Szia Robi. Köszönöm, hogy foglalkoztál a számomra érdekes témával, még ha nem is fogsz velük játszani. Mind ettől függetlenül szeretnék köszönetet mondani a munkáságodért mert nagyon jó az amit csinálsz. Viszont még mindig várom a top 10 szóló listádat. 😊
Szia! Nagyon jók a videóid, szívesen nézem őket. Amit még szívesen látnék az az Impression és a Zhanguo The First Empire. Előbbi egy igen szép magyar alkotás, utóbbinak pedig nagyon dícsérik a szóló módját és erejét.
Szeretnék az Egy szép új világ mellet kardoskodni, mert szerintem az valóban egy absztrakt játék 6 színkocka, férfi, néni token kész. Írok/írtam egy levelet Robertnek, itt most nem fejtem ki miért jó ez a játék és ha egyszer felkerül a csatornára, akkor: szívesen :)
Szia Robi! Köszi az újabb Q & A részt. Azt szeretném jelezni neked, hogy a Vörös katedrális nagyon más játék, mint a Fehér várkastély, mégha kockák vannak mindkettőben és ugyanaz a szerzőpáros. A vörös katedrálisban a kockákat csakis nyersanyagszerzésre használjuk egy okos rondell mechanika segítségével, míg a Fehér várkastélyban mondjuk úgy, hogy mindenre is. De itt meg rondell nincs egyáltalán. Véleményem szerint a két játék abszolút nem egy kategória. Gaia Project ha témában nem tetszik csak, akkor ajánlom a Terra Mysticát. Nekem is az van meg, sokkal jobb téma, fa komponensekkel, a sok fröccsöntött műanyag helyett. Bár ez is picit misztikus téma, de talán azt jobban kedveled. A Teoticuacan és Tekhenu esetén nem értettem teljesen ezt a szellemes témát. Ezek nem szellemes témájúak. Ezek a közép-amerikai és egyiptomi civilizáció témájára épülnek. Igen, többistenhit, de ebben az értelemben inkább történelmi játék, mint elvont szellemes. Egyébként ajánlom még a Tabannusi-t (méltatlanul elfelejtett játék) vagy a Tiletum-ot. Ezek inkább szólnak az építkezésről és kevésbé az istenekről (a Tiletum egyáltalán nem szól istenekről). A Notthingham bírája játéknál elmondottakkal egyetértek veled, leginkább azzal a részével, hogy nincs következménye, nem kapsz negatív dolgot a játéktól, sőt, ha jól hazudsz, akkor kapsz sok pénzt stb. Viszont ezt hagy állítsam szemben az általad ellenzett NyKÉ játékkal. Mondod, hogy az is tanít a rosszra, hogy menj a feketepiacra és akkor többet kapsz, jutalmaz. De ez ott valójában nem igaz, rövid távon jutalmazva vagy, de a játék végül megbüntet ezért, mert börtönbe kerülsz, kapsz adósságkártyát, ami -2 pont a játék végén. Illetve egy erényszint alatt nem építheted a katedrálist, ami ismét pontoktól foszt meg. Családdal játszottuk már többször ezt a játékot és nekem az a tapasztalatom, hogy szinte soha nem ment senki a feketepiac vonalra, mert a játékban igaz benne van, de elrettentő mégis. Ha aszimmetrikusan játszunk vele és ott valaki úgy kezd, hogy alacsony az erényszintje, akkor is jellemzőbb, hogy ő is próbál fentebb menni, mert végeredményben szerintem sosem kifizetődő, hogy lent maradsz a sávon. Szóval szerintem bár benne van a játékban a rossz példa, de szerintem jól tanít a játék, hogy ne válaszd azt az utat.
A Nyugati Királyság játékoknál átívelő téma az erény-korrupció skálán való mozgás, ahogy az előttem szóló bölcsen megjegyezte, a játék hosszú távon bünteti a korrupciót: adósságot halmozol fel, elkap az inkvizíció, vagy csődbe viszed a birodalmat. A játék grafikája sokakat elriaszt, de a Dél Tigris játékoknál - bár ugyanaz a grafikus - a karakterek kevésbé groteszkek, és a színek sem olyan komorak, és az erény-korrupció témát is elhagyták. Azokra nézz rá, hátha megjön hozzá a kedved.
Az erőszakos témákhoz (amelyek az élet részei bizonyos fokig). A játékok valóban formálhatják a személyiséget, bizonyos életkorig, de egy bizonyos életkor után már inkább egyfajta levezető funkciót töltenek be az erőszakos témájú játékok, amely jelenségért a struktúráink tökéletlenségeit lehet hibáztatni, de a játékokat nem feltétlenül érdemes (vannak olyanok is amelyeket lehet). Senki nem kezd el felnőttként baseball ütővel embereket verni 100 dollárokért és autós ámokfutásba kezdeni, mert GTA-zott x órát. Ez inkább szerepjáték bizonyos értelemben. Ha neked antipatikusak ezek a témák az rendben van, csak szerintem itt nem a befolyásolási kockázazokról van szó elsősorban. A Sheriff of Nottingham-mel kapcsolatban továbbra sem tudok egyetérteni, a blöffölés lehet hazugság is és azt gondolom, hogy a vele társasozók túlnyomó többsége egyáltalán nem érzi becsapva magát amikor megvétel után kipróbálja a játékot. 8-10 éves gyerekekkel persze nem játszanám (egyébként is inkább barátokkal), de egy 14-16 éves gyerekkel már gond nélkül, nem fog tőle elromlani. Illetve, ha ettől elromlik, akkor ott komoly családi gondok, hiányosságok vannak, de ilyen alapon bármi elronthatja. A helyén érdemes kezelni a játékot. A Nottingham nem népszerűsíti a félrevezetést, hazugságot, csak szerepjátékosan használja, a lényeg az együtt szórakozás, a győzelem mellett persze. Vannak kooperatív játékok, van aki azokat szereti jobban, de nem mindenki és nem gondolom, hogy egy kooperatív játék alapvetően jobb, csak mert kooperatív. A játék történetébe vetített moralitás szempontjából ne hagyjuk ki (ha ez releváns szempont ennél a darabnál), hogy mi elvileg a gonosz sheriff-et és rendszerét akarjuk átverni, hogy majd bármit (mondjuk jót) csináljunk a későbbiekben. A grafika pedig egyértelműen parodisztikus, amellyel hangsúlyozza is a játék, hogy nem érdemes túl komolyan venni. Egyébként ha Robin Hood létezett, valójában egy Rózsa Sándor jellegű útmenti rabló lehetett, hogy milyen mázat építettek rá egy másik kérdés. Bocs, ha kicsit hosszabb lett, egyébként klassz volt a videó ismét, ha neked most ez a ritmusod, akkor így jó, hogy jönnek.
Illetve, a Kaméleonban a megtévesztés szerintem nagyon is eszköz, eszköze az eredményességnek, a le nem bukásnak. Van benne feladat, de ilyen értelemben minden megtévesztés egy feladat, csak maximum más módon zajlik.
Szerintem túl gondokod ezt a társasjátékból rosszat tanul ez kb ugyan az mint a videojatekoknál, ha a szűlő kommunikál a gyerekkel elmomdja neki mit miért akkor nem lesz ez amit te végig vezettél.
Szia Robi.
Köszönöm, hogy foglalkoztál a számomra érdekes témával, még ha nem is fogsz velük játszani. Mind ettől függetlenül szeretnék köszönetet mondani a munkáságodért mert nagyon jó az amit csinálsz. Viszont még mindig várom a top 10 szóló listádat. 😊
Utazás a múltba - van benne soló mód, sosem próbáltam. Angol nyelvű csatornán néztem már videót egyedüli végigjátszással.
Szia! Nagyon jók a videóid, szívesen nézem őket. Amit még szívesen látnék az az Impression és a Zhanguo The First Empire. Előbbi egy igen szép magyar alkotás, utóbbinak pedig nagyon dícsérik a szóló módját és erejét.
Szeretnék az Egy szép új világ mellet kardoskodni, mert szerintem az valóban egy absztrakt játék 6 színkocka, férfi, néni token kész. Írok/írtam egy levelet Robertnek, itt most nem fejtem ki miért jó ez a játék és ha egyszer felkerül a csatornára, akkor: szívesen :)
Szia Robi! Köszi az újabb Q & A részt. Azt szeretném jelezni neked, hogy a Vörös katedrális nagyon más játék, mint a Fehér várkastély, mégha kockák vannak mindkettőben és ugyanaz a szerzőpáros. A vörös katedrálisban a kockákat csakis nyersanyagszerzésre használjuk egy okos rondell mechanika segítségével, míg a Fehér várkastélyban mondjuk úgy, hogy mindenre is. De itt meg rondell nincs egyáltalán. Véleményem szerint a két játék abszolút nem egy kategória.
Gaia Project ha témában nem tetszik csak, akkor ajánlom a Terra Mysticát. Nekem is az van meg, sokkal jobb téma, fa komponensekkel, a sok fröccsöntött műanyag helyett. Bár ez is picit misztikus téma, de talán azt jobban kedveled.
A Teoticuacan és Tekhenu esetén nem értettem teljesen ezt a szellemes témát. Ezek nem szellemes témájúak. Ezek a közép-amerikai és egyiptomi civilizáció témájára épülnek. Igen, többistenhit, de ebben az értelemben inkább történelmi játék, mint elvont szellemes. Egyébként ajánlom még a Tabannusi-t (méltatlanul elfelejtett játék) vagy a Tiletum-ot. Ezek inkább szólnak az építkezésről és kevésbé az istenekről (a Tiletum egyáltalán nem szól istenekről).
A Notthingham bírája játéknál elmondottakkal egyetértek veled, leginkább azzal a részével, hogy nincs következménye, nem kapsz negatív dolgot a játéktól, sőt, ha jól hazudsz, akkor kapsz sok pénzt stb. Viszont ezt hagy állítsam szemben az általad ellenzett NyKÉ játékkal. Mondod, hogy az is tanít a rosszra, hogy menj a feketepiacra és akkor többet kapsz, jutalmaz. De ez ott valójában nem igaz, rövid távon jutalmazva vagy, de a játék végül megbüntet ezért, mert börtönbe kerülsz, kapsz adósságkártyát, ami -2 pont a játék végén. Illetve egy erényszint alatt nem építheted a katedrálist, ami ismét pontoktól foszt meg. Családdal játszottuk már többször ezt a játékot és nekem az a tapasztalatom, hogy szinte soha nem ment senki a feketepiac vonalra, mert a játékban igaz benne van, de elrettentő mégis. Ha aszimmetrikusan játszunk vele és ott valaki úgy kezd, hogy alacsony az erényszintje, akkor is jellemzőbb, hogy ő is próbál fentebb menni, mert végeredményben szerintem sosem kifizetődő, hogy lent maradsz a sávon. Szóval szerintem bár benne van a játékban a rossz példa, de szerintem jól tanít a játék, hogy ne válaszd azt az utat.
A Nyugati Királyság játékoknál átívelő téma az erény-korrupció skálán való mozgás, ahogy az előttem szóló bölcsen megjegyezte, a játék hosszú távon bünteti a korrupciót: adósságot halmozol fel, elkap az inkvizíció, vagy csődbe viszed a birodalmat. A játék grafikája sokakat elriaszt, de a Dél Tigris játékoknál - bár ugyanaz a grafikus - a karakterek kevésbé groteszkek, és a színek sem olyan komorak, és az erény-korrupció témát is elhagyták. Azokra nézz rá, hátha megjön hozzá a kedved.
Ajánlanám az Arkwright:a kártyajáték nevezetű játékot. Volt radaron, vagy nem érdekelt a téma?
Az erőszakos témákhoz (amelyek az élet részei bizonyos fokig). A játékok valóban formálhatják a személyiséget, bizonyos életkorig, de egy bizonyos életkor után már inkább egyfajta levezető funkciót töltenek be az erőszakos témájú játékok, amely jelenségért a struktúráink tökéletlenségeit lehet hibáztatni, de a játékokat nem feltétlenül érdemes (vannak olyanok is amelyeket lehet). Senki nem kezd el felnőttként baseball ütővel embereket verni 100 dollárokért és autós ámokfutásba kezdeni, mert GTA-zott x órát. Ez inkább szerepjáték bizonyos értelemben. Ha neked antipatikusak ezek a témák az rendben van, csak szerintem itt nem a befolyásolási kockázazokról van szó elsősorban.
A Sheriff of Nottingham-mel kapcsolatban továbbra sem tudok egyetérteni, a blöffölés lehet hazugság is és azt gondolom, hogy a vele társasozók túlnyomó többsége egyáltalán nem érzi becsapva magát amikor megvétel után kipróbálja a játékot. 8-10 éves gyerekekkel persze nem játszanám (egyébként is inkább barátokkal), de egy 14-16 éves gyerekkel már gond nélkül, nem fog tőle elromlani. Illetve, ha ettől elromlik, akkor ott komoly családi gondok, hiányosságok vannak, de ilyen alapon bármi elronthatja. A helyén érdemes kezelni a játékot.
A Nottingham nem népszerűsíti a félrevezetést, hazugságot, csak szerepjátékosan használja, a lényeg az együtt szórakozás, a győzelem mellett persze. Vannak kooperatív játékok, van aki azokat szereti jobban, de nem mindenki és nem gondolom, hogy egy kooperatív játék alapvetően jobb, csak mert kooperatív.
A játék történetébe vetített moralitás szempontjából ne hagyjuk ki (ha ez releváns szempont ennél a darabnál), hogy mi elvileg a gonosz sheriff-et és rendszerét akarjuk átverni, hogy majd bármit (mondjuk jót) csináljunk a későbbiekben. A grafika pedig egyértelműen parodisztikus, amellyel hangsúlyozza is a játék, hogy nem érdemes túl komolyan venni.
Egyébként ha Robin Hood létezett, valójában egy Rózsa Sándor jellegű útmenti rabló lehetett, hogy milyen mázat építettek rá egy másik kérdés.
Bocs, ha kicsit hosszabb lett, egyébként klassz volt a videó ismét, ha neked most ez a ritmusod, akkor így jó, hogy jönnek.
Illetve, a Kaméleonban a megtévesztés szerintem nagyon is eszköz, eszköze az eredményességnek, a le nem bukásnak. Van benne feladat, de ilyen értelemben minden megtévesztés egy feladat, csak maximum más módon zajlik.
Szerintem túl gondokod ezt a társasjátékból rosszat tanul ez kb ugyan az mint a videojatekoknál, ha a szűlő kommunikál a gyerekkel elmomdja neki mit miért akkor nem lesz ez amit te végig vezettél.