bongor - Mosogatófiú

Subscribe:
/ @bongor
Facebook:
/ bongorovics
Lyrics:
Volt már valakinek olyan érzése néha,
hogy az élet egy tetemes-beteges tréfa?
Hadd mondjam el az én viccem itt közöttetek:
(csak bírjátok ki, hogy ne röhögjetek.)
Amikor nem otthon vagyok,
egy konyhán teszek-veszek, de főleg mosogatok.
Hjaj! Tudom mit gondoltok egészen: „Szegényke,
hát ahhoz sok ész kell!” Biztosan lenéztek.
Nem vagyok beképzelt, de nélkülem nem lenne személyzet.
Mindjárt megérted, nem az a nehéz, amit ti hisztek nehéznek.
Jaj, szegény pincérek, övéké minden babér.
Úgy illegetik magukat, csak tudnám mi a szarér’?!
Engem elhagyatnak nap, mint nap mindenek,
hol az istenem? Nincsen, kiben bízzak!
Ezer acél szörnyeteg torkában fekete tejbegríz
és csak hideg víz van.
„Tegyed ide-oda, nem ide, amoda tegyed!
Gyere, gyere ide-oda ne baszakodj már, mert odamegyek!
Nem ez a lila, amaz a lila hát hol a szemed,
második emelet, látod? Kerek! Ebből 170-et!”
Mivan, mivan, mivan, mivan, mivan?
Azám, lazán, csak egy csípő ficam.
Bárcsak lennék végre szublimált,
úgy elpárolognék már a gőzelszívón át...
De ha itt van Ő, kisimul a dolgok össze-visszasága.
Ó, ha izzad Ő, az a szagok végső igazsága.
Ezért van, ha Ő lebben a folyosón csendben,
be-be-beleremegek a sz-sz-szerelembe!
Én-én-én-én! A teáskanna letört füle!
Ő-ő-ő-ő! A cukrászlányok füle-müle!
Én, meg Ő, én meg Ő meg Ő meg én,
Mint, a tészta meg a szűrőedény.
Én-én-én-én! A teáskanna letört füle!
Ő-ő-ő-ő! A cukrászlányok füle-müle!
Én, meg Ő, én meg Ő meg Ő meg én,
Félek, sose lesz Ő enyém.
Sss… Fel ne ébressz!
Most érek a hajad erdejéhez.
Ahogy a homlokod szelíden ráncolod,
leereszkedek a sáncokon.
Jé, éppen lemegy a Nap,
hajnal hasad a szemed alatt.
Könnyed a harmat gyöngye, játszi
fényén át minden nagyobbnak látszik.
Váó, gurul egy másik,
gördülök én is vele a szádig.
Cuppogó nyáladban nyúlok, nézd:
kuncog a csuprokban cukros méz.
Leheleted nyugalom-fuvalom,
elolvadnék nyelveden csupaszon.
Kacajod ezer vad tamburin,
melled puding trambulin.
Várj… Ki ez a sejtelmes árnyék?
Váó, kié ez a termetes ágyék?
Mi? Mit keres itt a menedzser?!
Hé! Hé! El a mocskos kezekkel!
Te kéjelgő, bűzölgő, hájas altáj,
te izzadt bűnöktől hemzsegő kaptár!
Ütnék, de a kövér menedzser
ösztövér belekkel, körbe tekercsel.
Futnék, lóhalálban,
de futószalag parazsán nyújtófa a lábam.
Üvöltenék, teljes erővel,
de valaki az agyamban matat habverővel!
Asszem az tény és való: ez a legszarabb meló,
én meg egy gyáva seggnyaló.
Tőled csak egyetlen mosatlan szó, lett volna jó
a boldogsághó’.
Legalább az kicsit vigasztaló, hogy ezt elmosni, óh,
többet se kő’!
Lássuk, mit mondnak ők,
a kint levő gerincvelő-nyelő cincegők?!
Egy kis figyelmet kérek a porondon,
vagy esküszöm, elvágom a torkom!
Átkergetnétek világot a végbeleteken,
engem elégetnek kék vegyszerek még elevenen!
Rálesnétek még egy kuglófra?
Nekem plusz három óra túlóra!
És a lány, akit szeretek,
másnak vitted a lúdláb szeletet?!
Ezúton üzenem teneked:
Tudom, hogy megbaszott az egész emelet!
Ez a törött csészealj majd elröpít engem,
arra a csillagra, ahol észreveszik a lelkem!
Nem tartozom közétek! És ezért kell elvesznem!
Én az utolsó tiszta fény voltam köztetek a szennyben!
A nagy sikerre való tekintettel,
a menedzser óhajára
minden kedden felrontok
az étterem színpadára.
Nem kímélek senkit!
Legyen az nő, vagy még gyerek,
leordítom valamennyit,
zeng az egész vendégsereg!
Én vagyok a legnagyobb műsorszám a szálláson...
Imádom az állásom!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A monománok Monomániában laknak. Monománia egy légüres tér: hiú ábrándok, görcsök, önmarcangok, alantas vágyak lebegnek benne. És persze a monománok. Monománnak lenni annyit jelent, mint a világot hozzám képest képezni le. Nem hozzád, hozzám. Én énvelem játszom az énemet, ezért ha én vesztek, akkor is én nyerek.
A monománok olykor zavarba ejtőek. Talán betegek is. Inganak lelkükben a világ megannyi délibábjai. Én olyan monomán vagyok, akinek más monománok a monomániái. Más monománok kimondanak ugyanis olyan dolgokat, amiket én monománként nem mernék, vagy egyszerűen nem értek velük egyet. Ha valaki elcsúszik egy banánhéjon, az egy ügyetlen lúd. Ha egy monomán csúszik el egy banánhéjon, akkor a jókurvaanyját annak aki a banánhéjat otthagyta. Ja, hogy TE is monomán lennél?
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Zenei munkatársak:
Pálfi Ervin aka El Palfino - gitár, kaval
Balsa Pesikan - hegedű
Albumborító:
Blaskó Árpád, tervezőgrafikus