Beszéljünk a traumáról! - Fájdalom és újjászületés - INVERSUM Live 34.
Вставка
- Опубліковано 1 жов 2023
- A traumák lelki feldolgozásban a megértés az egyik első eszköz, ezért az előadásomban a következőkre kérdésekre igyekszem válaszolni:
🌱 Van-e a tanító szerepe a traumának életben?
🌱 Meg van-e “írva” előre az élettörténetünk és benne a traumák, vagy menet közben, velünk alakul a sorsunk és elkerülhetőek a nagyobb sérülések?
🌱 Mit tudunk kezdeni a transzgenerációs traumákkal?
🌱 Milyen módon lehet feldolgozni a krízist, a gyászt, a válást vagy más veszteséggel járó traumákat?
🌱 Hogyan lehet visszaszerezni a megbízható világba vetett bizalmat és megszabadulni a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség érzésétől?
🌱 Lehet-e teljes életet élni egy sorsfordító esemény után, ami elemeiben változtatja meg az életünket?
🌱 Hogyan lehet, illetve lehet-e egyáltalán elfogadni a tragikus eseményeket és átfordítani a sérelmeket hasznos tapasztalatokká?
Előadásomban megosztom veled a szakmai tapasztalataimat, megvizsgáljuk, hogy milyen módszerekkel lehet segíteni a lelki gyógyulást és mire van szükség ahhoz, hogy felépüljön az ember akár a legnagyobb traumákból is.
👉🏻 Akár voltak traumatikus élményeid, akár azt szeretnéd megtanulni, hogy mihez tudsz velük kezdeni a jövőben, vagy csak érdekel az önismeret és a problémamegoldás, nézd meg az INVERSUM Live 34. adását!
INVERSUM LélekDoki: inversum.eu
INVERSUM NapiRelax: napirelax.inversum.eu
Email: info@inversum.eu
Facebook: / hipnoter
Instagram: inversum.eu
TikTok: / andrasdomjan
Koszonjuk szepen!Ertekes eloadas volt!❤️🙏
Krizishelyzetben van a változás. Hála..skorpió a holdjegyem, jó volt !! 🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹
Nagyon értékes, summás gondolatok. Azt hiszem kijegyzetelem. Remélem lesz könyv belőle. Úgy gondolom sokat jelentene a segítő szakembereknek is. Részemről örülnék neki!
Köszönöm szépen az előadást! ❤
Köszönöm, a legjobbkor jött ez az előadás. (Gyász)
De örülök, hogy ide találtam :)
Az meg külön szuper, hogy édesapád Domján László, 1993-ban végeztem el az agykontroll tanfolyamot vele, és emlékeim szerint egy vidéki kis rádiónál egy beszélgetést is felvettünk Vele :)
Nagyon érthetően mondtad el, ebből az irányból közelítve az önismereti munkára. Jó hallgatni..❤
Egy eretnek kérdés, kedves András:
Biztos, hogy minden traumát fel kell dolgozni, felülírni pozitív érzésekkel?
Nyilván vannak olyan nagyon súlyos események, amiket meg kell próbálni valahogy enyhíteni.
De! Felülírható-e egy természeti katasztrófa, egy halálos betegség, vagy mobdjuk egy gyilkosság a családban?
Lesz-e,lehet-e, KELL-E ezekből mindenáron valami pozitívat kicsiholni?
Ez kérdés.S számomra az is kérdés, muszáj-e törekedni mindenáron valamiféle feldolgozásra, nem inkább ELFOGADNI kellene a saját traumáimat, ha tetszik,a sorsomat:Ez történt velem, ez az életem,a trauma is a részem, még ha össze is törtem.
Ez vagyok, ilyen vagyok, vállalom!
Nem akarom a nehézséget átnevezni, mint egy fájlt a gépemen.
Az életem puzzle-ja így alakult, így egész, nem erőlködöm mindenféle módszerekkel, hogy átszínezzem pozitívvá.
Lettem,aki lettem,vagyok, aki vagyok, nem manipulálom az elmémet, hanem elfogadom az életem,llyannak, amilyen.
A kérdés nem eretnek és talán valahol el is hangzott az előadásban, hogy nincs olyan, hogy valamit "kell" tenni a traumával. Nem kell belőlük a pozitívat kicsiholni sem, de ha szeretnénk feldolgozni az elményt és az életünket tovább élni úgy, hogy ne csak az az életérzés határozza meg a létezésünket, amit a trauma okozott, akkor célszerű törekedni a fájdalom enyhítésére.
Ennek lényegében az egyetlen módja egy ennyire meghatározó élmény esetében, ha valahogyan eljutunk oda, hogy el tudjuk fogadni a történteket. Amíg nem fogadjuk el a tényeket, addig állandó konfliktusban leszünk a valósággal és ez lelkileg is nagyon megterhelő.
A valóság elfogadásában segíthet az, ha tudatosan is dolgozunk azon, hogy az érzelmi kilengéseink enyhüljenek, amivel a tudatalatti elmét lehet helyrebillenteni. A tudatos elmének pedig valamilyen értelmet adva tudunk megnyugvással szolgálni.
Nem tudjuk meg nem történtté tenni, sem rózsaszínűre festeni a traumatikus élményeket. De megtanulhatjuk elfogadni, ami már megtörtént és úgy együtt élni velük, hogy maradjon még hely boldog pillanatokra is.
@@INVERSUM
Köszönöm a részletes választ, András!