Remény

2021.07.18. ( 12:30. )
2024.11.24. ( 09:00. )
Versem címe:
Remény
Majd neked is eljön a nap, az a reggel,
Hogy békére ébredsz szívedben.
Orcádra mosolyt szórsz könnybe lábadt szemmel,
Megpihensz e földi díszletben.
Napod szivárványban csillan, míg parádéd
Illatos gőzölgő nyugalom,
Harmónia reggeli fekete kávéd,
Egyensúly megfáradt utadon.
Csended gyöngéden átölel, s benne Merengsz,
Múltadnak szakaszát pásztázod.
Már nem vagy szomorú, már nem sírsz, már nevetsz...
Álomba varázsol ábrándod.
Abban a percben felülírsz minden törvényt,
Csak lebegsz, egy súlytalan szinten,
S rádöbbensz, hogy véletlen semmi sem történt,
Hogy összefügg mindennel minden.
Régmúlt fájdalmaktól csak erősebb lettél,
Csalódástól bölcsebbé váltál,
Megannyi szenvedéstől kitartást nyertél,
Leültél, de hányszor felálltál...
Rádöbbensz, s belátod, mind gyermekek vagyunk,
És már nem találod nehéznek a semmit.
Mert, ha a szívünk nem legmélyéről adunk,
A tárgyak értéküket vesztik.
Érzelem, jóság, derű. azért élsz mert mersz.
Szemek tükrében magad látod,
Minden lény lelkében önmagadra ismersz,
S hitedben, remény a barátod.
Írta én: Lengyel Zoltán

[@ferencnedomokos2754]

Kedves Zoltàn!Tetszett a vers.Nagyon köszönöm!🌞

[@lengyelzoltan9710]

@@ferencnedomokos2754
Nagyon szépen köszönöm!