem egyszeri esetről írsz), az azon felül, hogy zavaró, még törvénybe is ütközik, csendháborításnak minősül (azaz tulajdonképpen ÁTGÁZOL mások határán). Tehát, ha ez az eset áll fenn, akkor érdemes azt megvizsgálni, hogy Te vajon tiszteletben tartod-e a saját határaidat, VAGY Te tiszteletben tartod más határait. Tegyük fel, hogy azzal van gond, hogy Te nem tartod tiszteletben a saját határaidat, ami annyit jelent, hogy bár sokszor érzed, hogy nemet kéne mondnanod, vagy szíved szerint nem úgy csinálnál valamit, mégis igent mondasz, vagy belemész egy adott helyzetbe, azért, hogy elkerüld a konfliktust. Ebben az esetben tehát azon kell dolgozni, hogy ezekben a helyzetekben, amikor érzed, hogy saját magadat, a saját akaratodat teljes mértékben elnyomod (nem tiszteled a saját határaidat), el kezdesz nemet mondani, el kezded tisztelni a határaidat, és azt tenni, amit a szíved diktál. Persze, az elején lehet, hogy konfliktusokba ütközöl, hiszen önmagaddal is konflitkusban vagy, hogy egyáltalán jogod van-e az adott dologhoz. De, ahogy rájössz, hogy márpedig jogod van hozzá, egyre könnyebben megy majd a nemet mondás. Az is lehetséges persze, hogy bizonyos embereknek Te nem tiszteled a határait. Te is átléped mások határait (mint Neked a szomszédod). Sokan például a párjuk, testvérük, vagy a felnőtt gyerekeik (tehát családtagok) határait nem tartják tiszteletben, mert ők állnak közel (és nyilván ők a legnagyobb tükör is), nekik meg merik mondani, és pusztán jó szándékból tanácsolnak, irányt akarnak mutatni, de sokszor az egy-egy családtagnak már sok, és már át is lépték az adott családtag határát. Sokszor tehát nehéz is észre venni, hogy épp átléped a másik határait (egyébként nagyon sok konfliktus ebből ered)... Ebben az esetben tehét az a feladat, hogy el kezdd felismerni azokat a helyzeteket, amikor mások határait Te léped át, és el kezdd tiszteletben tartani azokat a határokat.
A másik dolog, ami eszembe jutott az, hogy írtad, hogy Te csak csendben szeretnél tevékenykedni. Azt vizsgálnám meg a helyedben a múltamban, hogy hol volt ilyen, hogy nem hagytak Téged csendben tevékenykedni. Ilyen jutott eszembe, hogy esetleg gyerekkorodban például folyamatosan féltél, mert veszekedtek a szüleid, és Te nem tudtál csendben csak úhgy játszani, mert folyamatosan figyelni kellett, hogy nehogy baj legyen... Ha ehhez hasonló eset áll fenn, akkor érdemes azt a múltbeli eseményt belső gyermek meditációban oldani, erről van videóm, hogy ezt hogy tudod megtenni, már nem fejtem ki, mert így is elég hosszú lett...
Természetesen, amiket leírtam azok is csak példák, sok esetben ilyesmit tükröz vissza egy ilyen jellegű probléma, de előfordulhat az is, hogy Nálad valami másra hívja fel a figyelmet.
Köszönöm a válaszát. Mindenképpen (folyamatosan) gondolkodok a miérten. Jólesik, hogy szánt időt, hogy segítsen kibogozni és megérteni a reakciókat.
@@krisztinamariad.1023 Nagyon szívesen. Ha van még kérdése, nyugodtan írjon!
Éppen egy megoldást keresek , mit tükröz a társam trehány, gusztustalan viselkedése ,?
@@jutkamolnar881 Kedves Jutka! Ne haragudj, csak most láttam a kommented... Aktuális még a kérdésed?
Csodálom a személyiségedet. Két éve készült videódra adott kérdésekre is válaszolsz!
Viszont szeretnék még mélyebbre menni. Engem az érdekel mi van a tükör mögött. Az önbizalom az a tükör önbizalma (vagyis törékeny). Amiről beszélsz, az tükrözött személyiség (tükörtudat). Ha rossz környezetbe kerülünk nem egészséges egót formálunk.
Ami szerintem ennél sokkal fontosabb, amit mélyen érzünk akkor, ha pl. a környezetünk elismer, de sejtjük, hogy nem igazi a teljesítményünk. Csináltunk már sokkal jobbat, de azt nem ismerte el senki. Sőt! Vagy sokkal többre vagyunk hivatottak. Csináljuk lelkesen a dolgainkat elismerés, önismeret, személyiségfejlesztés nélkül.
Én ezt forrás személyiségnek (forrás tudatnak) nevezném. Az a különbség a tükör és a forrás tudat között, hogy az előbbi a környezetének mindenkori tükrözése, azzal a csalóka tudattal, hogy az a tükör a saját egója, vágyai, gondolatai. A forrás tudat is máshonnan kapja az értékeit, intuícióit, megérzéseit és ezzel tisztában is van. Ezért tudatos, biztos magában (mint forrás) és nem hazudik magának és őszinte másokkal, hiszen a másikban is megvan ez a forrás tudat. Mivel közös a forrás (hiszen mindahányan emberek vagyunk).
Nem mondom, hogy száz százalékig értem, amit írtál, de talán igen... 🙈 Gyanítom úgy érted, hogy a forrás, a tiszta, énünk. Aminek nincs szüksége biztatásra, elismerésre, ahogy nem hat rá a "bántás" sem. Én úgy gondolom, és azt is tapasztalom, hogy meditációval és az önimseretünk fejlesztésével, egyre inkább ez az énünk "kerül előtérbe" :)
@@majsai-kallaicsilla4818 Köszönöm válaszod! Az újszülött sír, ha éhes és nem érdekli, hogy az édesapjának aludnia kéne, mert holnap korán kel. Alszik, ha álmos és nem érdekli a háromóránkénti etetés. Nincs "önismerete", hiszen nem tükrözött még neki senki semmit. Viszont szereti és elfogadja magát, mert ami jó neki, azt jelzi, követeli, eléri és végül örül neki. Tehát vele született valami, amit használ és eléri, hogy boldog lesz. Ezt hívom én forrás személyiségnek, vagy nevezzük "tiszta énnek". De ezt az énünket felnőtt korunkban is működtetnünk kell. Ami boldoggá tud bennünket tenni. Szerintem akkor járunk jó úton az önismeretünk felé, ha azokkal a dolgokkal foglalkozunk, amik örömet, megelégedettséget, boldogságot, megnyugvást hoznak nekünk (és nem másoknak). Persze felveszünk szerepeket, személyiségeket, mert a környezetünk ezt megköveteli. De lássuk mögötte mindig a "tiszta énünket". Van egy látszat, tükrözött énünk és van egy valóságos, igazi önmagunk. Amiből nem engedünk, mert a sajátunk. Velünk született és a sírba visszük. El nem veheti senki tőlünk.
A meditáció és az őszinteség fontosak a felismeréséhez, karbantartásához. A külső visszajelzések szerintem félrevezetőek lehetnek. Ha megtaláltuk, akkor valóban nem hat rá a "bántás" és nem igényli a biztatást sem, mert úgy van jól, ahogy van.