Verselemzés: Egyszer volt, hol nem volt, voltak azok az egyetemi évek. Az ELTE-n a sok szak keveredett a diákéletben és így esett, hogy Geri és én - Progmatos létünkre - minden évben vittünk egy állomást a biológus gólyaavatón. (Ez egy esti-éjszakai állomásversenyes-kirándulás volt, az eskütétel után bulival hajnalig) Amikor az utolsó csapat is lement, akkor minden állomás nekiindult a végállomás felé és igyekezett begyűjteni az elhagyott embereket. Mert ugye, mondanom sem kell, hogy ezen az eseményen nagy számban képviseltette magát az OH-csoport... Nna, itt történt, hogy belebotlottam két ismerősbe, akik egy elkószált gólyalányt próbáltak az erdőben megtalálni. Csatlakoztam hozzájuk. Hát a csajszi teljesen zakkant volt és valójában az erdőben rejtőzködve "megtámadta" az őt keresőket, majd elrohant, elrejtőzött és újra támadott. A semmiből ugrott a hátamra és úgy beleharapott a vállamba, hogy hónapokig megvolt a nyoma. Aztán végül csak elkaptuk, kicsit lehiggasztottuk és ott maradtunk hárman (a fenti 2 ismerősből egy + Anna + én) az erdőben némi piával. Tökrészegen Kispál számokat óbégattunk fél éjszaka: tök jól éreztük magunkat... Aztán 2-3 hónapig keresgéltem, de nem találtam meg (pont kihagyta a félévet): "Csak azt várom - csak azt várom egy éve már, Hogy újra látom - újra látom azt a kislányt, Aki akkor megragadott, egy kis vadóc volt. Harapása nem volt komoly, de szívembe hatolt" Majd ezután a Bódvarákói Geo-Bio Gólyatáborban láttam viszont, kb. 1 évvel később. "És újra láttam - újra láttam egy év után" Az egyik állomásfeladat valami bazinagy építmény létrehozása lehetett és az a csapat egy tróntermet trónszékkel vitt a vállán. A trónszékben szalmából szőtt koronában és köpenyben, meg ott ült Ő: hát így láttam meg 1 év után: "Királynőként - királynőként érkezett meg." A versnek egyébként a szonett-formát választottam, ezt bele is írtam ebbe a sorba (meg egy amolyan hősszerelmes lovagi költészetre utalva a királynő motívumhoz kapcsoltam ezt az udvari-énekes imázst): "Megírtam hát trubadúrként ezt a szonettet," A többi sornak nem nagyon szántam sok mögöttes tartalmat: amit odaírtam, azt nagyjából gondoltam is akkor...
Verselemzés:
Egyszer volt, hol nem volt, voltak azok az egyetemi évek.
Az ELTE-n a sok szak keveredett a diákéletben és így esett, hogy Geri és én - Progmatos létünkre - minden évben vittünk egy állomást a biológus gólyaavatón. (Ez egy esti-éjszakai állomásversenyes-kirándulás volt, az eskütétel után bulival hajnalig)
Amikor az utolsó csapat is lement, akkor minden állomás nekiindult a végállomás felé és igyekezett begyűjteni az elhagyott embereket. Mert ugye, mondanom sem kell, hogy ezen az eseményen nagy számban képviseltette magát az OH-csoport...
Nna, itt történt, hogy belebotlottam két ismerősbe, akik egy elkószált gólyalányt próbáltak az erdőben megtalálni. Csatlakoztam hozzájuk. Hát a csajszi teljesen zakkant volt és valójában az erdőben rejtőzködve "megtámadta" az őt keresőket, majd elrohant, elrejtőzött és újra támadott. A semmiből ugrott a hátamra és úgy beleharapott a vállamba, hogy hónapokig megvolt a nyoma. Aztán végül csak elkaptuk, kicsit lehiggasztottuk és ott maradtunk hárman (a fenti 2 ismerősből egy + Anna + én) az erdőben némi piával. Tökrészegen Kispál számokat óbégattunk fél éjszaka: tök jól éreztük magunkat...
Aztán 2-3 hónapig keresgéltem, de nem találtam meg (pont kihagyta a félévet):
"Csak azt várom - csak azt várom egy éve már,
Hogy újra látom - újra látom azt a kislányt,
Aki akkor megragadott, egy kis vadóc volt.
Harapása nem volt komoly, de szívembe hatolt"
Majd ezután a Bódvarákói Geo-Bio Gólyatáborban láttam viszont, kb. 1 évvel később.
"És újra láttam - újra láttam egy év után"
Az egyik állomásfeladat valami bazinagy építmény létrehozása lehetett és az a csapat egy tróntermet trónszékkel vitt a vállán. A trónszékben szalmából szőtt koronában és köpenyben, meg ott ült Ő: hát így láttam meg 1 év után:
"Királynőként - királynőként érkezett meg."
A versnek egyébként a szonett-formát választottam, ezt bele is írtam ebbe a sorba (meg egy amolyan hősszerelmes lovagi költészetre utalva a királynő motívumhoz kapcsoltam ezt az udvari-énekes imázst):
"Megírtam hát trubadúrként ezt a szonettet,"
A többi sornak nem nagyon szántam sok mögöttes tartalmat: amit odaírtam, azt nagyjából gondoltam is akkor...