Tisztelt Csaba Kovács! Nagy örömmel tölt el, hogy a tevékenységünk olyan szinten felkeltette az érdeklődését, hogy virtuális tollat ragadott és jobbító szándékkal megfogalmazta észrevételeit. Bevallom őszintén, nem szoktam internetes platformokon kommentelni, de mivel szerény személyemet is megemlítette egy nyilvános írásban, így kötelességemnek érzem, hogy első sorban a több száz tanuló, az iskolánk és a kollégáim nézőpontjából én is megfogalmazzak néhány észrevételt, csupán a tisztánlátás végett. Azt vettem észre, hogy Ön nem tájékozódik abban a témában, amihez nyilvánosan hozzászól. Ez egyébként nem újdonság, a 9 millió kommentelő országában különösen megnyugtató lehet az online tér nyújtotta biztonságból egyéneket, közösségeket, gyermekeket minősíteni amikor együtt mozdulnak meg egy közös cél érdekében. Ha tájékozódott volna előre, megbizonyosodhatott volna arról, hogy milyen módszerekkel, milyen irányelvek mentén dolgozunk az egyik legszínvonalasabb pécsi általános iskolában. Nagyon örülök, hogy Tillai Aurélt, Kertész Attilát és a Szélkiáltót említette pozitív példaként, ezzel teljes mértékben egyet is értek. Ha megkérdez egy diákot akit én tanítok, hogy kik ők, fognak tudni róluk pár gondolatot, hozzájuk köthető zenét említeni. Többen a fent említett zenészek közül nagyon kedves tanáraim voltak, a tőlük szerzett tudás jelentős részét képezi annak, amit átadok a gyermekeknek. Azt is észrevettem, hogy Kodály Zoltánra nagyon szívesen hivatkoznak sokan. Ezzel én is így vagyok, sokszor szoktam említeni a kollégáimnak, de még a tanítványaimnak is azt a kodályi gondolatot, hogy "Csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, s csak ezekből lehet boldog ország". Ezt hiánypótlásként, segítő szándékkal írom Önnek, hogy könnyebben megértse, hogy idén miért választottuk ezt a módját a megemlékezésnek. Észrevettem továbbá, hogy Istenre is szokássá vált hivatkozni, ezzel azért én óvatosabb volnék. A zenetanulás és a zeneművelés csodálatos, magával ragadó világa viszont a mai világban sokak számára hozzáférhető, de gyakran megfeledkezünk arról a bárki által elérhető és ingyen használható hangszerről, amit énekhangnak hívunk, aminek kiteljesedése a közös éneklés, Kodály szerint. Ön nem látta élőben azt a több száz csillogó, lelkes szempárt, amit én. A mai világ már szinte csak a személytelenítésről szól. Egymásnak kommentelünk, megjegyzéseket teszünk, minősítünk, ítélkezünk a billentyűzet mögül, ahelyett, hogy leülnénk egy közös beszélgetésre vagy akár éneklésre. Én a köznevelésben (sokak által hiányosan ismert körülmények között) dolgozom a kollégáimmal együtt, kérem előlegezzen meg nekem ennyi bizalmat és higgye el, a kulcs a magasabb műveltség eléréséhez minden területen az élményszerzés révén vezet. A különbség csupán annyi, hogy ez egy produktív élmény, aminek minden jelenlévő részese lehetett. Erre is csak a zene képes. Kinyitjuk, befogadóvá tesszük a lelket, kikészítjük a kulcsokat és megmutatjuk az ajtókat az út többi részéhez, ami lehet egy általános zenei műveltség megszerzése vagy a Cantata Profana elemzése, ez nyilván egyénfüggő. Ezek a gyerekek ének-zene órán szolmizálnak, kézjelről énekelnek, ritmust írnak hallás után, több népdalt és zenei részletet fejből tudnak, a komolyzenében is jártasak, igenis megérdemlik a hasonló élményeket. Bizonyára Ön is szívesen fogyaszt solmói galuskát, de csak azután, hogy végzett a húslevessel és a rántott hússal. Végezetül annyit kérnék tisztelettel Öntől, ha legközelebb azt tervezi, hogy iskolánk tevékenységét minősíti, előtte tájékozódjon, olvassa el a Pedagógiai Programunkat és nézzen utána kollégáim életművének, amit évtizedek óta lelkesen művelnek a felnövő generációk szolgálatában. Internetes megmondás helyett pedig szívesen látom egy közös eszmecserére személyesen az iskolánkban (ha egyáltalán valós személynek tetszik lenni), szerintem több dologban értenénk egyet, mint amiben nem. Örülök, mert nagyon fontos gondolatok váltak Önnek köszönhetően nyilvánossá. Minden jót kívánok: Rébék-Nagy András (fiatal énektanár)
Kedves RÉBÉK-NAGY ANDRÁS, fiatal énektanár kolléga! Remek, mértéktartó, udvarias és nagyon intelligens válasz! Nagyrabecsüléssel süvegellek, úgy is, mint ennek a "Makár" gyakorlóiskolának volt énektanára. Gratulálok, András, elsősorban minden tevékenységedhez, s biztatlak, csak így tovább! Irigységeknek ne dőlj be, még akkor se, ha látszólag egyetértéssel bólintunk, az említettekre. Tillai tanár úr nekem is tanárom volt, (hittestvérem is az evangélikus egyházban), a Szélkiáltó együttes vezetője 20 éve karnagyom a Bartók Béla Férfikarban stb. Te pedig, kevéssé tisztelt Csaba Kovács, ugye gyáva, rosszindulatú ún. "kamuprofil" vagy! Remélhetem, hogy szégyelled magad?! Minden okod megvan rá!!! Öngól! Partvisnyél a küllők közé! Mintha értékvédő lennél, pedig csak tisztességtelen rongy vagy! Szemtől szemben mernéd felfedni magad? Elbeszélgethetnénk!!!!!!!!!!
A 48éves Szélkiáltó zenekar, Tillai Aurél, Kertész Attila városában, az 53 éves Kaláka zenekar, Kodály Zoltán országában ezzel a zagyva filmslágerrel ünnepelni a zene világ napját, méghozzá az egyik legszínvonalasabb pécsi általános iskolában példája annak, hogy egy ellenállhatatlan, pusztító erejű, hosszú távra méretezett és szinte operai külsőségekben megnyilvánuló leépülés jelenetei bontakoznak ki a szemünk előtt, iskolákban, egyetemeken, színházban, zenei anyanyelvben, társadalomban, közéletben, viselkedésben, felfüggeszthetetlen leszegett fejű telefonsimogatásban, ez a menet az úgynevezett demokráciák kiteljesedésének párhuzamos cselekménye. És már látszik is a kölcsönhatás. A demokráciák léte működése, fennmaradása az értékek mind szélesebb körű alászállása, elhomályosulása majd érvénytelenítése árán valósul meg. A folyamatoknak ez az irányultsága egybevág azzal a tapasztalattal, hogy e rendszerek működését minden szinten a legszélesebben gondolt népesség, rabszolgák élet igényeihez, szellemtelenségéhez, ízléstelenségéhez igazítják. E Disneyland pompás díszletei mögött, valahol a Mikiegerek Hét törpék és Popey takarásában a lehető legszigorúbb szerzetesrend elöljárói, a politika irányítói terveznek, számolnak, döntenek, és ők, Istennel szemben mindvégig velünk is maradnak Dehát már a fiatal énektanár is ennek a kornak a gyermeke, kétlem, hogy gyermekeinek otthon Szélkiáltót, Kalákát énekelne
Látszólag minden tartalmi "kritikád" elfogadható. Mellesleg figyelmedbe ajánlom Pécsett a kitűnő VoiSingers kórust, s elsősorban nem amiatt, mert Tamás fiam is ott énekel, s vezetőjüket feltűnése óta örömmel gratuláljuk, hanem azért, mert az érték az évek múlásával egyre bővül. (Ha Kodály ma élne, élére állna az újdonságoknak!) Még három pécsi kiváló ének-zene tanárt is említhetnék név szerint, de magad is ismered őket. Az irigység, rosszindulat, más név mögé rejtőzködés ...ítéld meg magad, ha van önkritikád tükörbe nézni, hogy milyen jellemre vall!
Tisztelt Csaba Kovács! Nagy örömmel tölt el, hogy a tevékenységünk olyan szinten felkeltette az érdeklődését, hogy virtuális tollat ragadott és jobbító szándékkal megfogalmazta észrevételeit. Bevallom őszintén, nem szoktam internetes platformokon kommentelni, de mivel szerény személyemet is megemlítette egy nyilvános írásban, így kötelességemnek érzem, hogy első sorban a több száz tanuló, az iskolánk és a kollégáim nézőpontjából én is megfogalmazzak néhány észrevételt, csupán a tisztánlátás végett. Azt vettem észre, hogy Ön nem tájékozódik abban a témában, amihez nyilvánosan hozzászól. Ez egyébként nem újdonság, a 9 millió kommentelő országában különösen megnyugtató lehet az online tér nyújtotta biztonságból egyéneket, közösségeket, gyermekeket minősíteni amikor együtt mozdulnak meg egy közös cél érdekében. Ha tájékozódott volna előre, megbizonyosodhatott volna arról, hogy milyen módszerekkel, milyen irányelvek mentén dolgozunk az egyik legszínvonalasabb pécsi általános iskolában. Nagyon örülök, hogy Tillai Aurélt, Kertész Attilát és a Szélkiáltót említette pozitív példaként, ezzel teljes mértékben egyet is értek. Ha megkérdez egy diákot akit én tanítok, hogy kik ők, fognak tudni róluk pár gondolatot, hozzájuk köthető zenét említeni. Többen a fent említett zenészek közül nagyon kedves tanáraim voltak, a tőlük szerzett tudás jelentős részét képezi annak, amit átadok a gyermekeknek. Azt is észrevettem, hogy Kodály Zoltánra nagyon szívesen hivatkoznak sokan. Ezzel én is így vagyok, sokszor szoktam említeni a kollégáimnak, de még a tanítványaimnak is azt a kodályi gondolatot, hogy "Csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, s csak ezekből lehet boldog ország". Ezt hiánypótlásként, segítő szándékkal írom Önnek, hogy könnyebben megértse, hogy idén miért választottuk ezt a módját a megemlékezésnek. Észrevettem továbbá, hogy Istenre is szokássá vált hivatkozni, ezzel azért én óvatosabb volnék. A zenetanulás és a zeneművelés csodálatos, magával ragadó világa viszont a mai világban sokak számára hozzáférhető, de gyakran megfeledkezünk arról a bárki által elérhető és ingyen használható hangszerről, amit énekhangnak hívunk, aminek kiteljesedése a közös éneklés, Kodály szerint. Ön nem látta élőben azt a több száz csillogó, lelkes szempárt, amit én. A mai világ már szinte csak a személytelenítésről szól. Egymásnak kommentelünk, megjegyzéseket teszünk, minősítünk, ítélkezünk a billentyűzet mögül, ahelyett, hogy leülnénk egy közös beszélgetésre vagy akár éneklésre. Én a köznevelésben (sokak által hiányosan ismert körülmények között) dolgozom a kollégáimmal együtt, kérem előlegezzen meg nekem ennyi bizalmat és higgye el, a kulcs a magasabb műveltség eléréséhez minden területen az élményszerzés révén vezet. A különbség csupán annyi, hogy ez egy produktív élmény, aminek minden jelenlévő részese lehetett. Erre is csak a zene képes. Kinyitjuk, befogadóvá tesszük a lelket, kikészítjük a kulcsokat és megmutatjuk az ajtókat az út többi részéhez, ami lehet egy általános zenei műveltség megszerzése vagy a Cantata Profana elemzése, ez nyilván egyénfüggő. Ezek a gyerekek ének-zene órán szolmizálnak, kézjelről énekelnek, ritmust írnak hallás után, több népdalt és zenei részletet fejből tudnak, a komolyzenében is jártasak, igenis megérdemlik a hasonló élményeket. Bizonyára Ön is szívesen fogyaszt solmói galuskát, de csak azután, hogy végzett a húslevessel és a rántott hússal. Végezetül annyit kérnék tisztelettel Öntől, ha legközelebb azt tervezi, hogy iskolánk tevékenységét minősíti, előtte tájékozódjon, olvassa el a Pedagógiai Programunkat és nézzen utána kollégáim életművének, amit évtizedek óta lelkesen művelnek a felnövő generációk szolgálatában. Internetes megmondás helyett pedig szívesen látom egy közös eszmecserére személyesen az iskolánkban (ha egyáltalán valós személynek tetszik lenni), szerintem több dologban értenénk egyet, mint amiben nem. Örülök, mert nagyon fontos gondolatok váltak Önnek köszönhetően nyilvánossá. Minden jót kívánok: Rébék-Nagy András (fiatal énektanár)
Kedves RÉBÉK-NAGY ANDRÁS, fiatal énektanár kolléga! Remek, mértéktartó, udvarias és nagyon intelligens válasz! Nagyrabecsüléssel süvegellek, úgy is, mint ennek a "Makár" gyakorlóiskolának volt énektanára. Gratulálok, András, elsősorban minden tevékenységedhez, s biztatlak, csak így tovább! Irigységeknek ne dőlj be, még akkor se, ha látszólag egyetértéssel bólintunk, az említettekre. Tillai tanár úr nekem is tanárom volt, (hittestvérem is az evangélikus egyházban), a Szélkiáltó együttes vezetője 20 éve karnagyom a Bartók Béla Férfikarban stb. Te pedig, kevéssé tisztelt Csaba Kovács, ugye gyáva, rosszindulatú ún. "kamuprofil" vagy! Remélhetem, hogy szégyelled magad?! Minden okod megvan rá!!! Öngól! Partvisnyél a küllők közé! Mintha értékvédő lennél, pedig csak tisztességtelen rongy vagy! Szemtől szemben mernéd felfedni magad? Elbeszélgethetnénk!!!!!!!!!!
Nagyszerű, gratulálok!
A 48éves Szélkiáltó zenekar, Tillai Aurél, Kertész Attila városában, az 53 éves Kaláka zenekar, Kodály Zoltán országában ezzel a zagyva filmslágerrel ünnepelni a zene világ napját, méghozzá az egyik legszínvonalasabb pécsi általános iskolában példája annak, hogy egy ellenállhatatlan, pusztító erejű, hosszú távra méretezett és szinte operai külsőségekben megnyilvánuló leépülés jelenetei bontakoznak ki a szemünk előtt, iskolákban, egyetemeken, színházban, zenei anyanyelvben, társadalomban, közéletben, viselkedésben, felfüggeszthetetlen leszegett fejű telefonsimogatásban, ez a menet az úgynevezett demokráciák kiteljesedésének párhuzamos cselekménye. És már látszik is a kölcsönhatás. A demokráciák léte működése, fennmaradása az értékek mind szélesebb körű alászállása, elhomályosulása majd érvénytelenítése árán valósul meg. A folyamatoknak ez az irányultsága egybevág azzal a tapasztalattal, hogy e rendszerek működését minden szinten a legszélesebben gondolt népesség, rabszolgák élet igényeihez, szellemtelenségéhez, ízléstelenségéhez igazítják. E Disneyland pompás díszletei mögött, valahol a Mikiegerek Hét törpék és Popey takarásában a lehető legszigorúbb szerzetesrend elöljárói, a politika irányítói terveznek, számolnak, döntenek, és ők, Istennel szemben mindvégig velünk is maradnak
Dehát már a fiatal énektanár is ennek a kornak a gyermeke, kétlem, hogy gyermekeinek otthon Szélkiáltót, Kalákát énekelne
Látszólag minden tartalmi "kritikád" elfogadható.
Mellesleg figyelmedbe ajánlom Pécsett a kitűnő VoiSingers kórust, s elsősorban nem amiatt, mert Tamás fiam is ott énekel, s vezetőjüket feltűnése óta örömmel gratuláljuk, hanem azért, mert az érték az évek múlásával egyre bővül. (Ha Kodály ma élne, élére állna az újdonságoknak!)
Még három pécsi kiváló ének-zene tanárt is említhetnék név szerint, de magad is ismered őket.
Az irigység, rosszindulat, más név mögé rejtőzködés ...ítéld meg magad, ha van önkritikád tükörbe nézni, hogy milyen jellemre vall!