Élni jó
Вставка
- Опубліковано 6 вер 2024
- Az 9. Élni jóban Háy János író mondja el Kadarkai Endrének, hogy miért különb minden élet, még a nehéz, vagy a küzdelmes is, mint a nem élet. Megtudhatjuk, hogyan mentette meg a felesége őt attól, hogy elkallódjon, és miképp élte túl felesége elvesztését.
Utána következik Kiss Mária - akit onnan ismerhetnek, hogy a Klubrádió telefonjánál ő ült sokat -, aki nem hagyja, hogy bármi is elrontsa a kedvét. Pedig lehetne akár mélabús, vagy hitehagyott is, de őt nem ilyen fából faragták.
Ez a műsor is a hallgatók támogatásával jött létre. Köszönjük!
Honlapunk - cikkekkel, hírekkel, műsorarchívummal és élő adással: klubradio.hu
Iratkozzon fel a csatornánkra: bit.ly/Klubrad...
Lájkoljon minket a Facebookon: / klubradio
Kövessen minket az Instagramon: / klubradio
A Klubrádió élő adása a UA-cam-on: / klubradiotv
Jó beszélgetés ! Köszönjük ! Bizony, hogy Isten ideje kifürkészhetetlen, ezért jól tesszük, ha a kedvező alkalmakat jól használjuk fel!
39:05
_"... biztos, hogy én ezt gyárilag hoztam magammal ... ezt a szeretetcsomagot ..."_
Ja,
ezt mondom én is, mindig.
Az élet rabszolgái vagyunk,
mind.
20:52
_"... élni csak úgy jó ... hogy nem csak a mosolygós felét látod a történetnek ... hanem a szomorú részét is ..."_
Hát persze.
De azér én csak kibírnám valahogy azzal a mosolygós résszel.
Csak ellennék vele valahogy. Fogcsikorgatva, de kibírnám.
Fájnának kicsit az arcizmaim a sok mosolygástól,
de ez van. Valahogy kibírnám.
De ez a megvilágosodott, nondualista bölcselkedés a fájdalomról
eléggé fel tud idegesíteni.
Szenvedtél te eleget, írókám ?
Mer szerintem, ha ezt mondod, akkor nem.
_"... az örömre való fogékonyság az pontosan ugyanabból a talajból fakad mint a fájdalomra való fogékonyság ..."_
Ezzel teljesen egyet tudok érteni.
Épp ezér csak ízlés kérdése melyikből vágysz a többre,
és mivel csak kevés az olyan ízlésficamos
vagy kiélt, az élettől mindent megkapott,
esetleg aberr@lt vagy m@zochista mint te,
aki a fájdalomra való fogékonyságát élni is akarja,
ezér egy lapon emlegetni a fájdalmat
(amit hogy hogynem, szór az élet, mint a magot)
és az örömöt (amire a legtöbben csak éheznek)
pont illik a hajadhoz meg a szemedhez.
Őrület.
_"... akkor jó élni ... hogyha ... erről a fájdalom - öröm skáláról soha nem térsz le ..."_
1,
Tudod hányan vannak, akik fel sem találtak még arra a skálára ?
2,
Persze, csak akkor egy fájdalom - öröm skálához örömnek is tartoznia kellene, nemde ?
3,
És tudod mit (már megint) írókám ?
Ha egyszer már feltaláltál arra a skálára,
akkor úgy valahogy közelebb kuporodni
az öröm végéhez ... az olyan kellemes
lehetne, nem ?
Azt a távoli, azt a büd@sebb végit,
azt meg talán ott lehetne hagyni,
egy kicsit üresen ...
Vagy csak azoknak,
akik nagyon ráuntak már az örömre.
(Nem lesztek sokan.)
_"... az én személyiségemnek az én veszteségeim, fájdalmaim része, ne akarja azt senki se elvenni tőlem ..."_
Upsz, írókám ...
Nem akarja azt elvenni tőled senki.
Rád is úgy lett rád sózva,
nem kellettek a veszteségeid senkinek.
De úgy tűnik, neked a személyiséged gazdagodása
megérte a fájdalmaidat.
Minden veszteségedet és fájdalmadat kívánom neked még
tízszer és százszor.
Hadd nőjön az a személyiség.
Teher alatt a pálma.
Az a fontos, hogy te jó író legyél.
Emberéletek (beleértve a tiedet)
az ára neki, de hát ilyen az,
ha a skálának két vége van.
És tudod,
akkor én mindjárt kicsit
távolabb is rugd@snál@k az öröm végétől.
Kell az másnak. Te csak Sz@nvedj.
Szereted.
_"... ezek után miből írok verset ..."_
Fúj,
a sok megélhetési szenvelgő.
Belöklek egy kórházba,
haldokló öregek meg gyerekek
közé, te ny@m@rult,
oszt majd jönnek a versek.
Élvezd.
_"... minden élet, a legnehezebb élet is különb minőség, mint a nem élet ..."_
Na most iratkoztál ki nálam teljesen
az emberek közül.
Ilyet csak istenek mondanak,
és azokat meg gyűl@l@m.
Nem mintha megválaszthatnád
(emlékezz csak a kompetencia teredre),
hogy ilyen legyél,
te ilyen vagy, ez van,
de az élet helyébe azért még
nem adnám fel ilyen könnyen,
és egy kicsit tovább gyöt@rn@lek.
De ha így is maradsz,
próbálj gondolni arra,
hogy más emberek kompetencia tere
sokkal szűkösebb ennél.
Kívánom neked a legrosszabb,
legszűkösebb, legmegalázóbb,
legfájdalmasabb életet,
örömök nélkül.
Nem kevesen vannak akik azt élik.
Hogy ne támaszkodhass semmire,
csak a fájdalomra. Évtizedeken át.
Max a remények, kiegyensúlyozva
a kudarccal és a fájdalommal,
hogy el ne szállj.
Utána dumáljunk újra.
_"... nekem vannak gyerekeim ... és én a gyerekeimet sosem hoznám olyan helyzetbe ..."_
Hát ezt most hogy, írókám ?
Mitől kellene téged
a gyerekeiddel lévő szerződésed
megmentsen ?
Mitől ?
Az előbb még ki volt jelentve,
hogy még a legnehezebb élet is
különb mint a nem élet.
Mintha bármit is tudnál
a nem élet minőségéről.
Mintha bárki bármit is tudna róla.
És most itt jössz azzal,
hogy hát a gyerekeidet
sose.
Miva,
mégse mindig olyan magas
minőség az élet a nem élethez.
Hogy merül ez fel egyáltalán ?
Szerintem neked belül a fejedben
hasonló kazal lehet mint kívül
a fejeden.
(Írni jó az. Csak bölcselkedni sux.)
59:14
_"... az élet, legyen az bármennyire is ... nehéz ... különb minőség, mint a nem élet ..."_
Ebbe az emberbe mindig csalódnom kell.
Pedig milyen intelligensnek néz ki.
Meg vastag keretes szemüvege is van.
Az ilyenek meg tudnak rendezni akár egy
filmet is, meg minden.
Aztán meg megtéveszti őket a nyelvtan.
(Vagy minek mondják ezt.)
Igen, mindenki egyet ért abban,
hogy különböző minőség.
De hogy különb lenne ...
na arról senkinek nincs
fogalma se.
Lehet író, költő, filozófus,
fiatal vagy idős,
a világ legszeretnivalóbb lénye,
vagy d@gvész.
Csak az élet rabszolgái vagyunk,
mind.
9:22
_"... egy lány mentett meg téged ..."_
Van akinek csak megszületni volt
nehéz.
A másik meg kiv@rzik és
b@led@glik ugyanabba.
A kompetencia tér, ugye.
Az élet rabszolgái vagyunk, mind.
_"... ez a más ez mindig mindenki mellett ott áll ..."_
Az előbb, mikor az evangéliumot említetted,
már elkezdett ágaskodni a szőr a hátamon,
de most kezdesz átcsúszni valahova nálam
ahova szerintem nem akarnál.
Pedig te alapból nem tűnsz annyira unszimpinek,
mint az a másik író gyerek. Az az ájtatos manó.
_"... csak meg kell hallani ..."_
Igen.
Az ember mindig fel tud idézni pár mondást az életéből,
amit r@hadtul meg kellett volna hallani.
De nem hallotta meg.
És az is tény és múlt idő és két té, hogy nem hallotta meg.
És akkor most ebből azt kellene feltételezni,
hogy mindig mindenki mellett
ott a segítség.
Mi ez, valami általános iskola ?
Szenvedésen és életeken keresztül ?
Vajon meghallja, vagy nem hallja meg ?
Az az ember aki abba a genetikai térképbe,
azokba az adottságokba,
pont abba a kompetencia térbe született bele
akaratától függetlenül,
amit csak pár perccel ezelőtt említettel ?
Ó, milyen szép is ez.
Micsoda gyönyörű koncepciókat
is pakoltál össze abba az
okos fejedbe.
Nem volt nehéz leírni ezt a sok kerdest?Olyan ez az írás mintha ön valamiért haragudna Hày úrra és régóta ismerné!
@@beazsoldos7222
_"... Nem volt nehéz leírni ezt a sok kerdest ..."_
Sokkal jobban tetszett
az eredeti megfogalmazásod, Beus.
Ne fogd vissza magad,
nem éri meg.
Az ilyet nem szabad benn tartani,
a végén még bélcs@varod@st
kapsz, vagy valami ilyesmi.
_"... Olyan ez az írás mintha ön valamiért haragudna Hày úrra és régóta ismerné ..."_
Most hallok róla először, Beus.
Olvasni sem olvastam tőle semmit.
Nem vagyok igazi kultúrlény.
Csak egy dögvész
vagyok.
Csak az életre haraxok.
És igazam van.
Nem,
nem (csak) magam miatt.
Minden és mindenki miatt.
Az életre nincs megfejtés.
Nincs az írókban,
nincs a filozófusokban
és nincs a vallásokban sem.
Nincs menekvés.
Csak az élet rabszolgái vagyunk,
mind.
És soxor b@l@h@lunk.
Kiss Mária kodependens empata (???), Háy János borderline(???)