Post - Apokalyptisch

A világ mozdulatlanul fekszik, csak hamu a szélben,
Elmúlt álmok, lángok emésztik.
Törött üveg, szürke égbolt,
De a sötétség mélyén még mindig világít a kék.
A romok között egy szív még hangosan dobog,
A csend közepén az ember, aki bízik.
A csillagok messze vannak, de a remény még mindig közel,
Egy szikra az ürességben, egy utolsó hurrá.
Romokon táncolunk, az idő árnyékában,
Viharok visszhangjában, felszabadult élet.
A hamuból feltámadunk,
Tűzzel a szívünkben, új kezdet.
Kialudtak az utcák, fénynek nyoma sincs,
De az árnyak mögött egy arc ébred.
Együtt a poron át, lépésről lépésre,
A sebek begyógyulnak, hagyjuk magunkat vándorolni.
Romok között egy szív még hangosan dobog,
A csend közepén az ember, aki bízik.
A csillagok messze vannak, de a remény közel marad,
Egy szikra az ürességben, egy utolsó hurrá.
Romokon táncolunk, az idő árnyékában,
Viharok visszhangjában, felszabadult élet.
A hamuból feltámadunk,
Tűzzel a szívünkben, új kezdet.
A világ, összetört, de mi még itt vagyunk,
Elveszett lelkek, egy kórus, mely nem hal meg.
Egy dal a földnek, egy suttogás a füstben,
Egy eskü, hogy a holnap békét enged.
Romokon táncolunk, az idő árnyékában,
Viharok visszhangjában, szabaddá tett élet.
A csillagok messze vannak, de az ég tiszta,
Egy új fejezet, egy új év.