szerintem kissé elmentetek az alapkérdéstől ,ettől még a téma érdekes, de a Kognitív disszonancia a hétköznapokban, nem kell, hogy ilyen hatalmas filozófiai kérdések legyenek. Továbbá semmit nem tudtunk meg arról, hogy miért jó vagy éppen rossz a kognitív disszonancia, mi a jelentősége, mit reagál a test neurológiai szempontból stb. az is ugyan úgy mindnenapi kognitív disszonancia, ha atzt mondom, hogy nekem fontos az egészséges táplálkozás és életmód, de mellé cigizek, ez a kettő nem fér össze. Ilyenkor döntenem kell, ahhoz, hogy koherens történetet kapjak, vagy azt mondom, hogy lerakom a cigit, hogy valóban is úgy érezzem, hogy egészséges életmódot folytatok. Vagy az egészség fogalmán, enyhítek és azt mondom, hogy teszek annyi mást az egészségemért, hogy a cigi belefér. (de nem validálom a dohányzás rizikóját, ez később még releváns lesz) alapvetően segítem támogatom a párom, de van egy olyan szokásom, ami a másik félnek nem tetsző. Ilyenkor jön legtöbbször az, hogy - jó, de én kompenzálom mással - mások sokkal rosszabbak nálam Még egy példa és rátérek a lényegre. Munkahely: Úgy gondolom, hogy őszinte és egyenes ember vagyok. Állásinterjún mégis szépítek esetleg a teljesítményemen a volt munkahelyeimen, szépítem a valóságot. Később mondhatom magamnak, hogy "- Csak a verseny miatt kellett ezt tennem, mindenki így csinálja.” Nem szükségszerű a Logikus következtetés. A lényeg az én szememben az, hogy elfogadás helyett, igazolni/mentegetni/megindokolni próbáljuk a saját világképünket/igazunkat, hogy ezzel enyhítsünk a helytelen viselkedésünk/világképünk terhén, és itt kapcsolódik be a játékba az ego. Nem azért csináljuk ezt mert megvagyunk győződve róla, hogy tévedhetetlen volt a világképünk, vagy mert csak a saját világképünk az igaz és ezt 100% biztosra tudjuk. Hanem a Disszonancia sérti az EGO-nkat és különböző magyarázatokat kreál arra, hogy koherensé varázsolja a történetét. Az, hogy ez most jó-e vagy rossz, értelmetlen minősíteni, mert ez van így működünk. A minősítést akkor kezdhetjük, ha ennek a működésünknek a tudatában is, maradunk a disszonanciánkban, az ego által kreált hamis komfortérzetünk miatt, hiszen "validáltuk", hogy miért cselekszünk így. Amivel a probléma neurológia oldalon van és ebből kifolyólag keletkeznek a későbbi komolyabb tünetei a Disszonanciának. Abban a pillanatban, hogy konfliktus helyzetben vagy stressz helyzetben vagyunk, a szervezet elkezd stressz hormonokat többek között kortizolt termelni. Aminek következményei már egy teljesenmás topik, de a lényeg az, hogy nagyon nem tesz jót, ha a szervezet állandó stresszhelyzetben van. és most nem arról, beszélek, hogy Jancsi , vagy Pisti a szomszédból aztmondta, hogy a X a nyerő de én azt mondom hogy Y, nem az egyszeri példán van a hangsúly hanema folyamatosan ismétlődő cselekménysorozatok következményéről. Én nem tudok egy univerzális megoldással szolgálni, hogy ezt csináld ettől leszel istenkirály áés tévedhetetlen, amit halandó kis laikusként a témával kapcsolatban mégis javasolnék, hogy ha az ember tapasztalja magán, hogy egy helytelen dolgát próbálja menteni és igazolni, gondolkodjon el rajta egy kicsit és keressen maga olyan utat, hogy megszűntesse a disszonanciát. elég lehet az is, hogy nem jelentem ki kategórikusan, hogy Fontos nekem az életmód és az egészséges táplálkozás, hanem oda teszem magamnak, hogy bizonyos mértékig, így ha fejemhez vágja valaki, hogy "Miről beszélsz hát bagózol", nem kerülök ellentmondásba az elveimmel, hanem úgy tudok reagálni, hogy igen igazad van, nem élek tökéletesen egészséges életet, a bagózás egy rizikó, aminek tudatában vagyok és bevállalom a lehetséges következményeit és később nem mentegetem magam azzal, hogy dehát amúgy minden mást egészségesen csináltam
Az en testem nem teher amit egy eleten at cipelnem kell. Az en testem nagyon szep amit sokan kivannak. Szivesen hordom en a testemet, bar neha ugy erzem mintha tul sok bordam lenne.
Az Én-ben való gondolkodás és érzelemvilág sokszor ellentétes a Mi-ben való létezéssel. Az Én csupán illúzió, amit valóságnak érzékel az Én, de az igazság a Mi, amit csak a Mi-ben való létezésben érthetünk meg. Az Én számára ez az egész nem felfogható. Ugyanis egy teljesen más, végtelen dimenzió a Mi. Mi, mint emberiség, mi, mint honfitársak, mi, mint közösség. Ugyanis az igazsàgban mindannyian Egyek vagyunk, ahogy Isten is Egy. Mind beletartozunk az Egybe. És akkor már Mi vagyunk, az Én nem létezik többé.
@@despaversailles A teljesség nem pusztán tudás, nem emberi tapasztalatok összessége csupán, hanem legfőképpen SZERETET. A Szeretet Isten. Szeretetben pedig nem vagyok fontosabb, mint bárki más. Isten a legfontosabb mindig, nem Én. Mindenkinek a legjobbat akarom, mint magamnak. Nem járok jól senki más kárára. Ez a MI dimenziója. Ahol már nem számít az Én önmagának, hanem csak a MI számít. Mi vagyunk együtt Egyek. Erről szól a Krisztusi legfőbb parancsolat: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” Nincs ennél nagyobb parancsolat. Ez az egész biblia lényege, az isteni LÉNYEG. A MI, együtt, közösen, mindenkor. Ez a mennyei dimenzió. Remélem érthetően fogalmaztam és átmegy az Én-eden keresztül mélyebbre is.
Mindennap láttam a hajléktalant, ott lakott sátorban a Duna parton, ráláttam a kocsiból. Jött az árvíz, gondoltam a hajléktalan kicsit feljebb viszi a sátrát. De nem, a víz már kb 30cm-re ellepte az otthonát, a sátrat, de a hajléktalan mellette ült cigizett és itta a felesét. Végül is minek, kap majd újat az alapítványtól.
Thanks
szerintem kissé elmentetek az alapkérdéstől ,ettől még a téma érdekes, de a Kognitív disszonancia a hétköznapokban, nem kell, hogy ilyen hatalmas filozófiai kérdések legyenek.
Továbbá semmit nem tudtunk meg arról, hogy miért jó vagy éppen rossz a kognitív disszonancia, mi a jelentősége, mit reagál a test neurológiai szempontból stb.
az is ugyan úgy mindnenapi kognitív disszonancia, ha atzt mondom, hogy nekem fontos az egészséges táplálkozás és életmód, de mellé cigizek, ez a kettő nem fér össze.
Ilyenkor döntenem kell, ahhoz, hogy koherens történetet kapjak, vagy azt mondom, hogy lerakom a cigit, hogy valóban is úgy érezzem, hogy egészséges életmódot folytatok.
Vagy az egészség fogalmán, enyhítek és azt mondom, hogy teszek annyi mást az egészségemért, hogy a cigi belefér. (de nem validálom a dohányzás rizikóját, ez később még releváns lesz)
alapvetően segítem támogatom a párom, de van egy olyan szokásom, ami a másik félnek nem tetsző.
Ilyenkor jön legtöbbször az, hogy
- jó, de én kompenzálom mással
- mások sokkal rosszabbak nálam
Még egy példa és rátérek a lényegre.
Munkahely:
Úgy gondolom, hogy őszinte és egyenes ember vagyok.
Állásinterjún mégis szépítek esetleg a teljesítményemen a volt munkahelyeimen, szépítem a valóságot.
Később mondhatom magamnak, hogy
"- Csak a verseny miatt kellett ezt tennem, mindenki így csinálja.”
Nem szükségszerű a Logikus következtetés.
A lényeg az én szememben az, hogy elfogadás helyett, igazolni/mentegetni/megindokolni próbáljuk a saját világképünket/igazunkat, hogy ezzel enyhítsünk a helytelen viselkedésünk/világképünk terhén, és itt kapcsolódik be a játékba az ego.
Nem azért csináljuk ezt mert megvagyunk győződve róla, hogy tévedhetetlen volt a világképünk, vagy mert csak a saját világképünk az igaz és ezt 100% biztosra tudjuk.
Hanem a Disszonancia sérti az EGO-nkat és különböző magyarázatokat kreál arra, hogy koherensé varázsolja a történetét.
Az, hogy ez most jó-e vagy rossz, értelmetlen minősíteni, mert ez van így működünk.
A minősítést akkor kezdhetjük, ha ennek a működésünknek a tudatában is, maradunk a disszonanciánkban, az ego által kreált hamis komfortérzetünk miatt, hiszen "validáltuk", hogy miért cselekszünk így.
Amivel a probléma neurológia oldalon van és ebből kifolyólag keletkeznek a későbbi komolyabb tünetei a Disszonanciának. Abban a pillanatban, hogy konfliktus helyzetben vagy stressz helyzetben vagyunk, a szervezet elkezd stressz hormonokat többek között kortizolt termelni. Aminek következményei már egy teljesenmás topik, de a lényeg az, hogy nagyon nem tesz jót, ha a szervezet állandó stresszhelyzetben van.
és most nem arról, beszélek, hogy Jancsi , vagy Pisti a szomszédból aztmondta, hogy a X a nyerő de én azt mondom hogy Y, nem az egyszeri példán van a hangsúly hanema folyamatosan ismétlődő cselekménysorozatok következményéről.
Én nem tudok egy univerzális megoldással szolgálni, hogy ezt csináld ettől leszel istenkirály áés tévedhetetlen, amit halandó kis laikusként a témával kapcsolatban mégis javasolnék, hogy ha az ember tapasztalja magán, hogy egy helytelen dolgát próbálja menteni és igazolni, gondolkodjon el rajta egy kicsit és keressen maga olyan utat, hogy megszűntesse a disszonanciát.
elég lehet az is, hogy nem jelentem ki kategórikusan, hogy Fontos nekem az életmód és az egészséges táplálkozás, hanem oda teszem magamnak, hogy bizonyos mértékig, így ha fejemhez vágja valaki, hogy "Miről beszélsz hát bagózol", nem kerülök ellentmondásba az elveimmel, hanem úgy tudok reagálni, hogy igen igazad van, nem élek tökéletesen egészséges életet, a bagózás egy rizikó, aminek tudatában vagyok és bevállalom a lehetséges következményeit és később nem mentegetem magam azzal, hogy dehát amúgy minden mást egészségesen csináltam
Az en testem nem teher amit egy eleten at cipelnem kell. Az en testem nagyon szep amit sokan kivannak. Szivesen hordom en a testemet, bar neha ugy erzem mintha tul sok bordam lenne.
Sosevót járvány
Az Én-ben való gondolkodás és érzelemvilág sokszor ellentétes a Mi-ben való létezéssel. Az Én csupán illúzió, amit valóságnak érzékel az Én, de az igazság a Mi, amit csak a Mi-ben való létezésben érthetünk meg. Az Én számára ez az egész nem felfogható. Ugyanis egy teljesen más, végtelen dimenzió a Mi. Mi, mint emberiség, mi, mint honfitársak, mi, mint közösség. Ugyanis az igazsàgban mindannyian Egyek vagyunk, ahogy Isten is Egy. Mind beletartozunk az Egybe. És akkor már Mi vagyunk, az Én nem létezik többé.
Dehogy illúzió...
Lehet Mi-ben gondolkodni, de ha megcsíp egy szúnyog, az neked fáj, nem a szomszédasszonynak.
@@despaversailles Az Én-ben nem az, de a Mi-ben, a teljességben illúzió. Egyszer megtudod.
@@bottyantv A teljesség nem épp a sok egyén tapasztalataiból áll össze?
@@despaversailles A teljesség nem pusztán tudás, nem emberi tapasztalatok összessége csupán, hanem legfőképpen SZERETET. A Szeretet Isten. Szeretetben pedig nem vagyok fontosabb, mint bárki más. Isten a legfontosabb mindig, nem Én. Mindenkinek a legjobbat akarom, mint magamnak. Nem járok jól senki más kárára. Ez a MI dimenziója. Ahol már nem számít az Én önmagának, hanem csak a MI számít. Mi vagyunk együtt Egyek. Erről szól a Krisztusi legfőbb parancsolat: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” Nincs ennél nagyobb parancsolat. Ez az egész biblia lényege, az isteni LÉNYEG. A MI, együtt, közösen, mindenkor. Ez a mennyei dimenzió. Remélem érthetően fogalmaztam és átmegy az Én-eden keresztül mélyebbre is.
Mindennap láttam a hajléktalant, ott lakott sátorban a Duna parton, ráláttam a kocsiból. Jött az árvíz, gondoltam a hajléktalan kicsit feljebb viszi a sátrát. De nem, a víz már kb 30cm-re ellepte az otthonát, a sátrat, de a hajléktalan mellette ült cigizett és itta a felesét. Végül is minek, kap majd újat az alapítványtól.
Azért maradt ott mert úgyis kap újat?😀 bocsi de te fdszs szavazó vagy?
Beszelsz vele 5 mondatot es tudod
Jó látni, hogy csak 11 komment van, de 5000-en megnézték pár óra alatt. Persze ez szar az algoritmus szempontjából, de azért érdekes.
Szerintem ez hülyeség. Koldusmaffia?hülyeség