Nagyon érdekes téma. Én 23 évesen ismertem meg barátomat, de addig nem volt igazából kapcsolatom, úgyhogy sokszor görcsösen akartam, hogy legyen valakim, hisz mindenkinek már legalább egy-két barátja volt, és úgy éreztem velem van a baj. Aztán amikor Erasmuson voltam, annyira rátaláltam magamra és a szinglilét minden szépségére, hogy látható és érezhető volt a hozzáállásomban a változás. Rá fél évre ismertem meg őt. Szóval én tényleg vallom, hogy nemcsak a szépség, de minden belülről fakad. Viszont ahogy minden életszakasznak megvannak az idegesítő kérdései, úgy az “irigységei” is. Ha bizonyos ideig kapcsolatban vagy, és a körülötted levőket elkezdik eljegyezni, ugyanúgy tudsz irigykedni, mintha szingli lennél, mert szeretnéd te is új szintre emelni a kapcsolatot. Szerintem valahol ezek teljesen normális reakciók. Nem mások boldogságát irigyled, hanem te is szeretnéd ugyanazt átélni.
Két éve vagyok egyedül egy több éves hosszú kapcsolat után és jelenleg jól érzem így magam. Lehet h egyedül élek de nem vagyok magányos mert vannak barátaim. Amúgy meg párkapcsolatban is lehet magányos az ember. És nem gondolom ha valaki szingli az defektes vagy boldogtalan.
Én szingliként nem vagyok boldog. Szeretek, tudok is egyedül lenni,sőt igénylem is. De kell két ölelő kar,de nagyon.62 évesen erre nincs sok esély, mégis a hiánya minden pillanatban ott van és fájó.
Sziasztok! Először szkeptikus voltam, amikor elindult ez a podcast műsör, de a Creator TV miatt adtam neki egy esélyt, és nem csalódtam! Pont megfelelő arányban kritikus és mély, önreflexív, könnyed és emészthető - nem irritálóan buta és felszínes. Szerintem ezt az egyensúlyt nehéz megtalálni, olyan szórakoztatóan értelmes tartalmat gyártani, amihez azért lehet kötődni is. Gratula!
Egy jó és hosszútávú párkapcsolatnál érzed, ha eljön az ideje a házasságnak. Mi közel 8 év után házasodtunk össze, és nem volt bennem kérdés. Semmi sem változik a gyakorlatban, de az egy nagyon jó érzés, egy megerősítés arra, hogy igen, én téged szeretnélek. És nem kell kimondani, hogy örökké. Szerintem nem is szabad, hogy ez az ígéret egy magadra eröltetett dolog legyen, mert van olyan, hogy a legnagyobb szeretetben x év után mégis úgy dönt egy pár, hogy szép volt, jó, volt, szeretlek, de másfelé visz az utunk. És ez is tök oké. Nyilván, nem úgy kell hozáállni, hogy úgyis vége szakad, de ha x év után tényleg úgy érzed nincs benne több, nem szabad ezt kudarckén és szégyenként megélni, és nem szabad csak az ígéret miatt benne ragadni, ha már menthetetlen. A házasságnál szerintem az a kulcs, hogy a nő felől ne legyen elvárás az eljegyzés és az esküvő. A férfiban is jöjjön el az a pont, hogy ő ezt mindenféle külső hatás nélkül, őszintén szeretné. Benne is el kell jönnie annak a pontnak, hogy megérik rá, nem szabad se erőltetni, se siettetni. Sok barátnőmnél láttam, hogy ez állandó téma, és célozgat és mondja, a csávó meg tök zavarba jön. Ez nem jó szerintem, én sohasem célozgattam rá. Mert ha ezt az időt meghagyják neki, akkor tudhatod biztosan, hogy ez az ő döntése és szívből vágyik rá. Szóval én úgy gondolom ezt az egészet, hogy a félelmek egy idő után elmúlnak (mindig megmaradnak, minimális szinten, csak háttérbe kerülnek) és ha eljön az idő a házasság a világ legcsodálatosabb dolga lesz kérdések nélkül, mert tudod, hogy eljött az ideje. :)
Nagyon jo resz volt, sokat nevettem 😂😂 Egyebkent en rajottem arra, hogy semmi sem felelmetesebb annal, mintha olyan kapcsolatban vagy, amiben nem vagy boldog. Amiota ez igy tudatosult bennem, azota egyáltalán nem elem meg rosszul magát a szingliseget, (persze azt igen, hogy faj egy szakitas, hiányzik a masik, stb), viszont azt nem birom mikor valaki mar tarsfuggo szinten van lassan, es egy szerencsetlensegnek eli meg, ha nincs valakije.:D
Én akkor valami földönkívüli vagyok mert én szeretek egyedül lenni, mármint egyáltalán nem vagyok boldogtalan azért mert szingli vagyok. Nem is akarok görcsösen párkapcsolatban lenni, vagy csak azért, hogy el tudjam mondani, hogy van valakim.. Voltak randik, de vagy a másik vagy én oldalamról végül nem alakult úgy, hogy párkapcsolat lett volna a vége. Szóval majd jön amikor jönnie kell 😊
Te vagy EGÉSZséges. Talán ez kicsit generációfüggő is. Már nem úgy neveljük a gyerekeinket, hogy csak a párkapcsolati lét az opció. Sok területen ki lehet teljesedni. És ha más értékrendet is hoz magával az ember, ez is tanulható. 😊
Az elvárás egy dolog, viszont úgy érzem,nem éltetek még bàntalmazó kapcsolatban hosszasan. Kilépni gyerekekkel sokszor nem egyszerű. Több ilyen van, mint hinnétek. Erről nem igazán szólunk. Legalabbis nem értelmiségi körökben. Ott is igen gyakori.
Én a 3 gyerek voltam 1,anyámat nem testileg,lelkileg bántalmazta apám. Vajon milyen érzés a gyereknek ìgy felnőni? Én ezért gondolom azt, hogy a szülő elfelejti hogy egy élete van, ő is meghal mint más,akkor is ha voltak kidobott évei,amibe ha benneragad csak sokkal több lesz sajnos.A többi èvet mégha nem is tökéletesen jó,de arra törekedve töltsük meg!
Én házas vagyok, de ígyis hányok a túltolt kapcsolatoktól (social media szinten). Mintha képtelenek lennének boldogak lenni anélkül, hogy ezt valakinek naponta bizonygatnák. Sokszor ez igaz is, mert a legtöbb fancy fb/insta kapcsolat a netes képekhez képest kalap sz*r :D De persze vannak akik tényleg boldogok, simán csak mutogatósok...csak ez a kevesebb a tapasztalataim szerint.
Nagyon érdekes téma. Én 23 évesen ismertem meg barátomat, de addig nem volt igazából kapcsolatom, úgyhogy sokszor görcsösen akartam, hogy legyen valakim, hisz mindenkinek már legalább egy-két barátja volt, és úgy éreztem velem van a baj. Aztán amikor Erasmuson voltam, annyira rátaláltam magamra és a szinglilét minden szépségére, hogy látható és érezhető volt a hozzáállásomban a változás. Rá fél évre ismertem meg őt. Szóval én tényleg vallom, hogy nemcsak a szépség, de minden belülről fakad.
Viszont ahogy minden életszakasznak megvannak az idegesítő kérdései, úgy az “irigységei” is. Ha bizonyos ideig kapcsolatban vagy, és a körülötted levőket elkezdik eljegyezni, ugyanúgy tudsz irigykedni, mintha szingli lennél, mert szeretnéd te is új szintre emelni a kapcsolatot. Szerintem valahol ezek teljesen normális reakciók. Nem mások boldogságát irigyled, hanem te is szeretnéd ugyanazt átélni.
Nagyon tanulságos és sok apró részletre megtanítja az embert. Puszi. Jó egészséget
Két éve vagyok egyedül egy több éves hosszú kapcsolat után és jelenleg jól érzem így magam. Lehet h egyedül élek de nem vagyok magányos mert vannak barátaim. Amúgy meg párkapcsolatban is lehet magányos az ember. És nem gondolom ha valaki szingli az defektes vagy boldogtalan.
Lehet bizony kapcsolati magany is.
Megertem , h jól erzed most magad egyedül is!
Az önismeret' kulcsfontossagú a Nyitashoz. Könyveles " bizony
Nekem motiväló a gondolkozásod!
Ez is legjobb rész, én 1,5 éve vagyok szingli most önismeretre is fordítom az energiám.
Én szingliként nem vagyok boldog. Szeretek, tudok is egyedül lenni,sőt igénylem is. De kell két ölelő kar,de nagyon.62 évesen erre nincs sok esély, mégis a hiánya minden pillanatban ott van és fájó.
Sziasztok!
Először szkeptikus voltam, amikor elindult ez a podcast műsör, de a Creator TV miatt adtam neki egy esélyt, és nem csalódtam! Pont megfelelő arányban kritikus és mély, önreflexív, könnyed és emészthető - nem irritálóan buta és felszínes. Szerintem ezt az egyensúlyt nehéz megtalálni, olyan szórakoztatóan értelmes tartalmat gyártani, amihez azért lehet kötődni is. Gratula!
Egy jó és hosszútávú párkapcsolatnál érzed, ha eljön az ideje a házasságnak. Mi közel 8 év után házasodtunk össze, és nem volt bennem kérdés. Semmi sem változik a gyakorlatban, de az egy nagyon jó érzés, egy megerősítés arra, hogy igen, én téged szeretnélek. És nem kell kimondani, hogy örökké. Szerintem nem is szabad, hogy ez az ígéret egy magadra eröltetett dolog legyen, mert van olyan, hogy a legnagyobb szeretetben x év után mégis úgy dönt egy pár, hogy szép volt, jó, volt, szeretlek, de másfelé visz az utunk. És ez is tök oké. Nyilván, nem úgy kell hozáállni, hogy úgyis vége szakad, de ha x év után tényleg úgy érzed nincs benne több, nem szabad ezt kudarckén és szégyenként megélni, és nem szabad csak az ígéret miatt benne ragadni, ha már menthetetlen. A házasságnál szerintem az a kulcs, hogy a nő felől ne legyen elvárás az eljegyzés és az esküvő. A férfiban is jöjjön el az a pont, hogy ő ezt mindenféle külső hatás nélkül, őszintén szeretné. Benne is el kell jönnie annak a pontnak, hogy megérik rá, nem szabad se erőltetni, se siettetni. Sok barátnőmnél láttam, hogy ez állandó téma, és célozgat és mondja, a csávó meg tök zavarba jön. Ez nem jó szerintem, én sohasem célozgattam rá. Mert ha ezt az időt meghagyják neki, akkor tudhatod biztosan, hogy ez az ő döntése és szívből vágyik rá. Szóval én úgy gondolom ezt az egészet, hogy a félelmek egy idő után elmúlnak (mindig megmaradnak, minimális szinten, csak háttérbe kerülnek) és ha eljön az idő a házasság a világ legcsodálatosabb dolga lesz kérdések nélkül, mert tudod, hogy eljött az ideje. :)
Nagyon jo resz volt, sokat nevettem 😂😂 Egyebkent en rajottem arra, hogy semmi sem felelmetesebb annal, mintha olyan kapcsolatban vagy, amiben nem vagy boldog. Amiota ez igy tudatosult bennem, azota egyáltalán nem elem meg rosszul magát a szingliseget, (persze azt igen, hogy faj egy szakitas, hiányzik a masik, stb), viszont azt nem birom mikor valaki mar tarsfuggo szinten van lassan, es egy szerencsetlensegnek eli meg, ha nincs valakije.:D
Nagyon jó a műsor, köszönöm. Az agglegénynek a vénlány a női megfelelője. Nem túl szép kifejezés, de így mondták a régi öregek. :)
Kedves Fruzsi! Nagyon aranyosak vagytok Virággal együtt. Nagyon tetszett ez a téma.
Nekem nagyon sokat segîtett ez a beszélgetés,köszönöm!
Én akkor valami földönkívüli vagyok mert én szeretek egyedül lenni, mármint egyáltalán nem vagyok boldogtalan azért mert szingli vagyok. Nem is akarok görcsösen párkapcsolatban lenni, vagy csak azért, hogy el tudjam mondani, hogy van valakim.. Voltak randik, de vagy a másik vagy én oldalamról végül nem alakult úgy, hogy párkapcsolat lett volna a vége. Szóval majd jön amikor jönnie kell 😊
Te gondolkodsz jól :)
Te vagy EGÉSZséges.
Talán ez kicsit generációfüggő is.
Már nem úgy neveljük a gyerekeinket, hogy csak a párkapcsolati lét az opció.
Sok területen ki lehet teljesedni.
És ha más értékrendet is hoz magával az ember, ez is tanulható. 😊
Szuperek vagytok csajok! Minőség, jófejség, adni akarás 🙂😘
Én több vagyok mint 20 éves!
Ki hogy érzi magát, az egyéni. Én jobban érzem magam, hogy senkibe nem vagyok szerelmes.
Az egydüllét, nem magány!!
Kvázi kevésszer szeretsz az életben. Ha szeretsz, nem félsz az elköteleződéstől. Vágyódsz rá és a családra is.
A hölgyek pszichológus növendekek, vagy Coach -ok? Üdv
Házas vagyok, de utazás előtt és után mindig köszönök a házunknak. 😳 Velem lenne a baj? 😁
Szingli jelentkezését várom, elérhetőségem a videóimon ✉
Sajnos én már hosszabb ideje vagyok szingli, 9 éve. Alapvetően jól vagyok így is, de azért érzem néha, hogy jó volna Valaki.
Az elvárás egy dolog, viszont úgy érzem,nem éltetek még bàntalmazó kapcsolatban hosszasan. Kilépni gyerekekkel sokszor nem egyszerű. Több ilyen van, mint hinnétek. Erről nem igazán szólunk. Legalabbis nem értelmiségi körökben. Ott is igen gyakori.
Én a 3 gyerek voltam 1,anyámat nem testileg,lelkileg bántalmazta apám. Vajon milyen érzés a gyereknek ìgy felnőni? Én ezért gondolom azt, hogy a szülő elfelejti hogy egy élete van, ő is meghal mint más,akkor is ha voltak kidobott évei,amibe ha benneragad csak sokkal több lesz sajnos.A többi èvet mégha nem is tökéletesen jó,de arra törekedve töltsük meg!
Én házas vagyok, de ígyis hányok a túltolt kapcsolatoktól (social media szinten). Mintha képtelenek lennének boldogak lenni anélkül, hogy ezt valakinek naponta bizonygatnák. Sokszor ez igaz is, mert a legtöbb fancy fb/insta kapcsolat a netes képekhez képest kalap sz*r :D De persze vannak akik tényleg boldogok, simán csak mutogatósok...csak ez a kevesebb a tapasztalataim szerint.
Ja és pl nekem van énidőm, bőven sok. Amennyit csak igénylek. Párommal is sokat törődök, ő is velem. Ezt az indoklást sose értettem.