Csináljuk másképp: Székely Örs

Székely Örs 2020-ban megjelent ostinato című kötete borítólapján így mutatkozik be: „kiugrott kántor, költő”, majd hozzáteszi, hogy irodalmi lapszerkesztő, aki épp szabadságon van, és még idesorolhatjuk, hogy esztéta.
A bikás diptichon kezdőciklusra vonatkozó kérdést idézem: „Hogyan illesztődik egy diptichonba Alessandro Moreschi, az utolsó herélt énekes és Phalarisz, ógörög türannosz ércbikája?” A rövid válasz, a testeken végrehajtott erőszakos átformálás miatt. Jogos a versek megütközése azon, hogy lehet-e művészet a kényszerített átalakítás. Közben pedig a teljes ostinato kötet a testek újraírásával és a szöveg teresítésével dolgozik.
A test és szöveg formaalkotására izgalmas példa a muzulmán képtilalom. Székely Örs így írja le: az iszlámban egész egyszerűen meg van tiltva a személyek ábrázolása, az ikonokon nincsenek emberi alakok. E helyett, ha megnézzük, az iszlám díszítőművészet tele van növényi mintákkal és fraktálokkal. Ez a nagyon erőteljes tagadás tulajdonképpen egyfajta fehér elefánt effektus. Nem ábrázolják az egyes testet, mert az meg van tiltva, mert az egyes testnek az ábrázolása szentséget sért. Viszont azáltal, hogy folyamatosan belemennek a részletekbe, megkerülik a tilalmat, és a minták hálózatából kialakul térben egy nonfiguratív test.