Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség - Mécs Károly (Vers mindenkinek)
Вставка
- Опубліковано 21 гру 2016
- Legkiemelkedőbb színművészeink tolmácsolásában a magyar líra legfontosabb alkotásai az M5 csatornán. Célunk, hogy a költészet mindenki számára a mindennapok része lehessen.
M5 - Minden, ami érték.
Az M5 a közmédia ismeretterjesztő és kulturális csatornája.
Az M5 különös figyelmet fordít anyanyelvünk őrzésére, hagyományaink továbbadására, a szellemi és értékrendi kérdésekre, valamint az igényes szórakoztatásra a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarság számára.
Főbb műsoraink: M5 Híradó, Kult’30 - A fesztivál félóra, Ez itt a kérdés, Multiverzum, Vers mindenkinek, Mesterember
Látogassa meg weboldalunkat:
www.mediaklikk.hu/m5/
Nézzen ránk a Facebookon is:
m5tvhu/?ref=...
#m5tv #versmindenkinek
Mikor Édesapám itthagyott minket ebben a földi árnyékvilágban napokig csak sírtam. Mikor a könnyeimtől látni tudtam, számbavettem a zsebbéli apróságait: a zsebkését, óráját és a tárcáját, melynek egy belső rekeszéből egy cetli esett ki, rajta csak ennyi: Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség. Úgy tartom, ez az én versbéli örökségem Tőle. Megszerettem, megtanultam és ha volt méltó alkalom, el is mondtam, de soha nem sikerült hallható meghatottság nélkül. Mécs Károly szívem szerint mondja.
Csodálatos köszönöm
❤
Egyik legszebben beszélő magyar.Köszönöm a Művész Úrnak.Köszönöm a feltestöltést.
Mikor először hallottam Mécs Károlytól ezt a verset, elhatároztam, hogy megtanulom. És meg is tanultam. Gyönyörű vers, Kosztolányi a halála előtt nem sokkal írta, amikor már tudta, hogy meg fog halni.
mind a vers,mind az előadó csodás élmény! Hálás szívvel köszönöm!
Egyik kedvenc versemet nagy élmény volt meghallgatni Mécs Károly művész úr kitűnő előadásában. Nagyon köszönöm.
Édes Istenem... Ez a vers egy csoda..
Mécs Károly előadásában pedig láttam a csodát. Köszönöm..
Köszönjük az élményt Tisztelt Művész Úr!
Istenem, de imádom ezt a verset! Köszönöm Mécs Művész Úrnak az élményt! :)
Nagyon gyakran meghallgatom....Megúnni soha-sem tudom.......Örök emlék, őszinte szeretet .....❤️🙏🌹Gyönyörű orgánummal beszélő, előadó-művészünk: Mécs Károly........Köszönöm, nagyon “könnyesen” köszönöm.
Mécs Károlynak nem csak a hangja zseniális, de Isten adta tehetsége is van, hogy használja! Istenien mond verset is!
Káprázatos tehetségről tanuskodik. Lelki felfrissülés számunkra.
Nagyon szép vers,Mécs Károly színművész csodálatos előadásban gyönyörű! Köszönöm az élményt.
Köszi szépen! Boldog születésnapot kivánok !"Mécs Károly"Január 10 -én ,ma.
Csodálatos vers Kosztolányi Dezsőtől és Mécs Károlytol
Köszönöm Mécs Művész úr!!!Külföldön élek, ezért a szép beszédért, szép versért külön hálás vagyok!!
Kedves Aranka! Itt találhatsz szellemi táplálékot - magyarul: facebook.com/m5vers/
Gyönyörű vers, csodálatos művész úr előadásában!
Így kell verset mondani! Bravó!
Gyönyörű előadás!
Sok helyen eltér az eredetitől, de az egyik eltérés annyira megtetszett, hogy én is ebben a formában tanultam meg:
"Ki látja, hogy a könnyem MINT morzsolom szét."
Szerintem is még hatásosabb ez a sor így.
Üdvözletem magyaróráról. Most elemezzük a verset
Sírva, mosollyal az arcomon hallgatom, immáron: sokadszor......Megúnhatatlan szépség...
Gyönyörűen mondta, köszönöm!
Csodálatos művész és gyönyörű ember! Köszönöm a videót!
nagyon köszönöm ezt az előadást!
Ma, a Magyar Költészet Napján kerestem meg ismét, hogy boldogsággal töltse el a szívem...
Pár idegennyelvvel a tarsolyában ilyenkor döbben rá az ember, milyen csodálatos, kivételes nyelv a magyar.
Így van! Egyedülálló és csodálatos ❤
Pontosan, nekem is ez jutott az eszembe ....
Ennyi.. ősnyelv :)
Most hallottam először ..... Csodálatos !!!!!
Elmondhatatlan mennyire elképesztő ez a vers, az előadás meg maga a varázslat.. Nem tudom lehet e ezt szebben szavalni..
Latinovicstól érdemes meghallgatni
50 felett hallgatva... GYÖNYÖRŰ!
ez 18 évesen hallgatva is gyönyörű
Istenem, de csodálatosan jó hangja van, és micsoda színész - elképesztő.
Most nézem az Újra Szól a Hatlövetűt - ő Burt Lancaster hangja - Mécs Károly egyszerűen egy zseni, élmény hallgatni őt!
Csodálatos élmény! Köszönöm!
Gyönyörű.
M5 a legjobb csatorna. Örülök, hogy vannak. Köszönöm.
Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le- föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek
s amint botorkálok itt, mint részeg,
az ablakon kinézek.
Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam
s ha emlékezni tudsz a
a hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon
vízszintesen feküsznek
s megforduló szemük kancsítva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agy-vérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk
s ők egy szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de - mondhatom - ha igy reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec,
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl
és az alvóra szól a
harsány riasztó: «ébredj a valóra».
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla.
De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanába rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely írkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők, akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.
Én nem tudom, mi történt vélem ekkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem
s felém hajol az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.
Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek és távolba roppant
tűzcsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyult,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent.
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása
s mozgás riadt, csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak
s a kapusok kocsikért kiabálnak.
Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly
egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a néma békét.
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi,
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó,
könnyűcske hintó
mélyébe lebben
s tovább robog kacér mosollyal ebben.
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan-lángoló Tejutnak
arany konfetti-záporába sok száz
bazár között, patkójuk fölsziporkáz.
Szájtátva álltam
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van
és fölvilágolt mély értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
Virradtig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily silány regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj
s csak most tünik szemedbe ez az estély?
Ötven,
jaj ötven éve - lelkem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott, egyre többen -
jaj, ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes, égi szomszéd,
ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig borultam s mindezt megköszöntem.
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen.
de pattanó szivem feszitve húrnak,
dalolni kezdtem ekkor azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam.
❤
Csodàlatos szinèsz volt Nagyon szeretem mint Bicskei Tibort Èva
Csodálatos előadás
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam.
Csodálatos! Köszönjük!
Gyönyörű!
Szeretem!
Tanítottam is...
Hálás köszönet!
Oriasi szinsz,koszonom a feltoltest
Nagyon kevés a hozzásxôlâs,az életûnkhõz képest
Soha, de soha nem lesznek mar ilyen koltok, versek es szineszek. Soha.
Gyönyörű ❤️😍😍😍
Csodálatos mű!
Csodalatos uzenet
Messster! 🙂👏❤️
❤❤❤👍🇭🇺
👏❣😢
Azt hiszem zenével igen: ua-cam.com/video/gWYqhQYDldI/v-deo.html
Latinovit Z.,Mécs K.,Ķőszegi Á.,Zámbori S. azok a művészek,akiknél szebben senki nem mond verset e kerek világon!Ajánlom:Karinthy Frigyes:Előszó c.versét Kőszegi Ákos előadásában.Zseniális!
Tompos Kátya - Hajnali részegség vs. Little Wing: ua-cam.com/video/aZaGiSUMnpk/v-deo.html
Varázslatos volt
6:33
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de
pattanó szívem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak,
kiről nem tudja senki, hol van
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony
ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom,
hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.
wow
Ha élünk a ténnyel, hogy Kosztolányi Kokainfüggő volt, egészen más jelentést kap a vers.
Ha az Istennek vendégei vagyunk, azt kell hogy mondjam, egyelőre elég szarul teljesít mint házigazda!
Zseniális
Sajnos sokkal modorosabb es gyengebb a Latinovits verzional, sajnalom, de ez van
Csodálatos írás, csodálatos mondás!