Most tudatosult bennem, hogy az együttérzés azt jelenti, hogy próbálom a másik érzéseit, döntéseit, cselekedeteit, körülményeit értelmezni és elfogadni, megértésre törekedni. Banális, de mégis...
Tabumondatnak gondolom azt, hogy: "Ne hisztizz!" vagy "Ne nyavalyogj!". Pláne olyankor amikor az sem érdekli az adott illetőt, hogy mi a problémám, én pedig csak meg szeretném osztani vele a gondjaim. Ezeket általában olyan embereknek mondanám el, akikben megbízok, és az ő szájukból fáj a legjobban hallani.
Egy felvetés. A társas életben segítség lehet, ha reflektálunk, visszajelzünk a másiknak. Az ilyen attitűdök lehet, hogy kellenek a magas szintű szociális együttéléshez. (Nekem komoly kritikám van ezzel kapcsolatban, de egyoldalú, ha nem beszélsz a miértekről mélyebben.) Ez a téma nagyon messzire tud vezetni. Ugyanúgy az emberi léttel jár a szabad akarat, és annak a lehetősége, hogy managelem az érzéseimet, és az ebben elért eredményeimet megpróbálom megosztani, örökíteni a következő generációval. Ez talán fejlődés lehet. ...? Jó téma. Csak így tovább. :)
Nekem is van hasonló tapasztalatom, csak éppen versek és rajzok terén. Ezeken keresztül élem meg gyakorlatilag az érzelmeimet, és közeli hozzátartozóktól számtalanszor meghallgattam már, hogy az adott vers vagy rajz miért szomorú, borús és miért nem vidám, boldog. Hogy írjak már valami derűset végre, mert rossz ezeket olvasni/látni. Nekem erről az jutott eszembe, mintha a körülöttem lévők azt várnák el tőlem, hogy minél inkább tökéletesnek, felhőtlennek mutassam az életemet/életünket. Mintha nem lenne benne gond, nem lenne benne kudarc vagy fájdalom. Pedig az élet része, hogy ezek vannak, és oké, ahogy ezekkel kapcsolatban érzünk. Gyönyörűen kifejtetted ezt a témát, igazán lélekemelő volt hallgatni.
A sírás tisztulás...én ezt szoktam mondani annak, akinek ki kell engednie magából valamit a síráson keresztül,& még azt is, hogy engedje ki nyugodtan. Minden folyadék, ami távozik a testünkből az a tisztulás része. Én sem szeretem ezt a mondatot, hogy "Ne sírj!" Sztem is butaság..
Én is utálom, amikor szètvet az ideg, olyan mérges vagyok, hogy mindjárt füstölni kezdek 😂 ès valaki azt mondja, hogy: - Nyugodj meg! Az mégjobban felidegesít amúgy.
Szerintem a "Ne sírj!" inkább azt tükrözi, hogy az emberek a sírást a negatív érzelmekhez kötik. Ha valaki nem sír, abbahagyja a sírást, akkor (feltételezhetően) jobban van. Nem tudom, mennyire sikerült ezt értelmesen megfogalmaznom, de én valahogy inkább erre képzelem el a megfejtést.
Most tudatosult bennem, hogy az együttérzés azt jelenti, hogy próbálom a másik érzéseit, döntéseit, cselekedeteit, körülményeit értelmezni és elfogadni, megértésre törekedni. Banális, de mégis...
igen, igen, igen. nagyon fontos téma, köszönöm a bátor és hiteles megosztást.
Tabumondatnak gondolom azt, hogy: "Ne hisztizz!" vagy "Ne nyavalyogj!". Pláne olyankor amikor az sem érdekli az adott illetőt, hogy mi a problémám, én pedig csak meg szeretném osztani vele a gondjaim. Ezeket általában olyan embereknek mondanám el, akikben megbízok, és az ő szájukból fáj a legjobban hallani.
Egy felvetés. A társas életben segítség lehet, ha reflektálunk, visszajelzünk a másiknak. Az ilyen attitűdök lehet, hogy kellenek a magas szintű szociális együttéléshez. (Nekem komoly kritikám van ezzel kapcsolatban, de egyoldalú, ha nem beszélsz a miértekről mélyebben.) Ez a téma nagyon messzire tud vezetni.
Ugyanúgy az emberi léttel jár a szabad akarat, és annak a lehetősége, hogy managelem az érzéseimet, és az ebben elért eredményeimet megpróbálom megosztani, örökíteni a következő generációval. Ez talán fejlődés lehet. ...? Jó téma. Csak így tovább. :)
köszönöm, ez nagyon jól esett!
Nekem is van hasonló tapasztalatom, csak éppen versek és rajzok terén. Ezeken keresztül élem meg gyakorlatilag az érzelmeimet, és közeli hozzátartozóktól számtalanszor meghallgattam már, hogy az adott vers vagy rajz miért szomorú, borús és miért nem vidám, boldog. Hogy írjak már valami derűset végre, mert rossz ezeket olvasni/látni. Nekem erről az jutott eszembe, mintha a körülöttem lévők azt várnák el tőlem, hogy minél inkább tökéletesnek, felhőtlennek mutassam az életemet/életünket. Mintha nem lenne benne gond, nem lenne benne kudarc vagy fájdalom. Pedig az élet része, hogy ezek vannak, és oké, ahogy ezekkel kapcsolatban érzünk. Gyönyörűen kifejtetted ezt a témát, igazán lélekemelő volt hallgatni.
Nagyon fontos és nehéz téma, amit szerintem nagyon jól megfogalmaztál! Teljesen egyetértek veled!!
A sírás tisztulás...én ezt szoktam mondani annak, akinek ki kell engednie magából valamit a síráson keresztül,& még azt is, hogy engedje ki nyugodtan.
Minden folyadék, ami távozik a testünkből az a tisztulás része.
Én sem szeretem ezt a mondatot, hogy "Ne sírj!" Sztem is butaság..
Hiánypótló videó, köszönöm, hogy elkészítetted! :)
Én is utálom, amikor szètvet az ideg, olyan mérges vagyok, hogy mindjárt füstölni kezdek 😂
ès valaki azt mondja, hogy:
- Nyugodj meg!
Az mégjobban felidegesít amúgy.
Szerintem a "Ne sírj!" inkább azt tükrözi, hogy az emberek a sírást a negatív érzelmekhez kötik. Ha valaki nem sír, abbahagyja a sírást, akkor (feltételezhetően) jobban van. Nem tudom, mennyire sikerült ezt értelmesen megfogalmaznom, de én valahogy inkább erre képzelem el a megfejtést.
Az abbahagyást nem szabad erőltetni!
Azért ezt is jelentheti a ne sírj: bárcsak ne sírnál Te akit annyira szeretek és féltek. Te ne légy szomorú aki sírsz. Légy vidám, mihamarább.