A borderline személyiségzavar is egy spektrumon helyezkedik el, vannak jól funkcionáló borderek, viszont egy erős borderline már hozza mind a hét jellemzőt.
Tűpontos. 👌💙 Írom ezt borderline-ként, akit 11 éve diagnosztizáltak.. Valóban igaz, egy nárcisztikus és egy kodependens szülő gyermeke vagyok, valószínűleg kisgyerekként alakult ez ki nálam. Még annyi érdekességet tennék hozzá, hogy csak a számunkra fontos emberekkel van meg ez az intenzitás.. Pl. én így vagyok vele, aki nem vált ki belőlem erős érzelmi reakciót, azzal nem viselkedem így. De épp az egyik pont, a gyűlölet-szeretet váltakozása az, ami miatt nehéz otthagyni egy toxikus, pl. nárcisztikus emberrel való kapcsolatot.. Hiszen szinte ez a normális.. Viszont egy nárcisztikus soha nem ad elég visszacsatolást (kivéve ugye a legelején, amikor el is túlozza, de ez fel sem tűnik gyakran), úgyhogy egy idő után az érdeklődés hiánya számomra unalmassá válik. Bár minden pont igaz, vagy igaz volt rám, az elmúlt évek és némi önismeret segítségével néhányat sikerült elhagynom/szelídítenem.. Pl. öngyilkossággal sosem fenyegetőznék ma már (illetve nem is tenném meg, találtam életcélt, ami ezt nem engedi), a szerhasználat is a múlt szerencsére, illetve megtanultam kontrollálni az érzelmi hullámvasutat, különben a munkavégzésre sem lennék alkalmas. Persze a szélsőségek maradtak... De már magamban élem meg és dolgozom fel őket. Viszont nagyon rosszul tud esni, amikor a borderline-t is valami ördögtől való személynek írják le, aki szándékosan tesz tönkre kapcsolatokat, stb. Nekünk épp elég nehéz magunkkal...
Igy van. Igazad van. Nálam önkárositás nincs, ès szerek, se tulzott vásárlás, szerencsejàtèk, de a gyülölök-szeretek okè. Ès az èrzelmi labilitás. De ez van. De nàlam mèlyebb èrzèsű embert nem találni. Meg empatikusat. Valami jo is szoruljon belènk ..🙃🌸
@@krisztinakerekesnemolnar3240 így van, a mély érzéseket nem cserélném el semmiért.. A szeretetünk valódi mélységét mutatja, hogy képesek voltunk szeretni nárcisztikus személyiségzavaros embert is... de azért vigyázni is kell magunkra. :)
Gratulálok, hogy dolgozol magadon az önmagad, és mások érdekében. Hidd el, mindnyájan küzdünk önmagunkkal, nem szabad csak belenyugodni, és azt mondani, hogy betegség, és elfogadni, amibe tönkremegy a környezetünk. Sok sikert kívánok sok szeretettel💗
@@liniii6ezt úgy érted, hogy akit a legjobban szerettek, általában őket bantjatok meg jobban? Tudatosan? Magát a betegséget te pl kezeled? Szedsz rá gyogyszert? Anélkül nem lehet javulás?
5 éve van egyéni heti rendszerességű terápiám borderline-ként. Én csak annyit tennék hozzá, hogy ez azokra igaz, akik még nem tudják a saját diagzózisukat, de ha valaki megtudja és elkezdi a terápiát, meg tud tanulni más gondolkodást, amit minden nap alkalmaz. Borderline-ként ez nyomott be nekem egy gombot, hogy nem hangzik el, hogy ez kezelhető. ❤
szia, én bipoláris vagyok, réges-régen még a Csernus diagnosztizált. Sajnos sok az átfedés a borderline-nal, de nem ugyanaz. Köszönöm Neked, mert most értettem meg.
Ezt most nem tudom leírni, milyen hasznos volt számomra, mert volt két mondat - magyarázat, amivel nagyon megfogtál és betalált! Emiatt akartam írni és itt a kommentelők egyike: linii6 is olyat írt, amért Neki is külön hálás vagyok! Óriási köszönet ezért!✌💜 (Love, Hate, Love - Alice In Chains) 😉
Azt olvastam,hogy a Complex posztraumàs szindrómát rendre összekeverik vagy még szakemberek is félrediagnosztizàljàk borderleinnak. Kedves Balàzs,te mit gondolsz erről? Köszönöm a vàlaszod előre is!
Teljesen érthető hogy sokan félrediagnosztizálják mivel akik hosszú időn át voltak nárcisztikus bántalmazó kapcsolatban azok utána megfelelnek a borderline diagnosztikai kritériumainak.
@@bennfentes77 Köszönöm Balàzs! De akkor mégsem azok,vagy de? Vagyis mit kezdjünk a komplex posztraumàs szindrómànkkal,mi,akik nàrciszok közt éltünk sokan?
Nem azok, csak ideiglenesen felelnek meg a BPD kritériumainak. A CPTSD hatékonyan kezelhető terápiákkal, ha beütőd a google-ba rengeteg információt kapsz a kezelési lehetőségekről.
Szia! Honnan mehetek biztosra,hogy borderline szemelyisegzavarom van-e? Tudsz esetleg ajanlani szakembert? A kornyezetemben élők szwrint borderline szemelyisegzavarom van es oszinten szolva en is igy erzem hogy valami nem oke de szeretnek biztosra menni.Kihez forduljak segitsegert?
Hát igen... 👌A volt barinőmre legfőkèppen a 4-5-6-os pontok erőteljesen jellemzőek a mai napig is, de azèrt szerinte èn vagyok a nárcisztikus pszichopata. 😂😂 Pedig csak próbáltam feltárni, kivezetni ebből. 👌🤷😥 Persze hogy nem ismeri be, termèszetesen nem sikerült 8 hónap alatt sem, feladtam. 🤷 Pápá. 👌 Ettől jobban szeretem már magam, minthogy vègeláthatatlan küzdelmet folytassak egyoldalúan. 😥
Szia! Szeretném megkérdezni, hogy mi járulhat hozzá, hogy valakinél ez a személyiségzavar kialakuljon? Gyerekkori elhanyagolás, kötődési zavarok, szülői elutasítás ... ?
@@bennfentes77 ha valaki 3 éves koráig gyerekotthonban nevelkedik, ettől is lehet borderline? Vagy ez úgymond az alapja egy személyiségzavarnak, ami kialakul felnőtt korára? Az új családi közeg befolyásolhatja ezt egy 3 éves gyerek további fejlődésében? Például diszfunkcionális család fogadja örökbe? Vissza fordíthatja-e a kötőseiben sérült gyerekeben egy új, jól funkcionáló család ezt a törést?
Az, hogy valakinek van-e személyiségzavara, több tényezőtől függ, és az egyik legfontosabb tényező az, hogy milyen élményeket élt át a fejlődése során. A gyermekkori traumatikus események, mint például a szülőktől való elválás, az elhanyagolás, az érzelmi vagy fizikai bántalmazás, vagy a hosszabb időn át tartó gyermekotthonban nevelkedés, valószínűsíthetően hozzájárulnak a személyiségzavarok kialakulásához. Minden gyermek egyedi, és a korai évek traumatikus élményei különböző módon hatnak a későbbi fejlődésre. Az is lehetséges, hogy a gyermeknek később is problémái lehetnek a határok és az érzelmi szabályozás terén, még akkor is, ha pozitív mintákat kap a nevelőszülőktől.
Én még hozzáfűzném azt a paradox - sőt felháborítónak látszó - helyzetet, amit úgy nevezhetnénk, hogy: elkényeztetés. Jólétben élő szülők gyermekeinél figyelhető ez meg, amikor mondhatni "mindent megadnak neki", és ezt tényleg jóindulatúan teszik. Csakhogy újabb felismerésként (Dr. Anna Lembke), maga a jólét, a bőség, a könnyen megkapható élvezetek súlyos állapotba vihetik az egyént (dopamin-rezisztencia), amely a gyerekre is hat, és a gyerek az ilyetén mentálisan torzult szülőktől szintén traumákat, érzelmi elhanyagoltságot kap. Az egyik lényeges pont, amiben sérül: az erőfeszítésekre való képesség, mert a dopamin-rezisztenciának ez az egyik hatása. A teljesen elhanyagolt gyerek (akit hosszú időkre magára hagynak) felhagy az erőfeszítésekkel, jó gyerekké válik, és felnőttkorra ez a "jó gyerek akarok lenni" rögzül benne, amelyben kibontakoznak különböző zavarok (pl. ADHD is) társulhatnak a borderline mellé (nárcisztikusnál ehelyett a "jó gyerek vagyok, ugye?"). Ha pedig "mindent megadnak", akkor értelmetlenné válik a küzdelem, az erőfeszítés, amely - evolúciósan - az emberi faj lételeme, és felnőttkorra ezzel szembesülve alakul ki a "nem vagyok elég jó másoknak", vagy a "Jó, tökéletes vagyok, és a többiek a bénák" érzése (bordelline/nárcisztkus). Tulajdonképpen - Dr. Máté Gábor szerint - minden generációról generációra száll át, egyik szülő, nagyszülő, dédszülő sem vétkes, mert sérültségét ő maga is csak kapta a szüleitől, és általában maga sem tud róla, hogy van neki. És mindezek mélyén egy nagyon régi trauma megélése húzódik a múltban, amely hetedíziglen hat. (itt is ajánlom Dr. Máté Gábor: Normális vagy c. könyvét mindenkinek). Bizonyos körökhöz is eljutottak a fentiek, és napjainkban egy olyan pokoli gyógyíron gondolkodnak, amely hatásos(!) ugyan, de ugyanez okozta azt a nagyon régi traumát.
Nekem egy kérdésem lenne! Mi történik egy nárcisztikussal egy teljes kollapszus után?! Talán a Nárcisztikusok koronázatlan királynője voltam. Egy borderline anya neveléséből... Embereket tettem tönkre körülöttem. Szinte mindenkit, akit a hálómba tudtam csalogatni. A lealázásuk, kihasználásuk...és ezáltal a saját érdekeim felé vezető győzedelmes út ami boldoggá tett. Évekig nem tudtam, hogy ki vagyok. Mit akarok. Csak egy vezérelt, az általam kitalált életmese, a bele szőtt hazugságok millója és az abba megfullasztott "áldozatok". Nem tudom, hogy a gyermekkori traumáimnak köszönhetően lettem -e ilyen. Vagy ha minden úgy alakul velem, mint egy átlagos gyerekkel, akkor mi lett volna ... A gyerekkoromban annyi rosszat kaptam lelkileg és testileg is, hogy talán ezek a bántalmazások a legmorbidabb elképzeléseknek tehetnek eleget ... Talán... És ez nem önsajnáltatás, ezek tények. Két éve megtörtént a teljes kollapszus az életemben. Amikor az utolsó embert a közelemben is eltapostam, már senki nem maradt mellettem. Ekkor mind fizikálisan,mind lelkileg és igazából ahogy csak lehet összetörtem. A konkrét okot magam sem tudom. Megtörtem. Talán mert nem maradt akiben kapaszkodhattam volna?! ... Talán... Ilyen véget ért a borderline anyám története is, mikor élete utolsó szakaszában teljesen magára maradt. Talán még időben volt. Talán még nem volt késő nekem felismerni és beismerni. Nehéz volt. Leginkább tudod mi? Belátnom magam előtt. Felismerni napról napra, minden egyes hibám. Hogy igenis vannak hibáim. Hogy egy senki vagyok. ... Napról napra nehezebb lett. És talán még mindig nehezedik, néha...ha éjjel rémálmok gyötörnek, úgy érzem nem bírja el a lelkem. Tudod melyik érzés a legnehezebb? A bűntudat!!! Nem tudom meddig bírok nap mint nap a tükörbe nézni, és nem lehányni magam, és az emberek szemébe nézni akiket tönkretettem a viselkedésemmel. A kérdésem... Mi történik egy nárcisztikussal? Mi fog majd történni velem?
Mindenki okkal és céllal olyan, amilyen. Hogy az adottságainkat mire használjuk az a tudatszintünkön és a szabad akaratunkon múlik. Mindegyiken lehet dolgozni. Tehát szerintem az lesz veled, amit teremtesz magadnak.
Tetszik, amit látok. Örülök, hogy valaki túllép a nárcizmuson. Ez a legnehezebb rész. Nem tudom, hogy jó-e amit írok, de szerintem el kell számolnod magaddal és a többi emberrel, akiket megbántottál. Sajnos nem lesz könnyű, mert mivel nárci voltál, azt fogják hinni, hogy megint csak manipulálni akarod őket. Tanulj meg tükörbe nézni és szeretni magadat. Találj magadban valamit, aminek örülni tudsz. Esetleg naplót vezetni. Hianypótló lenne egy nárcisztikus kiútja. Kitartást, várunk!
A téma terjedelmes. Itt is sokat tanulhatunk, de javaslom még pl. Barbara csatornáját (Nárcisz Coach), amely már évek óta rengeteg ismeretanyaggal lát el mindenkit. Na és persze ott van prof. Sam Vaknin (Barbara gyakran utal rá), aki már csaknem 30 éves munkásságával felfejtette ezt az addig elhanyagolt témát. 190-es IQ-val maga is nárcisztikus (azaz NPD-s, de APD-s is, amelyet régen pszichopatának hívtak), és pl. Budapesti előadása (amire Barbara hívta meg) egyszerűen káprázatos (bár majd 4 órás). S újabb fejlemény, hogy a nárcisztikusságra - amely eddig kezelhetetlennek bizonyult - kidolgozott egy kezelési módszert (Cold Terápia), amely sokkal tartósabb hatású mint azok a kísérletek, amelyektől pár hónap után az egyén visszaesik. (A több tucat gyógyult közül egy se esett nála vissza). Jómagam Dr. Anna Lembke felismerése (dopamin-rezisztencia) és Dr Máté Gábor több évtizedes orvosi tapasztalata a traumákról, és a függőségekről, kezdem egy más színben, más paradigmában látni mindezt. Azt, amit nárcisztikus forrásnak neveznek, s ami nélkül a nárcisztikus összeomlik, egy mentális drognak látom, s az összeomlás a kényszerelvonókúra tüneteit mutatja, amely minimum hetekig is eltart - akár az igazi drognál - és a súlyos (gyakran testi) tünetek visszarántanak, ha előbukkan egy újabb áldozat. A pszichológia szerint itt nincs más út, mint "lecserélni" a függőséget egy másikra, hiszen a mélyen elásott, s fel sem ismert trauma folyton dolgozik, és kielégülésre vár. Ám a csapda éppen az, hogy bármi is a függőség élvezeti forrása, hosszú távon a dopamin-rezisztencia csak mélyíti a belső mentális állapot depresszív állapotát. Ám új lehetőséget mutat Dr. Máté Gábor, akinek új könyvét: "Normális vagy" melegen ajánlom mindenkinek.
@@riodrape7748 Máté Gábor zseniális. Engem anno Feldmár András mentett meg egy számomra teljesen kilátástalannak vélt élethelyzetből, az kb. 2008 környékén volt. Mostanra már mindkettőjük munkája és-vagy hivatása ajándék számomra! (Még, ha Ők nem is kedvelik egymást) Nem véletlen, két Vancouver-ben élő 56-os Magyar (és ami számomra abszolút lényegtelen, de talán számukra nem, zsidó családból is származnak...lehet ez már túl sok egyezés kettejük közt. Pedig két ilyen koponya összedughatná a fejét...) Na mindegy, ajánlom mindkettőjüket szívvel!
A saját nevemben beszélek.. Nem tudom, hogy mi az általános, viszont ahogy megtanultam kontrollálni.. kb. az életemet, azt vettem észre, hogy 1-2 (rejtett) nárcisztikus vonást is "felvettem". Plusz úgy tanultam meg kezelni az érdeklődés hiányát (más emberektől, akiket bármilyen okból érdekesnek találtam), hogy felteszem magamnak a kérdést, hogy mégis mi lehet abban az érdekes számomra, akinek ÉN nem vagyok elég érdekes?! :D És ez furcsa, de beválik. Kicsit nárcisztikusan hangzik talán. Viszont soha nem leszek empátiahiányos, érzelemmentes, stb. Sok mindenben egy valódi nárcisztikus ellentéte egy borderline-nak.
Én rejtett nárcisztikus vagyok ... és ránk (rejtett nárcikra) is nagyon igaz az impulzivitás. ( Rám az, hogy szeretek nagyon költeni olyan dolgokra: ami által jól érezhetem magam / hatalmat szerezhetek / vagy figyelmet szerezhetek. )
Nem mindegy, hogy a nárcisztikus vonások önvédelemből vannak, vagy valóban meggyőződésből vannak ezek jelen. Ha eltörik bennem minden, akkor sajnos másodlagos pszichopatává válok. Most már sokat enyhült, ha nem élem meg a teljes apokalipszist akkor nem kapcsol be, márpedig sokkal stabilabb vagyok. Viszont a "gyógyulásban" nagyon sokat segített túllépni a dolgokon/átlépni. Hiszen, hihetetlenül kegyetlen tudok lenni és érzelemmentes kritikus helyzetekben és ezt a vonásomat sikerült csak az ilyen helyzetekbe pozíciónálni. Lehet ezt nevezni másodlagos pszichopátiának is, de lehet nevezni kurva nagy akaraterőnek is. Mindegy mivel cimkezzuk fel. Bizonyos mértékig mindenki nárcisztikus, pszichopata, borderline...stb .. az a nem mindegy hogy mekkora mértékben fedi le a személyiséget és hogy mennyire a személyiség része. Maga a személyiség mennyire rugalmas. Szerintem a nárcizmus könnyen kezelhető, hiába állítják be úgy hogy nem, egyszerűen merni kell koppanni... Aki mer, az képes felnőni és elhagyni azt a képet amit maga elé tart, és keresztül verekszi magát a bizonytalanságon, az önbizalom hiányon és felelősséget vállal és nem szegyenkezik többé. A borderline képes arra, hogy irányítsa magában ezeket a tényezőket, meg a "normális ember" se tudja. Ha gyáva valaki akkor nincs esély és ha ragaszkodik ahhoz hogy mindenki szar de ő még szarabb akkor sincs és mindenben ezt látni. Hiedelem alapú ez a szemléletmód. Nem lehet mély meggyőződésünk semmiről, ezek a szemelyisegzavarok melegágyai. Ennyi az élet, rövid és kevés és nincs hatalmunk magunkon kivül. Mert ennyi az ember, mindenki ennyi. A teljes bizonytalanság, és ha ezzel megtanulni együtt élni, elfogadni mindent kellő onzetlenseggel ,akkor nyerünk. Márpedig meg lehet csinálni.
A videóban egész csinos az a borderlány 💕 Nekem ez az a személyiségzavar amit soha nem tudok felfogni vagy megérteni. A nárcisztikust például könnyebben el tudom képzelni milyen lehet belülről, lehet bennem is van pici, talán azért. Hétköznapibb is, gondolom. De ez a borderline szembe megy az én logikámmal, nem áll össze egy képpé. Viszont érdekes.
@@noemil581 Ha társadalmi szinten nézem akkor a nárcisztikus probléma igazából egy büntetés azon dolgok miatt amiket napi szinten elkövetünk egymás ellen. A nárcisztikus nyilván nem azt az embert bünteti aki őt azzá tette ami, de ha egy nagyobb halmazt nézünk akkor az van, hogy egy közösség kitermel magának problémás elemeket amiktől szenvedni fog később. Talán itt lenne a megoldás is valahol, nem az egyéni terápiákkal. Egy barátommal csevegtünk erről egyszer és arra jutottunk, hogy a pszichológia kutatómunkája sokszor nem más mint a "büdös bunkó" meg az "arrogáns köcsög" tudományos formavilágba öntése. A borderline a nárcihoz képest magas művészeti ág.
Ez érthető, ahogy a videóban is elhangzik, ennél a személyiségzavarnál az érzelmek dominálnak nagyon erősen, érzelmi alapú döntések, cselekedetek, ezeket kívülálló nehezen értheti meg racionálisan.. Kivéve talán ha volt már ilyen esettel dolga, vagy eléggé empatikus.. De csak talán, ebben nem vagyok biztos. Nekem a nárcisztikus zavarral élő emberek logikája volt idegen, de idővel megértettem.. Viszont a mai napig újra és újra emlékeztetnem kell magam erre, ha nárcisztikus emberrel kerülök bármilyen kapcsolatba (egész más "logikát" kell elképzelni, mint "normál" esetben)
Arra is válaszolsz hogy szegènyek mitől lettek ilyenek? Nem boldogan teszi ezeket. Szenved. Mert a gyerekkorban a kutya nem nevelte bele szeretettel hogy az indentitása meg legyen, èrzelmi szüksègletei ki legyenek elègitve, ne rettegjen ès csak megfelelni akarjon mindenkinek. Hogy önmaga lehessen ès èrtèkes Ezek a tünetek persze gàzok. De a társadalom is az aki ezeket a szülőket befolyàsolta ès legyártotta. Bocs.
Háromféle lehetőség is szóba kerülhet. 1. A szülők bántalmazzák gyerekeiket, vagy nem segítik őket abban, hogy be tudjanak illeszkedni a közösségekbe - úgy, hogy olyanok lehessenek, mint a többiek. Ezzel létrehozva az érvénytelenítő környezetet. 2. Egy szexuális, vagy egy fizikai erőszak miatt ... ami következtében senki sem állt ki mellettük, hogy elfogadja a történéseket. 3. Mindenki sértegeti őket - hogy semmiben sem jók, vagy nem néznek ki jól. Senkitől sem kap pozitív visszajelzést. Ez a három lehetőség: nárcisztikus, szociopata, vagy akár borderline személyiségzavart is okozhat.
Elmebetegek, és kész. Be kéne zárni őket, hogy a normális embereknek nyugtuk legyen. Így születtek, ez van, nyugodjanak bele, és ne zavarjanak másokat. Karma, majd a következő jobban sikerül. 🙂
Tűpontos. 👌💙 Írom ezt borderline-ként, akit 11 éve diagnosztizáltak.. Valóban igaz, egy nárcisztikus és egy kodependens szülő gyermeke vagyok, valószínűleg kisgyerekként alakult ez ki nálam. Még annyi érdekességet tennék hozzá, hogy csak a számunkra fontos emberekkel van meg ez az intenzitás.. Pl. én így vagyok vele, aki nem vált ki belőlem erős érzelmi reakciót, azzal nem viselkedem így. De épp az egyik pont, a gyűlölet-szeretet váltakozása az, ami miatt nehéz otthagyni egy toxikus, pl. nárcisztikus emberrel való kapcsolatot.. Hiszen szinte ez a normális.. Viszont egy nárcisztikus soha nem ad elég visszacsatolást (kivéve ugye a legelején, amikor el is túlozza, de ez fel sem tűnik gyakran), úgyhogy egy idő után az érdeklődés hiánya számomra unalmassá válik. Bár minden pont igaz, vagy igaz volt rám, az elmúlt évek és némi önismeret segítségével néhányat sikerült elhagynom/szelídítenem.. Pl. öngyilkossággal sosem fenyegetőznék ma már (illetve nem is tenném meg, találtam életcélt, ami ezt nem engedi), a szerhasználat is a múlt szerencsére, illetve megtanultam kontrollálni az érzelmi hullámvasutat, különben a munkavégzésre sem lennék alkalmas. Persze a szélsőségek maradtak... De már magamban élem meg és dolgozom fel őket. Viszont nagyon rosszul tud esni, amikor a borderline-t is valami ördögtől való személynek írják le, aki szándékosan tesz tönkre kapcsolatokat, stb. Nekünk épp elég nehéz magunkkal...
Igy van. Igazad van. Nálam önkárositás nincs, ès szerek, se tulzott vásárlás, szerencsejàtèk, de a gyülölök-szeretek okè. Ès az èrzelmi labilitás. De ez van. De nàlam mèlyebb èrzèsű embert nem találni. Meg empatikusat. Valami jo is szoruljon belènk ..🙃🌸
@@krisztinakerekesnemolnar3240 így van, a mély érzéseket nem cserélném el semmiért.. A szeretetünk valódi mélységét mutatja, hogy képesek voltunk szeretni nárcisztikus személyiségzavaros embert is... de azért vigyázni is kell magunkra. :)
Gratulálok, hogy dolgozol magadon az önmagad, és mások érdekében. Hidd el, mindnyájan küzdünk önmagunkkal, nem szabad csak belenyugodni, és azt mondani, hogy betegség, és elfogadni, amibe tönkremegy a környezetünk. Sok sikert kívánok sok szeretettel💗
@@juditlow7621 Köszönöm szépen, igyekszem. :) ❤️
@@liniii6ezt úgy érted, hogy akit a legjobban szerettek, általában őket bantjatok meg jobban? Tudatosan?
Magát a betegséget te pl kezeled? Szedsz rá gyogyszert? Anélkül nem lehet javulás?
5 éve van egyéni heti rendszerességű terápiám borderline-ként. Én csak annyit tennék hozzá, hogy ez azokra igaz, akik még nem tudják a saját diagzózisukat, de ha valaki megtudja és elkezdi a terápiát, meg tud tanulni más gondolkodást, amit minden nap alkalmaz. Borderline-ként ez nyomott be nekem egy gombot, hogy nem hangzik el, hogy ez kezelhető. ❤
Nagyon igazak .10/10 😔
Köszönöm szépen a jó videót továbbra is 😘
szia, én bipoláris vagyok, réges-régen még a Csernus diagnosztizált. Sajnos sok az átfedés a borderline-nal, de nem ugyanaz. Köszönöm Neked, mert most értettem meg.
Miben másabb?
Ezt most nem tudom leírni, milyen hasznos volt számomra, mert volt két mondat - magyarázat, amivel nagyon megfogtál és betalált! Emiatt akartam írni és itt a kommentelők egyike: linii6 is olyat írt, amért Neki is külön hálás vagyok!
Óriási köszönet ezért!✌💜
(Love, Hate, Love - Alice In Chains) 😉
Meg is válaszoltam magamnak a kérdésemet, a videód alapján! Köszi ezt a sok munkát!
Azt olvastam,hogy a Complex posztraumàs szindrómát rendre összekeverik vagy még szakemberek is félrediagnosztizàljàk borderleinnak. Kedves Balàzs,te mit gondolsz erről? Köszönöm a vàlaszod előre is!
Teljesen érthető hogy sokan félrediagnosztizálják mivel akik hosszú időn át voltak nárcisztikus bántalmazó kapcsolatban azok utána megfelelnek a borderline diagnosztikai kritériumainak.
@@bennfentes77 Köszönöm Balàzs! De akkor mégsem azok,vagy de? Vagyis mit kezdjünk a komplex posztraumàs szindrómànkkal,mi,akik nàrciszok közt éltünk sokan?
Nem azok, csak ideiglenesen felelnek meg a BPD kritériumainak. A CPTSD hatékonyan kezelhető terápiákkal, ha beütőd a google-ba rengeteg információt kapsz a kezelési lehetőségekről.
@@bennfentes77 Ó, nagyon köszönöm! Ez óriási segítség! Esetleg csinàlsz videót majd a CPTSD ügyben is?
Szia! Honnan mehetek biztosra,hogy borderline szemelyisegzavarom van-e? Tudsz esetleg ajanlani szakembert? A kornyezetemben élők szwrint borderline szemelyisegzavarom van es oszinten szolva en is igy erzem hogy valami nem oke de szeretnek biztosra menni.Kihez forduljak segitsegert?
Sajnalom ❤ Te nem vagy ördögtől Én is hasonló családban nőttem föl és csodás férjet kaptam aki tudja ezt az impulzív természetet kezelni
❤️
Argus szemmel figyelek bordereskent 👀
Hát igen... 👌A volt barinőmre legfőkèppen a 4-5-6-os pontok erőteljesen jellemzőek a mai napig is, de azèrt szerinte èn vagyok a nárcisztikus pszichopata. 😂😂 Pedig csak próbáltam feltárni, kivezetni ebből. 👌🤷😥 Persze hogy nem ismeri be, termèszetesen nem sikerült 8 hónap alatt sem, feladtam. 🤷 Pápá. 👌 Ettől jobban szeretem már magam, minthogy vègeláthatatlan küzdelmet folytassak egyoldalúan. 😥
Szia! Szeretném megkérdezni, hogy mi járulhat hozzá, hogy valakinél ez a személyiségzavar kialakuljon? Gyerekkori elhanyagolás, kötődési zavarok, szülői elutasítás ... ?
Az esetek többségében a borderline egy nárcisztikus szülő teremtménye.
@@bennfentes77 ha valaki 3 éves koráig gyerekotthonban nevelkedik, ettől is lehet borderline? Vagy ez úgymond az alapja egy személyiségzavarnak, ami kialakul felnőtt korára? Az új családi közeg befolyásolhatja ezt egy 3 éves gyerek további fejlődésében? Például diszfunkcionális család fogadja örökbe? Vissza fordíthatja-e a kötőseiben sérült gyerekeben egy új, jól funkcionáló család ezt a törést?
Az, hogy valakinek van-e személyiségzavara, több tényezőtől függ, és az egyik legfontosabb tényező az, hogy milyen élményeket élt át a fejlődése során. A gyermekkori traumatikus események, mint például a szülőktől való elválás, az elhanyagolás, az érzelmi vagy fizikai bántalmazás, vagy a hosszabb időn át tartó gyermekotthonban nevelkedés, valószínűsíthetően hozzájárulnak a személyiségzavarok kialakulásához. Minden gyermek egyedi, és a korai évek traumatikus élményei különböző módon hatnak a későbbi fejlődésre. Az is lehetséges, hogy a gyermeknek később is problémái lehetnek a határok és az érzelmi szabályozás terén, még akkor is, ha pozitív mintákat kap a nevelőszülőktől.
@@bennfentes77 köszönöm a választ :)
Én még hozzáfűzném azt a paradox - sőt felháborítónak látszó - helyzetet, amit úgy nevezhetnénk, hogy: elkényeztetés. Jólétben élő szülők gyermekeinél figyelhető ez meg, amikor mondhatni "mindent megadnak neki", és ezt tényleg jóindulatúan teszik. Csakhogy újabb felismerésként (Dr. Anna Lembke), maga a jólét, a bőség, a könnyen megkapható élvezetek súlyos állapotba vihetik az egyént (dopamin-rezisztencia), amely a gyerekre is hat, és a gyerek az ilyetén mentálisan torzult szülőktől szintén traumákat, érzelmi elhanyagoltságot kap. Az egyik lényeges pont, amiben sérül: az erőfeszítésekre való képesség, mert a dopamin-rezisztenciának ez az egyik hatása. A teljesen elhanyagolt gyerek (akit hosszú időkre magára hagynak) felhagy az erőfeszítésekkel, jó gyerekké válik, és felnőttkorra ez a "jó gyerek akarok lenni" rögzül benne, amelyben kibontakoznak különböző zavarok (pl. ADHD is) társulhatnak a borderline mellé (nárcisztikusnál ehelyett a "jó gyerek vagyok, ugye?"). Ha pedig "mindent megadnak", akkor értelmetlenné válik a küzdelem, az erőfeszítés, amely - evolúciósan - az emberi faj lételeme, és felnőttkorra ezzel szembesülve alakul ki a "nem vagyok elég jó másoknak", vagy a "Jó, tökéletes vagyok, és a többiek a bénák" érzése (bordelline/nárcisztkus). Tulajdonképpen - Dr. Máté Gábor szerint - minden generációról generációra száll át, egyik szülő, nagyszülő, dédszülő sem vétkes, mert sérültségét ő maga is csak kapta a szüleitől, és általában maga sem tud róla, hogy van neki. És mindezek mélyén egy nagyon régi trauma megélése húzódik a múltban, amely hetedíziglen hat. (itt is ajánlom Dr. Máté Gábor: Normális vagy c. könyvét mindenkinek).
Bizonyos körökhöz is eljutottak a fentiek, és napjainkban egy olyan pokoli gyógyíron gondolkodnak, amely hatásos(!) ugyan, de ugyanez okozta azt a nagyon régi traumát.
Nekem egy kérdésem lenne!
Mi történik egy nárcisztikussal egy teljes kollapszus után?!
Talán a Nárcisztikusok koronázatlan királynője voltam.
Egy borderline anya neveléséből...
Embereket tettem tönkre körülöttem.
Szinte mindenkit, akit a hálómba tudtam csalogatni. A lealázásuk, kihasználásuk...és ezáltal a saját érdekeim felé vezető győzedelmes út ami boldoggá tett.
Évekig nem tudtam, hogy ki vagyok. Mit akarok. Csak egy vezérelt, az általam kitalált életmese, a bele szőtt hazugságok millója és az abba megfullasztott "áldozatok".
Nem tudom, hogy a gyermekkori traumáimnak köszönhetően lettem -e ilyen. Vagy ha minden úgy alakul velem, mint egy átlagos gyerekkel, akkor mi lett volna ...
A gyerekkoromban annyi rosszat kaptam lelkileg és testileg is, hogy talán ezek a bántalmazások a legmorbidabb elképzeléseknek tehetnek eleget ... Talán...
És ez nem önsajnáltatás, ezek tények.
Két éve megtörtént a teljes kollapszus az életemben.
Amikor az utolsó embert a közelemben is eltapostam, már senki nem maradt mellettem.
Ekkor mind fizikálisan,mind lelkileg és igazából ahogy csak lehet összetörtem.
A konkrét okot magam sem tudom.
Megtörtem.
Talán mert nem maradt akiben kapaszkodhattam volna?! ... Talán...
Ilyen véget ért a borderline anyám története is, mikor élete utolsó szakaszában teljesen magára maradt.
Talán még időben volt. Talán még nem volt késő nekem felismerni és beismerni.
Nehéz volt. Leginkább tudod mi?
Belátnom magam előtt.
Felismerni napról napra, minden egyes hibám. Hogy igenis vannak hibáim.
Hogy egy senki vagyok.
... Napról napra nehezebb lett.
És talán még mindig nehezedik, néha...ha éjjel rémálmok gyötörnek, úgy érzem nem bírja el a lelkem.
Tudod melyik érzés a legnehezebb?
A bűntudat!!!
Nem tudom meddig bírok nap mint nap a tükörbe nézni, és nem lehányni magam, és az emberek szemébe nézni akiket tönkretettem a viselkedésemmel.
A kérdésem...
Mi történik egy nárcisztikussal?
Mi fog majd történni velem?
Mindenki okkal és céllal olyan, amilyen. Hogy az adottságainkat mire használjuk az a tudatszintünkön és a szabad akaratunkon múlik. Mindegyiken lehet dolgozni.
Tehát szerintem az lesz veled, amit teremtesz magadnak.
Tetszik, amit látok. Örülök, hogy valaki túllép a nárcizmuson. Ez a legnehezebb rész. Nem tudom, hogy jó-e amit írok, de szerintem el kell számolnod magaddal és a többi emberrel, akiket megbántottál. Sajnos nem lesz könnyű, mert mivel nárci voltál, azt fogják hinni, hogy megint csak manipulálni akarod őket. Tanulj meg tükörbe nézni és szeretni magadat. Találj magadban valamit, aminek örülni tudsz. Esetleg naplót vezetni. Hianypótló lenne egy nárcisztikus kiútja. Kitartást, várunk!
A téma terjedelmes. Itt is sokat tanulhatunk, de javaslom még pl. Barbara csatornáját (Nárcisz Coach), amely már évek óta rengeteg ismeretanyaggal lát el mindenkit. Na és persze ott van prof. Sam Vaknin (Barbara gyakran utal rá), aki már csaknem 30 éves munkásságával felfejtette ezt az addig elhanyagolt témát. 190-es IQ-val maga is nárcisztikus (azaz NPD-s, de APD-s is, amelyet régen pszichopatának hívtak), és pl. Budapesti előadása (amire Barbara hívta meg) egyszerűen káprázatos (bár majd 4 órás). S újabb fejlemény, hogy a nárcisztikusságra - amely eddig kezelhetetlennek bizonyult - kidolgozott egy kezelési módszert (Cold Terápia), amely sokkal tartósabb hatású mint azok a kísérletek, amelyektől pár hónap után az egyén visszaesik. (A több tucat gyógyult közül egy se esett nála vissza).
Jómagam Dr. Anna Lembke felismerése (dopamin-rezisztencia) és Dr Máté Gábor több évtizedes orvosi tapasztalata a traumákról, és a függőségekről, kezdem egy más színben, más paradigmában látni mindezt. Azt, amit nárcisztikus forrásnak neveznek, s ami nélkül a nárcisztikus összeomlik, egy mentális drognak látom, s az összeomlás a kényszerelvonókúra tüneteit mutatja, amely minimum hetekig is eltart - akár az igazi drognál - és a súlyos (gyakran testi) tünetek visszarántanak, ha előbukkan egy újabb áldozat. A pszichológia szerint itt nincs más út, mint "lecserélni" a függőséget egy másikra, hiszen a mélyen elásott, s fel sem ismert trauma folyton dolgozik, és kielégülésre vár. Ám a csapda éppen az, hogy bármi is a függőség élvezeti forrása, hosszú távon a dopamin-rezisztencia csak mélyíti a belső mentális állapot depresszív állapotát. Ám új lehetőséget mutat Dr. Máté Gábor, akinek új könyvét: "Normális vagy" melegen ajánlom mindenkinek.
@@riodrape7748 Köszönöm az ajánlást!
Elolvasom.
@@riodrape7748 Máté Gábor zseniális. Engem anno Feldmár András mentett meg egy számomra teljesen kilátástalannak vélt élethelyzetből, az kb. 2008 környékén volt. Mostanra már mindkettőjük munkája és-vagy hivatása ajándék számomra! (Még, ha Ők nem is kedvelik egymást) Nem véletlen, két Vancouver-ben élő 56-os Magyar (és ami számomra abszolút lényegtelen, de talán számukra nem, zsidó családból is származnak...lehet ez már túl sok egyezés kettejük közt. Pedig két ilyen koponya összedughatná a fejét...) Na mindegy, ajánlom mindkettőjüket szívvel!
A páromra az 100%-ban igaz, csak épp azt nem mondod el, hogy éljünk vele együtt.
Aki borderline - os, az általában nárcisztikus is?
Nem, de gyakori hogy mellé nárcisztikus zavar is csapódik.
A saját nevemben beszélek.. Nem tudom, hogy mi az általános, viszont ahogy megtanultam kontrollálni.. kb. az életemet, azt vettem észre, hogy 1-2 (rejtett) nárcisztikus vonást is "felvettem". Plusz úgy tanultam meg kezelni az érdeklődés hiányát (más emberektől, akiket bármilyen okból érdekesnek találtam), hogy felteszem magamnak a kérdést, hogy mégis mi lehet abban az érdekes számomra, akinek ÉN nem vagyok elég érdekes?! :D És ez furcsa, de beválik. Kicsit nárcisztikusan hangzik talán. Viszont soha nem leszek empátiahiányos, érzelemmentes, stb. Sok mindenben egy valódi nárcisztikus ellentéte egy borderline-nak.
Én rejtett nárcisztikus vagyok ... és ránk (rejtett nárcikra) is nagyon igaz az impulzivitás. ( Rám az, hogy szeretek nagyon költeni olyan dolgokra: ami által jól érezhetem magam / hatalmat szerezhetek / vagy figyelmet szerezhetek. )
Nem mindegy, hogy a nárcisztikus vonások önvédelemből vannak, vagy valóban meggyőződésből vannak ezek jelen. Ha eltörik bennem minden, akkor sajnos másodlagos pszichopatává válok. Most már sokat enyhült, ha nem élem meg a teljes apokalipszist akkor nem kapcsol be, márpedig sokkal stabilabb vagyok. Viszont a "gyógyulásban" nagyon sokat segített túllépni a dolgokon/átlépni. Hiszen, hihetetlenül kegyetlen tudok lenni és érzelemmentes kritikus helyzetekben és ezt a vonásomat sikerült csak az ilyen helyzetekbe pozíciónálni. Lehet ezt nevezni másodlagos pszichopátiának is, de lehet nevezni kurva nagy akaraterőnek is. Mindegy mivel cimkezzuk fel. Bizonyos mértékig mindenki nárcisztikus, pszichopata, borderline...stb .. az a nem mindegy hogy mekkora mértékben fedi le a személyiséget és hogy mennyire a személyiség része. Maga a személyiség mennyire rugalmas. Szerintem a nárcizmus könnyen kezelhető, hiába állítják be úgy hogy nem, egyszerűen merni kell koppanni... Aki mer, az képes felnőni és elhagyni azt a képet amit maga elé tart, és keresztül verekszi magát a bizonytalanságon, az önbizalom hiányon és felelősséget vállal és nem szegyenkezik többé. A borderline képes arra, hogy irányítsa magában ezeket a tényezőket, meg a "normális ember" se tudja. Ha gyáva valaki akkor nincs esély és ha ragaszkodik ahhoz hogy mindenki szar de ő még szarabb akkor sincs és mindenben ezt látni. Hiedelem alapú ez a szemléletmód. Nem lehet mély meggyőződésünk semmiről, ezek a szemelyisegzavarok melegágyai. Ennyi az élet, rövid és kevés és nincs hatalmunk magunkon kivül. Mert ennyi az ember, mindenki ennyi. A teljes bizonytalanság, és ha ezzel megtanulni együtt élni, elfogadni mindent kellő onzetlenseggel ,akkor nyerünk. Márpedig meg lehet csinálni.
A videóban egész csinos az a borderlány 💕
Nekem ez az a személyiségzavar amit soha nem tudok felfogni vagy megérteni.
A nárcisztikust például könnyebben el tudom képzelni milyen lehet belülről, lehet bennem is van pici, talán azért. Hétköznapibb is, gondolom.
De ez a borderline szembe megy az én logikámmal, nem áll össze egy képpé.
Viszont érdekes.
@@noemil581
Ha társadalmi szinten nézem akkor a nárcisztikus probléma igazából egy büntetés azon dolgok miatt amiket napi szinten elkövetünk egymás ellen.
A nárcisztikus nyilván nem azt az embert bünteti aki őt azzá tette ami, de ha egy nagyobb halmazt nézünk akkor az van, hogy egy közösség kitermel magának problémás elemeket amiktől szenvedni fog később. Talán itt lenne a megoldás is valahol, nem az egyéni terápiákkal.
Egy barátommal csevegtünk erről egyszer és arra jutottunk, hogy a pszichológia kutatómunkája sokszor nem más mint a "büdös bunkó" meg az "arrogáns köcsög" tudományos formavilágba öntése.
A borderline a nárcihoz képest magas művészeti ág.
Ez érthető, ahogy a videóban is elhangzik, ennél a személyiségzavarnál az érzelmek dominálnak nagyon erősen, érzelmi alapú döntések, cselekedetek, ezeket kívülálló nehezen értheti meg racionálisan.. Kivéve talán ha volt már ilyen esettel dolga, vagy eléggé empatikus.. De csak talán, ebben nem vagyok biztos. Nekem a nárcisztikus zavarral élő emberek logikája volt idegen, de idővel megértettem.. Viszont a mai napig újra és újra emlékeztetnem kell magam erre, ha nárcisztikus emberrel kerülök bármilyen kapcsolatba (egész más "logikát" kell elképzelni, mint "normál" esetben)
@@noemil581 Lehet, a csúnya szavak nem tetszettek a youtube-nak :)
@@noemil581 A youtube egy nagy gonosz gondolatrejtegető :)
@@noemil581 Én közben bealudtam a youtube takargató leple alatt 😂
De már jól vagyok, túl az első kávén :)
Arra is válaszolsz hogy szegènyek mitől lettek ilyenek? Nem boldogan teszi ezeket. Szenved. Mert a gyerekkorban a kutya nem nevelte bele szeretettel hogy az indentitása meg legyen, èrzelmi szüksègletei ki legyenek elègitve, ne rettegjen ès csak megfelelni akarjon mindenkinek. Hogy önmaga lehessen ès èrtèkes
Ezek a tünetek persze gàzok. De a társadalom is az aki ezeket a szülőket befolyàsolta ès legyártotta. Bocs.
Háromféle lehetőség is szóba kerülhet.
1. A szülők bántalmazzák gyerekeiket, vagy nem segítik őket abban, hogy be tudjanak illeszkedni a közösségekbe - úgy, hogy olyanok lehessenek, mint a többiek. Ezzel létrehozva az érvénytelenítő környezetet.
2. Egy szexuális, vagy egy fizikai erőszak miatt ... ami következtében senki sem állt ki mellettük, hogy elfogadja a történéseket.
3. Mindenki sértegeti őket - hogy semmiben sem jók, vagy nem néznek ki jól. Senkitől sem kap pozitív visszajelzést.
Ez a három lehetőség: nárcisztikus, szociopata, vagy akár borderline személyiségzavart is okozhat.
Elmebetegek, és kész. Be kéne zárni őket, hogy a normális embereknek nyugtuk legyen. Így születtek, ez van, nyugodjanak bele, és ne zavarjanak másokat. Karma, majd a következő jobban sikerül. 🙂