Kár töprengeni, nem mi döntünk a dolgokról. Nincs szabad akarat, ha mindig minden csakis a legnagyobb valószínűség szerint következhet be. Determinizmus. A szabad akaratunk, gondolkodásunk szabadsága = pusztán illúzió, önámítás, önbecsapás. A valóság komplex rendszer, és atomi meg még parányibb szinten is előre kiszámolható lenne, ha minden tényezőt ismernénk. Nincs választási lehetőség sehol semikor semmiben se. Csak egyetlen féleképpen haladhatnak a folyamatok előre: *mindig a legvalószínűbb forgatókönyv szerint* . Ha olyan történik melyről azt hittük, hogy "na ennek kicsi volt az esélye", akkor valójban csak nem volt rálátásunk a komplex egészre, az összes, a nem szembetűnő befolyásoló tényezőkre is, melyek együtt mindig minden pillanatért felelnek, a kevésbé valószínű események soha nem következhetnek be, így abszolút értelemben véve a valódibb valóság értelmében, dönteni sincs hatalmunk-lehetőségünk. Gyakorlatban persze mindez nem kell hogy zavarja az embert, mert úgy tűnik mintha szabadon dönthetnénk, nem gondolunk arra hogy elkerülehetlen kényszerpályán van minden létező kicsi és nagy is. Ha belegondolunk, ellustulhatunk és megnyugodhatunk, csökkentve a felelősségünket, a streszt, mert bár minket fognak elítélni-börtönbe rakni, vagy mi halunk éhen nem eszünk stb a következményeket viselnünk kell, de kicsit meg is nyugtat a gondolat, hogy soha se mi magunk döntünk, örökké a körülmények "áldozatai" vagyunk, a legvalószínűbb forgatókönyvből a determinizmusból lehetetlen kitőrni-kiszakadni, ez a világmindendség szövete-rendje, melyben sokkal gyakoribb és több az illúzió mint azt hinnénk... Az illúzió elhiteti hogy igaz, a jó illúzió valóságnak tűnik. A valóság amiről nem gondoljuk hogy illúzió, lehet, hogy az jelenti az illúziót, és amikor kételkedni kezdünk feltételezve, hogy illúzióban van részünk, talán az a valóság.
@@KarodeBuddha idővel ki fogod nőni a Nirvana-t. És tovább fogod keresni az igazságot. Marad majd az irány és a haladás. Hogy helyes vagy nem, az bizonytalan. Talán
Kissé javítok, mert félreértettél. Egyszerűen nem gondolkodok "talán-ban". Ennyi az egész ... de ha tagadom, az ugyanúgy a talánt erősíti meg ... csak ebbe nem gondoltál bele. ... Ha nálam nincs talán, ugyanúgy érvényben van a talán, mert ha nincs talán, az szintén talán. Én a nem tudásban tartom szem előtt. Te a tudásban tartod szem előtt. ... Értsd úgy, talán igaz, talán nem. Nincs választás. ... Ennyi az egész.
Kár töprengeni, nem mi döntünk a dolgokról. Nincs szabad akarat, ha mindig minden csakis a legnagyobb valószínűség szerint következhet be. Determinizmus. A szabad akaratunk, gondolkodásunk szabadsága = pusztán illúzió, önámítás, önbecsapás. A valóság komplex rendszer, és atomi meg még parányibb szinten is előre kiszámolható lenne, ha minden tényezőt ismernénk. Nincs választási lehetőség sehol semikor semmiben se. Csak egyetlen féleképpen haladhatnak a folyamatok előre: *mindig a legvalószínűbb forgatókönyv szerint* . Ha olyan történik melyről azt hittük, hogy "na ennek kicsi volt az esélye", akkor valójban csak nem volt rálátásunk a komplex egészre, az összes, a nem szembetűnő befolyásoló tényezőkre is, melyek együtt mindig minden pillanatért felelnek, a kevésbé valószínű események soha nem következhetnek be, így abszolút értelemben véve a valódibb valóság értelmében, dönteni sincs hatalmunk-lehetőségünk. Gyakorlatban persze mindez nem kell hogy zavarja az embert, mert úgy tűnik mintha szabadon dönthetnénk, nem gondolunk arra hogy elkerülehetlen kényszerpályán van minden létező kicsi és nagy is. Ha belegondolunk, ellustulhatunk és megnyugodhatunk, csökkentve a felelősségünket, a streszt, mert bár minket fognak elítélni-börtönbe rakni, vagy mi halunk éhen nem eszünk stb a következményeket viselnünk kell, de kicsit meg is nyugtat a gondolat, hogy soha se mi magunk döntünk, örökké a körülmények "áldozatai" vagyunk, a legvalószínűbb forgatókönyvből a determinizmusból lehetetlen kitőrni-kiszakadni, ez a világmindendség szövete-rendje, melyben sokkal gyakoribb és több az illúzió mint azt hinnénk... Az illúzió elhiteti hogy igaz, a jó illúzió valóságnak tűnik. A valóság amiről nem gondoljuk hogy illúzió, lehet, hogy az jelenti az illúziót, és amikor kételkedni kezdünk feltételezve, hogy illúzióban van részünk, talán az a valóság.
Egyelőre nem olvasom el ezt ... de majd ha az elme ha úgy tesz, elolvassa később. (Nagyon bonyolítod a dolgokat.)
Én nem bonyolítok!
@@KarodeBuddha .
Na ... ez már nem bonyolítás! ( Ez az igaz út ---> Mintha nem is olvasnád ezt. )
@@KarodeBuddha idővel ki fogod nőni a Nirvana-t. És tovább fogod keresni az igazságot. Marad majd az irány és a haladás. Hogy helyes vagy nem, az bizonytalan. Talán
Kissé javítok, mert félreértettél.
Egyszerűen nem gondolkodok "talán-ban".
Ennyi az egész ... de ha tagadom, az ugyanúgy a talánt erősíti meg ... csak ebbe nem gondoltál bele.
...
Ha nálam nincs talán, ugyanúgy érvényben van a talán, mert ha nincs talán, az szintén talán. Én a nem tudásban tartom szem előtt. Te a tudásban tartod szem előtt.
...
Értsd úgy, talán igaz, talán nem. Nincs választás.
...
Ennyi az egész.