Hálásan köszönöm.Nagyon mély és őszinte gondolatok. Önértékelés.Kifejtését köszönöm...Alulértékelésemet most értem.Ezért is indultam el már régen a spirituális úton.Akik kemények voltak,rájöttem végül is ébresztettek.Viszont a túl kemény fönöktől elköszöntem...A videó vége felé említed versengés.Igen még az utolsó perceiben a "versengős" világ.Régi "Mátrix" és jön vis.már benne vagyunk az ÚJ FÖLD kialakulásában.Ezt teljesen más.Ez az "érzékelés".A lélek színpada...
Egy hete találtam rá a videoidra. Egy ismerösöm említett meg mellèkesen egy beszèlgetésben. Nagyon tetszenek a gondolataid☺️ Tetszik az őszintesèged, hogy a jót a rosszat felvállalod. Mindegyik videodban vannak nagyon ütős meglátásaid, mekyek lúdbőr kategória☺️Pedig már sok tanítót "elfogyasztottam"☺️
nagyszerű anyag - ismét! 🙏❤️Egy valami viszont elgondolkodtatott a leszületés-életfeladat kapcsán: azt mondtad, pont oda születünk le, azokhoz a szülőkhöz, akikre a legnagyobb szükségünk van az életfeladatunk során. Viszont biológiai tény, hogy a nő, ha lánygyermekkel terhes, már akkor a méhében hordozza az unokáját is, hiszen a magzat méhében már kialakulnak a petesejtek. Már ekkor sejt szinten létezünk ! 🤍(hiszen ugye a sejt élőlény) vajon a lélek már a nagyszülő kiválasztásakor kijelöli az életfeladatot, már onnantól tanul? Vagy csak később kapcsolódik a sejthez a lélek? Mikortól “kelünk életre” és mennyi terhet , sérülést, tudást, érzést vihet és visz magával a lélek? 🤍⚛️
Ez így nagyon tapintatos🥰💓 Egy isten hit és a buddhizmus(?) közti életfeladat megtalálása, felismerése...? Számomra ezt a kérdést hozta fel... és !!! Párhuzam vonás a mai (3 évvel később) felolvasás csoport poszt között😊 említett posztban azt írtad hogy a saját magunk elfogadásával elfogadjuk a másikban a kettőnk közötti különbözőséget, vagy valami ilyesmi... .... Hm, újra gondolva, a párhuzam inkább csak a felmerült kérdéseim között van🤗 poszthoz tartozó kérdésem, ha elfogadom akkor kedvelem? Vagy csak annyi, hogy elfogadom de nem értek vele egyet, nem akarok olyan lenni mint az akitől különbözöm...
Kedves Iván! Te is beszéltél az önértékelési deficitről, ez a színészi utad során megjelent? Pl. amikor bekerültél a színművészetire vagy egyáltalán a színházi közegben? Nagyon érdekelne, hogyan boldogultál, volt e ilyen nehézséged? Egyáltalán a mindennapjaid hogyan jelenik ez meg? Az 'önmagában értékes vagyok' gondolatot hogyan tudod megvalósítani a mindennapjaidban? Köszönöm a videót. Végighallgattam több beszélgetésed is a hétvégén (Gyere fel Ivánhoz), hasznos volt, nagyon értékes információk hangzottak el rendkívüli emberekkel. Köszönöm.
Szia Iván! Nagyon jó gondolatok.Nemrég kezdtem visszanézni a videóidat.Most épp ez jött be,és nagyon kellett. Egyébként a karkötőidnek van valami jelentése,jelentősége?Remélem még sok videód lesz,amivel átadod a tudást. Engem nagyon megnyugtat,mikor téged hallgatlak :)
Benne vagyok egy helyzetben, tudom, hogy bizonyos százalékban együtt kell még működni valakivel, akivel nehéz. De már ismerem a súrlódási felületeket, ismerem a határaimat, tartom és konfrontálódom, ha kell - nem szolgálom a másik destruktivitását - azt is megfigyeltem és érzem, hol az a pont magamban, amikor jelez a test, emelkedik a feszültség. Meg tudom állítani, ki tudok lépni, vagy időt tudok kérni egy helyzetben amikor még kellően nyugodt vagyok ahhoz, hogy megnézzem a részemet és utána beszéljek. Közben keresem a megoldást a közös dolgok további csökkentésére már jó ideje, de falakba ütközöm. Egy másik helyen (pl. másik városban) van lehetőségem az együttműködés minimalizálására, de fizikailag nem a másik helyen vagyok. Nem ülök a babérjaimon; tudom, hogy magamon is van mit dolgozni, közben keresem a megoldást, tudok emberi módon konfrontálódni a legtöbb esetben -- de a megoldási folyamatban megállítódok - akkor kell, hogy legyen ott valami, még mélyebben. Gondolom. Sajnos most így van.
Kedves Iván!Véletlenül akadtam a videódra.Olyan témáról beszélsz,amivel szinte minden embernek dolga van. A helyes önismeret mindennek az alapja,mégis legtöbbünk nem ismeri a saját énjét és azt a varázst,ami eredendően bennünk van. Jól látod azt is,hogy a szülői bánásmód hatása nagyban befolyásolja énképünket.Életem során én is rengetegszer feltettem a kérdést:Istenem,miért bántanak ennyit a szüleim? Kereső emberként megtanultam rálátni erre és most már tudom,hogy mindez azért történt,hogy tapasztaljak, tanuljak és fejlődhessek általuk. Ennek a lényegét a videódban nagyon jól megfogalmaztad,sokaknak értékes felismerésekkel szolgálhat.
Szívesen.Bölcsesség és bátorság kell ahhoz,hogy spirituális témákról nyíltan,őszintén beszéljen az ember. Ráadásul Te ezt magas szinten teszed. Az én közvetlen környezetemben talán 2 olyan ember van,akikkel hasonló témákról beszélhetek.Sokan nem értik és nem fogadják be.Ez persze nem baj. Éppen ezért gondolom,hogy Neked is ugyanúgy kell a pozitív visszajelzés azért,hogy tudd a mondandód értő fülekre talált és az,amit csinálsz másokban gondolatokat ébreszt,motivál. Várom a 2. részt.🙂
Nárcisztikus azt is sokszor kifelé mutatja amikor beteg, h mások sajnálatából, együttérzéséből kapjon figyelmet és energiát, mert a negatív supply is energia.
Hol álljon meg ez a transzgenerációs önértékelési deficit? Lehetőleg itt és most, ha nem is abszolút mértékben ( 100%- ban), de legalább kezdjük el. Sokan ma is úgy vannak vele, hogy á, nem, az minden úgy jó, ahogy van, és volt, és követik a régi mintát. A gyerekek meg...🙁 Nagyon kevesen változtatnak, mert ahhoz szembe kell menni ( valamilyen szinten) a saját szüleikkel, a nagymamáknak, nagyoapapáknak még nehezebb az elengedés. Ez esetben a változás nem csak minket érint, hanem őket is és nagyon fájdalmas, nekem volt olyan, hogy hónapokig nem beszéltünk ( szülőkkel), és ez egyfajta önmeghasonulás is volt. De én addig makacsul ragaszkodtam a saját elképzeléseimhez, ( mert belül tisztán éreztem azok helyességét, szükségességét), amíg egyszer csak megbékéltünk, ( leginkább ők rám hagyták a dolgot), és most egy ideje nagy a fejlődés, náluk is beindult a változás. De menet közben én is rájöttem egy- két dologra önmagammal kapcsolatban ( volt idő befelé nézni, önreflektálni), és kiderült, hogy én sem voltam azon a szinten, amit hittem magamról akkoriban. Az emberben nagyon mély az önigazolásra való hajlam, vagy törekvés, és erre is évek(!!) kellettek, hogy észrevegyem, hogy a kis világom bizony nekem is sántít, és annál a pontnál leálltam arról, hogy mindenkinek próbáljak segíteni, vagy tanácsolni. Mert rájöttem, hogy előbb rendesen megtanuljuk a dolgot, alkalmazzuk a saját életünkben, és ha már vannak látható eredmények, akkor lehet elkezdeni átadni, megosztani amikor már megtapasztalások vannak. Mert hiába a jószándék, ha nincs mögötte hitelesség.
Helló Iván! Jó ez a "beszélgető" forma! Elgondolkodtam rajta,tényleg jó családot választottam? Több sérülést szeretem,mint amit egy gyerek megért,de van mit megbocsátani,feldolgozni egy életen át. Ezt tudták adni. Köszi. Ezért a sok sérült felnőtt. Jó volt veled beszélgetni.❗Üdv! Légy boldog!🙂
Hu de nagyot üt ez a videó 🙏Nem kell ennél nagyobb gondolat ébresztő👌🫶
@@babakis3039 🙏🙏🙏😌
Hálásan köszönöm.Nagyon mély és őszinte gondolatok.
Önértékelés.Kifejtését köszönöm...Alulértékelésemet most értem.Ezért is indultam el már régen a spirituális úton.Akik kemények voltak,rájöttem végül is ébresztettek.Viszont a túl kemény fönöktől elköszöntem...A videó vége felé említed versengés.Igen még az utolsó perceiben a "versengős" világ.Régi "Mátrix" és jön vis.már benne vagyunk az ÚJ FÖLD kialakulásában.Ezt teljesen más.Ez az "érzékelés".A lélek színpada...
Nagyon jó hallgatni ezeket az őszinte gondolatokat. Sokat tanulok belőle. Köszönöm Iván! 💖🙏
Mennyire jól elmagyarázod a szülő-gyerek kapcsolatot. Ebből az aspektusból még senkitől nem hallottam. Köszönöm 🙏🙏
Egy hete találtam rá a videoidra. Egy ismerösöm említett meg mellèkesen egy beszèlgetésben. Nagyon tetszenek a gondolataid☺️ Tetszik az őszintesèged, hogy a jót a rosszat felvállalod. Mindegyik videodban vannak nagyon ütős meglátásaid, mekyek lúdbőr kategória☺️Pedig már sok tanítót "elfogyasztottam"☺️
🙏🙏🙏😌✨💫
Hálásan köszönöm Iván! 🙏Másodszor nézem meg, pár nap elteltével.Köszönöm.🙏
🙏🙏🙏🥰
Zseniális, összeszedett, esszenciális! Köszönöm! 🙏🙏🙏❤❤❤
Köszi szépen Iván! 🥰
🙏🙏
Jól esik ez a tiszta és hatásos előadásmód - köszönöm!
Bárcsak mindenki így gondolkodna....mennyivel egyszerűbb lenne az élet!!!!
Kedves Iván köszönöm szépen a végére madáréneklős tanításokat, felismeréseket! Ismét több mindent megláttam, beazonosítottam magamban! Hála értük!🤗
nagyszerű anyag - ismét! 🙏❤️Egy valami viszont elgondolkodtatott a leszületés-életfeladat kapcsán: azt mondtad, pont oda születünk le, azokhoz a szülőkhöz, akikre a legnagyobb szükségünk van az életfeladatunk során. Viszont biológiai tény, hogy a nő, ha lánygyermekkel terhes, már akkor a méhében hordozza az unokáját is, hiszen a magzat méhében már kialakulnak a petesejtek. Már ekkor sejt szinten létezünk ! 🤍(hiszen ugye a sejt élőlény) vajon a lélek már a nagyszülő kiválasztásakor kijelöli az életfeladatot, már onnantól tanul? Vagy csak később kapcsolódik a sejthez a lélek? Mikortól “kelünk életre” és mennyi terhet , sérülést, tudást, érzést vihet és visz magával a lélek? 🤍⚛️
Köszi szépen,szeretem hallgatni az előadásaid,sok variációt ismersz így nagyon tapasztalt vagy és érdekes.🌻🙏💚
Egyszerűen köszönöm 🙏💕🌞
Ez így nagyon tapintatos🥰💓
Egy isten hit és a buddhizmus(?) közti életfeladat megtalálása, felismerése...? Számomra ezt a kérdést hozta fel... és !!! Párhuzam vonás a mai (3 évvel később) felolvasás csoport poszt között😊 említett posztban azt írtad hogy a saját magunk elfogadásával elfogadjuk a másikban a kettőnk közötti különbözőséget, vagy valami ilyesmi... .... Hm, újra gondolva, a párhuzam inkább csak a felmerült kérdéseim között van🤗 poszthoz tartozó kérdésem, ha elfogadom akkor kedvelem? Vagy csak annyi, hogy elfogadom de nem értek vele egyet, nem akarok olyan lenni mint az akitől különbözöm...
Köszönöm szépen! 🙌🙏🏼
Köszönöm!Most is tanultam tőled!🙏
Kedves Iván! Te is beszéltél az önértékelési deficitről, ez a színészi utad során megjelent? Pl. amikor bekerültél a színművészetire vagy egyáltalán a színházi közegben? Nagyon érdekelne, hogyan boldogultál, volt e ilyen nehézséged? Egyáltalán a mindennapjaid hogyan jelenik ez meg? Az 'önmagában értékes vagyok' gondolatot hogyan tudod megvalósítani a mindennapjaidban? Köszönöm a videót. Végighallgattam több beszélgetésed is a hétvégén (Gyere fel Ivánhoz), hasznos volt, nagyon értékes információk hangzottak el rendkívüli emberekkel. Köszönöm.
🤗köszönöm🙏
🙏🙏🙏
❤
❤🙏
❤❤❤❤🙏🙏🙏🙏🙏🙏
Szia Iván! Nagyon jó gondolatok.Nemrég kezdtem visszanézni a videóidat.Most épp ez jött be,és nagyon kellett.
Egyébként a karkötőidnek van valami jelentése,jelentősége?Remélem még sok videód lesz,amivel átadod a tudást. Engem nagyon megnyugtat,mikor téged hallgatlak :)
Benne vagyok egy helyzetben, tudom, hogy bizonyos százalékban együtt kell még működni valakivel, akivel nehéz. De már ismerem a súrlódási felületeket, ismerem a határaimat, tartom és konfrontálódom, ha kell - nem szolgálom a másik destruktivitását - azt is megfigyeltem és érzem, hol az a pont magamban, amikor jelez a test, emelkedik a feszültség. Meg tudom állítani, ki tudok lépni, vagy időt tudok kérni egy helyzetben amikor még kellően nyugodt vagyok ahhoz, hogy megnézzem a részemet és utána beszéljek. Közben keresem a megoldást a közös dolgok további csökkentésére már jó ideje, de falakba ütközöm. Egy másik helyen (pl. másik városban) van lehetőségem az együttműködés minimalizálására, de fizikailag nem a másik helyen vagyok.
Nem ülök a babérjaimon; tudom, hogy magamon is van mit dolgozni, közben keresem a megoldást, tudok emberi módon konfrontálódni a legtöbb esetben -- de a megoldási folyamatban megállítódok - akkor kell, hogy legyen ott valami, még mélyebben. Gondolom. Sajnos most így van.
@@agnesagnesnagy 🙏🙏hajra hajra es kitartast bolcsesseget ralatast
@@fenyivan8987 a "másik helyen" figyelmetlen voltam, nem abban a tudatban voltam eddig, most láttam, nagyon sajnálom 🙏🙏🙏
Kedves Iván!Véletlenül akadtam a videódra.Olyan témáról beszélsz,amivel szinte minden embernek dolga van.
A helyes önismeret mindennek az alapja,mégis legtöbbünk nem ismeri a saját énjét és azt a varázst,ami eredendően bennünk van.
Jól látod azt is,hogy a szülői bánásmód hatása nagyban befolyásolja énképünket.Életem során én is rengetegszer feltettem a kérdést:Istenem,miért bántanak ennyit a szüleim?
Kereső emberként megtanultam rálátni erre és most már tudom,hogy mindez azért történt,hogy tapasztaljak, tanuljak és fejlődhessek általuk.
Ennek a lényegét a videódban nagyon jól megfogalmaztad,sokaknak értékes felismerésekkel szolgálhat.
Koszonom szep visszajelzesed..
Mar kesz a MASODIK RESZE!!
Ma este vagy hnap lathato! Ennyire fontos tema
Szívesen.Bölcsesség és bátorság kell ahhoz,hogy spirituális témákról nyíltan,őszintén beszéljen az ember.
Ráadásul Te ezt magas szinten teszed.
Az én közvetlen környezetemben talán 2 olyan ember van,akikkel hasonló témákról beszélhetek.Sokan nem értik és nem fogadják be.Ez persze nem baj.
Éppen ezért gondolom,hogy Neked is ugyanúgy kell a pozitív visszajelzés azért,hogy tudd a mondandód értő fülekre talált és az,amit csinálsz másokban gondolatokat ébreszt,motivál.
Várom a 2. részt.🙂
Szupi ez a videó 😀👍🏽💜🙃
👍🏻🤗👍🏻
Nárcisztikus azt is sokszor kifelé mutatja amikor beteg, h mások sajnálatából, együttérzéséből kapjon figyelmet és energiát, mert a negatív supply is energia.
Hol álljon meg ez a transzgenerációs önértékelési deficit?
Lehetőleg itt és most, ha nem is abszolút mértékben ( 100%- ban), de legalább kezdjük el. Sokan ma is úgy vannak vele, hogy á, nem, az minden úgy jó, ahogy van, és volt, és követik a régi mintát. A gyerekek meg...🙁
Nagyon kevesen változtatnak, mert ahhoz szembe kell menni ( valamilyen szinten) a saját szüleikkel, a nagymamáknak, nagyoapapáknak még nehezebb az elengedés.
Ez esetben a változás nem csak minket érint, hanem őket is és nagyon fájdalmas, nekem volt olyan, hogy hónapokig nem beszéltünk ( szülőkkel), és ez egyfajta önmeghasonulás is volt. De én addig makacsul ragaszkodtam a saját elképzeléseimhez, ( mert belül tisztán éreztem azok helyességét, szükségességét), amíg egyszer csak megbékéltünk, ( leginkább ők rám hagyták a dolgot), és most egy ideje nagy a fejlődés, náluk is beindult a változás.
De menet közben én is rájöttem egy- két dologra önmagammal kapcsolatban ( volt idő befelé nézni, önreflektálni), és kiderült, hogy én sem voltam azon a szinten, amit hittem magamról akkoriban. Az emberben nagyon mély az önigazolásra való hajlam, vagy törekvés, és erre is évek(!!) kellettek, hogy észrevegyem, hogy a kis világom bizony nekem is sántít, és annál a pontnál leálltam arról, hogy mindenkinek próbáljak segíteni, vagy tanácsolni. Mert rájöttem, hogy előbb rendesen megtanuljuk a dolgot, alkalmazzuk a saját életünkben, és ha már vannak látható eredmények, akkor lehet elkezdeni átadni, megosztani amikor már megtapasztalások vannak. Mert hiába a jószándék, ha nincs mögötte hitelesség.
37:02
45:24
Wishről rendelt Alekosz.
Iván, jót mondasz, de hozzá kell még venni, hogy nem véletlenül születtünk le abba a családba, ahová születünk.
Igen.. ezert: 5:51-9:30 ig erről van szó, amit írsz..😅😜☝️🙏🤝☺️
Helló Iván! Jó ez a "beszélgető" forma! Elgondolkodtam rajta,tényleg jó családot választottam? Több sérülést szeretem,mint amit egy gyerek megért,de van mit megbocsátani,feldolgozni egy életen át. Ezt tudták adni. Köszi. Ezért a sok sérült felnőtt. Jó volt veled beszélgetni.❗Üdv! Légy boldog!🙂
Nem mutatod "Amikor hánytál"🤣😂
Nehéz téma..
Az☺️☺️☺️
❤🙏
33:54
❤🙏
34:43
16:28
50:38
47:20