Férfiasan tökéletes - elnyomó nemi szerepek
Вставка
- Опубліковано 20 лис 2023
- A Friedrich Ebert Stiftung Budapest és az Új Egyenlőség magazin 2023. évi „Észlelések és valóság” című rendezvénysorozatának következő pódiumbeszélgetése.
Bolonyai Blanka, az ELTE Szociológia Doktori Iskola hallgatója, a Nők Egymásért Mozgalom tagja
Szemán Dénes klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta
Moderátor:
Pogátsa Zoltán szociológus-közgazdász, egyetemi docens, az Új Egyenlőség főszerkesztője
10:35 Pogátsa Zoltánt nagyon megviselhette a Jordan Peterson könyv olvasása. Könnyesre nevetem magam, nevetés közben alig tudok írni. Egy darabig elég lesz, ha azt mondják, hogy homár és nevetni fogok.
Lehetséges nem megfelelni az elvárásoknak. Én úgy döntöttem, h. szűkebb hazám férfiúi elvárásainak nem felelek meg, és jól tettem, mert (gondolom) ennek köszönhetem, hogy azzal az emberrel találtuk meg egymást, akivel kellett. Külföldön viszont nagyon igyekeztem megismerni az ország kultúráját és szokásait, megfelelni ennek, és azt látom, hogy más társaim, akik nem így tettek, sikeresebbek. De mivel nagy erőt fektettem e társadalom működésének a megértésébe, most már úgy gondolom, hogy haza fogok menni, mert amit itt látok, az élhetetlen (annak, aki nem itt szocializálódott).
A boldogság index egyik eleme a ; " mekkora szabadsággal rendelkezem amikor az életem fontos kérdéseiben döntök. " Ez a szabadság dolog valószínűleg a civilizáltság mértékének egyik eleme. Egy afrikai lány aki Finnországban él mesélte, hogy amikor beszélget a neten keresztül az afrikai rokonaival akkor mindig az történik, hogy ő leül és a beszélgetésre figyel, míg az afrikai női rokonai le sem ülnek hanem közben még mosnak, főznek, gyereket nevelnek. Amíg ő kijelenti a finn férjének, hogy dolga van ekkor és ekkor, nem kérdés az, hogy a férje vigyáz akkor a gyerekre, tehát nem engedélyt kér, hogy elmehessen privát programra és magyarázkodnia sem kell. Nálunk Mo-on ekkora szabadsága a nőknek csak akkor van ha egyedül élnek.
Tényleg a házimunka a legnagyobb történet? Hát akkor elmesélem, hogy rám nem kell mosni, főzni, takarítani, viszont, amikor megtehettem, volt akinek ezért fizettem, most pedig megcsinálom magam. Most jön a csavar a történetben: a párkapcsolataim jelentős részében nem is nagyon tudtak a nők mit kezdeni magukkal. Mivel ezeket nem kell, így aztán nem csináltak semmit. Semmit az égadta világon.
A házimunka mellett nagyon hiányzott valami produktív tevékenység, ami nem tűnik el a létrehozása után fél órán belül. Annyira hiányzott, hogy önképzésbe kezdtem, majd három tanfolyamot végeztem el aminek láttam értelmét, s később láttam is óriási hasznát. Nem vagyunk egyformák.
@@kalagi13 azt érzem ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban, hogy azok s nők, akik ezt meghallgatják, már régen "meghaladták" ezeket a sztereotípiákat.
Amit mondtál, az nagyon jó. De neked jó. Mit adott volna az én életemhez, hogy van három új végzettséged? Mit adott volna a kapcsolathoz? Ugyanúgy semmit, mert mindent megoldok magam. 48 évesen nősültem először, most. Egy ugyanolyan gyerektelen, munkamániás feleségem van mint én. Abból áll az élet, hogy este, dögfáradtan hazaérünk, ha éppen rossz napunk van, akkor nem szólunk egymáshoz, ha jó, akkor eltöltünk egy kellemes 20 percet, vagy amennyi sikerül, együtt. Évente párszor elmegyünk valahová, ahol nem itthon vagyunk. Ugyanúgy intézzük a kis telefonjainkat, távoli asztalra dolgozunk és este nem itthon vagyunk kimerültek, hanem 300-500-1000, vagy akárhány kilométerrel odébb. Elég sokat agyalok rajta, hogy nem lett volna-e jobb kicsit elnyomni valakit, gyereket csinálni és hagyományosabban élni.
Tapasztalatom szerint nincs középút. Szinte kizárólag minden nő, akit nem akartam uralni, az engem akart irányítani. (Akiket én akartam irányítani, azokat nem sikerült, most mások irányítják őket, vagy irányítanak másokat)
Nincs jó megoldás.
@@krisztianfarago1974A bejegyzésedről az jutott eszembe, hogy: Beszélgessen veled a halál! Unalmas vagy.
@@krisztianfarago1974
Ha nincsen gyermeked, valóban semmit nem adott volna hozzá a te életedhez.
A gyermekek apja azért támogatta ezt a törekvésemet, mert a gyermeknevelésben kamatoztattam amit az eü. képzésen, amit pszichológiából tanultam. Az anya hozzáállása, aki egész nap a gyerekkel van, nagyon sokat tesz hozzá (vagy vesz el) a gyermekek testi, lelki egészségéhez. Apaként ez sokat tett volna neked hozzá a családhoz, ezzel a kapcsolathoz is, ahol a másik fél viselné a munkamegosztásban a germeknevelés nem anyagi terheit. Ehhez a megbecsüléshez nem kell uralni egyiknek sem a másikat.
Nagyon fontos, amit leírtál! Ez nem szokott része lenni a diskurzusnak.
Már nincsenek nők, csak férfiak! Siralmas ezt látni...
Elérték amit akartak, és éppen ettől szenvednek.
Azt pedig ugye értjük hogy apuka nem maga miatt hanem éppen anyuka miatt ilyen törekvő, és versengő, mert anyuka otthon mindig a fülébe súg valamit amit meg kell venni, vagy el kell még érni, mert anyuka nem ismeri azt a szót hogy mérték, vagy azt hogy elég, na így kezdődik a káosz és ellenségeskedés...
Szegény nők, el vannak nyomva😢
Azt a kérdést még egyetlen feminista sem tudta megválaszolni, hogy a nők miért nem akarnak szénbányászok vagy hegesztők lenni... Vagy akár villanyszerelők, ami a korábban felsoroltakkal szemben még csak nem is nehéz, ellenben jól fizet. A jelenlevők sem tudnak mondani semmi értelmeset, csak maszatolnak.
Alig hiszem, hogy ezt komolyan kérdezed! A feminizmus számomra egyenértékűséget jelent, és nem azonosságot, nem egyformaságot, azaz nem a nők elférfiasodását viselkedésben, kinézetben, viszonyulásokban, stb. Nőként kell(ene) az egyenértékűséget elérnünk, minden más puszta hatalmi harc, messze az értékektől.
@@amritakacs Szerintem pedig a feminizmus egy önmagát túlélt parazita ideológia, ami NEM az egyenlőségért küzd, hanem előjogokért és kiváltságokért.
@tiborbojer693
Honnan veszed, hogy nem akarnak?
@@amritakacs
A feminizmus számomra a választás szabadságát jelenti. Ne legyen kötelező otthon gyereket nevelni és háztartást vezeti, de a feminizmus ezt sem utasítja el mint választási lehetőséget.
Ne legyen kötelező hosszú szoknyát, sminket és hosszú hajat viselni, de nem utasítja el ezt sem.
a férfiak sem akarnak szénbányászok lenni. UK-ban élek, pont azért, mert Magyarországot nagyon szexistának és provinciálisnak éreztem. Itt vannak nők, akik buszt vezetnek, és vízszerelőként vagy akár kőművesként dolgoznak. Mert megtehetik. De nem kötelezik őket rá. Nem hiszem, hogy az a helyes irány, hogy mindenki csináljon mindent, egy mesterséges fele-fele elosztás mentén. Ez az elvárás még mindig azt a gondlkodást tükrözi, hogy a férfiaknak és nőknek összebékíthetetlen szerepeik vannak (biológiai alapon, bla bla).
Jordan Petersonnal az a baj, hogy a klasszikus liberalizmus elvét tartja helyesnek és az összes tanítása ebből fakad. Látni lehetett, hogy ez a klasszikus liberalizmus másnéven neoliberalizmus okozta a 2008-as világválságot és most is ez alakítja mindennapjainkat. Szerinte ne legyünk rendszerkritikusak, ne akarjunk élhetőbb rendszert, mert clean your room. Persze kell magunkkal foglalkozni, de a világ toxikusságaival foglalkoznunk kell és belátni ezt, hogy ez a friedmani, hayeki klasszikus liberalizmus az egy csőd, nem hiába működőképesebbek az északi országok, mert ott nem uralkodik annyira ez a neoliberális dogma.
Ezért sem szabad felülni a címkézéseknek. Semmifélének. Még akkor sem ha szofisztikáltnak tűnik tőle az ember. A belső erkölcsi iránytűt sokkal hasznosabb fejleszteni az pedig érzelmi alapú, a gondolat pedig a végrehajtásért felel. Bármit akar, vágyik óhajt, sóhajt a szív, azt az agy követni fogja.