Nyugtató hatású, kellemes videó. Érdekes téma ez az etetés. Több helyen olvastam hogy például vannak olyan FIAP-os fotópályázatok ahol kizáró ok az etetéses fotó. És ha nem a pályázatokra gondolok akkor egyébként is egy nehéz megosztó téma. Bár a téli etetésre másképp tekintenek mint egy folytonos, egész évszakosra. Nyilván jobb ha nem kezdi el minden természetjáró etetni az állatokat mert az könnyer károssá válhat. Amikor te elkezdted ezt akkor a területileg illetékes vadász társasággal egyeztettél hogy mikor, mit, hogy lehet? (Hiszen nyilván van értelme az etetésnek, hiszen ők is etetnek és itatnak is a nehéz időszakokban. Jobb helyeken...) Kell e hozzá valamilyen képesítés vagy területi engedély? (Gondolom ha amúgy egy elhanyagolt területen barangol az ember ott nehezebb dolga van. Mert nem törődömségre utalhat és könnyen ellenszélben találhatja magát az amúgy jó indulattal vezérelt ember. Neked volt olyan sztorid ahol falakba ütköztél és súrlódás alakult ki?)
A fotópályázatok már elég régen nem érdekelnek. Azok a pályázatok, ahol a közönségre van bízva, hogy ki nyerje meg (ergo akinek több ismerőse van és több like-ot gyűjt az nyer) nem igazán szakmaiak. Ahol a szakmai zsűri vagy letolja magáról ezzel a felelőséget, vagy egyszerűen csak így akar nagyobb megtekintést elérni a versenynek. Aztán a "vadfotósok" jelentős része vadkertekben fotózza a témát. Ahol a vadkert üzemeltetője etet, a fotós meg csak kisettenkedik arra a posztra ahol este 6-kor megjelennek a vadak enni és készít néhány fotót. Sok helyen erre fizetős kínálatot alakítottak ki vagy a vadásztársaságok, vagy egyénileg vadászok és van rá kereslet. Ez mennyivel etikusabb kép egy versenyen mint amit én készítek el? 10.000 - 100.000 HUF összegért kismillió les van az országban ahol szinte bármit fotózhatsz. 100.000 HUF felett szerveznek fotóstúrákat a Bajor parkokba, ahol ugyanazt a hiúzt lefotózhatod ugyanott, szinte ugyanúgy mint a másik 10-50 résztvevő. Ezek mennyivel etikusabb képek egy pályázaton? Engem már régóta nem a fotózás mint kreatív, művészeti tevékenység érdekel. Az első videómban el is mondom "én nem tudok fotózni és nem is akarok senkit megtanítani erre" ! Egyszerűen szeretem meglesni a vadakat a maguk környezetében, megfigyelni a szokásaikat. Böngészni a nyomaikat a váltókon, vagy turkálni a hullatékban a különböző évszakokban. Kideríteni mi a táplálékuk, merre járnak, mikor van a tényleges üzekedés és mikor van ellés vagy költés a területen. Egy egy rudli, nyáj, konda stb ... hogyan fogad be vagy közösít ki egyedeket. És szeretem az erdőt, beszélni az erdészekkel, a fakitermelőkkel is. Megismerni egy erdőt magonc vagy sarj korától egészen kifejlett fa koráig. Tudni melyik vágási módot mikor alkalmazzás és miért. Mi a törzskiválasztó gyérítés vagy a növedékfokozó gyérítés közt a különbség. Mi különbözteti meg a végvágást a tarvágástól. Vagy mit jelent a tisztítás. Egy egy terület látogatása nálam a következőképpen alakul: - Kinézek egy területet a Google maps műholdas térképén. - Egy egyszerű kirándulás alkalmával megnézem a területnek a túristák álltal is bejárható részét. - Ha tetszik és ígéretes, akkor megnézem ki a kezelője, esetleg az évek alatt szerzett ismeretségek útján találok kontaktot a területhez. - Megbeszélek egy személyes találkozót, ha ez nem működik, írásban egy térképrészlettel jelzem melyik részen szeretnék bejárni fotózni. - Ha megengedik, akkor be tudom járni a területnek a túristák álltal nem annyira háborgatott részét is. Így már a nyomokből, jelekből lesz infóm a vadmozgásról, vadsűrűségről. - Hosszú idő után (és, ha jól működik a kapcsolat a társasággal) kiszemelek egy spot-ot ahol szerintem szép és eredményes képek születnének és van megfelelő vadmozgás is a környékén. - Bejelentem a kontaktomnak, hogy szeretnék itt időnként etetni, sózni, "ágaslest" létrehozni. Ha engedik, akkor készen is vagyunk :) Ez egy hosszútávú együttműködés. A spotokról tudnak, így nyilván Ők is tudják, hogy ez egy vadtartó hely és, noha nem zavarják itt az állatokat, de előfordult már, hogy ilyen helyen hoztak terítékre vadat. A videón látható "madarasles" nem az enyém! Egy vadász barátom készítette, aki ezen a területen volt vezető erdész. Időnként megengedte, hogy fotózzak innen, én pedig segítettem a karbantartásban és etetésben mikor arra jártam. Tájékoztattuk egymást a vadmozgásokról és próbáltunk új spotokat is kitalálni. Neki köszönhetem a múlt évben készült szarvasbőgéses fotóim, sok rókás képem és néhány madarakról készült képem is. Sajnos a sok irigy ember miatt a kapcsolatunk megromlott az elmúlt évben. Sok ismerőse számonkérte, hogy miért enged engem itt-ott fotózni, vagy miért nem Őket viszi ki spot-ra. Azóta nyugállományba vonult és a helyét átvevő vadásszal egyenlőre úgy tűnik jó kapcsolatot ápolunk. Segítőkész, informatív és megengedő. A többi a jövő zenéje :) Remélem tudtam mindenre válaszolni :)
@@turabakancsoriginal nos igen, sajnos én is azt látom, hogy ma már nem adnak arra hogy egy kép etikusan készült e el valóban a véletlen műveként vagy egy olyan helyen ami minden megrendezett. Divatos lett a fotózás. És talán előtérbe kerülhettek azok akiknek van pénz a zsebükben ilyen fotós kalandokra befizetni. Van egy FIAP-os ismerősöm. Az ő fotói alatt néha elcsépek rész információkat. Például hogy az adott vadon élő lovakat épp hajtották a fotósok felé. ... Én naiv meg azt hittem egy FIAP valamilyen fokozatát birtokolni valami... De ilyen áron én sem akarnék majd elismert vadfotóssá válni. Mert etikátlannak tartom. És a fotózás lelke pedig amúgy is a megismételhetetlen véletlenek. Tökre értem mire gondolsz. Én is amikor kimegyek abban bízva megyek ki hogy beleláthatok egy olyan világba amibe csak kevesen. Egyébként amikor jó eredményeket és sikert kívántam inkább arra gondoltam hogy ajándékozzon meg a véletlen olyan fotókkal amikre nagyon büszke vagy. De jó hogy szóba jöttek a pályázatok, versenyek is. Mert így felszínre kerültek problémák. Nem sokkal azután hogy említetted vannak jó fej vadászok is, össze is futottam egyel a környékünkön. Rettentően kellemes csalódás volt. És igyekszem ezentúl nem elítélően közelíteni senki felé, semmiért. Azóta megnéztem néhány videót is ezzel kapcsolatban és rákellett jönnöm hogy a vadászatnak is megvan a maga spiritualitása és vannak olyan hagyomány őrző vadászok akiknek még szebb lelke is van mint bárki másnak. (Bár én vadászni nem vadásznék. Azért azt hozzá kell tenni. De elfogadom hogy más és más a szenvedélyünk. ) Köszönöm a válaszod.
2:57 "...Azért a ház melleti farakás aljába nekik is jut pár pohárral.." Szuper vagy, köszönöm, köszönik, köszönjük! Végre egy állatszerető !!!!
Köszönöm és örülök, hogy itt vagy :)
Szép gondolatok. Nagyon köszönöm.😊
Én köszönöm, hogy megnézted :)
Az ilyen videóid nagyon jók, ezt a vonalat kellene tovább vinned, gondolom nem könnyű, látszik rajta, hogy sok munka van benne.
Köszönöm szépen. Valóban egy picit több munka, de ezt a típust én is jobban szeretem csinálni.
Kellemes és nyugodt hangulata van a videónak. Köszönöm és kellemes ünnepeket.
Köszönöm szépen :) Békés karácsonyt neked is.
Nyugtató hatású, kellemes videó. Érdekes téma ez az etetés.
Több helyen olvastam hogy például vannak olyan FIAP-os fotópályázatok ahol kizáró ok az etetéses fotó. És ha nem a pályázatokra gondolok akkor egyébként is egy nehéz megosztó téma.
Bár a téli etetésre másképp tekintenek mint egy folytonos, egész évszakosra.
Nyilván jobb ha nem kezdi el minden természetjáró etetni az állatokat mert az könnyer károssá válhat.
Amikor te elkezdted ezt akkor a területileg illetékes vadász társasággal egyeztettél hogy mikor, mit, hogy lehet? (Hiszen nyilván van értelme az etetésnek, hiszen ők is etetnek és itatnak is a nehéz időszakokban. Jobb helyeken...)
Kell e hozzá valamilyen képesítés vagy területi engedély? (Gondolom ha amúgy egy elhanyagolt területen barangol az ember ott nehezebb dolga van. Mert nem törődömségre utalhat és könnyen ellenszélben találhatja magát az amúgy jó indulattal vezérelt ember. Neked volt olyan sztorid ahol falakba ütköztél és súrlódás alakult ki?)
A fotópályázatok már elég régen nem érdekelnek. Azok a pályázatok, ahol a közönségre van bízva, hogy ki nyerje meg (ergo akinek több ismerőse van és több like-ot gyűjt az nyer) nem igazán szakmaiak. Ahol a szakmai zsűri vagy letolja magáról ezzel a felelőséget, vagy egyszerűen csak így akar nagyobb megtekintést elérni a versenynek. Aztán a "vadfotósok" jelentős része vadkertekben fotózza a témát. Ahol a vadkert üzemeltetője etet, a fotós meg csak kisettenkedik arra a posztra ahol este 6-kor megjelennek a vadak enni és készít néhány fotót. Sok helyen erre fizetős kínálatot alakítottak ki vagy a vadásztársaságok, vagy egyénileg vadászok és van rá kereslet. Ez mennyivel etikusabb kép egy versenyen mint amit én készítek el?
10.000 - 100.000 HUF összegért kismillió les van az országban ahol szinte bármit fotózhatsz. 100.000 HUF felett szerveznek fotóstúrákat a Bajor parkokba, ahol ugyanazt a hiúzt lefotózhatod ugyanott, szinte ugyanúgy mint a másik 10-50 résztvevő. Ezek mennyivel etikusabb képek egy pályázaton?
Engem már régóta nem a fotózás mint kreatív, művészeti tevékenység érdekel. Az első videómban el is mondom "én nem tudok fotózni és nem is akarok senkit megtanítani erre" !
Egyszerűen szeretem meglesni a vadakat a maguk környezetében, megfigyelni a szokásaikat. Böngészni a nyomaikat a váltókon, vagy turkálni a hullatékban a különböző évszakokban. Kideríteni mi a táplálékuk, merre járnak, mikor van a tényleges üzekedés és mikor van ellés vagy költés a területen. Egy egy rudli, nyáj, konda stb ... hogyan fogad be vagy közösít ki egyedeket. És szeretem az erdőt, beszélni az erdészekkel, a fakitermelőkkel is. Megismerni egy erdőt magonc vagy sarj korától egészen kifejlett fa koráig. Tudni melyik vágási módot mikor alkalmazzás és miért. Mi a törzskiválasztó gyérítés vagy a növedékfokozó gyérítés közt a különbség. Mi különbözteti meg a végvágást a tarvágástól. Vagy mit jelent a tisztítás.
Egy egy terület látogatása nálam a következőképpen alakul:
- Kinézek egy területet a Google maps műholdas térképén.
- Egy egyszerű kirándulás alkalmával megnézem a területnek a túristák álltal is bejárható részét.
- Ha tetszik és ígéretes, akkor megnézem ki a kezelője, esetleg az évek alatt szerzett ismeretségek útján találok kontaktot a területhez.
- Megbeszélek egy személyes találkozót, ha ez nem működik, írásban egy térképrészlettel jelzem melyik részen szeretnék bejárni fotózni.
- Ha megengedik, akkor be tudom járni a területnek a túristák álltal nem annyira háborgatott részét is. Így már a nyomokből, jelekből lesz infóm a vadmozgásról, vadsűrűségről.
- Hosszú idő után (és, ha jól működik a kapcsolat a társasággal) kiszemelek egy spot-ot ahol szerintem szép és eredményes képek születnének és van megfelelő vadmozgás is a környékén.
- Bejelentem a kontaktomnak, hogy szeretnék itt időnként etetni, sózni, "ágaslest" létrehozni. Ha engedik, akkor készen is vagyunk :)
Ez egy hosszútávú együttműködés. A spotokról tudnak, így nyilván Ők is tudják, hogy ez egy vadtartó hely és, noha nem zavarják itt az állatokat, de előfordult már, hogy ilyen helyen hoztak terítékre vadat. A videón látható "madarasles" nem az enyém! Egy vadász barátom készítette, aki ezen a területen volt vezető erdész. Időnként megengedte, hogy fotózzak innen, én pedig segítettem a karbantartásban és etetésben mikor arra jártam. Tájékoztattuk egymást a vadmozgásokról és próbáltunk új spotokat is kitalálni. Neki köszönhetem a múlt évben készült szarvasbőgéses fotóim, sok rókás képem és néhány madarakról készült képem is. Sajnos a sok irigy ember miatt a kapcsolatunk megromlott az elmúlt évben. Sok ismerőse számonkérte, hogy miért enged engem itt-ott fotózni, vagy miért nem Őket viszi ki spot-ra. Azóta nyugállományba vonult és a helyét átvevő vadásszal egyenlőre úgy tűnik jó kapcsolatot ápolunk. Segítőkész, informatív és megengedő. A többi a jövő zenéje :)
Remélem tudtam mindenre válaszolni :)
@@turabakancsoriginal nos igen, sajnos én is azt látom, hogy ma már nem adnak arra hogy egy kép etikusan készült e el valóban a véletlen műveként vagy egy olyan helyen ami minden megrendezett. Divatos lett a fotózás. És talán előtérbe kerülhettek azok akiknek van pénz a zsebükben ilyen fotós kalandokra befizetni. Van egy FIAP-os ismerősöm. Az ő fotói alatt néha elcsépek rész információkat. Például hogy az adott vadon élő lovakat épp hajtották a fotósok felé. ... Én naiv meg azt hittem egy FIAP valamilyen fokozatát birtokolni valami...
De ilyen áron én sem akarnék majd elismert vadfotóssá válni. Mert etikátlannak tartom. És a fotózás lelke pedig amúgy is a megismételhetetlen véletlenek.
Tökre értem mire gondolsz. Én is amikor kimegyek abban bízva megyek ki hogy beleláthatok egy olyan világba amibe csak kevesen.
Egyébként amikor jó eredményeket és sikert kívántam inkább arra gondoltam hogy ajándékozzon meg a véletlen olyan fotókkal amikre nagyon büszke vagy. De jó hogy szóba jöttek a pályázatok, versenyek is. Mert így felszínre kerültek problémák.
Nem sokkal azután hogy említetted vannak jó fej vadászok is, össze is futottam egyel a környékünkön. Rettentően kellemes csalódás volt. És igyekszem ezentúl nem elítélően közelíteni senki felé, semmiért. Azóta megnéztem néhány videót is ezzel kapcsolatban és rákellett jönnöm hogy a vadászatnak is megvan a maga spiritualitása és vannak olyan hagyomány őrző vadászok akiknek még szebb lelke is van mint bárki másnak.
(Bár én vadászni nem vadásznék. Azért azt hozzá kell tenni. De elfogadom hogy más és más a szenvedélyünk. )
Köszönöm a válaszod.