Nálunk is volt egy kislány általánosban.Engem azért kezdtek el fenyegetni,mert nem akartam beállni a sorba és részt venni a gúnyolásában.Emlékszem,hogy határidőt szabtak,hogy holnspig gondolkozzak,hova akarok tartozni...a kölykök 80%-a nem különb,mint a felnőttek esetén...már ott megmutatkozik,kinek milyen a lelkülete.
Fiúként fiú osztályban középsuliban szerencsére nekem könnyebb dolgom volt, csak kár, hogy soká kapcsoltam. Volt verbális, kiröhögés, megszégyenítés, megverés, kaja/pénz elszedés. Próbáltam nem foglalkozni, próbáltam szólni, próbáltam frappánsan visszavágni, aztán harmadik félév vége előtt elszakadt a cérna. Órán ültünk, az 5. hógolyó csattant a fejemen, szóltam a tanárnak, röhögés, 6. hógolyó. Magamtól felpattantam, kezembe volt a szocreál farostlemez/vascső szék, átdobtam a termen ami telibeverte aki dobált és hanyatt esett (más baja nem lett). Kaptam igazgatóit, iskola után megvártak és megpicsáztak. Egy hét múlva egy másik srác a kemény magból meg akart fürdetni (hóban), nem volt kedvem hozzá, bekönyököltem az orrába dőlt belőle a vér, de tanár nem látta, nem lett intő. Iskola után vártak, de kicseleztem őket, nem találkoztak velem. Pár nap múlva tesiórán egy harmadik kötekedett és szájalt velem. A bordásfalra felfelé menet visszaoltottam. Hallottam egy bajusz alatt elmormogott kurva anyámat, a következő pillanatban megragadta a bokám és a combomba boxolt. Kirántottam a fogott lábam a kezéből, felhúztam taposásra, de megálltam ahogy láttam, hogy lepereg az ő szeme előtt is, hogy ha most az arcába taposok, a nyaka is eltörik. Leordítottam, hogy szarok bele, a következőt már komolyan kinyírom. Csend lett. Nem várt iskola után senki. Nem szólt hozzám senki közülük. Nem szóltak be, nem röhögtek, nem cikiztek, elkerültek. Megbuktak évismétléssel az osztály maradékából meg tök jó osztályközösség lett utolsó évre. Az volt az az egyetlen év, amikor szerettem iskolába járni. Ilyenkor persze lehet azt mondani, hogy mekkora állat aki úgy intézi, ahogyan én, de ha már minden mást kipróbál az ember és semmi nem működik, akkor már csak az van, hogy hagyom vagy nem hagyom. Mást sose bántottam, bajuk komoly nekik se lett és végül nem lettem se lelkisérült se agresszív hál' Istennek. Lényeg ami a lényeg, komolyan kellene venni ezt, mert lehet belőle baromi nagy baj. Az én esetemben is lehetett volna. Egyrészt nem azt kell taítani a gyereknek, hogy ne foglalkozz vele, majd megunják, hanem ideje korán szolidan orrba kell verni a bully-t, aztán lehet, hogy megraknak párszor, de hamar rájonnek, hogy akkor is be lett nekik verve ami fáj is, meg ciki is népes közönség előtt. Abbahagyják. Amint nyilvánvaló, hogy a tanár nem tud vagy akar rájuk hatni, lépni kell. Inkább csak az aktuális ideg legyen az öklöd mögött, mint x év sérelme, mert ha valaki kinyiffan, akkor még te leszel az állat. Nem mindenki akasztja fel magát, vesz be gyógyszert vagy iszik sósavat....az iskolai lövöldözések se úgy indulnak, hogy Pistike elfelejtette a xanaxot aztán mindenkit lepuffant.
Jó hallani ilyen sikeres ellentámadásról is! 😊....Az viszont bosszantó,amikor pl a hírekben lehet lövöldözésekről meg késelésekről hallani,mert arról valahogyan soha-vagy legfeljebb csak nagyon felületesen-van szó,hogy mindez miért történt!...S valahogyan úgy érzem,hogy sok esetben teljesen jogosan történik meg,mert pl azok a rohadékok,akiket végül pl lelőtt az egyik gyerek,már hosszú ideje baszogathatták őt,s ki is érdemelték a halált!...Még is a kis rohadékokat sajnáltatják,akik le lettek lőve,s esetleg bele is haltak!...De azokat a gyerekeket,akiket hosszú ideje terrorizálnak vagy addig terrorizáltak,meg nem sajnálják!...Mintha csak a gyilkosság lehetne bűn,de pl verbálisan bármit lehet!...Sok kis verbálisan másokat bántó rohadékot szívesen megölnék!...Ez sokszor még a mindenféle fizikális bántalmazásnál is rosszabb tud lenni,még is inkább-valamiért-azokat ítélik el a legtöbben,akik fizikailag is fellépnek valakivel szemben!....
Velem így 33 évesen is történt hasonló szitu. Már 2 éve, hogy hatalmas Gorillaz-rajongó lettem, és benne vagyok egy Gorillaz-os rajongói csoportban. Ott szoktam megosztani rajzaimat, amiken a kedvenc virtuális Gorillaz-tagom, 2-D (a kékhajú, nagyon cuki fiú) és egy saját karakter /egy szőke hajú, Noodle-lel egyidős dán lány/ szokott rajta lenni, és az emberek rendkívül nagy részének tetszenek a rajzaim, pedig a rajzolás nekem csak hobbi. Amúgy abban a csoportban ez az ún. "OC ship art" teljes mértékben megengedett, mindaddig, amíg nem kell kirakni rá a 18-as karikát (ha érted, mire gondolok). Ugyanis 1 éve dolgozok egy Gorillaz fanfiction-ön, amiben 2-D és a saját karakterem románca van a központban, sőt, lesz egy közös kislányuk is (az epilógusban születik egy második kislányuk is). És mégis egészen múlt péntekig volt egy ember /egy tipikusan arc nélküli cosplayer/, aki minden egyes bejegyzésem alá beszólogatott nekem, meg szekált az OC ship art-om miatt: kiröhögte, cringe-nek nevezte, és, ami a legrosszabb, gyilkolászós animés GIF-ekkel megtűzdelt gusztustalan, utálkozó kommenteket írogatott ("Shhut the Fuck up", "Official 2D and the other characters would Kill dumb fangirls like you", "Kill people like you befor they put eggs", illetve "No one cares about your shit" /amúgy ezeket úgy írtam le, ahogy ő írta le/). Eleinte figyelmen kívül hagytam ezeket a kommenteket, és nem vettem fel (pedig némelyik eléggé fájt), mert inkább arra koncentráltam, hogy a többi embernek tetszett/tetszik a mai napig. A "No one cares about your shit" után azonban már betelt a pohár, és jelentettem az adminoknak és a moderátoroknak, és a bully le is lett tiltva a csoportban. Ráadásul hála nekem, még jobban odafigyelnek a csoportban a cyberbullying megelőzésére, és ami a legjobb, én magam is moderátor lettem abban a csoportban. Csak azt akartam az én történetemmel mondani dióhéjban, hogy *a cyberbullying sajnos nem válogat: gyerekeket és felnőtteket is egyaránt megtalálhatnak internetes szekálók, és ezt NEM szabad elbagatellizálni!!!*
Azért csinálták, mert nagyon különleges vagy! Aki teljesen felszínes és átlagos, azt ez zavarni fogja, mert benne soha nem lesz meg ez a gazdag belső világ, ami benned! Csodálatos lány vagy.
Ez szép és jó, de nem igaz. Egyszerűen azokat csesztetik, akiket jó buli csesztetni. Hiéna kultúrának hívom. Aki nem szól vissza azt fogják basztatni. Azokat basztatják pont, aki túl jó, vagy ronda, vagy kisebbségi vagy pont hogy sok cigány közé keveredett fehér.
@@secret2022 nem, de szerintem pont annyira kártékony egy amúgy csúnyának nevezhető lányt hitegetni azzal hogy ő különleges és egy csoda, mint csúfolni amiatt mert csúnya. Azzal hogy hazudozol neki szépeket, egyrészt nem fogja elhinni mert tudja hogy nem igaz, másrészt meg ezáltal hlyének nézed ami megint nem jó érzés. A megoldás nem az hogy szepnek hazudod a csunyát, hanem egyszerűen ha valaha meg is kérdezi csak annyit mondasz hogy ez se nem zavar, se nem érdekel különösebben, és ezt meg azt pedig szereted benne.
Hasonló volt a gyerekkorom, pár fok nehezítéssel: 1. nekem már óvodában elkezdődött, ahol csak szóban piszkáltak és kiközösítettek. Volt egyetlen kiscsaj, aki rámszállt, de ha ő nem volt vagy beteg volt, akkor a barátai elvoltak velem, ha ő bent volt, mindenki szekált. 2. általános iskolától kezdve engem már fizikailag is bántalmaztak, de persze csak a lány osztálytársaim vertek. Nem volt annyira durva hogy sérülés legyen belőle, de ettől még borzasztóak ijesztő. 3. Nem csak a tanárok, nekem a szüleim is nehezítették a dolgot nem csak a nemtörődömséggel, de azzal is, hogy olyan szabályok voltak otthon, ami miatt szinte teljesen lehetetlen volt barátkozni, még középiskolában is. Nem engedtek sehova, hozzánk nem jöhet senki, mert nem szereti a vendégeket, ne menjek sehova iskola után stb. Jelenleg 33 éves vagyok, és bár sok dolog elevenen megmaradt, tudom jól, hogy rengeteget azért felejtettem el, mert el akartam rég engedni a múltat. Általános iskolában az utolsó évben a "nagyszünetekben" amikor kötelező volt kimenni, az utolsó hónapokban már állandóan ellógtam és elbújtam a mosdóban, hogy ne kelljen a többiekkel kint lennem, erre nagyon emlékszem. Volt egy osztálytársam, aki folyamatosan mondogatta hogy "hányok tőled, így utállak úgy" de nem voltam rest, nekimentem és megkérdeztem, hogy értem hogy rühellsz, de elmondanád, hogy miért? És sosem volt válasz, vállat rándított és nem tudta megmondani. Én ott szembesültem azzal, hogyha egyszer valaki "utálni fog" az ellen nem tehetsz semmit, mert nem olyan dolgot utál benned amin változtathatnál, hanem szimplán neki az utálat az ami kell, mert bekattant valami a fejében. Az ilyen típusú ember nem is akarja, hogy változtass bármit, mert akkor nem lesz kit utálni. Középiskolában már fel voltam készülve, tudtam, hogy ugyanezt be fogom vonzani, mert addigra már tipikusan kifejlődött az "arcomra van írva mit gondolok" mimika, és sokan ezt letörnivaló arroganciának hitték, ettől még ugyanolyan szarul esett, hogy ott sem volt más a helyzet. Nekem itt történt az első tanári osztály előtti alázás, kicsit más témában, ami egészségügyi probléma volt, olyan helyzetben, ami ellen egyedül nem tudtam tenni, a szüleim meg sosem segítettek benne, pedig már általános 4.-es korom óta fennállt a dolog. A saját osztályfőnököm vett semmibe, míg általánosban csak simán lekezeltek mint egy hülyegyereket, hogy miért drámázom túl a dolgot, minek szólok nekik, mindenkit piszkálnak valamiért. Én konkrétan azzal zártam a középiskolát, hogy a ballagáson, vártam volna némi elismerést, amiért minden évben évfolyamelső voltam matekból, ezen kívül versenyekre is jártam nem csak abból a tantárgyból, számos szakkorben részt vettem plusz énekkarban is, tényleg sokmindenben, és olyan osztálytársam (aki szekáló is volt) kapott jutalmat amiért négy év alatt egyetlen szakkörö részt vett, de engem még említésre sem méltattak :D Az egyetemet diák szempontból már nagyon élveztem, végre értelmes emberekkel voltam körülvéve, ráadásul gépészmérnöki szakra mentem, a srácokkal jól kijöttem, de ott is kifogtam két professzort, akik valamiért nagyon megjegyeztek így azt el sem tudtam végül végezni (természetesen nem csak a tanárok miatt, bár tény elvették a kedvem az egész szaktól, így a lusta énem teljesen előjött, de még ebben a korban is korlátozva voltam a saját otthonomban a szüleim által 18 év felett, pl gépet nem használhattam akármikor akármire, csak mert ott lakom. Alapból a szülővárosomból sem engetek el más egyetemre, ahol más szak jobban érdekelt volna, mert közölték velem előre, hogy nem lesznek hajlandóak kolit fizetni nekem, vagy támogatni, ami később kiderült miért, de ez egy másik sztori.) KIcsit hosszú lett, lehet senki nem fogja elolvasni, és még így sem írtam le mindent, de legalább ennyit jó volt kiadni magamból. Köszönöm a videót neked, bár szomorú maga a tény, de valahogy mégis egy fikarcnyit könnyebb elviselni, hogy nem voltam egyedül. Remélem nyári mondoconon összefutok majd veled :)
"Én ott szembesültem azzal, hogyha egyszer valaki "utálni fog" az ellen nem tehetsz semmit, mert nem olyan dolgot utál benned amin változtathatnál, hanem szimplán neki az utálat az ami kell, mert bekattant valami a fejében. Az ilyen típusú ember nem is akarja, hogy változtass bármit, mert akkor nem lesz kit utálni." Nagyon bölcs meglátás, szerencséd, hogy te ilyen fiatalon rájöttél! Nekem beletelt még vagy 15 évembe...
Basszus, nagyon sajnálom, hogy ennyi igazságtalanság ért, és ennyi kiközösítés! Akit otthon elnyomnak a szülei, vagy akár csak az egyik szülője, azt valahogy kiszagolják ezek a predátorok, és ellehetetlenítik ezekben a közösségekben. Büszke lehetsz magadra, hogy ezek mellett mégis ennyire jól tanultál és sok mindenben részt vettél. Nagyon igazságtalan, hogy meg se említettek, de remélhetőleg Te legalább gazdagodtál azoktól a tanulásoktól és képességek gyakorlásától. Remélem, ezek után már csak jó fog érni az életben!
Én elolvastam és szinte hajszál pontosan ugyanezt éltem meg. Jó lenne megismerni téged és beszélgetni ezekről. Ha van kedved cserélhetünk elérhetőséget.
Szia! Én nagyon figyelmesen végig olvastam és nagyon sajnálom. Közvetlenül hogy elolvastam a tiédet még előtte én is írtam egy jó hosszút. Kb. Ugyanolyan sors jutott nekem is. A szüleim köcsögök voltak. Alkoholisták, részegesek és rosszindulatúak. Ráadásul én még matekból is szar voltam. Hallgasd meg a Főnix szemináriumot Brian Tracy-től! Fenn van a neten. Vagy 20 előadásból áll. Konyhanyelven van, könnyen emészthető. Nekem sokat segített tisztába jönni magammal. Neked is fog. Nem végig pszichológiai témájú, de van az is benne és foglalkozik a családdal, meg a gyermekkori problémákkal. Minden jót neked!
Én egy iskolai jelmezversenyt nyertem meg és azért kezdtek csúfolni🤔 Sajnos a gyerekeknek minden is tud ok lenni arra ,hogy valakit csúfoljanak. A tanulás ,a frizura, öltözet, arcforma, a fülek kinezete, testalkat. De én aszt tapasztaltam, hogy ha a szülők elfogadásra tanítják a gyereket akkor nincs csúfolódas de ha othon aszt halja, hogy nézd már aszt a dagadt disznót vagy úgy néz ki minnt egy madár ijesztő akkor a gyerek eszt a mintát viszi tovább. Sajnos ezek a gyerekek felnőtt korban is fojtatják csak lehet még drasztikusabb modon mint gyerekként. Köszönöm ,hogy elkeszitetted, nagyon jó lett a videó.
Pontosan. Ezért például számomra érthetetlen amikor azzal “érvelnek” a melegek általi örökbefogadás ellen, hogy JAJ MAJD CSÚFOLNI FOGJÁK A TÖBBIEK. Tényleg?? Ember, hát csúfolják ha vékony, ha kövér, ha szemüveges, ha MEGNYER EGY VERSENYT.. nem inkább a gyerekeknek kéne példát mutatni, hogy ne bántsák egymást?
Jajj a kedvencem ez a felállítós mindenki előtt megalázós rész! Tipik mikor csak a hatalmukat akarják gyakorolni a tanárok. Hívja félre óra után max ha valami kínja van. Kicsit meg is könnyeztem a videót. Amúgy engem anno lec.gányoztak, mert kreolosabb volt a bőröm, nem durván, csak olyan karamellesebb. Utáltam, traumaként éltem meg. Ma meg már minden agymosott szoláriumba rohangál meg ész nélkül önbarnítózik. Slussz poén, hogy mostanság azt teszik szóvá, hogy milyen sápadt/fehér vagyok :)
Szerintem mindenkinek legnagyobb részben az orra határozza meg az arca karakterét. Én személy szerint nagyon szeretem a különlegesebb orrú embereket, ez egyedivé teszi az illető arcát, és sokkal művészibbnek is tartom.
💓A minap fedeztem fel a csatornádat Mónika és nagyon megragadó vagy. Valószinűleg a cukiságod, jóságod és a szeretetre méltóságod miatt csesztettek. Sajnos az irigység és féltékenység egyszerűen rohadékká tesz embereket, még gyerekeket is. Az orrodra pedig legyél büszke, mert sok népnél az ívelt orr a szépségideál. Persze, ha pisze lennél akkor is imádnivaló maradnál. ❤❤❤🤗
Még csak a videó elején járok. Én nagyon sajnálom, hogy a mai napig vannak emberek, akik a másikat bántják. Nekem is aggódott a kisfiam, hogy az oviban a kedvenc Pikachu plüssét majd kicsúfolják, nagy sárga krumplinak... Én beszélgettem vele erről, meg eljátszottuk, és megnyugodott. Köszönöm, h felhívod a figyelmet arra, hogy igenis vegyük komolyan, ha a gyerekünket bármi ilyesmi éri és segítsünk neki... Azóta az egész óvoda megismerte és megszerette Pikachut. 😊
Általános 4. osztályban a lányokkal kitaláltuk, hogy farsangon fellépünk egy "barbie girl" tánccal. Rózsaszín pólót és farmer miniszoknyát kellett felvennünk. Emlékszem anyával hány zsákot átnéztünk a padláson mire találtunk egy farmerszoknyát, ami kicsit hosszabb volt és nem is olyan divatos de nem volt pénzünk venni. Hozzá egy halvány rózsaszín pólót. Amikor bevittem a lányok kinevettek, hogy ez hogy néz ki, babarózsaszín kell nem ilyen "fosszínű" stbstb.. nagyon rosszul esett, otthagytam a próbát. Aztán még másik 3 lányt is elüldöztek hasonló indokokkal, ducik, nem jó a ruhájuk, nem sz*xi a mozgásuk (értitek 4.es kislányok voltunk). Szóval Erika néninek a matektanárunknak feltűnt, hogy mi a helyzet és a saját szabadidejében betanított nekünk egy koreográfiát a Pussycat Dolls "Don't you wish your girlfriend was hot like me" c számára. Sötétben adtuk elő színes világító rudakkal. (Amiket szintén saját pénzen vett a menő tanárnőnk) Gondolhatjátok milyen fejet vágtak akik kiközösítettek minket, miután mi kaptuk a legnagyobb tapsot. 😅 Ők nem is tudtak a délutáni próbáinkról. Ugyanettöl a tanárnőtől kaptam egy macis kulcstartót miután elbújtam a wcben, mert egész nap piszkáltak. Behívta a szülőket (anyát és a másik lányok anyukáit). Anya mesélte, hogy nagyon durván lecseszte az anyukákat, mert elkezdtek magyarázkodni, hogy miért ilyenek a lányaik. Azt mondta nekik nem érdekel a magyarázat, az én osztályomban nem bánthat senki senkit ha nem tetszik el lehet menni. Mai napig hálás vagyok neki. Azóta 2 gyermekes édesanya vagyok, 28 éves de sok történet van, amire nagyon tisztán emlékszem, mintha tegnap lett volna.
Teljesen igazad van Móni! Az általános iskolában ugyanezt éltem át, annyiban különbözik csak, hogy engem fizikálisan is bántottak. Ütöttek is, csúfoltak is... aztán a Gimiben az első évem csoda volt, imádtam suliba járni, egyetlen napot sem hiányoztam, majd jött egy csaj az osztályba, és borult megint minden.. 15-20 év kellett, hogy feldolgozzam. Elengedjem.. Én is szóltam a tanároknak általánosban. Nem történt semmi. Anyukám is bement, szólt. A tanár közölte, hogy neki az a dolga, hogy tanítson, nem az, hogy fegyelmezzen....
Szia! Amint jött az értesítés a feltöltésről, rögtön kattintottam a videóra. Elég sok ponton éreztem azt, hogy velem is történt már hasonló a múltban. Az egyik kedvencem a "ne divatozz, ha nem vagy jó tanuló", ezt én is elég sokszor hallottam, nem feltétlen divattal kapcsolatban, hanem bármi mással "Ne ........, ha nem vagy jó tanuló". Ez az, amit egyetlen tanár sem engedhetne meg magának, hogy ilyen módon szelektálja a diákokat. Emlékszem, hogy volt olyan osztálytársam, aki valóban kitűnő tanuló volt, az anyukája és apukája is tanár volt, -persze biztos nem ezért-, DE amikor pl. versből felelt az egész osztály, neki előre beírták az ötöst, mert "Ő úgyis mindig megtanulja....", neki nem kellett felelni. Persze, sok a rosszindulatú gyerek is, de nagyon kevesek a született faszkalapok, az igazi métely a szülők és tanárok irányából fakad, ezt a mocskot és gyűlöletet Ők rakják a hátizsákjukba. Ezek azok a tanárok, akik nem tudnak megírni egy e-mailt, mert az "nekik már magas", ezek a tanárok ordítanak fröcsögve, ha bármi eltér a megszokott posványtól. Büszkék lehetnek magukra, hogy a gagyi,színvonaltalan oktatás mellé még szarral is tele raktak jó pár fejet. Nem tudom, most pontosan mi van az oktatásban, de abban biztos vagyok - mivel egy korúak vagyunk- ,akkoriban országosan ez egy globális dolog volt. Egyébként büszkeséggel tölt el, libabőrös leszek a gondolattól, hogy bár ez mind megtörtént, most még mindig itt vagyunk, nem egy talponállóban fröccsözünk, hogy ilyen nyíltan beszélsz róla, hogy nem vagyunk egyedül, hogy szembe megyünk ezzel a selejt szar értékrenddel. :)
15:16 Mónika én is így voltam, de később, amikor már a te pénzedből élsz és ebben tesznek neked keresztbe, az komolyabb lesz mint a szociális életed.. Mert nekem, amikor az életben maradásom a tét azt is leszarja mindenki.. Amúgy meg örülj hogy vékony vagy, addig vagy egészséges, nem kell megfelelni nekik. Férfi vagyok és tudom, hogy sokkal jobban szeretjük a vékony lányokat. Tanuld meg kiszűrni a baromságokat... Nincs más lehetőség, és ne áruld el a gyengeségeidet.
Köszönöm, hogy megosztottad ezt, nekem is volt részem iskolai bántalmazásban, kortársaim és tanáraim által is, néha egyetemen is. Akkora sebet tudnak okozni, amit szerintem soha nem fogok feldolgozni, a gimis iskolám előtt ha elmegyek, gyomoridegem lesz(6 éve ballagtam el onnan). Csodálatos vagy, hihetetlenül erős ember és köszönöm, hogy ennyire komoly témákról is tudsz beszélni. :)
Számomra nagyon érdekes volt ez a videó olyan szempontból is , hogy szerintem hallani lehet a hangodon is hogy ez egy érzékenyebb téma. Nagyon örülök hogy vannak páran akik felszólalnak ebben a témában is. *Sending all my love to you
Köszönöm, hogy beszéltél róla! Nehéz lehetett, nagyon hasonló dolgokon estem át én is, engem sajnos meg is vertek, igazából sokszor teljesen ok nélkül. Engem azért utáltak, mert jól tanultam és így el is csesztem a tanulmányaimat, de alapvetően jó jövőm lett, mert most diplomáztam le biológusként. Sokan bántottak sokáig, így gyűlölöm azt a várost, ahol felnőttem, de végül sikerült megszeretnem magam és sosem adtam fel, hogy sikeres legyek. Még mindig iszonyat trauma nekem ez, rettegtem tőlük és utáltam magamat, de a karma tökéletesen dolgozott. Szuper csajszi vagy, nagyon okos vagy és tök jó gondolataid vannak! Csak így tovább! Kívánom, hogy tökéletes jövőd legyen
Örülök, hogy megnézhettem ezt a videód. Főleg azért mert kihangsúlyoztad, hogy nem csak fizikálisan lehet bullingolni valakit, meg azoknak a gimis lányoknak az esete. Én 3 iskolaváltáson mentem keresztül ezek miatt, a szüleim hála az égen nagyon törődtek velem, és komolyan vették amikor szóltam, de pl. az általános iskolás tanárom csak akkor akart tenni valamit amikor már azzal mentünk be, hogy nyálas papírgalacsinokkal köpőcsöveznek, meg elveszik a cuccaim az órák alatt és a tanár rá se bagóz. Ja és ami legjobb, hogy gimit meg egy tanár által elindított gúnyolódás miatt kelett váltanom. Amit ő csak ártatlan viccelődésnek nevezett. 😑 Szóval, köszönöm, hogy megcsináltad ezt a videót és hogy megosztottad velünk, hogy mi történt veled.
Szia Móni! Tanító vagyok, rengeteg gonosz gyerekkel találkoztam pályafutásom során. A legszebb, legokosabb gyerekeket kezdik ki, ezt tapasztaltam. Engem a szőke hajam miatt piszkáltak alsóban, volt hogy még a tanár is röhögött a szőke nős viccen…😪 Nagyon sajnàlom, amiket át kellett élned, nem volt elmondva sem “gagyi”. Átéreztem nagyon 🥺😢 A Pony clubot imádtaaam❤️ Szuper csaj vagy, csak így tovább! Mi biztosan nagyon jóban lennènk. ☺️
Szia! Én is éltem át hasonlót, középiskolában. Úgy gondolom, azzal volt problémájuk, ahogy öltöztem plusz elég csendes típus voltam/vagyok. Akkoriban nyakörvet hordtam (rock zenét hallgattam) nagyon sokszor ezzel piszkáltak, meg, hogy miért nem beszélek. Volt, hogy kigáncsoltak a folyóson vagy csak beszólogattak. Én megpróbáltam, azt a technikát, amit a tanárod mondott, nem foglalkoztam azzal, amit műveltek. Olykor használt, olykor nem. Szerencsére egy idő után hozzászoktak a "jelenlétemhez" és tizenkettedikre már abba maradtak a piszkálások. Viszont abból az osztályból nem volt egy barátom se, szerencsére sulin kívül igen, ők voltak azok, akik egyben tartottak. Móni nem vagy egyedül!
Nekem is volt iskolai bántalmazás középiskolába. Ott emlékszem mindig csúfoltak nem tudom magamat szépen ki fejezni meg néha össze keverem a betűket, meg úgye a külső nem tartottak szépnek és sok más. Általánosba direkt egy speciális iskolába jártam ezek miatt. Mikor középiskolát kezdtem már egyből ki szúrtak maguknak és ez miatt mai napig ki alakult a kommunikáció zavarok nem szeretek embereket beszélgetni félek már konkértan beszélni. Emlékszem azzal is cikiztek matek fel mentett is voltam ( nem , azért kaptam meg , hogy lusta vagyok tanulási nehézséggel küzdöttem / küzdök a mai napig ), meg volt rá az oka annak nem tehetek róla én nagyon próbálkoztam de ezt ők nem értették meg. Egyik tanárom konkrétan ki is nevetett , hogy például többször kérdezek meg egy egyszerű kérdést és a többiek is velük nevettek nah ott sírtam ( nem tehetek róla , hogy nehezen fogok fel mondatokat nem tettem hülyének de ők ezt hitték az vagyok ) Édesanyám be hozott papírokat az iskoláknak , hogy én sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló vagyok és nem vették ezt figyelembe és nem is biztosították , ami kelett volna nekem tudnék mesélni még és örülök az a 4 év el telt. Nekem ez lenne kis rövid iskolai bántalmazásom. Elnézést kérek a hosszú komment miatt de muszáj voltam ezeket a mondatokat meg írnom. Meg köszönöm ezt a témát felhoztad és te történedet is hallhatuk erről a témáról.
Kedves Fatima! Szomorú a történeted, szomorú, hogy nem értik az emberek az SNI- s gyermekeket és felnőtteket sem. Szomorú és egyben felháborító és undorító, amit a tanárod akkor tett Veled!! Ezzel az akkori osztály tarsaidat csak távolabb vitte attól, hogy az empátiát, mint olyant gyakorolják egy másik ember felé! (Esetükben Feléd, de teljesen mindegy ki, milyen problémával küzd, nevetni bunkóság, aljasság, féreg az ilyen ember! Nem is tudom, mit tennék azzal a tanárral, aki így bánt Veled! Mert ez sem emberhez, sem pedagogushoz nem méltó viselkedés!) Nagyon szépen fejezed ki magad, emiatt ne aggódj! Édesapámnak is van némi problémája, de csak az írással. Attól még sosem nevettem ki és nem is fogom, hogy meg kérdezi, mit hogyan kell leirni, hanem segítek Neki, mert szeretem és mert van Bennem empátia! Azt üzenném Neked, hogy csak így tovább! Tényleg nagyon szépen ki tudod fejezni Magad! ☺️🤗😘
Kedves Kitti! Köszönöm szépen ezt a pozítiv kommentedet még vannak empatikus emberek. Igyekszem szépen ki fejezni magam megértsenek az emberek örülök , hogy meg lehetett érteni a mondatomat 🥺. Köszönöm kedves szavaidat lelkemnek jólesett 🥰❤️
Fuuu Móni, teljesen együtt érzek veled. Engem középsuliban bántalmaztak, főleg szóban, alig vártam, hogy elteljen az a 7 év. Mai napig érzem a nyomát bennem. Egy könyvet tudnék írni róla, hogy miket műveltek velem.. Most is vannak önértékelési problémáim, de már jobban tudom kezelni őket.
@@tancoslabindianlany Igen, szerencsére jobb irányba halad az életem😊 Lett egy férjem és egy csodálatos kisfiam, akinek bármit megadok, hogy jó élete legyen.❤
Nagyon sajnálom a történteket Móni! Tudom hogy sablonos és nem számít semmit, de én nagyon látom az arcodon a fájdalmat, hogy tényleg nagyon fájt.... Erős vagy és gyönyörű! Sokakat inspirálsz és okos is vagy, tehát ne shameld magad ezek miatt a hülyeségek miatt mint pl az orrod. luv mindenki nevében!
Én is együttérzek veled Móni. Én 19 évesen pszichológushoz kezdtem járni, évekig tartott, de még a mai napig is dolgoznom kell magamon. Hálisten támogató emberek vesznek körül.
Na, végignéztem. Ez teljesen olyan, mintha az én történetemet mesélted volna el. Annyi különbséggel, hogy engem általánosban azért csesztettek, mert a matekkal volt problémám, gimiben meg az egész fiú csapat (+1 csaj) csesztetett állandóan. Szerintem szintén itt is a matek miatt, meg amiatt is, hogy autószerelő szakra jártam (előtte félévig vegyészen voltam.) Hozzáteszem kaptam egy olyan üzenetet valakitől, amiben a kiszemeltem leírja azt, hogy “nem tudom, csak szimplán utálom, ennyi.” Ugye itt rólam volt szó. Tudta, hogy tetszik nekem 😑😅 Előtte meg írt egy olyan üzenetet nekem, hogy “hallod? mondani akarok valamit.” Írtam hogy mondd. “Te, én utállak, mint a szart 😎😎😂😂”
Tudom, ettől nem lesz jobb, de annyira sajnálom, hogy ez megtörtént veled! :( Nincs szívem like-olni ezt a kommentet, mert NEM TETSZIK az, amit ide leírtál. Ez szörnyű! :(
De menő,hogy autószerelőire jártál 😄 Nekem van olyan csaj ismim aki meg villanyszerelő 😁 Barátnőm meg vésni szeret 😆 Festeni meg nem hagyott 🤷♂️ Azért voltam itthon,hogy nézzem ahogy fest 😂 De! Szép is lett. A festő is megjegyezte,hogy szép munka.
Általános iskolában a kinézetem miatt bántottak, főleg a fiúk. Sose voltam egy matyóhímzés, de később nekem is lett párom, így rájöttem, hogy nem kell ahhoz modell legyél, hogy bármilyen fiú szépnek találjon.A lányoknál is előfordult, de ott azért, mert nem voltam benne egy klikkben sem, mindenkivel barákoztam, nem számítottam népszerű kislánynak. Volt, aki megütött, de leginkább verbálisan bántalmaztak. Középiskolában egyáltalán nem találtam meg a helyemet, kibeszéltek minden kis elkövetett hibám miatt, volt, hogy másik osztályból csődítettek át hozzám valakit, hogy az rúgjon belém. A külsőm miatt nem bántottak, hanem leginkább azért, mert engem más érdekelt, mint ők. A negyedik év végére már mindenki elszigetelődött mellőlem, egyedül ültem a szünetekben folyamatosan. Nem tudom, mit követtem akkor el, hogy ezt érdemeljem, biztos volt okom rá, de valahogy nem tudtam megérteni, miért nem lehet ezt megbeszélni, már csak azért, hogy az ember ne érezze elhagyatva meg szarul magát. Mióta egyetemre járok, nem találkozok ilyennel, vannak barátaim, szeretnek, elfogadnak úgy, ahogy vagyok és mindent meg tudok velük beszélni.
Teljesen átérzem, amiről beszélsz. Borzalmas ezeket hallani, de aki át is élt hasonló helyzeteket, annak még borzalmasabbak az emlékek. Nagyon erős vagy, hogy elmesélted, hogy veled mik történtek. Azt hiszem, sajnos sokan vagyunk így ezzel a témával, hogy lenne mit mesélnünk, főként az alapiskolás évekről. Köszönöm a magam (és még sokak) nevében, hogy megszólaltál a témával kapcsolatban. *küldök egy nagy ölelést* :)))
Szerintem az emberi gonoszságnak nincs határa, mindig is voltak ,vannak olyanok akik élvezik ha a másiknak rossz, nekik meg jó. Ezért se lehet soha béke a világban, mert mindig van valaki, akinek kell a hatalom. Meg az az érzésem, hogy imádnak az emberek gyűlölni valamit. Engem pl csak azért “piszkáltak” mert nagyon csendes gyerek voltam, ami most vissza nézve elég nevetséges érv.
Anyukád valószínűleg jó stílusérzékkel van megáldva, ezért voltál különleges a suliban. De aki különleges attól mindig “félnek”. Vagy irigyek, amint a mellékelt ábra mutatja. Pedig, ez a jó. Merj különleges lenni. Tipikus Békés megye….tudnék én is mesélni.
Nekem eltorte kb a sipcsontom a fiu osztalytarsam, es egy igazgatoival elinteztek. Elotte egy hatodikos fiu fejet torte be, megis meg odajarhatott. Erzelmileg jatszadoztak velem. Teljesen aterzem amiket mondasz! En is ezert vagyok agressziv amiert te, sokszor akkor is tamadok mikor szuksegtelen es mar nem ismerem fel a helyzetet. Ebben a narci anyam keze is jocskan benne van ebben nyilvan. A csaladi hatterem meg eroszakos volt, anyamaz vertek elottem is, engem gyakran bezartak, megalaztak szivattak otthon is. Azt akkor meg a suli is ott volt. A futasba es a lovakhoz menekultem. Ezek ellenere eros negyes tanulo voltam de sehol sem voltam se nyugodt, sem biztonsagerzetem nem volt, mai napig kuzdok terapiaban ezekkel es borderline szemelyisegzavarral. 🥺
Bármit megadnék, hogy a legjobb barátnőmnek mondhassalak, add át kérlek a belső kislány énednek (is). A csatornádra, mint ✨legkedvesebb safe place✨-ként tekintek, ide járok bújócskázni, hogyha elárasztanak a mentális problémák, szinte az összes múltbéli/jelenlegi traumánk megegyezik, lol Minden gondolatod >>>> bármi más Köszi, hogy vagy
Velem hasonló történt pont szakgimnázium első évében, amikor nem is ismertem ott senki, mert én is tiszta lappal szerettem volna kezdeni. Folyamatosan ment egy éven keresztül, hogy 2 végzős csaj folyamatosan kiment a folyosóra és amikor megláttak szerettek engem végigmérni, meg amikor elmentem előttük, hangosan felnevettek és sugdolóztak és tényleg az a legnagyobb probléma, hogy a tanárok tenni se akarnak ezek ellen sok esetben.
Kitartást kívánok neked. Látván ezt a videót én is leírom a történetemet: egy református iskolába irattak be, ahol a vallás és a béke szent volt. Na persze, ez csak a látszat. Mivel nem egy ötödikes hülyegyerekként írom ezt, ( a 2000-es években születtem) akkor még nem nagyon volt népszerű a gyerekek között az okostelefon. Játszottunk, nem a digitalizációban éltünk, mint a mostani elsősök. Volt egy csaj aki lenyulta a legjobb barátnőmet, majd ellenem fordította. Sok veszekedés volt, de végül mindig kibékültünk. Negyedikben a csaj és az egyik fiú haverja, szintén az osztálytársam csak úgy a semmiből betalált. A barátnőm is elkezdett szekálni. A csávó néha valamilyen rossz karatemesterre hasonlító kézmozdulatokkal kezdte ütögetni a mellkasom. A másik kedvencem, hogy volt egy másik pali, aki közölte, hogy szerelmes belém. Nyilván nem tudtam lerázni, ezért a barátnőm irigykedeni kezdett rám. Na meg persze volt olyan, hogy az egész osztály kergetett és jött utánnam az udvaron és konkrétan tíz percet adtak eldönteni, hogy az osztály vagy a fiú. Ez volt a negyedik. Most jön az ötödik a teljes káosz. A barátnőm annyira megutált, hogy rugdosota a lábam (nagyon csúnya lila foltjaim voltak a sípcsontomon), bezárt a mosdó egyik fülkéjébe és lekéstem egy fél tanórát, lefogott hátulról, majd a szarkavaró csaj könyvekkel ütött. Fotózgattak, mikor öltöztem, küldözgették egymás közt. Lejárattak az osztály előtt. Tanszobán udvarosszünrtben befutottam előlük a mosdóba , ahol vizes vécépapírgalacsinokkal dobáltak felülről. A másik csaj év végén nekemvágta az ajtót, összetörte a szemüvegemet, ami megvágta a szemem melleti részt, kishíján megvakultam. Természetesen a javíttatást az én szüleimnek kellett fizetnie. Hatodikban végre átraktak egy másik osztályba. Természetesen így is sikerült betalálni. Ekkor kezdtem el magamba fordulni, fekete ruhákat hordani, és durva metált hallgatni. Ennyit a hatodikról dióhéjban. Hetedikben már a tanárok sem nézték jó szemmel a metálos stílusomat. És ekkor jelent meg a depresszióm, ami maig nem múlt el. Szerintem nem kell továbbírjam , hisz az egész életem ilyen. Köszönöm, ha valaki elolvasta.
Azta! Nagyon sajnálom, hogy ennyi brutális dolgon mentél és mész keresztül. Én is hasonló okból kezdtem feketében járni késő tizenéves - kora huszonéves koromban (a rock és metál amúgy is tetszik, azt nem azért szerettem meg, és az örökre szerelem is marad, de ma már színesbe is öltözök, nem csak feketébe), de engem fizikailag nem bántalmaztak legalább. Nagy erőt, kitartást kívánok, és hogy mielőbb kerülj olyan környezetbe, ahol megbecsülnek, nem bántanak!
Teljesen átérzem. Habár engem "csak" 8 évig bántottak mert kövér voltam. Nem csak lelkileg hanem fizikálisan is. (lépcsőn lökdöstek, megtéptek, belémrugtak - fiúk is-, ujjamat törték). Ezt mind általános iskolás gyerekek. Miután végeztem a sulival elkezdtem fogyókúrázni teljesen egészséges ártalmatlan módon. Majd ahogy teltek az évek mindez átcsapott anorexiába. Lefogytam majd 50 kilót, volt hogy 2 hétig ne ettem és minden tanóra alatt ki kellett mennem mert ülő helyzetben elakartam ájulni. 14 éves korom óta van ez, most vagyok 22. Átéltem depressziót öngyilkossági gondolatokkal, pánikbetegséget, testképzavart most pedig beköszöntött több mint egy éve a bulimia. Szóval nálam nincs megállás, egyszerűen nem tudok túllépni a több éves mindennapos bántalmazáson. És emiatt egyszerűen sehogyan sem tudom elfogadni magam, és emellett introvertált is lettem, új közegben szinte gyomorgörcsöm van. Szerintem soha nem fogom elfelejteni ami történt.
Nagyon sajnálom ami veled történt és történik. Ez a másik borzasztó dolog, hogy amikor látszik hogy valakit fizikailag bántalmaznak méghozzá ennyire, hogy hogy nem tud odalépni egy tanár? Hogy hogy nem lesz következménye ennek? Sosem fogom tudni megérteni.
@@monikaredecsi8643 Szóltam tanároknak, a szüleim is. Kifogásuk az volt, hogy váltsak iskolát viszont ott is ez fog rám várni, hagyjam őket figyelmen kívül stb stb. (amikor megvédtem magam a tanár még engem b*szott le hisz csak azt látta én hogy viselkedek a másikkal az előzményt nem látta). Az igazgató egy fideszes emberke, próbál még most is mindent eltusolni, hogy az ő iskolájában minden rendben van. Néha hallom még mik történnek ott, döbbenet. Pl.: késsel fenyegetőznek a gyerekek, csapatostul összevernek mást. Szóval a helyzet nem javult, sőt. Folyamatosan kerülnek ki lelkisérült gyerekek abból az iskolából és még mindig nincs következménye. Nem kis falun lakom az ország keleti pontjában ahol ez szinte természetes meg elfogadott hanem Budapesttől cirka 40 kilométerre. Meg áll az ember esze.
Nagyon sajnálom, hogy ilyeneket kellett átélned, és hogy ennyire megvannak a következményei. Sok sikert kívánok, hogy többet már ne hasson rád ez a sok borzalmas élmény, és megtanuld teljesen elfogadni magad, és a testedet is! Minden jót kívánok neked!
Moni, nagyon koszonom ezt a videot, kb.ugyanezeket eltem at. Joval idosebb vagyok, de igazi peldakep vagy. Komoly belso erorol tesz bizonysagot, ahogyan tulelted a gyerekorodat es a magad javara forditottad a furasagod. Borzalmasan okos, jo humoru, eletrevalo, karizmatikus no vagy.legyen nagyon boldog es sikeres az eleted. ❤
Szia Mónika! Nagyon jó ez a videó! Egy hihetetlenül félvállról vett, viszont annál komolyabb és súlyosabb problémát választottál témának. Szerintem nagyon aranyos az orrod! Én nem szabatnám át! Az egész arcod és a stílusod is tetszik ;-) Csak így tovább!!
Szia, az én történetem különbözik a tiédtől, illetve nem volt konkrét bullying (csak a hátam mögött.)Én alapból csendes, kicsit béna (mondjuk csapatsportokból...)lány voltam. Összebarátkoztam egy lánnyal a legelején (és ő később behozott még egy lányt...)és csak velük lógtam. Elég toxikus barátság volt, több hónapos kihagyásokkal. Ilyenkor próbálkoztam másokkal nyilván lehetett volna többet, volt több baráti társaság akik visszautasítottak. Először akkor találkoztam ezzel amikor egy menő fiú osztálytársam mondta milyen sokat beszél a legjobb barim. Aztán hallottam amint hangosan mondja, hogy én néma vagyok és soha nem beszélek. Illetve néha visszahallottam pár pletykát többek közt "a furán jár"- t is. Gyomorgörcsöm volt, ha meghallottam a nevem másoktól amint kibeszélnek. Fura volt mert nem nagyon csúfoltak, (levegőnek néztek) de tudtam mi a véleményük rólam.Persze egy két röhögcsélés, kiszúrás volt, de inkább véletlenül hallottam meg a véleményüket mint pl: nem akarta, hogy leégjen az osztály szégyene.... (mert tesiórán a szünetben csináltam meg a Netfit felülést, amire órán nem volt idő...).És ki gondolta volna, öngerjesztő folyamatát volt,szorongtam, nem éreztem jól magam az iskolában,tudtam mit gondolnak rólam, ezért nem mertem beszélni soha a többiekkel, ami megerősítette őket az elképzelésükben. Ez a legrosszabb akkor volt, amikor már nem voltak barátaim és végleg kitaszított lettem az osztályban.A legnagyobb különbség pedig akkor mutatkozott meg amikor végre elhagytam az intézmény falait, és idén középiskolás lettem. Már az hogy elkerültem onnan, jó hatással volt rám, sokkal boldogabb vagyok itt( ennek mas lelki okai is vannak, es amúgy nem lett igazi baratom még itt se).
Nagyon tetszett amikor azt mondtad, hogy a legszomorúbb az, hogy ők, akik bántottak, elfelejtik. Nekik nem számított. Igazából a Silent Voice című anime filmben nagyon valósághű bemutatása, amikor évekkel később találkozott a két főhős az osztálytársaival, hogy mennyire nem változtak. Míg a két főhőst teljesen megváltoztatta ez a durva bántalmazás.(Nameg, hogy amikor a tanár kérdőjel vonta őket, azonnal tákenték az "osztály menőkére" akivel elvileg barátok voltak....
Engem általánosban és középsuliban is sokat bántottak. Sokáig volt egy kis súlyfeleslegem, egy ideig szemüveges is voltam, tesiből részleges felmentésem volt (gerincferdülés és lúdtalp miatt), szegényebb családból származom és ennek ellenére jó tanuló voltam, a magatartásom is ötös volt. A legtöbb bántást szakközépben kaptam, a szociális helyzetemmel ott lógtam ki a legjobban a sorból, bár nem fizetős iskolába jártam. Sajnos én is tapasztaltam, hogy a tanárok segítségére sokszor hiába vártam. A sok verbális és fizikai bántalmazás miatt belül elkezdett telni a pohár, és az első munkahelyemen elszenvedett további bullying miatt be is telt. Volt egy rosszullétem, ami mint kiderült, ideggyógyászati probléma következtében történt, ami pszichés eredetű. Nyugatót és hangulatjavítót kellett szednem évekig (előbbit esetenként még most is kell szednem), azóta kevesebb az öröm az életemben, visszahúzódóbb, bátortalanabb lettem. Az előbb néztem meg a legutóbbi videódat a 30. szülinapod kapcsán. Én is átértékeltem magamban a siker fogalmát az évek során, de egyelőre nem érzem sikeresnek az életemet. Úgy érzem, hogy az elért eredményeim alapján nem egy gyárban kellene fizikai munkát végeznem, és többről kéne szólnia az életemnek annál, hogy a magam szűkös megélhetését biztosítsam, valamint a tanulmányaimat nem támogató, részben önhibájukból elszegényedett, rám telepedett rokonaim anyagi és társas szükségleteit részben én elégítsem ki.
Hú, nagyon jól kifejtetted, hogy milyen hatással van az emberre az iskolai zaklatás. Engem is b*asztattak általánosban 20+ éve, nem csak bizonyos osztálytársak,hanem a tanárok is. Amikor segítséget kértünk a szüleimmel a tanároktól, a szüleimnek ígértek fűt fát, de amikor cselekedni kellett volna,persze megint engem hajtottak el. Sőt,az osztályfőnök teljes mellszélességgel a zaklatóm partján állt. Mikor az igazgatóhoz elmentek a szüleim,megmondta,hogy tudják miket művel az a nő,nem tehetnek ellene semmit, így osztályt váltottam, ahol ezek a tanárok nem tanítottak. Felső tagozattól más osztályfőnököt kaptunk, nem voltak olyan kirívó gondok (kivéve, hogy az egyik csaj valahogy meggyőzte a többi lányt, hogy engem kollektíven utálni kell és kirekeszteni, de nem hatott meg,össze haverkodtam a fiúkkal XD),amíg el nem.jött a felvételi ideje. Na akkor szinte az összes tanárom direkt lerontotta a jegyeimet,hogy ne mehessek abba a középiskolába,ahova szerettem volna.SŐT, minden adandó alkalommal emlékeztettek, hogy ahhoz a szakközéphez túl hülye vagyok , inkább menjek egy másik szakközépbe dráma tagozatra (hála az irodalom tanárnak rühelltem az irodalmat). Öten mentünk abba a szakközépbe, ahova menni akartam és végül bejutottam, és búcsúzóul még megkaptuk az osztályfőnöktől, hogy én és a másik 3 srác alkalmatlan és úgy is ki fognak minket rúgni, csak a Jóska elég okos. Na Jóska 2 év után repült, mi, az alkalmatlanok elvégeztük a technikusit is és mentünk tovább egyetemre. De a mai napig érzem a hatását, a harmadikban átélt zaklatásra ráment nem csak a mentális de a fizikai egyezségem is. És nem én voltam az egyetlen,akinek tönkretették az egészségét örökre. Volt egy osztálytársam, aki diabéteszes lett a bullying miatt. Történt valami az inkompetens tanárokkal vagy a zaklatókkal? Persze,hogy nem,vígan élik az életüket.
😰😥😢😞 Remélem, azóta már jobb az életed, és kívánom, hogy ilyenek már soha ne érjenek, és hogy valahogy sikerüljön meggyógyulnod! Nem tudom, mi a baj, annyit tudok, hogy a diabéteszt étrenddel, erősportokkal teljesen vissza lehet szorítani állítólag. Minden jót kívánok neked! ❤🩹❤💖💝🤗💪
Engem is szekáltak,főleg általános iskolában.....Fizikálisan nem bántottak,hanem leginkább csak húzódoztak tőlem,mintha leprás lettem volna...Én sem tudtam,hogy miért....De,ami még durvább volt,hogy-bár azért az osztályomon belül voltak kivételek,akik nem bántottak engem ilyen módon,főleg a lányok-egy kivételével- meg néhány értelmesebb fiú sem-,más osztályba tartozó egyedek is átvették ezt a mintát és viselkedtek ők is úgy velem-már,amikor találkozhattak velem-,mintha leprás lennék....Nem állítom,hogy mindez nagyon megviselt volna engem-kivéve,amikoriban történtek ezek a dolgok,amikor más tényezők is szerepet játszottak abban,hogy ez az egész lehetőleg minél szörnyűbb legyen a számomra-,de magam is leginkább a tanárokra haragudtam és rájuk még most is haragszom,ha visszagondolok erre,mert-bár ugyan én nem kértem egyikőjüktől sem kifejezetten segítséget,de úgy vélem,bőven láthatták mindazt,amit-természetesen-akár óra vagy órák alatt is műveltek velem,még sem tett közüllük senki semmit sem annak érdekében,hogy esetleg máshogyan viszonyuljanak hozzám az osztálytársaim!...Illetve,csak egyetlen ilyen érdemleges próbálkozás volt egyetlen tanárnő részéről,amit később tudtam meg,úgy,hogy az ő esetében ehhez máshogy viszonyulok....De a többség abszolút nem tett semmit sem,sőt,pont az egyik,amúgy laza tanárnő-aki azért szintén láthatta a történéseket-még akkor is képes volt mosolyogni,amikor az orra előtt történtek a dolgok!...Persze,azok sem voltak különbbek,akik csak abszolút nem reagáltak az egészre!...Rájuk azóta is haragszom,mert magam is úgy gondolom,hogy felettébb szemét dolog,amikor egy pedagógus Semmit nem tesz egy bántalmazott gyerek érdekében!!!...Ez a legfelháborítóbb az összes ilyen esetben!...Megjegyzem,nem azt vártam volna,hogy feltétlenül megváltoztassák azt,ahogyan álltak hozzám az osztálytársaim többsége,de legalább az jól esett volna nekem,ha annyit láthatok,hogy Tesznek lépéseket az érdekemben!...Sőt,igazából,én azt támogatnám,ha az olyan gyerekeket,akik megrögzötten bántanak valakit a suliban,ha semmi sem segít,ki kéne vágni az adott osztályból,s lessz vele,ami lessz!...Ez sokkal normálisabb hozzáállás lenne minden rohadt iskolai bullynggal szemben!!!...Nem pedig azokat elmarasztalni,akiket bántanak és esetleg fel mer lépni fizikálisan is komolyabban is a bántóival szemben!...Mélységesen felháborít engem pl az is,hogy amíg a konkrét gyilkosságot olyan szigorúan büntetik-még akkor is,ha az teljességgel jogos és indokolt-,azokat a rohadékokat,akik némelyeket akár addig is gyötörnek,míg az illető sajátmagától véget nem vet a saját életének,meg abszolút sehogyan sem vonnak felelősségre!....Most is emiatt vagyok a leginkább dühös,hogy pl ez a rohadt iskolai rendszer is ilyen igazságtalanul működik!...Konkrétan azok,akik bántalmaztak engem,nem is érdekelnek,mert nem igazán tudom,hogy végül mi lett belőlük...De az az útálotos rendszer,ami már akkoriban is jellemző volt,azóta is fennáll,ami viszont felettébb felháborít engem!...Hogy sokszor inkább a bántalmazottakat kérik számon,semmint a bántalmazókat!...Ez,egyébként még azelőtt is így volt,mielőtt olyan közösségibb szinten lettem volna bántva,mert pl csúfolni valahogyan már korábban is voltak,akik csúfoltak engem,amit akkoriban sokszor fizikálisan reagáltam le,és a rohadék tanárok Csak Tőlem kérték számon,hogy én bántottam valakit,miközben azt meg észre sem vették-vagy nem is akarták-,hogy az a másik engem csúfolt!!!...Igen,még ez is fáj nekem,és Nem a másik gyerek miatt,meg,hogy milyen hülyeségekkel csúfolt engem,hanem leginkább amiatt az Igazságtalanság miatt,hogy bár volt egyfajta felelősségre vonás,De Csak is kizárólag Én felém,merthogy én fizikálisan léptem fel a másikkal szemben!!!....Én meg úgy gondolom,hogy hogyha valaki notórikusan-vagyis,huzamosabb ideig-,teljesen igazságtalanul bánt egy másik embert,Annak az embernek még Megölni is jogában áll azt a személyt,aki oly hosszasan és igazságtalanul bántotta őt!...De még azokat is,akik emiatt Igazságtalanul képesek lennének felelősségre vonni őt!....
Nem sajnálkozom, mert ilyenkor a sajnálkozás nem jó az embernek, hisz nem azért mondod el a történeted, hogy azt halld vissza "te szegény". Ezzel ellentétben mélységesen átérzem az eseted. Engem is sokat baszogattak iskolában, tanárok, diákok egyaránt. Mindig én voltam a kirekesztett, tanárok gyülöltek, diákok általánosban lelkileg testileg bántottak. Volt egy Tanítónőm. Egy másik srác az osztályban nagyon-nagyon előrehaladt az anyaggal. Példát vettem róla, mert őszintén felnéztem rá, valamiért népszerű is volt az osztályban. Tanultuk a szorzótáblát, mikor már minden anyagot felvettünk a szorzóból, jött az osztó. Tovább haladtam, mikor ők a 2est én közben a 6ost írtam már be a munkafüzetembe. Tanítónő mondta, hogy az eredményét a következőnek én mondjam, nem tudtam mi következett, visszalapoztam, elmondtam a helyes eredményt. Mondta hogy vigyem ki a munkafüzetet, megnézte, minden eredmény helyes volt, de belekötött abba, hogy milyen csúnyán írom a 9-est (siettem vele) és megalázott az egész osztály szeme láttára. Ott vesztettem el minden ambiciómat. A másik a bántalmazás, sose szoltam otthon, tudtam, hogy csak rosszabb lesz. De anyukámnak kezdett feltűnni hogy biztos nem baszódok el ilyen sokszor az iskolában, mindig kék-zöld foltosan mentem haza. Egyszer apukám felkísért, lecseszett mindenkit aki bántott. Amint elment elkezdtek baszogatni, hogy apukám a nagyapám lehetne, idős, stb (késői gyerek vagyok, mikor én 9 éves voltam apum már a 56ot taposta). Aztán még nagyobbat kaptam. Tanítónő annyit mondott rá, hogy biztos én basztam el valamit, meg hogy én ne kötekedjek. Remegve, pánikolva mentem be az általánosba. Most Gimnazista vagyok, nem baszogatnak -vagyis nem annyit- de ellenszenvet váltok ki a tanárokból, sok barátom nincs, pedig tényleg próbálkozom szerezni, az a baj, hogy osztályunk jelenleg úgy van felépítve hogy 5 srác, 15 lány, a srácok fogyatékosok a lányok kétszínűek. Az se segít hogy az osztályban csak 3man vagyunk akik nem kolisok, ezért a kolisok jobban össze vannak nőve. Szinte semmi esély. Reményeim szerint az egyetem csak jobb lesz... mégis csak hasonlóbb értékrendű emberekkel leszek összezárva. Az iskola sajnos ilyen de remélem mindenki túlteszi magát rajta és megtalálja a helyét a világban mert nem a körülötted lévő emberek diktálják hogy ki vagy és ki leszel a későbbi életedben, magad legyen az első és tegyetek azért, hogy az önbecsülésetek, önértékelésetek reális legyen, mert olyan nincs, hogy mindig ti vagytok a bűnbak! További szép napot a mazochistáknak akik ezt elolvasták! :))
Durva, hogy miken mentél/mész keresztül! És tök jó, hogy ennek ellenére megmaradt az önbizalmad. Őrizd is meg, mert tényleg nem veled van a baj. Szurkolok, hogy az egyetem alatt már rendeződjön a helyzet, és találj nagyon jó barátokat!
Hű.. mintha a saját sztorimat hallottam volna vissza az elején, annyi különbséggel, hogy nekem orrplasztika lett a vége, mert már ott tartottam, hogy az utcára nem akartam konkrétan kimenni..😅 Mennyiszer bántottak engem ez miatt, akár random emberek is beszóltak az utcán, maga a pokol volt.. A műtét óta egy kicsivel jobb lett azért a helyzet, de a mai napig ugyan úgy nem vagyok elégedett, csak a hibákat keresem/látom... A másik szuper fogás rajtam amit találtak a deszka mellkasom, na hát arra még nem vitt rá a lélek hogy megcsináltassam, de gondolkozom rajta mindig, állandóan frusztrál az egész.. Azóta is hiába lett egy stabil, szuper kapcsolatom, ezek a sebek már talán sosem fognak begyógyulni, mindig csak a hibákat fogom látni magamon és sosem leszek képes elfogadni magam😕 Úgyhogy én abszolút átérzem az elmondottakat, hatalmas, akár örökös sebeket tudnak ezek a beszólások okozni...
Lehet, hogy nem olvasod, amit a videóra való hozzászólásomban írtam, ezért bemásolom, hátha segít kicsit: "Én például mit nem adnék, ha csak kicsit olyan deszkább (bocsánat, nem pejoratíven mondom) lennék, mint te, mert 8 éves koromban kezdtek nőni a melleim, és J-s melltartókat hordok. És persze mindenki ezeket irigyli egészen addig, míg nem szólnak be neki (főleg gyerekkorában az idős faszik), és nem találkozik azzal a problémával, hogy a melltartók és a fürdőruhák 20 ezer alatt nem léteznek számára. Nincs dereka, mert bármit vesz is fel, azok ott lógnak, és minden amit egy kisebb mellű felvesz és kifejezetten csini, az rajta felnőttfilmes. Az egészségügyi vonzatáról meg már ne is beszéljünk..." Persze akinek implantátum van, annak az tart, nem lóg a derekára.Viszont arra is készülj, hogy az 10 évente cseréltetni kell, ami azt jelenti, hogy 10 évente az implantátumért és az operációért is fizetni kell, és úgy végigvinni a műtétet és utána a gyógyulást, ahogy először. Nem lebeszélni szeretnélek, inkább csak megmutatni a másik oldalt is. Azt kívánom, légy boldog és egészséges! :)
Pont a példádból is látszik, hogy a plasztika ezen nem segít… nem szabad mások rosszindulatú bántásai miatt magunkon változtatni. Gondolom te se tartottad őket tökéletes szépségkirálynőknek és szépségkirályoknak. Majd ha te is véleményezed őket és ők kés alá fekszenek hogy neked megfeleljenek, akkor kéne neked is átszabnod magad (tehát soha).
Sziasztok! Mindenkinek aki önértékelési gondokkal küzd, üzenem: Mikor 58 kiló voltam, vékony sportos beszóltak, a fogamzásgátló szétcseszte a hormonháztartásom 90 kiló vagyok, most azért ba****nak. Suliba is bántottak mert vékony voltam. Most plus size vagyok. Annyi a különbség hogy most leszarom, és ha beszól valaki mindig odavágom hogy azért mert vkinek gondja van magával ,ne rajtam élezze a nyelvét, szeretem a szép ruhákat, csinosan öltözködök, a férjem is azt mondta neki jobban tetszek így ,nagy popsival 😄Az étkezésemre is figyelek nem járok gyorséttermekbe de volt aki mondta hogy : Sok a gyorskaja nem? Hozzátettem hogy imádom amikor olyan ember kritizál aki saját magát IS utálja. Most már ha ilyennel találkozok mindig megézem ki mondja, és annyit mondok: Nekem te neeeee!😃Kívánom hogy mindenki találja meg a saját szépségét,mert azok vagytok!!!!!Szép napot!!!!🥰🥰🥰🥰🥰
Szörnyű volt hallgatni, én kezdtem majdnem sírni helyetted... Engem azért basztattak. mert szerettem gyerekként az állatokat, főleg a macskákat, szerettem a Violettát, tv-t nézni, rajzolni... de volt, hogy a semmiért is baszogattak. Szerencsére az orromra nem szálltak rá, pedig nekem is van rendesen.. 5.-ben még másik ofőnk volt, akkor még kevésbé mertek piszkálni, 6.-ban új ofővel már mertek jobban, mert hát a tanárnak ugye nem kötelessége tenni bármit is csak kapja a fizetést. Tehát piszkáltak. Volt aki azért utált, mert nem voltunk és vagyunk gazdagok, de ilyenkor úgy visszapofáztam volna, hogy az én anyám legalább nem fikásoknak árul gumicukrot meg ilyeneket, de azzal sem jutottam volna sehova. Illetve, volt aki csak eljátszotta mekkora barátnőm, majd olyanokat mondott rólam ami nem volt igaz sem, és túl sok értelme nem is volt. És a tanár: szard le. Édesanyám volt, hogy írt az utóbbi miatt annak a 2 embernek, hogy fejezzék be, erre úgy állították be mindenkinek, hogy anyu megfenyegette őket, de szintén semmit nem ért. Azóta meg nem vagyok hajlandó még rájuk nézni sem, sejtem hogy olyankor mennyire szidhatnak, hogy nagyképű vagyok, pedig nem. Csak nem fogok ránézni olyan szemétnek sem való emberekre akik egy dögként viselkedtek velem. Illetve, én 6. után 6 évfolyamos gimibe mentem, és volt egy idióta csaj aki mikor látott, jópofizott eleinte, majd olyanokat ordibált oda nekem, hogy "mivan zsanci szőrös a segged? hahaha", én meg így néztem, hogy most komolyan ekkora idiótákkal jártam egy osztályba? 1 hónapja egyébként elköltöztünk, nem kell egy faszkalap képét sem bámulnom, meg sikeresen leérettségiztem úgyhogy kíváncsi leszek milyen osztályom lesz most okj-s izén :D
Most 26 éves vagyok.Engem is csúfoltak a suliban mert szemüveges voltam és jól tanultam.Nem én voltam a legjobb tanuló az osztályban talán a 2. vagy 3. legjobb mégis engem bántottak hogy stréber vagyok.Na meg a ruháim miatt.Nem volt pénzünk új,márkás,aktuálisan divatos ruhákra.Egy ruhám se volt koszos vagy lyukas,kinyúlt stb csak nem voltak éppen divatosak.Elvették a füzetem,könyvem,táskám amíg a mosdóba voltam és azon szórakoztak hogy én keresem.Kitaláltak rám egy gúnynevet is ami egyébként abszolút nem illett rám,nem is értettem miért szólítanak így.A tanároknak ha szóltam annyi volt a reakció amit te is mondtál Móni:ne foglalkozz vele/kerüld ki.Könyörgöm hogy kerülhetnék ki olyan embereket akikkel minden nap több órát töltök együtt?Utáltam őket.Hiába szóltam vissza,volt hogy meg is ütöttem 1-2 fiút aki csúfolt de semmit nem használt.Sőt még egy tanár is beszállt ebbe ő is mindig leereszkedő,gúnyos hangon szólt hozzám.Aki ilyen dolgokat él át sose felejti el.Nem okozott bennem nagyobb törést hálistennek.Akkor nagyon rossz volt,de én úgy vagyok vele hogy a karma dolgozik és előbb vagy utóbb a csúfolódók és a tanárok akik látták mit művelnek velem mégsem tettek semmit visszakapják ezt az élettől.Ma már ha szembejönne velem valamelyik volt osztálytársam vagy egyszerűen átnéznék rajta vagy megeresztenék felé egy gúnyos,lenéző mosolyt aztán továbbmennék.Fiúk,lányok akik ilyen helyzetben vagytok most:Tudom hogy nagyon nehéz de ne engedjétek hogy kikészítsenek!Jelen időben ez most nem nagy vígasz de gondoljatok arra hogy egyszer vége lesz ennek.Na meg arra hogy akik másokon gúnyolódnak azok azért teszik ezt mert magukkal sincsenek megelégedve és nincs jó életük.Akinek sínen vannak a dolgai,jól érzi magát az nem fecsérli az idejét,energiáját ilyen dolgokra.Ha nem adtatok okot arra hogy bántsanak,gondoljatok arra hogy a többiek a buták amiért ok nélkül piszkálnak és inkább sajnálni valóak hogy ennyire nincs bennük semmi empátia.
Sajnálom, hogy így bántak veled! Tök jó, hogy ennek ellenére nem tört meg ez téged! 💪 Nagyon kedveseket írtál ide mindannyiunknak, akik átéltek valami ilyesmit! A legjobbakat kívánom neked! 🤗
Általánosban és középsuliban is ki voltam rekesztve. Általánosban csúfoltak, mert vékony voltam és szerettem az animéket. Valamint történetesen én voltam az első az osztályban (nem a suliban, csak az osztályban) aki elkapta a hajtetűt. Ez örök nyomot hagyott, undorodtak tőlem, vertek is. Középsuliban eleve depressziós voltam, otthon se volt jó minden. Akkor arra kellett tenni egy lapáttal. Plusz ahogy öltözködtem. Akkor annyira kicsináltak, hogy pánikbeteg voltam, gyógyszert szedtem. Ma már ezt tudom kezelni, nincsenek rohamaim, de viselem a nyomait. A suli befejezése és az különköltözés segített, de belém égett az az időszak.
Basszus, sajnálom ezt a sok rosszat, amin keresztül kellett menned! Mi a tesómmal úgy kaptunk el tetűt kizárásos alapon, hogy csakis busz fejtámláról származhatott. Azóta csak félájult, ébren maradási képtelenség esetén fordult elő, hogy nekidőltem egy olyannak, de 99%-ban inkább megoldom bárhogy máshogy, csak ne kelljen hátradőlnöm. Minden jót kívánok neked az életben!
Sajnálom, hogy mindezeken át kellett menned, viszont örülök annak, hogy megosztottad a történeted és a véleményed. Őszintén, én biztos nem lennék manapság tinédzser és gyerek. Szerencsém van, hogy még az internet és a közösségi oldalak előtt estem túl ezeken a szakaszokon. Jó, myvip meg iwiw már létezett serdülő koromban is, de ott nem tapasztaltam ilyesmit. 🙂
Nem kellett hozzá az internet. "Az én időmben" (90-es évek elején kezdtem a sulit), még internet sem volt, engem mégis bántottak. Akkor is létezett a bántalmazás, csak nem volt egy meghatározott neve. Csúfolásnak vagy fizikális esetben verésnek nevezték.
Nálunk az egy négyes osztály tanítónője (aki tea helyett konyakot ivott) volt az aki folyamatosan megalázott és gúnyt űzött belőlem. Természetesen az osztálytársak többsége is így viszonyult hozzám sajnos. Gimibe más városba kerültem de ott is akadtak frusztrált önmagát nem ismerő hülyék, akik rajtam szórakoztak. De ott már volt azért egy két barát akik megvédtek. Kicsit vissza húzódó vékony lelány voltam így na... s az egy négyes oszály úgy elvette az önbizalmam ,hogy absz eszembe se jutott, hogy há hoppá megvédhetem magam. :D Mai napig hátrány ez az egész, mert az önértékelésem csak most kezd alakulni pedig azért rég voltam lelány. :) S szomorú ,hogy így eltudják venni az ember önbizalmát hogy mindent megkérdőjelezek és nehéz vissza építeni ezt az egészet. :) Olyan szinten gúnyoltak s annyira nagy hatással volt rám (mert az önbizalom hiány miatt amúgy is ) mindenkinek el hittem azt amit mondott. Főképp sajnos a negatív dolgokat. S annyira elhittem, hogy csúnya vagyok és értéktelen, hogy egy adott ponton absz még tejért se mertem kimenni a lakásból nehogy emberekkel fussak össze. Szörnyű volt és csak most 32 évesen látom, hogy mennyire nem értékeltem önmagam. Ilyen szempontból sajnálom a gyerekkori önmagam, hogy nem láttam át a dolgokat és nem vettem észre, hogy igenis értékes vagyok mint bárki más. :D
Köszi, hogy megosztottad. Nem hangzik gagyin egyáltalán. Annak pedig örülök, hogy nem csináltatod meg az orrod, szerintem nincs vele baj ☺️. Engem egyébként a kövérségem miatt cikiztek (óvodás koromtól gond van a súlyommal sajnos), és amiatt, mert kitűnő voltam. Nagyon rossz kombó. Volt, amikor az egész osztály körbe vette az asztalomat, és egyszerre szekáltak. A tesitanár is inkább csak megalázni tudott. Soha nem hívtak sehova általánosban, full egyedül voltam. Most ott tartok, hogy társaságban is egyedül érzem magam, kívülállónak, a szociális készségeim sem az igaziak sajnos. Nem veszik komolyan, a "ne foglalkozz vele" pedig a kedvenc válaszom... Aztán ha valaki nem bírja tovább, gyengének titulálják, meg hogy a családja mit érezhet...Az senkit nem érdekel, hogy ő mit érzett. Köszi még egyszer a videót, fontos téma!
Nagyon sajnálom, hogy ilyeneken mentél át. Olyan mindenki körbeáll típusú nekem is volt, meg még sok minden. Borzalmasan "kezeli", pontosabban nem tesz semmit ezzel a társadalom nagy része. Sok sikert kívánok, hogy megtaláld azt a közeget, ahol megértenek, ahol ki tudsz alakítani mély barátságokat (akár csoportterápián - a "közös" múlt megalapozhatja ezt - vagy bárhol máshol). És minden jót kívánok neked!
Szia!Egyetértek és engem is bántanak nem is egy ember ,de értem kiáltak mint a barátaim mint a tanárok és a szüleim .Örülök ,hogy foglalkozol a témával nagyon jó videós vagy csak így továb!❤
Szia Moni én is így voltam a suliba, de nem csak szavakkal bántalmaztak, hanem fogdostak is a fiú osztály társaim. De legdúrvább nem ez volt, hanem egy osztály társnőm zaklatása bántót a legjobban, mert csontritkulása és izom sorvadása volt, minden nap lökdösték, meg próbáltam segítséget nyújtani neki, de egyedül kevés voltam. Szerencsésre annyira nem volt kevés ez a részemről, hogy tragédia legyen a vége. Nem rég írt nekem, hogy még mindig nem tudja, hogy köszönye meg a segítséget. De nekem nem is számít. Soha nem vártam érte köszönetet tőle, csak örültem, hogy segítséget tudtam nyújtani amikor kelet. Most boldog és családja van. És a legjobb barátnők vagyunk. Habár így vissza gondolva tudom hogy nagy butaság holt részemről, mert akkor én is kieshetem volna, de szerencsére nem úgy történt, hanem meg gondolta magát és le mászót, s most szintén a legjobb bárátom, s ugyan úgy nem vártam érte köszönetet tőle soha. Lehet, hogy én vagyok túl érzékeny, vagy csak túl emberséges, de úgy érzem, hogy néha engem jóban meg viseltek, ezek a kegyetlen, és embertelen viselkedések, mint ahogy kívül állóként kelet volnna. De mindig a legrosszabb dolgok játcotak le előttem, s mindíg meg próbáltam segíteni, ahogy tudtam. Álltalános 2-ik vagy 3-ik évébe 9-10 éves lehettem, még a tanárok és a tanítónőm is le dermedtek. Akiknek tényleg segítenijük kelet volnna. Mert akkor és abba a helyzetbe nem egy gyerek dolga kelet volnna legyen a segítség nyújtás, hanem egy felnőtté. De mindenki le fagyót
Nagyon sajnálom, hogy bántalmaztak és zaklattak! És Te milyen jó ember vagy mindezek ellenére! Még jobb is, hogy te segítettél, és nem a tanárok, mert sokkal többet jelentett egy társ megmentése, mint egy tanáré, mert így végleges lett az életmentés, nem lett belőle újabb kísérlet. Nagyon büszke lehetsz magadra! A legjobbakat kívánom neked! 🤗
Át tudom érezni a helyzetet...én is átestem hasonlón anno annak idején: a nagyszüleimmel(nyugodjanak békében) 9 évesen költöztünk át Biatorbágyról Lepsénybe és az ottani általános iskolában folytattam a tanulmányaimat. Volt pár ember az osztályban, akinek szúrta a szemüket, hogy én, a békés srác merek létezni...és ennek többször adták jelét csúfolásokkal, illetve verésekkel. Ha napi szinten nem értem haza kék-zöld foltokkal, akkor egyszer se...és hiába tettem panaszt akár a tanárnál, akár az igazgatónál, kb annyit ért, mint halottnak a csók(bocs a szóhasználatért). Kb 5 évvel a ballagás után, az osztály öt éves osztálytalálkozóján láttam újra azokat az embereket, de a többségükkel megbékéltem, bár egy ember van, akit a ballagás óta láttam nem egyszer a faluban, ráköszöntem, de semmi válasz...a mai napig nem tudom, hogy talán szégyelli azt, amit a múltban tett vagy mert ugyanolyan tuskó, mint akkor
Húú, sajnálom, ilyenen senkinek nem lett volna szabad átmennie! Nagyságra vall, hogy meg tudtál bocsátani nekik. Én nem tudnék. A legjobbakat kívánom neked!
Teljesen átérzem amit elmondtál és párszor kicsit meg is könnyeztem. Egyrészt, mert nagyon együtt tudok érezni másokkal, másrészt pedig mert én is átéltem hasonlókat. Nekem az általános volt maga a pokol és utáltam, de mégis jó tanuló voltam. Csakhogy azért voltam jó tanuló, merthogy itthon apától kaptam hideget meleget néha még egy 4-ért is... (ez tantárgy függő volt, de pl matekból és töriből féltem hazamenni egy 4-el...). Tudom ez már kicsit más téma, de nekem ez a kettő együttesen eredményezte azt aki most vagyok és épp ezért soha nem beszéltem otthon arról amik a suliban történtek..., és évek múltán mikor elmondtam apának, akkor azt mondta, hogy biztos én tettem valami/én mondtam valamit amiért így bántak velem. Na ez fájt a legjobban...
Sok gondolatoddal úgy tudtam rezonálni. Én is agressziót és harciasságot növesztettem pajzsul magam köré a bántalmazások miatt. Ez persze felnőtt koromra is okozott problémákat, igyekszem levetkőzni, haladok. Nagy ölelést küldök neked és bár nem igazi vigasz, de nem vagy egyedül. Ezen kívül megint nagy respect a téma és a videó üzenete miatt. Erős vagy, hogy bevállalod, hogy beszélsz tabu dolgokról és a saját emlékeid hozod példának.
Úgy csodálom, aki ki tudott alakítani olyan megküzdési módszert, amivel meg tudja védeni magát. De nagyon sajnálom, hogy volt miért kialakítanod ezt. További gyógyulást kívánok, és azt is, hogy attól még mindig tudd megvédeni magad!
Sokkoló mindaz, ami veled történt, és cseppet sem csodálkozom azon, hogy a mai napig vannak álmatlan éjszakáid az ilyen nyomorultak miatt. Maximálisan igazad van abban is, hogy a legtöbben nem viselnék ezt olyan hősiesen és keményen, mint te tetted... Én szerencsére nagyrészt megmenekültem a bullying minden formájától, de az az egy-két incidens, amikor negatív megjegyzéseket kaptam, nem csupán élénken él bennem, de több mint 10 évre tönkrevágta az önértékelésemet (röviden: szőr téma). A középsulis dolgok meg főleg döbbenetesek, elsősorban az, hogy valakit a jó tanulmányi eredményei vagy a tehetsége miatt közösítenek ki... bár mindenki az én gimis éveimet élhetné át, ahol a nyelvekhez való tehetségem miatt nemhogy rossz szó nem ért, de többen szinte felnéztek rám emiatt és gyakran fordultak hozzám segítségért, aminek minden alkalommal iszonyatosan örültem. Visszatekintve elképesztően hálás vagyok azért a közegért - Móni, te is hasonlót érdemeltél volna.
Én rohadt szép gyerek voltam (most se vagyok kutyaf@sza amúgy), szóval azzal nem tudtak piszkálni, így legtöbbet a szüleimmel csúfoltak! (Apukám magfizikus volt, anyu meg operaénekesnő.) Szerintem tök menő volt mind a kettő, és azóta se értem, hogy vállalkozó apukák és háztartásbeli anyukák gyerekei hogy merték kinyitni rám (és a szüleimre) a büdös nagy pofájukat! 😅 Taknyok! Az orrod meg szerintem zseniális! El se tudnálak képzelni valami kis fitos orral! 🤔 Ha kicsi orrod lenne, akkor úgy néznél ki, mint egy ufó, mert a szép, nagy szemeid uralnák az egész arcodat! Így totál harmonikus a kinézeted!
@@tancoslabindianlany Szarok én már a fos osztálytársaimra! (Azért persze teli pofával röhögnék, ha fogyatékos gyerekük születne! 🤣) A drágalátos ofőm pedig - aki adta alájuk a lovat - remélem, hogy kínhalált hal! 😇
Kedves Móni! Hasonlókat életem meg az általánosban és a középiskolában is , ebben az is közre játszhat ,hogy túl érzékeny vagyok, de szerintem a ezek a bántások egy része, tehet arról ,hogy sajnos nagyon kevés önbizalmam van, nehezen hiszem el ha tényleg kedvelnek.... Köszönöm,hogy elmondtad a te történetedet!
Igen, szuperérzékenyként ez még nehezebb. Mindig is tudtam, hogy az vagyok, de annyit mondogattak erről dolgokat, hogy meghallgattam róla egy könyvet. Magamat nem értettem meg tőle jobban, mert eddig is tudtam ezeket, de a külvilágot annál inkább, hogy ők miért nem ilyenek! Nagy aha élmények voltak. Sajnálom, hogy ilyeneket éltél át, és most már a legjobbakat kívánom neked! 🤗
Szia Móni. Én is a HMG-be jártam kemény 1 hónapot.. végig ki voltam közösítve.. nem volt olyan nap,mikor nem cikiztek volna, nem nevettek volna rajtam.. Teszem hozzá,hogy az égatta világon tényleg semmit nem csináltam még is kiutált az egész osztály (Nem dráma hanem német tagozatos osztályba jártam..😅)
Engem azért piszkáltak folyton általánosban mert alacsony voltam, pedig nem 120 cm voltam ami annyira szembetűnő lett volna, hanem 155. Ezért egész középiskolában csak magassarkút hordtam, ott pedig ezért piszkáltak, hogy minek így kiöltözni stb.. pedig én is gyűlöltem, iszonyúan fájt minden egyes nap a lábam.. Emelett volt olyan, hogy a tanár az osztály előtt alázott meg, hogy szégyelljem magam amiért nem tudok menni színházba az osztállyal mert nem tudták anyáék kifizetni..akkor csak próbáltam elsüllyedni a padba és valóban szégyelltem magam. Ezek 10 éve történtek de szóról szóra tudok idézni mindent. Nagyon örülök, hogy foglalkozol a témával és fel mered vállalni a saját történeted. 🤍 Szerintem ez még így utólag is tud segíteni sok embernek, mert sokan azt hiszik csak ők járnak ebben a cipőben. (Micsoda metafora az én történetemre🥲)
Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem nagyon szimpatikus voltál kezdettől fogva. Amikor meghallgattam a történetedet egyből magamra ismertem. Engem az oviban kezdtek el piszkálni és ez ált. iskolában is folytatódott és ez ez 8. osztályban durvult el. Mindenért ...bármit mondtam és csináltam cikiztek. Kettő középiskolát váltottam, mert kiközösítés és a piszkálódások már elviselhetetlen volt. Ebből a közegből kikerültem, de mind a mai napig érzem ennek a hatását....
Szia. Regény tudnék én is írni erről a témáról. Szóval előzetesen is elnézést kérek ha túl hosszú lennék. Szóval egy esemény sorozatot szeretnék bemutatni ami a mai személyiségem kialakulásához vezetett. Sok fura eseményt és viselkedésemet mára már logikusan alá is tudom támasztani szóval ez egy picit olyan történet mesélési mód lesz ahol próbálom átadni az is mi járt a fejemben. Kezdődött minden az ovodában. Ott ilyen protobullyng volt a kiközösítés. Az a 3-6 éves korig tartó időszak amikor nagyjából megtanulod értelmezni tudat alatt a testbeszédet. Milyen a harag/szomorúság/öröm/boldogság/stb egy másik emberen. Nekem ez tudat alatt sosem ment , hanem tudatosan tanultam meg értelmezni az érzelmeket. Így annak ellenére , hogy abban a korban sokkal választékosabban beszéltem és kommunikáltam mint a kortársaim , nem mertem ebből kifolyólag társaságban létezni. Én voltam az az ovis aki mindig a sarokban ült és gondolkodott. Ezért el is lettem küldve pszichologushoz , ahol megmondták , hogy nincs velem semmi baj csak egy picit nagyobb az IQ-m a társaimnál. Ugorjunk át a 11 éves iskolás énemre. Akkor már nagyon szerettem volna barátokat , de olyan közeg volt az a suli , hogy bármi történt vita/verekedés vagy veszekedés . A tanároknak megvoltak a "Védencei,, . Mert xy nak az apja orvos vagy ez meg az azért kb mindent megúsztak. Kis vidéki ismkola gondolhatod. 11 éves koromban ért az első nem verbális abuzálás . 4 kedves iskolatársam kezdett el fizikálisan bántalmazni , mire én válaszul a kezembe akadt krétatartó dobozzal véletlenül kicsaptam az egyik két fogát. Nem tudtam mere hadonászok vele csak hadonáztam. Utána nem tudtam mást tenni mint nevet. Hál isten elég ijesztően. (Nyugi nem pszichopata vagyok mindjárt megérted. ) Szóval más osztálytársaim is látták és mondták a tanárnak , hogy én nem tehetek róla mi történt. Én csak védekeztem. De mivel akit elraláltam xy fia volt , így én lettem kérdőre vonva és pszichologushoz küldve. Ott az első beszélgetésen elmagyaráztam , hogy nem szándékosan ütöttem ki a fogait , de a nevetés viszont szándékos volt "Mert ha valami nem megszokottat teszek ,, - most úgy mondanám , hogy ha a társadalmi normákkal ellenkezőleg cselekszem - az egy akkora félelem érzetett keltett a többi gyerekben , hogy inkább békén hagytak. Ennek hatására a kezelés helyett el lettem küldve egy IQ tesztre ahol 148 as Iq -t mértek akkoriban. Amúgy ennek az esetnek hála kezdtem el wing cghunt tanulni. Ugorjunk 15 éves énemre. Aki már nem voltam annyira introvertált . Igen mivel a szüleim tudtában voltak azzal , hogy nem átlagos intelligenciával lettem megáldva , így azt szerették volna , hogy egy neves iskolába járjak a környéken. Ennél nagyobb hibát el sem tudtam volna képzelni amit akkoriban elkövethettünk volna. Épp hogy alsó közép osztálybéliek voltunk . Sosem voltunk gazdagok . De ahogy egy ilyen iskolába kerültem én lettem először a csóró gyerek. hál isten addigra már elkezdett kialakulni a mostani személyiségem és verbálisan bárkit le tudtam szerelni . Így megunták , hogy sosem találnak rajtam fogást. Ami mások szerint nagy baj volt , hogy kiálltam azok mellett akik nem tudták magukat így megvédeni. Később diák részről azért lettem célpont amit jól kezeltem mert pont , hogy védtem azokat akiket basztattak . Diák részről egy olyan eset történt , hogy cseszegettek egy lányt, sőt inkább nevezzük szexuális zaklatásnak , én meg úgy odaálltam , hogy azért ezt nem kéne. -Mivel egy rakás narcisztikus elkényeztetett seggfejjel szemben tettem ezt később lett még folytatása. Egyik este mikor épp mentem hazafelé , ugyan ez a két illető talált be. Dulakodtunk is és részükről egy kés is előkerült. Olyan helyzetbe kerültünk , hogy vagy ő szúrja magát alkaron vagy engem le . Gondolhatod hogy há'l isten a karjába állt. Ebből rendőrségi ügy is lett és mivel felvett egy kamera is minket a rendőrök megállapították , hogy önvédelem volt azok a seggfejek meg kaptak egy ejnyebejnyét. Mondvád fiatalok azt sem tudták mit tesznek. Ami nagyobb baj volt az az hogy a suliban is híre ment ennek. A tanárok engem hurcoltak meg és iskolán kívüli tevékenységért kaptam megrovást, mivel az alapján díjazták a diákokat , hogy kinek a szülei mily módon támogatják az intézményt. Tanári részről meg azért lettem folyamat cseszegetve mert nekem kiskoromban nem a mesecsatornák estek az érdeklődési körömbe hanem a tudományos és történelmi műsorok. Így mikor valamit rosszúl tanítottak volna vagy adtak elő akaratlanul is kijavítottam őket. Ugorjunk ismét a 20 éves önnönmagamra 6 évvel korábra. Itt az első komolyabb munkahelyemen történt az , hogy valakit tényleg az öngyilkosság határáról sikerült visszaterelni . Olyan toxikus légkörben dolgoztunk , hogy az hihetetlen. Mindenki uralkodni akart a másikon és minél előrébb akart lépni a ranglétrán azzal , hogy másokat eltapos. Amilyen nyomorult főnökség volt ez lehetséges is volt. Itt az volt a módszerem , hogy az agyukra megyek . Kirugatni úgysem tudtak mert nem dolgozott volna helyettük senki. Fun fact : akinek segítettem a toxikus légkör miatt hátba is szúrt... Ilyen az élet ? Mindegy is . Minden jó/rossz akarimnak hálás lehetek , hogy az vagyok ma aki . De azért a rosszakaróknak a Kur@ anyját xd
Hát ez wild story volt, köszi, hogy megosztottad. Remélem, ma már neked is boldogabb és kiegyensúlyozottabb az életed. Jó embernek tűnsz, mindig segítettél másokon. 🤍
@@sofiem8936 Óh ezek cseppet sem tartoznak még a wild story mappában nálam. Igazából valamiért ösztönösen van bennem valami amiért kiállok a gyengébbek mellett. Amúgy igen , mára kiegyensúlyozottabb életem van és a régi ilyen nehézségek végett könnyebben kezelem a mai akadályokat. Igazából minden ilyen esett tanított valamit. Végül is ez pozitívvá is teszi a dolgot :D
"...Visszamondva annyira gyerekes és bénán hangzik..." Lehet, hogy gyerekesen és nevetségesen hangzanak ezek a történetek, mert azok is. Mert iszonyatosan gyerekesek és primitívek azok, akik bántják a másikat. Ahelyett, hogy békén hagynák vagy csak a minimális tiszteletet megadnák. Nem Te vagy szánalmas, nevetséges, kicsinyes kis gyökér vagy más, hanem Ők. És borzasztó, hogy ezek a kis "csöpp", igazságtalan bántások, amikre mások legyintenek, egyes embereknek mennyire be tud égni és mennyire tönkre tudja tenni a mindennapjaikat. Sose értettem ezt, sose fogom megérteni. Nagyon sajnálom, hogy ilyeneken kellett átmenned, ugyanezeken vagy hasonló dolgokon én is átmentem és nagyon sok minden a mai napig fáj. Lehet kis dolgokról van szó általában, de ezek akkor igenis fontosak voltak. És még én vagyok magamra dühös, hogy de basszus, ez miért határozza meg még mindig az életemet bizonyos esetekben! :D Egyetlen egy dolog volt számomra világos, legalábbis ami az egészet érthetőbbé tette, hogy ezeknek az embereknek súlyos problémáik voltak/vannak, nem csak saját magukkal szemben, hanem úgy amblock (család, kapcsolatok, stb). Nem segít, és nem érdekel, de valahol megérti az ember, hogy valaki miért ilyen kis s*ggfej. Valahol jólesik, hogy valakinek van ereje, ideje ezeket a történeteket elmesélni, mert amellett, hogy sajnálja az ember az ilyen eseteket, mégis úgy érzi, hogy nincs annyira egyedül. Szép napot és kitartást a továbbiakban! Luv
Tudnék még én is mesélni megint sokan ahogy hallgatunk téged😞 Akkoriban nagy divat volt hogy mindenki egy csapat volt és engem egyfolytában zártak ki a csapatokbol oda szegődtem valakikhez mert csak barátokat szerettem volna aztán kaptam tőlük a levelet hogy nem szeretnénk hogx a bandánk része légy….örökre belém égtek ezek a dolgok…
Szia, 56 éves vagyok, a felső tagozaton egyrdül hagytak az osztálytársaim, de a gimiben kiközösítettek. 3 évig senki sem szólt hozzám, levegő voltam. A tanárok közül a magyar tanárnőm tette ezt szóvá egy órán, hogy ezt a közönyt nem kéne nekik felém mutatniuk. Az osztályfőnök nem volt erre felkészúlve, az iskolaorvos sem figyelt rám, csak felírt vmi élénkítő tablettát, amit ilyen korban lehetett, mert kicsit depi voltam.
Fú, sajnálom! Ez is iszonyú fájdalmas tud lenni. Remélem, azóta már nem szedsz ilyen bogyeszt, mert szerintem ilyen esetben nem téged kéne "megjavítani" egy tablettával, hanem őket megjavítani rendes neveléssel.
5.ben egyik drága tanárom sokszor, hát ✨baszogatott✨ egyszer egyik órán kb 1centire kilátszott a hasam , osztálytársnőm egy mini szoknyában csücsült. Tanárnő felállít, hogy ÉN hogy merészelek ilyen dolgokba iskolába járni (neki nem szólt semmit) mondtam neki, hogy '' tanárnő Teljesen igaza van" :D ezért igazgataóit kaptam :)
Szia Mónika! Csak nemrég fedeztelek fel, de már megnéztem jópár videódat. Akkora jóarc vagy, nagyon meglepődtem, hogy ilyenek történtek veled. Nagyon sajnálom. Biztos, hogy nem ezt érdemelted. A másik, ami szomorú, hogy sok ilyen sztorit hallottam, hogy a tanárok is cikizik a gyerekeket. Ezt már végképp nem tudom megérteni, hogy fordulhat ilyen elő. Nem is tudom mit kívánnék az ilyen tanároknak... Kár, hogy én nem vagyok tanár, annyira másképp csinálnám...😘
Engem általánosban azért bántottak, mert dundi voltam. Persze most felnőtt koromra a volt osztálytársaim szétfolytak, én csinos vagyok. 😅 mert a sok bántás miatt edzeni kezdtem. Persze hozzáteszem bármennyire is lefogyok, mindig kövérnek érzem magam, tehát a sok bántás testképzavart okozott. A másik sztorim, hogy középiskolában jeleztük az osztályfőnöknek, hogy ha lehetne szóljon az egyik lánynak finoman, hogy fürödjön, vagy mossák a ruháit mert szegény büdi volt (ami hozzáteszem lehet sok körülménytől). A tanár nem négyszemközt mondta el neki, hanem megalázta az egész osztály előtt 😢
Engem már egészen kicsi korom óta a bőrszínem miatt szekáltak,bárhova mentem egyből az volt az első gondolata mindenkinek hogy èn biztos cigány vagyok.Aztán miután megismertek mondták hogy jaj te tök normális vagy. Emlékszem 1.osztály első nap a suliban senki nem ült mellém,a szülőket hallottam hogy mondják hogy jaj oda ne ülj.Aztán elkezdtem barátkozni a gyerekekkel ès ilyet szól az egyik lány hogy azért nem ült mellém mert azt hitte cigány vagyok. Szóval èn tudom mit èlnek át a színes bőrűek vagy akár ferdeszeműek, elviselhetetlen hogy a bőrszínem alapján ítélnek az emberek,ès tudom hogy vannak olyan romák akik lopnak stb..,de borzasztó èrzès hogy a magyaroknak ez annyira berögzült hogy aki roma biztos rossz,meg lop,meg késel, ès akinek barna a bőre az biztos roma.Utálom a rasszizmust,az előítéleteket amit azért kapok mert kreol bőröm van. Nem tehetek róla,ès egyébként meg büszke vagyok a bőrszínemre. Sokan csak azért piszkálnak miatta mert irigyek rá,titokban meg szoliba járnak.
Én nem kezdeném el sorolni, hogy rólam anno miket mondtak és csináltak mert hosszú lenne. Viszont az a lényeg, hogy ne azt figyeld hogy mit mond hanem azt hogy ki mondja. Egyébként mondjuk arra jó volt tapasztalatnak ez az életszakasz, hogy megtapasztaljam hogy én az életbe nem kívánok gyereket vállalni. És nem érdekel, hogy ehhez ki milyen pofát vág. Minden pénzemet és időmet magamra áldozom. Lakhatás és berendezés szintjén már megvalósítottam kb mindent. Megjártam Németországot, Svájcot, Olaszországot. Mindent megveszek magamnak amit akarok és sz...rok mások véleményére. Hosszú hasznos életet.
Nagyon sajnálom, amiken keresztül mentél! További gyógyulást kívánok a belső gyermekednek (magadnak), és nagyon jó életet! Én még nem tudom, hogy lesz-e valaha gyerekem, de teljesen megértem azt, aki az ilyenek miatt nem mer vállalni, mert én is csak úgy mernék, ha elköltöznénk a civilizációtól addig, amíg 14 éves nem lesz, mert középsuliba azért már járatnám - addigra felkészítenénk minden nehézségre (nem úgy, mint a Bajos csajokban, hanem rendesen). De ez valószínűleg csak megvalósíthatatlan álom marad, és valószínű nem lesz gyerekünk soha. De az se lesz baj, akkor majd úgy leszünk boldogok. :)
jól áll az a sinsayes felső 😍 nekem tetszenek az ilyen orrok amúgy 🤔 sztem menők. Sajnálom, hogy mai napig felzaklatnak ezek💔 Pukkadjon szét az összes bully. Ugyanez nálam is a helyzet, hogy olyan fejet vágok, hogy félnek tőlem. De nem vagyok bunkó, csak az arcom úgy áll bexd Szüleimmel tudtál beszélni ezekről?
A bullynggal kapcsolatban olvastam egyszer egy cikket még régen. Ott azt írták, hogy a bántalmazottat azért piszkálják, mert "nem tudják hova tenni" (értsd: ellentétes testbeszéd, hangsúly, viselkedés stb) és ezzel a módszerrel próbálják megnézni a határait.
@@xdxdxdxd4575 is. Meg azért is, mert ezt a másságot nem tudja a többiek felé lekommunikálni. Hiszen a bántalmazott számára a saját viselkedése normálisnak tűnik (és lehet normális is), csak éppen abban a közegben nem megszokott, ahol ezeket átéli. Szimpla megfelelő kommunikáció lenne a kulcs (már akivel lehet), de hogyan, ha még az illető se tudja mit ront el? Tényleg nem kell messzire menni, elég egy introvertált viselkedés vagy másabb stílus. De ha ezt nem tudja megfelelően átadni a bántalmazóknak akkor baszhatja.
Szerintem ez eléggé leegyszerűsíti, és el is bagatellizálja a problémát, valamint az áldozatot hibáztatja. Sok esetben a kipécézett gyerek azért más, mert otthon van egy vagy két nárci szülője, aki miatt más lesz. Ettől még nem kéne bántani. Semmilyen másság miatt. És ezt feltétlenül megmagyarázni se tudja egy annyi idős gyerek, se a szülei (főleg, ha ők a probléma forrása), de még a tanárai sem. Nem abban kéne keresni a hibát, hogy mi a magyarázata annak, hogy XY más (ráadásul erre sokszor csak felnőttkorban derül ki a magyarázat), hanem abban, hogy miért kell azért bántani vagy kiközösíteni valakit, mert más. Tehát a másik oldalról kéne megközelíteni az egész kérdést. A másik meg az, hogy sokszor pont a nárcisztikus gyerek (igen, gyerekben is van ilyen, aki még nem látott ilyet, az szerencsés) a más, mint a többiek, aztán mégse őt közösítik ki. Szóval ez az elmélet több szempontból is hibás. De ezt nem ellened mondom! Csak az elméletről ez a véleményem.
Teljes mértékben igazad van mindenben, engem is sokat cseszegettek mert tesin több volt a súlyom mint a többinek, pedig sokkal magasabb is voltam a lányoknál, kicsit volt egy kis súlyfeleslegem de nem voltam ezzel egyedül. Meg mi nem voltunk az átlag réteg sem, nem volt 5 nadrágom meg 3 pár cipőm minden szezonra, cikiztek mindig a ruháim miatt is mert volt talán 2 nadrágom meg 4 polóm.... Amiről nem tehettem. Most már nem így van, százszor jobb felnőtként az anyagi helyzetem mint mikor gyerek voltam, pedig a fizum nem 3as számjegyel kezdődik, de legalább az átlagot rúgom 21 évesen... Soha nem lennék már gyerek, a legrosszabb időszak volt. Amúgy már nincs ponyclub, egy ideig pennygirl-re nevezték át, most meg már megszünt pár éve.
Engem fizikailag bantottak. Tanár jelenléteben is és még engem marasztaltak el és beírást kaptam. 7.ben új iskolába mentem ahol minden szuper volt mindenki szeretett.
Hasonló dolgokat éltem át, miután 5-es koromban másik városba költöztünk, ugye ez új iskolával is járt. Màr az első nap szekálással kezdődött, mert szép ruhában, divatosan öltöztem, kurvának lettem titulálva. Így szépen pár hét alatt szürke kisegérré váltam kb 2 évre, szinte csak melegítőben mertem suliba menni. Az orrom miatt is állandóan szekálva voltam, amiatt is,hogy csendes vagyok. Énekelni azóta se merek, hogy maga az énektanár röhögött ki az egész osztály előtt, amikor egyedül énekeltem. Elég szar időszak volt, az önbizalmamat eltaposták. Nem értettem miért kaptam ezt a sok rosszat, semmit nem tettem érte. (Talán utolsó évre lett jobb a helyzet, onnan sok jó emlékem van). Persze nem is én lettem volna, ha nem a legDecibbekkel sikerül egy osztályba kerülnöm gimiben is, juhuuu. De a tanárok rosszabbak voltak ott. Az osztályfőnök az érettségi után 5 évvel is megtudott alázni mindenki előtt. Az egyetem legalább pozitív “élmény” volt az életemben, megadta a reményt, hogy vannak normális emberek, mind a diák társaim és mind a tanárok között. És azóta is szerencsére jó emberekkel hoz össze a sors. Ja és, hogy mennyire megmaradt az általános sulis terror bennem: pár éve (már bőven egyetem után) mentünk bulizni, nálunk volt az alapozás. Kiderült, hogy az egyik “kocsog” (általános suliból) el fog jönni, mert a baráti körünk fedte egymást. Végig rosszul voltam, remegtem nem tudtam elengedni magam, beszélni sem akartam, szó szerint az idegbaj jött rám.
Ááá az én orrom se apró és 33 kilósan mentem gimibe. Érettségi előtt szó szerint imádkoztam a mérlegnek, hogy lendüljön át a bűvös 40-en (kb marciusban sikerült...), amit mondtál nagyon átéreztem. Képzeld nekem a soványság elmúlt 35 éves koromban. Addig 44 kiló voltam (2 szülés után is...). Utána elkezdtek jönni a kilók. OK, most sem vagyok kövér, de mar sovány sem. Burda és otthonvarrás is megvolt, nálunk sem értették a suliban a dizájnt. 😂
Nagyon együtt érzek veled most kezdem a gimit és az általános sulim egy kínzás volt minden nap bántottak engem és már attól is boldog voltam, ha egy nap úgy jöttem ki a suliból, hogy nem bántottak. Rengeteg dolog miatt bántottak: a súlyomért, a gimi miatt ahova mentem, amiatt, hogy hegedülök ,az öltözködésem, a hajam miatt ( pszichológiai probléma ),de ezen kívül rengetegszer dobáltak papír galacsinokkal, mondták rám , hogy stréber és csak általános dolognak számított az, hogy beszólogattak. stb. A hajamra rátérve a bántalmazás miatt kezdtem el kitépni a hajam és ez azóta is megmaradt ( 15 éves vagyok ) Hála a jó égnek már rájöttem a hajtépés elleni orvosságra, de 7 éves korom óta ez van. És lehet, hogy már soha nem tudom ezt leküzdeni. Nyilván miután foltok jelentek meg a hajamon elkezdtem ,ilyen kendőt hordani és amiatt is piszkáltak. A gimi ahova fogok menni ( Patróna Hungarie ) az ment most meg attól, hogy egy idegroncs legyek. A tanárok részére áttérve volt olyan, hogy ezt a hajas dolgot elmondtam az iskola pszichológusnak, majd elmondta az osztályfőnökömnek ,aki ezt szamon kérte rajtam és amikor számon kérte gyakorlatilag lemeredten álltam ott. Ezen kívül még azért is cikiztek, mert szóltam a tanárnak. Olyan is volt amikor az angol órán beszólt nekem egy Mira nevű lány és miután az angol tanár ezt mondta szó szerint: Mira ugye tudod, hogy ez bullyingolás volt. Mire Mira azt mondta, hogy tényleg? Tehát volt olyan osztálytársam, akinek még csak le sem esett, hogy bántalmaz. Amúgy az öcsimet is bullyingolják. Konkrétan egy gyerek az öcsémnek neki dobtak egy vas széket . Igen egy teljes mértékben vas széket !!!!!!!! É ezt ,amint megtudtam megkerestem az osztálytársait és a következő történt. Megtudtam, hogy az osztálytársainak az alaksorba lesz órája. Fogtam lementem az alaksorba bementem az osztálytársaihoz a terembe bevágtam telierőből az ajtót és elkezdtem ordibálni velük, hogy mit csináltak na persze akkor már nem voltak ,olyan menők és lazák. Nagyon sajnálom tényleg ami veled történt és átérzem.
De ezen kívül a 8.-os évben elkezdték a menő klikkből lévő emberek azt ,hogy elkezdték a nevemet ordibálni a folyosón, a buszon , az utcán. Ami iszonyúan kínos volt főleg az utcán és a buszon . ezen kívül a barátommal is cikiztek ,aki az osztálytársam volt.
kommentelek az algoritmus miatt, mert tudom, hogy nem vagyok kepes vegignezni a videot :( tul fajo tema, sajnos. sajnalom, hogy ez veled es a kommentelok nagy reszevel is megtortent. jo gyogyulast kivanok mindenkinek.
Engem is bullingoltak. Én emiatt verekedős lettem... Én örülök, hogy közép és általános iskolában is bántottak, mert a könyvek lettek a kedvenceim. Egy könyvmolynak nem fáj, ha könyvmolynak hívod, ahogy egy strébernek sem, ha strébernek hívják :D Szerintem... Engem is vékonyságom miatt basztattak. Na mindegy. Azt érték el, hogy nem vagyok érzékeny. Soha nem sírtam. Most ha valaki elbőgi magát a munkahelyen, ott hagyom, mert csak megbántom. Amikor a kórházba kötöttem ki se sírtam... DE soha nem bullingoltam senkit. A szeretetnek nem az útálat az ellentéte, hanem a közöny. És én ott hagytam mindenkit, ha valaki olyan szólt hozzám, aki gecizett velem. Volt olyan, hogy odajött bullingolni egy csaj és leköptem vízzel, mert pont ittam. Nevettem egyet és leköptem. Mondom bocsi, de a folyosó végén... és vicces volt (nevettek a folyosó végén. Semmit nem láttam). Többé nem szólt hozzám és nem állt be a genyózók közé. Meg kell tanulni védeni magunkat... Ez van... Móni... Be kellett volna szólni és visszaalázni... Ennyi. Én szeretem így magamat, mert már mindent láttam és erős vagyok. Ha a tanár szólt volna bármit, azért bántottak volna. Móni... Vagy át kellett volna menni másik suliba, vagy ki kellett volna állni magadért. Póni klub: Visszaszólhattál volna a legerősebb csávónak az osztályban, hogy tudom Ricsi, hogy te is erre vágysz... Nem kell irigykedni, segítek neked suli után, nyugi... nyugi. Be kell szólni...
"Ne foglalkozz vele" Érdekes egy tanács. Én sokszor az ilyen és hasonló "nem nevel, csak felolvas, felügyel" esetek miatt is gondoltam úgy hogy "na ezeknek a 160 nettó + nyári szünet bőven elég lesz még sok is, úgyhogy ne rinyáljanak!!!" És most is sokszor mérgemben így gondolom. Persze nem csak az ő hibájuk meg van kötve a kezük, meg ha nem fizetjük meg ezt a szakmát, hivatást akkor tényleg az "ennyi pénzért leszarom" réteg fog tanárnak menni!
Már nettó 207 ezer (pótlékkal), de attól még tényleg csak a leszarom réteg megy már pedagógusnak. Őszintén: Pont tegnap láttam egy álláshirdetést, ahol 16 tanárt keresnek, és jöttek a kommentek, hogy hol, mennyi ember hiányzik. Volt, ahol 22-ből csak nyolc álláshely van feltöltve. Ha nincs megfizetve a munka, ne várjuk, hogy válogatni lehessen. Azt veszik fel az igazgatók, aki "bejön az utcáról". Nálunk 6 státusz nincs betöltve. Ilyen még sosem volt. Egy lelkiismeretes gyógypedagógus
@@xdxdxdxd4575 A 160-at hasra ütésre mondtam...a 207 se sok. Valóban egy kiemelt bérezés és megbecsülés kellene ahhoz hogy a ma mérnöknek, marketingesnek, informatikusnak stb jelentkező, okos, értelmes fiatalok a tanári pályát is preferálják. Ami 200 nettóért 30 ügyefogyott kis köcsögöt kell rendszabályozni nulla eszközökkel és nulla tekintéllyel addig normális, tehetséges, méltó módon élni akaró fiatal nem fog erre pályára menni! Csak esetleg a nagyon elkötelezettek de ha nem lehet megélni, akkor idővel ők sem...
@@GergelyPal. Én például nagyon elkötelezett vagyok, 13 éve dolgozom, előtte már középsuliban is fiatalokkal foglalkoztam. Mikor fősulira mentem, volt ennek a pályának egy felfelé ívelése. Akkor se kaptunk sokat, de a minimálbérrel mindig emelkedett a bérünk. Ha most ezt visszaadnák, hogy minimálbérrel emelkedjen, akkor az én fizum kb. nettó 420.000 lenne most. Nah, azért maradnák! Most viszont már nálam is elszakadt a cérna, én is megyek interjúkra. Aztán majd akkor térek vissza az oktatásba, ha a mindenkori béremnek a dupláját fizetik (hahaha). Az egyik munkatársam pl. könyvesbolti eladónak ment. 60 ezerrel többet visz haza, és ahogy írod is, nem kell "30 ügyefogyott kis köcsögöt rendszabályoznia", elég a könyveket pakolnia, azok nem szólnak vissza, mint a gyerekek és a szüleik. De ez nem a témához tartozik... Azt kívánom, hogy mindenki legyen boldog és egészséges! :)
Engem szintem bantottak alsoban. Unokatesomat szintén. 8.voltam mikor ő 4bevédtem és szoltam az őt szekáló osztálytársaira. Az osztályfőnöke reakciója az volt h behivott az egesz osztalya előtt es meg akart szegyeniteni h mit kepzelek, hogy beavatkozok az osztalya eletebe, meg dolgaiba. Én meg bevedtem magam és mondtam h eleg nevetséges, hogy meg akar szegyeniteni az osztalya előtt. Erre hapogott csak h ő nem akart megszegyeniteni senkit.
Nekem volt egy mérgező barátságom ahol a személy folyamatosan érzelmileg zsarolgatott és folyamatosan piszkált hogy ha nem vele voltam nem vele beszélgettem.Ez nagyon megviselt visszont nem mertem szólni senkinek mert féltem ,hogy én leszek a rossz ember és egyszer annyira betelt a pohár hogy sírva mentem oda a szüleimhez ,hogy ez és ez történt szerecsére egyből segítettek és azt modták tiltsam le és ne beszéljek vele.A suliba másnap megakkarta beszélni velem a dolgokat de volt ott két fiú akikkel nagyon jobba volt és ugy nem akkartam beszélni mert ugy gondoltam ez csak kettőnkre tartozik.Egy pár nap eltelt és anyukám bement az ofőmhőz beszélni ,hogy segítsenek ők is és szerencsémre segítettek ők is.Mostanába is sokat gondolkozok rajta ,hogy mi lett volna ha nem barátkozok vele vagy ,hogy mi lett volna ha előbb felismerem a helyzetet.Bocsi a helyes írásért és bocsi ha valakinek húzom az idejét.😅😅😅
Az én lányom most 23 éves negyed éves egyetemista mikor kicsi 2 osztályos volt csendeske bántalmazták itthon elmondta s én felmentem a tanítónőihez és durvábban rá kérdeztem hogy ő mit csinál nem megy időbe be az órát megtartani? Másnap a tanítónéni az egész osztályt megkérte hogy egy gyerek se szólyon hozzá hogy tanulya meg a lányom ne árulkodjon othon és kiközösítették a kérésére .Mai napig is visszahúzódó és gyűlöli azokat az éveket
Én művész vagyok . Furán öltözködöm, viselkedek, háromdimenziósan látom a dolgokat 2D helyett . Ez egy állami általános iskolában nem fogadható el . Azt mondják, hogy mindenki szabad, a gyerekkor egy színes világ... ez kurvára nem igaz . Már alsó osztályban kialakult egy öltözködési trend a diákok között, aminek én természetesen nem voltam a része . Pinkben jártam, amit kínosnak találtak a többiek . Felsőben volt, hogy nagyon színes voltam . "Szivárvány buzi " - ztak, meg "lezbikus " - nak hívtak a hátam mögött, amiről utólag szereztem tudomást . Viszont, ami mindig feltűnt, hogy egyesek tiszta undorral néztek végig rajtam, ahogy elmentek mellettem a folyosón . Én a lenyalt hajú, haspólós, picsanadrágos lányokat találom visszataszítónak, mégsem dörgölöm az orruk alá . Én voltam a második leg - nem - közkedveltebb lány a mi kis ragyogó osztályunkan . A másik egy B kezdőbetűs lány volt . B is hiperaktív volt, mint én, egy elég kemény családi háttérrel . Őt szabályosan kirekesztették, nem voltak barátai, emellett rendesen kihagyták minden csapatépítős feladatból . A legrosszabb volt látni, hogy tesiórán utolsónak választották kidobóshoz . Egyik alkalommal megvédtem őt egy osztálytársunktól . A csaj a "B védőszentje " megnevezéssel csesztetett engem . Vicces, hogy egyébként egy testes gyerekről beszélünk, bennem mégis megvolt annyi tisztesség, hogy ne vágjak vissza azzal, hogy ő meg dagadt . És valóban, a végén nekünk is az a nagy tanács szólt, hogy Ne Foglalkozzunk Vele . De ez lehetetlen . Egy érzelmileg fejlődésben lévő, apró életnek ez lehetetlen . És mai napig szomorú vagyok a tény miatt, hogy nekünk sosem volt egy összetartó közösségünk . Volt, hogy már ok nélkül, de keresték a módját annak a többiek, hogy valakibe belekössenek . Hogy miért ? Honnan tudjam .
Na igen, én is megkaptam ezeket, csak nálam volt fizikai erőszak, támadást, stb. is. Nem egyszer, nem kétszer... Mindről feldobtam videókat. - - - A tanároktól semmi jót nem lehetett elvárni régen, de most sem. Volt egy 40ezer fős tanárokat kritizáló csoport, amikben leírta a tagság hogy kivel mitt tettek és tesznek a tanárok, bántalmazás, szxlis zaklatás, ilyenek. Érdekes módon amikor a csoportban megvolt már a több mint 40ezer fő, akkor töröltették. Nem nehéz kitalálni hogy kik és miért. (A Pedagógusok szakszervezete is figyelte a csoportot, meg sok tanár is, úgyhogy túl sokat nem kell logikázni hogy kitaláljuk hogy hová lett. Csak addig kellett jelentgetniük amíg a FB le nem törölte az egészet.)
Nehogy megplasztikázd az orrod!Egyrészt szívás,rengetegszer vannak komplikációk,nem kap az ember rendesen levegőt,csak a baj van vele.Másrészt szerintem nagyon szép orrod van,olyan “roman nose” forma. De megértelek,engem is bullyingoltak gyerekként és már most szorongok az óvodás gyerekeim miatt,hogy mi lesz ha iskolába mennek.Nagyon nehéz téma,köszi,hogy beszélsz róla.
Az emberek nagyon rohadtak tudnak lenni . Általában azért bántják a másikat ,hogy ne velük legyen senki elfoglalva. Az én bántalmazásom 7 . osztály második felében kezdődött, mikor szüleim válása miatt másik városban másik iskolát kellett kezdenem. Nagyon rossz volt , kiközösítettek, max 3 gyerek állt velem szóba. Tanulmányi eredményem a béka segge alá csúszott 5 fokkal , természetesen otthon anyámnak nem tűnt fel , csak a húgom , őt pszichológushoz hordta , én középső gyerekként láthatatlan voltam. Aztán gimnáziumban folytatódott a láthatatlan lényem , mert nem jártam márkás cuccokba, osztálykiránduláson rendszeresen szivattak . Osztálytalálkozóra nem megyek el soha az életben. Remélem a karma mindenkit utolér , ha őt nem a gyerekét biztosan. Nyilván nekem se tetszik mindenki , de nem is szólok be senkinek se hogy néz ki . Van ennél nagyobb bajom is . Mikor az én lányom iskolába járt , mindig arra biztattam ha bántják szóljon és ha új gyerek jött az osztályba sose bántsa.
"Az emberek nagyon rohadtak tudnak lenni . Általában azért bántják a másikat ,hogy ne velük legyen senki elfoglalva. " Vagy senki le se sz**ná őket! Erre van egy "mondás" (egy komment volt anno valakitől, de szoktam idézni). "mert van egy olyan jelentéktelenségi szint, amikor mások baszogatásának az az alternatívája, hogy otthon ülsz a heverőn és mindenki szarik rád"
Sajnálom, hogy így elromlottak az iskolai éveid, amiknek szépnek kellett volna lenniük. És, hogy középső gyerekként láthatatlan voltál. 😔 Te legalább jó tanítást adtál tovább. A legjobbakat kívánom neked!
Nekünk a matematika tanárunk álatlánosban mindenkit kritizált/megalázott és nyílván mindenkit meg is akart buktatni mindenki mindig éppenhogy 2-es megvolt. Ezt többször is jeleztük és azt kaptuk hogy ""ez a legjobb tanár"" majd jött a középiskola normális tanár és azonnal kitűnő lettem na ez hogy is van?
Szia Móni ! Engem is az orrom miatt meg azért mert szemüveges voltam csúfoltak bántottak utáltam be menni a suliba minden egyes nap , otthon se mondtem el de volt olyan hogy anýám fülébe jutott hogy engem bántanak aztán be jött a suliba és rendtett tett a fejekben . De ez csak olaj volt tűzre és nem csak engem bántottak az osztályban hanem jó pár gyereket rajtam kivűl ezek a tipikus ki ha én nem figurák , én egy csendes visszahuzodó , félénk voltam soha senki nem kért bocsánatott semmiért plusz nem még otthon is bantalmaztak nem bíztam senkibe hiába kèrtem segítséget ki nevettek és ennyi . Azóta túl tettem magam ezeken nehéz volt de sikerült sokáig nem tudtam magam elfogadni de már egy jó ideje el fogadtam magam és nem érdekel ki mit mond , semmi se jogosítja fel a másikat hogy másokat meg alázzon , bántson nehèz gyerek korom volt de mégse bántottam soha senkit de sajnos vagy nem de nem vagyunk egyfornák , igen is sgítséget kell kérni valaki csak segít teljesmértèkben egyetértek ès együttérzek veled .😥✌️❤
Nálunk is volt egy kislány általánosban.Engem azért kezdtek el fenyegetni,mert nem akartam beállni a sorba és részt venni a gúnyolásában.Emlékszem,hogy határidőt szabtak,hogy holnspig gondolkozzak,hova akarok tartozni...a kölykök 80%-a nem különb,mint a felnőttek esetén...már ott megmutatkozik,kinek milyen a lelkülete.
Fiúként fiú osztályban középsuliban szerencsére nekem könnyebb dolgom volt, csak kár, hogy soká kapcsoltam. Volt verbális, kiröhögés, megszégyenítés, megverés, kaja/pénz elszedés. Próbáltam nem foglalkozni, próbáltam szólni, próbáltam frappánsan visszavágni, aztán harmadik félév vége előtt elszakadt a cérna. Órán ültünk, az 5. hógolyó csattant a fejemen, szóltam a tanárnak, röhögés, 6. hógolyó. Magamtól felpattantam, kezembe volt a szocreál farostlemez/vascső szék, átdobtam a termen ami telibeverte aki dobált és hanyatt esett (más baja nem lett). Kaptam igazgatóit, iskola után megvártak és megpicsáztak. Egy hét múlva egy másik srác a kemény magból meg akart fürdetni (hóban), nem volt kedvem hozzá, bekönyököltem az orrába dőlt belőle a vér, de tanár nem látta, nem lett intő. Iskola után vártak, de kicseleztem őket, nem találkoztak velem. Pár nap múlva tesiórán egy harmadik kötekedett és szájalt velem. A bordásfalra felfelé menet visszaoltottam. Hallottam egy bajusz alatt elmormogott kurva anyámat, a következő pillanatban megragadta a bokám és a combomba boxolt. Kirántottam a fogott lábam a kezéből, felhúztam taposásra, de megálltam ahogy láttam, hogy lepereg az ő szeme előtt is, hogy ha most az arcába taposok, a nyaka is eltörik. Leordítottam, hogy szarok bele, a következőt már komolyan kinyírom. Csend lett. Nem várt iskola után senki. Nem szólt hozzám senki közülük. Nem szóltak be, nem röhögtek, nem cikiztek, elkerültek. Megbuktak évismétléssel az osztály maradékából meg tök jó osztályközösség lett utolsó évre. Az volt az az egyetlen év, amikor szerettem iskolába járni.
Ilyenkor persze lehet azt mondani, hogy mekkora állat aki úgy intézi, ahogyan én, de ha már minden mást kipróbál az ember és semmi nem működik, akkor már csak az van, hogy hagyom vagy nem hagyom. Mást sose bántottam, bajuk komoly nekik se lett és végül nem lettem se lelkisérült se agresszív hál' Istennek.
Lényeg ami a lényeg, komolyan kellene venni ezt, mert lehet belőle baromi nagy baj. Az én esetemben is lehetett volna. Egyrészt nem azt kell taítani a gyereknek, hogy ne foglalkozz vele, majd megunják, hanem ideje korán szolidan orrba kell verni a bully-t, aztán lehet, hogy megraknak párszor, de hamar rájonnek, hogy akkor is be lett nekik verve ami fáj is, meg ciki is népes közönség előtt. Abbahagyják. Amint nyilvánvaló, hogy a tanár nem tud vagy akar rájuk hatni, lépni kell. Inkább csak az aktuális ideg legyen az öklöd mögött, mint x év sérelme, mert ha valaki kinyiffan, akkor még te leszel az állat. Nem mindenki akasztja fel magát, vesz be gyógyszert vagy iszik sósavat....az iskolai lövöldözések se úgy indulnak, hogy Pistike elfelejtette a xanaxot aztán mindenkit lepuffant.
Megérdemelték. Örülök, hogy legalább az utolsó éved jó volt, és sajnálom, hogy a többi nem.
Jó hallani ilyen sikeres ellentámadásról is! 😊....Az viszont bosszantó,amikor pl a hírekben lehet lövöldözésekről meg késelésekről hallani,mert arról valahogyan soha-vagy legfeljebb csak nagyon felületesen-van szó,hogy mindez miért történt!...S valahogyan úgy érzem,hogy sok esetben teljesen jogosan történik meg,mert pl azok a rohadékok,akiket végül pl lelőtt az egyik gyerek,már hosszú ideje baszogathatták őt,s ki is érdemelték a halált!...Még is a kis rohadékokat sajnáltatják,akik le lettek lőve,s esetleg bele is haltak!...De azokat a gyerekeket,akiket hosszú ideje terrorizálnak vagy addig terrorizáltak,meg nem sajnálják!...Mintha csak a gyilkosság lehetne bűn,de pl verbálisan bármit lehet!...Sok kis verbálisan másokat bántó rohadékot szívesen megölnék!...Ez sokszor még a mindenféle fizikális bántalmazásnál is rosszabb tud lenni,még is inkább-valamiért-azokat ítélik el a legtöbben,akik fizikailag is fellépnek valakivel szemben!....
Velem így 33 évesen is történt hasonló szitu. Már 2 éve, hogy hatalmas Gorillaz-rajongó lettem, és benne vagyok egy Gorillaz-os rajongói csoportban. Ott szoktam megosztani rajzaimat, amiken a kedvenc virtuális Gorillaz-tagom, 2-D (a kékhajú, nagyon cuki fiú) és egy saját karakter /egy szőke hajú, Noodle-lel egyidős dán lány/ szokott rajta lenni, és az emberek rendkívül nagy részének tetszenek a rajzaim, pedig a rajzolás nekem csak hobbi. Amúgy abban a csoportban ez az ún. "OC ship art" teljes mértékben megengedett, mindaddig, amíg nem kell kirakni rá a 18-as karikát (ha érted, mire gondolok). Ugyanis 1 éve dolgozok egy Gorillaz fanfiction-ön, amiben 2-D és a saját karakterem románca van a központban, sőt, lesz egy közös kislányuk is (az epilógusban születik egy második kislányuk is).
És mégis egészen múlt péntekig volt egy ember /egy tipikusan arc nélküli cosplayer/, aki minden egyes bejegyzésem alá beszólogatott nekem, meg szekált az OC ship art-om miatt: kiröhögte, cringe-nek nevezte, és, ami a legrosszabb, gyilkolászós animés GIF-ekkel megtűzdelt gusztustalan, utálkozó kommenteket írogatott ("Shhut the Fuck up", "Official 2D and the other characters would Kill dumb fangirls like you", "Kill people like you befor they put eggs", illetve "No one cares about your shit" /amúgy ezeket úgy írtam le, ahogy ő írta le/).
Eleinte figyelmen kívül hagytam ezeket a kommenteket, és nem vettem fel (pedig némelyik eléggé fájt), mert inkább arra koncentráltam, hogy a többi embernek tetszett/tetszik a mai napig. A "No one cares about your shit" után azonban már betelt a pohár, és jelentettem az adminoknak és a moderátoroknak, és a bully le is lett tiltva a csoportban. Ráadásul hála nekem, még jobban odafigyelnek a csoportban a cyberbullying megelőzésére, és ami a legjobb, én magam is moderátor lettem abban a csoportban.
Csak azt akartam az én történetemmel mondani dióhéjban, hogy *a cyberbullying sajnos nem válogat: gyerekeket és felnőtteket is egyaránt megtalálhatnak internetes szekálók, és ezt NEM szabad elbagatellizálni!!!*
Nagyon sajnálom, hogy ilyeneken kellett keresztül menned!
És mivel rossz az alapozás, felnőttként lelkisérült lesz az emberből. Én tudom. Van némi tapasztalatom.
Azért csinálták, mert nagyon különleges vagy! Aki teljesen felszínes és átlagos, azt ez zavarni fogja, mert benne soha nem lesz meg ez a gazdag belső világ, ami benned! Csodálatos lány vagy.
Ez szép és jó, de nem igaz. Egyszerűen azokat csesztetik, akiket jó buli csesztetni. Hiéna kultúrának hívom. Aki nem szól vissza azt fogják basztatni. Azokat basztatják pont, aki túl jó, vagy ronda, vagy kisebbségi vagy pont hogy sok cigány közé keveredett fehér.
@@rickmonarch4552 Te már csak tudod, mert te is b.szogattad az értelmes embereket!
@@secret2022 :D én biztos, hogy nem. Ismerjük egymást?
@@secret2022 nem, de szerintem pont annyira kártékony egy amúgy csúnyának nevezhető lányt hitegetni azzal hogy ő különleges és egy csoda, mint csúfolni amiatt mert csúnya. Azzal hogy hazudozol neki szépeket, egyrészt nem fogja elhinni mert tudja hogy nem igaz, másrészt meg ezáltal hlyének nézed ami megint nem jó érzés. A megoldás nem az hogy szepnek hazudod a csunyát, hanem egyszerűen ha valaha meg is kérdezi csak annyit mondasz hogy ez se nem zavar, se nem érdekel különösebben, és ezt meg azt pedig szereted benne.
@@rickmonarch4552oket IS basztatjak. De latom te is eleg felszinesen veszed ezt a zaklatas temat
Hasonló volt a gyerekkorom, pár fok nehezítéssel: 1. nekem már óvodában elkezdődött, ahol csak szóban piszkáltak és kiközösítettek. Volt egyetlen kiscsaj, aki rámszállt, de ha ő nem volt vagy beteg volt, akkor a barátai elvoltak velem, ha ő bent volt, mindenki szekált. 2. általános iskolától kezdve engem már fizikailag is bántalmaztak, de persze csak a lány osztálytársaim vertek. Nem volt annyira durva hogy sérülés legyen belőle, de ettől még borzasztóak ijesztő. 3. Nem csak a tanárok, nekem a szüleim is nehezítették a dolgot nem csak a nemtörődömséggel, de azzal is, hogy olyan szabályok voltak otthon, ami miatt szinte teljesen lehetetlen volt barátkozni, még középiskolában is. Nem engedtek sehova, hozzánk nem jöhet senki, mert nem szereti a vendégeket, ne menjek sehova iskola után stb.
Jelenleg 33 éves vagyok, és bár sok dolog elevenen megmaradt, tudom jól, hogy rengeteget azért felejtettem el, mert el akartam rég engedni a múltat.
Általános iskolában az utolsó évben a "nagyszünetekben" amikor kötelező volt kimenni, az utolsó hónapokban már állandóan ellógtam és elbújtam a mosdóban, hogy ne kelljen a többiekkel kint lennem, erre nagyon emlékszem. Volt egy osztálytársam, aki folyamatosan mondogatta hogy "hányok tőled, így utállak úgy" de nem voltam rest, nekimentem és megkérdeztem, hogy értem hogy rühellsz, de elmondanád, hogy miért? És sosem volt válasz, vállat rándított és nem tudta megmondani. Én ott szembesültem azzal, hogyha egyszer valaki "utálni fog" az ellen nem tehetsz semmit, mert nem olyan dolgot utál benned amin változtathatnál, hanem szimplán neki az utálat az ami kell, mert bekattant valami a fejében. Az ilyen típusú ember nem is akarja, hogy változtass bármit, mert akkor nem lesz kit utálni.
Középiskolában már fel voltam készülve, tudtam, hogy ugyanezt be fogom vonzani, mert addigra már tipikusan kifejlődött az "arcomra van írva mit gondolok" mimika, és sokan ezt letörnivaló arroganciának hitték, ettől még ugyanolyan szarul esett, hogy ott sem volt más a helyzet. Nekem itt történt az első tanári osztály előtti alázás, kicsit más témában, ami egészségügyi probléma volt, olyan helyzetben, ami ellen egyedül nem tudtam tenni, a szüleim meg sosem segítettek benne, pedig már általános 4.-es korom óta fennállt a dolog.
A saját osztályfőnököm vett semmibe, míg általánosban csak simán lekezeltek mint egy hülyegyereket, hogy miért drámázom túl a dolgot, minek szólok nekik, mindenkit piszkálnak valamiért.
Én konkrétan azzal zártam a középiskolát, hogy a ballagáson, vártam volna némi elismerést, amiért minden évben évfolyamelső voltam matekból, ezen kívül versenyekre is jártam nem csak abból a tantárgyból, számos szakkorben részt vettem plusz énekkarban is, tényleg sokmindenben, és olyan osztálytársam (aki szekáló is volt) kapott jutalmat amiért négy év alatt egyetlen szakkörö részt vett, de engem még említésre sem méltattak :D
Az egyetemet diák szempontból már nagyon élveztem, végre értelmes emberekkel voltam körülvéve, ráadásul gépészmérnöki szakra mentem, a srácokkal jól kijöttem, de ott is kifogtam két professzort, akik valamiért nagyon megjegyeztek így azt el sem tudtam végül végezni (természetesen nem csak a tanárok miatt, bár tény elvették a kedvem az egész szaktól, így a lusta énem teljesen előjött, de még ebben a korban is korlátozva voltam a saját otthonomban a szüleim által 18 év felett, pl gépet nem használhattam akármikor akármire, csak mert ott lakom. Alapból a szülővárosomból sem engetek el más egyetemre, ahol más szak jobban érdekelt volna, mert közölték velem előre, hogy nem lesznek hajlandóak kolit fizetni nekem, vagy támogatni, ami később kiderült miért, de ez egy másik sztori.)
KIcsit hosszú lett, lehet senki nem fogja elolvasni, és még így sem írtam le mindent, de legalább ennyit jó volt kiadni magamból.
Köszönöm a videót neked, bár szomorú maga a tény, de valahogy mégis egy fikarcnyit könnyebb elviselni, hogy nem voltam egyedül.
Remélem nyári mondoconon összefutok majd veled :)
"Én ott szembesültem azzal, hogyha egyszer valaki "utálni fog" az ellen nem tehetsz semmit, mert nem olyan dolgot utál benned amin változtathatnál, hanem szimplán neki az utálat az ami kell, mert bekattant valami a fejében. Az ilyen típusú ember nem is akarja, hogy változtass bármit, mert akkor nem lesz kit utálni." Nagyon bölcs meglátás, szerencséd, hogy te ilyen fiatalon rájöttél! Nekem beletelt még vagy 15 évembe...
Basszus, nagyon sajnálom, hogy ennyi igazságtalanság ért, és ennyi kiközösítés! Akit otthon elnyomnak a szülei, vagy akár csak az egyik szülője, azt valahogy kiszagolják ezek a predátorok, és ellehetetlenítik ezekben a közösségekben. Büszke lehetsz magadra, hogy ezek mellett mégis ennyire jól tanultál és sok mindenben részt vettél. Nagyon igazságtalan, hogy meg se említettek, de remélhetőleg Te legalább gazdagodtál azoktól a tanulásoktól és képességek gyakorlásától. Remélem, ezek után már csak jó fog érni az életben!
Én elolvastam és szinte hajszál pontosan ugyanezt éltem meg. Jó lenne megismerni téged és beszélgetni ezekről. Ha van kedved cserélhetünk elérhetőséget.
Szia! Én nagyon figyelmesen végig olvastam és nagyon sajnálom. Közvetlenül hogy elolvastam a tiédet még előtte én is írtam egy jó hosszút. Kb. Ugyanolyan sors jutott nekem is. A szüleim köcsögök voltak. Alkoholisták, részegesek és rosszindulatúak. Ráadásul én még matekból is szar voltam. Hallgasd meg a Főnix szemináriumot Brian Tracy-től! Fenn van a neten. Vagy 20 előadásból áll. Konyhanyelven van, könnyen emészthető. Nekem sokat segített tisztába jönni magammal. Neked is fog. Nem végig pszichológiai témájú, de van az is benne és foglalkozik a családdal, meg a gyermekkori problémákkal. Minden jót neked!
Én egy iskolai jelmezversenyt nyertem meg és azért kezdtek csúfolni🤔
Sajnos a gyerekeknek minden is tud ok lenni arra ,hogy valakit csúfoljanak. A tanulás ,a frizura, öltözet, arcforma, a fülek kinezete, testalkat. De én aszt tapasztaltam, hogy ha a szülők elfogadásra tanítják a gyereket akkor nincs csúfolódas de ha othon aszt halja, hogy nézd már aszt a dagadt disznót vagy úgy néz ki minnt egy madár ijesztő akkor a gyerek eszt a mintát viszi tovább.
Sajnos ezek a gyerekek felnőtt korban is fojtatják csak lehet még drasztikusabb modon mint gyerekként. Köszönöm ,hogy elkeszitetted, nagyon jó lett a videó.
Pontosan. Ezért például számomra érthetetlen amikor azzal “érvelnek” a melegek általi örökbefogadás ellen, hogy JAJ MAJD CSÚFOLNI FOGJÁK A TÖBBIEK. Tényleg?? Ember, hát csúfolják ha vékony, ha kövér, ha szemüveges, ha MEGNYER EGY VERSENYT.. nem inkább a gyerekeknek kéne példát mutatni, hogy ne bántsák egymást?
Jajj a kedvencem ez a felállítós mindenki előtt megalázós rész! Tipik mikor csak a hatalmukat akarják gyakorolni a tanárok. Hívja félre óra után max ha valami kínja van.
Kicsit meg is könnyeztem a videót.
Amúgy engem anno lec.gányoztak, mert kreolosabb volt a bőröm, nem durván, csak olyan karamellesebb. Utáltam, traumaként éltem meg. Ma meg már minden agymosott szoláriumba rohangál meg ész nélkül önbarnítózik. Slussz poén, hogy mostanság azt teszik szóvá, hogy milyen sápadt/fehér vagyok :)
Szerintem mindenkinek legnagyobb részben az orra határozza meg az arca karakterét. Én személy szerint nagyon szeretem a különlegesebb orrú embereket, ez egyedivé teszi az illető arcát, és sokkal művészibbnek is tartom.
Maria valvarde is nemet mondott a plasztikàra.
Én is imádom a nagy, különleges orrokat, mint művész. ❤
💓A minap fedeztem fel a csatornádat Mónika és nagyon megragadó vagy. Valószinűleg a cukiságod, jóságod és a szeretetre méltóságod miatt csesztettek. Sajnos az irigység és féltékenység egyszerűen rohadékká tesz embereket, még gyerekeket is. Az orrodra pedig legyél büszke, mert sok népnél az ívelt orr a szépségideál. Persze, ha pisze lennél akkor is imádnivaló maradnál. ❤❤❤🤗
Még csak a videó elején járok. Én nagyon sajnálom, hogy a mai napig vannak emberek, akik a másikat bántják. Nekem is aggódott a kisfiam, hogy az oviban a kedvenc Pikachu plüssét majd kicsúfolják, nagy sárga krumplinak... Én beszélgettem vele erről, meg eljátszottuk, és megnyugodott. Köszönöm, h felhívod a figyelmet arra, hogy igenis vegyük komolyan, ha a gyerekünket bármi ilyesmi éri és segítsünk neki... Azóta az egész óvoda megismerte és megszerette Pikachut. 😊
Általános 4. osztályban a lányokkal kitaláltuk, hogy farsangon fellépünk egy "barbie girl" tánccal. Rózsaszín pólót és farmer miniszoknyát kellett felvennünk. Emlékszem anyával hány zsákot átnéztünk a padláson mire találtunk egy farmerszoknyát, ami kicsit hosszabb volt és nem is olyan divatos de nem volt pénzünk venni. Hozzá egy halvány rózsaszín pólót. Amikor bevittem a lányok kinevettek, hogy ez hogy néz ki, babarózsaszín kell nem ilyen "fosszínű" stbstb.. nagyon rosszul esett, otthagytam a próbát. Aztán még másik 3 lányt is elüldöztek hasonló indokokkal, ducik, nem jó a ruhájuk, nem sz*xi a mozgásuk (értitek 4.es kislányok voltunk). Szóval Erika néninek a matektanárunknak feltűnt, hogy mi a helyzet és a saját szabadidejében betanított nekünk egy koreográfiát a Pussycat Dolls "Don't you wish your girlfriend was hot like me" c számára. Sötétben adtuk elő színes világító rudakkal. (Amiket szintén saját pénzen vett a menő tanárnőnk) Gondolhatjátok milyen fejet vágtak akik kiközösítettek minket, miután mi kaptuk a legnagyobb tapsot. 😅 Ők nem is tudtak a délutáni próbáinkról. Ugyanettöl a tanárnőtől kaptam egy macis kulcstartót miután elbújtam a wcben, mert egész nap piszkáltak. Behívta a szülőket (anyát és a másik lányok anyukáit). Anya mesélte, hogy nagyon durván lecseszte az anyukákat, mert elkezdtek magyarázkodni, hogy miért ilyenek a lányaik. Azt mondta nekik nem érdekel a magyarázat, az én osztályomban nem bánthat senki senkit ha nem tetszik el lehet menni. Mai napig hálás vagyok neki. Azóta 2 gyermekes édesanya vagyok, 28 éves de sok történet van, amire nagyon tisztán emlékszem, mintha tegnap lett volna.
Teljesen igazad van Móni! Az általános iskolában ugyanezt éltem át, annyiban különbözik csak, hogy engem fizikálisan is bántottak. Ütöttek is, csúfoltak is... aztán a Gimiben az első évem csoda volt, imádtam suliba járni, egyetlen napot sem hiányoztam, majd jött egy csaj az osztályba, és borult megint minden.. 15-20 év kellett, hogy feldolgozzam. Elengedjem.. Én is szóltam a tanároknak általánosban. Nem történt semmi. Anyukám is bement, szólt. A tanár közölte, hogy neki az a dolga, hogy tanítson, nem az, hogy fegyelmezzen....
A tanárok le se fossák, sajnos. Inkább nem foglalkoznak vele, mert akkor szembesülni kellene a problémával.
Szia! Amint jött az értesítés a feltöltésről, rögtön kattintottam a videóra. Elég sok ponton éreztem azt, hogy velem is történt már hasonló a múltban. Az egyik kedvencem a "ne divatozz, ha nem vagy jó tanuló", ezt én is elég sokszor hallottam, nem feltétlen divattal kapcsolatban, hanem bármi mással "Ne ........, ha nem vagy jó tanuló". Ez az, amit egyetlen tanár sem engedhetne meg magának, hogy ilyen módon szelektálja a diákokat. Emlékszem, hogy volt olyan osztálytársam, aki valóban kitűnő tanuló volt, az anyukája és apukája is tanár volt, -persze biztos nem ezért-, DE amikor pl. versből felelt az egész osztály, neki előre beírták az ötöst, mert "Ő úgyis mindig megtanulja....", neki nem kellett felelni. Persze, sok a rosszindulatú gyerek is, de nagyon kevesek a született faszkalapok, az igazi métely a szülők és tanárok irányából fakad, ezt a mocskot és gyűlöletet Ők rakják a hátizsákjukba. Ezek azok a tanárok, akik nem tudnak megírni egy e-mailt, mert az "nekik már magas", ezek a tanárok ordítanak fröcsögve, ha bármi eltér a megszokott posványtól. Büszkék lehetnek magukra, hogy a gagyi,színvonaltalan oktatás mellé még szarral is tele raktak jó pár fejet. Nem tudom, most pontosan mi van az oktatásban, de abban biztos vagyok - mivel egy korúak vagyunk- ,akkoriban országosan ez egy globális dolog volt. Egyébként büszkeséggel tölt el, libabőrös leszek a gondolattól, hogy bár ez mind megtörtént, most még mindig itt vagyunk, nem egy talponállóban fröccsözünk, hogy ilyen nyíltan beszélsz róla, hogy nem vagyunk egyedül, hogy szembe megyünk ezzel a selejt szar értékrenddel. :)
15:16 Mónika én is így voltam, de később, amikor már a te pénzedből élsz és ebben tesznek neked keresztbe, az komolyabb lesz mint a szociális életed.. Mert nekem, amikor az életben maradásom a tét azt is leszarja mindenki.. Amúgy meg örülj hogy vékony vagy, addig vagy egészséges, nem kell megfelelni nekik. Férfi vagyok és tudom, hogy sokkal jobban szeretjük a vékony lányokat. Tanuld meg kiszűrni a baromságokat... Nincs más lehetőség, és ne áruld el a gyengeségeidet.
Sajnálom, hogy azt mindenki leszarja! Kívánom, hogy legyen a környezetben valaki, akinek igenis számítasz!
Köszönöm, hogy megosztottad ezt, nekem is volt részem iskolai bántalmazásban, kortársaim és tanáraim által is, néha egyetemen is. Akkora sebet tudnak okozni, amit szerintem soha nem fogok feldolgozni, a gimis iskolám előtt ha elmegyek, gyomoridegem lesz(6 éve ballagtam el onnan). Csodálatos vagy, hihetetlenül erős ember és köszönöm, hogy ennyire komoly témákról is tudsz beszélni. :)
Húúú, basszus, remélem, hogy egyszer mégis sikerül feldolgoznod, illetve, hogy most már jól fog alakulni az életed!
Számomra nagyon érdekes volt ez a videó olyan szempontból is , hogy szerintem hallani lehet a hangodon is hogy ez egy érzékenyebb téma. Nagyon örülök hogy vannak páran akik felszólalnak ebben a témában is.
*Sending all my love to you
Köszönöm, hogy beszéltél róla! Nehéz lehetett, nagyon hasonló dolgokon estem át én is, engem sajnos meg is vertek, igazából sokszor teljesen ok nélkül. Engem azért utáltak, mert jól tanultam és így el is csesztem a tanulmányaimat, de alapvetően jó jövőm lett, mert most diplomáztam le biológusként. Sokan bántottak sokáig, így gyűlölöm azt a várost, ahol felnőttem, de végül sikerült megszeretnem magam és sosem adtam fel, hogy sikeres legyek. Még mindig iszonyat trauma nekem ez, rettegtem tőlük és utáltam magamat, de a karma tökéletesen dolgozott. Szuper csajszi vagy, nagyon okos vagy és tök jó gondolataid vannak! Csak így tovább! Kívánom, hogy tökéletes jövőd legyen
Fúúú, sajnálom, hogy ilyeneken mentél át! De nagyon nagy vagy, hogy mégis megcsináltad a jó sorsodat! 💪
Örülök, hogy megnézhettem ezt a videód. Főleg azért mert kihangsúlyoztad, hogy nem csak fizikálisan lehet bullingolni valakit, meg azoknak a gimis lányoknak az esete. Én 3 iskolaváltáson mentem keresztül ezek miatt, a szüleim hála az égen nagyon törődtek velem, és komolyan vették amikor szóltam, de pl. az általános iskolás tanárom csak akkor akart tenni valamit amikor már azzal mentünk be, hogy nyálas papírgalacsinokkal köpőcsöveznek, meg elveszik a cuccaim az órák alatt és a tanár rá se bagóz. Ja és ami legjobb, hogy gimit meg egy tanár által elindított gúnyolódás miatt kelett váltanom. Amit ő csak ártatlan viccelődésnek nevezett. 😑
Szóval, köszönöm, hogy megcsináltad ezt a videót és hogy megosztottad velünk, hogy mi történt veled.
Szia Móni! Tanító vagyok, rengeteg gonosz gyerekkel találkoztam pályafutásom során. A legszebb, legokosabb gyerekeket kezdik ki, ezt tapasztaltam.
Engem a szőke hajam miatt piszkáltak alsóban, volt hogy még a tanár is röhögött a szőke nős viccen…😪
Nagyon sajnàlom, amiket át kellett élned, nem volt elmondva sem “gagyi”. Átéreztem nagyon 🥺😢
A Pony clubot imádtaaam❤️
Szuper csaj vagy, csak így tovább! Mi biztosan nagyon jóban lennènk. ☺️
Szia!
Én is éltem át hasonlót, középiskolában. Úgy gondolom, azzal volt problémájuk, ahogy öltöztem plusz elég csendes típus voltam/vagyok. Akkoriban nyakörvet hordtam (rock zenét hallgattam) nagyon sokszor ezzel piszkáltak, meg, hogy miért nem beszélek. Volt, hogy kigáncsoltak a folyóson vagy csak beszólogattak. Én megpróbáltam, azt a technikát, amit a tanárod mondott, nem foglalkoztam azzal, amit műveltek. Olykor használt, olykor nem. Szerencsére egy idő után hozzászoktak a "jelenlétemhez" és tizenkettedikre már abba maradtak a piszkálások. Viszont abból az osztályból nem volt egy barátom se, szerencsére sulin kívül igen, ők voltak azok, akik egyben tartottak.
Móni nem vagy egyedül!
Nekem is volt iskolai bántalmazás középiskolába. Ott emlékszem mindig csúfoltak nem tudom magamat szépen ki fejezni meg néha össze keverem a betűket, meg úgye a külső nem tartottak szépnek és sok más. Általánosba direkt egy speciális iskolába jártam ezek miatt. Mikor középiskolát kezdtem már egyből ki szúrtak maguknak és ez miatt mai napig ki alakult a kommunikáció zavarok nem szeretek embereket beszélgetni félek már konkértan beszélni. Emlékszem azzal is cikiztek matek fel mentett is voltam ( nem , azért kaptam meg , hogy lusta vagyok tanulási nehézséggel küzdöttem / küzdök a mai napig ), meg volt rá az oka annak nem tehetek róla én nagyon próbálkoztam de ezt ők nem értették meg. Egyik tanárom konkrétan ki is nevetett , hogy például többször kérdezek meg egy egyszerű kérdést és a többiek is velük nevettek nah ott sírtam ( nem tehetek róla , hogy nehezen fogok fel mondatokat nem tettem hülyének de ők ezt hitték az vagyok ) Édesanyám be hozott papírokat az iskoláknak , hogy én sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló vagyok és nem vették ezt figyelembe és nem is biztosították , ami kelett volna nekem tudnék mesélni még és örülök az a 4 év el telt. Nekem ez lenne kis rövid iskolai bántalmazásom.
Elnézést kérek a hosszú komment miatt de muszáj voltam ezeket a mondatokat meg írnom. Meg köszönöm ezt a témát felhoztad és te történedet is hallhatuk erről a témáról.
Kedves Fatima!
Szomorú a történeted, szomorú, hogy nem értik az emberek az SNI- s gyermekeket és felnőtteket sem.
Szomorú és egyben felháborító és undorító, amit a tanárod akkor tett Veled!!
Ezzel az akkori osztály tarsaidat csak távolabb vitte attól, hogy az empátiát, mint olyant gyakorolják egy másik ember felé! (Esetükben Feléd, de teljesen mindegy ki, milyen problémával küzd, nevetni bunkóság, aljasság, féreg az ilyen ember! Nem is tudom, mit tennék azzal a tanárral, aki így bánt Veled! Mert ez sem emberhez, sem pedagogushoz nem méltó viselkedés!)
Nagyon szépen fejezed ki magad, emiatt ne aggódj!
Édesapámnak is van némi problémája, de csak az írással. Attól még sosem nevettem ki és nem is fogom, hogy meg kérdezi, mit hogyan kell leirni, hanem segítek Neki, mert szeretem és mert van Bennem empátia!
Azt üzenném Neked, hogy csak így tovább! Tényleg nagyon szépen ki tudod fejezni Magad! ☺️🤗😘
Kedves Kitti!
Köszönöm szépen ezt a pozítiv kommentedet még vannak empatikus emberek. Igyekszem szépen ki fejezni magam megértsenek az emberek örülök , hogy meg lehetett érteni a mondatomat 🥺. Köszönöm kedves szavaidat lelkemnek jólesett 🥰❤️
Fuuu Móni, teljesen együtt érzek veled. Engem középsuliban bántalmaztak, főleg szóban, alig vártam, hogy elteljen az a 7 év. Mai napig érzem a nyomát bennem. Egy könyvet tudnék írni róla, hogy miket műveltek velem.. Most is vannak önértékelési problémáim, de már jobban tudom kezelni őket.
Sajnálom. 😢 De gratula, hogy már jobban tudod kezelni őket! Remélem, most már csak jól fog alakulni az életed.
@@tancoslabindianlany Igen, szerencsére jobb irányba halad az életem😊 Lett egy férjem és egy csodálatos kisfiam, akinek bármit megadok, hogy jó élete legyen.❤
@@katalin9570 De jó! 🙂 Legyen nagyon boldog életetek! ❤
Csak röviden szólok hozzá. Rohadjon meg mindenki, aki mást a külseje vagy a ruhája miatt bántalmaz vagy kiközösít. Egyszerűen érthetetlen.
Nagyon sajnálom a történteket Móni! Tudom hogy sablonos és nem számít semmit, de én nagyon látom az arcodon a fájdalmat, hogy tényleg nagyon fájt.... Erős vagy és gyönyörű! Sokakat inspirálsz és okos is vagy, tehát ne shameld magad ezek miatt a hülyeségek miatt mint pl az orrod. luv mindenki nevében!
Én is együttérzek veled Móni. Én 19 évesen pszichológushoz kezdtem járni, évekig tartott, de még a mai napig is dolgoznom kell magamon. Hálisten támogató emberek vesznek körül.
Na, végignéztem.
Ez teljesen olyan, mintha az én történetemet mesélted volna el. Annyi különbséggel, hogy engem általánosban azért csesztettek, mert a matekkal volt problémám, gimiben meg az egész fiú csapat (+1 csaj) csesztetett állandóan.
Szerintem szintén itt is a matek miatt, meg amiatt is, hogy autószerelő szakra jártam (előtte félévig vegyészen voltam.)
Hozzáteszem kaptam egy olyan üzenetet valakitől, amiben a kiszemeltem leírja azt, hogy “nem tudom, csak szimplán utálom, ennyi.” Ugye itt rólam volt szó. Tudta, hogy tetszik nekem 😑😅
Előtte meg írt egy olyan üzenetet nekem, hogy “hallod? mondani akarok valamit.”
Írtam hogy mondd.
“Te, én utállak, mint a szart 😎😎😂😂”
Tudom, ettől nem lesz jobb, de annyira sajnálom, hogy ez megtörtént veled! :( Nincs szívem like-olni ezt a kommentet, mert NEM TETSZIK az, amit ide leírtál. Ez szörnyű! :(
De menő,hogy autószerelőire jártál 😄 Nekem van olyan csaj ismim aki meg villanyszerelő 😁 Barátnőm meg vésni szeret 😆 Festeni meg nem hagyott 🤷♂️ Azért voltam itthon,hogy nézzem ahogy fest 😂 De! Szép is lett. A festő is megjegyezte,hogy szép munka.
Általános iskolában a kinézetem miatt bántottak, főleg a fiúk. Sose voltam egy matyóhímzés, de később nekem is lett párom, így rájöttem, hogy nem kell ahhoz modell legyél, hogy bármilyen fiú szépnek találjon.A lányoknál is előfordult, de ott azért, mert nem voltam benne egy klikkben sem, mindenkivel barákoztam, nem számítottam népszerű kislánynak. Volt, aki megütött, de leginkább verbálisan bántalmaztak.
Középiskolában egyáltalán nem találtam meg a helyemet, kibeszéltek minden kis elkövetett hibám miatt, volt, hogy másik osztályból csődítettek át hozzám valakit, hogy az rúgjon belém. A külsőm miatt nem bántottak, hanem leginkább azért, mert engem más érdekelt, mint ők. A negyedik év végére már mindenki elszigetelődött mellőlem, egyedül ültem a szünetekben folyamatosan. Nem tudom, mit követtem akkor el, hogy ezt érdemeljem, biztos volt okom rá, de valahogy nem tudtam megérteni, miért nem lehet ezt megbeszélni, már csak azért, hogy az ember ne érezze elhagyatva meg szarul magát. Mióta egyetemre járok, nem találkozok ilyennel, vannak barátaim, szeretnek, elfogadnak úgy, ahogy vagyok és mindent meg tudok velük beszélni.
Teljesen átérzem, amiről beszélsz. Borzalmas ezeket hallani, de aki át is élt hasonló helyzeteket, annak még borzalmasabbak az emlékek. Nagyon erős vagy, hogy elmesélted, hogy veled mik történtek. Azt hiszem, sajnos sokan vagyunk így ezzel a témával, hogy lenne mit mesélnünk, főként az alapiskolás évekről. Köszönöm a magam (és még sokak) nevében, hogy megszólaltál a témával kapcsolatban. *küldök egy nagy ölelést* :)))
Szerintem az emberi gonoszságnak nincs határa, mindig is voltak ,vannak olyanok akik élvezik ha a másiknak rossz, nekik meg jó. Ezért se lehet soha béke a világban, mert mindig van valaki, akinek kell a hatalom. Meg az az érzésem, hogy imádnak az emberek gyűlölni valamit. Engem pl csak azért “piszkáltak” mert nagyon csendes gyerek voltam, ami most vissza nézve elég nevetséges érv.
Tegnap "fedezdtelek fel" a You Tube-on, azóta egyfolytában hallgatom a videóid. Nagyon szeretem. Köszönöm.
Anyukád valószínűleg jó stílusérzékkel van megáldva, ezért voltál különleges a suliban. De aki különleges attól mindig “félnek”. Vagy irigyek, amint a mellékelt ábra mutatja.
Pedig, ez a jó. Merj különleges lenni. Tipikus Békés megye….tudnék én is mesélni.
Nekem eltorte kb a sipcsontom a fiu osztalytarsam, es egy igazgatoival elinteztek. Elotte egy hatodikos fiu fejet torte be, megis meg odajarhatott. Erzelmileg jatszadoztak velem. Teljesen aterzem amiket mondasz! En is ezert vagyok agressziv amiert te, sokszor akkor is tamadok mikor szuksegtelen es mar nem ismerem fel a helyzetet. Ebben a narci anyam keze is jocskan benne van ebben nyilvan. A csaladi hatterem meg eroszakos volt, anyamaz vertek elottem is, engem gyakran bezartak, megalaztak szivattak otthon is. Azt akkor meg a suli is ott volt. A futasba es a lovakhoz menekultem. Ezek ellenere eros negyes tanulo voltam de sehol sem voltam se nyugodt, sem biztonsagerzetem nem volt, mai napig kuzdok terapiaban ezekkel es borderline szemelyisegzavarral. 🥺
@@gergely808 Koszonom 🙂
🤝ez de jó szarul hangzik, átérzem teljesen. Nekem Pia Mellody könyvei sokat segítettek. Amúgy pedig 🏅hogy küzdesz és terápiára jársz.
JÉZUSOM!!
A PonyClub volt a KEDVENCEM!!
Nekem is volt. Imádtam. 😃🥰😍
Még mai napig megvannak a szobrok, könyvek egyebek.
Same
Bármit megadnék, hogy a legjobb barátnőmnek mondhassalak, add át kérlek a belső kislány énednek (is).
A csatornádra, mint ✨legkedvesebb safe place✨-ként tekintek, ide járok bújócskázni, hogyha elárasztanak a mentális problémák, szinte az összes múltbéli/jelenlegi traumánk megegyezik, lol
Minden gondolatod >>>> bármi más
Köszi, hogy vagy
Velem hasonló történt pont szakgimnázium első évében, amikor nem is ismertem ott senki, mert én is tiszta lappal szerettem volna kezdeni. Folyamatosan ment egy éven keresztül, hogy 2 végzős csaj folyamatosan kiment a folyosóra és amikor megláttak szerettek engem végigmérni, meg amikor elmentem előttük, hangosan felnevettek és sugdolóztak és tényleg az a legnagyobb probléma, hogy a tanárok tenni se akarnak ezek ellen sok esetben.
Kitartást kívánok neked. Látván ezt a videót én is leírom a történetemet: egy református iskolába irattak be, ahol a vallás és a béke szent volt. Na persze, ez csak a látszat. Mivel nem egy ötödikes hülyegyerekként írom ezt, ( a 2000-es években születtem) akkor még nem nagyon volt népszerű a gyerekek között az okostelefon. Játszottunk, nem a digitalizációban éltünk, mint a mostani elsősök. Volt egy csaj aki lenyulta a legjobb barátnőmet, majd ellenem fordította. Sok veszekedés volt, de végül mindig kibékültünk. Negyedikben a csaj és az egyik fiú haverja, szintén az osztálytársam csak úgy a semmiből betalált. A barátnőm is elkezdett szekálni. A csávó néha valamilyen rossz karatemesterre hasonlító kézmozdulatokkal kezdte ütögetni a mellkasom. A másik kedvencem, hogy volt egy másik pali, aki közölte, hogy szerelmes belém. Nyilván nem tudtam lerázni, ezért a barátnőm irigykedeni kezdett rám. Na meg persze volt olyan, hogy az egész osztály kergetett és jött utánnam az udvaron és konkrétan tíz percet adtak eldönteni, hogy az osztály vagy a fiú. Ez volt a negyedik. Most jön az ötödik a teljes káosz. A barátnőm annyira megutált, hogy rugdosota a lábam (nagyon csúnya lila foltjaim voltak a sípcsontomon), bezárt a mosdó egyik fülkéjébe és lekéstem egy fél tanórát, lefogott hátulról, majd a szarkavaró csaj könyvekkel ütött. Fotózgattak, mikor öltöztem, küldözgették egymás közt. Lejárattak az osztály előtt. Tanszobán udvarosszünrtben befutottam előlük a mosdóba , ahol vizes vécépapírgalacsinokkal dobáltak felülről. A másik csaj év végén nekemvágta az ajtót, összetörte a szemüvegemet, ami megvágta a szemem melleti részt, kishíján megvakultam. Természetesen a javíttatást az én szüleimnek kellett fizetnie. Hatodikban végre átraktak egy másik osztályba. Természetesen így is sikerült betalálni. Ekkor kezdtem el magamba fordulni, fekete ruhákat hordani, és durva metált hallgatni. Ennyit a hatodikról dióhéjban. Hetedikben már a tanárok sem nézték jó szemmel a metálos stílusomat. És ekkor jelent meg a depresszióm, ami maig nem múlt el. Szerintem nem kell továbbírjam , hisz az egész életem ilyen. Köszönöm, ha valaki elolvasta.
Azta! Nagyon sajnálom, hogy ennyi brutális dolgon mentél és mész keresztül. Én is hasonló okból kezdtem feketében járni késő tizenéves - kora huszonéves koromban (a rock és metál amúgy is tetszik, azt nem azért szerettem meg, és az örökre szerelem is marad, de ma már színesbe is öltözök, nem csak feketébe), de engem fizikailag nem bántalmaztak legalább. Nagy erőt, kitartást kívánok, és hogy mielőbb kerülj olyan környezetbe, ahol megbecsülnek, nem bántanak!
Teljesen átérzem. Habár engem "csak" 8 évig bántottak mert kövér voltam. Nem csak lelkileg hanem fizikálisan is. (lépcsőn lökdöstek, megtéptek, belémrugtak - fiúk is-, ujjamat törték). Ezt mind általános iskolás gyerekek. Miután végeztem a sulival elkezdtem fogyókúrázni teljesen egészséges ártalmatlan módon. Majd ahogy teltek az évek mindez átcsapott anorexiába. Lefogytam majd 50 kilót, volt hogy 2 hétig ne ettem és minden tanóra alatt ki kellett mennem mert ülő helyzetben elakartam ájulni. 14 éves korom óta van ez, most vagyok 22. Átéltem depressziót öngyilkossági gondolatokkal, pánikbetegséget, testképzavart most pedig beköszöntött több mint egy éve a bulimia. Szóval nálam nincs megállás, egyszerűen nem tudok túllépni a több éves mindennapos bántalmazáson. És emiatt egyszerűen sehogyan sem tudom elfogadni magam, és emellett introvertált is lettem, új közegben szinte gyomorgörcsöm van. Szerintem soha nem fogom elfelejteni ami történt.
Nagyon sajnálom ami veled történt és történik. Ez a másik borzasztó dolog, hogy amikor látszik hogy valakit fizikailag bántalmaznak méghozzá ennyire, hogy hogy nem tud odalépni egy tanár? Hogy hogy nem lesz következménye ennek? Sosem fogom tudni megérteni.
@@monikaredecsi8643 Szóltam tanároknak, a szüleim is. Kifogásuk az volt, hogy váltsak iskolát viszont ott is ez fog rám várni, hagyjam őket figyelmen kívül stb stb. (amikor megvédtem magam a tanár még engem b*szott le hisz csak azt látta én hogy viselkedek a másikkal az előzményt nem látta). Az igazgató egy fideszes emberke, próbál még most is mindent eltusolni, hogy az ő iskolájában minden rendben van. Néha hallom még mik történnek ott, döbbenet. Pl.: késsel fenyegetőznek a gyerekek, csapatostul összevernek mást. Szóval a helyzet nem javult, sőt. Folyamatosan kerülnek ki lelkisérült gyerekek abból az iskolából és még mindig nincs következménye. Nem kis falun lakom az ország keleti pontjában ahol ez szinte természetes meg elfogadott hanem Budapesttől cirka 40 kilométerre. Meg áll az ember esze.
Nagyon sajnálom, hogy ilyeneket kellett átélned, és hogy ennyire megvannak a következményei. Sok sikert kívánok, hogy többet már ne hasson rád ez a sok borzalmas élmény, és megtanuld teljesen elfogadni magad, és a testedet is! Minden jót kívánok neked!
Moni, nagyon koszonom ezt a videot, kb.ugyanezeket eltem at. Joval idosebb vagyok, de igazi peldakep vagy. Komoly belso erorol tesz bizonysagot, ahogyan tulelted a gyerekorodat es a magad javara forditottad a furasagod. Borzalmasan okos, jo humoru, eletrevalo, karizmatikus no vagy.legyen nagyon boldog es sikeres az eleted. ❤
Szia Mónika! Nagyon jó ez a videó! Egy hihetetlenül félvállról vett, viszont annál komolyabb és súlyosabb problémát választottál témának. Szerintem nagyon aranyos az orrod! Én nem szabatnám át! Az egész arcod és a stílusod is tetszik ;-) Csak így tovább!!
Szia, az én történetem különbözik a tiédtől, illetve nem volt konkrét bullying (csak a hátam mögött.)Én alapból csendes, kicsit béna (mondjuk csapatsportokból...)lány voltam. Összebarátkoztam egy lánnyal a legelején (és ő később behozott még egy lányt...)és csak velük lógtam. Elég toxikus barátság volt, több hónapos kihagyásokkal. Ilyenkor próbálkoztam másokkal nyilván lehetett volna többet, volt több baráti társaság akik visszautasítottak. Először akkor találkoztam ezzel amikor egy menő fiú osztálytársam mondta milyen sokat beszél a legjobb barim. Aztán hallottam amint hangosan mondja, hogy én néma vagyok és soha nem beszélek. Illetve néha visszahallottam pár pletykát többek közt "a furán jár"- t is. Gyomorgörcsöm volt, ha meghallottam a nevem másoktól amint kibeszélnek. Fura volt mert nem nagyon csúfoltak, (levegőnek néztek) de tudtam mi a véleményük rólam.Persze egy két röhögcsélés, kiszúrás volt, de inkább véletlenül hallottam meg a véleményüket mint pl: nem akarta, hogy leégjen az osztály szégyene.... (mert tesiórán a szünetben csináltam meg a Netfit felülést, amire órán nem volt idő...).És ki gondolta volna, öngerjesztő folyamatát volt,szorongtam, nem éreztem jól magam az iskolában,tudtam mit gondolnak rólam, ezért nem mertem beszélni soha a többiekkel, ami megerősítette őket az elképzelésükben. Ez a legrosszabb akkor volt, amikor már nem voltak barátaim és végleg kitaszított lettem az osztályban.A legnagyobb különbség pedig akkor mutatkozott meg amikor végre elhagytam az intézmény falait, és idén középiskolás lettem. Már az hogy elkerültem onnan, jó hatással volt rám, sokkal boldogabb vagyok itt( ennek mas lelki okai is vannak, es amúgy nem lett igazi baratom még itt se).
Nagyon tetszett amikor azt mondtad, hogy a legszomorúbb az, hogy ők, akik bántottak, elfelejtik. Nekik nem számított. Igazából a Silent Voice című anime filmben nagyon valósághű bemutatása, amikor évekkel később találkozott a két főhős az osztálytársaival, hogy mennyire nem változtak. Míg a két főhőst teljesen megváltoztatta ez a durva bántalmazás.(Nameg, hogy amikor a tanár kérdőjel vonta őket, azonnal tákenték az "osztály menőkére" akivel elvileg barátok voltak....
Ez is nagyon szomorú, és brutálisan nehéz az ilyen helyzet is. Kívánom, hogy sikerüljön igazi barátokat találnod!
@@tancoslabindianlany Köszönöm!❤️🥰 Most már jobban vagyok, és legalább vannak haverjaim.
Engem általánosban és középsuliban is sokat bántottak. Sokáig volt egy kis súlyfeleslegem, egy ideig szemüveges is voltam, tesiből részleges felmentésem volt (gerincferdülés és lúdtalp miatt), szegényebb családból származom és ennek ellenére jó tanuló voltam, a magatartásom is ötös volt. A legtöbb bántást szakközépben kaptam, a szociális helyzetemmel ott lógtam ki a legjobban a sorból, bár nem fizetős iskolába jártam. Sajnos én is tapasztaltam, hogy a tanárok segítségére sokszor hiába vártam. A sok verbális és fizikai bántalmazás miatt belül elkezdett telni a pohár, és az első munkahelyemen elszenvedett további bullying miatt be is telt. Volt egy rosszullétem, ami mint kiderült, ideggyógyászati probléma következtében történt, ami pszichés eredetű. Nyugatót és hangulatjavítót kellett szednem évekig (előbbit esetenként még most is kell szednem), azóta kevesebb az öröm az életemben, visszahúzódóbb, bátortalanabb lettem. Az előbb néztem meg a legutóbbi videódat a 30. szülinapod kapcsán. Én is átértékeltem magamban a siker fogalmát az évek során, de egyelőre nem érzem sikeresnek az életemet. Úgy érzem, hogy az elért eredményeim alapján nem egy gyárban kellene fizikai munkát végeznem, és többről kéne szólnia az életemnek annál, hogy a magam szűkös megélhetését biztosítsam, valamint a tanulmányaimat nem támogató, részben önhibájukból elszegényedett, rám telepedett rokonaim anyagi és társas szükségleteit részben én elégítsem ki.
Hú, nagyon jól kifejtetted, hogy milyen hatással van az emberre az iskolai zaklatás. Engem is b*asztattak általánosban 20+ éve, nem csak bizonyos osztálytársak,hanem a tanárok is. Amikor segítséget kértünk a szüleimmel a tanároktól, a szüleimnek ígértek fűt fát, de amikor cselekedni kellett volna,persze megint engem hajtottak el. Sőt,az osztályfőnök teljes mellszélességgel a zaklatóm partján állt. Mikor az igazgatóhoz elmentek a szüleim,megmondta,hogy tudják miket művel az a nő,nem tehetnek ellene semmit, így osztályt váltottam, ahol ezek a tanárok nem tanítottak.
Felső tagozattól más osztályfőnököt kaptunk, nem voltak olyan kirívó gondok (kivéve, hogy az egyik csaj valahogy meggyőzte a többi lányt, hogy engem kollektíven utálni kell és kirekeszteni, de nem hatott meg,össze haverkodtam a fiúkkal XD),amíg el nem.jött a felvételi ideje. Na akkor szinte az összes tanárom direkt lerontotta a jegyeimet,hogy ne mehessek abba a középiskolába,ahova szerettem volna.SŐT, minden adandó alkalommal emlékeztettek, hogy ahhoz a szakközéphez túl hülye vagyok , inkább menjek egy másik szakközépbe dráma tagozatra (hála az irodalom tanárnak rühelltem az irodalmat). Öten mentünk abba a szakközépbe, ahova menni akartam és végül bejutottam, és búcsúzóul még megkaptuk az osztályfőnöktől, hogy én és a másik 3 srác alkalmatlan és úgy is ki fognak minket rúgni, csak a Jóska elég okos. Na Jóska 2 év után repült, mi, az alkalmatlanok elvégeztük a technikusit is és mentünk tovább egyetemre.
De a mai napig érzem a hatását, a harmadikban átélt zaklatásra ráment nem csak a mentális de a fizikai egyezségem is. És nem én voltam az egyetlen,akinek tönkretették az egészségét örökre. Volt egy osztálytársam, aki diabéteszes lett a bullying miatt. Történt valami az inkompetens tanárokkal vagy a zaklatókkal? Persze,hogy nem,vígan élik az életüket.
😰😥😢😞 Remélem, azóta már jobb az életed, és kívánom, hogy ilyenek már soha ne érjenek, és hogy valahogy sikerüljön meggyógyulnod! Nem tudom, mi a baj, annyit tudok, hogy a diabéteszt étrenddel, erősportokkal teljesen vissza lehet szorítani állítólag. Minden jót kívánok neked! ❤🩹❤💖💝🤗💪
Videó közben úgy megöleltelek volna.. Nagyon sajnálom és köszönöm, hogy beszélsz erről. Nagyon fontos, hogy érezzük, hogy nem vagyunk egyedül...
Olyan szép, okos nő vagy Móni!❤️
Nagyon sok mindenben egyetértek veled.
Engem is szekáltak,főleg általános iskolában.....Fizikálisan nem bántottak,hanem leginkább csak húzódoztak tőlem,mintha leprás lettem volna...Én sem tudtam,hogy miért....De,ami még durvább volt,hogy-bár azért az osztályomon belül voltak kivételek,akik nem bántottak engem ilyen módon,főleg a lányok-egy kivételével- meg néhány értelmesebb fiú sem-,más osztályba tartozó egyedek is átvették ezt a mintát és viselkedtek ők is úgy velem-már,amikor találkozhattak velem-,mintha leprás lennék....Nem állítom,hogy mindez nagyon megviselt volna engem-kivéve,amikoriban történtek ezek a dolgok,amikor más tényezők is szerepet játszottak abban,hogy ez az egész lehetőleg minél szörnyűbb legyen a számomra-,de magam is leginkább a tanárokra haragudtam és rájuk még most is haragszom,ha visszagondolok erre,mert-bár ugyan én nem kértem egyikőjüktől sem kifejezetten segítséget,de úgy vélem,bőven láthatták mindazt,amit-természetesen-akár óra vagy órák alatt is műveltek velem,még sem tett közüllük senki semmit sem annak érdekében,hogy esetleg máshogyan viszonyuljanak hozzám az osztálytársaim!...Illetve,csak egyetlen ilyen érdemleges próbálkozás volt egyetlen tanárnő részéről,amit később tudtam meg,úgy,hogy az ő esetében ehhez máshogy viszonyulok....De a többség abszolút nem tett semmit sem,sőt,pont az egyik,amúgy laza tanárnő-aki azért szintén láthatta a történéseket-még akkor is képes volt mosolyogni,amikor az orra előtt történtek a dolgok!...Persze,azok sem voltak különbbek,akik csak abszolút nem reagáltak az egészre!...Rájuk azóta is haragszom,mert magam is úgy gondolom,hogy felettébb szemét dolog,amikor egy pedagógus Semmit nem tesz egy bántalmazott gyerek érdekében!!!...Ez a legfelháborítóbb az összes ilyen esetben!...Megjegyzem,nem azt vártam volna,hogy feltétlenül megváltoztassák azt,ahogyan álltak hozzám az osztálytársaim többsége,de legalább az jól esett volna nekem,ha annyit láthatok,hogy Tesznek lépéseket az érdekemben!...Sőt,igazából,én azt támogatnám,ha az olyan gyerekeket,akik megrögzötten bántanak valakit a suliban,ha semmi sem segít,ki kéne vágni az adott osztályból,s lessz vele,ami lessz!...Ez sokkal normálisabb hozzáállás lenne minden rohadt iskolai bullynggal szemben!!!...Nem pedig azokat elmarasztalni,akiket bántanak és esetleg fel mer lépni fizikálisan is komolyabban is a bántóival szemben!...Mélységesen felháborít engem pl az is,hogy amíg a konkrét gyilkosságot olyan szigorúan büntetik-még akkor is,ha az teljességgel jogos és indokolt-,azokat a rohadékokat,akik némelyeket akár addig is gyötörnek,míg az illető sajátmagától véget nem vet a saját életének,meg abszolút sehogyan sem vonnak felelősségre!....Most is emiatt vagyok a leginkább dühös,hogy pl ez a rohadt iskolai rendszer is ilyen igazságtalanul működik!...Konkrétan azok,akik bántalmaztak engem,nem is érdekelnek,mert nem igazán tudom,hogy végül mi lett belőlük...De az az útálotos rendszer,ami már akkoriban is jellemző volt,azóta is fennáll,ami viszont felettébb felháborít engem!...Hogy sokszor inkább a bántalmazottakat kérik számon,semmint a bántalmazókat!...Ez,egyébként még azelőtt is így volt,mielőtt olyan közösségibb szinten lettem volna bántva,mert pl csúfolni valahogyan már korábban is voltak,akik csúfoltak engem,amit akkoriban sokszor fizikálisan reagáltam le,és a rohadék tanárok Csak Tőlem kérték számon,hogy én bántottam valakit,miközben azt meg észre sem vették-vagy nem is akarták-,hogy az a másik engem csúfolt!!!...Igen,még ez is fáj nekem,és Nem a másik gyerek miatt,meg,hogy milyen hülyeségekkel csúfolt engem,hanem leginkább amiatt az Igazságtalanság miatt,hogy bár volt egyfajta felelősségre vonás,De Csak is kizárólag Én felém,merthogy én fizikálisan léptem fel a másikkal szemben!!!....Én meg úgy gondolom,hogy hogyha valaki notórikusan-vagyis,huzamosabb ideig-,teljesen igazságtalanul bánt egy másik embert,Annak az embernek még Megölni is jogában áll azt a személyt,aki oly hosszasan és igazságtalanul bántotta őt!...De még azokat is,akik emiatt Igazságtalanul képesek lennének felelősségre vonni őt!....
Nem sajnálkozom, mert ilyenkor a sajnálkozás nem jó az embernek, hisz nem azért mondod el a történeted, hogy azt halld vissza "te szegény".
Ezzel ellentétben mélységesen átérzem az eseted. Engem is sokat baszogattak iskolában, tanárok, diákok egyaránt.
Mindig én voltam a kirekesztett, tanárok gyülöltek, diákok általánosban lelkileg testileg bántottak.
Volt egy Tanítónőm. Egy másik srác az osztályban nagyon-nagyon előrehaladt az anyaggal. Példát vettem róla, mert őszintén felnéztem rá, valamiért népszerű is volt az osztályban.
Tanultuk a szorzótáblát, mikor már minden anyagot felvettünk a szorzóból, jött az osztó. Tovább haladtam, mikor ők a 2est én közben a 6ost írtam már be a munkafüzetembe. Tanítónő mondta, hogy az eredményét a következőnek én mondjam, nem tudtam mi következett, visszalapoztam, elmondtam a helyes eredményt.
Mondta hogy vigyem ki a munkafüzetet, megnézte, minden eredmény helyes volt, de belekötött abba, hogy milyen csúnyán írom a 9-est (siettem vele) és megalázott az egész osztály szeme láttára. Ott vesztettem el minden ambiciómat.
A másik a bántalmazás, sose szoltam otthon, tudtam, hogy csak rosszabb lesz. De anyukámnak kezdett feltűnni hogy biztos nem baszódok el ilyen sokszor az iskolában, mindig kék-zöld foltosan mentem haza. Egyszer apukám felkísért, lecseszett mindenkit aki bántott. Amint elment elkezdtek baszogatni, hogy apukám a nagyapám lehetne, idős, stb (késői gyerek vagyok, mikor én 9 éves voltam apum már a 56ot taposta). Aztán még nagyobbat kaptam. Tanítónő annyit mondott rá, hogy biztos én basztam el valamit, meg hogy én ne kötekedjek. Remegve, pánikolva mentem be az általánosba.
Most Gimnazista vagyok, nem baszogatnak -vagyis nem annyit- de ellenszenvet váltok ki a tanárokból, sok barátom nincs, pedig tényleg próbálkozom szerezni, az a baj, hogy osztályunk jelenleg úgy van felépítve hogy 5 srác, 15 lány, a srácok fogyatékosok a lányok kétszínűek. Az se segít hogy az osztályban csak 3man vagyunk akik nem kolisok, ezért a kolisok jobban össze vannak nőve. Szinte semmi esély. Reményeim szerint az egyetem csak jobb lesz... mégis csak hasonlóbb értékrendű emberekkel leszek összezárva.
Az iskola sajnos ilyen de remélem mindenki túlteszi magát rajta és megtalálja a helyét a világban mert nem a körülötted lévő emberek diktálják hogy ki vagy és ki leszel a későbbi életedben, magad legyen az első és tegyetek azért, hogy az önbecsülésetek, önértékelésetek reális legyen, mert olyan nincs, hogy mindig ti vagytok a bűnbak! További szép napot a mazochistáknak akik ezt elolvasták! :))
Durva, hogy miken mentél/mész keresztül! És tök jó, hogy ennek ellenére megmaradt az önbizalmad. Őrizd is meg, mert tényleg nem veled van a baj. Szurkolok, hogy az egyetem alatt már rendeződjön a helyzet, és találj nagyon jó barátokat!
Hű.. mintha a saját sztorimat hallottam volna vissza az elején, annyi különbséggel, hogy nekem orrplasztika lett a vége, mert már ott tartottam, hogy az utcára nem akartam konkrétan kimenni..😅 Mennyiszer bántottak engem ez miatt, akár random emberek is beszóltak az utcán, maga a pokol volt.. A műtét óta egy kicsivel jobb lett azért a helyzet, de a mai napig ugyan úgy nem vagyok elégedett, csak a hibákat keresem/látom...
A másik szuper fogás rajtam amit találtak a deszka mellkasom, na hát arra még nem vitt rá a lélek hogy megcsináltassam, de gondolkozom rajta mindig, állandóan frusztrál az egész..
Azóta is hiába lett egy stabil, szuper kapcsolatom, ezek a sebek már talán sosem fognak begyógyulni, mindig csak a hibákat fogom látni magamon és sosem leszek képes elfogadni magam😕 Úgyhogy én abszolút átérzem az elmondottakat, hatalmas, akár örökös sebeket tudnak ezek a beszólások okozni...
Én is ezt írtam, “akárcsak az én sztorim lenne” 😅
Nagyon sajnálom, hogy ezeket át kellett élned 😞
@@dorinakecskes2456 szerintem túlságosan is sokan vagyunk még így.. Én is sajnálom!🙁
@@timeaw6277 hát sajnos…:(
Lehet, hogy nem olvasod, amit a videóra való hozzászólásomban írtam, ezért bemásolom, hátha segít kicsit: "Én például mit nem adnék, ha csak kicsit olyan deszkább (bocsánat, nem pejoratíven mondom) lennék, mint te, mert 8 éves koromban kezdtek nőni a melleim, és J-s melltartókat hordok. És persze mindenki ezeket irigyli egészen addig, míg nem szólnak be neki (főleg gyerekkorában az idős faszik), és nem találkozik azzal a problémával, hogy a melltartók és a fürdőruhák 20 ezer alatt nem léteznek számára. Nincs dereka, mert bármit vesz is fel, azok ott lógnak, és minden amit egy kisebb mellű felvesz és kifejezetten csini, az rajta felnőttfilmes. Az egészségügyi vonzatáról meg már ne is beszéljünk..."
Persze akinek implantátum van, annak az tart, nem lóg a derekára.Viszont arra is készülj, hogy az 10 évente cseréltetni kell, ami azt jelenti, hogy 10 évente az implantátumért és az operációért is fizetni kell, és úgy végigvinni a műtétet és utána a gyógyulást, ahogy először.
Nem lebeszélni szeretnélek, inkább csak megmutatni a másik oldalt is.
Azt kívánom, légy boldog és egészséges! :)
Pont a példádból is látszik, hogy a plasztika ezen nem segít… nem szabad mások rosszindulatú bántásai miatt magunkon változtatni.
Gondolom te se tartottad őket tökéletes szépségkirálynőknek és szépségkirályoknak. Majd ha te is véleményezed őket és ők kés alá fekszenek hogy neked megfeleljenek, akkor kéne neked is átszabnod magad (tehát soha).
Sziasztok! Mindenkinek aki önértékelési gondokkal küzd, üzenem: Mikor 58 kiló voltam, vékony sportos beszóltak, a fogamzásgátló szétcseszte a hormonháztartásom 90 kiló vagyok, most azért ba****nak. Suliba is bántottak mert vékony voltam. Most plus size vagyok. Annyi a különbség hogy most leszarom, és ha beszól valaki mindig odavágom hogy azért mert vkinek gondja van magával ,ne rajtam élezze a nyelvét, szeretem a szép ruhákat, csinosan öltözködök, a férjem is azt mondta neki jobban tetszek így ,nagy popsival 😄Az étkezésemre is figyelek nem járok gyorséttermekbe de volt aki mondta hogy : Sok a gyorskaja nem? Hozzátettem hogy imádom amikor olyan ember kritizál aki saját magát IS utálja. Most már ha ilyennel találkozok mindig megézem ki mondja, és annyit mondok: Nekem te neeeee!😃Kívánom hogy mindenki találja meg a saját szépségét,mert azok vagytok!!!!!Szép napot!!!!🥰🥰🥰🥰🥰
Szörnyű volt hallgatni, én kezdtem majdnem sírni helyetted... Engem azért basztattak. mert szerettem gyerekként az állatokat, főleg a macskákat, szerettem a Violettát, tv-t nézni, rajzolni... de volt, hogy a semmiért is baszogattak. Szerencsére az orromra nem szálltak rá, pedig nekem is van rendesen.. 5.-ben még másik ofőnk volt, akkor még kevésbé mertek piszkálni, 6.-ban új ofővel már mertek jobban, mert hát a tanárnak ugye nem kötelessége tenni bármit is csak kapja a fizetést. Tehát piszkáltak. Volt aki azért utált, mert nem voltunk és vagyunk gazdagok, de ilyenkor úgy visszapofáztam volna, hogy az én anyám legalább nem fikásoknak árul gumicukrot meg ilyeneket, de azzal sem jutottam volna sehova. Illetve, volt aki csak eljátszotta mekkora barátnőm, majd olyanokat mondott rólam ami nem volt igaz sem, és túl sok értelme nem is volt. És a tanár: szard le. Édesanyám volt, hogy írt az utóbbi miatt annak a 2 embernek, hogy fejezzék be, erre úgy állították be mindenkinek, hogy anyu megfenyegette őket, de szintén semmit nem ért. Azóta meg nem vagyok hajlandó még rájuk nézni sem, sejtem hogy olyankor mennyire szidhatnak, hogy nagyképű vagyok, pedig nem. Csak nem fogok ránézni olyan szemétnek sem való emberekre akik egy dögként viselkedtek velem. Illetve, én 6. után 6 évfolyamos gimibe mentem, és volt egy idióta csaj aki mikor látott, jópofizott eleinte, majd olyanokat ordibált oda nekem, hogy "mivan zsanci szőrös a segged? hahaha", én meg így néztem, hogy most komolyan ekkora idiótákkal jártam egy osztályba? 1 hónapja egyébként elköltöztünk, nem kell egy faszkalap képét sem bámulnom, meg sikeresen leérettségiztem úgyhogy kíváncsi leszek milyen osztályom lesz most okj-s izén :D
Átérzem, mert engem is ezek miatt engem baszogattak és még most is baszogatnak.
O.O Tényleg nagyon idióta és szemét emberek vannak. Örülök, hogy el tudtál költözni messze ezektől, és remélem, most normális közösségben vagy azóta!
Most 26 éves vagyok.Engem is csúfoltak a suliban mert szemüveges voltam és jól tanultam.Nem én voltam a legjobb tanuló az osztályban talán a 2. vagy 3. legjobb mégis engem bántottak hogy stréber vagyok.Na meg a ruháim miatt.Nem volt pénzünk új,márkás,aktuálisan divatos ruhákra.Egy ruhám se volt koszos vagy lyukas,kinyúlt stb csak nem voltak éppen divatosak.Elvették a füzetem,könyvem,táskám amíg a mosdóba voltam és azon szórakoztak hogy én keresem.Kitaláltak rám egy gúnynevet is ami egyébként abszolút nem illett rám,nem is értettem miért szólítanak így.A tanároknak ha szóltam annyi volt a reakció amit te is mondtál Móni:ne foglalkozz vele/kerüld ki.Könyörgöm hogy kerülhetnék ki olyan embereket akikkel minden nap több órát töltök együtt?Utáltam őket.Hiába szóltam vissza,volt hogy meg is ütöttem 1-2 fiút aki csúfolt de semmit nem használt.Sőt még egy tanár is beszállt ebbe ő is mindig leereszkedő,gúnyos hangon szólt hozzám.Aki ilyen dolgokat él át sose felejti el.Nem okozott bennem nagyobb törést hálistennek.Akkor nagyon rossz volt,de én úgy vagyok vele hogy a karma dolgozik és előbb vagy utóbb a csúfolódók és a tanárok akik látták mit művelnek velem mégsem tettek semmit visszakapják ezt az élettől.Ma már ha szembejönne velem valamelyik volt osztálytársam vagy egyszerűen átnéznék rajta vagy megeresztenék felé egy gúnyos,lenéző mosolyt aztán továbbmennék.Fiúk,lányok akik ilyen helyzetben vagytok most:Tudom hogy nagyon nehéz de ne engedjétek hogy kikészítsenek!Jelen időben ez most nem nagy vígasz de gondoljatok arra hogy egyszer vége lesz ennek.Na meg arra hogy akik másokon gúnyolódnak azok azért teszik ezt mert magukkal sincsenek megelégedve és nincs jó életük.Akinek sínen vannak a dolgai,jól érzi magát az nem fecsérli az idejét,energiáját ilyen dolgokra.Ha nem adtatok okot arra hogy bántsanak,gondoljatok arra hogy a többiek a buták amiért ok nélkül piszkálnak és inkább sajnálni valóak hogy ennyire nincs bennük semmi empátia.
Sajnálom, hogy így bántak veled! Tök jó, hogy ennek ellenére nem tört meg ez téged! 💪 Nagyon kedveseket írtál ide mindannyiunknak, akik átéltek valami ilyesmit! A legjobbakat kívánom neked! 🤗
Általánosban és középsuliban is ki voltam rekesztve. Általánosban csúfoltak, mert vékony voltam és szerettem az animéket. Valamint történetesen én voltam az első az osztályban (nem a suliban, csak az osztályban) aki elkapta a hajtetűt. Ez örök nyomot hagyott, undorodtak tőlem, vertek is. Középsuliban eleve depressziós voltam, otthon se volt jó minden. Akkor arra kellett tenni egy lapáttal. Plusz ahogy öltözködtem. Akkor annyira kicsináltak, hogy pánikbeteg voltam, gyógyszert szedtem. Ma már ezt tudom kezelni, nincsenek rohamaim, de viselem a nyomait. A suli befejezése és az különköltözés segített, de belém égett az az időszak.
Basszus, sajnálom ezt a sok rosszat, amin keresztül kellett menned! Mi a tesómmal úgy kaptunk el tetűt kizárásos alapon, hogy csakis busz fejtámláról származhatott. Azóta csak félájult, ébren maradási képtelenség esetén fordult elő, hogy nekidőltem egy olyannak, de 99%-ban inkább megoldom bárhogy máshogy, csak ne kelljen hátradőlnöm. Minden jót kívánok neked az életben!
Sajnálom, hogy mindezeken át kellett menned, viszont örülök annak, hogy megosztottad a történeted és a véleményed. Őszintén, én biztos nem lennék manapság tinédzser és gyerek. Szerencsém van, hogy még az internet és a közösségi oldalak előtt estem túl ezeken a szakaszokon. Jó, myvip meg iwiw már létezett serdülő koromban is, de ott nem tapasztaltam ilyesmit. 🙂
Nem kellett hozzá az internet. "Az én időmben" (90-es évek elején kezdtem a sulit), még internet sem volt, engem mégis bántottak. Akkor is létezett a bántalmazás, csak nem volt egy meghatározott neve. Csúfolásnak vagy fizikális esetben verésnek nevezték.
Nálunk az egy négyes osztály tanítónője (aki tea helyett konyakot ivott) volt az aki folyamatosan megalázott és gúnyt űzött belőlem. Természetesen az osztálytársak többsége is így viszonyult hozzám sajnos. Gimibe más városba kerültem de ott is akadtak frusztrált önmagát nem ismerő hülyék, akik rajtam szórakoztak. De ott már volt azért egy két barát akik megvédtek. Kicsit vissza húzódó vékony lelány voltam így na... s az egy négyes oszály úgy elvette az önbizalmam ,hogy absz eszembe se jutott, hogy há hoppá megvédhetem magam. :D Mai napig hátrány ez az egész, mert az önértékelésem csak most kezd alakulni pedig azért rég voltam lelány. :) S szomorú ,hogy így eltudják venni az ember önbizalmát hogy mindent megkérdőjelezek és nehéz vissza építeni ezt az egészet. :) Olyan szinten gúnyoltak s annyira nagy hatással volt rám (mert az önbizalom hiány miatt amúgy is ) mindenkinek el hittem azt amit mondott. Főképp sajnos a negatív dolgokat. S annyira elhittem, hogy csúnya vagyok és értéktelen, hogy egy adott ponton absz még tejért se mertem kimenni a lakásból nehogy emberekkel fussak össze. Szörnyű volt és csak most 32 évesen látom, hogy mennyire nem értékeltem önmagam. Ilyen szempontból sajnálom a gyerekkori önmagam, hogy nem láttam át a dolgokat és nem vettem észre, hogy igenis értékes vagyok mint bárki más. :D
Köszi, hogy megosztottad. Nem hangzik gagyin egyáltalán. Annak pedig örülök, hogy nem csináltatod meg az orrod, szerintem nincs vele baj ☺️. Engem egyébként a kövérségem miatt cikiztek (óvodás koromtól gond van a súlyommal sajnos), és amiatt, mert kitűnő voltam. Nagyon rossz kombó. Volt, amikor az egész osztály körbe vette az asztalomat, és egyszerre szekáltak. A tesitanár is inkább csak megalázni tudott. Soha nem hívtak sehova általánosban, full egyedül voltam. Most ott tartok, hogy társaságban is egyedül érzem magam, kívülállónak, a szociális készségeim sem az igaziak sajnos. Nem veszik komolyan, a "ne foglalkozz vele" pedig a kedvenc válaszom... Aztán ha valaki nem bírja tovább, gyengének titulálják, meg hogy a családja mit érezhet...Az senkit nem érdekel, hogy ő mit érzett.
Köszi még egyszer a videót, fontos téma!
Nagyon sajnálom, hogy ilyeneken mentél át. Olyan mindenki körbeáll típusú nekem is volt, meg még sok minden. Borzalmasan "kezeli", pontosabban nem tesz semmit ezzel a társadalom nagy része. Sok sikert kívánok, hogy megtaláld azt a közeget, ahol megértenek, ahol ki tudsz alakítani mély barátságokat (akár csoportterápián - a "közös" múlt megalapozhatja ezt - vagy bárhol máshol). És minden jót kívánok neked!
Szia!Egyetértek és engem is bántanak nem is egy ember ,de értem kiáltak mint a barátaim mint a tanárok és a szüleim .Örülök ,hogy foglalkozol a témával nagyon jó videós vagy csak így továb!❤
Szia Moni én is így voltam a suliba, de nem csak szavakkal bántalmaztak, hanem fogdostak is a fiú osztály társaim. De legdúrvább nem ez volt, hanem egy osztály társnőm zaklatása bántót a legjobban, mert csontritkulása és izom sorvadása volt, minden nap lökdösték, meg próbáltam segítséget nyújtani neki, de egyedül kevés voltam. Szerencsésre annyira nem volt kevés ez a részemről, hogy tragédia legyen a vége. Nem rég írt nekem, hogy még mindig nem tudja, hogy köszönye meg a segítséget. De nekem nem is számít. Soha nem vártam érte köszönetet tőle, csak örültem, hogy segítséget tudtam nyújtani amikor kelet. Most boldog és családja van. És a legjobb barátnők vagyunk. Habár így vissza gondolva tudom hogy nagy butaság holt részemről, mert akkor én is kieshetem volna, de szerencsére nem úgy történt, hanem meg gondolta magát és le mászót, s most szintén a legjobb bárátom, s ugyan úgy nem vártam érte köszönetet tőle soha. Lehet, hogy én vagyok túl érzékeny, vagy csak túl emberséges, de úgy érzem, hogy néha engem jóban meg viseltek, ezek a kegyetlen, és embertelen viselkedések, mint ahogy kívül állóként kelet volnna. De mindig a legrosszabb dolgok játcotak le előttem, s mindíg meg próbáltam segíteni, ahogy tudtam. Álltalános 2-ik vagy 3-ik évébe 9-10 éves lehettem, még a tanárok és a tanítónőm is le dermedtek. Akiknek tényleg segítenijük kelet volnna. Mert akkor és abba a helyzetbe nem egy gyerek dolga kelet volnna legyen a segítség nyújtás, hanem egy felnőtté. De mindenki le fagyót
Nagyon sajnálom, hogy bántalmaztak és zaklattak! És Te milyen jó ember vagy mindezek ellenére! Még jobb is, hogy te segítettél, és nem a tanárok, mert sokkal többet jelentett egy társ megmentése, mint egy tanáré, mert így végleges lett az életmentés, nem lett belőle újabb kísérlet. Nagyon büszke lehetsz magadra! A legjobbakat kívánom neked! 🤗
Át tudom érezni a helyzetet...én is átestem hasonlón anno annak idején: a nagyszüleimmel(nyugodjanak békében) 9 évesen költöztünk át Biatorbágyról Lepsénybe és az ottani általános iskolában folytattam a tanulmányaimat. Volt pár ember az osztályban, akinek szúrta a szemüket, hogy én, a békés srác merek létezni...és ennek többször adták jelét csúfolásokkal, illetve verésekkel. Ha napi szinten nem értem haza kék-zöld foltokkal, akkor egyszer se...és hiába tettem panaszt akár a tanárnál, akár az igazgatónál, kb annyit ért, mint halottnak a csók(bocs a szóhasználatért). Kb 5 évvel a ballagás után, az osztály öt éves osztálytalálkozóján láttam újra azokat az embereket, de a többségükkel megbékéltem, bár egy ember van, akit a ballagás óta láttam nem egyszer a faluban, ráköszöntem, de semmi válasz...a mai napig nem tudom, hogy talán szégyelli azt, amit a múltban tett vagy mert ugyanolyan tuskó, mint akkor
Húú, sajnálom, ilyenen senkinek nem lett volna szabad átmennie! Nagyságra vall, hogy meg tudtál bocsátani nekik. Én nem tudnék. A legjobbakat kívánom neked!
Teljesen átérzem amit elmondtál és párszor kicsit meg is könnyeztem. Egyrészt, mert nagyon együtt tudok érezni másokkal, másrészt pedig mert én is átéltem hasonlókat.
Nekem az általános volt maga a pokol és utáltam, de mégis jó tanuló voltam. Csakhogy azért voltam jó tanuló, merthogy itthon apától kaptam hideget meleget néha még egy 4-ért is... (ez tantárgy függő volt, de pl matekból és töriből féltem hazamenni egy 4-el...).
Tudom ez már kicsit más téma, de nekem ez a kettő együttesen eredményezte azt aki most vagyok és épp ezért soha nem beszéltem otthon arról amik a suliban történtek..., és évek múltán mikor elmondtam apának, akkor azt mondta, hogy biztos én tettem valami/én mondtam valamit amiért így bántak velem. Na ez fájt a legjobban...
Sok gondolatoddal úgy tudtam rezonálni. Én is agressziót és harciasságot növesztettem pajzsul magam köré a bántalmazások miatt. Ez persze felnőtt koromra is okozott problémákat, igyekszem levetkőzni, haladok. Nagy ölelést küldök neked és bár nem igazi vigasz, de nem vagy egyedül.
Ezen kívül megint nagy respect a téma és a videó üzenete miatt. Erős vagy, hogy bevállalod, hogy beszélsz tabu dolgokról és a saját emlékeid hozod példának.
Úgy csodálom, aki ki tudott alakítani olyan megküzdési módszert, amivel meg tudja védeni magát. De nagyon sajnálom, hogy volt miért kialakítanod ezt. További gyógyulást kívánok, és azt is, hogy attól még mindig tudd megvédeni magad!
Sokkoló mindaz, ami veled történt, és cseppet sem csodálkozom azon, hogy a mai napig vannak álmatlan éjszakáid az ilyen nyomorultak miatt. Maximálisan igazad van abban is, hogy a legtöbben nem viselnék ezt olyan hősiesen és keményen, mint te tetted... Én szerencsére nagyrészt megmenekültem a bullying minden formájától, de az az egy-két incidens, amikor negatív megjegyzéseket kaptam, nem csupán élénken él bennem, de több mint 10 évre tönkrevágta az önértékelésemet (röviden: szőr téma).
A középsulis dolgok meg főleg döbbenetesek, elsősorban az, hogy valakit a jó tanulmányi eredményei vagy a tehetsége miatt közösítenek ki... bár mindenki az én gimis éveimet élhetné át, ahol a nyelvekhez való tehetségem miatt nemhogy rossz szó nem ért, de többen szinte felnéztek rám emiatt és gyakran fordultak hozzám segítségért, aminek minden alkalommal iszonyatosan örültem. Visszatekintve elképesztően hálás vagyok azért a közegért - Móni, te is hasonlót érdemeltél volna.
Én rohadt szép gyerek voltam (most se vagyok kutyaf@sza amúgy), szóval azzal nem tudtak piszkálni, így legtöbbet a szüleimmel csúfoltak! (Apukám magfizikus volt, anyu meg operaénekesnő.) Szerintem tök menő volt mind a kettő, és azóta se értem, hogy vállalkozó apukák és háztartásbeli anyukák gyerekei hogy merték kinyitni rám (és a szüleimre) a büdös nagy pofájukat! 😅 Taknyok!
Az orrod meg szerintem zseniális! El se tudnálak képzelni valami kis fitos orral! 🤔 Ha kicsi orrod lenne, akkor úgy néznél ki, mint egy ufó, mert a szép, nagy szemeid uralnák az egész arcodat! Így totál harmonikus a kinézeted!
Pfff... ezek tényleg taknyok! Sajnálom, hogy csúfoltak a szüleiddel. Az is nagyon fájdalmas. A legjobbakat neked és a szüleidnek is! :)
@@tancoslabindianlany Szarok én már a fos osztálytársaimra! (Azért persze teli pofával röhögnék, ha fogyatékos gyerekük születne! 🤣) A drágalátos ofőm pedig - aki adta alájuk a lovat - remélem, hogy kínhalált hal! 😇
Kedves Móni!
Hasonlókat életem meg az általánosban és a középiskolában is , ebben az is közre játszhat ,hogy túl érzékeny vagyok, de szerintem a ezek a bántások egy része, tehet arról ,hogy sajnos nagyon kevés önbizalmam van, nehezen hiszem el ha tényleg kedvelnek....
Köszönöm,hogy elmondtad a te történetedet!
Igen, szuperérzékenyként ez még nehezebb. Mindig is tudtam, hogy az vagyok, de annyit mondogattak erről dolgokat, hogy meghallgattam róla egy könyvet. Magamat nem értettem meg tőle jobban, mert eddig is tudtam ezeket, de a külvilágot annál inkább, hogy ők miért nem ilyenek! Nagy aha élmények voltak. Sajnálom, hogy ilyeneket éltél át, és most már a legjobbakat kívánom neked! 🤗
Szia Móni. Én is a HMG-be jártam kemény 1 hónapot.. végig ki voltam közösítve.. nem volt olyan nap,mikor nem cikiztek volna, nem nevettek volna rajtam.. Teszem hozzá,hogy az égatta világon tényleg semmit nem csináltam még is kiutált az egész osztály (Nem dráma hanem német tagozatos osztályba jártam..😅)
Engem azért piszkáltak folyton általánosban mert alacsony voltam, pedig nem 120 cm voltam ami annyira szembetűnő lett volna, hanem 155. Ezért egész középiskolában csak magassarkút hordtam, ott pedig ezért piszkáltak, hogy minek így kiöltözni stb.. pedig én is gyűlöltem, iszonyúan fájt minden egyes nap a lábam..
Emelett volt olyan, hogy a tanár az osztály előtt alázott meg, hogy szégyelljem magam amiért nem tudok menni színházba az osztállyal mert nem tudták anyáék kifizetni..akkor csak próbáltam elsüllyedni a padba és valóban szégyelltem magam. Ezek 10 éve történtek de szóról szóra tudok idézni mindent.
Nagyon örülök, hogy foglalkozol a témával és fel mered vállalni a saját történeted. 🤍 Szerintem ez még így utólag is tud segíteni sok embernek, mert sokan azt hiszik csak ők járnak ebben a cipőben. (Micsoda metafora az én történetemre🥲)
Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem nagyon szimpatikus voltál kezdettől fogva. Amikor meghallgattam a történetedet egyből magamra ismertem.
Engem az oviban kezdtek el piszkálni és ez ált. iskolában is folytatódott és ez ez 8. osztályban durvult el. Mindenért ...bármit mondtam és csináltam cikiztek. Kettő középiskolát váltottam, mert kiközösítés és a piszkálódások már elviselhetetlen volt. Ebből a közegből kikerültem, de mind a mai napig érzem ennek a hatását....
Nagyon sajnálom! 😔 Szurkolok, hogy le tudd győzni ezt, és többet már ne legyen rád hatással. Minden jót kívánok!
@@tancoslabindianlany köszi
Szia.
Regény tudnék én is írni erről a témáról. Szóval előzetesen is elnézést kérek ha túl hosszú lennék.
Szóval egy esemény sorozatot szeretnék bemutatni ami a mai személyiségem kialakulásához vezetett. Sok fura eseményt és viselkedésemet mára már logikusan alá is tudom támasztani szóval ez egy picit olyan történet mesélési mód lesz ahol próbálom átadni az is mi járt a fejemben.
Kezdődött minden az ovodában. Ott ilyen protobullyng volt a kiközösítés. Az a 3-6 éves korig tartó időszak amikor nagyjából megtanulod értelmezni tudat alatt a testbeszédet. Milyen a harag/szomorúság/öröm/boldogság/stb egy másik emberen. Nekem ez tudat alatt sosem ment , hanem tudatosan tanultam meg értelmezni az érzelmeket. Így annak ellenére , hogy abban a korban sokkal választékosabban beszéltem és kommunikáltam mint a kortársaim , nem mertem ebből kifolyólag társaságban létezni. Én voltam az az ovis aki mindig a sarokban ült és gondolkodott. Ezért el is lettem küldve pszichologushoz , ahol megmondták , hogy nincs velem semmi baj csak egy picit nagyobb az IQ-m a társaimnál.
Ugorjunk át a 11 éves iskolás énemre. Akkor már nagyon szerettem volna barátokat , de olyan közeg volt az a suli , hogy bármi történt vita/verekedés vagy veszekedés . A tanároknak megvoltak a "Védencei,, . Mert xy nak az apja orvos vagy ez meg az azért kb mindent megúsztak. Kis vidéki ismkola gondolhatod. 11 éves koromban ért az első nem verbális abuzálás . 4 kedves iskolatársam kezdett el fizikálisan bántalmazni , mire én válaszul a kezembe akadt krétatartó dobozzal véletlenül kicsaptam az egyik két fogát. Nem tudtam mere hadonászok vele csak hadonáztam. Utána nem tudtam mást tenni mint nevet. Hál isten elég ijesztően. (Nyugi nem pszichopata vagyok mindjárt megérted. ) Szóval más osztálytársaim is látták és mondták a tanárnak , hogy én nem tehetek róla mi történt. Én csak védekeztem. De mivel akit elraláltam xy fia volt , így én lettem kérdőre vonva és pszichologushoz küldve. Ott az első beszélgetésen elmagyaráztam , hogy nem szándékosan ütöttem ki a fogait , de a nevetés viszont szándékos volt "Mert ha valami nem megszokottat teszek ,, - most úgy mondanám , hogy ha a társadalmi normákkal ellenkezőleg cselekszem - az egy akkora félelem érzetett keltett a többi gyerekben , hogy inkább békén hagytak. Ennek hatására a kezelés helyett el lettem küldve egy IQ tesztre ahol 148 as Iq -t mértek akkoriban. Amúgy ennek az esetnek hála kezdtem el wing cghunt tanulni.
Ugorjunk 15 éves énemre. Aki már nem voltam annyira introvertált . Igen mivel a szüleim tudtában voltak azzal , hogy nem átlagos intelligenciával lettem megáldva , így azt szerették volna , hogy egy neves iskolába járjak a környéken. Ennél nagyobb hibát el sem tudtam volna képzelni amit akkoriban elkövethettünk volna. Épp hogy alsó közép osztálybéliek voltunk . Sosem voltunk gazdagok . De ahogy egy ilyen iskolába kerültem én lettem először a csóró gyerek. hál isten addigra már elkezdett kialakulni a mostani személyiségem és verbálisan bárkit le tudtam szerelni . Így megunták , hogy sosem találnak rajtam fogást. Ami mások szerint nagy baj volt , hogy kiálltam azok mellett akik nem tudták magukat így megvédeni. Később diák részről azért lettem célpont amit jól kezeltem mert pont , hogy védtem azokat akiket basztattak . Diák részről egy olyan eset történt , hogy cseszegettek egy lányt, sőt inkább nevezzük szexuális zaklatásnak , én meg úgy odaálltam , hogy azért ezt nem kéne. -Mivel egy rakás narcisztikus elkényeztetett seggfejjel szemben tettem ezt később lett még folytatása. Egyik este mikor épp mentem hazafelé , ugyan ez a két illető talált be. Dulakodtunk is és részükről egy kés is előkerült. Olyan helyzetbe kerültünk , hogy vagy ő szúrja magát alkaron vagy engem le . Gondolhatod hogy há'l isten a karjába állt. Ebből rendőrségi ügy is lett és mivel felvett egy kamera is minket a rendőrök megállapították , hogy önvédelem volt azok a seggfejek meg kaptak egy ejnyebejnyét. Mondvád fiatalok azt sem tudták mit tesznek. Ami nagyobb baj volt az az hogy a suliban is híre ment ennek. A tanárok engem hurcoltak meg és iskolán kívüli tevékenységért kaptam megrovást, mivel az alapján díjazták a diákokat , hogy kinek a szülei mily módon támogatják az intézményt.
Tanári részről meg azért lettem folyamat cseszegetve mert nekem kiskoromban nem a mesecsatornák estek az érdeklődési körömbe hanem a tudományos és történelmi műsorok. Így mikor valamit rosszúl tanítottak volna vagy adtak elő akaratlanul is kijavítottam őket.
Ugorjunk ismét a 20 éves önnönmagamra 6 évvel korábra. Itt az első komolyabb munkahelyemen történt az , hogy valakit tényleg az öngyilkosság határáról sikerült visszaterelni . Olyan toxikus légkörben dolgoztunk , hogy az hihetetlen. Mindenki uralkodni akart a másikon és minél előrébb akart lépni a ranglétrán azzal , hogy másokat eltapos. Amilyen nyomorult főnökség volt ez lehetséges is volt. Itt az volt a módszerem , hogy az agyukra megyek . Kirugatni úgysem tudtak mert nem dolgozott volna helyettük senki. Fun fact : akinek segítettem a toxikus légkör miatt hátba is szúrt... Ilyen az élet ?
Mindegy is . Minden jó/rossz akarimnak hálás lehetek , hogy az vagyok ma aki . De azért a rosszakaróknak a Kur@ anyját xd
Hát ez wild story volt, köszi, hogy megosztottad. Remélem, ma már neked is boldogabb és kiegyensúlyozottabb az életed. Jó embernek tűnsz, mindig segítettél másokon. 🤍
@@sofiem8936 Óh ezek cseppet sem tartoznak még a wild story mappában nálam.
Igazából valamiért ösztönösen van bennem valami amiért kiállok a gyengébbek mellett.
Amúgy igen , mára kiegyensúlyozottabb életem van és a régi ilyen nehézségek végett könnyebben kezelem a mai akadályokat. Igazából minden ilyen esett tanított valamit. Végül is ez pozitívvá is teszi a dolgot :D
"...Visszamondva annyira gyerekes és bénán hangzik..."
Lehet, hogy gyerekesen és nevetségesen hangzanak ezek a történetek, mert azok is. Mert iszonyatosan gyerekesek és primitívek azok, akik bántják a másikat. Ahelyett, hogy békén hagynák vagy csak a minimális tiszteletet megadnák. Nem Te vagy szánalmas, nevetséges, kicsinyes kis gyökér vagy más, hanem Ők. És borzasztó, hogy ezek a kis "csöpp", igazságtalan bántások, amikre mások legyintenek, egyes embereknek mennyire be tud égni és mennyire tönkre tudja tenni a mindennapjaikat. Sose értettem ezt, sose fogom megérteni. Nagyon sajnálom, hogy ilyeneken kellett átmenned, ugyanezeken vagy hasonló dolgokon én is átmentem és nagyon sok minden a mai napig fáj. Lehet kis dolgokról van szó általában, de ezek akkor igenis fontosak voltak. És még én vagyok magamra dühös, hogy de basszus, ez miért határozza meg még mindig az életemet bizonyos esetekben! :D Egyetlen egy dolog volt számomra világos, legalábbis ami az egészet érthetőbbé tette, hogy ezeknek az embereknek súlyos problémáik voltak/vannak, nem csak saját magukkal szemben, hanem úgy amblock (család, kapcsolatok, stb). Nem segít, és nem érdekel, de valahol megérti az ember, hogy valaki miért ilyen kis s*ggfej.
Valahol jólesik, hogy valakinek van ereje, ideje ezeket a történeteket elmesélni, mert amellett, hogy sajnálja az ember az ilyen eseteket, mégis úgy érzi, hogy nincs annyira egyedül.
Szép napot és kitartást a továbbiakban!
Luv
Tudnék még én is mesélni megint sokan ahogy hallgatunk téged😞 Akkoriban nagy divat volt hogy mindenki egy csapat volt és engem egyfolytában zártak ki a csapatokbol oda szegődtem valakikhez mert csak barátokat szerettem volna aztán kaptam tőlük a levelet hogy nem szeretnénk hogx a bandánk része légy….örökre belém égtek ezek a dolgok…
Szia, 56 éves vagyok, a felső tagozaton egyrdül hagytak az osztálytársaim, de a gimiben kiközösítettek. 3 évig senki sem szólt hozzám, levegő voltam. A tanárok közül a magyar tanárnőm tette ezt szóvá egy órán, hogy ezt a közönyt nem kéne nekik felém mutatniuk. Az osztályfőnök nem volt erre felkészúlve, az iskolaorvos sem figyelt rám, csak felírt vmi élénkítő tablettát, amit ilyen korban lehetett, mert kicsit depi voltam.
Fú, sajnálom! Ez is iszonyú fájdalmas tud lenni. Remélem, azóta már nem szedsz ilyen bogyeszt, mert szerintem ilyen esetben nem téged kéne "megjavítani" egy tablettával, hanem őket megjavítani rendes neveléssel.
5.ben egyik drága tanárom sokszor, hát ✨baszogatott✨ egyszer egyik órán kb 1centire kilátszott a hasam , osztálytársnőm egy mini szoknyában csücsült. Tanárnő felállít, hogy ÉN hogy merészelek ilyen dolgokba iskolába járni (neki nem szólt semmit) mondtam neki, hogy '' tanárnő Teljesen igaza van" :D ezért igazgataóit kaptam :)
Szia Mónika! Csak nemrég fedeztelek fel, de már megnéztem jópár videódat. Akkora jóarc vagy, nagyon meglepődtem, hogy ilyenek történtek veled. Nagyon sajnálom. Biztos, hogy nem ezt érdemelted.
A másik, ami szomorú, hogy sok ilyen sztorit hallottam, hogy a tanárok is cikizik a gyerekeket. Ezt már végképp nem tudom megérteni, hogy fordulhat ilyen elő. Nem is tudom mit kívánnék az ilyen tanároknak... Kár, hogy én nem vagyok tanár, annyira másképp csinálnám...😘
Engem általánosban azért bántottak, mert dundi voltam. Persze most felnőtt koromra a volt osztálytársaim szétfolytak, én csinos vagyok. 😅 mert a sok bántás miatt edzeni kezdtem. Persze hozzáteszem bármennyire is lefogyok, mindig kövérnek érzem magam, tehát a sok bántás testképzavart okozott. A másik sztorim, hogy középiskolában jeleztük az osztályfőnöknek, hogy ha lehetne szóljon az egyik lánynak finoman, hogy fürödjön, vagy mossák a ruháit mert szegény büdi volt (ami hozzáteszem lehet sok körülménytől). A tanár nem négyszemközt mondta el neki, hanem megalázta az egész osztály előtt 😢
Engem már egészen kicsi korom óta a bőrszínem miatt szekáltak,bárhova mentem egyből az volt az első gondolata mindenkinek hogy èn biztos cigány vagyok.Aztán miután megismertek mondták hogy jaj te tök normális vagy.
Emlékszem 1.osztály első nap a suliban senki nem ült mellém,a szülőket hallottam hogy mondják hogy jaj oda ne ülj.Aztán elkezdtem barátkozni a gyerekekkel ès ilyet szól az egyik lány hogy azért nem ült mellém mert azt hitte cigány vagyok. Szóval èn tudom mit èlnek át a színes bőrűek vagy akár ferdeszeműek, elviselhetetlen hogy a bőrszínem alapján ítélnek az emberek,ès tudom hogy vannak olyan romák akik lopnak stb..,de borzasztó èrzès hogy a magyaroknak ez annyira berögzült hogy aki roma biztos rossz,meg lop,meg késel, ès akinek barna a bőre az biztos roma.Utálom a rasszizmust,az előítéleteket amit azért kapok mert kreol bőröm van.
Nem tehetek róla,ès egyébként meg büszke vagyok a bőrszínemre.
Sokan csak azért piszkálnak miatta mert irigyek rá,titokban meg szoliba járnak.
Én nem kezdeném el sorolni, hogy rólam anno miket mondtak és csináltak mert hosszú lenne.
Viszont az a lényeg, hogy ne azt figyeld hogy mit mond hanem azt hogy ki mondja.
Egyébként mondjuk arra jó volt tapasztalatnak ez az életszakasz, hogy megtapasztaljam hogy én az életbe nem kívánok gyereket vállalni.
És nem érdekel, hogy ehhez ki milyen pofát vág.
Minden pénzemet és időmet magamra áldozom. Lakhatás és berendezés szintjén már megvalósítottam kb mindent.
Megjártam Németországot, Svájcot, Olaszországot.
Mindent megveszek magamnak amit akarok és sz...rok mások véleményére. Hosszú hasznos életet.
Nagyon sajnálom, amiken keresztül mentél! További gyógyulást kívánok a belső gyermekednek (magadnak), és nagyon jó életet! Én még nem tudom, hogy lesz-e valaha gyerekem, de teljesen megértem azt, aki az ilyenek miatt nem mer vállalni, mert én is csak úgy mernék, ha elköltöznénk a civilizációtól addig, amíg 14 éves nem lesz, mert középsuliba azért már járatnám - addigra felkészítenénk minden nehézségre (nem úgy, mint a Bajos csajokban, hanem rendesen). De ez valószínűleg csak megvalósíthatatlan álom marad, és valószínű nem lesz gyerekünk soha. De az se lesz baj, akkor majd úgy leszünk boldogok. :)
jól áll az a sinsayes felső 😍 nekem tetszenek az ilyen orrok amúgy 🤔 sztem menők. Sajnálom, hogy mai napig felzaklatnak ezek💔 Pukkadjon szét az összes bully. Ugyanez nálam is a helyzet, hogy olyan fejet vágok, hogy félnek tőlem. De nem vagyok bunkó, csak az arcom úgy áll bexd
Szüleimmel tudtál beszélni ezekről?
@Zsolt hasonló, de ez egy ing. Én is akartam rendelni, de már nem volt a méretemben. Xd
Ilyen a mai világ, mindig azokat piszkáljàk akikről tudják a bántalmazók, hogy jobbak náluk. Irigy kutyákkal van tele az ország!!
A bullynggal kapcsolatban olvastam egyszer egy cikket még régen. Ott azt írták, hogy a bántalmazottat azért piszkálják, mert "nem tudják hova tenni" (értsd: ellentétes testbeszéd, hangsúly, viselkedés stb) és ezzel a módszerrel próbálják megnézni a határait.
inkább csak azért, mert más, mint a többiek. Mindegy, hogy miben, csak más.
@@xdxdxdxd4575 is. Meg azért is, mert ezt a másságot nem tudja a többiek felé lekommunikálni. Hiszen a bántalmazott számára a saját viselkedése normálisnak tűnik (és lehet normális is), csak éppen abban a közegben nem megszokott, ahol ezeket átéli.
Szimpla megfelelő kommunikáció lenne a kulcs (már akivel lehet), de hogyan, ha még az illető se tudja mit ront el? Tényleg nem kell messzire menni, elég egy introvertált viselkedés vagy másabb stílus. De ha ezt nem tudja megfelelően átadni a bántalmazóknak akkor baszhatja.
Szerintem ez eléggé leegyszerűsíti, és el is bagatellizálja a problémát, valamint az áldozatot hibáztatja. Sok esetben a kipécézett gyerek azért más, mert otthon van egy vagy két nárci szülője, aki miatt más lesz. Ettől még nem kéne bántani. Semmilyen másság miatt. És ezt feltétlenül megmagyarázni se tudja egy annyi idős gyerek, se a szülei (főleg, ha ők a probléma forrása), de még a tanárai sem. Nem abban kéne keresni a hibát, hogy mi a magyarázata annak, hogy XY más (ráadásul erre sokszor csak felnőttkorban derül ki a magyarázat), hanem abban, hogy miért kell azért bántani vagy kiközösíteni valakit, mert más. Tehát a másik oldalról kéne megközelíteni az egész kérdést. A másik meg az, hogy sokszor pont a nárcisztikus gyerek (igen, gyerekben is van ilyen, aki még nem látott ilyet, az szerencsés) a más, mint a többiek, aztán mégse őt közösítik ki. Szóval ez az elmélet több szempontból is hibás. De ezt nem ellened mondom! Csak az elméletről ez a véleményem.
Teljes mértékben igazad van mindenben, engem is sokat cseszegettek mert tesin több volt a súlyom mint a többinek, pedig sokkal magasabb is voltam a lányoknál, kicsit volt egy kis súlyfeleslegem de nem voltam ezzel egyedül. Meg mi nem voltunk az átlag réteg sem, nem volt 5 nadrágom meg 3 pár cipőm minden szezonra, cikiztek mindig a ruháim miatt is mert volt talán 2 nadrágom meg 4 polóm.... Amiről nem tehettem. Most már nem így van, százszor jobb felnőtként az anyagi helyzetem mint mikor gyerek voltam, pedig a fizum nem 3as számjegyel kezdődik, de legalább az átlagot rúgom 21 évesen... Soha nem lennék már gyerek, a legrosszabb időszak volt.
Amúgy már nincs ponyclub, egy ideig pennygirl-re nevezték át, most meg már megszünt pár éve.
Szemetek, hogy ilyen miatt elítéltek és kiközösítettek! Örülök, hogy már jobb a sorod!
Engem fizikailag bantottak. Tanár jelenléteben is és még engem marasztaltak el és beírást kaptam. 7.ben új iskolába mentem ahol minden szuper volt mindenki szeretett.
Hasonló dolgokat éltem át, miután 5-es koromban másik városba költöztünk, ugye ez új iskolával is járt. Màr az első nap szekálással kezdődött, mert szép ruhában, divatosan öltöztem, kurvának lettem titulálva. Így szépen pár hét alatt szürke kisegérré váltam kb 2 évre, szinte csak melegítőben mertem suliba menni. Az orrom miatt is állandóan szekálva voltam, amiatt is,hogy csendes vagyok. Énekelni azóta se merek, hogy maga az énektanár röhögött ki az egész osztály előtt, amikor egyedül énekeltem. Elég szar időszak volt, az önbizalmamat eltaposták. Nem értettem miért kaptam ezt a sok rosszat, semmit nem tettem érte. (Talán utolsó évre lett jobb a helyzet, onnan sok jó emlékem van).
Persze nem is én lettem volna, ha nem a legDecibbekkel sikerül egy osztályba kerülnöm gimiben is, juhuuu. De a tanárok rosszabbak voltak ott. Az osztályfőnök az érettségi után 5 évvel is megtudott alázni mindenki előtt.
Az egyetem legalább pozitív “élmény” volt az életemben, megadta a reményt, hogy vannak normális emberek, mind a diák társaim és mind a tanárok között. És azóta is szerencsére jó emberekkel hoz össze a sors.
Ja és, hogy mennyire megmaradt az általános sulis terror bennem: pár éve (már bőven egyetem után) mentünk bulizni, nálunk volt az alapozás. Kiderült, hogy az egyik “kocsog” (általános suliból) el fog jönni, mert a baráti körünk fedte egymást. Végig rosszul voltam, remegtem nem tudtam elengedni magam, beszélni sem akartam, szó szerint az idegbaj jött rám.
Bocsi, hogy ilyen hosszú lett.
Ááá az én orrom se apró és 33 kilósan mentem gimibe. Érettségi előtt szó szerint imádkoztam a mérlegnek, hogy lendüljön át a bűvös 40-en (kb marciusban sikerült...), amit mondtál nagyon átéreztem. Képzeld nekem a soványság elmúlt 35 éves koromban. Addig 44 kiló voltam (2 szülés után is...). Utána elkezdtek jönni a kilók. OK, most sem vagyok kövér, de mar sovány sem. Burda és otthonvarrás is megvolt, nálunk sem értették a suliban a dizájnt. 😂
Nagyon együtt érzek veled most kezdem a gimit és az általános sulim egy kínzás volt minden nap bántottak engem és már attól is boldog voltam, ha egy nap úgy jöttem ki a suliból, hogy nem bántottak.
Rengeteg dolog miatt bántottak: a súlyomért, a gimi miatt ahova mentem, amiatt, hogy hegedülök ,az öltözködésem, a hajam miatt ( pszichológiai probléma ),de ezen kívül rengetegszer dobáltak papír galacsinokkal, mondták rám , hogy stréber és csak általános dolognak számított az, hogy beszólogattak. stb. A hajamra rátérve a bántalmazás miatt kezdtem el kitépni a hajam és ez azóta is megmaradt ( 15 éves vagyok ) Hála a jó égnek már rájöttem a hajtépés elleni orvosságra, de 7 éves korom óta ez van. És lehet, hogy már soha nem tudom ezt leküzdeni. Nyilván miután foltok jelentek meg a hajamon elkezdtem ,ilyen kendőt hordani és amiatt is piszkáltak.
A gimi ahova fogok menni ( Patróna Hungarie ) az ment most meg attól, hogy egy idegroncs legyek.
A tanárok részére áttérve volt olyan, hogy ezt a hajas dolgot elmondtam az iskola pszichológusnak, majd elmondta az osztályfőnökömnek ,aki ezt szamon kérte rajtam és amikor számon kérte gyakorlatilag lemeredten álltam ott.
Ezen kívül még azért is cikiztek, mert szóltam a tanárnak.
Olyan is volt amikor az angol órán beszólt nekem egy Mira nevű lány és miután az angol tanár ezt mondta szó szerint:
Mira ugye tudod, hogy ez bullyingolás volt.
Mire Mira azt mondta, hogy tényleg?
Tehát volt olyan osztálytársam, akinek még csak le sem esett, hogy bántalmaz.
Amúgy az öcsimet is bullyingolják. Konkrétan egy gyerek az öcsémnek neki dobtak egy vas széket . Igen egy teljes mértékben vas széket !!!!!!!! É ezt ,amint megtudtam megkerestem az osztálytársait és a következő történt. Megtudtam, hogy az osztálytársainak az alaksorba lesz órája. Fogtam lementem az alaksorba bementem az osztálytársaihoz a terembe bevágtam telierőből az ajtót és elkezdtem ordibálni velük, hogy mit csináltak na persze akkor már nem voltak ,olyan menők és lazák.
Nagyon sajnálom tényleg ami veled történt és átérzem.
De ezen kívül a 8.-os évben elkezdték a menő klikkből lévő emberek azt ,hogy elkezdték a nevemet ordibálni a folyosón, a buszon , az utcán. Ami iszonyúan kínos volt főleg az utcán és a buszon . ezen kívül a barátommal is cikiztek ,aki az osztálytársam volt.
@@myhorseworld2517 Hú, ez kemény! Nagyon sajnálom. Remélem, a gimi már jobb!
Te különleges voltál, és egyedi, mint most, és ezt sokan nem bírják elviselni.
kommentelek az algoritmus miatt, mert tudom, hogy nem vagyok kepes vegignezni a videot :( tul fajo tema, sajnos. sajnalom, hogy ez veled es a kommentelok nagy reszevel is megtortent. jo gyogyulast kivanok mindenkinek.
Gyógyulást, és a lehető legjobbakat neked is!
Engem is bullingoltak. Én emiatt verekedős lettem... Én örülök, hogy közép és általános iskolában is bántottak, mert a könyvek lettek a kedvenceim. Egy könyvmolynak nem fáj, ha könyvmolynak hívod, ahogy egy strébernek sem, ha strébernek hívják :D Szerintem... Engem is vékonyságom miatt basztattak. Na mindegy. Azt érték el, hogy nem vagyok érzékeny. Soha nem sírtam. Most ha valaki elbőgi magát a munkahelyen, ott hagyom, mert csak megbántom. Amikor a kórházba kötöttem ki se sírtam... DE soha nem bullingoltam senkit. A szeretetnek nem az útálat az ellentéte, hanem a közöny. És én ott hagytam mindenkit, ha valaki olyan szólt hozzám, aki gecizett velem. Volt olyan, hogy odajött bullingolni egy csaj és leköptem vízzel, mert pont ittam. Nevettem egyet és leköptem. Mondom bocsi, de a folyosó végén... és vicces volt (nevettek a folyosó végén. Semmit nem láttam). Többé nem szólt hozzám és nem állt be a genyózók közé. Meg kell tanulni védeni magunkat... Ez van...
Móni... Be kellett volna szólni és visszaalázni... Ennyi. Én szeretem így magamat, mert már mindent láttam és erős vagyok. Ha a tanár szólt volna bármit, azért bántottak volna. Móni... Vagy át kellett volna menni másik suliba, vagy ki kellett volna állni magadért.
Póni klub: Visszaszólhattál volna a legerősebb csávónak az osztályban, hogy tudom Ricsi, hogy te is erre vágysz... Nem kell irigykedni, segítek neked suli után, nyugi... nyugi. Be kell szólni...
Móni! Gyönyörű az arcod, gyönyörű az orrod. Simán cserélnék veled, ha lenne rá mód. 🙂 Könyörgöm eszedbe se jusson plasztikáztatni!!!!
Pedig te is gyönyörű vagy. :)
@@tancoslabindianlany nagyon kedves vagy, köszönöm ♥️
"Ne foglalkozz vele"
Érdekes egy tanács.
Én sokszor az ilyen és hasonló "nem nevel, csak felolvas, felügyel" esetek miatt is gondoltam úgy hogy "na ezeknek a 160 nettó + nyári szünet bőven elég lesz még sok is, úgyhogy ne rinyáljanak!!!"
És most is sokszor mérgemben így gondolom.
Persze nem csak az ő hibájuk meg van kötve a kezük, meg ha nem fizetjük meg ezt a szakmát, hivatást akkor tényleg az "ennyi pénzért leszarom" réteg fog tanárnak menni!
Már nettó 207 ezer (pótlékkal), de attól még tényleg csak a leszarom réteg megy már pedagógusnak. Őszintén: Pont tegnap láttam egy álláshirdetést, ahol 16 tanárt keresnek, és jöttek a kommentek, hogy hol, mennyi ember hiányzik. Volt, ahol 22-ből csak nyolc álláshely van feltöltve. Ha nincs megfizetve a munka, ne várjuk, hogy válogatni lehessen. Azt veszik fel az igazgatók, aki "bejön az utcáról". Nálunk 6 státusz nincs betöltve. Ilyen még sosem volt. Egy lelkiismeretes gyógypedagógus
@@xdxdxdxd4575 A 160-at hasra ütésre mondtam...a 207 se sok.
Valóban egy kiemelt bérezés és megbecsülés kellene ahhoz hogy a ma mérnöknek, marketingesnek, informatikusnak stb jelentkező, okos, értelmes fiatalok a tanári pályát is preferálják.
Ami 200 nettóért 30 ügyefogyott kis köcsögöt kell rendszabályozni nulla eszközökkel és nulla tekintéllyel addig normális, tehetséges, méltó módon élni akaró fiatal nem fog erre pályára menni!
Csak esetleg a nagyon elkötelezettek de ha nem lehet megélni, akkor idővel ők sem...
@@GergelyPal. Én például nagyon elkötelezett vagyok, 13 éve dolgozom, előtte már középsuliban is fiatalokkal foglalkoztam. Mikor fősulira mentem, volt ennek a pályának egy felfelé ívelése. Akkor se kaptunk sokat, de a minimálbérrel mindig emelkedett a bérünk. Ha most ezt visszaadnák, hogy minimálbérrel emelkedjen, akkor az én fizum kb. nettó 420.000 lenne most. Nah, azért maradnák! Most viszont már nálam is elszakadt a cérna, én is megyek interjúkra. Aztán majd akkor térek vissza az oktatásba, ha a mindenkori béremnek a dupláját fizetik (hahaha). Az egyik munkatársam pl. könyvesbolti eladónak ment. 60 ezerrel többet visz haza, és ahogy írod is, nem kell "30 ügyefogyott kis köcsögöt rendszabályoznia", elég a könyveket pakolnia, azok nem szólnak vissza, mint a gyerekek és a szüleik.
De ez nem a témához tartozik...
Azt kívánom, hogy mindenki legyen boldog és egészséges! :)
@@xdxdxdxd4575 Úgy legyen.
Engem szintem bantottak alsoban. Unokatesomat szintén. 8.voltam mikor ő 4bevédtem és szoltam az őt szekáló osztálytársaira. Az osztályfőnöke reakciója az volt h behivott az egesz osztalya előtt es meg akart szegyeniteni h mit kepzelek, hogy beavatkozok az osztalya eletebe, meg dolgaiba. Én meg bevedtem magam és mondtam h eleg nevetséges, hogy meg akar szegyeniteni az osztalya előtt. Erre hapogott csak h ő nem akart megszegyeniteni senkit.
Sajnálom, hogy bántottak! Nagyon rendes tőled, hogy megvédted őt! És, hogy kivágtad magad! 👏👍🙂
Nekem volt egy mérgező barátságom ahol a személy folyamatosan érzelmileg zsarolgatott és folyamatosan piszkált hogy ha nem vele voltam nem vele beszélgettem.Ez nagyon megviselt visszont nem mertem szólni senkinek mert féltem ,hogy én leszek a rossz ember és egyszer annyira betelt a pohár hogy sírva mentem oda a szüleimhez ,hogy ez és ez történt szerecsére egyből segítettek és azt modták tiltsam le és ne beszéljek vele.A suliba másnap megakkarta beszélni velem a dolgokat de volt ott két fiú akikkel nagyon jobba volt és ugy nem akkartam beszélni mert ugy gondoltam ez csak kettőnkre tartozik.Egy pár nap eltelt és anyukám bement az ofőmhőz beszélni ,hogy segítsenek ők is és szerencsémre segítettek ők is.Mostanába is sokat gondolkozok rajta ,hogy mi lett volna ha nem barátkozok vele vagy ,hogy mi lett volna ha előbb felismerem a helyzetet.Bocsi a helyes írásért és bocsi ha valakinek húzom az idejét.😅😅😅
Az én lányom most 23 éves negyed éves egyetemista mikor kicsi 2 osztályos volt csendeske bántalmazták itthon elmondta s én felmentem a tanítónőihez és durvábban rá kérdeztem hogy ő mit csinál nem megy időbe be az órát megtartani? Másnap a tanítónéni az egész osztályt megkérte hogy egy gyerek se szólyon hozzá hogy tanulya meg a lányom ne árulkodjon othon és kiközösítették a kérésére .Mai napig is visszahúzódó és gyűlöli azokat az éveket
Ezek után kellett volna az igazgatóhoz menni, és kirúgatni a tanárt!
Én a "kövér kislány akinek tornaórán ugyanúgy kellett csinálnia mindent" teljesen átérzem. 😔
Én művész vagyok . Furán öltözködöm, viselkedek, háromdimenziósan látom a dolgokat 2D helyett .
Ez egy állami általános iskolában nem fogadható el . Azt mondják, hogy mindenki szabad, a gyerekkor egy színes világ... ez kurvára nem igaz . Már alsó osztályban kialakult egy öltözködési trend a diákok között, aminek én természetesen nem voltam a része . Pinkben jártam, amit kínosnak találtak a többiek . Felsőben volt, hogy nagyon színes voltam . "Szivárvány buzi " - ztak, meg "lezbikus " - nak hívtak a hátam mögött, amiről utólag szereztem tudomást . Viszont, ami mindig feltűnt, hogy egyesek tiszta undorral néztek végig rajtam, ahogy elmentek mellettem a folyosón . Én a lenyalt hajú, haspólós, picsanadrágos lányokat találom visszataszítónak, mégsem dörgölöm az orruk alá .
Én voltam a második leg - nem - közkedveltebb lány a mi kis ragyogó osztályunkan .
A másik egy B kezdőbetűs lány volt . B is hiperaktív volt, mint én, egy elég kemény családi háttérrel . Őt szabályosan kirekesztették, nem voltak barátai, emellett rendesen kihagyták minden csapatépítős feladatból .
A legrosszabb volt látni, hogy tesiórán utolsónak választották kidobóshoz .
Egyik alkalommal megvédtem őt egy osztálytársunktól . A csaj a
"B védőszentje " megnevezéssel csesztetett engem . Vicces, hogy egyébként egy testes gyerekről beszélünk, bennem mégis megvolt annyi tisztesség, hogy ne vágjak vissza azzal, hogy ő meg dagadt .
És valóban, a végén nekünk is az a nagy tanács szólt, hogy Ne Foglalkozzunk Vele . De ez lehetetlen . Egy érzelmileg fejlődésben lévő, apró életnek ez lehetetlen .
És mai napig szomorú vagyok a tény miatt, hogy nekünk sosem volt egy összetartó közösségünk .
Volt, hogy már ok nélkül, de keresték a módját annak a többiek, hogy valakibe belekössenek .
Hogy miért ? Honnan tudjam .
Na igen, én is megkaptam ezeket, csak nálam volt fizikai erőszak, támadást, stb. is. Nem egyszer, nem kétszer... Mindről feldobtam videókat. - - - A tanároktól semmi jót nem lehetett elvárni régen, de most sem. Volt egy 40ezer fős tanárokat kritizáló csoport, amikben leírta a tagság hogy kivel mitt tettek és tesznek a tanárok, bántalmazás, szxlis zaklatás, ilyenek. Érdekes módon amikor a csoportban megvolt már a több mint 40ezer fő, akkor töröltették. Nem nehéz kitalálni hogy kik és miért. (A Pedagógusok szakszervezete is figyelte a csoportot, meg sok tanár is, úgyhogy túl sokat nem kell logikázni hogy kitaláljuk hogy hová lett. Csak addig kellett jelentgetniük amíg a FB le nem törölte az egészet.)
Nehogy megplasztikázd az orrod!Egyrészt szívás,rengetegszer vannak komplikációk,nem kap az ember rendesen levegőt,csak a baj van vele.Másrészt szerintem nagyon szép orrod van,olyan “roman nose” forma. De megértelek,engem is bullyingoltak gyerekként és már most szorongok az óvodás gyerekeim miatt,hogy mi lesz ha iskolába mennek.Nagyon nehéz téma,köszi,hogy beszélsz róla.
Kb. egy korosztály vagyunk, én is sok hasonló dolgon átmentem. Együttérzek veled 🤍
Az emberek nagyon rohadtak tudnak lenni . Általában azért bántják a másikat ,hogy ne velük legyen senki elfoglalva.
Az én bántalmazásom 7 . osztály második felében kezdődött, mikor szüleim válása miatt másik városban másik iskolát kellett kezdenem. Nagyon rossz volt , kiközösítettek, max 3 gyerek állt velem szóba. Tanulmányi eredményem a béka segge alá csúszott 5 fokkal , természetesen otthon anyámnak nem tűnt fel , csak a húgom , őt pszichológushoz hordta , én középső gyerekként láthatatlan voltam.
Aztán gimnáziumban folytatódott a láthatatlan lényem , mert nem jártam márkás cuccokba, osztálykiránduláson rendszeresen szivattak . Osztálytalálkozóra nem megyek el soha az életben. Remélem a karma mindenkit utolér , ha őt nem a gyerekét biztosan.
Nyilván nekem se tetszik mindenki , de nem is szólok be senkinek se hogy néz ki . Van ennél nagyobb bajom is .
Mikor az én lányom iskolába járt , mindig arra biztattam ha bántják szóljon és ha új gyerek jött az osztályba sose bántsa.
"Az emberek nagyon rohadtak tudnak lenni . Általában azért bántják a másikat ,hogy ne velük legyen senki elfoglalva. "
Vagy senki le se sz**ná őket! Erre van egy "mondás" (egy komment volt anno valakitől, de szoktam idézni).
"mert van egy olyan jelentéktelenségi szint,
amikor mások baszogatásának az az alternatívája,
hogy otthon ülsz a heverőn és mindenki szarik rád"
Sajnálom, hogy így elromlottak az iskolai éveid, amiknek szépnek kellett volna lenniük. És, hogy középső gyerekként láthatatlan voltál. 😔 Te legalább jó tanítást adtál tovább. A legjobbakat kívánom neked!
@@tancoslabindianlany Nagyon köszönöm 🙂
Nekünk a matematika tanárunk álatlánosban mindenkit kritizált/megalázott és nyílván mindenkit meg is akart buktatni mindenki mindig éppenhogy 2-es megvolt. Ezt többször is jeleztük és azt kaptuk hogy ""ez a legjobb tanár"" majd jött a középiskola normális tanár és azonnal kitűnő lettem na ez hogy is van?
Szia Móni ! Engem is az orrom miatt meg azért mert szemüveges voltam csúfoltak bántottak utáltam be menni a suliba minden egyes nap , otthon se mondtem el de volt olyan hogy anýám fülébe jutott hogy engem bántanak aztán be jött a suliba és rendtett tett a fejekben . De ez csak olaj volt tűzre és nem csak engem bántottak az osztályban hanem jó pár gyereket rajtam kivűl ezek a tipikus ki ha én nem figurák , én egy csendes visszahuzodó , félénk voltam soha senki nem kért bocsánatott semmiért plusz nem még otthon is bantalmaztak nem bíztam senkibe hiába kèrtem segítséget ki nevettek és ennyi . Azóta túl tettem magam ezeken nehéz volt de sikerült sokáig nem tudtam magam elfogadni de már egy jó ideje el fogadtam magam és nem érdekel ki mit mond , semmi se jogosítja fel a másikat hogy másokat meg alázzon , bántson nehèz gyerek korom volt de mégse bántottam soha senkit de sajnos vagy nem de nem vagyunk egyfornák , igen is sgítséget kell kérni valaki csak segít teljesmértèkben egyetértek ès együttérzek veled .😥✌️❤
Rohadtul nem vagyok egy ölelkezős, rühellem, nem tudok vele mit kezdeni, de téged most megnyomorgatnálak ❤️🫂