Advent 3. vasárnapja

Vasárnapi evangélium Lk 3, 10-18
Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte:,,Mit tegyünk?”,,Akinek két ruhája van - válaszolta -, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.”
Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá:,,Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik:,,Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.”
Megkérdezték őt a katonák is:,,Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt:,,Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk:,,Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse.”
És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget. Ezek az evangélium igéi.
A szentmise kezdőéneke advent harmadik vasárnapján az örvendezésre hív bennünket: „Örüljetek az Úrban szüntelenül: újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van!” Örüljetek! Azaz Gaudete, Advent 3. vasárnapjának ez az ősi elnevezése.
Mi jogosíthat fel bennünket erre az örvendezésre? Elsősorban az a tény, hogy az Isten közel van, velünk van. Azért örülhetünk, mert Jézus Krisztushoz, a halálon és minden rossz fölött Győzteshez tartozhatunk, öröméből kaphatunk. Az örök élet nem más, mint részesedni az Isten öröméből. Hiszen az Isten tud és akar is örülni. Jézus Krisztus úgy beszélt a mennyei Atyáról, mint a tékozló fiú apjáról, aki örömmel visszafogadta meggondolatlan fiát. Isten örömét ahhoz az örömhöz hasonlította, ahogyan a pásztor örül, amikor rátalál a nyájtól elcsatangolt bárányra. Jézus szerint, az Isten egy olyan asszony, aki örül a takarításkor megtalált pénzdarabnak, és örömét másokkal is meg akarja osztani.
Másrészt azért is örülhetünk, mert az Istenhez való tartozásunk életünk nehéz helyzeteiben is megvédhet bennünket. Olvastam egy orosz nőről (Tatjána Goricsevának hívják), aki eredetileg „istentagadónak”, azaz ateistának vallotta magát. Egyetemen oktatott, ám Isten, ennek a nőnek az életét másképp’ gondolta, ezért megadta neki a hit ajándékát. Hitre ébredve, másokat is meg akart nyerni Jézus Krisztusnak. Ezt a tevékenységét a hetvenes évek Szovjetuniójában természetesen nem nézték jó szemmel. Ezért többször - főként éjszakánként - bevitték a rendőrségre, kiabáltak vele, fenyegették, zsarolták, megpróbálták őt megfélemlíteni. Ám ő eközben imádkozott, megtapasztalva azt, hogy az imádság, vagyis az Istennel való kapcsolat, mintegy védőburkot vont köré. Így nem foglalkozott azzal, hogy hogyan bántak vele. Végül nem bírt vele a „nagy” Szovjetunió, megfosztották állampolgárságától és kiutasították az országból.
Harmadrészt, örülhetünk annak, hogy könnyen az Isten barátai lehetünk. Hiszen hallhattuk az evangéliumból, hogy az Isten nem kér tőlünk rendkívüli, emberfeletti dolgokat, hanem csupán azt, hogy becsülettel megtegyük feladatainkat. Úgy, hogy az önmagunknak, és Istennek is örömöt adjon. Keresztelő János nem szólította föl a vámosokat, vagyis adóbeszedőket és sem a katonákat arra, hogy hagyják ott mesterségüket, jöjjenek ki mellé a pusztába, és életük hátralévő részét, az övéhez hasonló öltözetben, teveszőrruhában, valamint vezeklésben, állandó böjtben, sáskát és vadmézet fogyasztva, önsanyargatásban töltsék el. Hanem azt mondta nekik, hogy becsületesen, a bűnt kerülve végezzék munkájukat.
Az Isten valóban nagyon közel van hozzánk. Nem valahol az elérhetetlen mennyben, a felfoghatatlan örökkévalóságban, a felhők fölött, világunktól távol, a fölséges magányban létezik. Isten velünk és bennünk van. Hiszen az Isten eljött közénk. Pontosan ezt ünnepeljük karácsonykor!
Istenünk, taníts bennünket igazi örömre, hiszen van okunk örülni, mert Te, az élet Forrása, velünk vagy. Add, hogy megismerhessünk Téged úgy, mint szerető, gondunkat viselő mennyei Atyánkat. Megtapasztalhassunk Téged, mint a Fiút, Jézus Krisztust, aki sorsközösséget vállalt a szenvedő emberrel, és a megváltassál kiszabadította a bűn rabságából. Add, hogy Szentlelked formáljon bennünket, vegye el félelmeinket, és hangolja örömre szívünket. Ámen.