Szuper videó volt, második részt szívesen néznék! Olyanokra kitérve, mint új kutya beilleszkedése- első kutyával összeismertetés, felmerülő problémák, kutyák közötti viszony rendezés, dominancia kérdése. Féltékenység kezelése, szeretet követelés, élelem és játékok bevédése. Illetve azokban az esetekben is, ahol a második kutya mondjuk nem ilyen fiatal, nem kölyök, hanem mondjuk egy mentett felnőtt kutya mellé, kerül egy másik mentett felnőtt, akár több éves kutya. Azt gondolom ilyen esetben nehezebb az összeszoktatás, akkor is ha alapból két jól tanítható, gazdára hallgató kutyáról van szó. Nagyon szívesen néznék olyat is, ahol a két kutya "összepasszolása" nem volt zökkenőmentes. Kicsit személyes kérdések, hiszen évek óta gondolkodok második kutya örökbefogadásán, de ezek a pontok tartanak vissza. Jó lenne tapasztalatokat hallgatni. Mindig öröm ha új videó kerül fel a csatornára!
Szia😊Hátha segít a mi történetünk. Volt egy 4 éves yorkink Maya, mindennél jobban szeretjük.A mindenünk, én szakács, férj villanyszerelő. Maximum 4 órát ha egyedül maradt. Szó szerint a szemünk fénye volt. Úgy döntöttünk szeretnénk mellé egy tesót. Hogy ne legyen egyedül, másrészt Maya a férjemet jobban szerette, ő volt a haver én a főnök, én szerettem volna egy bújós kis yorkit aki értem van oda. Sikerült is, egy merle yorkit foglalóztunk, majd amint lehetett elhoztuk. Az a boldogság és földipokol egyben. Maya rá se akart nézni. Arrogánsan felkéretözött és várta mikor megy haza a pici😅 Én a picivel foglalkoztam, a férjem Mayát biztatta, a picurt viszont mi nem érdekeltük, ő csak a Mayát akarta. Mire hazaértünk a Maya olyan mélységes szomorúságba esett, majd meg szakadt a szívem. Csak behúzódott a kis vackába és duzzogott, közben a mézédes picur csak próbálkozott nála. De semmi. Majd egy hónap telt el, bele betegedtünk. Annyira fájt úgy látni a Mayát. Mivel a pici Elit szobatiszta volt, de valahogy mindig a pelus szélére pisilt, egyszer megesett hogy befolyt az ágyúk alá, úgy döntöttem veszek kèt új ágyat. Bár vettem volna előbb😅 az új ágyak láttán beindultak. Egy órás hatalmas játék jött, mi meg sem mertünk mozdulni. Nem hittünk a szemünknek. Megtört a jég. Elkezdtek játszani, de csak ha Maya akarta, és miután Eli megkapta a pajtiját felénk is nagyot nyitott. Mondanom se kell én lettem a kedvence. Ennivalón ès nasin soha sem veszekedtek. Bár Maya nem szerette ha a játékait piszkálta. Sajnos Eli eltanulta a Maya agresszív viselkedését más kutyák irányába. Hiába a sok tréning, tanulás, Eli sokkal fogékonyabb volt rá, mint a Maya. Mire rájöttünk mi a baj, eltelt pár év. Eli 6 éves egy nagyon okos szófogadó angyal, mind addig míg idegen kutyát nem lát. Maya közben 10 éves lett és elválaszthatatlanok, még mindig sok a játék, aggódnak egymásért, a játékokon megy a vita. Maya sokszor túljár Eli eszén. Eli borzalmasan féltékeny, az én bújós kismacim. A korkülömbség miatt mást esznek, de ez sem gond. Bár a Maya kicsit torkos lett. Régen a Maya rettegett szilveszterkor, aztán látta hogy Elit nem érdekli ezért elmúlt a remegés, azért az éjszakát a fürdőszobában töltötte Elivel az oldalán. Máshová költöztünk ahol nagy terasz van és méter vastag fal. A szilveszter már sokkal csendesebb itt. Piszok kemény munka volt harmoniába hozni a kis családunk, de mindent megért. Ha szereted a kihívást vágj bele. Remélem segített a történetünk.😊
Tök jó ez az adás is! 😊 Ismét köszi! 😊 Tudom, hogy nem kívánságműsor, de nagyon érdekelne, hogy mások hogy élnek érzékszervi sérült kutyával. 5 éve egy süket és vak, bántalmazott amerikai akitát hoztam ki a menhelyről (mert nem volt elég gondom a két másik bonyolult állatommal). Sok sikert kívántak a gondozói, mert nála kisebb állatokat megölt, vele egy súlycsoportban lévőket megtámadott, embereket pedig megmorgott és megkapott. 😅 Odáig volt már kemény kutyám, emellett évekig vadállatokkal foglalkoztam - és nekem is volt vadállatom -, de olyan frász volt bennem, mikor eldőlt, hogy az én kutyám lesz az akita, hogy hazafelé úton a menhelyről zacskóval a kezemben, hanyingerrel küzdve fogtam a fejemet, hogy "Mibe kevertem magam?!" 😅 Egyszerűen kimentem a menhelyre, és egyből tudtam, hogy rajtam kívül senki nem fog vesződni vele, főleg, hogy láthatóan alkalmatlan a kertben tartásra, lakásba meg senki nem akar egy agresszív, nagytestű kutyát. Olyan helyen lakunk, ahol kutyaiskola nincs, alkalmanként 3 órát kellett volna autózni a legközelebbi olyan iskoláig, ahol elvállalták volna, szóval föl volt adva a lecke! 🤣 Külföldön szereztem ugyan etológia diplomát, de haszonállat szakirányon, de gondoltam, hogy a vadállatokkal való munka talán adott egy olyan pluszt, amivel kezelni tudom a problémás helyzeteket (amiből egy egészséges, kölyök korától szocializált akitánál is akad elég). Szerencsére igazam lett, és már az első nálunk töltött év végén példás magaviseletű kutya volt, aki azóta is egy szuper állat! 5 éve az én kicsi tündérkutyám, akiről már a harmadik nálam töltött napon kiderült, hogy egyáltalán semmi baj a hallásával, csak a menhelyi gondozóit nagy ívben letojta! 😅 Szóval örülnék, ha hallhatnék a miénkhez hasonló történeteket is, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mások hogyan birkóztak meg a nehézségekkel!
Köszönjük az elismerő szavakat és a történetet is amit megosztottál velünk. :) Minden elismerésünk ezért az elkötelezettségért és kitartásért amit beletettél abba, hogy egy jobb életet biztosíts egy mentett Akitának. Ez nem kis vállalás! Rengeteg ötletünk van, amik között kiemelt helyen vannak azok a sztorik ahol egy valós kutya-gazda kapcsolaton és a közösen megélt küzdelmeken keresztül tudunk rátekinteni jelenségekre. Szóval fogsz még hallani sok hasonló történetet! :) - a Neked Ugatok! csapata
@@NekedUgatok Az eddigi videók is nagyon szívmelengetőek és informatívak voltak (a shibás gazdival nagyon együtt tudtam érezni 😅). Különösen jól esett hallani a sok régimódi álláspont után, hogy a kutya a lakásba való! Végre nem éreztem magam hülyének és állatkínzónak nézve, amiért a kertbe se mehet ki felügyelet nélkül a kutyám a lakásból, pedig "akkor boldog a kutya, ha a kertben szaladgálhat"! Bárcsak látnák az emberek, mikor ilyeneket mondanak, ahogy ülök az árnyékban tavasszal, olvasok, a kutyám mellettem fekszik, és 2 órán keresztül mozdulatlanul alszik, miközben szaladgálhatna is! 😅 Tök jó, hogy végre van egy ilyen kutyás csatorna, ahol sokkal mélyebben hallhatunk témákról, mint csak "10 percben felolvasom, hogy mit ír a net a shiba inuról"!! Tényleg köszi nektek! Hiánypótló!
Itt mind a két gazdi említ olyat, hogy a második kutyával is mentek kutyasuliba és hogy az első után azt hitték, hogy tudnak mindent, de aztán a másodiknál rájöttek, hogy nem. Ha elfogadjuk a tényt, hogy a kutyasuliban embereket tanítunk, nem kutyákat, akkor ez azt az érzetet kelti, hogy valahogy ők mégsem lettek megtanítva, hiszen a második kutyához is szükség volt a sulira. Ez pontosan hogyan működik? Hogyan lesz az emberből önálló jó gazda?
Kiváló kérdés, köszönjük! A Tükör Módszer csapatában hisszük, hogy minden kutyánk tanít nekünk valamit: a második kutya (még ha ugyanazt a fajtát is választják ismét a gazdák) gyakran nagyban különbözik az első kedvenctől, hiszen különálló személyiség. Szintén fontos érv, hogy a második kutyának is szüksége van a megfelelő szocializációra, amit a kutyasulin megkaphat. A gazdák a második kutyájukkal nem az elsőnél elmulasztott/nem megtanult információkat pótolják, hanem újabb tapasztalásokra tesznek szert. Minden jót: a Neked Ugatok! csapata
Szuper videó volt, második részt szívesen néznék! Olyanokra kitérve, mint új kutya beilleszkedése- első kutyával összeismertetés, felmerülő problémák, kutyák közötti viszony rendezés, dominancia kérdése. Féltékenység kezelése, szeretet követelés, élelem és játékok bevédése. Illetve azokban az esetekben is, ahol a második kutya mondjuk nem ilyen fiatal, nem kölyök, hanem mondjuk egy mentett felnőtt kutya mellé, kerül egy másik mentett felnőtt, akár több éves kutya.
Azt gondolom ilyen esetben nehezebb az összeszoktatás, akkor is ha alapból két jól tanítható, gazdára hallgató kutyáról van szó. Nagyon szívesen néznék olyat is, ahol a két kutya "összepasszolása" nem volt zökkenőmentes. Kicsit személyes kérdések, hiszen évek óta gondolkodok második kutya örökbefogadásán, de ezek a pontok tartanak vissza. Jó lenne tapasztalatokat hallgatni.
Mindig öröm ha új videó kerül fel a csatornára!
Szia😊Hátha segít a mi történetünk. Volt egy 4 éves yorkink Maya, mindennél jobban szeretjük.A mindenünk, én szakács, férj villanyszerelő. Maximum 4 órát ha egyedül maradt. Szó szerint a szemünk fénye volt. Úgy döntöttünk szeretnénk mellé egy tesót. Hogy ne legyen egyedül, másrészt Maya a férjemet jobban szerette, ő volt a haver én a főnök, én szerettem volna egy bújós kis yorkit aki értem van oda. Sikerült is, egy merle yorkit foglalóztunk, majd amint lehetett elhoztuk.
Az a boldogság és földipokol egyben. Maya rá se akart nézni. Arrogánsan felkéretözött és várta mikor megy haza a pici😅 Én a picivel foglalkoztam, a férjem Mayát biztatta, a picurt viszont mi nem érdekeltük, ő csak a Mayát akarta. Mire hazaértünk a Maya olyan mélységes szomorúságba esett, majd meg szakadt a szívem. Csak behúzódott a kis vackába és duzzogott, közben a mézédes picur csak próbálkozott nála. De semmi. Majd egy hónap telt el, bele betegedtünk. Annyira fájt úgy látni a Mayát. Mivel a pici Elit szobatiszta volt, de valahogy mindig a pelus szélére pisilt, egyszer megesett hogy befolyt az ágyúk alá, úgy döntöttem veszek kèt új ágyat. Bár vettem volna előbb😅 az új ágyak láttán beindultak. Egy órás hatalmas játék jött, mi meg sem mertünk mozdulni. Nem hittünk a szemünknek. Megtört a jég. Elkezdtek játszani, de csak ha Maya akarta, és miután Eli megkapta a pajtiját felénk is nagyot nyitott. Mondanom se kell én lettem a kedvence. Ennivalón ès nasin soha sem veszekedtek. Bár Maya nem szerette ha a játékait piszkálta. Sajnos Eli eltanulta a Maya agresszív viselkedését más kutyák irányába. Hiába a sok tréning, tanulás, Eli sokkal fogékonyabb volt rá, mint a Maya. Mire rájöttünk mi a baj, eltelt pár év. Eli 6 éves egy nagyon okos szófogadó angyal, mind addig míg idegen kutyát nem lát. Maya közben 10 éves lett és elválaszthatatlanok, még mindig sok a játék, aggódnak egymásért, a játékokon megy a vita. Maya sokszor túljár Eli eszén. Eli borzalmasan féltékeny, az én bújós kismacim. A korkülömbség miatt mást esznek, de ez sem gond. Bár a Maya kicsit torkos lett. Régen a Maya rettegett szilveszterkor, aztán látta hogy Elit nem érdekli ezért elmúlt a remegés, azért az éjszakát a fürdőszobában töltötte Elivel az oldalán. Máshová költöztünk ahol nagy terasz van és méter vastag fal. A szilveszter már sokkal csendesebb itt. Piszok kemény munka volt harmoniába hozni a kis családunk, de mindent megért. Ha szereted a kihívást vágj bele. Remélem segített a történetünk.😊
Nagyon jó téma, nekünk a 3.volt ez a vízválasztó, de mennyire igaz... köszönöm.tényleg
Tök jó ez az adás is! 😊 Ismét köszi! 😊
Tudom, hogy nem kívánságműsor, de nagyon érdekelne, hogy mások hogy élnek érzékszervi sérült kutyával. 5 éve egy süket és vak, bántalmazott amerikai akitát hoztam ki a menhelyről (mert nem volt elég gondom a két másik bonyolult állatommal). Sok sikert kívántak a gondozói, mert nála kisebb állatokat megölt, vele egy súlycsoportban lévőket megtámadott, embereket pedig megmorgott és megkapott. 😅
Odáig volt már kemény kutyám, emellett évekig vadállatokkal foglalkoztam - és nekem is volt vadállatom -, de olyan frász volt bennem, mikor eldőlt, hogy az én kutyám lesz az akita, hogy hazafelé úton a menhelyről zacskóval a kezemben, hanyingerrel küzdve fogtam a fejemet, hogy "Mibe kevertem magam?!" 😅
Egyszerűen kimentem a menhelyre, és egyből tudtam, hogy rajtam kívül senki nem fog vesződni vele, főleg, hogy láthatóan alkalmatlan a kertben tartásra, lakásba meg senki nem akar egy agresszív, nagytestű kutyát.
Olyan helyen lakunk, ahol kutyaiskola nincs, alkalmanként 3 órát kellett volna autózni a legközelebbi olyan iskoláig, ahol elvállalták volna, szóval föl volt adva a lecke! 🤣 Külföldön szereztem ugyan etológia diplomát, de haszonállat szakirányon, de gondoltam, hogy a vadállatokkal való munka talán adott egy olyan pluszt, amivel kezelni tudom a problémás helyzeteket (amiből egy egészséges, kölyök korától szocializált akitánál is akad elég).
Szerencsére igazam lett, és már az első nálunk töltött év végén példás magaviseletű kutya volt, aki azóta is egy szuper állat! 5 éve az én kicsi tündérkutyám, akiről már a harmadik nálam töltött napon kiderült, hogy egyáltalán semmi baj a hallásával, csak a menhelyi gondozóit nagy ívben letojta! 😅
Szóval örülnék, ha hallhatnék a miénkhez hasonló történeteket is, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mások hogyan birkóztak meg a nehézségekkel!
Köszönjük az elismerő szavakat és a történetet is amit megosztottál velünk. :) Minden elismerésünk ezért az elkötelezettségért és kitartásért amit beletettél abba, hogy egy jobb életet biztosíts egy mentett Akitának. Ez nem kis vállalás!
Rengeteg ötletünk van, amik között kiemelt helyen vannak azok a sztorik ahol egy valós kutya-gazda kapcsolaton és a közösen megélt küzdelmeken keresztül tudunk rátekinteni jelenségekre. Szóval fogsz még hallani sok hasonló történetet! :)
- a Neked Ugatok! csapata
@@NekedUgatok Az eddigi videók is nagyon szívmelengetőek és informatívak voltak (a shibás gazdival nagyon együtt tudtam érezni 😅). Különösen jól esett hallani a sok régimódi álláspont után, hogy a kutya a lakásba való! Végre nem éreztem magam hülyének és állatkínzónak nézve, amiért a kertbe se mehet ki felügyelet nélkül a kutyám a lakásból, pedig "akkor boldog a kutya, ha a kertben szaladgálhat"! Bárcsak látnák az emberek, mikor ilyeneket mondanak, ahogy ülök az árnyékban tavasszal, olvasok, a kutyám mellettem fekszik, és 2 órán keresztül mozdulatlanul alszik, miközben szaladgálhatna is! 😅
Tök jó, hogy végre van egy ilyen kutyás csatorna, ahol sokkal mélyebben hallhatunk témákról, mint csak "10 percben felolvasom, hogy mit ír a net a shiba inuról"!!
Tényleg köszi nektek! Hiánypótló!
Az én Fülöpöm is ilyen dinamikus és tanító is,lehet a név kötelez? Nálunk 3.ként jött,két jó középkorú kutya mellé egy cockerspániel... :P
Itt mind a két gazdi említ olyat, hogy a második kutyával is mentek kutyasuliba és hogy az első után azt hitték, hogy tudnak mindent, de aztán a másodiknál rájöttek, hogy nem. Ha elfogadjuk a tényt, hogy a kutyasuliban embereket tanítunk, nem kutyákat, akkor ez azt az érzetet kelti, hogy valahogy ők mégsem lettek megtanítva, hiszen a második kutyához is szükség volt a sulira. Ez pontosan hogyan működik? Hogyan lesz az emberből önálló jó gazda?
Kiváló kérdés, köszönjük! A Tükör Módszer csapatában hisszük, hogy minden kutyánk tanít nekünk valamit: a második kutya (még ha ugyanazt a fajtát is választják ismét a gazdák) gyakran nagyban különbözik az első kedvenctől, hiszen különálló személyiség. Szintén fontos érv, hogy a második kutyának is szüksége van a megfelelő szocializációra, amit a kutyasulin megkaphat. A gazdák a második kutyájukkal nem az elsőnél elmulasztott/nem megtanult információkat pótolják, hanem újabb tapasztalásokra tesznek szert. Minden jót: a Neked Ugatok! csapata
Vaú. (le a kalappal)