Koszonom, hogy megosztottad velunk azt a rettenetesen nehez tapasztalatot! Nagyon meghatott. Nagyon eros vagy. A halalban a legijesztobb szamomra pont az a fajdalom, ami csillapithatatlan, a szenvedes, ami ellen teljesen erotlen az ember. Anyukam el, ez olyan termeszetes, hogy ott van. Ugy erzem, jobban kellene megbecsulnom ezt, jobban ertekelni ot es meg olyan dolgokat megkerdezni tole, amelyeket mindig akartam. Nem tudom elkepzelni magam, milyen lesz, ha elmegy. Koszi meg egyszer! (*a hibakert bocs,i, nem anyanyelvem a magyar).
8 éve vesztettem el az anyukámat, szintént rákos volt. Éppen még csak akkor végeztem a középiskolát. Azt már nem élte meg hogy főiskolára mentem és hogy idén megszületett a kisfiam. Gyerekkoromban egyszer sírva kérdeztem őt arról hogy élni fog-e még amikor nekem lesz gyerekem. Megnyugtatott hogy hát persze. De sajnos ez nem így lett. Viszont hiszem hogy vigyáz ránk a túlvilágról. ❤🖤
Én is rákban veszítettem el Apucimat…2 évig küzdött. Csak az tudja, aki látta és átélte, hogy milyen kegyetlen ez a betegség. Ölellek Kata 🤍 köszi, hogy beszélsz erről. Iszonyatosan nehéz dolgok ezek.
Nagyon ,sajnálom hohy ez tötént vele. N szépen és jól beszélt és tenyleg iszonyúan tud hiányozni akkoikor anya lett. Már csak az is, hogy nemtudja megmutatni a gyerekér. Megsirattam a történetet Neki az az anya még járt volna.
Nagyon köszönöm ezt a videót!!! Hihetetlen sokat segített! 35 éves vagyok, sajnos még nincs gyermekem. Édesanyámat fél éve veszítettem el, hasonló, felfoghatatlanul gyors lefolyású betegség után. A világ azóta sokkal erőtlenebb, nehezebb, fénytelenebb és instabilabb hely lett számomra. A halála előtt néhány héttel elementáris erővel tört fel bennem a vágy, hogy nekem KELL erre a világra egy gyermek. Mert tudtam, hogy hamarosan elveszítem a gyökerem, legalább én legyek valakinek a gyökere. 😢 De a dolgok nem így működnek. Meg kell tanulni minden helyzetet a maga valóságában elfogadni. Ez a beszélgetés nagyon sokat adott. Kimondásra kerültek olyan mondatok, érzések amiket én magam is megfogalmaztam volna - vagy épp nem tudtam volna, de mégis valós belső helyzet. Köszönöm!!!! Sok erőt és kitartást kívánok mindenkinek aki gyászfolyamatban van! Hinnünk kell abban, hogy halál nincs, csak àtalakulàs. Észre kell vennünk a Szeretet láthatatlan kötelékeit és a Csodákat. 🙏❤️🥺
Kedves Kata! Apukámat év elején veszítettük el és borzasztó nehéz azóta is. Nagyon sokat segítettek ezek a beszélgetések. Nehéz, hogy erről a mindennapi életben nem kommunikálunk eleget, nem tudjuk hogy kezelni. Az én apukám 59 lett volna februàrban. Én 30 leszek idén. Az a nehéz ebben az egészben, hogy ez nem olyan, mint egy rossz időszak vagy egy szakítás, hogy az ember utána talpra áll, és jobb dolgok jönnek, mert semmi nem lesz már ugyanolyan. Van egy választóvonal az ember életében, a szerettének a halála előtti és utáni vonal. És ez borzasztó nehéz. Remélem egyszer én is eljutok erre a pontra, amire te.
Kedves Viki! Köszönöm, hogy megosztottad a gondolatod! Ez a dühösség érzés teljesen természetes, a gyászfolyamat része. A gyász öt szakasza - tagadás, düh, alkudozás, bánat/lehangoltság és elfogadás - egy olyan keretrendszer részei, amelyek segítik azt a lelki folyamatot, amelyben megtanuljuk, hogy hogyan élhetünk tovább az elveszített másik nélkül. Eszközök, amelyek segítenek keretbe helyezni és azonosítani, mi is az, amit érezhetünk.
Koszonom, hogy megosztottad velunk azt a rettenetesen nehez tapasztalatot! Nagyon meghatott. Nagyon eros vagy. A halalban a legijesztobb szamomra pont az a fajdalom, ami csillapithatatlan, a szenvedes, ami ellen teljesen erotlen az ember. Anyukam el, ez olyan termeszetes, hogy ott van. Ugy erzem, jobban kellene megbecsulnom ezt, jobban ertekelni ot es meg olyan dolgokat megkerdezni tole, amelyeket mindig akartam. Nem tudom elkepzelni magam, milyen lesz, ha elmegy. Koszi meg egyszer! (*a hibakert bocs,i, nem anyanyelvem a magyar).
8 éve vesztettem el az anyukámat, szintént rákos volt. Éppen még csak akkor végeztem a középiskolát. Azt már nem élte meg hogy főiskolára mentem és hogy idén megszületett a kisfiam.
Gyerekkoromban egyszer sírva kérdeztem őt arról hogy élni fog-e még amikor nekem lesz gyerekem. Megnyugtatott hogy hát persze. De sajnos ez nem így lett.
Viszont hiszem hogy vigyáz ránk a túlvilágról. ❤🖤
Én is rákban veszítettem el Apucimat…2 évig küzdött. Csak az tudja, aki látta és átélte, hogy milyen kegyetlen ez a betegség. Ölellek Kata 🤍 köszi, hogy beszélsz erről. Iszonyatosan nehéz dolgok ezek.
Kedves Kata! Pont ugyanezt éltem át egy évvel ezelőtt:( annyira szívemből szóltál, hogy az valami félelmetes🖤🖤
Nagyon ,sajnálom hohy ez tötént vele. N szépen és jól beszélt és tenyleg iszonyúan tud hiányozni akkoikor anya lett. Már csak az is, hogy nemtudja megmutatni a gyerekér. Megsirattam a történetet
Neki az az anya még járt volna.
Nagyon köszönöm ezt a videót!!! Hihetetlen sokat segített!
35 éves vagyok, sajnos még nincs gyermekem. Édesanyámat fél éve veszítettem el, hasonló, felfoghatatlanul gyors lefolyású betegség után. A világ azóta sokkal erőtlenebb, nehezebb, fénytelenebb és instabilabb hely lett számomra. A halála előtt néhány héttel elementáris erővel tört fel bennem a vágy, hogy nekem KELL erre a világra egy gyermek. Mert tudtam, hogy hamarosan elveszítem a gyökerem, legalább én legyek valakinek a gyökere. 😢 De a dolgok nem így működnek. Meg kell tanulni minden helyzetet a maga valóságában elfogadni.
Ez a beszélgetés nagyon sokat adott. Kimondásra kerültek olyan mondatok, érzések amiket én magam is megfogalmaztam volna - vagy épp nem tudtam volna, de mégis valós belső helyzet.
Köszönöm!!!!
Sok erőt és kitartást kívánok mindenkinek aki gyászfolyamatban van! Hinnünk kell abban, hogy halál nincs, csak àtalakulàs. Észre kell vennünk a Szeretet láthatatlan kötelékeit és a Csodákat. 🙏❤️🥺
Kedves Mónika! Átérzem és köszönöm, hogy megosztottad!
Köszönöm ezt a videót.
Bennem ilyenkor mindig az a kérdés, hogy lehet ezt túlélni???😢
Kedves Kata!
Apukámat év elején veszítettük el és borzasztó nehéz azóta is. Nagyon sokat segítettek ezek a beszélgetések. Nehéz, hogy erről a mindennapi életben nem kommunikálunk eleget, nem tudjuk hogy kezelni.
Az én apukám 59 lett volna februàrban. Én 30 leszek idén.
Az a nehéz ebben az egészben, hogy ez nem olyan, mint egy rossz időszak vagy egy szakítás, hogy az ember utána talpra áll, és jobb dolgok jönnek, mert semmi nem lesz már ugyanolyan. Van egy választóvonal az ember életében, a szerettének a halála előtti és utáni vonal. És ez borzasztó nehéz. Remélem egyszer én is eljutok erre a pontra, amire te.
Hu..napi sìràs meg is volt...A ,,dūhödet,, megèrtem ,mert bennem is volt mikor apukàm elhunyt..Valamièrt ez jött csak ùgy a semmiből.Kb 1 èvig .
Kedves Viki! Köszönöm, hogy megosztottad a gondolatod! Ez a dühösség érzés teljesen természetes, a gyászfolyamat része.
A gyász öt szakasza - tagadás, düh, alkudozás, bánat/lehangoltság és elfogadás - egy olyan keretrendszer részei, amelyek segítik azt a lelki folyamatot, amelyben megtanuljuk, hogy hogyan élhetünk tovább az elveszített másik nélkül. Eszközök, amelyek segítenek keretbe helyezni és azonosítani, mi is az, amit érezhetünk.