Köszönjük szépen a nagyon jól szemléltető tanítást. Sajnos sokan valóban nem hisznek a feltámadásban, ezért nem is tanítják. Az ige azt mondja: "Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok." Kor.I.15,17
Gyonyoru predikacio! Nagyon sokat lehet tanulni az osszes predikaciobol amit s lelkeszno tart! Jo egeszseget es hosdzu boldog eletet kivanok, es meg sok ilyen gyonyoru predikaciot amibe semmi folosleges beszed nincsen, csak a tiszta Biblia! Isten aldasa kiserje minden napon! Koszonom szepen!!
Felmerül a kérdés, hogy ha valaki az idáig eltelt idő alatt a megbocsátás reménysége nélkül hal meg - mert esetleg a szent szellem elleni bűnt követte el -, akkor vajon nem a második halál büntetését kapta meg az igaz Birótól?
Ha tudatlanságban várakozunk halálunk után a végítéletre, akkor az számunkra olyan, mintha azonnal bekövetkezne, hiszen a várakozást nem éljük át. Ezenfelül isteni dimenziókban, az örökkévalóság fényében semmiség a pár ezer év is, hiszen ott nem vagyunk rabjai az anyagiságnak, és az ahhoz köthető időnek. *Nem így van?*
Tisztelt Paulus de Kenezy! Szívesen válaszolok kérdéseire: 1.) Remélem jól értem a kérdést. Feltételezem úgy tudja, hogy a kárhozat folyamatos büntetés, ami az örök élettel párhuzamosan az örökkévalóságon át sújtja a kegyelemre méltatlan bűnösöket. Ehhez képest viszont a második halál az élet jogának végérvényes megvonása, ami egyszeri ítélet-végrehajtás, „elveszés”, megsemmisülés ahogy az Írás mondja (János ev. 3,16). A kettő valóban nem egyeztethető össze, egymás ellentéte. Az előbbi felfogás a pokolról vagy kárhozatról erősen beivódott a keresztény hagyományba és köztudatba, de nincs bibliai alapja. A kereszténységre már a 2. századtól erőteljesen hatott a görög-római környezet, ezen belül a platonizmus és új-platonizmus test-lélek dualizmusa, az a felfogás, hogy a halálban a magasabb rendű és természettől fogva halhatatlan lélek különválik a testtől és öntudatos életet él magasabb rendű létformában. Ebből alakult ki aztán az a felfogás, hogy a kárhozat akkor nem lehet más, mint az elpusztíthatatlan, halhatatlan lélek örökkévalóságon át tartó szenvedése. A Szentírás szerint viszont az ember test-lélek oszthatatlan egész, életében, halálában és a feltámadáskor is. „Egyedül Istené a halhatatlanság” a Szentírás kijelentése szerint (1Tim 6,16), csak a Teremtőnek van önmagában való élete, nekünk teremtményeknek viszont csak tőle kapott és fenntartott életünk van. Ahányszor a Biblia üdvösségről és kárhozatról beszél, mindig az élet és a halál ellentétéről szól, nem pedig az örök boldogság és az örök szenvedés ellentétéről. Az előbb említett János ev. 3,16 mellett világosan tanúskodik erről, többek között Róma 6,23 is. A Biblia végén világos kijelentés szól arról, hogy az újjáteremtett földön „semmi elátkozott nem lesz többé” (Jelenések 22,3). A bibliai istenképpel sem egyeztethető össze az az elképzelés, hogy Isten megtorlása soha véget nem érne a menthetetlen bűnösökön, továbbá, hogy az üdvösségben részesülőknek abban a tudatban kellene lenniük, hogy velük párhuzamosan mások örökké végeláthatatlanul szenvednek. 2.) Igen, helyesen gondolja. A halál és a feltámadás közötti időt az ember nem érzékeli, mivelhogy öntudatlanság van a halálban. Ezért írja Pál apostol a földi élet elkerülhetetlen küzdelmeire való tekintettel: „Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség” (Fil 1,21). Aki úgy hal meg, hogy békessége van Istennel, rendezte bűneit Krisztus által, és övé az örök élet reménysége, az nem esik kétségbe a halál kapujában. Tudja, hogy annyi történik csupán, hogy leteszi fáradtságát, gondjait, és a következő öntudatos pillanata a dicsőséges feltámadás, valamint a visszatérő Krisztussal és Krisztusban meghalt szeretteivel való találkozás lesz. Ezen az alapon, ezt meggondolva érthető Pál apostol idézett kijelentése. Ha további kérdése lenne, arra is szívesen válaszolok némi kis türelmi időt kérve. Szívélyes üdvözlettel: Vankó Zsuzsa
@@solafoiskola Tisztelt Vankó Zsuzsanna! Köszönöm megtisztelő válaszát! Az első hozzászólásomat szerkesztettem, emiatt nem látszik már az első, a kárhozatra vonatkozó kérdésem, ami az értesítésekben viszont - valószínűleg - látszik Önnek. Bevallom, a kérdéseket akkor írtam, mikor még nem értem az előadása végére, meghallgatva pedig töröltem az említett kérdést, mert részben találtam rá választ. Érdeklődő laikusként bőven lenne még kérdésem, de nem akarom traktálni; Azért egyet még felteszek, mert a témát illetően lényegesnek tartom: A "sola scriptura" fényében mi az Ön véleménye arról, hogy a Végítélet nagyon közel van, lesz új ég és új Föld, de mindez az egyén halálára IS vonatkozik, vagyis az ókori ember számára ugyanolyan közel volt ez az esemény, mint a mi számunkra, és halálunk óráját nem ismerhetjük, amikor pedig találkozunk Jézus Krisztussal...? Tehát ezt illik érteni egy távolabbi jövőben bekövetkező eseményre, és a saját halálunk pillanatára is? Vagy ez túl kifacsart gondolat? Mindenesetre vannak olyan szemléletek, miszerint adott bibliai korszakok, események konkrétan ránk, a mi életünk eseményeire is vonatkoznak, azaz többszörös allegóriák. Hallottam és gondolom, hogy a Bibliának több értelmezési, jelentésbeli rétege van a szavak szimbolikájától a bonyolult allegóriákig, amit mai ember meg sem érthet. Természetesen ott van az "egyszerű" történet-elbeszélés, ami ugyancsak hordozza az esszenciát, amit viszont nem lehet félreérteni. (Pl. az Istenre és felebarátainkra vonatkozó szeretet-törvényt nem lehet félremagyarázni és az önmagában a lényeg - ha jól gondolom.) A rejtettebb összefüggések bemutatására példa a Baranyi Tibor Imre tradicionalista gondolkodó, Az Apokalipszis négy lovasa című videó-előadásban (ua-cam.com/video/IwDu48lp_3U/v-deo.html) a hindu, védikus hagyományokban részletezett négy világkorszakkal magyarázza a négy lovas összetett jelképeit megdöbbentően pontosan. A katolikus álláspontot számomra legszimpatikusabban Szász Péter történész és talán Ifj. Tompó László képviseli, illetve a Józan Katolikus weboldal, ahol őszintén beszélnek az Egyház eltévelyedéséről. Úgy gondolom ők mind szedevakantisták, vagyis katolikusságuk ellenére nem fogadják el a jelenlegi pápát. A protestáns szemléletben a sola scriptura számomra az aduász, vagyis hívő kereszténynek erősebb érv nincs a Bibliánál. Viszont a fentebb írt félelmem alapján, miszerint modern ember félreértheti és félre is érti az ókori írásokat, roppant fontosnak tartom, ki, milyen tudással és milyen elfogultsággal magyarázza azt. Kedves Vankó Zsuzsa, azt hiszem Maga kivételesen érti a lényegét, az előadásmódja elsőrangú, mindamellett logikus, érvelési hibáktól mentes stb., a választott témák is érdekesek. Remélem sokat hallgathatom még Önt! :-) Üdvözlettel: Paulus de Kenezy
@@PaulusdeKenezy Tisztelt Paulus de Kenezy! Levelére az alábbiakban válaszolok: Előre veszem a Biblia-értelmezéssel kapcsolatban felvetett gondolatokat. Úgy gondolom hasznos lesz, ha elküldök egy nem túl hosszú cikket „Isten beszéde és az Isten-kép” címen, hogy világos legyen mit is jelent a sola Scriptura szemlélet. Munkatársam majd kapcsolatba lép Önnel és eljuttatja ezt a cikket. Ennek alapján is látható lesz, hogy a Biblia szövegét az intelligens beszéd-értés természetes szabályai szerint kell érteni, mert Isten emberi beszéd által adott nekünk kinyilatkoztatást. Éppen ezért az allegorizálás nem helyénvaló általános írásmagyarázati módszer. Még kevésbé helyénvaló vallási szinkretizmus érvényesítésével magyarázni, mint ahogy az Ön által említett Apokalipszis négy lovasa című videó előadás próbálja értelmezni a Jelenések könyve 6. fejezetében szereplő jelképeket. Sajnos nagy a zűrzavar az írásmagyarázat területén. Ugyanakkor a Biblián belül adottak az egészséges írásmagyarázati alapelvek, és ezeket követve nem lehet eltévedni. Mit lehet tudni Krisztus visszajöveteléről és találkozik-e minden ember halála óráján Krisztussal? Krisztus visszajöveteléről sajnos nincs biblikus látás általában a keresztények között, és ebbe az Apostoli hitvallás is belejátszik, mert Jézus visszajöveteléről úgy szól, hogy Jézus felment a mennybe, és „onnan lesz eljövendő ítélni eleveneket és holtakat”. Ezért a legtöbb keresztény tudatában komor, büntető végítélettel kapcsolódik össze Jézus második adventje. Az Írás szerint azonban Jézus újbóli eljövetele „boldog reménység” (Tit 2,13), mert Ő szabadítóul érkezik a benne bízók számára a történelem legkritikusabb pontján (vö. Mt 24,21-22.29-30). Jézus úgy szólt visszajöveteléről, mint „minden szem számára látható” (Jel 1,8) kozmikus és történelmi eseményről. A Bibliában tíz, úgynevezett nagy távlatú történelmi prófécia van, és ezek szerint, valamint az úgynevezett idők jelei szerint ez az esemény már közel van, mint ahogy az emberi történelem végső válsága is, noha a pontos időt senki sem tudhatja, hiába próbálkozik bármilyen számítgatással bárki is. A Szentírás szerint a halottak „alusznak” (lásd például Dán 12,13 vagy 1Thessz 4,13) a sírban feltámadásukig. A halál pillanata és a Jézussal való találkozás között ezért számukra valóban nincs idő, de nem úgy van, hogy haláluk óráját követően mindjárt találkoznak Krisztussal. Az Isten részéről igaznak elfogadottak számára ez csak Krisztus visszajövetelét és testük ezzel egyidejű újjáteremtését követően valósul meg. Az Isten kegyelmét visszautasítók pedig csak ezer évvel később támadnak fel az Írás szerint, mégpedig halandó, romlandó testükben, és csupán azért, hogy szembesüljenek azzal az ítélettel, ami cselekedeteik következménye, és elvegyék az úgynevezett második halált, a végérvényes megfosztatást az élet jogától. (Lásd Jn 5,28-29; 2Tim 4,6-8; Jel 20,5). Ha munkatársamnak megad egy postacímet, akkor szívesen elküldök egy kis könyvet, amit erről a témáról írtam, Ha meghal az ember hol van ő? címen. Mivel minden íráshelyekkel alátámasztott ebben az írásban, személyesen ellenőrizheti, hogy valóban egyértelmű, következetes és logikus-e, amit a Biblia tanít e kérdésben tanít. Szívélyes üdvözlettel: Vankó Zsuzsa
A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. 1Tim 2:12 UA-cam keresőbe: Adventizmus és szabadság Krisztusban Lucas Meyer
Nem tudom kapok-e választ, mert ez régebbi tanítás. De hátha van admin... Jó volt hallgatni, mert nemrégen halt meg a nővérem és ez a tanítás feloldotta az örök (tűz) kárhozat tant. De amikor Pál apostol azt jelentette ki, hogy ,,... jobb házasságban élni, mint égni... '', ez nem mond ellent annak, hogy azok akiket nem ismer Krisztus azoknak az a kárhozat büntetésük, hogy végérvényesen meghalnak az ítélet után?
A biblia írója itt a vágyra utalt, amiben lehet égni átvitt értelemben. Ez a vers nem a második halálra utal. Egy új fordítás szerint így hangzik ez a vers: ...mert jobb házasságot kötni, mint szenvedélytől lángolni. (1 Kor. 7:9) A kereszt utalás az 1 Tessz. 4:4,5-re utal a jobb megértésért.
Köszönjük szépen a nagyon jól szemléltető tanítást. Sajnos sokan valóban nem hisznek a feltámadásban, ezért nem is tanítják. Az ige azt mondja: "Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok." Kor.I.15,17
Áldom a jó Istent hogy adta Önt nekünk.Köszönöm minden szavát.Ámen.
Gyonyoru predikacio! Nagyon sokat lehet tanulni az osszes predikaciobol amit s lelkeszno tart! Jo egeszseget es hosdzu boldog eletet kivanok, es meg sok ilyen gyonyoru predikaciot amibe semmi folosleges beszed nincsen, csak a tiszta Biblia! Isten aldasa kiserje minden napon! Koszonom szepen!!
Köszönöm szépen az előadást!
Nagyon szépen köszönök mindent. ❤️
Köszönöm szépen
24:13 Préd 2 helyett Préd 12:9 "És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, aki adta volt azt."
Felmerül a kérdés, hogy ha valaki az idáig eltelt idő alatt a megbocsátás reménysége nélkül hal meg - mert esetleg a szent szellem elleni bűnt követte el -, akkor vajon nem a második halál büntetését kapta meg az igaz Birótól?
Az Úr Jézus nem azt mondta , hogy ki a Szentlelket megbántja , annak nincs bocsánat sem itt a földön , sem a a másik világban ? 🤔
Kedves Zsuzsanna! Van- e lehetőség Öntől személyesen kérdezni?
Ha tudatlanságban várakozunk halálunk után a végítéletre, akkor az számunkra olyan, mintha azonnal bekövetkezne, hiszen a várakozást nem éljük át. Ezenfelül isteni dimenziókban, az örökkévalóság fényében semmiség a pár ezer év is, hiszen ott nem vagyunk rabjai az anyagiságnak, és az ahhoz köthető időnek. *Nem így van?*
Kis türelmét kérjük, hamarosan válaszolunk!
Tisztelt Paulus de Kenezy!
Szívesen válaszolok kérdéseire:
1.) Remélem jól értem a kérdést. Feltételezem úgy tudja, hogy a kárhozat folyamatos büntetés, ami az örök élettel párhuzamosan az örökkévalóságon át sújtja a kegyelemre méltatlan bűnösöket. Ehhez képest viszont a második halál az élet jogának végérvényes megvonása, ami egyszeri ítélet-végrehajtás, „elveszés”, megsemmisülés ahogy az Írás mondja (János ev. 3,16). A kettő valóban nem egyeztethető össze, egymás ellentéte. Az előbbi felfogás a pokolról vagy kárhozatról erősen beivódott a keresztény hagyományba és köztudatba, de nincs bibliai alapja. A kereszténységre már a 2. századtól erőteljesen hatott a görög-római környezet, ezen belül a platonizmus és új-platonizmus test-lélek dualizmusa, az a felfogás, hogy a halálban a magasabb rendű és természettől fogva halhatatlan lélek különválik a testtől és öntudatos életet él magasabb rendű létformában. Ebből alakult ki aztán az a felfogás, hogy a kárhozat akkor nem lehet más, mint az elpusztíthatatlan, halhatatlan lélek örökkévalóságon át tartó szenvedése. A Szentírás szerint viszont az ember test-lélek oszthatatlan egész, életében, halálában és a feltámadáskor is. „Egyedül Istené a halhatatlanság” a Szentírás kijelentése szerint (1Tim 6,16), csak a Teremtőnek van önmagában való élete, nekünk teremtményeknek viszont csak tőle kapott és fenntartott életünk van. Ahányszor a Biblia üdvösségről és kárhozatról beszél, mindig az élet és a halál ellentétéről szól, nem pedig az örök boldogság és az örök szenvedés ellentétéről. Az előbb említett János ev. 3,16 mellett világosan tanúskodik erről, többek között Róma 6,23 is. A Biblia végén világos kijelentés szól arról, hogy az újjáteremtett földön „semmi elátkozott nem lesz többé” (Jelenések 22,3). A bibliai istenképpel sem egyeztethető össze az az elképzelés, hogy Isten megtorlása soha véget nem érne a menthetetlen bűnösökön, továbbá, hogy az üdvösségben részesülőknek abban a tudatban kellene lenniük, hogy velük párhuzamosan mások örökké végeláthatatlanul szenvednek.
2.) Igen, helyesen gondolja. A halál és a feltámadás közötti időt az ember nem érzékeli, mivelhogy öntudatlanság van a halálban. Ezért írja Pál apostol a földi élet elkerülhetetlen küzdelmeire való tekintettel: „Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség” (Fil 1,21). Aki úgy hal meg, hogy békessége van Istennel, rendezte bűneit Krisztus által, és övé az örök élet reménysége, az nem esik kétségbe a halál kapujában. Tudja, hogy annyi történik csupán, hogy leteszi fáradtságát, gondjait, és a következő öntudatos pillanata a dicsőséges feltámadás, valamint a visszatérő Krisztussal és Krisztusban meghalt szeretteivel való találkozás lesz. Ezen az alapon, ezt meggondolva érthető Pál apostol idézett kijelentése.
Ha további kérdése lenne, arra is szívesen válaszolok némi kis türelmi időt kérve.
Szívélyes üdvözlettel: Vankó Zsuzsa
@@solafoiskola
Tisztelt Vankó Zsuzsanna!
Köszönöm megtisztelő válaszát!
Az első hozzászólásomat szerkesztettem, emiatt nem látszik már az első, a kárhozatra vonatkozó kérdésem, ami az értesítésekben viszont - valószínűleg - látszik Önnek.
Bevallom, a kérdéseket akkor írtam, mikor még nem értem az előadása végére, meghallgatva pedig töröltem az említett kérdést, mert részben találtam rá választ.
Érdeklődő laikusként bőven lenne még kérdésem, de nem akarom traktálni; Azért egyet még felteszek, mert a témát illetően lényegesnek tartom:
A "sola scriptura" fényében mi az Ön véleménye arról, hogy a Végítélet nagyon közel van, lesz új ég és új Föld, de mindez az egyén halálára IS vonatkozik, vagyis az ókori ember számára ugyanolyan közel volt ez az esemény, mint a mi számunkra, és halálunk óráját nem ismerhetjük, amikor pedig találkozunk Jézus Krisztussal...?
Tehát ezt illik érteni egy távolabbi jövőben bekövetkező eseményre, és a saját halálunk pillanatára is? Vagy ez túl kifacsart gondolat?
Mindenesetre vannak olyan szemléletek, miszerint adott bibliai korszakok, események konkrétan ránk, a mi életünk eseményeire is vonatkoznak, azaz többszörös allegóriák.
Hallottam és gondolom, hogy a Bibliának több értelmezési, jelentésbeli rétege van a szavak szimbolikájától a bonyolult allegóriákig, amit mai ember meg sem érthet. Természetesen ott van az "egyszerű" történet-elbeszélés, ami ugyancsak hordozza az esszenciát, amit viszont nem lehet félreérteni. (Pl. az Istenre és felebarátainkra vonatkozó szeretet-törvényt nem lehet félremagyarázni és az önmagában a lényeg - ha jól gondolom.)
A rejtettebb összefüggések bemutatására példa a Baranyi Tibor Imre tradicionalista gondolkodó, Az Apokalipszis négy lovasa című videó-előadásban (ua-cam.com/video/IwDu48lp_3U/v-deo.html) a hindu, védikus hagyományokban részletezett négy világkorszakkal magyarázza a négy lovas összetett jelképeit megdöbbentően pontosan.
A katolikus álláspontot számomra legszimpatikusabban Szász Péter történész és talán Ifj. Tompó László képviseli, illetve a Józan Katolikus weboldal, ahol őszintén beszélnek az Egyház eltévelyedéséről. Úgy gondolom ők mind szedevakantisták, vagyis katolikusságuk ellenére nem fogadják el a jelenlegi pápát.
A protestáns szemléletben a sola scriptura számomra az aduász, vagyis hívő kereszténynek erősebb érv nincs a Bibliánál. Viszont a fentebb írt félelmem alapján, miszerint modern ember félreértheti és félre is érti az ókori írásokat, roppant fontosnak tartom, ki, milyen tudással és milyen elfogultsággal magyarázza azt.
Kedves Vankó Zsuzsa, azt hiszem Maga kivételesen érti a lényegét, az előadásmódja elsőrangú, mindamellett logikus, érvelési hibáktól mentes stb., a választott témák is érdekesek.
Remélem sokat hallgathatom még Önt! :-)
Üdvözlettel:
Paulus de Kenezy
@@PaulusdeKenezy Kedves Kenezy Úr! A válaszig egy kis türelmét kérjük!
@@PaulusdeKenezy Tisztelt Paulus de Kenezy!
Levelére az alábbiakban válaszolok:
Előre veszem a Biblia-értelmezéssel kapcsolatban felvetett gondolatokat. Úgy gondolom hasznos lesz, ha elküldök egy nem túl hosszú cikket „Isten beszéde és az Isten-kép” címen, hogy világos legyen mit is jelent a sola Scriptura szemlélet. Munkatársam majd kapcsolatba lép Önnel és eljuttatja ezt a cikket. Ennek alapján is látható lesz, hogy a Biblia szövegét az intelligens beszéd-értés természetes szabályai szerint kell érteni, mert Isten emberi beszéd által adott nekünk kinyilatkoztatást. Éppen ezért az allegorizálás nem helyénvaló általános írásmagyarázati módszer. Még kevésbé helyénvaló vallási szinkretizmus érvényesítésével magyarázni, mint ahogy az Ön által említett Apokalipszis négy lovasa című videó előadás próbálja értelmezni a Jelenések könyve 6. fejezetében szereplő jelképeket. Sajnos nagy a zűrzavar az írásmagyarázat területén. Ugyanakkor a Biblián belül adottak az egészséges írásmagyarázati alapelvek, és ezeket követve nem lehet eltévedni.
Mit lehet tudni Krisztus visszajöveteléről és találkozik-e minden ember halála óráján Krisztussal? Krisztus visszajöveteléről sajnos nincs biblikus látás általában a keresztények között, és ebbe az Apostoli hitvallás is belejátszik, mert Jézus visszajöveteléről úgy szól, hogy Jézus felment a mennybe, és „onnan lesz eljövendő ítélni eleveneket és holtakat”. Ezért a legtöbb keresztény tudatában komor, büntető végítélettel kapcsolódik össze Jézus második adventje. Az Írás szerint azonban Jézus újbóli eljövetele „boldog reménység” (Tit 2,13), mert Ő szabadítóul érkezik a benne bízók számára a történelem legkritikusabb pontján (vö. Mt 24,21-22.29-30). Jézus úgy szólt visszajöveteléről, mint „minden szem számára látható” (Jel 1,8) kozmikus és történelmi eseményről. A Bibliában tíz, úgynevezett nagy távlatú történelmi prófécia van, és ezek szerint, valamint az úgynevezett idők jelei szerint ez az esemény már közel van, mint ahogy az emberi történelem végső válsága is, noha a pontos időt senki sem tudhatja, hiába próbálkozik bármilyen számítgatással bárki is.
A Szentírás szerint a halottak „alusznak” (lásd például Dán 12,13 vagy 1Thessz 4,13) a sírban feltámadásukig. A halál pillanata és a Jézussal való találkozás között ezért számukra valóban nincs idő, de nem úgy van, hogy haláluk óráját követően mindjárt találkoznak Krisztussal. Az Isten részéről igaznak elfogadottak számára ez csak Krisztus visszajövetelét és testük ezzel egyidejű újjáteremtését követően valósul meg. Az Isten kegyelmét visszautasítók pedig csak ezer évvel később támadnak fel az Írás szerint, mégpedig halandó, romlandó testükben, és csupán azért, hogy szembesüljenek azzal az ítélettel, ami cselekedeteik következménye, és elvegyék az úgynevezett második halált, a végérvényes megfosztatást az élet jogától. (Lásd Jn 5,28-29; 2Tim 4,6-8; Jel 20,5).
Ha munkatársamnak megad egy postacímet, akkor szívesen elküldök egy kis könyvet, amit erről a témáról írtam, Ha meghal az ember hol van ő? címen. Mivel minden íráshelyekkel alátámasztott ebben az írásban, személyesen ellenőrizheti, hogy valóban egyértelmű, következetes és logikus-e, amit a Biblia tanít e kérdésben tanít.
Szívélyes üdvözlettel: Vankó Zsuzsa
A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. 1Tim 2:12
UA-cam keresőbe: Adventizmus és szabadság Krisztusban Lucas Meyer
❤
Nem tudom kapok-e választ, mert ez régebbi tanítás. De hátha van admin... Jó volt hallgatni, mert nemrégen halt meg a nővérem és ez a tanítás feloldotta az örök (tűz) kárhozat tant. De amikor Pál apostol azt jelentette ki, hogy ,,... jobb házasságban élni, mint égni... '', ez nem mond ellent annak, hogy azok akiket nem ismer Krisztus azoknak az a kárhozat büntetésük, hogy végérvényesen meghalnak az ítélet után?
A biblia írója itt a vágyra utalt, amiben lehet égni átvitt értelemben. Ez a vers nem a második halálra utal. Egy új fordítás szerint így hangzik ez a vers: ...mert jobb házasságot kötni, mint szenvedélytől lángolni. (1 Kor. 7:9) A kereszt utalás az 1 Tessz. 4:4,5-re utal a jobb megértésért.
@@MagdiKostyalKöszönöm!
Nikki ők
Hogy lehet a lelket is megsemmisíteni a gyehennában hisz az a lehelet! az élet lehelete! az a gyehennából is vissza vonattik Istenhez.