2019. december 18. Milyen igazságod van az önszeretetről, amikor nem ezt választod? Mi lenne, ha igazán szeretnéd magad? Mi tart vissza attól, hogy így érezz?
Kedves Noémi. Ellazultam az önszeretet szóra. Nehéz volt a kezdet, de amikor már befelyeztem az iskolát és elkezdtem dolgozni, attól kezdve változott a helyzet. Kereskedelemben dolgoztam és a vevők szerettek, becsültek. Így sok minden változott bennem. Voltam nagyon sovány és szégyelltem magam. Most már megteltem és helyre billent a mérleg nálam. A hajam mindig nagyon szép volt. De most már majdnem fehér. Nagyon szeretem. Fantasztikus. Mindig ilyenre vágytam. 💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖🎀
Nekem szinte életmentő volt hallani a szavaid. Köszönöm! Nekem is gyerekkorból jön, hogy nem tudom szeretni magam, mégpedig a szüleim "hazugsága" miatt, hogy mindig azt mondták, hogy jól vannak. Viszont az arcukon csak keserűség, elégedetlenség és szomorúság volt. Ezt megtanultam én is. A jól vagyok a szomorúság lett, az elégedetlenség és a keserűség. Közben végig ment bennem a harc, hogy nem ilyen vagyok, de a program felülírt minden apró próbálkozásom. Azt hiszem emiatt lesznek pl. függők az emberek, hogy nem tanítják meg az önszeretetet, vagyis inkább nem mutatják meg. Mert szavakat hallani és érezni a valóságot két nagyon távoli dolog lehet. Ha a szüleim kimutatták volna az érzéseiket, akkor fennállt volna a veszélye, hogy a társadalmuk kirekeszti. Ezt vittem tovább én is. Viszont ami most más a társadalomban, hogy nagyobb szükség van az igazi emberekre mint valaha. Köszönöm, sokat segítettél❤️🙏🌼🦋
Nekem semmi negatív nem jön fel a szó kapcsán 🥰 Már régóta elfogadom, szeretem magam. Megajándékozom magam értékes pillanatokkal, pihenéssel, énidővel. És nem jut eszembe olyan ha szereti valaki magát , hogy gőgős , vagy nagyképű, inkább az, hogy kiegyensúlyozott. Nem voltam mindig ilyen, ha kb 8-9 évvel ezelőtt teszed fel ezeket a kérdéseket lehet el is kapcsolom más témára a podcastet 😀 mert nem akartam volna szembenézni a tényekkel. De ma már nem, ma már reggel mosolyogva köszöntöm magam a tükörbe. Ebben sokat segített a mostani férjem. ❤
Nem kivánt gyerek voltam,anyám nem tudott elvetetni egy rendelet miatt.Mindig azt hallottam,hogy te csak idetolakodtál,nem érdemled meg ha kaptam valamit.Soha nem mosolygott, nem nézett rám.Nem értettem.
Ez sokak számára érzékeny és mély téma, kedves Éva... Néhány segítő kérdés: Mi lenne a legrosszabb, ami történhet, ha elfogadnám magam? Ki lennék én enélkül a problémám nélkül? Mire használom, hogy nem fogadom el magam? Kinek a gondolata, véleménye rólam az, hogy nem vagyok elfogadható így, ahogy vagyok?
@@oromvilag 💖nagy munka , még az is hogy elfogadjam nekem kell magamnak , de már hálás vagyok ezért a lehetőségért , felépítettem de ez folyamatos munka lesz , az most számomra nagy eredmény , hogy már nem annyira törékeny mint az elmúlt 45 évben volt .
Kedves Noémi. Ellazultam az önszeretet szóra. Nehéz volt a kezdet, de amikor már befelyeztem az iskolát és elkezdtem dolgozni, attól kezdve változott a helyzet. Kereskedelemben dolgoztam és a vevők szerettek, becsültek. Így sok minden változott bennem. Voltam nagyon sovány és szégyelltem magam. Most már megteltem és helyre billent a mérleg nálam. A hajam mindig nagyon szép volt. De most már majdnem fehér. Nagyon szeretem. Fantasztikus. Mindig ilyenre vágytam. 💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖🎀
Hálásan köszönöm!❤
Nekem szinte életmentő volt hallani a szavaid. Köszönöm! Nekem is gyerekkorból jön, hogy nem tudom szeretni magam, mégpedig a szüleim "hazugsága" miatt, hogy mindig azt mondták, hogy jól vannak. Viszont az arcukon csak keserűség, elégedetlenség és szomorúság volt. Ezt megtanultam én is. A jól vagyok a szomorúság lett, az elégedetlenség és a keserűség. Közben végig ment bennem a harc, hogy nem ilyen vagyok, de a program felülírt minden apró próbálkozásom. Azt hiszem emiatt lesznek pl. függők az emberek, hogy nem tanítják meg az önszeretetet, vagyis inkább nem mutatják meg. Mert szavakat hallani és érezni a valóságot két nagyon távoli dolog lehet. Ha a szüleim kimutatták volna az érzéseiket, akkor fennállt volna a veszélye, hogy a társadalmuk kirekeszti. Ezt vittem tovább én is. Viszont ami most más a társadalomban, hogy nagyobb szükség van az igazi emberekre mint valaha. Köszönöm, sokat segítettél❤️🙏🌼🦋
Nekem semmi negatív nem jön fel a szó kapcsán 🥰 Már régóta elfogadom, szeretem magam. Megajándékozom magam értékes pillanatokkal, pihenéssel, énidővel. És nem jut eszembe olyan ha szereti valaki magát , hogy gőgős , vagy nagyképű, inkább az, hogy kiegyensúlyozott.
Nem voltam mindig ilyen, ha kb 8-9 évvel ezelőtt teszed fel ezeket a kérdéseket lehet el is kapcsolom más témára a podcastet 😀 mert nem akartam volna szembenézni a tényekkel. De ma már nem, ma már reggel mosolyogva köszöntöm magam a tükörbe. Ebben sokat segített a mostani férjem. ❤
Köszönöm szépen!❤⚘🙏
Draga Noemi! Te egy olyan fontos tanto vagy hogy egy Isteni ajàndèk hallgatni tèged! Köszönöm szèpen ❤️
Köszönöm. 🥰
Nem kivánt gyerek voltam,anyám nem tudott elvetetni egy rendelet miatt.Mindig azt hallottam,hogy te csak idetolakodtál,nem érdemled meg ha kaptam valamit.Soha nem mosolygott, nem nézett rám.Nem értettem.
🌹🥰❤
Nem tudom elfogadni magam
Ez sokak számára érzékeny és mély téma, kedves Éva... Néhány segítő kérdés: Mi lenne a legrosszabb, ami történhet, ha elfogadnám magam? Ki lennék én enélkül a problémám nélkül? Mire használom, hogy nem fogadom el magam? Kinek a gondolata, véleménye rólam az, hogy nem vagyok elfogadható így, ahogy vagyok?
Semmi szeretetet nem kaptam szüleimtől …
😢 és most hogy állsz az önszeretettel? Sikerült felépítened magadban?
@@oromvilag 💖nagy munka , még az is hogy elfogadjam nekem kell magamnak , de már hálás vagyok ezért a lehetőségért , felépítettem de ez folyamatos munka lesz , az most számomra nagy eredmény , hogy már nem annyira törékeny mint az elmúlt 45 évben volt .
Köszönöm szépen. 🥰