Én egy repülősport abbahagyása után, tavaly januárban kezdtem el gitárt tanulni. Most 46 éves vagyok, és autodidakta módon tanulok. A repülésben a segédoktatóságig vittem, és sokszor elmondtam anno, hogy a "repülés nem cél, hanem út". Így viszonyulok a gitártanuláshoz is. Az utolsó tanítványaim egyike zenész, énekes. Az egyik ismertebb együttes vezetője és frontembere. Az ő gitárosának játéka, meg a gyönyörű Ibanez gitárja vitt el a gitározás felé, tavaly januárban, mikor egy törött, klasszikus gitárt újítottam fel magamnak. Az első pici pötyögéseket azon a gitáron kezdtem. Aztán a gitárt elajándékoztam, vettem magamnak egy Fender klasszikust, meg egy elektromos Squiert. Azóta belefolytam a gitárépítésbe, meg a gitározásba is. Nekem az első perctől voltak pici kis sikerélményeim, pedig akkor még komolyan ügyelni kellett mindenre, nehéz volt. Rájöttem, hogy hiába vannak viszonylag hosszú ujjaim, az "úszóhártya" effektus engem se került el. Ugyan egy jó gyakorlatot találtam rá a neten, a megoldás az volt, hogy folyton újabb és újabb dalokat támadt kedvem elpengetni. Persze csak a legegyszerűbb alap, ének, vagy szólódallamát az adott dalnak. De aztán egyre nehezebbeket, gyorsabbakat vállaltam be. Ezeket vonalas spirálfüzetbe jegyeztem le tabulatúraként. Így tabot is megtanultam írni, olvasni (eddig 1,5 spirálfüzet telt be). Viszont akadtak dalok, amik a neten, vagy papíralapon, csak kottában voltak fellelhetők. Kellett 1 kis zeneelmélet, de ezzel odáig jutottam, hogy ma már szinte rutinból át tudom írni a nem gitárra írt dalokat is gitártabra. Van is pár olyan dalom, amit azért élmény eljátszanom, mert tudom, ez, így, ebben a formában nem ismert. Ma a kihívás inkább az, hogy egy dallamhoz, hozzávaló akkordkíséretet írjak. De erre is találtam a neten kiváló ötleteket, tanácsokat.. Merthogy ugyan pengetésben eljutottam a váltott pengetésig. Mivel az "úszóhártya" mint akadály is kezd teljesen megszűnni, a bal kezemmel egyes trükköket is megtanultam (csúsztatás, nyújtás, legato, pullhammer). Ezek még nem mennek profi szinten, főleg a nyújtás, de elektromos gitáron egészen kellemesen meg tudok már színezni egy egy dallamot.. Közben idén nyárig kimaradt az akkordozás az életemből, ezért nekifeküdtem a ritmusgitározásnak és akkordozásnak. Megtanultam ujjal is pengetni. A téma annyira megfogott, főleg, hogy így énekelni is kell, hogy hirtelen felszívtam 12-14 alapakkordot. Eljutottam a következő lépésig, a barrés F-ig. Egyszerűsítve már megy egy ideje az F, de közben az elméletre is rágyúrva megértettem, hogy kell nekem a barrézás. Rájöttem, hogy barrézva, az akkordokban is hatalmasat tágul majd a világ. Viszont még mindig vannak dalok, van munka magamon, a barré előtt. Tavaly a váltott pengetést tűztem ki célul, idén a barré ez a cél, amit jövőre szeretnék leküzdeni, miközben már távlati célként felsejlik az akkordbontás és a fingerstyle. Ja, a család. Eleinte utálták, mert elég pocsékul játszottam. Ma már inkább hallgatgatják. Tetszik nekik, bár unják, ha egy egy dalt már 250edszerre is elnyomom, mert "valahol még nem az igazi"😊 Mindez szűk 2 év termése, abszolút nulláról. Ja, és nem izgat, hogy vastagon felnőttfejjel vágtam neki. Az eredeti álmom megvalósítása fontosabb volt. Csak hát, ha a bakancslista legfelső tételei pipa, akkor azután jöhetnek az alsóbb tételek. Ahogy említetted; jó pap holtáig tanul.
Sosem késő. Minden új elsajátítása, tanulása fitten tartja az elmét. "A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése." - Kodály
Én egy repülősport abbahagyása után, tavaly januárban kezdtem el gitárt tanulni. Most 46 éves vagyok, és autodidakta módon tanulok. A repülésben a segédoktatóságig vittem, és sokszor elmondtam anno, hogy a "repülés nem cél, hanem út". Így viszonyulok a gitártanuláshoz is. Az utolsó tanítványaim egyike zenész, énekes. Az egyik ismertebb együttes vezetője és frontembere. Az ő gitárosának játéka, meg a gyönyörű Ibanez gitárja vitt el a gitározás felé, tavaly januárban, mikor egy törött, klasszikus gitárt újítottam fel magamnak. Az első pici pötyögéseket azon a gitáron kezdtem. Aztán a gitárt elajándékoztam, vettem magamnak egy Fender klasszikust, meg egy elektromos Squiert. Azóta belefolytam a gitárépítésbe, meg a gitározásba is.
Nekem az első perctől voltak pici kis sikerélményeim, pedig akkor még komolyan ügyelni kellett mindenre, nehéz volt. Rájöttem, hogy hiába vannak viszonylag hosszú ujjaim, az "úszóhártya" effektus engem se került el. Ugyan egy jó gyakorlatot találtam rá a neten, a megoldás az volt, hogy folyton újabb és újabb dalokat támadt kedvem elpengetni. Persze csak a legegyszerűbb alap, ének, vagy szólódallamát az adott dalnak. De aztán egyre nehezebbeket, gyorsabbakat vállaltam be. Ezeket vonalas spirálfüzetbe jegyeztem le tabulatúraként. Így tabot is megtanultam írni, olvasni (eddig 1,5 spirálfüzet telt be). Viszont akadtak dalok, amik a neten, vagy papíralapon, csak kottában voltak fellelhetők. Kellett 1 kis zeneelmélet, de ezzel odáig jutottam, hogy ma már szinte rutinból át tudom írni a nem gitárra írt dalokat is gitártabra. Van is pár olyan dalom, amit azért élmény eljátszanom, mert tudom, ez, így, ebben a formában nem ismert.
Ma a kihívás inkább az, hogy egy dallamhoz, hozzávaló akkordkíséretet írjak. De erre is találtam a neten kiváló ötleteket, tanácsokat.. Merthogy ugyan pengetésben eljutottam a váltott pengetésig. Mivel az "úszóhártya" mint akadály is kezd teljesen megszűnni, a bal kezemmel egyes trükköket is megtanultam (csúsztatás, nyújtás, legato, pullhammer). Ezek még nem mennek profi szinten, főleg a nyújtás, de elektromos gitáron egészen kellemesen meg tudok már színezni egy egy dallamot..
Közben idén nyárig kimaradt az akkordozás az életemből, ezért nekifeküdtem a ritmusgitározásnak és akkordozásnak. Megtanultam ujjal is pengetni.
A téma annyira megfogott, főleg, hogy így énekelni is kell, hogy hirtelen felszívtam 12-14 alapakkordot. Eljutottam a következő lépésig, a barrés F-ig. Egyszerűsítve már megy egy ideje az F, de közben az elméletre is rágyúrva megértettem, hogy kell nekem a barrézás. Rájöttem, hogy barrézva, az akkordokban is hatalmasat tágul majd a világ.
Viszont még mindig vannak dalok, van munka magamon, a barré előtt.
Tavaly a váltott pengetést tűztem ki célul, idén a barré ez a cél, amit jövőre szeretnék leküzdeni, miközben már távlati célként felsejlik az akkordbontás és a fingerstyle.
Ja, a család.
Eleinte utálták, mert elég pocsékul játszottam. Ma már inkább hallgatgatják. Tetszik nekik, bár unják, ha egy egy dalt már 250edszerre is elnyomom, mert "valahol még nem az igazi"😊
Mindez szűk 2 év termése, abszolút nulláról. Ja, és nem izgat, hogy vastagon felnőttfejjel vágtam neki. Az eredeti álmom megvalósítása fontosabb volt. Csak hát, ha a bakancslista legfelső tételei pipa, akkor azután jöhetnek az alsóbb tételek. Ahogy említetted; jó pap holtáig tanul.
68 évesen tanulom😊
Köszi
Örülök, ha segített!
Tibusz egy interjúban azt mondta, hogy napi ket orat gyakorol..
Sose késő. /remélem! /😅
Sosem késő. Minden új elsajátítása, tanulása fitten tartja az elmét. "A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése." - Kodály