Baranyi Tibor Imre: A végjáték kórélettana 3. A vég kikényszerítésének mágiája

Folytatás 4. rész Ellenbeavatás és az Antikrisztus uralma
• Baranyi Tibor Imre: A ...
3.
Az orthodox zsidó hagyomány szerint a valódi messiás és az általa hordozott megváltás az idők végén jön el. Nem apránként, hanem „egy csapásra”, „új éghez és új földhöz kötött” (Ézsaiás 65: 17), kizárólag a mély bűnbánat és a Tóra (a metafizikai doktrína leszármazott megfelelőjének) tanulmányozásához való ragaszkodás és megvalósítással egybekötött értése által. Ugyanakkor rettenetes „szülési fájdalmak”, vagyis a világ szörnyű elsötétedése, apokalyptikus szenvedések és katasztrófák után. Olyannyira, hogy ettől megrettenve, a Babiloni Talmud (Szanhedrin 98b) egyenesen úgy fogalmaz: „Jöjjön el (a Messiás), de hadd ne lássam meg Őt az én időmben!” Nyilvánvalóan megvan a maga metafizikai „oka” annak a parancsolatnak, amelyet a hagyomány szerint esküvel fogadtak az igaz hitű zsidók, s amely „a Vég kikényszerítésének” vagy siettetésének tilalmában áll. „Isten megeskette Izraelt, hogy ne kényszerítse ki a Véget.” És e kulcsfontosságú pontnál el kell időznünk némileg. A „Vég kikényszerítésének tilalma” azt a metafizikai igazságot fogalmazza meg, hogy ha nem a tényleges vég jön el az emberi beavatkozás mint rombolás és pusztítás, avagy a feloldási/feloldódási folyamatok mindent betetőző végeként, a hamisan értelmezett álvég utáni operációk és ilyenformán egy ekkor megidézett álmessiás óhatatlanul bukásra lesz ítélve. Mert mindez még mindig csak az aktuális ciklus utolsó felvonásaihoz tartozik majd, nem pedig az áhított új világ kezdetéhez. Olyan paródiát képez, amely ha lehet nemcsak a hivatalosakat, hanem a választottakat is megtéveszteni hivatott. Arról nem is beszélve, hogy aki személy szerint részt vesz „a Vég kikényszerítésében” a hekatéi vagy lilith-i ellenistenségek feloldási folyamatainak kvázi segédoperátoraként, a legsötétebb satanikus entitások kiszolgálójává és kollaboránsává teszi magát, amelyek őt magát a legbaljósabb testi-lelki-szellemi dezintegrációval jutalmazzák, a hatás és visszahatás egyetemes törvényének megfelelően. Ez egyszersmind az „ellen-tigrislovaglás” képzetét is felkelti számunkra. A távol-keleti szimbolikában a „tigris” a metafizikai sötétség, a feloldás és a pusztítás ellenerőit képviseli. Ezt itt úgy „lovagolják meg”, pontosabban a naiv „operátor” úgy kapaszkodik bele, hogy a felette való kontroll megszerzése helyett, azzal mintegy szolgamód viteti magát átmeneti és részleges előnyök (például illegitim evilági hatalom) reményében, hogy végül aztán maga is prédájává váljon az általa uralni képtelen, létrendileg hatalmas, sötét entitásnak. Ezért „Isten megeskette Izraelt, hogy ne kényszerítse ki a Véget”. Ezt azonban a diaszpórában élő és főként a vallásukat elveszített „szabadgondolkozó” zsidók képtelennek bizonyultak teljesíteni, s akarva-akaratlanul megszegték az „esküt”.
(Baranyi Tibor Imre: Cionizmus és zsidó messianizmus)