A Dark City minden idők egyik legjobb és legmélyebb, legrétegeltebb sci-fi alkotása, mely végkifejlete szerény véleményem szerint katartikus élményt nyújt. Több, mint 2000 megnézett film után simán a top 10 kedvenc filmem között tartom számon. Eddig minden egyes megtekintésekor képes volt valami merőben újat mutatni és mondani nekem, és hosszasan elgondolkodtatni a benne rejlő tengernyi filozófiai, lételméleti kérdéseivel. Robi elkövette azt a hibát, hogy az eredeti változatot nézte meg, ami - a filmet ismerők egyöntetű álláspontja szerint - messzemenően mérsékeltebb élményt nyújt, mint a rendezői változat. Szóval mindenképp a rendezői változatot nézzétek meg! Van is hozzá felirat egyébként. Meghagyja a film misztikumát és sokkal jobban elgondolkodtatásra készteti az embert. Mondjuk azért azt is fontos megjegyezni, hogy akármennyire is tisztelem Robit, az tény, hogy a sci-fi filmekhez sose volt meg a megfelelő feje/látásmódja/hozzáállása. Kiválóan mutatja ezt a Interstellar-ról, Blade Runner-ről, az, vagy éppen a 2001: A Space Odyssey-ről alkotott kritikája (tudom, az utóbbi kettőt a top 10-es sci-fi listájában dicsérte, de más adásaiban meg ahhoz képest annyira nem volt tőlük elragadtatva... vagyis pontosabban nem igazán értette őket).
Robi általában képes felismerni a háttérfilozófiákat, nem csak elemezni és analizálni, de jó rálátása van a psziché működésére. Én mégis úgy érzem, hogy a Dark city esetében viszont még annál is több mondanivalót rejtettek el a filmben, amit itt Robiék bonyolult boncolgatással ki tudtak bogozni belőle. Nekem ebből a filmből a legközpontibb jelenet, amivel a főhős elárulja a film teljes mondanivalóját és amire az egész történet ki van hegyezve: a jelenet amikor elárulja az idegen lénynek, hogy az emberi lélek lényegét nem itt kell keresni -és a fejére mutat, a többit nem mutatja, de mindenki tudja, hogy a szívre mutatott volna utána - megoldásként. Telis tele van tűzdelve a film mélyen spirituális filozófiákkal. Nem csak spirituális sőt már inkább mondhatni ezoterikus filozófiákba illik, aminek részben szerintem köze van a reinkarnáció elmélethez is, mely arról szól, hogy a lélek szikrája, amely öröktől fogva létező és mindig is az lesz, életenként új testet, életutat, személyiséget választ és ölt fel, hogy a teremtés minden formájában tapasztalatot gyűjtsön, de ezek csak jelmezek, szerepek, még a megélt emlékek sem azok, amik a lelket teszik, mert az emlékeket és az életben szerzett tapasztalatokat a lélek csak felhasználja és annak leszűrt esszenciájával távozik a halál után, minden más lebomlik a testtel, személyiséggel (ahogy a görögök mondják: perszónával -ami álarcot jelent) együtt, de a lélek szikra és az esszenciák maradnak csak tovább vándorolnak később újabb életekbe de valódi otthona az örök élet nem ebben a világban. Ahogyan ezeknek a lényeknek, úgy a görög Prométheusz és ember teremtése mítoszok szerint a léleknek is ezen szikrája nem minden termtménynek, csak az embernek adatott, meg, az állatoknak pl kollektív tudatuk van, de nincs szabad akaratuk és nincs szellemi örök életű tudatuk, melyet a tűz szimbolizál, amit Prométheusz maguktól az Istenektől lopott el és hozott el az egyébként addig állati sorban élő kezdetleges emberteremtmények részére. Ahogyan az evilági életet is árnyékvilágnak mondják -ennek teljesen megfelel a Dark City is. Amikor Murdoc arra utal, hogy a megoldás nem a fejben keresendő, én úgy érzem arra utal, hogy az emberi lélek eredete és értelme - a spirituális értelmezések szerint - túl van magunkra öltött testen, emlékeken, gondolatokon, szerepeken tűnő és változékony emóciókon, amit tévesen önmagunknak hiszünk, hanem van mögötte valami, ami mindezek fölött áll, sőt az olyan világra érkezett kiválasztottak, mint Krisztus is, képesek megmutatni, hogy a szív és a lélek aki "felébredt" vagy Buddha esetében" sötét helyett "megvilágosodott" -ahogyan Murdoc is nem alszik, mint a többiek, hanem éber - képesek átlátni az illúzión és uralni az anyagot, maguk formálják az illúzió fátylán keresztül azt a valóságot, amit irányítani senki sem tud, csak elszenvedi ez életet, amit a "sors"-nak mondunk.. Krisztus is csodákat tett, halottakat támasztott fel stb. dacolva az evilági és az anyag törvényszerűségeivel, amire azt mondták az emberek, hogy erre senki sem lehet képes csak Isten maga, aki testet öltött.... Krisztus pedig mégis azt tanította, hogy mindenkiben Isten él, valójában mindenki képes lenne erre, aki rádöbbenne arra, ki a "valódi" benne és szét tudná választani attól, ami csak a ruhaként ráöltött személyiség, valódinak hitt, de a múlandóval való azonosulás. És milyen érdekes, és ez nem az amerikai álom -ahogy Robiék magyarázzák -hogy ahogyan Murdoc is egy senkinek látszik, úgy Krisztus is egy senki szerepébe bújva született egy istállóba szegénynek és asztalosnak, mutatván hogy annak, aki ő maga; élet és halál ura nem létezik számára sem a senki-ség, sem a földi király-ság vagy császár-ság, mert minden, ami vagy itt a földön csak perszóna, egy életre magadra öltött szerep és az üldözőjéből; Saulból -Pál , akárcsak ahogyan a vámszedőből Mátéból is az ő érintésére, egyszeriben a követőjévé váltak az emberek -így változtatható meg az utunk az addigi múltunk a felsőbb én vagy épp a szabad akarat szerint formálva, -már aki tudja, hogy mit érdemes kezdeni a szabad akaratával. Buddha ugyanez, bár ő épp királynak született, de rájött, hogy illúzióban nevelték, majd éhező remete lett, hoyg azt is megtapasztalja, keresvén a végső igazságot, de végül megtalálta az aranyközéputat, mely által végleg felébredt "megvilágosodott" Mája illúziójából, legyőzte Márát, aki a tudatot a félelem és a tudatlanság által fogva tartja az anyagban és eljutott a nirvánáig, ahova beléphetett volna, de visszafordult, mert azt mondta, egyedül nem lép be, hiszen azt is felismerte, hogy mindenki aki itt maradt, ugyanabból a szikrából való, mit ő is, itt marad segíteni az emberiséget, újra és újra újraszület mindig máshová máshogyan, amíg az utolsó ember is fel nem ébred. -mondja a Buddhizmus. Szóval ezer és ezer szimbólum van elrejtve a fimben, amit nagyon kedvelek.
szerintem nincs semmi elrejtve a filmben, legalábbis ennek a negyede sem, csak te magyarázod bele. már dimenziókon és tereken átívelő eposzt gyártasz egy jelenetből, hozod itt a kilónyi bibliai példát, ne haragudj, de nem tudlak komolyan venni. valami furcsa flow szárnyán vágtatsz, aminek nincs köze a filmhez. nem akarlak leszólni feltétlen, de tuti te vagy az a híres példa, amikor irodalom órán a tanár a versben található kék függönytől eljut értelmezésben az emberi nyomorúságig, pedig a függöny lehet tényleg kék volt, és ennyi. szerintem a dark city egy gyenge film, a sötéttel, ahogy a neve is mondja, próbál valamiféle noir-hangulatot kölcsönözni neki, de nincs meg benne a noir. össze-vissza játszódik az egész, nincs mélység a jelenetekben, a karakterek komolytalanok, a színészek, akik ezeket megformálják, gyengék. fáj rászánni az időt. szeretem a spiritualitást, elgondolkodni, hogy mi lehet vajon a függöny másik oldalán, de a dark city az iskolapéldája annak, hogy valamit nagyon akartak és az a valami nagyon nem jött össze, és kifejezetten középszerű lett.
Dafke azért is antiutópia....xD Nincs baj az antiutópiával, csak furcsán hangzik. A lemezjátszó helyett sem nagyon mondunk fonográfot pl. Az antiutópiához való ragaszkodás nem véleményfasizmus?
Azért égeti el magát a Jude Law, hogy ne maradjon genetikai bizonyiték arra, hogy ő Jerome Monroe. Gyűjt egy csomó genetikai mintát az Ethan Hawke-nak, majd megsemmisiti magát. Ő is belátja, hogy a Vincent többet ér nála.
a science fiction, nem az ami a jövőben várható, de most el se tudjuk képzelni a sci-fi azt jelenti tudományos-fantasztikus ( csak 1 példa Star Wars☞"réges régen...."
na jó látom előre ez annyira szar lesz, hogy előbb elvonom a másfél órát az életemből és csak utána írom le, hogy mit gondolok, feltéve, hogy nem tiltja le a beszólást, mert az ugye az ő privilégiuma...
Fuchs Péter kb. egy évtizede ismerte Enyedi Ildikó munkáit, amikor a többségnek gőze nem volt róla, ki ő. Mégha a névelőkkel néha hadilábon is áll, a filmekhez nagyon ért. :-)
Dark City fele annyira nem jó mint ahogy rajonganak érte, és igen, egy összecsapott forgatókönyvet istenítettek ti. Az Emlékmás "nem tudjuk mi a valóság" részbe még az is bele illik hogy a Memoria Bt.-nél tett látogatásnál nem csak az idegenek erőművét lehet látni, hanem amikor az ügynök társát ki kell választani, a későbbi szereplő "barna" csaj arcát láthatjuk. Ez nem hasonlóság hanem konkrétan az ő fotója szerepel. Azt hiszem a regényben szóba kerül Melina mielőtt csatlakozott volna a marsi felkelőkhöz, modellként dolgozott. Antiutópiákról volt szó és egy hallgató megemlítette a K-pax (meg ExistenZ) c. filmet is. Ami viszont nem antiutópia, csak a tudathasadásos momentumban szerepelhetne itt. Akkor viszont mondhatta volna még az Inception-t is aminek a végén szintén nem tudjuk a valóságot látjuk vagy még a virtualitást.
Equilibrium! Az egyik kedvenc! Általam sokszor látott film!
Dark City (1998) 8:45
Gattaca (1997) 28:25
Equilibrium - Gyilkos nyugalom (Equilibrium | 2002) 50:57
Total Recall - Az emlékmás (Total Recall | 1990) 1:12:34
A Dark City minden idők egyik legjobb és legmélyebb, legrétegeltebb sci-fi alkotása, mely végkifejlete szerény véleményem szerint katartikus élményt nyújt. Több, mint 2000 megnézett film után simán a top 10 kedvenc filmem között tartom számon. Eddig minden egyes megtekintésekor képes volt valami merőben újat mutatni és mondani nekem, és hosszasan elgondolkodtatni a benne rejlő tengernyi filozófiai, lételméleti kérdéseivel. Robi elkövette azt a hibát, hogy az eredeti változatot nézte meg, ami - a filmet ismerők egyöntetű álláspontja szerint - messzemenően mérsékeltebb élményt nyújt, mint a rendezői változat. Szóval mindenképp a rendezői változatot nézzétek meg! Van is hozzá felirat egyébként. Meghagyja a film misztikumát és sokkal jobban elgondolkodtatásra készteti az embert. Mondjuk azért azt is fontos megjegyezni, hogy akármennyire is tisztelem Robit, az tény, hogy a sci-fi filmekhez sose volt meg a megfelelő feje/látásmódja/hozzáállása. Kiválóan mutatja ezt a Interstellar-ról, Blade Runner-ről, az, vagy éppen a 2001: A Space Odyssey-ről alkotott kritikája (tudom, az utóbbi kettőt a top 10-es sci-fi listájában dicsérte, de más adásaiban meg ahhoz képest annyira nem volt tőlük elragadtatva... vagyis pontosabban nem igazán értette őket).
Ezek tényleg zseniális filmek.
Ez még akkori adás, amikor Puzsér nem tudta, hogy az antiutópia valójában disztópia. :D Azóta lépten nyomon kioktat mindenkit erről.
De ezek amúgy egymás szinonímái
Robi általában képes felismerni a háttérfilozófiákat, nem csak elemezni és analizálni, de jó rálátása van a psziché működésére. Én mégis úgy érzem, hogy a Dark city esetében viszont még annál is több mondanivalót rejtettek el a filmben, amit itt Robiék bonyolult boncolgatással ki tudtak bogozni belőle. Nekem ebből a filmből a legközpontibb jelenet, amivel a főhős elárulja a film teljes mondanivalóját és amire az egész történet ki van hegyezve: a jelenet amikor elárulja az idegen lénynek, hogy az emberi lélek lényegét nem itt kell keresni -és a fejére mutat, a többit nem mutatja, de mindenki tudja, hogy a szívre mutatott volna utána - megoldásként. Telis tele van tűzdelve a film mélyen spirituális filozófiákkal. Nem csak spirituális sőt már inkább mondhatni ezoterikus filozófiákba illik, aminek részben szerintem köze van a reinkarnáció elmélethez is, mely arról szól, hogy a lélek szikrája, amely öröktől fogva létező és mindig is az lesz, életenként új testet, életutat, személyiséget választ és ölt fel, hogy a teremtés minden formájában tapasztalatot gyűjtsön, de ezek csak jelmezek, szerepek, még a megélt emlékek sem azok, amik a lelket teszik, mert az emlékeket és az életben szerzett tapasztalatokat a lélek csak felhasználja és annak leszűrt esszenciájával távozik a halál után, minden más lebomlik a testtel, személyiséggel (ahogy a görögök mondják: perszónával -ami álarcot jelent) együtt, de a lélek szikra és az esszenciák maradnak csak tovább vándorolnak később újabb életekbe de valódi otthona az örök élet nem ebben a világban. Ahogyan ezeknek a lényeknek, úgy a görög Prométheusz és ember teremtése mítoszok szerint a léleknek is ezen szikrája nem minden termtménynek, csak az embernek adatott, meg, az állatoknak pl kollektív tudatuk van, de nincs szabad akaratuk és nincs szellemi örök életű tudatuk, melyet a tűz szimbolizál, amit Prométheusz maguktól az Istenektől lopott el és hozott el az egyébként addig állati sorban élő kezdetleges emberteremtmények részére.
Ahogyan az evilági életet is árnyékvilágnak mondják -ennek teljesen megfelel a Dark City is.
Amikor Murdoc arra utal, hogy a megoldás nem a fejben keresendő, én úgy érzem arra utal, hogy az emberi lélek eredete és értelme - a spirituális értelmezések szerint - túl van magunkra öltött testen, emlékeken, gondolatokon, szerepeken tűnő és változékony emóciókon, amit tévesen önmagunknak hiszünk, hanem van mögötte valami, ami mindezek fölött áll, sőt az olyan világra érkezett kiválasztottak, mint Krisztus is, képesek megmutatni, hogy a szív és a lélek aki "felébredt" vagy Buddha esetében" sötét helyett "megvilágosodott" -ahogyan Murdoc is nem alszik, mint a többiek, hanem éber - képesek átlátni az illúzión és uralni az anyagot, maguk formálják az illúzió fátylán keresztül azt a valóságot, amit irányítani senki sem tud, csak elszenvedi ez életet, amit a "sors"-nak mondunk.. Krisztus is csodákat tett, halottakat támasztott fel stb. dacolva az evilági és az anyag törvényszerűségeivel, amire azt mondták az emberek, hogy erre senki sem lehet képes csak Isten maga, aki testet öltött.... Krisztus pedig mégis azt tanította, hogy mindenkiben Isten él, valójában mindenki képes lenne erre, aki rádöbbenne arra, ki a "valódi" benne és szét tudná választani attól, ami csak a ruhaként ráöltött személyiség, valódinak hitt, de a múlandóval való azonosulás. És milyen érdekes, és ez nem az amerikai álom -ahogy Robiék magyarázzák -hogy ahogyan Murdoc is egy senkinek látszik, úgy Krisztus is egy senki szerepébe bújva született egy istállóba szegénynek és asztalosnak, mutatván hogy annak, aki ő maga; élet és halál ura nem létezik számára sem a senki-ség, sem a földi király-ság vagy császár-ság, mert minden, ami vagy itt a földön csak perszóna, egy életre magadra öltött szerep és az üldözőjéből; Saulból -Pál , akárcsak ahogyan a vámszedőből Mátéból is az ő érintésére, egyszeriben a követőjévé váltak az emberek -így változtatható meg az utunk az addigi múltunk a felsőbb én vagy épp a szabad akarat szerint formálva, -már aki tudja, hogy mit érdemes kezdeni a szabad akaratával. Buddha ugyanez, bár ő épp királynak született, de rájött, hogy illúzióban nevelték, majd éhező remete lett, hoyg azt is megtapasztalja, keresvén a végső igazságot, de végül megtalálta az aranyközéputat, mely által végleg felébredt "megvilágosodott" Mája illúziójából, legyőzte Márát, aki a tudatot a félelem és a tudatlanság által fogva tartja az anyagban és eljutott a nirvánáig, ahova beléphetett volna, de visszafordult, mert azt mondta, egyedül nem lép be, hiszen azt is felismerte, hogy mindenki aki itt maradt, ugyanabból a szikrából való, mit ő is, itt marad segíteni az emberiséget, újra és újra újraszület mindig máshová máshogyan, amíg az utolsó ember is fel nem ébred. -mondja a Buddhizmus. Szóval ezer és ezer szimbólum van elrejtve a fimben, amit nagyon kedvelek.
szerintem nincs semmi elrejtve a filmben, legalábbis ennek a negyede sem, csak te magyarázod bele. már dimenziókon és tereken átívelő eposzt gyártasz egy jelenetből, hozod itt a kilónyi bibliai példát, ne haragudj, de nem tudlak komolyan venni. valami furcsa flow szárnyán vágtatsz, aminek nincs köze a filmhez. nem akarlak leszólni feltétlen, de tuti te vagy az a híres példa, amikor irodalom órán a tanár a versben található kék függönytől eljut értelmezésben az emberi nyomorúságig, pedig a függöny lehet tényleg kék volt, és ennyi. szerintem a dark city egy gyenge film, a sötéttel, ahogy a neve is mondja, próbál valamiféle noir-hangulatot kölcsönözni neki, de nincs meg benne a noir. össze-vissza játszódik az egész, nincs mélység a jelenetekben, a karakterek komolytalanok, a színészek, akik ezeket megformálják, gyengék. fáj rászánni az időt. szeretem a spiritualitást, elgondolkodni, hogy mi lehet vajon a függöny másik oldalán, de a dark city az iskolapéldája annak, hogy valamit nagyon akartak és az a valami nagyon nem jött össze, és kifejezetten középszerű lett.
visszahalgattam az adast meloba es 44:02 nel amit mond a puzser annyira elkapott hogy majdnem elsirtam magam!xD
Dafke azért is antiutópia....xD Nincs baj az antiutópiával, csak furcsán hangzik. A lemezjátszó helyett sem nagyon mondunk fonográfot pl. Az antiutópiához való ragaszkodás nem véleményfasizmus?
A lényeges üzenete a Gattacanak az az hogy ha vannak álmaid akkor minden hátrány ellenére is valósícsd meg.
Bocsássatok meg nekem, de kénytelen vagyok ideírni: azzal, ezzel. Most megnyugodtam :)
+ "a Elveszett gyerekek", "a emberek"
Azért égeti el magát a Jude Law, hogy ne maradjon genetikai bizonyiték arra, hogy ő Jerome Monroe. Gyűjt egy csomó genetikai mintát az Ethan Hawke-nak, majd megsemmisiti magát. Ő is belátja, hogy a Vincent többet ér nála.
az önsanyargatást megkezdtem 😉
a diszláLYk már a címre is jár, tudomásom szerint disztópiának nevezik
a science fiction, nem az ami a jövőben várható, de most el se tudjuk képzelni
a sci-fi azt jelenti tudományos-fantasztikus ( csak 1 példa Star Wars☞"réges régen...."
mi ez a többes szám első személy?
neked max a pattogatott kukoricát zabálás szinten van közöd a témához
na jó látom előre ez annyira szar lesz, hogy előbb elvonom a másfél órát az életemből és csak utána írom le, hogy mit gondolok, feltéve, hogy nem tiltja le a beszólást, mert az ugye az ő privilégiuma...
nem bírom ki
Arthur C. Clark már előtte leírta, hogy kell működjön egy műhöld.
honnan szalajtották ezt a másik parasztsüvölvényt?
Apró pontosítás a címmel kapcsolatban: én úgy tudom, az antiutópiára létezik egy rövidebb, és talán szakszerűbb kifejezés is, a disztópia.
A kettő ugyanaz
Ajánlom minden sci-fi, fantasy és horror-rajongó figyelmébe az alábbi MySphere-cikket:
www.beronis.hu/l/hatasok/
Fuchs Péter kb. egy évtizede ismerte Enyedi Ildikó munkáit, amikor a többségnek gőze nem volt róla, ki ő. Mégha a névelőkkel néha hadilábon is áll, a filmekhez nagyon ért. :-)
Fuchs Péter valójában nem egy személy volt, hanem egy android.
Equilibrium egyszer oké, de nem jobb mint a Gattaca. Csak egy akciósított 1984.
Dark City fele annyira nem jó mint ahogy rajonganak érte, és igen, egy összecsapott forgatókönyvet istenítettek ti.
Az Emlékmás "nem tudjuk mi a valóság" részbe még az is bele illik hogy a Memoria Bt.-nél tett látogatásnál nem csak az idegenek erőművét lehet látni, hanem amikor az ügynök társát ki kell választani, a későbbi szereplő "barna" csaj arcát láthatjuk. Ez nem hasonlóság hanem konkrétan az ő fotója szerepel. Azt hiszem a regényben szóba kerül Melina mielőtt csatlakozott volna a marsi felkelőkhöz, modellként dolgozott.
Antiutópiákról volt szó és egy hallgató megemlítette a K-pax (meg ExistenZ) c. filmet is. Ami viszont nem antiutópia, csak a tudathasadásos momentumban szerepelhetne itt. Akkor viszont mondhatta volna még az Inception-t is aminek a végén szintén nem tudjuk a valóságot látjuk vagy még a virtualitást.