Patikárius Ferkó cigányprímás a Fejér vármegyei Gárdonyban született 1827-ben. 11 évesen kezdett hegedülni, 15 évesen már saját zenekarát vezette és állandó zenésze volt több pesti mulatóhelynek. Ferkót eredetileg Dudásnak hívták, a Patikárius név úgy ragadt rá, hogy a Velencei-tó közelében az egyik kastély ura "lelki beteg" volt és Dudás bűvös játéka ragadta ki a bajából. A hegedűjáték szabályosan meggyógyította az urat, ezért az Patikáriusnak nevezte át Ferkót. A Patikárius népzenész-család leghíresebb tagja volt, az 1850-es és 60-as években a legnagyobb népszerüségnek örvendett, híre a fővároson túl az ország minden vidékén elterjedt. Zeneszerzőként is kitűnt számos magyar tánczeneművével, melyek egyike az 1857. január 28-án hosszú szünet után ismét megtartott pesti jogászbálra komponált Vilma csárdás. A darab névadója szomori és somodori ifj. Pázmándy Dénes (1816-1856) földbirtkos, politikus, 1848. július 10.-től 1849. január 5.-ig képviselőházi elnök legidősebb lánya, Pázmándy Vilma (1839-1919), akit Ferkó a Fejér vármegyei Baracskán ismert meg, miután a szabadságharc leverését követően bandájával bujdokolni kényszerült és itt talált menedéket a helyi közbirtokos uraknál. Hasonló okokból a magyar romantika egyik legnagyobb alakja, Vörösmarty Mihály (1800-1855) költő is itt élt családjával 1850 és 1853 között, ahol Vilma nagyapja, id. Pázmándy Dénes (1781-1854) engedte át számukra a Baracskával összenőtt Szentivánpusztán lévő kúriájának üres gazdatiszti lakát 2 hold kerttel együtt. Mindezekről az ugyancsak Baracskán menedékre lelt Boross Mihály (1815-1899) regényíró emlékezik meg szemléletesen "Élményeim, 1848-1861" c. kötetében, ahol arról is beszámol, miként mulatták át a végtelennek tűnő teleket minden nap más háznál összegyűlve ő, Vörösmarty, valamint a helyi birtokosok közül Hollósy Károly és Domokos Imre preferansz kártyapartikat tartva, miközben néha-néha Patikárius Ferkó hegedűmuzsikáját hallgathatták. A Vilma csárdás névadója, Pázmándy Vilma 1857-ben töltötte be 18. életévét, míg házasságkötésére nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Ödön (1834-1885) nagybirtokossal 1859. november 19-én került sor a baracskai református templomban. Ebben az évben festette meg portréját Györgyi Giergl Alajos (1821-1863), a festményt ma a Pannonhalmi Főapátság múzeuma őrzi. Patikárius Ferkó alakjáról pedig a híres 19. századi szobrászművész, Izsó Miklós (1831-1875) készített kisméretű bronzszobrot 1860-ban, ennek őrzési helye a Magyar Nemzeti Galéria. Patikárius Ferkó 1870-ben, Pesten hunyt el tüdőgyulladás következtében. A 19. századi magyar zeneművészet egyik kiemelkedő hegedűvirtuóza mindössze 43 éves volt.
Patikárius Ferkó cigányprímás a Fejér vármegyei Gárdonyban született 1827-ben. 11 évesen kezdett hegedülni, 15 évesen már saját zenekarát vezette és állandó zenésze volt több pesti mulatóhelynek. Ferkót eredetileg Dudásnak hívták, a Patikárius név úgy ragadt rá, hogy a Velencei-tó közelében az egyik kastély ura "lelki beteg" volt és Dudás bűvös játéka ragadta ki a bajából. A hegedűjáték szabályosan meggyógyította az urat, ezért az Patikáriusnak nevezte át Ferkót. A Patikárius népzenész-család leghíresebb tagja volt, az 1850-es és 60-as években a legnagyobb népszerüségnek örvendett, híre a fővároson túl az ország minden vidékén elterjedt. Zeneszerzőként is kitűnt számos magyar tánczeneművével, melyek egyike az 1857. január 28-án hosszú szünet után ismét megtartott pesti jogászbálra komponált Vilma csárdás.
A darab névadója szomori és somodori ifj. Pázmándy Dénes (1816-1856) földbirtkos, politikus, 1848. július 10.-től 1849. január 5.-ig képviselőházi elnök legidősebb lánya, Pázmándy Vilma (1839-1919), akit Ferkó a Fejér vármegyei Baracskán ismert meg, miután a szabadságharc leverését követően bandájával bujdokolni kényszerült és itt talált menedéket a helyi közbirtokos uraknál. Hasonló okokból a magyar romantika egyik legnagyobb alakja, Vörösmarty Mihály (1800-1855) költő is itt élt családjával 1850 és 1853 között, ahol Vilma nagyapja, id. Pázmándy Dénes (1781-1854) engedte át számukra a Baracskával összenőtt Szentivánpusztán lévő kúriájának üres gazdatiszti lakát 2 hold kerttel együtt. Mindezekről az ugyancsak Baracskán menedékre lelt Boross Mihály (1815-1899) regényíró emlékezik meg szemléletesen "Élményeim, 1848-1861" c. kötetében, ahol arról is beszámol, miként mulatták át a végtelennek tűnő teleket minden nap más háznál összegyűlve ő, Vörösmarty, valamint a helyi birtokosok közül Hollósy Károly és Domokos Imre preferansz kártyapartikat tartva, miközben néha-néha Patikárius Ferkó hegedűmuzsikáját hallgathatták.
A Vilma csárdás névadója, Pázmándy Vilma 1857-ben töltötte be 18. életévét, míg házasságkötésére nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Ödön (1834-1885) nagybirtokossal 1859. november 19-én került sor a baracskai református templomban. Ebben az évben festette meg portréját Györgyi Giergl Alajos (1821-1863), a festményt ma a Pannonhalmi Főapátság múzeuma őrzi.
Patikárius Ferkó alakjáról pedig a híres 19. századi szobrászművész, Izsó Miklós (1831-1875) készített kisméretű bronzszobrot 1860-ban, ennek őrzési helye a Magyar Nemzeti Galéria.
Patikárius Ferkó 1870-ben, Pesten hunyt el tüdőgyulladás következtében. A 19. századi magyar zeneművészet egyik kiemelkedő hegedűvirtuóza mindössze 43 éves volt.