Ezt olyan emberek mondják, akik még nem néztek szembe ezzel a rohadt mocskos betegséggel! Amikor azt sem tudja az ember, hogy mennyi ideje van hátra vagy hogy milyen borzasztóan fájdalmas kezelések elött áll... Nem olyan könnyű 😔😢
de van kimutatható összefüggés a leki folyamat és a betegség kialakulása között!!Mondta a porfesszor az ellentétét, ettől még nem igaz feltétlen. A 2 éves gyereknel átveszi.a szülője, a az anyja, vagy testvére lelki terhét és nála jelenik meg betegségként.
Nagyon károsnak gondolom, hogy egy betegség - bármilyen súlyosságú legyen, de itt persze élet-halál kérdésről van szó- okai közül száműzik a lelki, szellemi hátteret, és csupán fizikai szinten beszélnek róla. Hatalmas terhet vállal fel egy orvos, amikor ezeket elutasítja, hiszen árt mindenkinek. Elveszi a betegektől az önmagukért való felelősségvállalás kihagyhatatlan lépését, elveszi a teljes gyógyulás lehetőségét. A 21.században ilyeneket állítani, több, mint ostobaság- merénylet. Sajnálom, hogy ezt a témát ennyire leegyszerűsítve beszélték meg Epres Attilával, hiszen a műsor címe is többről szól...
Nincs bajom ezzel a sorozattal,csupán a mostanság nyomasztó mindennapjainkban ez valahogy nem esik jól.A "köldök nézés" nehéz dolog.Értem a beszélgetések célját,de ......
Mint ilyen szituációt atélt, vitatkozom a. pszichológussal. Eddig is tudtam, hogy halandó vagyok, csak közelebb jött. Nekem inkább az a felismerés volt új, hogy minden megy tovább a halálom után, mintha itt sem lettem volna. Inkább ez volt egy új. Persze, ez abszolút így van jól. És az sem igaz, hogy ezt szégyenleni kéne. Más kérdés, hogy nem tartozik mindenkire. Szóval, nagyon nem értek egyet azzal, amit ez a pszichológus mond. Az pedig nevetséges, ,hogy én idéztem elő, eszembe sem jutott. Természetesen nem az interjúalanyt akarom bántani, de mélységesen elkeseritő hogy más ebbe belehal, mert mire mire odajut már késő. Igaza van, inkább én is öngyilkos lennék mint kiszolgaltatottan adott esetben lebenulva várjam a megváltó halált. Csak én magától az ongyilkossagtól félek, mert ateltem fiatal koromban tényleg végezni akartam magammal. Nem könnyű megcsinálni. És hogy hatna, a lányomra testvéremre, szóval nem egyszerű.
Csatlakozom, mint "szintén zenész". Hogy különösebben ne minősítsem a hölgyet(pláne, mivel minden bizonnyal kizárólag elméleti ismerettel bír, ami maradjon is így, azt kívánom), finoman szólva csak úgy mondanám: itt Endre kb. szakmaibb volt az úgynevezett szakembernél. Nekem pl. egyszer sem jutott eszembe a "miért pont én", inkább egy "naugye" érzésem volt helyette, igaz van depresszióra való hajlamom... A műsor második része viszont annál felemelőbbre sikeredett! Magam 3. éve vagyok tünetmentes (Burkitt) a múltheti kontroll alapján, egyébként harmincas éveim második felében járok. Jó egészséget kívánok önnek Mária és a művész úrnak meg a többi "klubtagnak" is!
Szinten nem ertek egyet. Voltam en is daganatos beteg, semmifele szegyenerzetem nem volt es onvad sem lepett fel. Ja, es az sem jutott eszembe, miert pont en. ElfogadtamNekem nem volt sem idom, sem kapacitásom ezek felett gondolkodni, a mutet utan azt mondtam magamnak, meggyogyitottak es maximálisan a gyerekeim fele fordultam, akik akkor meg igencsak kicsik voltak, a lanyom ot es fel éves volt, a fiam masfel.
Szerintem nem általánosságban beszél a pszichológus, hanem példákat hoz azokból a gondolatokból/ fázisokból, amiken sokan keresztülmennek ilyenkor. Ezt pedig tapasztalatból, a praxisából hozza, illetve a gyász fázisaiból. Ezeken nem mindenki megy keresztül, kinek milyen a személyisége. Szerintem egészséges, ahogy Ön megélte és nem magát vádolta, nem a miért pont én gondolat volt az első. Amit Ön leír, hogy a felismerés h minden megy tovább, ha meghal, az viszont húsbavágó- nem tudom, hogy érdemes- e belehozni egy ilyen beszélgetésbe, hiszen ez lehet a legijesztőbb, és talán (szerencsére?) sokan nem jutnak el ennek a kimondásáig.
Igen, a művèsz Úr nagy tanítómester.Így kell viselkedni.Erős, van tartàsa, pèldaértékű.
Imádom Epres Attilát, bölcs, bátor, de higgadt és okos ember, mellesleg nagyon jó színész. Szeretném minél többet látni és hallani.
Köszönöm szépen! A Lét a tét! Jó egészséget kívánok Mindenkinek!
Szívből köszönöm a beszélgetést! Művész úr nyiltsága, őszíntesége nagyon tetszett! Nagyon jó egészséget kívánok a továbbiakban!
Nagyon köszönöm.
Hu ez nagyon jo volt nagyon köszönöm ❤️
Köszönöm a beszélgetést.
Szeretem hallgatni Epres Attilát.
Köszönöm,ezt a beszélgetést, tanulságos volt
Pontosan! En a Vavyan Fable konyveket olvasom!
Köszönöm én is a beszélgetést ❤️ ❤️ ❤️
Szedd össze magad ...! Ez a mondat mindent eredményt kenulláz. 😢
Ezt olyan emberek mondják, akik még nem néztek szembe ezzel a rohadt mocskos betegséggel! Amikor azt sem tudja az ember, hogy mennyi ideje van hátra vagy hogy milyen borzasztóan fájdalmas kezelések elött áll... Nem olyan könnyű 😔😢
de van kimutatható összefüggés a leki folyamat és a betegség kialakulása között!!Mondta a porfesszor az ellentétét, ettől még nem igaz feltétlen. A 2 éves gyereknel átveszi.a szülője, a az anyja, vagy testvére lelki terhét és nála jelenik meg betegségként.
Nagyon károsnak gondolom, hogy egy betegség - bármilyen súlyosságú legyen, de itt persze élet-halál kérdésről van szó- okai közül száműzik a lelki, szellemi hátteret, és csupán fizikai szinten beszélnek róla. Hatalmas terhet vállal fel egy orvos, amikor ezeket elutasítja, hiszen árt mindenkinek. Elveszi a betegektől az önmagukért való felelősségvállalás kihagyhatatlan lépését, elveszi a teljes gyógyulás lehetőségét. A 21.században ilyeneket állítani, több, mint ostobaság- merénylet. Sajnálom, hogy ezt a témát ennyire leegyszerűsítve beszélték meg Epres Attilával, hiszen a műsor címe is többről szól...
Nincs bajom ezzel a sorozattal,csupán a mostanság nyomasztó mindennapjainkban ez valahogy nem esik jól.A "köldök nézés" nehéz dolog.Értem a beszélgetések célját,de ......
Húú
Mint ilyen szituációt atélt, vitatkozom a. pszichológussal. Eddig is tudtam, hogy halandó vagyok, csak közelebb jött. Nekem inkább az a felismerés volt új, hogy minden megy tovább a halálom után, mintha itt sem lettem volna. Inkább ez volt egy új. Persze, ez abszolút így van jól. És az sem igaz, hogy ezt szégyenleni kéne. Más kérdés, hogy nem tartozik mindenkire. Szóval, nagyon nem értek egyet azzal, amit ez a pszichológus mond. Az pedig nevetséges, ,hogy én idéztem elő, eszembe sem jutott. Természetesen nem az interjúalanyt akarom bántani, de mélységesen elkeseritő hogy más ebbe belehal, mert mire mire odajut már késő. Igaza van, inkább én is öngyilkos lennék mint kiszolgaltatottan adott esetben lebenulva várjam a megváltó halált. Csak én magától az ongyilkossagtól félek, mert ateltem fiatal koromban tényleg végezni akartam magammal. Nem könnyű megcsinálni. És hogy hatna, a lányomra testvéremre, szóval nem egyszerű.
Csatlakozom, mint "szintén zenész". Hogy különösebben ne minősítsem a hölgyet(pláne, mivel minden bizonnyal kizárólag elméleti ismerettel bír, ami maradjon is így, azt kívánom), finoman szólva csak úgy mondanám: itt Endre kb. szakmaibb volt az úgynevezett szakembernél.
Nekem pl. egyszer sem jutott eszembe a "miért pont én", inkább egy "naugye" érzésem volt helyette, igaz van depresszióra való hajlamom...
A műsor második része viszont annál felemelőbbre sikeredett!
Magam 3. éve vagyok tünetmentes (Burkitt) a múltheti kontroll alapján, egyébként harmincas éveim második felében járok.
Jó egészséget kívánok önnek Mária és a művész úrnak meg a többi "klubtagnak" is!
Szintén ebben a "szituációban" bennelevő, egyetértek az előttem szólókkal!
@@Martin0ttantasei köszönöm, Önnek pedig nagyon hosszú, egészségben teljes életet!
Szinten nem ertek egyet. Voltam en is daganatos beteg, semmifele szegyenerzetem nem volt es onvad sem lepett fel. Ja, es az sem jutott eszembe, miert pont en. ElfogadtamNekem nem volt sem idom, sem kapacitásom ezek felett gondolkodni, a mutet utan azt mondtam magamnak, meggyogyitottak es maximálisan a gyerekeim fele fordultam, akik akkor meg igencsak kicsik voltak, a lanyom ot es fel éves volt, a fiam masfel.
Szerintem nem általánosságban beszél a pszichológus, hanem példákat hoz azokból a gondolatokból/ fázisokból, amiken sokan keresztülmennek ilyenkor. Ezt pedig tapasztalatból, a praxisából hozza, illetve a gyász fázisaiból. Ezeken nem mindenki megy keresztül, kinek milyen a személyisége. Szerintem egészséges, ahogy Ön megélte és nem magát vádolta, nem a miért pont én gondolat volt az első. Amit Ön leír, hogy a felismerés h minden megy tovább, ha meghal, az viszont húsbavágó- nem tudom, hogy érdemes- e belehozni egy ilyen beszélgetésbe, hiszen ez lehet a legijesztőbb, és talán (szerencsére?) sokan nem jutnak el ennek a kimondásáig.